Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for január 2015

Nyáry Krisztián: Igazi hősök - 33 magyar története

,,Akik szembe mernek menni a többséggel, és akkor is helyesen cselekszenek, ha kisebbségben maradnak."


Sorozat: -


Az Így szerettek ők második része óta enyhe hiányt éreztem, amelynek tényleges volta akkor tudatosult bennem, mikor megláttam, hogy megjelenik egy újabb történetgyűjtemény a szerzőtől és fellelkesültem. Emlékszem még milyen volt az előző könyve - illetve az egyetlen amit olvastam, hiszen tartalékolni kell ínségesebb időkre az első részt - és hogy pont áprilisban forgattam, az enyhe tavaszi időben, mikor a boldogsághoz elég csak kilépni a szabadba, hát még ha nagy irodalmi alakjaink életútját is magunkkal visszük. Bár sajnos most az idő nem segített, mert télen mélyedtem bele a kisebb szösszenetekbe, de a hatásfoka és az a léleksimogató és felemelő érzés maradt. Nagyon kíváncsi voltam most milyen történeteket mutat meg a szerző számomra, neki mit jelentenek a hősök, hogy számomra ki lesz az és egyezni fog-e a véleményünk?

Az alap: Nyáry Krisztián most harminchárom magyar ember életútját hozta el, akik eltértek az átlagtól és nem hódoltak be semmilyen rezsimnek. Különleges emberek ők, hősök, akik kitartásukkal legyőzték korukat és határaikat, eredményeik pedig elképesztőek. A szerző szubjektíven választott ki néhány utat, amelyet kategóriákra osztott, úgymint: a Teljesítmény és a Tudás Hőseire; a Katona -, és az Építő hősökre; A vagyon, A művészet, A tanítás és gondoskodás, A jogkiterjesztés illetve Az erkölcs hőseire, utolsóként pedig az Embermentő hősökre.
,,Ebben a könyvben olyan magyar emberekről írok, akik a nehezebb utat választották, és kisebbségben maradva is az igazságot képviselték."
A fentebb leírt csoportok sokszínűségén is látszik, hogy a szerző különféle embereket válogatott be a kötetbe akiknek életútjai nem kapcsolódnak egymáséihoz, maximum annyiban, hogy...
,,Ha egyáltalán összeköti bármi a hőseimet, akkor az mindössze annyi, hogy a megfelelő pillanatokban jól döntöttek, és aztán képesek voltak kitartani a döntésük mellett."
Elég izgalmas utazás volt az olvasás azt meg kell hagyni és bár a kötet elején - pontosabban az első életnél - azt hittem nem fogunk egymásra találni, de szerencsére hamar kiderült, hogy csak a sport nem annyira az én asztalom minden más igen, bár ha az első hősömet kell kiválasztanom - illetve nem kell de fogok - akkor az nem lehet más csakis Papp László, akinek története a kitartásról és béketűrésről, illetve arról szól, hogy emelt fővel kell viselni minden sérelmet. Az első női olimpikon karaktere sajnos nem került közel hozzám, de alapból ő is érdekes.

Az emberek életén keresztül az olvasó egy korképet kaphat, főleg a huszadik századról és a történetek java része ezért az egyén szembenállása a társadalommal típusú konfliktus, alig akad olyan - egy vagy kettő - esszé, amely egy nyugodtabb élet lehetőségét vázolja fel, hiszen ez a könyv a történelem szégyenfoltjaival és fájdalmával telített. Ám nemcsak ennek a századnak a ,,gyümölcse" kerül a kötetbe, hiszen a szerző visszanyúl a tizenkilencedikbe Semmelweis Ignácig és számomra ő volt a második nagy alak, akinek sorsát megsirattam. Semmelweis az a tudós, akinek nem hitt senki és ha muszáj lenne egy kedvencet választani az Igazi hősökből, ő lenne az, mert a saját elveiért küzdött és nem hajolt meg a gőgös professzorok előtt, semmi nem tudta eltéríteni az útjáról.

Ganz Ábrahámé a harmadik olyan történet, amelyet nagyon szerettem és megindított, mert ő a kockáztatás mestere, talán pont olyan amilyen én sosem leszek, és aki a siker ellenére önmaga maradt és nem felejtette el honnan jött, szerintem ez pedig fontos és szem előtt tartandó mindenki számára.
,,...és higgyétek el, ha az ember valamihez fog és nem sikerül, még nem kell kétségbeesni; a türelem, bátorság és kitartás az ember boldogulásának hatalmas segítői, akinek pedig nincsen jövőjébe vetett reménye, azt sajnálni lehet."  
A könyv olvasása közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy ki a hős? Mitől lesz hős a hős? A körülmények teszik azzá? Vajon van-e olyan kiemelkedő személyiség a kötet későbbi részében, akinek az élete nem volt olyan nehéz és viszonylag nyugodtabb körülmények között is tisztelendő példává vált? Mintha Nyáry Krisztián tudta volna hogyan fogok gondolkodni, mert egy viszonylag nyugodtabb életet is megmutatott hogy a végén arconcsapjon a valóság és ezért az én a negyedik ,,hősöm" Kner Izidor lett, aki szorgalomból építette fel birodalmát, hogy... hát... utána megszakadjon a szívem érte.

A szerző különféle csoportokból hoz példát érzékeltetve azt, hogy a megfelelő kitartás, hit és akarat meglétével bárki elérheti a céljait, nem kell ahhoz szuperképességekkel rendelkezni és úgy vettem észre előtérbe helyezte az elfeledett vagy éppen híresebb társaik mellett háttérbe szorult embereket. Ha pedig a háttérbe szorult emberekről van szó, egyszer az egyik tanárom megjegyezte mikor tanította nekünk Kodály vagy Bartók munkásságát, hogy jó, jó ott vannak a nagy emberek, de mindenki elfelejtkezik arról, hogy nekik is voltak tanáraik és szemléletükkel formálták elődeinket és eszméikkel vezették az úton. Ilyen az ötödik hős története is, akinek az élete szintén viszonylagos nyugalomban telt, de nagy elméket adott a világnak. Lehet, hogy a sok jó élmény miatt - tehát hogy nekem szerencsém volt a tanáraimmal - választottam Rátz Lászlót, aki az egymáshoz való emberséges hozzáállás példája, aki tudta hogyan kell tanítani a fiatalabb generációt és hogyan ébressze fel bennük a tudásszomjat. Lehetséges, hogy az emlékem miatt hatott rám erősen a történet és azért, mert a szerző megválaszolta a kérdésemet: igenis, lehet olyan személyből is hős, aki nyugodt életet élt.

De persze utána rájöttem, hogy rossz volt a kérdésem. Nem a rossz körülmény a fontos, nem az hogyan állít valaki elé akadályt egy hatalom vagy bárki más emberfia, hanem az, hogy az ember felismerje a szükséget és mindent megtegyen annak érdekében, hogy segítsen másokon, ne hátráljon meg ha emberéletek forognak kockán és tegye jobbá a világot. Számomra ez a kötet üzenete és ezzel a tanulsággal ért véget a könyvbeli utazásom története is.
,,Semmivel sem csináltam többet, mint amit minden istenfélő, tisztességes ember megtett volna."
Még mindig tartom azt, hogy a szerzőnek nagyon szimpatikus a stílusa és úgy tud mesélni, hogy az ne legyen unalmas, pedig az Igazi hősök nagyon informatív és bőven tartalmaz olyan adatokat, amelyeket eddig nem tudtam, sőt olyan emberekről van szó, akikről még nem hallottam és simán beleeshetne abba a hibába, hogy túl részletessé és túlságosan sokká válik, de Nyáry Krisztián ahogy az Így szerettek őkben, itt is képes megragadni a lényeget és azt úgy átadni, hogy bátorító és lelkesítő legyen az olvasó számára. Emellett él még az a megállapításom, amit korábban tettem, mégpedig az, hogy az idézetek és a különféle dokumentumokból idézett részletek alátámasztják a mondanivalót és mivel tartalommal töltik meg azt, így az érzelmi hatás sem marad el. Néhányszor könnyes lett a szemem, fájt a sorsok alakulása és az hogyan múlik el egy kivételes ember.
,,Ha minden magyar elmenne, és ha egyszer szükség lesz ránk, nem lesz otthon magyar."
Érzelmileg megterhelő és egyben felemelő, bátorító a könyv, még több ilyet! Mert erre szükség van! Vannak akinek ez hiányzik, akik az olvasmányból merítenek erőt és kell a biztatás, a jó példa, hogy rajtunk múlik minden és alkothatunk nagyot és maradandót! Hiszen ezért érdemes élni.

Szerintem ha megvan 2015 legrosszabb könyve, akkor meg van a legjobb is, méghozzá Krisztián üti a mezőnyt, és ennyi érzelmet még nem igazán váltott ki belőlem egy könyv sem, pedig azt hittem, hogy az Így szerettek őket már nem tudja felülmúlni. És még mindig szívesen beülnék Nyáry Krisztián óráira, egy percig nem unatkoznék.

10 / 10 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a történelmet, mert érdekes adalék lehet a számukra. Viszont mindenkinek különböző lesz a Hős képe mert nem vagyunk egyformák és lehet hogy más olvasóra nem fog így hatni a kötet, viszont mégis ezt kívánom, hogy aki olvassa, találjon benne vigaszt és követendő példát! Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

A Corvina Kiadó jelentette meg az Igazi hősöket 2014-ben gyönyörű kiadással, ahogy megszokhattuk tőlük, egyszerűen csak pillázom milyen szép ez a kötet.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Nyáry Krisztián, az elmúlt évek két könyvsikerének, az Így szerettek ők című irodalmi szerelmeskönyveknek szerzője ezúttal is valódi emberi sorsokról írt igaz történteket. Harminchárom 19-20. századi magyar emberről, akik köztünk éltek, és akiknek élete vagy személyes döntései ma is példaszerűek. Ők az igazi hősök. Vannak köztük ismert emberek, mint Papp Laci vagy Semmelweiss Ignác, és kevésbé ismertek, mint Halassy Olivér a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első magyar diplomás nő vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler.

Az emberi sorsok érdekelnek, erről írok. Előző két könyvemben arról meséltem, hogyan formálja az emberi sorsot a szerelem. Most arról, hogyan tehetnek hőssé valakit a személyes döntések. A könyvben szereplő 33 magyar ember igazi hős, akik a megfelelő pillanatokban jól döntöttek, és aztán képesek voltak kitartani a döntésük mellett. Hősök, akik a nehezebb utat választották, és kisebbségben maradva is az igazságot képviselték. Vagy egyszerűen csak végig mertek menni a saját útjukon, úgy, hogy másoknak ezzel példát mutattak. Kiválasztásuk teljesen szubjektíven történt, ők az én személyes hőseim."
Nyáry Krisztián
Szerző: Nyáry Krisztián
Sorozatcím: -
Cím: Igazi hősök
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ismeretterjesztő, életrajz
Fordító: -
Oldalszám: 248 oldal
Kiadó: Corvina Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 4.500 Ft


    




Jelölések: 

2015 - legszebb kiadás
2015 legszebb léleksimogató története
2015 - az év könyve


Peter Sanawad: Hívószó (Hollóvér 1.)

,,A múlt lezárult. A múlt rendben volt. A jelennek kellett változnia az ígért jövő felé."


Sorozat: Hollóvér 1.


A január hónapom szinte teljesen az ifjúsági illetve gyermekirodalom nevében telt idáig, valószínűleg így próbáltam túlélni az Esztelen okozta megrázkódtatást. Engem ezek a könyvek kikapcsolnak plusz legalább bátor gyerekekről vagy éppen tinédzserekről van bennük szó és nem nyafogó döntésképtelen fiatal felnőttekről emellett a magyar szerzők megérdemlik hogy olvassuk őket!
A Hívószó az egyik ilyen könyvem volt, mármint ami kikapcsolt, bár a regényen még akad javítanivaló. A kötet egyébként a szép borítójával fogott meg és amikor elolvastam a fülszöveget a történelmi Magyarországon játszódó cselekménnyel tudtam, hogy ezt olvasnom kell!

Az alap: A Hollóvér sorozat első része Hunyadi Regináról szól, a kisemmizett árváról aki akaratán kívül keveredik báró Zsilinszky hintaja elé, mire azt hiszik hogy egy merénylet készül a lengyel ellen. A bajból Kempelen Farkas menti meg és hálából Regina segít a férfinak, de olyan mágikus ügybe keveredik amely meghaladja minden istenfélő mintapolgár képzeletét és még a Pozsonyba utazó küldöttségek élete is veszélybe kerül!

Az alapötlet nagyon tetszik, tehát a XVIII. századi Magyarország a megszorongatott lengyelekkel, a pozsonyi élettel nagyon ötletesre sikerült, nekem ez a személyes kedvencem az egészből - bár alapból is szeretem a világkidolgozásokat - viszont ez a regény legnagyobb problémája is. Túlságosan részletesre vagy töményre sikerült egy gyermekkönyvhöz képest és néha én is csak néztem ki a fejemből, hogy hogyan fogom ezt a sok nevet és adatot megjegyezni például tele van ilyesmikkel: ,,Pálffy Rudolf altábornagy, Miklós nádor harmadik unokája, Lipót tábornagy és koronaőr közvetlen rokona". Amivel nem lenne baj, de ez egy fiataloknak szóló regény és ez így túl száraz adathalmozás, abból meg ritkán sül ki jó dolog. Az eleje ebből a szempontból a történet mély vize, hiszen a szerző már az első pár lapon megalapozza a történelmi hátteret Sziléziával, a Hunyadiakkal és ad egy keretet Regina történetéhez.

Ha pedig elkezdtem a világkidolgozásról írni, akkor folytatom ezzel a ponttal... a fent leírtak alapján inkább mikroszinten részletes a könyv, a nagy elemekben - tehát korbemutatás pl. - nem olyan kidolgozott, mert a cselekmény a lényeges bár Peter Sanawad egy bizonyos szintig bemutatta - pl Farkas és a kísérletei vagy éppen az ahogyan reagálnak rá az emberek - és még a természetfeletti is megjelenik egy fontos elemként, bár ahhoz képest későn, mert hamarabb is feltűnhetne. Ez a szál nem olyan színes, nem vonultat fel különféle lényeket, hanem csak az emberek használják fel a mágiát a saját céljaikra bár ettől nem lesz igazi fantasy a könyv, plusz a steampunk jegyeit is magán hordozza, de nyugodt szívvel egyik kategóriába sem tudnám igazán belerakni.

Nagyon nehéz volt belerázódni a prológus furcsasága miatt mert kuszára sikerült, ez pedig az egész könyvön végighalad, illetve elkapkodott jelenetek jellemzik a nagy részét (pl azonnali szerelem, ebben meg nem hiszek) plusz hátráltatott az olvasásban a korábban már leírt részletesség és a történelmi jelleg. Emellett néha a furcsa mondatszerkezetek okoztak értelmezési problémákat, mert legalább háromszor el kellett olvasnom egy-két mondatot, hogy felfogjam, meg azért hogy meglássam a kapcsolatot a szövegkörnyezettel például itt, mert az értelem és a kosz nem ellentétes egymással: ,,...ám a legtöbben a pozsonyiak közül csak szutykosnak csúfolták, talán mert a napszámos munkától a bőre is csaknem olyan sötétté vált, mint a föld pora. Csak csillogó, szelíd metszésű szeme árulkodott másról." Értem én, hogy mi a lényeg és hogy a szerző mit szeretett volna ezzel kifejezni, tehát hogy nem a kosz a lényeg, hanem ami mögötte van, de én nagyon hiányosnak érzem a leírást és ez nemcsak egy helyen, hanem máshol is előfordul.

Az elején gyors a cselekmény, de ott még a történelmi jellegű leírások is nehezítik a képet és majdnem azonnal telített engem az olvasmány pedig szeretem a rendes levezetéseket. Emellett minden olyan sietősen történik, például a szerelem kialakulása, aminél általában fogom a fejem és mostanában majdnem mindig megkérdőjelezem ennek jogosultságát főleg ifjúsági regényeknél és hopp! Van itt egy ki probléma: hogy ez mégsem ifjúsági, hanem inkább a fiatalabb korosztálynak való kötet szerintem a rövidség és a stílus okán (bár gondolom, hogy nem ezt a célközönséget célozta meg a szerző, de szerintem a kisebbeket sikerült, tehát a 13-14 éveseket és az alattiakat). Jobb lett volna egy hosszabb regény, mert jó az alap, jó az elgondolás, tetszett ez a könyv bizonyos vonásaiban, például a világ nagyon bejött, főleg hogy a szerző a cselekményt Pozsonyba rakta, történelmi keretet is adott neki és ezt a régies beszéddel színesítette (,,Elvétette figyelmem a ház küszöbét."), amely alapján gondolom, hogy a szerző a tinédzserek felső harmadának szánta a könyvet és csak az én olvasatomban nem jött ez össze, mert a kivitelezésen van még javítanivaló. Főleg, hogy néha az az érzésem, hogy Peter Sanawad lecsapta a cselekmény java részét, mert az egyik pillanatban a megérzéseikre hallgatnak és nem bizonyosodnak meg a helyességéről, azonnal bele is vágnak az akcióba és még igazuk is lesz. Azért akad emellett egy-két felmerülő kérdés is például az, hogy hol él most Regina ha kisemmizték? Őt miért nem ölték meg korábban? Miért viseli az áruló gyűrűt ha szakadt rongyokban van és egyértelmű hogy később bajba kerül miatta...? Az ilyenek miatt érzem azt, hogy a hosszabb jobb lenne, a regény úgyis megállná a helyét, mert a többi folyamatban, amit itt most nem írok le viszont egész jó az író és a bővebb mellékszálak sem ártanának neki!

Tetszett az, hogy a szereplők kapnak háttérsztorikat, például Regina szomorú életutat, Kempelen Farkas feltalálós és Mária Terézia-párti történetet, a két szegény Marek és Csülök egy-egy kalandosabb életet (bár a neveken még most is mosolygok) és egy bizonyos mértékű szálat. Viszont az ifjúságik általános problémája igencsak befigyel a sztoriban, gondolok itt például arra, hogy Regina gyönyörű, ez pedig elég sokszor jön az olvasóval szembe, és egy bizonyos szereplőnek azonnal bele kell szerelmesednie, de az okossága és a nyitottsága a mágia felé nem annyira jön át (és be) nekem mint amennyire a szerző éreztetni akarja ezt, de hát ez egy mese, szóval nem szólok semmit, csak megjegyzek - amúgy a mágiánál nekem az a természetes, ha a Harry Potternél meg egyéb történeteknél is bevezetett, ,,nem mindenki alkalmas rá" elvet követik az írók és valahogy nem elfogadható nekem ha ettől eltérnek mások, amiről ugye nem ők tehetnek mert úgy csavarják ezt ahogyan akarják, csak az ilyet nehezebb elfogadnom.

Ahogyan azt is, hogy a két fiú szereplőből az egyik kapta (Marek) az okos szerepet, de a döntő pillanatban nem viselkedik úgy, ahogyan várnánk, hanem Regina veszi át ezt a szerepet tőle és elhomályosítja szerencsétlent, mert amúgy nem egy elveszett szereplő, mert tényleg van bizonyíték a tudására és szerintem hagyni lehetett volna kibontakozni. Bár az ellenfél oldala szerencsétlenebb, ott több a baj SPOILER (kijelöléssel olvasható) (például egy alagútban, ahol sok nem jó és szabályszerű cselekmény történik a gonosz oldal térfelén, észreveszik az elbújt főhősöket és egyáltalán nem törődnek velük...) SPOILER VÉGE viszont a fő alak szála olyan volt, hogy meg is sajnáltam szerencsétlent egy időre.

A végjelenet korrekt lett, most jobb szó nem igazán jut róla eszembe, meg van pár nyitva hagyott kérdés, amely izgalmassá teszi a folytatás lehetőségét bár nem kaparom a következő részért a falat, tehát számomra nem volt függővéges a regény. Ez sokkal inkább átjött a fejezetek végénél ahol viszont már inkább zavaró, mint figyelemfelkeltő (pl XY felnézett és nem maradt ideje a csodálkozásra.) és nem is lenne akkora baj, ha nem venném ezt észre. A következő részre kíváncsi vagyok, várom hogy kiderül-e, vajon mi a helyzet Reginával, a mágiával általában és egyénileg, mi volt az-az eltévedt bűbáj illetve mi történik Farkassal, mert nekem ő volt a kedvencem. Bírom a könyvbeli tudósokat!

Szerintem nagyon jó az alap és van benne potenciál és igaz, hogy a fenti értékelésemben javarészt a ,,mi nem tetszett" szempont alapján mutattam be a könyvet, viszont hosszabb kivitelben biztosan jobban szeretném.

10 / 6 pont

Ajánlom... hát... inkább az tinédzser korosztálynak, 13-14 éveseknek.

A Főnix Könyvműhely 2014-ben jelentette meg, a Hollóvér első részeként a Hívószó c. könyvet, a második kötet címe A fúria lesz. A borító gyönyörű és egy illusztrált kötetről van szó, amely széppé teszi a kiadást, köszönet érte Sánta Kirának és Asztalos Andrásnak.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Elmúltak a dicsőséges idők, a XVIII. század derekán Európa felett a háború fellegei gyülekeznek. E politikai zűrzavar közepébe csöppen a nincstelen pozsonyi árva, Hunyadi Regina, akit egyik irigy rosszakarója váratlanul a városba érkező lengyel követ hintója elé taszít. Merénylőnek kiáltják ki, ám ekkor segítségére siet a nagyszerű tudós, a babonás köznép által az ördög cimborájának tartott Kempelen Farkas. De hiába minden jó szándék, a történelmi erők átveszik az irányítást sorsa felett. Mire észbe kap, kezdetét veszi a versenyfutás a túlélésért és a reményért, hogy Buda s az ország nem válik az ismeretlen, sötét hatalmak által életre keltett, magnetizált vaskatonák prédájává.
Szerző: Peter Sanawad
Sorozatcím: Hollóvér
Cím: Hívószó
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés-
Műfaj: ifjúsági, történelmi fikció
Fordító: -
Oldalszám: 132 oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2014
Ár: 1.780 Ft


    




Nita Szendrey: Hollow Creek Akadémia (Évkönyv 2009-2010)

,,Specialitásom, hogy meghúzzam magam, hogy észrevétlenül ellavírozzak a tanévben."


Hollow Creek Akadémia 1.


A Hollow Creek Akadémia elég sokszor jött velem szembe az elmúlt pár hónapban, általában a megjelenés közelében és először annyira nem fogott meg, főleg ezzel a vagány borítóval, ami egyáltalán nem az én stílusom - bár általános iskolában kb ilyen volt a tolltartóm mert összefirkáltam na mindegy - de kíváncsiságból elolvastam a fülszöveget és máris több kulcsszó piszkálta fel a fantáziám, úgy mint az önbizalomhiány, a beilleszkedés és az önmegvalósítás. Mivel ifjúsági regényről van szó, ezért hozzátartozik az a folyamat is mikor a főszereplő a saját útját keresi - gondoltam én, és azonnal felraktam a várólistámra a könyvet, hogy még véletlenül se felejtsem el később, bár azt meg kell hagyni, hogyha akartam se tudtam volna, mert nagyon hatásos ismertetőt kapott a kötet.

Az alap egy egyszerű gimis történet és gondolom nem fogja megúszni a kategorizálást, vagyis azt hogy a SzJG sorozattal egy kalap alá ne rakják, pedig egyáltalán nem hasonlít a kettő, hála az égnek. Valahogy a szerző megfogta a téma másik végét és egy sokkal vagányabb, komolyabb történetet kerekített az egészből, egy normálisabb főhőssel és bár itt is vérzik a sztori (legalábbis az én olvasatomban igen), számomra szerethetőbb. Jó lehet elfogult vagyok Josh miatt... Egyébként Jaide a főszereplője a gimis történetnek, amikor is művészeti ösztöndíjjal felvételt nyer a Hollow Creek Akadémiára, de nem igazán akar odamenni. A negatív kisugárzás csak a bajt vonzza magához amikor lekési a gépét és ezért még a mentorának kinevezett Josh is leordítja a fejét a telefonban. A suliban undok osztálytársának, Liának a csipkelődését és Josh kemény stílusát kell túlélnie illetve magával is van egy harca, méghozzá az, hogy önbizalomhiányát leküzdje.

A regény olvashatóságával nincs probléma, bár az elején nehezen rázódtam bele a világba és döcögősen haladtam Jaide-del a saját útján, ahol kezdetben annyira életképtelen és nyuszi volt másokkal szemben. A történet első részét ilyen téren nem igazán kedveltem, mert maga Jaide sem volt szimpatikus és fogalmam sincs miért, de egyszerűen zavart a stílusa vagy csak az hogy olyan kis visszahúzódó és nem tett semmit az álmaiért? Bár nem igazán vártam mást, gondoltam hogy valami ilyesmit hoz ki az önbizalomhiányból a szerző, plusz néha a gondolatai sem tetszettek és mivel nem tudtam azonosulni vele, lassan haladtam a történettel.
Egy idő után viszont felpörögtek az események, mégpedig azzal, hogy kiderült a lány rejtett képessége és innentől kezdtem érezni a szétcsúszást a könyvben és pont azért, mert a főszereplő túlságosan csodagyerekszerűségre sikeredett. Igazából itt húztam fel először a szemöldököm és úgy voltam illetve vagyok vele, hogy ezt nem szeretném elfogadni, bocsi Jaide. Ebben találhatnék hibát ha nagyon akarnék, sajnos ez gyenge lábakon áll így (énekórák illetve gyakorlás hiánya amit én is hiányoltam) és emiatt lesz hihetetlen a számomra és úgy érzem, hogy a szerző homályossá tette a körülményeket, mintha nem akart volna ezzel foglalkozni.
Viszont azután, hogy belerázódtam a regénybe (kb. a századik oldal környékén) már minden könnyebb volt és elkezdtem élvezni a sztorit, tehát nekem a kötet második felével semmilyen problémám sincs. Addig pedig az iskola rendszere illetve élete tartotta fent az érdeklődést (szerencsére ez nem csak a könyv első felére jellemző, hanem a másodikra is), mert nagyon szerettem a házak rendszerét és a köztük lévő versenyt, és erről elég sokszor a Harry Potter jutott eszembe, mert ott hajkurászták a kupát ilyen nagy megszállottsággal.

Forrás: a Pongrác Kiadó facebook oldala
Bár nem Jaide képességének az erősödése a lényeg a későbbiek folyamán, hanem a lány fejlődése és az, hogy mer-e olyan útra lépni, amely az álmai eléréshez vezet? Hogy az életképtelen lányból egy önmagát megvédeni tudó csajszi legyen? Jaide ezen felül hajlik afelé, hogy mindent túlzásba vigyen vagy magára vegyen és érdekes, hogy a tanárára magasról tesz méghozzá indokolatlanul, ezt pedig csak késleltető elemként látom, az meg teljesen felesleges.
Viszont többségében tetszett a könyv, a szerző egészen összetett személyiségekkel dolgozik akár Jaide-t, akár haverját, Roscoe-t nézem sőt néha még Joshnál is megcsillantja azt amire képes. Ez az ami miatt megszerettem a könyvet és Nita Szendrey jó a folyamatokban, meg a karakterek fejlesztésében. Plusz az írónő pont azt a karaktertípust jelenítette meg a regényben, amit nagyon szeretek és az elsőre bunkónak tűnő srácról végül kiderül, hogy milyen is valójában és már sajnálom is, hogy Josh nem kapott egy nézőpontot. Elsőre Roscoe egyébként pont olyan idegesítőre sikerült, mint a SW - Jedi Academy Rosh Peninje az állandó szövegelésével és beképzeltségével és bár a kötet végére sem békültem ki annyira vele, azt elismerem van oka arra, hogy a történetben legyen, tehát nyitott vagyok irányába hátha megkedvelem őt később és azért elég szórakoztató volt a taktikázásáról olvasni, az ilyet meg szeretem, mert izgalmas.
Hármójuk után fájó pont a többi karakter semmilyensége például gondolok Meganre - ő csak egy könyvmoly - vagy éppen Riley jut eszembe, akit viszont meg szerettem volna ismerni, mert fontos szerepet kap a történetben. Értem én, hogy ebbe most ennyi fért, de hát egyéni kívánságaim lehetnek... több Josht kérek szépen a következő részbe! A szereplők közötti szerelmi jelenetek viszont egész jól illenek a regénybe, nincs picsogás, sem ,,szeret, nem szeret" szenvedés, főleg hogy teljesen máshogy, más szempontból mutatja be a szerző ezt az érzelmet, mint várná az ember és nekem igazán bejött, szerintem ez is vagány.
Nagy szomorúságom viszont a ,,sötét oldal" sablonossága Liával az élen, ő volt az akinek a szálát a leginkább hiányoltam, mert így csak egy olyan bajos ellenféllé sikeredett, akiből már van egy tucat meg még egy azon kívül is, viszont a féltékenység egy jó alap, de kíváncsi voltam az életére, ha már Roscoe olyan izgalmasra sikerült. A lány mellett akadt még egy másik szereplő is, aki főszereplőnk ellen tevékenykedett, vele pedig az a baj, hogy keveset volt a színen és a változása túl hirtelen történt és túlzásnak éreztem a gondolatait egy bizonyos résznél.
,,Többek között elmesélte, mit csinált abban a tizennégy évben, amikor engem kellett volna nevelnie - a haverjaival járta az országot, piázott és bulizott -; meg hogy mennyire megbánta ezt a döntését, de most majd jóváteszi. Első lépésként a kontinens másik felére küld. Nem igazán láttam az összefüggést."
A kötet vége illetve nagy csavarja azért nem érintett annyira meg, mert egy kulccsal megoldható a dolog, illetve SPOILER (kijelöléssel olvasható) kifizettethették volna a szülőkkel az árát, ez a minimum SPOILER VÉGE. Ehhez is kötődik pár kérdés, amelyre remélem a szerző válaszolni fog a második rész folyamán és kíváncsi vagyok Malloryra - az egyik osztálytársukra - hogy kire miért haragszik, emellett Rileyra és természetesen Joshra.
Nem sok mindent lehet már megemlíteni az értékelésben csak az üzenetét, tehát hogy számomra mit jelent a történet. Azt, hogy merjünk tenni az álmainkért, plusz ha nem állunk ki magunkért akkor senki sem fog és becsülni kell amink van!

Szerintem ez egy szórakoztató regény, jó karakterekkel, egy normális szerelmi szállal. Bár akad benne bár furcsállnivaló azért még szerethető!

10 / 8 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a sulis ifjúsági történeteket és egy kicsit másabbra, komolyabb történetre vágynak, mint a SzJG.

A Pongrác kiadó jelentette meg a könyvet 2014-ben, fiatalos illusztrációkkal, bár ez nem az én stílusom, de attól még maga a könyv jól néz ki, tetszik!

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Jaide Morrow nem éppen azok közé a diákok közé tartozik, akiknek határozott elképzelésük lenne a jövőről. Így – amikor apja sok-sok év után visszacsöppen az életébe – hamar hagyja magát meggyőzni, hogy tanulmányait Chicagóban folytassa. Bizakodva indul útnak, ám amikor megérkezik, balsejtelme a sulival kapcsolatban beigazolódni látszik.
A HCA neves bentlakásos középiskola, amely az angolszász hagyományokra épít: mentorok, prefektusok, versenyek, kulturális programok színesítik a diákok életét. A tizenöt éves, félénk, magának való, önbizalomhiánnyal küszködő lány számára reménytelen küldetésnek ígérkezik a beilleszkedés, de amikor találkozik évfolyamtársaival, a különc Voni Trystennel és a zseni, ám kissé idegesítő Roscoe Madisonnal, fordul a kocka, és Jaide ráébred: ha nem néz szembe félelmeivel, soha nem valósíthatja meg álmait.
Szerző: Nita Szendrey
Sorozatcím: Hollow Creek Akadémia
Cím: Hollow Creek Akadémia Évkönyv 2009-2010
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági
Fordító: -
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.600 Ft

    




Jelölések:

2015 - legjobb szerelmi jelenet
2015 - legjobb szerelmespár

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! - Könyvmolyképző Kiadó

,,Más életet akartam élni, mint anyu, és azért küzdöttem, hogy ez meg is valósulhasson. A Szép Remények pedig mindennek az első lépcsőfoka lehet."


Sorozat (kiadói): Szivárvány kör


Vannak olyan történetek, amelyek nem tökéletesek és lehet, hogy akad bennük egy-két hiba, attól még szerethetőek és a kedvenceim lesznek. A Fogadj el! is ilyen - nem tagadom - mert a kötetben megjelenik egypár furcsaság, de sok minden más szerethetővé teszi.
Még nem olvastam LMBT regényt és kíváncsi voltam a műfajra, illetve az olvasás mellett szólt még az is, hogy a szerző magyar származású és mivel nagyon szeretem a hazai írók, írónők köteteit olvasni ezért biztos voltam benne, hogy a Fogadj el!-t valamikor kézbe fogom venni, ez pedig hamarabb sikerült, mint gondoltam volna... Nem is bántam meg az olvasást és elöljáróban csak annyit írnék a regényről, hogy komoly témákkal operál, plusz inkább a lélektani oldalra helyezi a hangsúlyt, amely nagyon jól működik. Nem lényeges a környezet, a szerző művében inkább az emberek kapcsolatait boncolgatja.

Két nézőpontos könyvről van szó... öhm általában, ahol a jómódú, saját neme felé vonzódó Dávid illetve a szegénysorból származó, ösztöndíjas Petra életét követhetjük nyomon egy rövid időintervallumban. A mű elején lévő prológus már azonnal le is lövi azt a bizonyos poént, mármint azt, hogy mi történik a regény folyamán és ezt nem igazán tartom jó ötletnek, bár ugye ez kétélű fegyver. A feléig egész jól hat, mert megkönnyíti az olvasást azzal, hogy olyan feszültséget kelt, ami nem engedi, hogy az olvasó akár egy pillanatra is lerakja a kötetet önszántából, külső kényszer nélkül. Viszont utána, egy bizonyos jelenetnél ahonnan már minden világossá válik, elmúlik az a fajta olvasási kényszer - bár a helyét átvette nálam az együttérzés - a végén a sztori pedig nem üt akkorát mint ideális esetben tenné. Így, a regény végére érve nem tartom jó ötletnek azt a prológust, mert pont a lényeget, a megdöbbentést veszi el az olvasótól. Hiszen az elején még nem kötődünk a szereplőkhöz, a leírt cselekmény egyszerűen csak egy tény marad, bármily kegyetlenül hangzik is és nincs még súlya, ami pedig a regény végén adódna hozzá és töltődne érzelemmel.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen célból írta meg a történetet Rácz-Stefán Tibor és mit akar vele üzenni? Mert Petra a jellemfejlődés nem éppen szokványos útját járja be. Ám a szerzőnek nem az volt a célja, hogy megnyugodjon az, aki végigér a történeten, hanem hogy kényelmetlenül érezze magát azért hogy tanuljon belőle, hogy ne kövesse el ugyanezeket a hibákat, amiket az egyik főszereplő is. Imádom amikor egy szerző ilyen merész! Rácz-Stefán Tibor nem akar feloldozni, csak azt akarja sugallni, hogy figyeljünk másokra, ne ítélkezzünk, fogadjuk el egymást úgy ahogy vagyunk! Ehhez kapcsolódik a szerző többi komoly témája is, amellyel dolgozik például a bűntudattal, a félelemmel illetve az önelfogadással, a bosszúval, az iskolai és netes erőszakkal, a társadalmi egyenlőtlenségekkel - bár ez utóbbi inkább nagyvonalakban szerepel benne. Egyébként a Fogadj el! lélektani kötet ahol a gondolatok, érzések kerülnek előtérbe és ez számomra izgalmas, mert arról szól mi vezethet tragédiához, vagyis rekonstruál és emléket állít. Ez a történet a barátság igazi erejét is bemutatja, amit itt nem egy gyengécske kötődés, hanem a bajban egymás mellett állás, amely akár életet is menthet. Tudom, tudom, de nincs spoiler!
,,Meg akartam változni az emberek miatt, de most már jól érzem magam a bőrömben."
Bár a szerző a társadalmi környezetet csak nagyvonalakban vázolja, amivel nincs baj hiszen nem ez a lényeg és mert nem a falusi mélyszegénység bemutatása a fő cél, hanem a fentebb leírt megdöbbentés és ezért szerintem itt, a nem olyan részletes világkép nem hiba, bár azért van amin nem tudtam továbblépni, főleg a második olvasásnál. Egyrészt ekkor már zavaró volt a sok utalás, bár inkább csak kényelmetlenül éreztem magam, hogy nem tudom ki az a színésznő, bár a sok KMK-s cím nem volt bosszantó, mert ismerem a szerző blogját, tehát ő alapból is ilyen könyveket olvas, vagyis csak önmagát adta. Másrészt zavaró volt a videó elterjedésének körülménye, mert nem feltétlen értek egyet azzal, ahogyan elterjed a videó és hogy Petra ennyi ideig marad az internet ,,sztárja". Emellett úgy érzem, hogy a mai nap nem reagálna a társadalom ilyen szélsőségesen, biztos, hogy visszhangot kapna az eset, de egy pár hét után újabb celebet választana magának az internet, akit lehet szidni, mocskolni és köpködni. Az internet népe az újdonságra kíváncsi, ezért egyre erősödnének azok a hangok, amelyek a frisset kívánják és szidnák az oldalt is így a készítőknek nem lenne érdekében folytatni ezt a stratégiát. Rendben, hogy a könyvbeli folyamat gerjesztődik, de azt hiszem ez nem kavarna itthon ilyen vihart, és úgy érzem a leírtak nagyon is amerikai viszonyokra utalnak. Bár ha ez már megesett valakivel itthon akkor vegyük úgy hogy nem szóltam. Persze más, ha Petra szűkebb környezetének reakcióját vizsgálom, az sajnos alakulhat így a valóságban is.
Emellett hiányoltam még a tanárok komolyabb fellépését és tényleg nincs egy olyan se, aki kiállna az ügyért? Merem remélni, hogy ez a valóságban csak ritkán jelenik meg és szörnyen furcsa azt látnom, hogy ennyire közömbösek a regényben szereplők, mert ha ez az általános akkor nekem eddig szerencsém volt a normális tanáraimmal, de ha az évfolyamtársaim, tehát a jövő tanárait figyelem, akkor sem tudom elképzelni, hogy az iskolában dolgozó munkaerőből egy sem szólal fel. Plusz biztos, hogy nem a diák szólna az igazgatónőnek, amiért a pucér fotók kint vannak az iskolaszekrényen. Egy jóravaló tanár sincs ott? Csak egy arctalan, vélemény nélküli tömeg? Az egységes szigorú tanári kar hiánya nagyon érződik, de legalább egy olyan ember lenne, akire ez nem igaz és aki pozitív példa lehetne.

Nem tudom eldönteni, hogy végül tetszik-e Rácz-Stefán Tibor stílusa, mert egy könnyed és gyorsan olvasható kötetről van szó, amely elfeledtette velem a külvilágot és nemigen hallottam azt se, ha hozzám szóltak abban a pár napban, amíg a könyvbe merültem. Viszont túl sok az egyszerű mondat, főleg az elején, talán ott rázódtam a sztoriba egy kicsit nehezebben és lehetne benne több összetettebb is.

Petra szerintem.
Forrás
A szereplőkre térve be kell valljam nekem Petra volt a kedvenc karakterem, azért mert őt értettem meg a legjobban és a Rácz-Stefán Tibor által felhozott okok átérezhetőek és annyira egyfelé mutatott a sorsa, hogy prológus nélkül is simán lehet, hogy meg tudtam volna mondani mi történik vele. Úgy érzem élethűre sikeredett a karaktere és ezt mi bizonyíthatná jobban, mint az a szimpátia és együttérzés, amit a hibái ellenére is érzek? Viszont nem tetszett az, amit az édesanyjáról gondol, olyan mintha nem szeretné őt és lenézné.
Petra egyébként egy megosztó személyiség és mint olyan nem sablonos, hiszen a jellemében megfér a vágy az el- és befogadásra illetve a negatív vonás is. Ki az aki nem vét soha hibákat? Miért kell elítélni a másikat azért mert egyszer hibázott?! A fenébe is, csak tartozni akart valahova! Sajnálom szerencsétlent... Viszont nem tetszett az, hogy az elején figyelmen kívül hagyja édesanyja mondanivalóját amikor egy vadidegen tanácsaira hallgat, ami nem is biztos, hogy úgy van és ez teszi a könyvet az előítéletesség tökéletes ellenérvévé. Emellett probléma, hogy a szülői oldal alapból sem erős, talán csak az apa képe. Nem akartam elhinni, hogy az édesanyja nem szereti Petrát, de mivel E/1 az elbeszélésmód, ezért lehet az, hogy a lány rosszul látja, felnagyítja a rossz dolgokat és kivetíti az édesanyjára is. Nem szeretném elhinni, hogy csak ennyi az egész, igénylem a felnőtt nő nézőpontját is.

Dávid szerintem csendes karakter a titkával és egy múltbeli traumával. Tetszett az ő fejlődése, ahogy az egész regényen keresztül a coming out-jára készül és, hogy folyamatosan alakul a személyisége. Meg kell küzdenie a múltjával és az önelfogadással illetve azzal a gondolattal, hogy ki kell állnia a világ elé színt vallani, mert így élhet teljes életét. Jó karakter volt, bár közelibbnek éreztem magamhoz Petrát.
Bevallom Áron, nem volt szimpatikus az elején, de sikerült megkedvelnem. Igaz, hogy néha bunkó illetve inkább idegesítő, legtöbbször beképzelt, de a róla szóló rész szimpatikussá teszi. Az elején, a szívatások kapcsán nem tudtam eldönteni, hogy miért is csinálja ezt, színtiszta rosszindulatból, vagy esetleg hátsó szándékkal, de szerencsére ez a későbbiek során kiderül. Ő sem sablonos, nem úgy viselkedik, ahogy várni lehet. A kettejük kapcsolata a regény másik fontos köve, a Petra-szál mellett és sajnos az alakulása ezen a felületen nem jelenhet meg spoilerveszély miatt, de egy fontos fejlődési utat jár be a regény során.

A többi szereplő esetében a Battle Royale-effektus jelenik meg a végszó közelében, a narráció tekintetében és néhányukról kapunk egy-egy kis részt is, amely segít megérteni a karaktereket. Ezek nem adnak feloldozást a bűneik alól, de bepillanthatunk a világukba. A legjobban az tetszett, hogy nem tudtam utálni a ,,sötét” oldalt, mert a szerző megmutatta, hogy nem minden fekete vagy fehér. A rosszindulatúbb szereplőknek is vannak sötét titkaik, bár ez nem magyarázat a Petra ellen elkövetett bűneikre, viszont nem lehet azt sem mondani, hogy sablonosak lennének. Közülük nagyon nem kedveltem Bálintot, akinek az okait nem igazán tudom feldolgozni illetve megérteni, mert egyszerűen távol áll tőlem ez a típus.
,,Megvetettek, megaláztak, bántottak, holott nem ismertek. Fogalmuk sem volt arról, mit értem el önerőből, mennyit küzdöttem és harcoltam az előre jutásért."
Mégis elgondolkodtam azon, hogy vajon mi a kötet legnagyobb pozitívuma? Az, hogy elmerengtem ki milyen viszonyrendszerben van, emellett élveztem a szálak felgöngyölítését és nem véletlenül lett ilyen hosszú az értékelésem sem. Ha van min elgondolkodni - jó persze nem az Esztelen értéktelenségére gondolok elsősorban, hanem a komolyabb üzenetre - akkor a hibái és gyermekbetegségei ellenére is megéri az olvasást.

Szerintem egy jó könyvről van szó és örülök, hogy a kiadó merte vállalni a rizikót mert megjelentette a könyvet. Sajnos kevés igazán komoly témával foglalkozó regény van az ifjúságik piacán főleg a hazai részről, kell a vérfrissítés.

Rácz-Stefán Tibor egy merészet alkotott. Lehet, hogy kezdő, de tehetséges. Csak így tovább!

10 / 8 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a komolyabb ifjúsági könyveket.

A Fogadj el!-t a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2014-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.
Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Sorozatcím (kiadói): Szivárvány kör
Cím: Fogadj el!
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, LMBT
Fordító: -
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.699 Ft


    


VV #16 - pont időben, illetve a kisebb szünetről írtam

Kérdések:

  • Mit olvasol jelenleg?
  • Melyik könyvet fejezted be mostanában?
  • Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?

Mit olvasol jelenleg?


A Half bad c. könyvet. A közepét untam és valahogy mindig estefelé jutottam el odáig, hogy ,,na, most előkapom", de sajnos akkor meg már nem volt agyam az angolhoz, ezért is lassultam le. Tegnap érkezett a nagy áttörés, lehet hogy holnapra be is fejezem.

Melyik könyvet fejezted be mostanában?


Kikapcsolódásként a Hollow Creek Akadémiát és még el kell döntenem tetszett-e mert azért húzgáltam néha a szemöldököm, itt meg ott illetve amott. Ezt úgyis az értékelésnél fogom teljesen letisztázni, azért sem adtam még pontot, viszont a furcsaságok mellett lesz néhány pozitív jelölés is. 

Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?


Lehet a Borzongást fogom befejezni, de nagy esély van még a Lány a hegyenre is. Kell a thriller, mert tegnap megvettem a Te c. könyvet (szülinapi ajándék 2.0!) és rájöttem, hogy mennyire menthetetlenül thrillermániás lettem. A Shivert már elkezdtem egyébként és újra tetszik, de sajnos alig jut időm rá, pedig annyira szeretem a lassan hömpölygő cselekményét és azt, hogy megnyugtat. Az ilyen könyvekkel pedig okosan kell bánni!


További pontok, mert túl rövid így a poszt:

Hozzájuk van kedvem, avagy közülük fogok választani a következő két hétben:





Az angol regény miatt lassan haladtam az olvasmányaimmal és csak két könyvet tudtam az előző listából levenni, ami nem olyan jó, de hát ez van, nem a mennyiségre megyek és ezért sem veszek részt rövid távú kihívásokban. A listához csaptam a Tébolyt és nagyon kíváncsi vagyok, vajon mennyit fogok tudni elolvasni belőlük.

A következő két hétre tervezett értékeléseim a már olvasott regények közül:



Az elmúlt két hét majdnem az ifjúságik jegyében telt, mert egyszerűen jó őket olvasni és élvezem hogy szórakoztatnak. Az Igazi hősök a kivétel, ami pedig ugyanolyan hatásfokú, mint az Így szerettek ők 2. Ma még megpróbálom kirakni a Fogadj el! értékelését, a többi pedig jövő hétre marad.

A szünetről:

Egy kicsit lejöttem molyról és a jövőben kevesebbet leszek fent aminek az oka igen egyszerű: nem akarok annyit gép előtt lenni. A blogos szünet (az a kb két hét) viszont nem ezért van, hanem mert gőzerővel dolgozom (egyelőre fejben) az új fejlécen, a rovatos rendszeren és csinálom a magánéletbeli projektemet, ezért is lesz lehet kevesebb rovatos poszt. Egyáltalán nem szeretném abbahagyni a blogolást!

A VV-HV rovat sorsa

Maradok a két hetes beosztásnál. 

S. C. Stephens: Esztelen (Esztelenül #1)

,,Nem tudnál végre egyszer gondolkodni, mielőtt megszólalsz?"


Sorozat: Esztelenül #1.


Az ebook a Book&Walk oldalról származik, köszönöm a partnerprogramot!

                  


Úgy néz ki, hogy eddig szerencsém volt az Ulpius NA könyveivel hiszen az a kb két darab new adult tavaly és a más kiadótól származó többi még tetszett is. Ám amikor a butaság, önzőséggel, megcsalással és vagy ötszáz oldalnyi tömény hisztivel illetve unalommal párosul azt már nem tudom szeretni.

Az alap: Kiera és Denny -  a pasija - Seattle-be költöznek, mert a srác kapott egy gyakornoki melót és a lány annyira szerelmes belé vonzódik hozzá, hogy hátrahagyja a családját és vele tart új helyükre. Mr tökéletes testű Kellannél - Denny régi barátjánál - szállnak meg és a pár férfitagjának sajnos át kell költöznie egy másik városba az előléptetés reményében. Közben Kiera egyedül marad a másik sráccal és olyan drámának lehetünk szemtanúi, mint például egyedül kell beiratkoznia az egyetemre...

Már az előző bekezdésből is látszik, hogy én utálom ezt a könyvet, de igyekszem visszafogni magam az értékelés írása közben, már eleget dühöngtem a regény miatt. Egyébként két nagy probléma van ezzel a sorozatkezdő művel:
1. Rettentő hosszú és a szerző rosszul írta meg.
2. A szereplő szerencsétlenkedése, döntésképtelensége.

Mostanában alapból sem bírom a romantikus sztorikat, de a korábban olvasott new adultokban tehát az én korosztályomnak íródott regényekben, megtaláltam azt a pluszt, amit keresek egy alkotásban, de sajnos az Esztelen nem tartozik ebbe a kategóriába. Utálom a szerelmi háromszögeket és ez a kötet a legjobb példa arra, hogy miért. Mert csak a nyavalygás, a kicsinyes bosszú és a hiszti a lényeg, ahelyett hogy mondjuk kutyákat hoznának el az állatmenhelyről...

Az első vádpont: rettentő hosszú és a szerző elrontotta a történetet.

A közel hatszáz oldalas könyv körülbelül harmincadik vagy hatvanadik oldalánál már éreztem, hogy ennek bizony nem lesz jó vége, tudniillik már akkor untam az egészet és egyszerűen minden idegesített benne és néha pedig egyenesen azt éreztem, hogy ez csak a szerző fantáziálgatása papírra vetve ami minél hosszabb annál jobb ugye..., ezt pedig tetézte az, hogy az egész történetet Kiera nézőpontjából ismerhettem meg, ami pedig szörnyű volt, mert ennyi önsajnálattal régen találkoztam már... Emellett a kötet rettentően klisés, mert például a lányból pincérnő lesz aki persze tök átlagos de minden jóképű pasi rácuppanna és akkor is szűziesen, naivan és bután viselkedik amikor már párjával jópárszor felfedezték hogy az éjszaka nemcsak alvásra való, illetve Kellan egy rockisten akinek tökéletes alakjáról szinte oldalanként adott tájékoztatást a szerző, hogy egy percre se felejtsük el ezt a tényt. A sztori illetve sablonok mellett általában kéne lennie valami érdekességnek, ami A hibátlan játék esetében a sport illetve a fotózás volt, ha már a kiadó műfaján belül maradunk és bár az elődben is voltak hibák, de szörnyű, hogy az Esztelen mennyire esztelenül unalmas, mert a szerző nagyon a történetre helyezte a hangsúlyt, amit rétestésztának gondolt és csak nyújtott és nyújtott, mert ezen kívül nem igazán fordított semmire hangsúlyt. Talán a szereplők... na jó csak Kellan múltjára, de ha összeszedném, szerintem maximum csak tíz oldalnyi életút lenne a nagy egészhez képest.
A legutolsó pár száz oldal pedig már végképp nem érdekelt, az már csak hab az unalom sütijén, amúgy is utálom a felesleges jeleneteket és ebben akad rendesen.

A történetbe rengeteg logikai baki és sötét lyuk szorult - pl Candy teljesen az, egyáltalán minek van benne a regényben? -, meg merem kockáztatni januárban (!), hogy ez 2015 legrosszabb könyvélménye. Erre az egyik nagyon jó példa Kiera egyetemista élete. Milyen szak illetve később munka az, ahol egyszerre kell szexuálpszichológiát, közgazdaságtant és európai irodalomtörténetet használni? Illetve hol lehet így tanulni ezeket? Egy félévben három kurzust beszélt meg a felvételiseknél...? A félév előtt már tudja milyen tankönyvei lesznek és a szerző szerintem csak fényképről látott egyetemet maximum mert emellett nem használja az alap szókincset (pl szemeszter, zh, vizsga, félév, viszont az iskola szó majdnem mindig szerepel amit nem szokás egyetemekre használni) illetve pontosan az sem derül ki, hogy mi lesz ha végez, hogy egyáltalán mivel akar foglalkozni és hogy milyen karon, szakon tanul. A munkahelyről nem is beszélve, mert lényegében akkor megy dolgozni amikor akar (beosztás nincs ugye) és azt csinál amit és amikor akar, ha tűzijátékot akar nézni, akkor megteszi, kit érdekel a főnök, aki éppen bent van?! Én is ilyen munkahelyet szeretnék, köszönöm! Plusz pornót a nők is ugyanolyan számban néznek mint a fériak, még egy újabb tévhit, a kegyetlen berúgás utáni emlékek visszajöveteléhez pedig nem is fűznék semmit... és ez még csak a kezdet. Bár már az is eszembe jutott, hogy Stephens úgy irányítja a valóságot, hogy a szereplője még véletlenül se essen ki ebből az elképzelt nyálcsorgatós fantáziavilágból.
,,Valahol az agyam mélyén tudtam, hogy ez máris több, mint amivel Denny is kiegyezne... mégsem tettem semmit, hogy távolabb tartsam magamtól."
Második vádpont: a karakterek viselkedése

A legnagyobb probléma itt az, hogy túl sokat vártam a könyvtől és valahogy teljesen másra számítottam, mikor elolvastam a fülszöveget (erről később írtam, a harmadik pontnál). Az a baj vele, hogy egy ilyen helyzetben - amikor a megcsalás a téma - a legtöbb írónő, ahogyan S. C. Stephens is, megpróbálja ártatlannak beállítani a szerencsétlen hősnőjét, vagyis a körülmények áldozatává tenni, ahogy itt is történt és minden egyes jelenetben csak tisztítgatja a szereplőt, hogy senki ne utálja Kierát, pedig... Emellett a lehető legrosszabb a kialakított környezet volt, ami iszonyúan sztereotip és idegesítő, ez pedig az, hogy a szerző - valószínűsíthetően azért, hogy a főszereplője jobb színben tűnjön fel - a többi lányt ostoba ösztönlénnyé változtatta, akik csorgatják a nyálukat Kellan után... mindenhol. Plusz nem elég a sok üresfejű liba, mert még muszáj minden egyes női karaktertől azt hallanunk, hogy milyen természetes az ha valaki megcsalja a párját... mert hát milyen jó teste van...
,,Oké... hát én a helyedben biztos belevetném magam a csődör ágyába amíg távol van."
A párbeszédek legnagyobb része semmitmondó és felesleges, egymásról alig kérdezgetnek tehát még a szereplők sem viszik el a hátukon a történetet, sőt Dennyről egy épkézláb információ nem hangzik el és ő egy tipikus papucs, bár legalább mutatott hajlandóságot a kitörésre. Az ő és Kiera kapcsolatát elvileg a nagy szerelem jellemezte, de erre igazán a szexen kívül - amit gonosz módon de muszáj leírnom lényegében érzelem nélkül is lehet művelni - nem láttam példát. Az egy dolog, hogy a lány követte a srácot (már ott kiakasztott, egyetlenegy mondattal!), de nem volt érzelem a lapokban, a másik sráccal sokkal jobban érződött a vonzalom. Az állandó szex (vagy cenzúra miatt annak hiányos változata) nem szerelem! Emellett ezzel a kapcsolattal nemcsak ennyi gond, hanem az is, hogy szerencsétlen Denny az, aki megpróbálná megvalósítani az álmait, de ez a... lány nem engedi neki, pusztán önzésből. Kiera egyébként itt-ott gondolkodik és megbán bizonyos dolgokat, de onnan folytatja ahol abbahagyta ebből egyenes út vezet az érdektelenségig és mivel nálam az unalom a legrosszabb amit egy könyv elkövethet, ezért már nem érdekelt volna az sem ha éppen megfullad, csak legyen már vége ennek a könyvnek! Amúgy ezért is olvastam el gyorsan. Kierát szörnyen utáltam és az állandó önzésétől, döntésképtelenségétől és hisztijétől már falra másztam, meg hogy őt nem ribancozhatja le senki, persze ha ő mondja másra az rendben van... Az egyetlen szereplő akit még kedveltem is valamennyire az Anna volt, lehet hogy ő is gyönyörű és ezt is minden egyes feltűnésekor a képembe tolta az alkotó, de legalább benne volt egy kis érték, méghozzá a húga iránti szeretete. A szülőkről viszont semmi jó nem mondható el, kellékek, csak annyira jelennek meg hogy hazahívják a szereplőt és nem tudom eldönteni, hogy mennyire veszi magát komolyan a történet és vajon ez csak komikum akar-e lenni?
Maradt még egy szereplő akiről írni szeretnék és az Kellan, a macsó srác, aki persze óvszer nélkül szexel (erre Kiera nagy gondot fordított, kb egy bekezdést) és egyszerűen összeegyeztethetetlen a gyerekkori traumája ezzel, tehát egy logikai ziccer megint befigyel. Vele nem volt különösebb problémám azon kívül, hogy a szerző állandóan a külsejét emelte ki és hogy pontosan olyan kisgyerek még, mint Kiera az állandó hisztivel és a kicsinyes bosszúval, bár azért eléggé unszimpatikussá teszi őt is az önzősége, de legalább ő jobban próbálkozik.
,,Miért van az, hogy nekem és a kávénak együtt sosem tudsz ellenállni?"
Harmadik vádpont: hogyan lehetett volna jobbá tenni?

Már vártam ezt a pontot, mert végre kiírtam minden mérget magamból, így rátérhetek a legélvezetesebb részre: hogyan rendeztem volna én a sztorit? 
Nagyon szeretnék már végre egy olyan könyvet olvasni, ahol nem azt hozza ki az írónő, hogy a karaktere mennyire ártatlan amikor... khm nem az és vártam egy olyan alapot, amely a Kihasznált alkalom c. könyvnél is kínálkozott (persze ott sem teljesült), tehát én egy igazi rohadék főszereplőt látnék szívesen. Izgalmasabb a tudatos, hidegfejű gondolkodást végigkövetni, mint ezt az álszent hisztit, amit Kiera lenyomott. Legyen benne cselekmény, a karakter menjen el a legvégsőkig, hogy az olvasó nézzen szembe azzal a ténnyel, hogy az ítélkezés bűn és mutassa meg milyen képmutató a társadalom, hogy miért akar mást bírálni, amikor a saját bűne ezerszer súlyosabb és innen vigye valamelyik irányba a szereplőt, aki ne legyen képmutató, vállalja amit tett, legyen bátor és egy percig ne hezitáljon! Emellett ha én írtam volna sokkal másabb problémát választottam volna Kellannek illetve Denny szálát is jobban kihangsúlyoznám.

,,Hát persze, ezek a dögök azt akarják, hogy a lehető legnehezebb legyen a számomra."

Szerintem ez a lehető legrosszabb könyves fantáziálgatás helyes rocksztárokról, mert egy Romana füzetben kidolgozottabb karakterek vannak és feleennyire idegesítőek, illetve rövidebb is. Azt hiszem most pihentetem a New Adult műfajt egy kis időre és a jövőben elkerülöm a legalább hatszáz oldalas fiatal felnőtteknek szóló regényeket, ahol olyan részletes a leírás, hogy például Kiera napozása (kb VV Fanni szintű bölcsességekkel) is szerepel gondolom a szerző szerint cselekményelemként, hát ezért ilyen hosszú ez a könyv...az üzenetéről meg ne is beszéljünk. Legközelebb gyúrjon a karakterekre is, ne csak a helyes pasi izomzatára.

10 / 2 pont

Ajánlom...

Hasonló könyvek és a róluk írt értékeléseim:


                        

A könyvet az Ulpius-ház jelentette meg 2013-ban az Esztelenül sorozat nyitóköteteként, plusz a további, magyarul már megjelent részei is kint sodródnak a piacon méghozzá Féktelen, illetve Meggondolatlan címmel. Annyira lezártnak tűnik az Esztelen, minek kellett folytatni? Biztos az is ugyanilyen gigászi drámákkal dolgozik... de legalább az ebook verzió igényes, bár a borító nem tetszik.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…
Szerző: S. C. Stephens
Sorozatcím: Esztelenül
Cím: Esztelen
Eredeti cím: Thoughtless
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: new adult, romantikus
Fordító: Babits Péter
Oldalszám: 606 oldal
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013
Ár: 3.999 Ft
Saját, ebook példány.

            
 




Jelölések:

2015 legrosszabb könyve
2015 legidegesítőbb karaktere
2015 legunalmasabb könyve
2015 legnagyobb hisztije
2015 legidegesítőbb szerelmi háromszöge
2015 legklisésebb története
2015 legsablonosabb karakterei (fő és mellék)
Akit a legszívesebben megfojtanék egy kanál vízben.
2015 legcsapnivalóbb hősnője
2015 legnaivabb, legbutább hősnője
2015 legrosszabb new adult és romantikus könyve
2015 legrózsaszínűbb nyáltengere
2015 leglyukasabb, leglogikátlanabb regénye
Cselekményvezetése rosszabb, mint egy szappanoperának.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -