Joss albérletet keres és a megfelelő a Dublin Streeten adódik, legalábbis úgy gondolja, hogy így lesz. A taxinál találkozik egy jóképű, helyes férfival, aki iránt vonzalmat érez, de hát az ilyen találkozások csak egyszer történnek meg véletlenül, többet nem... vagy mégsem? A Dublin Streeten találkozik új albérlőtársával, a tulajjal, Ellie-vel, akivel szimpatizálnak és el is dől Joss lakóhelyének sorsa, összeköltöznek.

Ám egy balszerencsés napon Joss újra találkozik azzal a vonzó férfival, méghozzá a Dublin Streeten és kiderül, hogy ő az új lakótársa bátyja! Viszont szörnyülködve veszi észre, hogy a férfi olyan hatással van rá, amit nem akar és ezek bonyodalmakhoz vezetnek az életben. A testvérpár pedig szépen lassan megváltoztatja biztonságosnak hitt világát.

Joss a regény kezdetén találkozik a fenti jóképű úrral, akiről kiderül, hogy a tulaj - Ellie - bátyja. Igazából a kettejük találkozása, a már elfoglalt albérletben szerintem viccesre sikerült, azon sokat nevettem és úgy érzem, hogy az a pár oldal hamar elrepült, tehát nagyon könnyű volt olvasni a regényt. A későbbiek során sem volt nehezebb dolgom, bevallom, igazából két nap alatt elolvastam a kötetet. A cselekményességére tipikusan a New Adult regények tulajdonságai a jellemzőek, tehát aki a gyors sodrást szereti, csalódni fog. A fő konfliktus Joss és Braden között húzódik inkább illetve a lényeg a lány érzésein van és azon, hogy tud kitörni abból a helyzetből amiben van. Számomra izgalmas volt és nagyon tetszett a történet, a fő problémát inkább a karakterek jelentették. Ebben a regényben nem igazán találtam logikai bakit, a karakterek butasága viszont nagyon frusztrált.

A Dublin Street nagyon hasonlít a Szakítópróbára, így együtt olvasni őket tilos! Már csak a műfaj miatt is, de többször éreztem azt, hogy hasonló anyagból gyúrták őket össze, még ha a karakterek teljesen mások is. Sok még A szürke ötven árnyalatával is összevetik, bár én inkább csak mosolygok ezen, mert majdnem egyező vonások akadnak (pl. az elején, amikor Joss csak öltönyösként gondol Bradenre és a kompromisszum), de azért teljesen más kategória a kettő. A Dublin Street sokkal olvasmányosabb, cselekményesebb és érdekesebb, tehát ezt a kötetet jobban szerettem forgatni, mint A szürkét.

A jelen eseményeit a múlt leírásai illetve egy szakemberrel történő beszélgetések szakítják meg és bevallom nekem nagyon tetszettek ezek a részek. Sokkal jobban megismerjük Josst és a körülményeket, illetve a múltjába is bepillanthatunk, mert a regény legizgalmasabb kérdése ehhez köthető. A lány gondolatait dőlt betűs sorokban olvashatjuk és szórakoztató azt látni, ahogy válaszolgat, mi pedig azt is tudjuk, ha hazudik.

A történet szereplői közül Ellie volt számomra a legszimpatikusabb, talán ő volt az egyetlen akit megkedveltem a közvetlensége és kedvessége miatt, a többiekről sajnos nem tudok annyi jót írni. Ő az egyik karakter, akiről nagyon szerettem olvasni és megfelelően izgalmas szálat kapott. Az ő vidám természete sokat segít a környezetén és törődik főhősünkkel, akivel sokat beszélget és őszinte vele amire Jossnak szüksége van és Ellie pontosan olyan, mint amilyennek mondják törékeny és erős egyszerre. Nagyon megkedveltem őt! Vele kapcsolatban még le kell írnom azt, hogy alakul egy szerelmi szál is, amely nekem jobban tetszett a fő szerelemnél.

A másik kedveltebb személy, Rhian, Joss legjobb barátnője és ebben a történetben ő is jelentős szerepet kap. Nem mondhatnám, hogy sablon karakterről van szó személyében, sőt! Nekem szimpatikus volt, örültem, hogy a mellékszereplők sem jelentéktelenek és erre a legjobb példa Ellie és Rhian személyisége.

Korábban nem írtam, de a kötet egy sokkal korábbi jelenettel kezdődött, azzal, amelyikben Jocelyn megtudja, hogy meghaltak a szülei illetve a testvére is. Valószínűleg ez a későbbi lélektani magyarázathoz szükséges. Viszont ezt egyáltalán nem értem, tényleg szükséges volt ezt kirakni a prológusba?

Joss zárkózott és nem enged magához közel senkit. Ennek a későbbiekben lesz nagyon fontos szerepe, ami miatt sajnos a főhős nem lesz szimpatikus az olvasók számára. Ezek mellett néha önző, büszke, makacs és hálátlan és azért, mert nem akarja, hogy bárki is közel kerüljön hozzá.

Joss múltjának démonai nem hagyják a lányt és ezért többféle problémával is küzd, az ő helyzete nehéz. Akár a pánikról, akár a gyászról van szó, meg kell vele küzdenie és ez nem könnyű. A történetben szerepe tanulságos, fejlődőképes és ezért volt róla jó olvasni. Az életben sokan követnek el olyan durva hibákat, amiket ő is és ettől lesz a karaktere valós, még ha ez sok olvasónak nem is fog tetszeni, mert például engem is idegesített egynémely dolga.

Braden és Ellie testvéri kapcsolata nagyon erős és bevallom nekem ez tetszett. A férfi más nőkkel szexista bunkónak tűnik, a saját húgával szemben pedig stabil érzelmi kötődéssel viseltetik, ahogy Ellie is felé. Egyébként korrekt a többi nővel, de a múltja erősen kihat a jelenére. Viszont szerintem a férfi túlságosan féltékeny és birtokló, nagyon ferde szemmel néz más hímnemű egyedekre, akik szemet mernek vetni Jossra és ez nekem túl sok volt. Egyébként Braden normálisan is tud viselkedni, nemcsak rossz oldala van, hanem jó is, pl. az hogy okos és átlát Josson és megpróbál neki segíteni a maga módján.

A két főhős közötti párbeszédek szórakoztatóak, főleg a híres balszerencsés, kínos, kicsit ciki második találkozásukkor. Azt nagyon szerettem olvasni. Joss kemény dió, nem akar engedni Braden bájainak és forr köztük a levegő. Természetesen ki lehet találni hogyan alakul később a kapcsolatuk, de odáig sok mindenen kell keresztül menniük együtt.

Joss munkatársaival sem békültem ki, Jo karaktere irritált, aki eléggé rossz helyzetben van és a híre is ilyen. Mellette Craig - Joss másik munkatársa - is szexmániás, nem is ezzel van baj, de ezzel a regény elbillen a szex irányába, főleg, Jo miatt, akiről Joss nem mondd hízelgő tulajdonságokat. Túl sok volt már belőle, szerintem a karaktere túlzás és egy kicsivel kevesebb, több lett volna. Holly - a történet elején Braden barátnője - a másik személy, akit nem bírok, de azért mert ő Braden pénzére hajt és úgyis viselkedik. Miért kell minden ellenfélből ribancot csinálni, csak azért, hogy szeressük a főhőst?

Viszont egy idő után azt vettem észre magamon, hogy unom a regényt. Szerintem sokkal jobb lett volna mondjuk ha száz oldallal kevesebb a kötet még annak ellenére is, hogy hosszú az az út, amin a szereplőknek haladniuk kell. Háromszáz oldal szerintem ideális. Plusz a szexleírások egy idő után unalmassá válnak és túl sok az, hogy minden csak akörül forog... de örülök neki, hogy kb a regény feléig nem történik tényleges aktus.

A kötet a bizalomról szól, az egymás felé nyitásról, a problémákkal való szembenézéséről illetve a küzdelemről.

Összesítve szerintem csak a karakterek egyéniségével volt baj, némely esetben igencsak furcsán viselkednek. Egyébként egy szórakoztató műről van szó, amely a megfelelően komoly és nehéz témákkal jól bánik szerintem és érdemes olvasni. Számomra is érdekes illetve hasznos tanácsokról olvashattam, ezért ez az egyik olyan korosztályomnak szóló kötet, amely a legközelebb került hozzám és örülök, hogy a kezembe került!

A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg 2013-ban.

A sorozat további könyvei:

Down London Road

Before Jamaica Lane

Fall From India Place

Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet még róluk elmesélni, de a további egységek már nem Joss szemszögéből íródtak.