Hamarosan Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Lux

Lehull a lepel #7: Szelídíts meg!

- Szelídíts meg! borítóleleplezés -


- A borító -


- A leleplezésben részvétel oka -


Rövid az indokom, amiért részt veszek ebben a leleplezésben: tetszik a borító és Róbert Katalinról van szó, egyszerűen érdekelnek az írásai. A borító pedig miért tetszik? Különleges a KMK-sok között és utal A kis herceg műre, bár ha nem ismerném a Szelídíts meg! alapját, akkor is sejteném, hogy a készítő mire gondolt a kép készítésekor.


- Fülszöveg -


Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

- A szerző -



Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett pályázatokon, egyre meggyőzőbb eredménnyel. 2013-ban nyertesként került ki az Aranymosás irodalmi pályázatról. 2014 nyarán megjelent a Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában pedig a Szívből, színből, igazán, majd 2015-ben a Kezdjetek el élni! című regényei. Jelenleg irodalmi szerkesztőként dolgozik.


- Linkek -




- Kapcsolódó link -





A bejegyzés az alábbi címkékhez tartozik:



Shrabani Basu: Viktória ​királynő és Abdul


Sorozat: -




    



A történelem lapjairól mindig az az érdekes, ami nincs köztudatban: ilyen Viktória királynő és Abdul kapcsolata, az indiai szolgáé, aki túl hamar és nagyon sokat emelkedett a ranglétrán mindezt amiatt, mert elnyerte a királynő kegyeit és barátságát. Történetükből film készült, amely látható a mozikban, de a movie megnézése előtt megmutatnám az értékelésem a hiteles alapokon nyugvó könyvről, íme a Viktória királynő és Abdul c. műről szóló véleményem:
- Első mondat -
,,Viktória királynő a hangsúly kedvéért gyakran aláhúzta
a szavakat." 
Abdul Karim nagy megtiszteltetésben részesült: őt ajánlották be a királynő szolgálatába, hogy őfelségének segédkezzen a 87-es jubileumi eseménysorozat jóvoltából. Viktória érdeklődik az indiai kultúra iránt, ezért a férfira, érkezte után, hamar felfigyel és végül tanítójává, munsijává választja. Az udvar pedig irigykedve és tehetetlenül nézi, hogyan lesz Abdul egyre népszerűbb és tehetősebb egy idegen kultúra tagjaként, ahol csak akkor veszik számításba az indiai származású személyeket, ha legalább herceg vagy hercegnő az illető.
,,Mintha a történelemnek egy új, a politikai elit által mindeddig titkolt fejezete nyílt volna meg előttem: mesebeli történet egy ismeretlen indiai szolgáról és úrnőjéről, a Brit Birodalom uralkodójáról és a korona ékkövéről, ám mindenekelőtt: a szeretetről és az igaz emberi kapcsolatokról."

Nem egy cselekményben gazdag történet ez, amit úgy értek, hogy körülbelül a fent ismertetett leírás az izgalom forrása a műben, a többi már csak az olvasón múlik, úgy értve, hogy vagy szereti az inkább történelmi leírásokat, tényeket és korrajzot, mint a fiktív, de izgalmas szereplők közötti vonalat, mert ha az olvasó ez utóbbit várja, akkor bizony tévedni fog, ha a Viktória királynő és Abdul c. művet kapja le a polcról. És velem is ez történt. Az egész téves elvárás az én hibám volt, méghozzá azért, mert hagytam, hogy a filmtrailer alapján ítéljem meg ezt a kötetet és vártam a párbeszédeket, a kettejük között lezajlódó dinamikát, hogy megértsem, miért tudott közel kerülni indiai létére a britek legelső emberéhez és hogyan sikerült ilyen fontos pozícióba kerülni, illetve az is érdekelt, mit tudott mondani Abdul a hölgynek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam neki az olvasásnak, hogy első körben rájöjjek: tévedtem. Nem mindenben, de a többségében igen.

A könyv elején megkapjuk a szerző rövid előszavát arról, hogyan került a napló a szerzőhöz, majd fejest ugrunk a Bevezetésben egy rövid összefoglalásba, itt már Basu maga lövi le a lényeges későbbi cselekményt, a nyomozását, de mégis fontos, így legalább arra figyelünk, amit mondani akar. Itt szomorúvá tett a síremlékek előtti tiszteletadás, valamiért mostanában sokkal érzékenyebb vagyok erre a témára, talán a sok ismerősöm miatt, akik örök álomra hajtották a fejüket az elmúlt időszakban... de ez most mindegy. A szerző által itt még szíven ütött engem a történelem: Abdul sírjához kapcsolódik és azon keseregtem, hogy mennyire egyszerű elfelejteni egy embert halála után.

Ezután pedig elkezdődik a tényleges történetmesélés, na meg belerázódás a könyv világába: Agrában kezdünk Abdulék ottani életével, illetve a történelem egy szeletének feltárásával, majd folytatódik azzal, ahogyan a férfi végül a királynő udvarába kerül és az ezutáni helyzetével, felemelkedésével és az egyéb eseményekkel illetve a korbemutatással. Ennél a résznél mást vártam, mint amit kaptam, de hangsúlyozom, nincs ezzel baj. Azt hittem, hogy egy fiktív sztorit kapok, mármint úgy értem a kitalált jellemzőt, hogy az író maga szövi a két ember között a párbeszédeket és így mutatja meg, hogy milyen volt a két régebben élt előd személyisége. Ezzel szemben Basu egy majdnem ,,esszét", inkább elemzést, dokumentarista művet írt az általa megtalált naplók és bizonyítékok felhasználásával és ha jól vettem észre ezen könyv nem tartalmaz párbeszédet, de mégis valahogy működik az, hogy naplók által teremti meg a két főszereplő portréját a szerző, bár Abdulnál érzek némi homályt, viszont Viktória jelleme tisztábban rajzolódik ki.


Egyikük bőrébe sem bújunk igazából csak követjük őket, és egyiküket sem érzem közel magamhoz az összefoglalás típusú leírás miatt, bár az idézetek enyhítenek ezen. Viktória komor, állhatatos, akaratos, részrehajló és magányos uralkodó, ő a nép embere, aki helyteleníti a sznobságot és a rasszizmust, anyáskodó amit az udvar nem tudott elfogadni ezért is sajnáltam őt, na meg a betöltött szerepének elmúlását a könyv végén. Abdullal kapcsolatban pedig nem tudom mi az igazság, sokszor csak a kortársak véleményét olvastam róla: fennhéjázó, számító és magát többnek képzelő. Nem tudni pontosan hogy milyen a karaktere, lehetett akár ő a jóság megtestesítője is, a jellemét tekintve nem mindig hittem a szerző ábrázolásának. Gyengéd és odafigyelő a királynővel és főnökösködő, lekezelő és diktatórikus módon bánik az indiai szolgákkal, de ez lehet akár irigy vélemény is. Tényleg figyelt a királynőre és érdekelte a nő személye, vagy ez csak az előléptetés miatti színjáték része? Én hajlok afelé, hogy Abdul jót akart magának, a királynőnek és egyáltalán nem ártott másnak (erre bizonyíték is van), de irigységet keltett a helyzete, a származása ellenére történt felemelkedése és a kérkedése illetve a már kapott javak ellenére még többre vágyott.
,,Ördög tudja miért nem vitte el a ragály, mindenki csak jól járt volna!"
A lenti részben, ahol általában (ahogy most is) kiszedtem mi a szerintem negatív vonása a könyvnek: nincs párbeszéd és egyáltalán nincs hangsúly a beszélgetéseken, mert a szerző a kényelmes, erről és arról beszélgettek c. összefoglalással élt, úgyhogy az elmesélés módja nem a kedvencem ebből a könyvből. Egyébként Basu elég sokszor dolgozik ezzel a módszerrel, a könyv elejét ezért kicsit nehezebben olvastam, viszont a közepétől, ahol bejöttek az intrikával foglalkozó részek, már igencsak érdekelt minden. Az elején főleg az zavart, hogy inkább a környezeti leírással foglalkoztunk (pedig én csak Abdulra és Viktóriára voltam kíváncsi), na meg az a sok név! Ha ezt túléli az olvasó, ahogy nekem sikerült, a mű meghálálja ezt.

A történet eleje bár nagyon száraz, a történelmi keretet nagyon is aprólékosan átadja. Látszódik, hogy Basu szereti az alapanyagot és élvezettel kutatta ezt a témát, amelybe az udvari szokások megmutatásán túl szőtt egy kis kortárs rajzot, illetve azt is megmutatta, hogy az ő életük után mi történt és hogy a királynő milyen is fontos szerepet töltött be a történelemben.

Meglepődtem, mert azt hittem el sem fog hangzani az a szó ebben a műben, hogy szerelem, ezzel szemben rengetegszer került elém - bár az végül kiderül, hogy mennyire igaz vagy nem az, hogy kikre és miért jellemző, vagy nem. Ez, na meg a könyvben lévő intrika és politika szintén nagyon érdekes része volt az élménynek, egyszerűen az erről szóló részeket - ahogyan próbálnak fogást találni a munsin - szerettem olvasni és izgalmas volt az is, hogy milyen mélyre süllyedhetnek azok, akik utálatból ki akarják szórni a másikat. Érdekes tanulmány ez az emberi jellemekről, bár azért Viktória magányáról és ,,érthetetlen" kötődéséről na meg Abdul felemelkedni vágyásáról is lehetne egy külön regényt írni, az szintén biztos.

Még mindig nem tudok fotózni sry, de a lényeg látszódik:

,,A melltűs incidens és a királynő Abdul Karim iránti vak szerelme feldúlta az egész udvart."

Másra számítottam és ezért nehezen rázódtam bele ebbe a világba, de szerintem érdemes volt kivárni azt a pontot, ahonnan izgalmas lett végül a leírás. Annak kötelező darab, aki szereti a múlttal foglalkozó, kicsit dokumentumregénybe hajló műveket, bár nem való mindenkinek. Mindenesetre a kezdeti döcögés ellenére nekem tetszett, úgyhogy jó, hogy olvashattam.

Úgy érzem, hogy a film kicsit populárisabb módon fogja majd meg a közönséget. Ez az a könyv, amihez a film hozzátesz inkább, nem elragad.

,,A királynő azonban sosem törődött azzal, mit gondolnak mások."



Ítéletem:

Inkább tetszett





Erősségek:

- történelmi keret,
- alapos kutatómunka

Gyengeségek:

- nincs párbeszéd Viktória és Abdul között
- nincs hangsúly a beszélgetéseken

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:
(20%-os kedvezmény a Líra oldalán)

A regény az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2017-ben stand alone könyvként.


- Egyéb -




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod.


Három angol és egy német.

Négy típust találtam, ezek közül az első három angol verzió, a negyedik pedig német nyelven jelent meg, engem mégis ez fogott meg inkább. A Tádzs Mahal jelkép és ez a műben is megjelenik, szerintem ez a kép jobb a fedőre, mint a többi, amelyek a filmre hivatkoznak.

A nyertes:





Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Szeptemberben ​Judi Dench főszereplésével, Stephen Frears rendezésében a filmvásznon is találkozhatunk a történettel.
Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra.
A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. 
Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott. 
Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét.
Szerző: Shrabani Basu
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Viktória királynő és Abdul
Eredeti cím: Victoria and Abdul
Eredeti megjelenés: 2010
Műfaj: történelmi, életrajz, nonfiction
Fordító: Babits Péter
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2017
Ár: 3.499 Ft

    




Jelölések:

2017 - legjobb életrajz


A regény az alábbi címkékhez tartozik:


Pillanatkép #34

Forrás: Pinterest
Régen, talán írhatom hogy a fénykoromban, indítottam egy rovatot ezekkel a feltételekkel:
A szabályok:
Ahhoz, hogy játszani tudd, válaszold meg az alábbi három kérdést:
Mit olvasol jelenleg?
Melyik könyvet fejezted be mostanában?
Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?

Az alap:

Nagyon szeretem megtervezni az olvasásaimat és ezért úgy gondolom, hogy jó ötlet ezt a rovatot indítani, amely kéthetente vasárnap jelenik meg. Az eredeti rovat címe a WWW volt, de a kérdések kezdete megváltozott és úgy gondoltam, hogy jobb ha magyarosítok és így lett belőle Vasárnapi válasz.
Valamelyik nap pedig rámjött az, hogy hiányzik az olvasásaim ilyen rendszerezése, úgyhogy a Pillantkép sorozatom kiegészítem újfent ezekkel a kérdésekkel meg némi változtatással.

Mit olvasol jelenleg? maradhat, viszont a Melyik könyvet fejezted be mostanában? nem tudom, hogy fontos-e. Egyelőre igen, viszont lehet, hogy ki fogom szedni. A három kérdés közül viszont a kedvencem, a Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb? amihez több oldalas listát tudnék mindig kreálni, úgyhogy ez tuti marad. Kiegészíteném még az alábbiakkal:

Melyek a várólistád új elemei?

illetve

illetve Milyen könyveket szereztél be az előző Pillanatkép óta?

Továbbá

marad az új Pillanatkép rovat megszokott eleme, lehetnek egy poszton belül további rovatok ahogy mostanában megosztottam őket kép + vonal elválasztással, plusz szeretnék ezentúl felrakni egy angol nyelvű regényt és egy nagyon régi várólistás elemet ide, a mit szándékozom előkapni részhez és ezt addig le nem szedni, amíg el nem olvasom. Hirtelen ennyi jutott eszembe, hogy mit kéne ide irkálnom, mert nagyon szerettem a VV-t csinálni és több infót osztanék meg, mint eddig. 

Tehát a periódus: kéthetente szombaton vagy vasárnap. Ez viszont lehet, hogy szeptembertől borul egy kicsit, majd meglátom, hogy fogok tudni vele bármit is csinálni.



Mit olvasol jelenleg?



Szerencsés voltam, most olvashatom és egészen kikapcsol, még úgyis, hogy egy kemény világról van szó, hála a szerző stílusának.

Melyik könyvet fejezted be mostanában?


A Tökéletest olvastam el gyorsan, nagyon tetszett, értékelés hamarosan várható.

Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?



Szurovecz Kitti új könyve keltette fel a figyelmem, kíváncsi vagyok rá nagyon, főleg arra, hogyan tudta ezt a többszerelműséget megfogni.

Melyek a várólistád új elemei?



Velük találkoztam tegnap és ők érdekelnek most nagyon. 

Milyen könyveket szereztél be az előző Pillanatkép óta?




Szép két hetem volt, ezeket a regényeket szereztem be az előző Pillanatkép óta. Ebből kettőt már olvastam és értékeltem (a Viktória még nincs kint, ma megpróbálom kirakni) és a harmadikat most nyúzom (Határtalanok).

Egy régi várólistás



Folytatva a megkezdett sort, hátulról a harmadik regényem ez a Mikszáth mű és kicsit bűntudatom van, amiért nem kaptam még elő. A filmet láttam félig, úgyhogy kíváncsi vagyok a Besztercére, de majd meglátjuk, hogy mikor támad fel a kedvem az olvasásra.

Eddigiek: (max 10)

Itt pedig az eddig szereplők művek vannak:


Egy angol nyelvű


Ez az a kategória, amit sikeresen teljesítettem... eddig, mivel mangákról volt szó és most jön majd a feketeleves, az angol regények. Őt választottam az első követnek, remélem tetszeni fog, mindenesetre a borítója szép.

Egy VCs-s regény


Újra választottam egy könyvet, méghozzá Kiera Cass művét, Az Igazit, ezzel pedig befejezem az eredeti Párválasztó sorozatot, tudom van még kettő rész, de nekem ez az alap. Kíváncsian várom, hogy kiakaszt-e most is vagy megkíméli az idegeim?

Eddigiek: (max 5)


Ezzel a könyvvel csak pár oldalt haladtam, úgyhogy indokoltnak látom, hogy itt maradjon a gyűjtőben (meg itt is kell maradnia a szabályok alapján). Egyelőre fura élmény, de nem látom rossznak, bár matek órám előtt olvastam belőle pár oldalt, úgyhogy az élmény torzult egy kissé, valahogy minden olyan misztikus lett...

A következő értékelés(ek)


A Viktória királynő és Abdul címűről már megírtam a megírnivalót, szerintem a Ready player one és A Tökéletes is hamarosan érkezik, alig várom, hogy beszámolhassak róluk.



A bejegyzést megtalálhatod az alábbi címkéknél:

Pillanatkép

Lehull a lepel #7: Mikrofonpróba

- Mikrofonpróba borítóleleplezés -


- A borító -




- Miért érdekel -


Szerettem a Fogadj el!-t így kíváncsi vagyok a ,,folytatására". A Mikrofonpróba fülszövege kicsit sötétebb, értem itt azt, hogy mindegyikük a saját démonaival küzd, de a borító ezzel szemben vidám, úgyhogy kíváncsi vagyok mi okozza a kontrasztot. A borítón a cipők árnyékolása furi, de például egészen ötletes a cím elhelyezése, arra egyből felfigyeltem. Az alkotója megpróbálta az öt fiatalt elhelyezni lábbelikkel és köztük helyezkedik el a mikrofon, gondolom a fülszöveg erre a sorára reflektálva ezzel:
Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…
Tetszik a kép mögött lévő gondolat.


- Fülszöveg -


Hanna, a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…


- Idézetek -



#1
„– Oda a hamburgerünk, Nyuszi. Miattad várhatunk.

Talált, süllyedt. Egészen férfias a hangja, annak ellenére, hogy vele egykorú lehet. Bugyiszaggató az orgánuma, és ezzel valószínűleg tisztában is van, mert van képe felnevetni, hogy újra megvillantsa.
Ültében is látszik, hogy langaléta alkat. Elég soványnak tűnik, vélhetően nem tart a haverjával kondizni, bár semmi szüksége rá. Nem minden az izmos test, az arca, a hangja, a magabiztossága is éppen elég veszélyessé tehet egy fiút.”

#2
„Túlontúl nehéz a banángeneráció tagjának lenni.
Kívül sárga, belül fehér.
Az emberek kínainak látják, hiszen kívülről az is. Elvárják, hogy ugyanolyanok legyenek a szokásai, feleljen meg a sztereotípiáknak. Nem veszik figyelembe, hogy ő magyar.
Az országban született, egy magyar asszony nevelte fel, csak magyar barátai és haverjai vannak, magyarul álmodik és gondolkodik. Csak a külseje más. Ha bántják, leginkább ezért teszik.
Talán ezért is utálom a szüleimet. Az átkozott génjeik – gondolja Xiara, és keserű epeként tör fel benne a harag.”
#3
„Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.
– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.
Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.”

- A szerző -


Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, foglalkozása szerint marketing asszisztens.

Első regénye "Fogadj el!" címmel 2014-ben látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyv többek között az iskolai terror és a közösségi média veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet. 2015-ben jelent meg a Rubin Pöttyös könyvek között második műve, a Túl szép, amiben két fiú szerelmének a történetét meséli el. 

A Mikrofonpróba a szerző első Vörös Pöttyös regénye, részben folytatása a Fogadj el!-nek, részben új történet, önmagában is tökéletesen érthető.

A szerző szabadidejében rengeteget olvas és szereti a sorozatokat is, amikről szívesen értekezik a blogjain.

Elérhetőségek:


- Facebook

- Instagram



- Linkek -





A bejegyzés az alábbi címkékhez tartozik:



Könyvtárból jöttek #9

Forrás: google képtalálatok (sry, elfelejtettem honnan van)
Újra elkezdődött az egyetem (még izgulok, mert van egy csomó körülmény, ami diszkomfortossá teszi az indulást, de egy hónap múlva hatszáz zh után eskü jól leszek... vagy nem) és ezért a könyvtárazás szintén aktuálissá vált, be is tértem és kihoztam kilenc könyvet, alább láthatjátok a kicsit béna képem róluk.


A lista:



Brian Daley: Tron
Carla Jablonski: Tron: Örökség
Allison Pataki: Sissi
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Sylvain Neuvel: Alvó óriások
Elle Kennedy: The Deal - Az üzlet
Tóth Gyula Gábor: Az elveszett boszorkány
Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú
Anne Tyler: Az ecetlány



Igyekszem mindegyiket sorra keríteni, de egy biztos: a Tronokat el fogom olvasni, méghozzá hamarosan, mert párommal megnéztük a Legacyt és botrányosan rossznak tartjuk én pedig leírom majd miért, pontosan a könyves értékelő alá. A többiekhez pedig nagy kedvem van, remélem, hogy nem kell olvasatlanul visszavinnem őket a könyvtárba.

Liliane (@liliane.evans) által megosztott bejegyzés,


A bejegyzés az alábbi címkékhez tartozik:

Könyvtárból jöttek // várólista // Várólistám képekben

Lehull a lepel #6: Hazug csajok társasága

- Hazug csajok társasága borítóleleplezés -


- A borító -




- Véleményem a borítóról -


Előre leszögezem: nem láttam a sorozatot és nem igazán ismerem ezt a szériát. Nagyon keveset tudok róla, bár szerintem pont eleget ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a könyvbeli megfelelője, plusz láttam a Halloweeni trailert és nagyon szeretem az opening alapját szolgáló Secretet, így egyértelmű, hogy olvasni akarom ezt a regényt. Na, de még nem írtam a borítóról, bár szerintem már kitalálhattátok, hogy miért is hoztam fel a tv képernyőin futó verziót: a Könyvmolyképző a sorozatból veszi a maga borítóját. Szeretem az ilyenfajta megoldásokat és ez egy nagyon jó döntés, lévén, hogy a korábbi Ulpiusos (ami nekem megvan) a sárga alapú babával nem a legszebb.
Az új képen lévő lányok sárosak és ugye a koporsó nincs itt, azért ki lehet találni, hogy miért is olyan koszosak az egyébként szép ruhában lévő szereplők, vagy ez egy metafora az eltemetett titkokra, ehhez az elméletemhez pedig a középen lévő csajszi is szolgáltat bizonyítékot a kéztartásával, lényegében ez keltette fel a figyelmem: vajon mit titkolhatnak?



- Fülszöveg -


Alison három éve tűnt el, egy pizsamaparti után, és azóta sem látta senki. Az elit pennsylvaniai iskolába járó barátai meggyászolták, de megkönnyebbülten fel is sóhajtottak. Mindegyikük őrzött egy-egy titkot, amit csak Alison ismert, és ha a pletykára éhes világ tudomására jut, tönkreteheti őket. Amikor egymás után kapják a névtelen e-maileket és szöveges üzeneteket, pánikba esnek. Az áruló vajon a saját köreikből való? Vagy ami rosszabb: Alison visszatért?

Egy rendkívül izgalmas sorozat indító kötete.


- A szerző -



Sara Shepard a híres Pretty Little Liars és a The Lying Game könyvsorozatok szerzője, mindkettőből sikeres tv-sorozat készült a FreeForm csatornára.

Az írónő Torontóban született, van egy testvére, Ali. A New York Universityn tanult, és Brooklynban kreatív írást is tanult. Az első könyve, a Hazug csajok társasága 2006-ban jelent meg. Az írónő jelenleg Pittsburghben él férjével és kutyusaival.

Érdekesség, hogy a Pretty Little Liars tévésorozat két részében is szerepelt (1x07 és 5x24), igaz, cameo szerepekben tűnt fel csupán.


- Linkek -





A bejegyzés az alábbi címkékhez tartozik:



- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -