Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans szerda, szeptember 06, 2017


Sorozat: A Vétkes 1.




    



Cecelia Ahern, a romantikus regények nagyasszonya egy ifjúsági, Young Adult művet adott ki, amelyben megmutatta, hogy milyen az, amikor a társadalom szélére szorult emberek megsegítése szintén bűnnek számít és az alapvetően jó célt szolgáló rendszer hogyan alakult át egy túlszabályzott és érdekeken alapuló világgá. Íme, A Vétkes értékelése:
- Első mondat -
,,Én csak az egyértelmű és észszerű dolgokat szeretem." 
A Flawed most F-fel, a magyarban V, mint Vétkes szerepel.
Egy családi képpel kezdünk: a főszereplő, Celestine narrálásával megismerhetjük a közeli szereplőket, a családját, és párjának (Art) édesapját, Crevan bíró urat, akiben megbízik, hiszen ismeri az emberi oldalát és attól a férfitól ő miért féljen, akinek apró dolgaira is rálátása van. Ám Crevan a Vizsgálóbizottság legfőbb bírája, ő dönt a Vétkések kérdésében:
,,Bosco, azaz Crevan bíró úr, ahogy Arton és rajtam kívül mindenki ismeri, a Vizsgálóbizottság nevű testület legfőbb bírája. A Vizsgálóbizottság, amit a kormány eredetileg csak átmeneti fórumként hozott létre, hogy a nép megismerhesse a vezetői bűneit, mostanára a Vétkesnek nyilvánított személyek felkutatásának állandó eszközévé vált. A Vétkesek átlagos állampolgárok, akik valamilyen erkölcsi vagy etikai vétséget követtek el a társadalom ellen."
Azon az estén minden átlagosan kezdődött, egészen addig, amíg meg nem szólal a ,,hosszú, mély, riasztó süvítés", amely szirénaszó az Őrszemek érkeztét jelzi, ekkor viszik el azon embereket, akik felett az Igazság Napjának nevezett tárgyaláson Crevan bíró úr ítélkezik ártatlanságról vagy bűnösségről. Ekkor nyilvános keretek között meghallgatják a tanúkat, mindenki vall, aki számít... és akit elítél Crevan? A bűnös lélek égetett jelet kap (V jelet), a súlyossága és típusa alapján meghatározott számút, amelyek az alábbiak alapján kerülnek a testre és amit nem szabad sosem elfedniük (természetesen az észszerűség keretein belül):

- halantékra rossz döntés esetén,
- nyelvre hazugság esetén,
- a jobb tenyérre a társadalom megkárosítása esetén,
- mellkasra hűtlenség esetén és
- a jobb talpra be nem illeszkedés esetén. 

Akik Vétkesnek bizonyulnak, azok
,,Nem kerülnek börtönbe, hiszen nem sértettek törvényt, tettük nem illegális, mégis károsnak bizonyul a társadalom számára. Köztünk járhatnak, de a közönség kitaszítja őket. Száműzetnek a társadalomból, és más szabályok vonatkoznak rájuk."
Ezen első naptól pedig mondhatni megváltozik Celestine élete és megreped a rendszerbe vetett hite, ami végül azon a bizonyos buszúton éri el a csúcspontját, ahol kénytelen szembenéznie az eddig tökéletesnek hitt világgal.
,,Számomra tényleg minden vagy fekete, vagy fehér. Ezt tudnod kell rólam."

Felemás érzésekkel alkottam meg ezt az értékelést, még akkor is ha tudom, hogy többségében pozitívat fogok írni és a mérleg nyele az inkább tetszett felé mutat és elhanyagolható az a negatívum, amit össze tudok kaparni az élményeim felszínről. Nem most olvastam, illetve de, csak augusztus elején, úgyhogy eléggé leülepedett ahhoz, hogy némileg el tudjam dönteni mi az, ami tetszett és mi az, ami nem. Viszont többek között két erős benyomásra, érzelemre nagyon is emlékszem a hónap elejéről:

1. Megdöbbentem, hogy Ahern ilyen regényt írt, bevallom rosszabbra számítottam, bár biztos vagyok benne, hogy sok olvasó nem fogja szeretni ezt a könyvet.

2. Megviselt.


A két pont igazából összefügg egymással, mert én - teljesen úgy néz ki - ezek szerint nem sok bizodalommal vagyok a romantikus regények na meg írónőik felé és ezért gondoltam azt, hogy érintetlen leszek és nem fog semmilyen hatást kiváltani ez a kötet, pedig de! Az első jelenet után, ami nagyon erősre sikerült - még most is megfájdul a szívem ha arra gondolok - az utána lévők sem hagytak nagyon élni és nyugodtnak lenni. Ezen gondolkodtam sokat és azt hiszem rájöttem miért: a snitteket a szerző számomra felkavarón írta meg, engem teljesen kizökkentett a lelki nyugalmamból és egészen a kötet közepéig nem éreztem komfortosan magam és valamennyire még most is szorongok, ha erre az agyonszabályozott idióta alapokon nyugvó világra gondolok. Frusztrált ez a Vétkes rendszer, mert egyrészt ezt az erkölcsileg, etikailag tiszta világot nem szeretném, legalábbis ilyen kikényszerített formában biztosan nem, az emberiség magától meg nem változik meg, úgyhogy bukta ez a tiszta utópia, de ez most mindegy.

A lényeg az, hogy ez a rendszer egy erős vonás, de egyúttal kevésnek érzem a bemutatását vagy elkapkodottnak és ez szomorúvá tesz, mert amilyen hatása eddig volt rám, simán lehetett volna ezt fokozni, mélyíteni, de ez nem történt meg, talán a második rész majd segít ezen az érzeten, főleg ha egy új szereplő szemszögét is megkapjuk. Jó lenne. Egyébként a folyamatot pont jól megmutatja, ahogy egy ember bekerül a darálóba, és ez is inkább azt bizonyítja, hogy a szerző ennyit elégnek érzett a regénybe, bár még én sem tudnám megindokolni miért érzem kevés a világbemutatót, de talán egy okot sikerült találnom... Logikai bakit nem találtam, bevallom nem is kerestem, viszont hiányoltam az igazi bűnözőkről szóló részeket, mert valahogy végig úgy éreztem, hogy a Vétkesek nem is erkölcsi bűnősök, hanem legalább gyilkosok és komolyabb dolgok elkövetői, mert nagyon komoly szankciókat és büntetéseket kapnak. Érdekelne, hogy, akkor az igazi tettleges gonosztevők mit kapnak, mert nagyon eltolódott a Vétkesek felé ez a büntetésrendszer és szerintem itt is van a kettősségérzésem alapja: nincs meg a másik pólus, amihez tudnék viszonyítani. Vitatkozom magammal érvekkel: valamilyen szinten megértem itt a dolog kettősségét, azért van ez a nyilvánosság az egyik oldal felé, hogy elrettentsen és azért ad a szerző ennek hangsúlyt, hogy még véletlenül se kövessenek el az átlagemberek nagyobb bűnöket, mert ha ezekért ennyi jár, akkor az ennél súlyosabb vétségekért mit kaphatnak? Viszont amiatt, mert nem tudom eldönteni, hogy merre húzzak, hogy hibának vegyem-e vagy ne, teljesen furcsán érzem magam, hátha a következő rész majd javít ezen...

Érdekes, hogy a könyvben fellelhető vonások engem valamennyire emlékeztettek A skarlát betűre és a csengőfrászra és az is fontos, hogy a könyv az iskolai erőszakra is kitér: hogyan bánnak egy Vétkessel a ,,vad középiskolai években", viszont politika nagyon kevés van benne olyan szempontból, hogy aktívan nem folyunk bele ebbe, nem is nagyon követjük, hogy melyik párt hol és mit csinál, inkább csak a hallomás a lényeg, ez pedig a könyv végéig jellemző lesz. Viszont ott jól esett erről olvasni egy kicsit bővebben is.
,,Egész életedben viselned kell a hibád következményét, a büntetésed pedig emlékeztetőül szolgál a társadalom tagjai számára, hogy gondolkozzanak, mielőtt cselekszenek."
A Serendipity Reviews blog készített egy álomcastot a szereplőkhöz, én pedig szeretném megmutatni az általa elképzelt Celestine-t. Forrás
Crevan bíró szintén a Serendipity Reviews blog szerint. Forrás
,,Mindenben tökéletességre törekszem..."
A regény több szereplőt is felvonultat, bár én őket tartom a könyv egyik gyengeségének - majdnem mindenkit tekintve írhatom ezt. Celestine-ben furcsa, hogy hirtelen indul el a változása, mert ő magát a rendszer nagy támogatójaként jellemezte, de egy rossz szóra illetve némi rendszerkritikára azonnal felkapja a fejét és nincs meg benne az általa jelenlévőnek vélt fanatizmus. A többi - tehát az ezek után lévő - változásfolyam nem fura szerintem, tehát azokra gondolok itt első sorban, ahogy egyre inkább belekeveredik az eszmékbe, mert szerintem egy többnyire okos lányról van szó idegesítő vonásokkal meg időnként hülye döntésekkel (pl. nem tudja mikor kellene hallgatnia), bár engem annyira nem zavart a viselkedése, egyáltalán nincs bennem harag felé - mert az egész sztori tükrében megbocsátódott minden hülyesége - maximum a fenti miatt furcsállom őt kissé, de tisztelem azért, amit kiállt. Hülye döntései meg mindenkinek vannak, az övé az, hogy bízni akart az emberekben, bár én tuti nem tettem volna a helyében, az a bizonyos például elég idióta lépés volt. Előnyeként elmondható az, ahogyan megváltoztatja az embereket... inkább ez és az ő bátorsága tetszett meg nagyon a könyv második részéből. Wow mi van velem? Csak nem elfogadóbb lettem? Szintlépés történt, lvl 30-as szintű főmágus, szolgálatukra.*
,,Én problémamegoldó vagyok, megvizsgálom a rendelkezésre álló tényeket, és levonom a következtetéseket. Juniper ennél sokkal okosabb, ő másként olvas a jelek között. Ő az embereket ismeri. Nem tudom, hogyan csinálja: csak figyel, hallgat, és végül olyan eredményre jut, amilyet én elképzelni sem tudtam volna.
Celestine-nél furábbnak tartom Junipert, a nővérét és párját, Artot, egyszerűen nem értem ők mit is akarnak itt? Nem sokat tesznek hozzá az egészhez és engem idegesített a srác, de nála jobban csak a kisöccs. Komolyan, YA szerzők, nem tudtok normális kölökkaraktereket írni, akiket nem ütnék le két perc után? Ld. még a Végtelen tenger értékelésem... Úgyhogy őket kihagyhatták volna a regényből, főleg Artot, mert nem jött át a szerelmük sem, mivel fogalmam sincs mit csinált azon kívül, hogy gyáván viselkedett, míg Celestine tűrte a dolgokat. Ezzel szemben a második rész egy izgalmas szereplőt ígér, Carricket, aki nagyon remélem, hogy továbblép a ,,szépfiú vagyok, veszélyes és so sexy" vonáson és hozzátesz a könyvhöz valamit (bocsi, YA sablon, félni kell tőle).


Mindenesetre a regény üzeneteit fontosnak tartom: egy rendszer nem működhet embertelen keretek között és a természetünkbe van kódolva a segítségnyújtás, aki ennek ellenáll az-az igazi Vétkes, csak az ő bélyege láthatatlan. Na meg a második lehetőségről szintén szól a könyv: senki sem tökéletes, hiba elítélni egymást a ballépéseinkért, mindenkinek jár egy másik esély.

Ajánlom a disztópia kedvelőinek és a szerző rajongóinak, szerintem ők szeretni fogják.

,,Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dolgokról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak."




Ítéletem:
Inkább tetszett

Erősségek:

-  Celestine bátorsága, miatta megbocsátottam mindent
- erős érzelmi rámhatás

Gyengeségek:

- a világ egyetlen pólusa
- a szereplők

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(Líránál 20%-os kedvezmény)


A regény az Athenaeum kiadó jóvoltából látott napvilágot 2016-ban egy duológia első részeként, a következő mű, A Tökéletes 2017. augusztusában jelent meg.


Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:



- Egyéb -




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod.

Angol borítók

Elsőként az angol borítókat töltöttem fel erre a felületre és nekem nagyon tetszik a fehér alapon piros betűs F, na meg a háttérben ajtók, amik sok mindent szimbolizálhatnak, azt a várakozó helyiséget is, ahol a tárgyalás előtt töltik idejüket a rabok. Sokkal egyszerűbb ezzel szemben az első borító, ahol csak Celestine-t és egy F-et láthatunk, én ezt használtam fel a fejlécemhez, mondjuk nekem tetszik ez a kép. A középső megjelenik a dán fedőn is, szép a színkezelése bár szerintem a fehér képek jobban kifejezik a történet jellegét, ez a kék nem illik a regényhez.

Horvát, cseh, dán és francia

A dán ugyanaz, mint az előző sor angolja, teljesen átvették a képet és annyit változtattak, hogy ráhelyeztek egy F-et. Nagyon tetszik nekem a dánnal szemben a horvát borító, bár elsőre furcsa ránézni, elég kényelmetlen érzés megfigyelni a részleteket (inkább a szín miatt), de körülbelül olyan logika alapján készült, mint a magyar borító és nem csak ráraktak egy lányt és szevasz, hanem figyeltek az apróságokra. Spoiler miatt nem mondhatom meg miért, de én ebben látom a készítők szándékát. A cseh kép szörnyű, ahogy a francia sem jön be, mert inkább illik akár A gyűlölet, amit adtál típusú könyvhöz, akár egy másik rasszizmusról szóló műhöz. Úgyhogy ez most nem igazán fog meg engem.

Lengyel, német, olasz, portugál

A lengyelre ránézve azt mondanám első körben, hogy ez háborús könyv és a csaj visszavárja szívszerelmét a frontról, a német pedig ugyanaz kb mint a korábbi dán, ez sem tetszik és inkább egy cirkuszi történetre hajaz. Az olasz viszont megint szép és felkelti az érdeklődésem, ugyanazt az elgondolást érzem mögötte, mint anno horvátnál, viszont a portugál tucatborító, nem mond semmit sem a sztoriról.

Magyar, román, spanyol, szerb

A magyar kép szép és tetszik a mögötte lévő elgondolás és ez a borító mondja a legtöbbet a történetről, azzal ahogy a Vétkes széttapossa a rendszert. Ehhez képest a román fedő semmitmondó és az azon szereplő lány magába forduló, a hazai kiadás sokkal kifejezőbb. A spanyol és a szerb pedig szintén semmilyen.


Ukrán borítók

Egyik ukrán borító sem jön be, az egyiknek érdekes az elgondolása (apró lyukakon látunk rá a valóságra), de a kivitelezés csúnya, a másik pedig olyan... közömbös számomra.

A nyertesek:


Nem tudtam választani közülük.

* Utalás a LoL 30 szintjére.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.
Szerző: Cecelia Ahern
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: A Vétkes
Eredeti cím: Flawed
Eredeti megjelenés: 2016
Műfaj: ifjúsági, disztópia
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 382 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2016
Ár: 3.490 Ft

    




Jelölések:

2017 - legjobb disztópia
2017 - legjobb főszereplő


A regény az alábbi címkékhez tartozik:


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -