Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans csütörtök, január 28, 2016


Sorozat: Az ötödik hullám #2



   

A sorozat előző része:

Az ötödik hullám


,,Időnként nehezen tudom elképzelni, hogyan tudott idáig eljutni. Elvesztett dolgok után sóvárogni pont ugyanolyan, mint olyasmiben reménykedni, ami soha nem történhet meg. Mindkét út zsákutca: és a kétségbeesésbe vezet."
A YA disztópiákkal kapcsolatban néha nehéz dolgom van, hiszen sok olyan vonás is szerepel bennük, amelyek általában kiakasztanak - ilyen például a szerelmi háromszög, a nyafogás, az énközpontúság, meg egyáltalán ha a cselekményt kiüti a szerelmi nyűglődés, főleg ha ezekből nagyon sok van. Ahogy emlékszem, Az ötödik hullámmal kapcsolatban is találtam kifogásolnivalót anno, de azért összességében tetszett az előző kötet. Az élmények miatt, na meg a kínzó függővég kapcsán kíváncsi voltam a folytatásra, így elhatároztam, hogy beszerzem a Végtelen tengert és milyen jó, hogy nem vártam tovább rá! Egy eszméletlen jó YA regényről maradtam volna le hosszú ideig!

Mielőtt bármilyen fejtegetésbe kezdek fontos megemlíteni, hogy a sztoriban nincs sok cselekmény, itt egyáltalán nem az a lényeg - és akkor már előre megjósolom, hogy a filmváltozat, ha nem bukik be az első és jön a kettes, valami szörnyű lesz, mert nem fogják tudni visszaadni ennek a műnek a lényegét *pozitív hozzáállás a maximumon*.
A történet újra több szálon játszódik és szereplőinknek egy helyen kell meghúzódniuk, míg várják Evan visszatértét... Adu szemével figyelhetjük először az eseményeket, aki szkeptikus, na meg két lábbal áll a földön. Magára vállalja a terhet és felderítésre megy új helyet keresni és ezzel hátha megnöveli a túlélés lehetőségét. A többiek pedig a hotelben ragadnak és várniuk kell Adura, de lehet hogy valami teljesen más tér vissza helyette?

Nehéz a sztoriról írni, mert annyira kevés akad belőle, hogy minden egyéb felfedése spoileres lenne sőt még az előző leírás is félrevezető egy kicsit, de muszáj sejtelmesen írnom tényleg. A kevés cselekményt nagyon jól vezeti be a kezdő kép, hiszen egy olyan fegyvert mutatnak be, ami az emberiség fontos tulajdonságait használja ki durván: a jóhiszeműséget, a sajnálatot és az elesettek védelmét. Ez maximálisan megalapozza a regény hangulatát és ezután sikeresen építkezik erre, itt pedig arra gondolok, hogy Rick Yancey kitépi az érzékeny olvasók szívét, az elkövetkező oldalakon pedig már táncol rajta és végül visszaadja széles mosollyal az arcán, hogy ,,Tessék, használd."

A könyv nagy erőssége, hogy a szerző eljátszadozik a cím különböző jelentéseivel.
Forrás
Végtelen tengerben a karakterek folyamatosan arról elmélkednek, beszélgetnek, hogy miért történik ez és miért pont így meg egyáltalán mi okból támadnak? És nem lett volna egyszerűbb, ha...? A szerző érezhetően imádja az alapanyagot, állandóan ütközteti a karaktereinek véleményét, gondolatait, belehajítja a szereplőit a különféle helyzetekbe és a reakciókat mutatja be; ezt pedig nagyon szerettem olvasni. A kötet ezeken kívül morális kérdéseket tárgyal: az emberség és a környezetvédelem témáját, de most nem térnék ki rájuk.

A könyv másik erőssége a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok bemutatása, bár már akad némi furcsaság. Sokkal több nézőpontot kapunk ebben a részben, mint az előzőben és ez inkább hasznára válik a sorozatnak, de még annak az olvasónak is, aki azt mondta Az ötödik hullámnál, hogy Cassie egy kicsit túl sokat szerepel benne. Itt Adu a regény főbb központi és egyúttal legizgalmasabb személyisége, az ő részeit például nagyon szerettem olvasni, még ha sokszor idegenkedtem tőle. Ő túl hideg, cinikus és sokszor tűnik úgy, hogy lenézi Cassie-t, elég sokszor szegül szembe vele és azért is távolságtartó, mert nem akar mással törődni, csak a kötelességgel, a túléléssel. Hozzá is kötődik egyfajta folyamat... illetve nem, ez végbe is megy, csak nem olyan részletesen, mint szeretném. Viszont ő egy érdekes karakter, jó a szemével látni az eseményeket, a sajátos stílusa sokat tesz hozzá a történésekhez.

Cassie
Színésznő: Chloë Grace Moretz
Az ő ellenpontja és ellentéte Cassie, aki még mindig érzékenyebb, mint Adu és itt most nem az érzelmi mércére kell gondolni, hanem a mások felé nyitottságra. Az első részben az öccse miatti szeretete és gondoskodása tette őt igazán szerethetővé és ez a Végtelen tengerben szintén így van. Viszont az ő részéről nem érzem igazán erősnek azt a szerelmet, ami az elsőben alakul, itt sokkal inkább tagadóvá vált át - mintha önmagát akarná megvédeni? Nincs ezzel problémám, csak feltűnt. Sajnos néha előtör belőle a hisztérika, de most furcsán elnéző hangulatomban voltam, így egy cseppet sem zavart (mert lehet a kötet világára figyeltem).

Evan kérdése az első regény végének legizgalmasabb talánya és ő adta az egyik izgalomforrást, hogy vajon mi lett vele? Plusz az első részben sokat adott az ismerethez az extra tudása, úgyhogy duplán vártam a visszatértére.
De hogy mi történt vele? Ezt itt nem lövöm le a spoilermentes zónát megtartva, majd kiderül ha a posztot olvasók is eljutnak odáig a kötetben, de üdvözlöm egy péklapáttal a szerzőt. Ben szegényt sajnáltam, mert annyira sok idegtépő hatás éri, de még így is ő a legkiegyensúlyozottabb a karakterek között, ő az, aki humorral tudja oldani a feszültséget és két lábbal áll a földön, a csapatból őt kedveltem a legjobban.

A szerző egy-egy gondolati jellegű kitérése - vagyis külön narráció adása a mellékszereplőknek - a főbb karakterektől tetszetős és kell ide mindegyik rész. Egyik egységet sem éreztem túlzásnak, sőt több jöhetne ezekből! Szerencsére nem kapott külön részt Sam, mert így is végig idegesített, de akkor - ha a szövegelését kellett volna olvasnom - még inkább így tett volna. Állandóan csak nyavalyog, hisztizik és ennek szerencsétlen Cassie issza meg a levét, úgyhogy én jobban örültem volna, ha a kissrác kap egy némítót - hehe, nem úgy - és picit lejjebb veszi a hangerőt. Bár egy haszna van: ő érzékelteti szerintem a legjobban  a csapatból Cassie kívülállóságát.
,,Néha rosszkor vagyunk rossz helyen, és ami történik, azért senki sem hibás."
A Végtelen tengerben a disztópikus világ csak valamennyire tágul ki jobban, nem igazán kerül előtérbe több dolog mint amennyi az első részben kiderül (plusz megint minden csak spekuláció még az én nézeteim is), de ezt megértem, hiszen ha többet tudnánk meg, nem ütne ennyire ez a rész. Itt a lényeg a bizonytalanság, hogy az olvasó is pont ugyanannyira érezze magát elveszettnek, mint a szereplők és az izgalom ezért is garantált, meg a kérdések és a helyzetek teszik izgalmassá az egész regényt.

Ez lett volna a fejléc.
Alapkép forrása: tumblr. Szöveg forrása: Végtelen tenger
Ötlet forrása: én, vinni csak linkkel szabad.
Csak akkor ajánlom, ha érdekel egy jó sorozatfolytatás, egy jó YA és ha tetszenek az olyan történetek, amelyeket a szerzője átsző szimbolikával és talányokkal, na meg bizonytalansággal.

Szóval várom a harmadik részt, hol van már?


,,A beton az ember mindenütt jelen lévő kézjegye, a legfontosabb művészi eszközünk és anyagunk, amellyel nyomot hagyunk a világ üres vásznán. Amerre csak jártunk, a Föld lassan eltűnt alatta."



Erősségek:


- mindjárt jön a harmadik rész,
- izgalmas kérdések, helyzetek

Gyengeségek:

- pár hiányjel és ennyi (inkább az idegenekre vagyok még kíváncsi illetve erre az egész helyzetre - bár ez nem hiba)

Érdemjegy*:


Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

2016 - legjobb YA regény
2016 - legjobb atmoszféra
2016 - legjobb sorozatfolytatás
2016 - legidegesítőbb mellékkaraktere (Sam)

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A Végtelen tenger 2015-ben látott napvilágot Az ötödik hullám-trilógia második részeként a Cartaphilus Kiadó gondozásában. A harmadik kötet (Az utolsó csillag) 2016. májusára várható külföldön.


*Kiváló. Ld. a Harry Potterben szereplő osztályzatokat.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.
Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
Szerző: Rick Yancey
Sorozatcím (kiadói): Carta Light
Sorozatcím: Az ötödik hullám
Cím: Végtelen tenger
Eredeti cím: The Infinite Sea
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: ifjúsági, disztópia, posztapokaliptikus
Fordító: Havadi Krisztina 
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   




Jelölések:

2016 - legjobb YA regény
2016 - legjobb atmoszféra
2016 - legjobb sorozatfolytatás
2016 - legidegesítőbb mellékkaraktere (Sam)

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -