Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, július 18, 2016


Sorozat: -



   

Elnyerte A hónap borítója címet, Borítómánia bejegyzés várható róla.


Hosszú-hosszú ideig szenvedtem az időhiánnyal egybekötött akut könyvhanyagolós undormány vírussal, de azt hiszem sikeresen kikecmeregtem belőle, a Szellemek a fejbennek köszönhetően. Ezzel együtt pedig azt vettem észre, hogy mostanában a horror az, ami le tud kötni, meg még valamennyire érdekel is - lásd még Az Égett-hegyi könyvtár értékelését nálam, de mégis a Szellemek elérte, hogy nekikezdjek A hét évának, de erről később fogok regélni. A lényeg az, hogy miért tetszett a most tárgyalt regény.
- Első mondat -
,,- Ez most biztos nagyon nehezedre esik, Meredith!"
A szerző és a külföldi kiadás
Forrás: konyvkultura.kello.hu
A Szellemek a fejben c. mű leginkább két főszereplőt állít középpontba, egy testvérpárt: Marjorie-t és Merryt. Merry felnőttkori énje visszaemlékszik azokra a bizonyos napokra, amikor A megszállottságot forgatták a nővéréről. Marjorie beteg volt, egyáltalán nem hatottak rá a gyógszerek, amelyeket betegségére kapott, ezért az apjuk illetve az egyházi személy, akivel a férfi beszélt lányáról, kitalálták, hogy a lányba egy démon költözött. Csakis a gyógyulását szem előtt tartva, legalábbis az apa na meg a pap szerint, az ördögöt kiűzendő, összeszerveztek egy stábot, hogy leforgassák Marjorie életének pár napját és... na jó, ezt ki veszi be? Undorító maszlag, ekkora mértékű igazságtalanság és kihasználás láttán nincs kedvem sem gusztusom körítőszöveget kanyarítani a továbbiakhoz! A lényeg: a tévéstáb jött és leforgatták a Barrett-család történetét.

Ez a könyv rohadt jó! Teljesen az én ízlésemnek készült kezdve a borítóval, az érdekes alapötleten illetve a kiváló kivitelezésen át, az igazán szellemes blogbejegyzéseken keresztül a váratlan csavarig. Egyszóval: tetszett. De hogy ne szúrjam ki senki szemét ilyen rövid poszttal, na meg a regény egyszerűen kívánja a kifejtést, kicsit mélyebben is belemegyek miért lett 2016 egyik legjobb olvasmányélménye a Szellemek a fejben. Na de ennyi körítés után, mivel is kezdhetnénk a tényleges értékelést?

Azzal, hogy mivel fogott meg magának a kötet? 
A borítóval. Természetesen.


Bár a Borítómustrában bővebben ki is fejtem később a véleményem a képekről, illetve a magyar kiadásról, azért elöljáróban annyit írok, hogy a fedőn az elfordított részlet egy ajtón keresztül, a derekánál fogva kiemelt lányról olyan érzetet kelt, mintha a karakter a sírból kelne ki, onnan rángatnák ki szerencsétlent és először én azt hittem, hogy az ajtó egy koporsó, csak tüzetesebb vizsgálat után derült ki számomra, hogy az bizony egy átjáró; a helyezkedési szög, na meg a modell helyzete pedig olyan, mintha megszállta volna egy entitás és ki akarna szakadni belőle - ezért asszociáltam egyből a sírra. Érdemes ezzel a borítóval foglalkozni és meg is fogom tenni a rovat keretein belül.

Az egész mű egy érdekes alapötletre épül: a megszállásra, illetve Marjorie viselkedésére na meg a körülötte kialakult mizériára. Persze a fülszöveg alapján én egy tényleges szellemsztorit vártam, nem egy olyan történetszálat, amiben nem lehetek biztos, mert fogalmam sincs mi az igazság. Ritka alapanyag tanulságokkal és kritikával az új társadalom felé. Persze az elbeszélés formája nem ritka, ebben semmi újdonság sincs, de nincs gond, az Üvöltő szelek óta imádom a visszaemlékezéseket, ez pedig itt maximálisan jó választás. Az emlékek megbízhatatlanok és ezért nem lehet tudni, hogy a két lehetséges válaszból melyik felé hajlik a mérleg nyelve inkább, persze elméletek lehetnek, ahogy nekem is vannak, de ezek csak gondolatok és mind a két lehetőségre van elég bizonyíték. Én személy szerint inkább maradok két lábbal a talajon és azt hiszem ez elég utalás a véleményemre mindenféle spoiler elsütése nélkül.

Ha pedig még a formáról regélek, meg kell említenem a szerző üde újítását: a beékelt blogposztokat. Először nem tetszett a bejegyzések csapongása, ez a lepacsizós hangvétel, de egy idő után megtanultam ezeket szeretni és alig vártam a következő elemzéseket. Eközben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó már a szerzőnek, ha így meg tudja kritizálni a saját művét rengeteg utalással és érvvel - mintha az író ezzel magának illetve a választott műfajának adná a fricskákat egészen mély ismerettel. Ezek nagyon sokat tesznek hozzá az alaphoz és egy idő után már többet jelentenek egyszerű elemzésnél.  

Merry mesél és mesél és egyre szörnyűbb dolgok derülnek ki, bár ha arra kéne válaszolnom, hogy mennyire félelmetes vagy ijesztő a regény, azt írnám, hogy semennyire. Ha pedig azt kéne megválaszolnom, hogy mit éreztem olvasás közben, akkor csak annyit írnék: hát... zavarban voltam. Nem igazán jött át nekem a horrorhangulat, bár már az első snitteknél sem a félelmetességre figyeltem, hanem a személyek közötti kapcsolatra, apró infókra a viselkedésükről. Attól függetlenül Marjorie sokszor volt furcsa, de ennél több sosem. A szerző amúgy iszonyúan jól eltalálta a lány figuráját, nem azt akarta elérni, hogy döntsünk egyik vagy másik verzió mellett, hanem azt akarta, hogy kételkedjünk és ez sikerült neki. Őt nézve Merryn keresztül - elvégre ők ketten a fő konfliktusok a kötetben - a szerző okosan, ügyesen adagol minden feszültséget, sőt megkockáztatom, a szerkesztők okosan bántak a szöveggel: az előreutalások nem idegesítőek (pedig általában máshol azok szoktak lenni), finoman hangolják az olvasókat, úgyhogy a történethez a stílus tökéletesen illeszkedik. 

A karakterek a Merry-féle valóság szűrőjén keresztül mutatkoznak meg: a fiatalabbak részletesebb aspektusban, a szülői oldal pedig elnagyoltan jelenik meg. Sokkal átérezhetőbbek a lányok a problémái, a két felnőtt távolabb kerül tőlünk és ezért a motivációk sem szűrődnek át a lapokon az olvasói szívekhez, mert minden mozdulatukat düh és értetlenség követi a köteten ezen oldaláról, pedig ők is csak emberek. Itt a narrátor, Merry a felelős, hiszen akkor ő még nem volt felnőtt, nem lát bele abba az oldalba, ezért a szülők nem kapják a feloldozást vagy a megértés légkörét. Viszont a csavar mindent megváltoztat, egy teljesen új értelmezést is ad az egésznek, a kettős kérdést pedig számomra teljesen eldönti a nem irányába. Újra kell majd olvasnom a regényt ebben a tudatban és biztos, hogy lesznek olyan részek, amelyek felett csak úgy átsiklottam és nem figyeltem eléggé.

Az erkölcsi mondanivalója fejen vág, szörnyű, de mennyire elképzelhető illetve gyakorlat az, hogy ma egy szerencsétlen lányból showműsort csinálnak, hogy egy családot a képernyők pellengérjére állítanak, hogy egy tragédiából hogyan csinálnak pénzt. Itt most csak egy aspektus jelenik meg, méghozzá az egyház behálózó befolyása, de bárki bedőlhet bárkinek, itt nem a vallási felhang a lényeg: hamis biztonságérzetért és anyagi vonzatért eladtak egy szerencsétlen lányt. Szóhoz sem jutok a döbbenettől. Tökéletes a torz tükörkép, ez akár ma is történhetne... sőt történik is, egyáltalán felkapjuk erre a fejünket? Vagy már megszoktuk ezt a gátlástalanságot?

Végszóként nem is tudom mit írhatnék... talán azt, hogy megéri ezt a regényt olvasni. A görbe tükrök mindig értékesek, ez pedig maximálisan hozza ezt a vonalat. Érdemes belekezdeni, de a lágyszívűek inkább csak nappal olvassák!
Thriller rajongóknak illetve azon olvasóknak, akik szeretik, ha van tanulsága a kötetnek, kötelező darab!



Erősségek:

- fordulatos és igencsak jól szerkesztett,
- izgalmas,
- feszültségkeltésben mesteri,
- érdekes karakterek,
- jó csavar.

Gyengeségek:
- nincs.

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A kötet az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot 2016-ban.


Gratulálok, kiváló!


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A ​​new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.

Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.

Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.
Szerző: Paul Tremblay
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: Szellemek a fejben
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts
Eredeti megjelenés: 2015
Műfaj: pszicho-thriller, horror
Fordító: Huszár András
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 3.280 Ft


   




Jelölések:

2016 - legérdekesebb regény
2016 - legjobb csavar
2016 - az év könyve

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -