Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for január 2014

2014: Január

Az egyik újévi fogadalmam az volt, hogy újraélesztem a havi összegzős rovatot is, amelyben megmutatom mit kaptam, mit olvastam, mit értékeltem, mi történt velem és miket hoztam ki a könyvtárból, továbbá azt, hogy a következő hónapban mi az a minimális mennyiség, amit el fogok olvasni és ebbe mi tartozik majd.


Az első kép a születésnapomra kapott ajándék köteteket tartalmazza, nagyon örültem nekik.
Az utolsó négy könyvet más és más okokból kaptam/vettem, mert a Lidércnyomás legális ebookként, az Ártatlanok pedig 600 Ft-ért jutott hozzám. A Vámpír vonzásában c. könyvet ma kaptam ajándékba és örülök is neki, mert már régóta várólistás. Az invázió pedig recenziós példányként került hozzám, az értékelés után kaptam meg. A képeken nincs rajta, de cserével jutottam a Honolulu c. könyvhöz is, az is ide tartozna, csak elfelejtettem és már nem szeretnék új képkeretet keresni. Remélem az elkövetkező időkben is ilyen mennyiséggel (négy darab) fogok jelentkezni, mert szeretném csökkenteni a beszerzéseim számát.


Ebben a hónapban indult el a Magyar Könyvek Viadala, amelyben nomináló bloggerként vettem részt és nagyon örültem a felkérésnek, ami természetesen korábban jött, de ez a kezdeményezés most szökkent szárba, így most kell róla írnom. Tibinek innen is szeretnék gratulálni, nagyon jó ötlet volt!

Ebben a hónapban 10 könyvet olvastam el és még tart a vizsgaidőszak, tehát a február eleje nem lesz olyan aktív, mint mondjuk a november vagy október volt, de azért megpróbálok majd minél több friss tartalmat hozni.

Nick James: Az invázió
Lylia Bloom: Ellopott életek
J. Sterling: A hibátlan játék
Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza
Horváth Gergely – Probáld Ferenc – Szabó Pál: Ázsia regionális földrajza
Probáld Ferenc: Amerika regionális földrajza
Hugh Howey: Megfelelő méret
James Smythe: A felfedező
Samantha Shannon: Csontszüret
Kozma Gábor: Regionális gazdaságtan

A fentiek közül csak a félkövér betűvel szedett könyvekről fogok írni a következő hónapban, és ezeken kívül az alábbi könyvek értékelésével tartozom:

Samantha Young: Dublin Street
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Barbalics Viktória: Loreley
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár
Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz
Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Tegnap könyvtárban is jártam és így enyhítettem azt egy kicsit, hogy kevesebb időm van olvasni, mint általában.




A nagy Gatsby sok sok listámon fent van és megtaláltam a könyvtár ajánlópolcán is, így velem jött. A film trailere keltette fel az érdeklődésem és alig várom, hogy olvasni tudjam. Nem biztos, hogy most sikerülni fog, de a Ködszerzet - A végső birodalom c. regény is így járt. Fogalmam sincs, hogy lesz-e rá időm. A mézeskalács ház azért jött velem, mert valami krimire vágytam és pont ezt láttam meg a polcon. A Dexter dühödt démonairól már nagyon sokat hallottam, bár a sorozatot még nem láttam, de érdekesnek tartom a fülszövegben felvázolt kettős jellemet. A virradat ígérete pedig Amadea értékelése óta pihen a várólistámon, így nem kérdés, hogy elolvasom-e, itt a problémát a mikor okozza.

A februári hónapban legalább hét könyvet tervezek elolvasni, őket biztosan:


Meglátjuk, hogy tudom-e teljesíteni a tervezett listát.

Eközben pedig gőzerővel halad a nagy Olvassunk angolul projekt. A mostani könyv, a The Darkest Minds nem olyan nehéz olvasmány, szinte mindig tudok szakítani egy kis időt a regényre, aminek kifejezetten örülök. Nem szeretném félbehagyni időhiány miatt.

A többiek így zárták a hónapot:
Zakkant
Amadea
Pupilla
Jeffi
Abstractelf

Zárásként pedig szeretném bemutatni Nektek az egyik kedvenc vloggerem - Dancsó Péter - egyik legújabb videóját. Figyelem! Gyilkos a szöveg!





A felfedező

Fülszöveg:

Néhány fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az
emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is,
akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy
blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók
felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat,
és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak:
bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk.
A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad,
és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár.

James Smythe klausztrofób sci-fije igazi különlegesség a műfaj kedvelőinek.


Figyelem! A kötet a The Anomaly Quartet sorozat első része! 
Mivel sügér voltam és nem néztem meg a goodreads.com-on lévő adatlapot ezért "szingli" regényként értékeltem. Most pedig döbbenten nézek magam elé, mert nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat nyitó könyve. A következő kritikánál korrigálok majd, ha arra lesz szükség.

Első pillantásra a könyv borítója fogott meg, mert szerintem figyelemfelkeltő az űr és az abban lévő ember magányát kifejező kép. Igazából ezért (is) raktam a várólistámra, de persze a regényen szereplő ajánlók sem elhanyagolhatók. Amikor pedig lehetőségem lett közelebbről is megismerkedni a belső tartalommal, nagyon megörültem. Egyből belekezdtem az olvasásba és valahogy nem azt kaptam, amit vártam.

Értékelés: 4 / 5 pont.

Műfaj: klausztrofób sci-fi.

Forrás:
http://www.rmg.co.uk/sites/default/files/media/img/
DS64_CelestialImpasto_ABlock640.jpg
Cormac nagy lehetősége ez a mélyűrbe tartó út, amin szerencsés újságíróként részt vehet pár másik emberrel együtt. Az ő nagy esélyük, hogy eljussanak odáig, ahova még ember nem jutott el és felfedezzék, lássák azt, amit még senki sem. Az út során viszont sorban halnak meg a legénység tagjai és végül Cormac az, aki utoljára marad életben. Rá hárul a feladat, hogy kiderítse miért történik mindez. Ám semmi sem egyszerű, a férfi magánya a múltbeli történésekkel és a jelenkori eseményekkel is bonyolódik. 

A világkidolgozás nagyon egyszerű. Az emberiség túl akar lépni a saját korlátain, el akar jutni oda ahol még nem járt senki, méghozzá a mélyűrbe! A kormányok a sok kudarc miatt már  nem invesztálnak a halott ügybe semmit, tehát eljött a vállalatok ideje! Elindítják ezt az expedíciót a szent cél érdekében, ezzel is a kormányokat akarják rávenni, hogy ebbe érdemes áldozni és össze akarják fogni az emberiséget, hogy zászlójuk alatt egyesüljön minden ember. Ezért is lényeges Cormac munkája, aki újságíróként interjúkat készít a többiekkel és videóüzenetek formájában az élet jó oldalát mutatják a Föld felé. A média itt is fontos szerephez jut, hiszen a cél érdekében az utazók nem mutathatják ki, hogy a kép hamis, ott fent semmi sincs rendben. 

Azt kell írjam - így, hogy már nem olyan friss az élmény - hogy a történet sokkal mélyebb, mint azt az olvasáskor tapasztalni lehet. Rengetegszer fordult meg a fejemben az, hogy az író több magyarázatot is írhatott volna még, de rá kellett jöjjek, főleg Elena szálánál, hogy sok minden van, amit az író ránk bíz. Ezért a kötet értelmezése nehezebb és továbbgondolósabb szerintem. A szerző - véleményem szerint - sokszor élt az elhallgatás eszközével, ezt akár a helyzetmagyarázat esetében, akár a lélektan dolgában is kijelenthetem. A háttérben lapuló információk viszont sokkal súlyosabbak.
Visszaköszön pár filozófiai kérdés is a lapokról az űrről, főleg Cormac írásai által. 
Megtaláltam a magány háromféle megközelítését, amit a szerző elénk tár: az otthonmaradókét, a tehetetlen figyelőét és az unatkozó emberét. 

A fizikai és egyéb tudományos magyarázatok hiányoznak a könyvből, sajnáltam hogy pont ez nem került bele, hiszen a Tűz lobban a mélybent vagy a Diaszpórát ez tette azzá, ami és a bonyolult elméletek nélkül, biztos, hogy máshogy álltam volna az Ad Astrás könyvekhez. 

A regény három nagyobb részből áll és mindegyikben egy fontos lezárást kapunk, viszont az első csak egy rövid helyzetbemutatás és igazán nagy csavarral csak a második és a harmadik rendelkezik.

A történet nagyon egyszerű, egy űrutazás meséje ez. Persze a kötet kezdetekor már az űrben vagyunk és Cormac szemével látjuk a világot, a lényegében utolsó életben töltött pillanatait. Ekkor pedig visszaemlékszik hogy ki és hogyan halt meg és mi az a fontos tény, amit tudnunk kell. Ez az első ötven oldal egy gyors áttekintés és igazából csak átrohanunk a lényegen, a szerző így érzékelteti, hogy nem ez a hangsúlyos és csak elengedhetetlen információkat tartalmaz, amelyek a későbbi megértést segítik. A fellövés pillanata és a földi események ekkor még rejtve maradnak előttünk, ezek az apró információk csak sokkal később derülnek ki. 
A második egységben egy bővebb leírást kapunk a korábban történt eseményekről tehát visszatérünk a kezdetekhez, újra átéljük őket és ekkor lesz fontos az első részben megismert helyzet. Ezt is Cormac szemszögéből látjuk, de egy kicsit máshogyan és innentől kezdve lesz érdekes a regény. Ezekkel párhuzamosan pedig megismerjük Cormac múltját, az odáig vezető utat, amit beékeltek az űrben történő események közé.  

Kicsit nehéz erről a könyvről írnom, mert nagy ellentmondásokat érzek. A kötet nemcsak azért mély, mert elhallgat előlünk információkat és nekünk kell tovább gondolni őket, hanem azért is, mert olyan témákat dolgoz fel. Itt van például a magány, a depresszió (amely csak utalás szintjén van benne, de akkor sem nevén nevezve), az öngyilkosság és maga az utazás célja. Az utolsó kettő annyira nem kerül előtérbe, viszont az első, Cormac miatt, igen. 
Az utazás pedig azért ellentmondásos téma, mert nem kerül előtérbe a fő motiváció. A cél meghúzódik a távolban és csak a kötet közepén kerül előtérbe a felszínes ok. A nagyvállalatok jóindulatúnak álcázott tevékenysége mögött más indokok húzódnak és ez nincs leírva. Azért is írom ezt, mert képtelen vagyok elhinni, hogy csak úgy jóindulatból lehetővé tesznek egy csillagászati összegű utazást az űrbe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal másabb a cél, mint amiről itt olvashattunk, nem hiszem el, hogy olyan dologba fektetnének pénzt, amiből nincs nyereségük. Így én most szokásomtól eltérően ezt a dolgot szépen mögé képzeltem és helyrebillent a világszemléletem. Fogalmam sincs, hogy az író hogyan gondolta ezt, mert semmilyen jelet nem láttam arra, hogy pénzszerzés lenne az utazás célja. És itt jegyezném meg, hogy ezt a könyvet nehéz értelmezni és könnyen behúzza a csőbe az embert, ha hagyja és én is majdnem bedőltem neki, mert van ám ennek anyagi vonzata! A sok reklám, a nézettség, az eladott termékek és ezért is kell az utazóknak boldognak tűnniük, a terméket el kell adni! 
Viszont a fő céllal nem értek egyet még mindig, mi az igazi, a nagyon nagy motiváció? Miért kell nekik az űr? Az adott időben történő haszonszerzésen kívül. Ez miért nem volt leírva? 
Erre a kérdésre kapunk egy magyarázatot is, SPOILER (Jelöld ki, hogy olvasni tudd!) az anomália helyének pontos ismerete a fő cél SPOILER VÉGE ami a második részben lesz majd fontos, de nem tudom összeegyeztetni ezt a vállalatok politikájával.

Egyrészt egyből eszembe jutott az Isteni Színjáték és abból is az Odüsszeusz élete végét felelevenítő történet. Pontosan ugyanaz a vágy hajtja itt az embereket, mint akkor is: az ismeretlen és a tudás iránti vágy. Ez is egy hübrisz, egy korlát, ameddig az emberiség eljutott és a kis csapat pont ezt a felfoghatatlan határt akarja átlépni. Ám mint minden, ez sem ilyen egyszerű. Ez már egy másik világ, mint amiben a fentebb említett személy élt; itt nem egy szent cél érdekében indulnak útnak az emberek, a motivációk elég széles skálán mozognak. Azt viszont nem árulom el kinek a célja a tudás, ez is kiderül a könyvből. Itt minden sokkal mélyebb, sokkal másabb, mint elsőre látszik. 

Viszont azt mondom, hogy túl egyszerű a könyv, lehetne egy kicsit bonyolultabb is. Gondolok itt a világkidolgozásra, a tudományos elméletekre (amiből lényegében nagyon egyszerű alapot kapunk, semmit nem ismerünk meg) vagy éppen a multikra. Eszembe jutott viszont valami... a szerző ezt direkt csinálta így. Ahogy Cormac halad az űrben, egyre több probléma adódik a hajóval és ő ezeket nem tudja megoldani, mert nem ért hozzá. Pont ez köszön vissza ebben az egyszerű magyarázatban is, nincs ott olyan ember akinek a szájába adja őket, minden hozzáértő halott. Ezzel is érzékelteti Cormac hozzá nem értését, szerintem. 
Teljes mértékig elfogadom ezt a hozzáállást is, de a lelkem tényleg valami kápráztató leírásra vágyik ilyenkor. 

Forrás:
http://static1.businessinsider.com/image/511bdfde6bb3f76c0d000018-1200/eventually-perhaps-in-15-to-20-years-deep-space-will-mine-asteroids-for-metals-to-be-used-on-earth-this-makes-economic-sense-only-when-youre-using-all-the-parts-of-the-asteroid-for-the-space-market-says-gump.jpg

A fülszöveget sajnos egy kicsit túlzásnak tartom... két elemét emelném ki: Cormac küzdelmét illetve a klausztrofób sci-fi jelleget. Az utóbbi, tehát a klausztrofóbia érzete nálam nem jelent meg, ahhoz kevés volt. Érdekes módon A siló kiváltotta ezt belőlem, de ez a könyv nem. Itt pedig annyit írnék, hogy ez lehet az én hibám. Számomra annyira felfoghatatlan ez a helyzet, hogy nem nagyon tudtam elképzelni. Ezzel együtt, ha kicsit jobban beleélem magam, biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb és elsöprőbb hatása lett volna rám, de így sajnos ez kimaradt. Nem éreztem szűknek a teret, nem éreztem a szereplő magányát. Lehet, hogy itt a nagyon minimalista leírás is közrejátszott.

A másik elem, Cormac elkeseredett küzdelmére vonatkozott, amit most figyelmesebben is megnézve, teljesen más megközelítésben látok. Eddig azt hittem, hogy a halálra vonatkozóan gondolkodnak a fülszöveg írói, hogy Cormac nem akar meghalni és ezért küzd elkeseredetten, de nem, mert ennek inkább máshoz van köze. Ha mégis az első eset az igazi, akkor azt kell írnom, hogy Cormac igencsak beletörődő. Néhány fellángolást tekintve egyáltalán nem töri össze magát azért, hogy bármi is megváltozzon.
"Ez a mostani misszió egy előjáték, egy bevezetés, egy próbamenet. Mi vagyunk azok az elsők vitorlás hajóval, akik keresnek valamit, ami talán ott sincs; kísérleti nyulak vagyunk, akiket felfedezőknek adnak el."
A karakterek közül nem igazán kedveltem meg senkit, talán Elena - Cormac felesége - váltott ki együttérzést és sajnálatot. Számomra ez a szál volt erős, az, ahogy a férfi múltját követtük végig és a Cormac és a házastársa közös jeleneteit, ami az űrutazásban részvételt befolyásolta volna. Természetesen nem spoiler, hogy Cormac végül mit választ - hiszen ez már az első fejezetből kiderül - viszont az, hogy mi lesz a nővel, csak a legvégén. Szörnyű a tudat, hogy a férje kimegy az űrbe és nem beszélhetnek egymással. Ezt tudtam átérezni a legjobban, még akkor is, ha az érzelmek nem lettek leírva, mert a mélyben maradtak. Miközben olvastam Cormac akkori gondolatait, az Idő Ura jutott eszembe, a hozzáállás és a gondolatok mintája azonos volt, de ebből is inkább a szereplő önzőségét emelném ki.
A későbbiek során sokat gondol otthon hagyott szerelmére és így elevenednek meg az emlékei is, amelyekben a lány és a kiképzése sokszor jelent meg.

Még erőfeszítéssel sem tudnám felsorolni a többi utazó nevét, annyira nem hagytak bennem mélyebb nyomot. Na jó, akkor talán mégis. Vanda az első akiről tudnék is írni valamit, de ő az a karakter, akiért még izgultam, a többiekért már annyira nem. Én is beletörődtem az elkerülhetetlenbe.

A regény nem annyira kiszámítható, hiszen az emberi tényezőt is figyelembe kell venni és itt hiányoznak vagy éppen szörnyen aprók azok a jelek, amikből következtetni tudtam volna a személyes sorsokra. Ezért valamit sikerült kitalálni például Cormac utolsó tettét, de néhány dolog igencsak meglepett.

Viszont néhány logikátlanság is feltűnt nekem, ami a csavarhoz kapcsolódik. SPOILER Például, ha Cormac már sokadjára visszament az időben, a sebeinek ugyanott kellene lenniük és nem tudná ebből megszámolni, hányszor történt meg vele ugyanaz. Plusz nekem nagyon furcsa, hogy Elena halálára a szerző csak a legvégén utal, mintha akkor jutott volna eszébe az ötlet is és a korábbi részekben ez nem jelent meg. SPOILER VÉGE

A borító és a kiadás nagyon tetszik, a Gabo kiadó igencsak jó munkát végzett 2013-ban. Annyira kifejező a kép, nagyon megfogott, ha most lehetne egy új választás, akkor lehet, hogy a Legjobb borítónak járó címet januárban ez a regény vinné el. A következő rész, a The Echo 2014-ben jelent meg január 16-án, magyarul pedig nem tudom mikor fog jönni. Arra tippelek, hogy talán a Könyvhétre, de ez a hír megalapozatlan a kiadói részről.

Tehát azt kell írnom, hogy az olvasás után sokkal kevesebb pontszámot szerettem volna adni, de ahogy végiggondoltam, egyből máshogy kezdtem el látni a dolgokat és ezt tanácsolom mindenkinek. Ha a kezedbe kerül, akkor ne ítélj elsőre! Olvasd, értelmezd, gondold újra! A regény egyszerűsége szerintem csak a felszín, itt a lényeg a mélység.

Köszönöm, hogy elolvastad!



Rendelési lehetőség:
http://www.gabo.hu/hu/fantasysci-fi/1561-james-smythe-a-felfedez-9789636896850.html

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: The Explorer
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Gabo kiadó
Fordította: Pék Zoltán
Illusztrálta: -
Sorozatcím: The Anomaly Quartet
Oldalszám: 224 oldal
Ár: 2790 Ft

Várólistás szerda #2

Megváltoztattam a rovat címét, de a számozás marad, mert a lényeg ugyanaz: minden héten hozok egy könyvet a várólistámról és örvendezem.

Elnézést, hogy kicsit későn eszmélek, de most dolgozom A felfedező c. értékelésen és kicsit belemerültem a gondolataimba... na de mindegy is, itt vagyok, lássuk e heti könyvünket:


Ez az a regény, amiért most megveszek és alig várom, hogy olvashassam. Nagyon nagyon szerettem az első részt és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a másodikban Andrew és Camryn kapcsolatával. Az Ulpius-Ház fogja kiadni, azt viszont nem tudom, hogy pontosan mikor. Amúgy erősen gondolkodom azon, hogy angolul olvassam el, belenézve nem tűnik olyan nehéznek a szövege, de majd később meglátom, hogy hogyan alakul.

Fülszöveg:
A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia. 

 Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Szerdai ajánlatok #1

Egy kicsit fura az új rovat címe, de kérlek nézzétek el nekem, teljesen leszív az egyetem. Ezért nem is erőltetem a bejegyzéseket - pedig van miről írni és szeretnék is - szóval már csak arra várok, hogy rendes és nyugodt körülmények között ülhessek a gép elé.

Ebben a szerdánként jelentkező rovatban szeretnék kiragadni egy-egy könyvet és bemutatni, illetve egy kommentárt írni hozzá, természetesen csak röviden.
A most következő könyv Benkő László tollából született. Azért esett erre a választásom, mert éppen ismerkedem az Atlantic Press kiadó köteteivel és nagyon kíváncsivá tett az ajánló szöveg. Igazából a borító zöldes színe nekem nem tetszik, viszont az árnyék és a vele szemben lévő hölgy képe láttán, már igencsak beindult a fantáziám, kíváncsi vagyok az igazi történetre.



Vologya Putyin, a KGB drezdai kirendeltségén működő orosz hírszerző az egyik mellékszereplője Benkő László új könyvének. A Drezdai emberünk műfaját tekintve regény, mely azonban nagyon közel áll a tényirodalomhoz, amennyiben meghökkentően életszerű "jelentésként" is értelmezhető a kelet-európai rendszerváltás titkosszolgálati hátteréről. Ez a politikai krimi, mely a karácsonyi könyvvásáron jelent meg az Atlantic Press Kiadó gondozásában, a kilencvenes évek fordulóján játszódik Berlinben, Drezdában, illetve Oroszországban.

Benkő ebben a könyvben a maga nemében egyedülálló kísérletet tesz a nagy kelet-európai változások stratégiai előzményeinek feltárására, s ehhez megvan minden szükséges "muníciója". A szerző ugyanis a rendszerváltás idején betöltött pozíciójából eredően sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik az akkori folyamatokról, minthogy a közelmúlt történelmével foglakozó munkáit puszta fikciónak lehetne tekinteni. Ugyanez vonatkozik tavaly megjelent másik modern témájú történelmi regényére, A spanyol grófnőre is, mely megtörtént esetet dolgoz fel, s melyben egy, a szerző által személyesen ismert spanyol arisztokrata hölgy vívja egyszemélyes háborúját az olasz és a német hírszerzés ügynökeivel.

Nyugdíjba vonulása előtt Benkő kezdetben romantikus regényeket írt, majd a magyar régmúlt eseményeit feldolgozó Honfoglalás és a Tatárjárás trilógiáival aratott sikert. Újabb könyvei (A spanyol grófnő és a Drezdai emberünk) megint egy új vonulat kezdetét jelentik munkásságában. Jelenleg a Farkasok ösvénye című regényén dolgozik, mely a törökországi kurdok és törökök közötti évszázados konfliktusból meríti témáját, s megint csak több mint kitalált történet.

Könyvadatlap:
http://moly.hu/konyvek/benko-laszlo-drezdai-emberunk

A Magyar Kultúra Napja


Rendhagyó e-könyves kedvezmények a Magyar Kultúra Napja alkalmából!

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük. Ebből az alkalomból a szerdai naptól kezdve az egyik hazai e-könyv terjesztő a bookandwalk.hu nagyszabású akciót hirdet klasszikus és kortárs művekre egyaránt!

Az ünnep apropójából több száz kortárs irodalmi e-könyv, köztük vadonatúj megjelenések is 3 napon keresztül 50% kedvezménnyel vagy mindössze 399 – 499 Forintért kaphatóak az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából! A friss megjelenések mellett olyan művek szerepelnek az akcióban, mint például a sajátos humorral megírt, méltán népszerű Agatha Raisin-sorozat darabjai, Frei Tamás trilógiája vagy Fejős Éva és Fábián Janka bestsellerei.

Ha ez még nem lenne elég, további 450 címet, elsősorban magyar klasszikus e-könyvet érhetünk el, darabját mindössze 99 Ft-ért! Ilyen nagyszabású akció ritkán van az e-könyves lelőhelyeken, érdemes lecsapni rá! A megvásárolt e-könyvek ráadásul a mobilalkalmazásoknak köszönhetően majd minden mobilkészüléken olvashatóak, így még külön e-könyv olvasó készülékre sincs szükség!

További információ:
http://bookandwalk.hu/magyar-kultura-napja.html


2014: Tervek.

Szóval lehet, hogy egy kicsit furán fogok most fogalmazni, kérlek nézzétek el nekem, mert mostanában csak a turbók tartanak ébren, mindjárt megyek is kávézni és beteg is vagyok. 

Igazából folyamatosan azon gondolkodom - már amikor nem tanulok - hogy milyen könyveket kéne olvasni ebben az évben. Arra gondoltam, hogy szeretnék a blognak is adni egy "Mit teljesítsünk a következő évben?" listát és ezért született meg ez a poszt.
Mostanában nem megy a lista szerinti olvasás, ezért is kezdtem bele rengeteg angol könyv olvasásába - ahelyett, hogy a vállalásaimat csökkenteném - és azt vettem észre, hogy a szókincsem a béka feneke alatt tartózkodik, de lehet még az alatt is. Nem frusztrál, az jobban, ha nem értek egy szót. Kiakadok rajta. Lehet nem nekem való az angol nyelven való olvasás, de nem baj, megpróbálom csakazértis, így egybeírva. Majd kialakul.

Azt hiszem inkább csak huszonöt könyvet választok ki az év további részére nézve. Ezeket a könyveket nem az év eleji periódusra tervezem, hanem 2014 egészére.

Tehát itt a lista:
1. Jennifer L. Armentrout: Ónix - Onyx
2. Kate Morton: Távoli órák
3. Lauren DeStefano: Hervadás 
4. Gaura Ágnes: Lidércnyomás
5. Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal
6. Robin McKinley: Beauty
7. Nick James: Strikeforce
8. Anna Sheehan: Hosszú álom - A long, long sleep
9. Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
10. Kerstin Gier: Zafírkék
11. Kerstin Gier: Smaragdzöld
12. Joe Abercrombie: A penge maga
13. Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz
14. Rosamund Hodge: Cruel Beauty
15. Kelly Creagh: Nevermore
16. Cora Carmack: Összpróba
17. Laini Taylor: Days of Blood & Starlight
18. On Sai: Calderon, avagy...
19. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
20. Jo Baker: Longbourn árnyékában
21. Scott Westerfeld: Leviatán
22. Shannon Messenger: Let the Storm Break
23. Erin Jade Lange: Butter
24. Emma Donoghue: A szoba
25. Neil Gaiman: Óceán az út végén

Itt vannak a kötetek borítói is, random módon:














A fenti lista vegyes, de külön szeretnék még kiemelni pár angol könyvet. Remélem ezek is sorra kerülnek majd ebben az évben, főleg hogy néhányat már olvasok is közülük:

1. Aimée Carter: The Goddess Test
2. Stephenie Meyer: Twilight
3. Jennifer L. Armentrout: Opal
4. Rachel Hawkins: Hex hall
5. E. Van Lowe: Never slow dance with a zombie

Igazából fogalmam sincs, hogy sikerül-e a tervem, kíváncsi vagyok.



Hazám, az ígéret földje

Fülszöveg:

Felejtsd el, amit eddig tudtál a kibucról, a jaffai narancsról, a Maszadáról, az izraeli atombombáról, a megszállásról, Izrael háborúiról és gazdasági csodájáról. Felejtsd el, mert Ari Shavit durvaságig őszinte monumentális riportjából kiderül, hogy semmi nem úgy volt.
A szerző az izraeli atombomba atyjától a volt belügyminiszterig megszólaltat mindenkit, aki még él és tudja az igazságot arról, hogyan vált földönfutóvá 1948-ban Lydda palesztin város 35 ezer lakosa. Hogyan rejtették el izraeli mérnökök a Negev sivatagban épült urándúsítót. Hogyan és miért vált az ezredforduló táján Tel-Aviv a zene, a drog és a szex egyik világközpontjává.
A könyv – éppen kíméletlen igazmondása miatt – már megjelenése pillanatában heves viták tárgya. Shavit nemcsak mondja, hanem tények és tanúk által elhitetni is igyekszik, hogy Izrael elpusztul, ha nem vonul ki a megszállt területekről. Ez persze nem tetszik Tel-Avivban. De Shavit szerint Izrael elpusztul akkor is, ha nem semmisíti meg az iráni atomreaktort. Ez persze nem tetszik Washingtonban. Ám ettől még igaz lehet, s hogy igaz-e, arról az olvasónak kell döntenie.

„Sok-sok éve ez a legjobb könyv, amely ebben a témában megjelent” – The New Republic.

„Egy nagy mesélő szívével és egy történész elméjével, Ari Shavit meggyőző és nagyhatású könyvet írt a modern Izraelről” – Jon Meacham, a Random House kiadói csoport főszerkesztője.

„Egész felnőtt életemben vártam, hogy egy izraeli eljusson az ország létének legmélyebb titkáig, és felfedezéseit megossza másokkal. Ari Shavit most megtette ezt, és ragyogóan, mert ez az ember költő és próféta egy személyben” – Jeffrey Goldberg, The Atlantic

"Az Izrael-kérdés nem oldható meg vitatkozással. Amilyen bonyolult, se az érveknek, se az ellenérveknek nem fog engedelmeskedni. Az egyetlen lehetőség, hogy megbirkózzunk vele: elmondani Izrael történetét. Ez az, amire vállalkoztam ezzel a könyvvel."
Politikaföldrajz órán tanultam a cionzimusról, a zsidók történetéről, az Izraelbe jutás óta történt háborúkról, bár azt nemigen mondtam volna, hogy mestere lennék a témának és az ott élő népeknek. A Hazám, az ígéret földje számomra jó olvasmány volt, kitöltötte azokat a hézagokat, amikről még nem hallottam és az eddig összegyűjtögetett ismeretmozaikok értelmet nyertek. 

A kötet az izraeliek sorsát mutatja be a történelmi tényeken és az egyéneken keresztül. Sok fontos embert megszólaltat, olyat aki ott volt a lyddai eseményeknél és olyat is, aki a Negev sivatagban tevékenykedett. Ezzel együtt a szerző megpróbálja megmagyarázni a történések hatásait, például mi az, amitől most Izrael bajban van, milyen a mai kép, kik a jelenkor ellenségei és hogy mi lesz a sorsa a nyugati bástyának az iszlám országok tengerében?

Értékelésem: 4 / 5 pont

Kategóriák: riport, történelmi könyv, életrajz.

"Ahhoz, hogy béke legyen e föld két népe között, valószínűleg
több kell, mint amire ember képes."
Azt hiszem először a facebookon találkoztam ezzel a könyvvel a kiadó tevékenységének köszönhetően és mikor megtudtam, hogy miről szól, azonnal olvasni szerettem volna. Az országok nagyon érdekesek és egy olyan nép története is az, amelyik csapást csapás után szenvedett el. Igaz, hogy a kötetből kiderül, hogy sokkal árnyaltabb a kép, mint azt elsőre gondolnánk.
"Megtanultam, hogy a Közel-Keleten nincsenek egyszerű válaszok, és az izraeli-palesztin konfliktusra nem létezik gyors megoldás. Rájöttem, hogy Izrael helyzete végtelenül bonyolult, még az is lehet, hogy tragikus."
Az első pár oldal olvasása közben úgy éreztem, hogy ez nem az én könyvem és le is írom, hogy miért. Ez a gondolat folyamatosan motoszkált bennem a kötet végéig és csak ott jöttem rá, hogy a szerző stílusa és az elején a folyamatos ismétlések szinte az őrületbe kergettek. Úgy érzem, hogy az utóbbiból nagyon sok volt és egy kicsit unalmas volt a fejtegetés, főleg a legvégén. Lehet hogy ez sokaknak jobban fog tetszeni mint nekem, de mint egyszerű olvasó azt írom, hogy a legutolsó fejezet túl hosszú volt. A többivel semmi baj nem volt (talán az első kettővel), mert szerettem a történeteket és az életutakat.
A bevezetésben leírja hogyan élte meg a folyamatos háborúkat és emiatt is érzem azt, hogy a vége felesleges. Itt úgy vélem, hogy vagy az egyik marad - tehát az elején és a fejezetekbe beékelődve - vagy a másik, de én jobban örültem volna ha ezek a gondolatok csak a kötet végén jelennek meg. Úgy érzem, ott erősebb hatást gyakoroltak volna rám, lévén, hogy az itt megírt összefüggések sorban visszaköszönnek a fejezetek során. Ám ha már így alakult, nem mehetek el a szerző gondolatai mellett sem, mást vártam. Egy kesergést a rossz sors felett és nem az önhibáztatást. Nem azt, hogy elbeszélje az okokat, a miérteket és ezzel éreztesse a bűntudat alóli feloldozás vágyát (talán). 
"Amivel szembekerültünk, az hazám három nagy kérdése: Miért Izrael? Mi Izrael? Fennmarad-e Izrael?"
A fejezetek általában egy bevezető résszel kezdődnek, amelyben Shavit elmondja a maga monológját, majd az aktuális történetre terelődik a hangsúly és a végén egy összefoglaló résszel zár. Az első fejezet túlságosan közeli szeretett volna lenni és ezért nem tetszett. Megpróbálta elérni, hogy beleképzeljük magunkat a rokona helyzetébe, megpróbált minket is bevonni, mintha mi is ott lettünk volna, de ez így nem működik, rossz volt a nyelvtan használata. A későbbiek során ez megoldódik, de ott nagyon zavart. Az első néhány fejezetet azért is nehéz olvasni, mert ott van az akkori politikai helyzet leírása is és ez nem mindenkinek emészthető. 
második fejezetben jöttem rá, hogy hogyan akarja bemutatni Shavit a történeteket! Dokumentumfilmszerűen. Egyszerűen el tudtam képzelni, hogy az író megy például a jaffai narancsültetvényeknél - ami tiszta ciki rám nézve, mert ez a negyedik fejezet - és folyamatosan beszél a kamerába, eközben karjával széles mozdulatokat tesz, hogy a néző szemét a híres gyümölcsökre terelje. Ezzel így el is játszottam egy ideig, nem volt ezzel gond. 

A regény kronologikusan épül fel, minden fejezet egy-egy kulcsfontosságú létesítményhez vagy eseményhez kapcsolódik, és a fő elem egy-egy évszámhoz kötődik. Igazából először azt hittem, hogy nem lineáris a történetvezetés, ám rá kellett jönnöm, hogy az, csak egy kicsit fura megoldással. A szerző - hogy ezt az eseményt beilleszthessük a nagy egységbe - minden fejezetben visszamegy a kezdetekig, hogy minél tökéletesebb képet kaphassunk az adott időszakról vagy annak hatásairól, kiváltó okairól. Ezek a részek kifejezetten tetszettek, főleg a harmadik fejezettől. A háború leírása (itt most a lyddai eseményekre gondolok, az Ein Harodban történtek annyira nem foglaltak le) szörnyű volt és most nem a rossz minőségre gondolok, mert ezt nem mondhatom a regényre, hanem arra a brutalitásra ami miatt fájt a szívem az emberekért. Maszadával nekem előtörténetem van, ugyanis az egyik kedvenc regényem a Galambok őrizői azt a történelmi eseményt mutatta be, amely a Hazám, az ígéret földje fiait, lányait is mozgatta. A Heródes által épített erőd zsidó népessége a rómaiak ostromával körülzárva az utolsó napokban a hősi halál és szabadság mellett döntött: megölték szeretteiket és önmagukat, hogy a döbbent katonák csak a holttesteket találják meg. Erre nem tudok jobb szót írni, intenzív volt az élmény. Egy éve olvastam az elődöt és ahogy újra azon a helyen találtam magam, eszembe jutott a másik által kiváltott érzések hada és a kettő együtt valami eszméletlen élmény volt. Maszada egyúttal a miszticizmus jelképe is lett az izraeliek számára és ha egy magyar (egyébként református) lányra így hat a dolog, akkor vajon a tényleges szereplőkre hogyan hathatott?
"A régi erőd lakóinak elszántságát akarja beléjük önteni, de meg is akarja fordítani a történetet - a pusztulás történetét a diadal történetévé akarja alakítani."
A fülszövegben is olvasható a mondat, miszerint a kötet megjelenése előtt már hatalmas vitákat váltott ki, de úgy érzem van is miért. A szerző őszinte és a leírt dolgok durvák és ellentmondásosak. A békés cionizmus nem fér meg a palesztinok kiűzésével, az atom BÉKÉS birtoklását viszont megértem (bár nem teljes mértékben) és feláll a szőr a hátamon Irán fegyverkezése miatt. Lehet, hogy naiv vagyok, ez van, de azt bizton állíthatom, hogy folyamatosan kutattam azon jelek után, amelyek megmondhatják a szerzőről, hogy nem ír igazat. Itt ilyet én nem találtam. Biztos vagyok benne, hogy Ari Shavit meggyőződése teljes tudatában írta le a sorokat. És ezt sok ember nem fogja elfogadni. Nekem azért tetszett a mű, mert Shavit nem az évszázados fájdalmak miatt kesereg, hanem egy olyan kitárulkozó, őszinte és bűnbánó ember sorait olvastam, aki végigvette népe hibáit. Melyik nemzet csinálja ezt? Mi, magyarok, mit mernénk bevallani? Minden tiszteletem az íróé!

Megpróbálja megmagyarázni az ismert, nagy alakok tetteit - mint például Herzl Tivadarét - és ezt minden nagyobb vagy kisebb történelmi eseménynél megteszi. Az egész könyv minden egyes fejezetében a szerző az okokat tárja elénk, így mutatja meg Izrael jelenlegi helyzetét és fejlődési útját. Nekem személyes kedvencem, a Club Allenby 58 klubhoz kapcsolódó történetek voltak, arra voltam a legjobban kíváncsi. 
Az egyéni sorsok bemutatása színes, nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Ari úgy mutatta be a történeteket, hogy az adott személy hogyan változtatta meg a történelmet, illetve hogyan hatott a tevékenysége arra. Mozaikokat kapunk és az olvasón áll, hogy össze tudja-e rakni őket. Nem biztos, hogy nekem sikerült, pár év múlva újraolvasom és majd meglátjuk, hogyan fogok viszonyulni a kérdéshez. 

Club Allenby 58
"Az embernek az az érzése, mintha hirtelen
mindenki eldöntötte volna, hogy ami elég, az elég. Mindenkinek
tele van a hócipője a kamuzással, a politikával, a terroristák
támadásaival. A vallásos fanatikusokkal. A megszállt területekkel.
A kötelező tartalékos katonai kiképzéssel. Szóval
mindazokkal a nyomasztó dolgokkal, amelyek mindig is felnyomták
az itteniek agyát."
A könyv párszor belém mart és egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy hidegen hagyja az olvasót. A beszámolók néha kegyetlenek, de őszinték. A legdurvább rész a háború volt, ahogy a katonák visszaemlékeztek a múltra.
Mohammed is felszólal, ami azért volt jó, mert Shavit nem csak az egyik fél álláspontját szerette volna bemutatni, hanem a másikét is. Jamal Munheir adta a legdurvább részt, a legfájóbbat. Az otthon elvesztésének szomorúságát.

Az egyik jellemző, amit ki szeretnék emelni az askenázi és szefárd zsidók közti konfliktus. Ez is benne van a kötetben és számomra nagyon érdekes volt a leírása. Az az egy mondat ragadt meg az emlékezetemben, szinte beleégett, hogy Izrael az európai zsidóságnak készült és ez a két csoport közötti konfliktus alapja.
A világháborúra is kitér, szintén emberi sorsokon keresztül. Én úgy láttam, hogy a nép a túlélést választja, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá és ahogy változik a történelem, úgy igazodnak ahhoz a célok is.

Egy külön fejezet szól Iránról és az általa teremtett fenyegetésről, arról hogyan nőtt meg hatalmassá észrevétlenül a majomkenyérfa és miben áll az igazi veszély. Ezzel együtt a kötet végénél lévő pár fejezet már azzal foglalkozik, hogy mik a jelenkori bajok és mivel kell majd szembenéznie Izraelnek. Például ilyen a demográfiai helyzet felvázolása is. Igazi társadalomföldrajzos könyv!

A kötet végén egy szómagyarázat is található, aminek nagyon örültem, hiszen sok olyan szóval találkoztam a lapokon, amiket már hallottam valamikor, de nem tudtam a jelentését. Szóval ez hasznos volt.
A lezárás egy kicsit hosszúra sikerült és untam is, de erről már korábban írtam, nem ismétlem meg újra.

A könyvet az Atlantic Press kiadó adta ki 2013-ban. Nagyon tetszik a borító az összefonódott törzsű fákkal és gondolom a Szentföld képével.
"A zsidó népnek, ha fenn akar maradni, szüksége van a Szentföldre."
A magyarországi bemutató képe.
Forrás: a kiadó facebook oldala.
https://www.facebook.com/hazamazigeretfoldje/posts/476096182504844:0
"A jövő Isten kezében van. De ha ezt a viszályt zsidó-palesztin konfliktusból zsidó-iszlám konfliktussá teszik, annak szörnyű következményei lesznek."
Igazából még rengeteg dologról írhatnék, de direkt nem teszem meg. Tíz oldalt számoltam össze végül, ennyit jegyzeteltem az olvasás alatt. Fentebb nem írtam az ofrai fiatalokról, az atomfegyverről, a fellendülésről és a mostani demográfiai képről és még sorolhatnám miről nem, illetve rengeteg idézetet jegyzeteltem ki, de mindent nem zsúfolhatok bele ebbe a bejegyzésbe. Túl sokat beszéltem a könyvről és mégis olyan kevésnek érzem, mert csak a felszínét karcolgattam a helyzetnek. Azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el ezt a művet! Korunk politikai helyzete mindenkinek kötelező olvasmány, jó tisztában lenni a helyzettel.

Tehát összesítve ez egy nagyon jó riportkönyv (molyos besorolás szerint), mindenkinek ajánlom olvasásra!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség:
http://www.atlanticpress.hu/konyveink.html?konyv=izrael

Elválasztó forrása:
http://polomania.hu/piacter/reszletek/18605_nepi_motivum

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2013
Angol cím: My Promised Land: The Triumph and Tragedy of Israel
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Atlantic Press
Fordította: Bokor Pál
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 656 oldal
Ár: 5000 Ft


- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -