Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans csütörtök, január 09, 2014

Fülszöveg:

Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.


Figyelem! A kötet az Éghajó Akadémia sorozat második része!

Kb egy éve olvastam a Gyöngyháborút és nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog tudni békénhagyni a második része és ennyire fogom hiányolni azt a világot, amit az első kötetben megismertem. Emlékszem, az első rész nem lett nagy kedvencem, kicsit sokalltam benne az akciót és a szerelmi szálat is. Utólag visszagondolva talán túl szigorú voltam, de az akkori énem nem a pörgős történetekre vágyott.

Ezért is volt hatalmas élmény ezt a könyvet olvasni, a másik a zene miatt amit hallgattam közben, de ez nem lesz a bejegyzés témája, belinkelem a számot a bejegyzés aljára, hogy hátha valaki másnak is pluszt ad még. Erről most ennyit, most pedig nézzük meg, miért volt jó ez a kötet?

Műfaj: poszt apokaliptikus, sci-fi, YA.

Értékelésem: 4.5 / 5 pont.

Egy gyöngy.

Forrás:
http://nickjamesbooks.com/wp-content/uploads/2011/03/pearl.jpg

A történet két szálon fut, Cassius és Jesse szemszögéből láthatjuk az eseményeket. A cselekmény majdnem ott folytatódik, ahol az első kötet végén abbahagytuk, a két fiú különválik és az egyikük Szibériában rostokol az Éghajó Akadémia fedélzetén, a másik pedig igyekszik nem konfliktusba keveredni a helyi bandákkal Kanadában. Jesse szörnyen érzi magát a bőrében, úgy véli nem bízhat Alkine-ban, hazugságot érez ki felettese szavaiból. Cassius pedig egy menekülési kísérlet után rájön, hogy az Egyesül Párt nem akarja őt elengedni és a nyomában van, még a Sarkköri Városba is követik őt. Akkor bonyolódik igazán a cselekmény, amikor a Zöld Gyöngyök közé egy piros is vegyül. Jesse és Cassius pedig megpróbál rájönni arra, hogy mi folyik itt és hogyan állíthatják meg az újdonsült ellenségüket abban, hogy elfoglalja a Földet.

Most egyszerűbb lenne leírni mi történik, de nem engedek a kísértésnek, hiszen nem azért írom a bejegyzést, hogy lelőjem a kötet poénjait. Szóval a hangsúly megint a cselekményességen, az akción van és mindig történik valami, amiért képtelenség ezt a könyvet lerakni. Sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első és örülök, hogy ezt így érzem.
Mint második rész, megállja a helyét. A cselekmény tovább bonyolódik és pont eléggé kilátástalan ahhoz a helyzet, hogy a harmadik kötetet tűkön ülve várjam. Bár a szerző nem csinált több mindent, mint az első könyvben, a karakterek problémái komolyabbak lettek és másabbnak érzem, talán pont Jesse miatt. Róla később bővebben. Szóval ebben a részben is minden fejezet izgalmas és mindig történik valami, ami mozgásba hozza a szereplőket és egymás felé viszi őket.

A szerző és az igazi Fuck Yeah! érzés.

Forrás:
http://3.bp.blogspot.com/-SkUITiATRM8/UXyfFIARJmI/AAAAAAAALmU/8MJhw_HkO1g/s1600/nick.jpg
A karakterek szerencséje többször is megmutatkozott ebben a kötetben. Cassius és Jesse mindig pont akkor menekül meg, amikor vagy kirobban egy felkelés, vagy az Utazók teljesen véletlenül arra repülnek és kisegítik őket. Úgy érzem, hogy kaphattak volna egy kicsivel több önállóságot, a helyzetük tényleg mindig csak a szerencsén múlt.

Ha már az Utazókról van szó, egyvalamit nem értek: igazából nincs leírva, hogy Jesse milyen távolról képes érzékelni a Gyöngyenergiát és hogy mennyire érzékelik maguk az Utazók őt. Tehát vagy teljesen véletlenül repültek arra a Földönkívüliek, vagy a szerző nem írta le azt, hogy ez hogyan működik.

A másik dolog, ami nem tetszett, az a szerelmi szál folytatása. Semmi hasznát, értelmét nem látom, tehát Avery lehetne Jesse-nek egy sima barát is és igazából számomra egyáltalán nem hiányzott semmiféle gyengéd érzelem. Az a kevés, ami ebben a kötetben is volt, már soknak bizonyult. A lány csak akkor jutott eszébe, amikor meghallotta a hangját, addig nem is nagyon gondolt rá, csak a Gyöngyök foglalták le. Ez így szörnyen kevés, inkább nem kéne erőltetni ezt.
Viszont amilyen vitatkozós vagyok, úgy magamba is bele tudok kötni, hiszen a szerelem itt mégis egy fontos mozgatóerő, hiszen belegondolva Jesse Avery miatt mozdul a helyéről.

Tetszett az, hogy Jesse vívódik, hogy mi legyen, ki mellé álljon. Ott van az Akadémia és az emberiség, amelynek szüksége van a Gyöngyök energiájára, de ezzel együtt az Utazóknak is szükségük van a fiúra, hiszen csak ő tudja őket kiszabadítani és ezzel az emberiségnek tesz nagy károkat. Bár a tettei rámutatnak, hogy annyira azért nem volt nagy a töprengése, azok alapján lehet tudni, hogy ki mellé áll, egy kicsivel többet simán elbírt volna a kötet. Viszont éreztem azt a lehetetlen helyzetet, amibe került mert a tehetetlen dühe jól ábrázolt a regényben (hiszen átjött az érzelem) és a szerző meg is indokolja a bizalmatlanságát. Értem Jesse dühét, de nem gondol bele abba, hogy az Éghajó Akadémia elárulta a saját közösségét, azért hogy megmentse őt és próbáljon neki segíteni, viszont Jesse erősen hisz az igazában és nem enged.

A másik fő konfliktus a közepe - vége felé jelent meg és ez is Jesse-hez kapcsolódik, felmerül az alábbi probléma:
"Kolonc lesz belőlem, vagy veszélyforrás. Akárhogy is, egy háború katalizátora lehetek."
Ami a fiúban kétségeket kelt, de a sok akció miatt nem túl sokat tud ezekre gondolni. Azt mondanám, hogy az elején lévő identitászavar sokkal jobban megfogott és megmaradt, mint a későbbiek során, az akció által háttérbe szorított gondolatok. Erre még azt írom, hogy nem baj, mert jó volt így nekem.
Jesse-szel kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy ő nem egy katona típus. Tehát sokkal érzelmesebb, mint Cassius. Ha a másik fiúnak is problémát okoz bármiféle gyilkosság feldolgozása, akkor Jesse-nek méginkább kéne és nem azzal elintézni, hogy majd később gondolok rá. Igazából később sem került erre sor... ebben a kötetben... Simán belefért volna legalább még egy kis hezitálás, egy kis harc saját magával. Akkor fogom ezt visszaszívni, ha a következő részben Jesse-t előveszi a bűntudata és foglalkozik majd ezzel is, de ezt akkor a záró kötet kritikájában fogom megemlíteni.

Cassius hidegen viselkedik, ahogy egy katonának kell és pont ezért maradt kedvenc, mert Jesse folyamatosan szerencsétlenkedik (még mindig üldözi a balszerencse), addig az idősebb srác nem, vagy csak nagyon kicsit, hiszen ő is sokszor kerül bajba, de ő máshogy kezeli a konfliktusokat, sokkal higgadtabban és felnőttesebben. Jesse még mindig sokkal érzelmesebb és úgy gondolom egy kicsit forrófejűbb is, míg Cassius nem az. Neki is volt belső vívódása, de mint korábban is írtam, a cselekmény kerül előtérbe, két zuhanás között vagy közben pedig nincs idő a múlton merengeni. Tetszik az ő szála, folyamatosan gyötrik az elkövetett bűnei és látja, hogy régen milyen volt. Változtatni akar, soha többé nem szeretne olyan lenni, mint akkor és ez látszódik a tettein is.

Sajnos úgy érzem, hogy nem sokkal tudtunk meg többet a szereplőkről, viszont ami nagyon tetszett, arról igenis kaptunk bőven infót, ez pedig a világkidolgozás. Legalábbis egy része, hiszen az első kötetben is volt ilyesmi. A második könyvben már körvonalazódik minden, tehát az, aminek egy folytatásban és nem záró kötetben benne kell lennie: a főgonosznak és a kitűzött feladatnak. A szerző egy hatalmas csavarral, ami besza-behú volt elérte, hogy meglepődjek és várjam a további ilyen kellemességeket. Biztos vagyok benne, hogy a záró kötet még tartogat további meglepetéseket is!

A főgonosz még nem jelent meg a színen, de a küldöttei már igen és erről a Vihar szeli ketté jutott az eszembe, ott is ez volt, hogy késleltetik a megjelenést. Nem is tudom, hogy ez általában jó technikának számít-e, de itt úgy gondolom, hogy igen, nagyon is. Matigo távoli fenyegetésként jelenik meg a kötet során, de nem feltétlen kap olyan félelmet keltő vonásokat, hogy bármiféle más érzelem is megjelenjen vele kapcsolatban, mint a rossz érzés. Viszont úgy, hogy ténylegesen még nem jelent meg a regényben, már nagyon is sokat tett le az asztalra. Ha mondanom kellene valamit róla, gondban lennék, hiszen nem szándékoztam ebben a bejegyzésben semmi konkrétabbat írni róla, az mind spoiler lenne. A következő kötetben biztos, hogy több szerepet fog kapni.

Kapunk egy új szereplőt is, aki egy idegesítő kis görcs a beképzeltségével és nagy arcával, jajj de feldühített minden alkalommal mikor róla olvastam, ő pedig Theo. Ő egy szörnyű alak, ki nem állhatom. Természetesen a kötetben fontos szerep jut neki, ahogy mindenki másnak is, ezért ő is nélkülözhetetlen.

A korábbi szereplők is feltűnnek, így tehát találkozunk Skandarral és Evával, Averyvel, Alkine-nal és a Madame-mal, akiknek többé kevésbé fontos szerep jut. Skandarral még mindig csak szimpatizálok de semmi újat nem tudok meg róla, ahogy Eváról vagy Averyről sem. Alkine és a Madame pedig a szokott formájukat hozzák, az előbbi szigorú és a Föld érdekeit nézi, míg az utóbbinak a harmadik részben fog fontos szerep jutni, bár azt sem tartom kizártnak, hogy Alkine is meglep még minket egy-egy felbukkanással majd. A mostani részben nem rajtuk volt a hangsúly, a csapataik konfliktusa háttérbe került.

A kötet lezárása jóra sikeredett, alig várom az új részt!

A kötetet a Főnix Könyvműhely adta ki 2013-ban. A borító szép, Sánta Kira munkája.

Összességében tetszett a könyv, bár néhány dolog még homályos. Már nagyon kíváncsi vagyok a harmadik részre, alig várom, hogy olvashassam! Kellynek igaza van abban, hogy ez a YA regény fiúknak való, így elsősorban én is nekik ajánlanám. Tökéletes könyv arra, hogy a fiatalabb korosztályt is bevezesse az olvasás élményteli világába!

Köszönöm, hogy elolvastad!

A kiadó honlapja:
http://fonixkonyv.hu/
https://www.facebook.com/fonixkonyvmuhely

Elválasztó forrása:
http://polomania.hu/piacter/reszletek/18605_nepi_motivum

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Crimson Rising
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: Hudácskó Brigitta
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Éghajó Akadémia
Oldalszám: 260 oldal
Ár: 2980 Ft




A lényegi rész az első perctől kezdődik.

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -