Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for november 2013

Várólistára került: Az invázió

Mivel egy ideje nem jelentkeztem ezzel a rovattal, máris három posztra is elég mennyiség jött össze, így több fordulóban is hozom majd a köteteket, de most rendhagyó módon mégis csak egy könyvet hoznék.

Elnézést kérek a hallgatásért, de még nem ment le a kiselőadásom és még van egy zh-m, de az előző, jelentem, sikeres volt! A félév legdurvább része ezennel teljesítve, én pedig boldogan merülök újra a rengeteg olvasnivaló könyvembe jövő héten.


Nick James: Az invázió

Hamarosan jön majd a regény! Én olyan boldog vagyok! Az első része fontos volt számomra, lehet hogy nem lett 5 pontos az értékelésemben, de a mai napig is örömmel gondolok vissza arra a könyvre. A borítót Sánta Kira tervezte és nagyon szép lett.

Fülszöveg:

Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.


Pillanatkép 2.


"Szakdoga, írd meg magad!"

Érdekes, hogy még nem szenvedtem látványosan az interneten a fenti cukiság miatt, pedig  rossz szokásom az ilyesmi, szóval most engedjetek meg egy ilyen irányú posztot kérlek.

Éppen a Hazám, az ígéret földje c. könyvet olvasnám, de hát azt csak otthon tudom, így az egyetemre az Átkozott balszerencse kötetet viszem. Ezzel együtt már A titkos történetet szeretném elkezdeni, de hát ez a térképkészítés kikészített, már mindenhol feldolgozandó adatokat látok és nincs időm olvasni, mert zh-zom is bár most aránylag laza a tempó, nincs az az agyonhajszoltság ami általában ilyenkor már meg szokott kergetni. Ezzel együtt végre jó érzés valami olyasmit is kiadni a kezemből, aminek lesz haszna.

Szóval aránylag könnyen veszem az időszakot, ha az egyéni hülyeségeimet nem nézzük, viszont az olvasás sajnos nem halad, ahogy a bejegyzésírás sem. Rengeteg, rengeteg ötletem van, csak még nem jutottam el odáig, hogy megírjam őket. Mivel kevés vizsgám lesz ezért most az lesz a nyugisabb időszakom, ilyen még sosem volt!

Éppen készül a Könyvmoly párbajos összesítőm, hogy kitől melyik posztot olvasnám el szívesen. Amint feltúrom a könyvjelzőimet a forrás után és megírtam a zh-t, azonnal kikerül a bejegyzés is. Egyúttal majd a Vámpírok - Múlt és jelen c. alkotásról is hozok egy kisebb szösszenetet. Mivel nem volt olyan hosszú a kötet, csak a képek bővítettek a könyvön, nem sok írnivalóm van róla.

Hűha, ha már a könyvekről is volt szó, akkor meg kell említeni, hogy elkezdtem a Never Slow Dance With a Zombie c. könyvet... igazából csak beleolvastam és mivel könnyű a nyelvezete, gyorsan haladtam vele. A prológusban a főszereplő egyből az iskolai hierarchiával kezd, hogy vannak olyan lányok akik olyanok, mint az oroszlánok és vannak olyanok, mint ő, bár azt konkrétan azt hiszem nem írja, hogy ő egy lúzer, de nagy valószínűséggel ez fog ebből kijönni. Hogy hogyan találkozott egy zombival? És miért lassúzott vele? És miért ezzel zárta a fenti levelét? Az még rejtély. Na jó, az utolsó kérdésre tudok válaszolni, de azt majd a bejegyzésben leírom.

A mostani zenét a facebookon találtuk és párommal egyből megszerettük.

Újabb lista



Mivel szakdogát írok, ezért hozok nektek most egy újabb listát. A Molyon találtam meg először, azt hiszem Nita egyik karcában volt. Az eredeti itt található:
http://www.buzzfeed.com/epicreads/25-ya-books-for-adults-who-dont-read-ya-8yaf
A készítők azoknak a felnőtteknek ajánlják ezeket a könyveket, akik nem olvasnak Young Adultot.

Megkerestem az angol verziók magyar kiadásait is és honosítottam, alattuk pedig a kiadókat tüntettem fel.
Kékkel jelölöm azt, amit olvastam és dőlttel azt, ami várólistás.

Elizabeth Wein: Code Name Verity 
Nagyon kíváncsi vagyok rá, bár a Kémnők óta kerülöm a második világháborús regényeket.

Veronica Roth: A beavatott
Ciceró, 2012
Ebből film is készül, egyre népszerűbb és ismertebb a sorozat. Hazánkban a Ciceró kiadó adta ki 2011-ben. 

Melina Marchetta: Jellicoe Road

Garth Nix: Sabriel

John Green: Csillagainkban a hiba
Gabo, 2013

David Levithan: Every day

Patrick Ness: Kés a zajban
Vivandra Könyvek, 2010

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
Ad Astra, 2013

Laini Taylor: Füst és csont leánya
Kossuth, 2012
Hamarosan bejegyzés lesz róla!

Rachel Hartman: Seraphina
Scolar, 2013.
Éppen olvasom.

A. S. King: Everybody Sees the Ants

Walter Dean Myers: Monster

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Ciceró, 2011

Emily M. Danforth: The Miseducation of Cameron Post

Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Várható megjelenés: Könyvmolyképző, 2013. november 30.

John Corey Whaley: Where Things Come Back

Libba Bray: The Diviners

Ellen Hopkins: Crank

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Ulpius-Ház, 2010

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Kossuth kiadó, 2011

Terry Pratchett: Cseles

Delta Vision, 2013

Rick Yancey: The 5th Wave

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Maxim, 2012

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc
Könyvmolyképző, 2010

Patricia McCormick: Never Fall Down

Természetesen senki se vegye komolyan a listát, csak szórakozásból néztem meg én is az eredményt.

Nincs mit irigyelnünk a világtól



Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.




Figyelem! A könyv csak azoknak ajánlott, akik bírják a kemény történeteket!

Hiánypótló ez a regény, mert nagyon kevés hasonló mű jelent meg ebben a témában. Korábban is érdekelt Észak-Korea helyzete és mikor szembejött velem egy-egy cikk az ország helyzetéről, elolvastam őket. Egyszer egy magyar delegált csoport beszámolójával találkoztam, akik Phenjanban csak a megadott úton közlekedhettek és csak azt nézhették meg amit megmutattak nekik vagy éppen a Menekülés a 14-es táborból című regény kapcsán megjelent HVG cikkbe futottam a neten. Komoly beszámolók voltak ezek egy olyan világból, amelyet a nyugati civilizáció egyáltalán nem ért. Barbara Demick műve azért olyan jó, mert az okokat, hogyanokat, miérteket próbálja meg feltárni a nagyközönségnek és próbálja bemutatni, hogy milyen az élet egy ma is létező diktatúrában.

Műfaj: történelmi regény. Nem feltétlen csak ebbe a kategóriába illik, de most ezt emelem ki.

Értékelésem: 5 / 5.

Nem látszódik, ezért írom le a képaláírást: "Mert lámpája csak a
"szeretett vezérnek" lehet."
A képen Észak-Korea műholdfelvétele látható éjszaka.
A könyv, amely Észak-Korea mindennapjaiba enged betekintést nyújtani, abba a megvalósult orwelli történetbe, amelynek diktatúrája a mai napig létezik és úgy néz ki még sokáig elvánszorog a maga lábán, még sebesülten is. Szörnyű, ami ott történik, egyszerűen a kötet végére iszonyúan dühös lettem. De ne szaladjunk ennyire előre!

Barbara Demick több embert kérdezett és kért meg, hogy beszéljen az életükről és az ő történetükből épül fel a regény. Akad itt szerelmes pár, egy párthű asszony is például, de több alak is megjelenik és az ő sorsukon keresztül mutatja be Észak-Koreát. Eközben mesél az ország történetéről a kezdetektől (tehát a második világháború utántól), az éhezésig és kapunk egy kis infót a pár évvel ezelőtti helyzetről is. Igazából az írónő nagyon alapos munkát végzett. A beszámolók nagyon élethűek, bár Demick inkább egy esszenciát készít a hallott anyagból és bele-bele szúrja a történelmi kitekintőjét, ami a történet alá dolgozik.

Úgy éreztem, hogy az írónő az első oldalakon még nem nagyon tudta, hogy mivel is kezdje. Nagy a tudásanyag és tényleg minden kezdet nehéz ezért is tűnik kuszának az eleje. Hirtelen felindulásból le is raktam, mert nekem egy kicsit sok volt az információ töménysége és összevisszasága. Ez utána letisztul szerencsére és sokkal jobb felépítésűvé válik, úgy gondolom akkor jött bele a szerző az írásba. A történtek kronologikusan vezetett szálakban íródnak le, ám ez elsőre azért nem egyértelmű, mert a főszereplők egymás után tűnnek fel és nincs meg az időbeliség folyamatossága, hanem a sorsok párhuzamosan futnak az adott időkeretben.

Anélkül nem fejezhetem be a bejegyzést, hogy ne írjak a világról, így itt is megteszem, bár jó sok információt elhallgatva, hiszen én csak ajánlani szeretném a kötetet, nem pedig lelőni a poénjait.
Észak-Korea rezsimjének túlkapásairól már mindenki hallott, viszont az már nem annyira köztudott, hogy miért nem lázadnak az emberek. Barbara erre megpróbál válaszokat adni, viszont ami egy európai számára természetes az nem az egy ázsiainak. Más a kultúra és a népesség. Erről nem volt szó a könyvben, így rátérek arra, amiről viszont igen. A szerző leírja hogyan "vált szét" a két ország - vagyis Amerika döntött a demarkációs vonal felállításáról az északi és déli rész elválasztására, a sok szempontból jobb keleti és nyugati felosztás helyett és mi pont tudjuk hogy ez mennyire is tud működni, ugyebár - és hogyan kezdődött az északi részben a diktatúra, amit akkoriban Kim Ir Szen vezetett be. A kommunista rezsimek tipikus vonásait viseli magán az "uralkodása" azzal a különbséggel, hogy a személyi kultusza inkább hasonlít egy isteni bálványimádásra, mint egy olyan tiszteletre, amely a királyokat illeti meg és szeretetet kíván a népétől. Az egész csak manipuláció és népbutítás: szélsőséges eszközök állnak a hatalom rendelkezésében, hogy a nép ne is sejtsen semmit más országok jólétéről. Apróbb eszközökkel érik el, hogy a diktátor neve egyet jelentsen az örömmel: csak a születésnapján kaphatnak az emberek ruhát, hiszen mindent az állam ad. A kapitalizmus mocskos dolog, a központ szerető és ölelő keze mindenről gondoskodik. A szereplőink közül Szong asszony története kapcsolódik ide a legjobban, ő teljes szívéből hitt az egész rendszerben.
"Kim Ir Szen azonban új színt hozott a személyi kultusz világába. Ami a diktátorok arcképcsarnokában kiemeli őt a többiek közül, az az a képessége volt, ahogy kihasználta a hitből fakadó hatalmat."
1994: Kim Ir Szen halála. Igazából az egész könyvből erre voltam a legjobban kíváncsi. Ugye Kim Dzsung Il a könyv kiadása után halt meg, ezért az ifjabb diktátor halálával kapcsolatos gondolatokat nem ismerhettem meg, viszont az idősebb férfihoz kapcsolódóakat igen. Sok tv bemutatta, sőt még a mostanában az RTL Klubon futó minősíthetetlen valami egyik adásába is berakták a nemzeti gyász megnyilvánulását, tehát a tömegek kesergését a nagy vezető halálakor. Arra voltam kíváncsi mennyien gondolják komolyan a sírást és az volt az igazán érdekes, hogy a történet szereplői is máshogy, más helyzetben látták ugyanazt az eseményt, Kim Ir Szen halálát. Ezzel együtt a folyamatos megfigyelések, besúgások miatt is muszáj volt szerepet játszani, nem lehet tudni ki gyászolja őszintén a diktátort a személye miatt.
"Halála egybeesett a kommunista álom utolsó sóhajával."
A Hetalia c. anime sorozat Észak-Koreája.
Ekkor már javában tart a gazdasági válság, fogy az élelmiszer és a vezetők a fegyverkezésre, hadseregre költenek. Nekem ez a háttérinformáció volt a legösszeszedettebb és leginkább mindenre odafigyelő és teljesen érthető összefüggéseket tárt fel a szerző a nemzetközi politikai helyzetre is odafigyelve, bár a többi magyarázatról sincs panaszom. Emellett a szerző a belső problémákra is rávilágít, hiszen azok sem csekélyek.

A társadalom természetesen úgy szerveződik, ahogy gyurmáznak vele és alkalmazkodik a vezetéshez. A besúgói hálózat rendszere virágzik, nem lehet megbízni senkiben. A munkatáborok nyitott kapukkal várják azokat, akiknek véletlenül egy önálló gondolat jut eszükbe és az átnevelőtáborok ugyanígy működnek a munkakerülőkkel szemben. A külföldiek csak korlátozott számban mehetnek és aki megy, az egy Látszatphenjant kap és csak oda mehet, ahova engedik.

Kim Dzsong Il sem folytatott más politikát, mint apja, csak ő egy sokkal rosszabb országot kapott örökül. Az éhezés mindennapost lett és az ember mindenhez hozzá tud szokni: elindult egy folyamat, amely a piacgazdaság létrejötte felé irányul és az emberek túlélési vágya hívta életre. Ezzel kapcsolatban Barbara felvázolta a pár évvel ezelőtti helyzetet és a konklúziója az, hogy nem ez az út lesz az, amelyen Észak-Korea kíván haladni. Ezeknél a részeknél a legdurvább a könyv.
"A kitartó éhezés része lett a hazafias kötelességeknek."
Ezután nem nehéz kitalálni mi történik, főleg hogy a kötet elején a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy csak menekültekkel tudott beszélgetni. Barbara leírta, hogyan lehet a határon átszökni, mi történik azokkal akiket elkapnak és hogyan lehet Dél-Koreába jutni. Ebben a részben vetődik fel a probléma, amely a jövőbeli helyzetet vázolja fel, kicsit bővebben: mi lesz Dél-Koreával, ha megdől az északi rezsim. Igaz, hogy ez egy nagyon egyszerű tény és nincs is ez kifejtve, de komoly súly mindenkinek.
Barbara egyébként nagyon tárgyilagos, semleges marad végig. Ám az utolsó mondata mindent elárul.

Igaz, hogy így is érdekes ez a könyv, ám én nagyon szerettem volna hallani a diktátorok életéről. Az igaz, hogy ezek nem publikus adatok és ha a szerző bejutott volna Észak-Koreába rendesen is, akkor biztosan erről is írt volna így ezt nem róhatom fel hibaként.

A kötet nagyon szép, úgy látom egyelőre csak kartonált kötésben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2013-ban, a Hard Selection sorozat részeként.

Összesítve ez egy nagyon átfogó kötet Észak-Koreáról, aki többet szeretne megtudni az országról, ezzel a könyvvel kezdje.

Itt bele lehet olvasni a könyvbe:


Rendelési lehetőség

Köszönöm, hogy elolvastad!


Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nothing to Envy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2999 Ft
Saját példány.

Vihar szeli ketté

"Lehunyom a szemem, és hallgatom a szelet... De nem a várt harsogó, viharos zaj üti meg a fülem. Az ősi nyelvet hallom, amely magáé a szélé, és csakis a szélé. Suttog a helyekről, ahol járt. 
Változásról.
Erőről.
Szabadságról."

MEGTÖRT A MÚLT
ELVÁLASZT A JÖVŐ
ÖSSZEKÖT A SZERELEM

A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.

„Shannon Messenger bemutatkozó ifjúsági regénye vicces, pörgős és csalafintán romantikus, egyszerűen káprázatos”
Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”
Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője

Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”

Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője


Figyelem! A kötet az Égszakadás sorozat első része! 
Az angol cím engem az új James Bond film betétdalára, a Let the Sky Fall című számra emlékeztet.

Már sokadjára próbálkozom, de egyszerűen nem megy egy értelmes bevezető kitalálása, így kérlek nézzétek ezt el nekem. Megpróbáltam volna leírni, hogyan láttuk meg egymást, én és a borító facebookon, milyen mély vonzalom kezdődött és hogy mennyire horgadt fel lelkemben az olvasás iránti vágy, de mivel ezt két mondatban is le lehet rendezni, most csak ennyit tudok erről írni: tetszett a borító és ezért kezdtem el figyelni a könyvet és egyből várólistára került, amikor lehetőségem volt többet is megtudni róla. Aki több bejegyzést is olvasott tőlem, most elgondolkodik azon, vajon mennyire adok a külsőségekre. Egy szép borító láttán könnyen elcsábulok, az igaz, de a megérzéseim szinte mindig jók.

A történet különlegessége, hogy nem vámpírokról, csillámzombikról, sem semmi egyéb lerágott csontról szól, hanem szilfekről. Érdekes módon az elementálokat egy általam ismert sorozat, könyv, film, stb. nem kapta fel, így egy teljes mértékben új világot ismertem meg. A későbbiekben lesz még szó erről is, de elöljáróban annyit kell írnom, hogy nekem ez volt a kedvencem az egész kötetből és nagyon szerettem a kidolgozást.

Műfaj: romantikus urban fantasy.

Értékelésem: 4 / 5.

A történet főszereplői Vane és Audra, akik köré épül a cselekmény. A lassú cselekmény, az egyszerű és tőmondatos szerkezetű leírások és dialógusok kettejük szerelmét mesélik el. Az egész történet arról szól, hogyan találkoznak, majd Vane hogyan próbálja megtanulni a szelek nyelvét a döntő összecsapásig. A pár napot felölelő történetben előtérbe kerülnek az érzelmek, a világkidolgozás és a szereplők múltja, érzései, gondolatai.
Igazából tényleg csak ennyi történik, a főbb konfliktust a két szereplő között a titkok illetve a főgonoszként megjelenő Raiden szolgáltatja. Így aki a lassabb cselekményt kedveli és jobban szereti a kidolgozott világot, nyugodt szívvel nekiállhat a kötetnek.

A történet, mint már fentebb is írtam, egyszerű mondatokból épül fel és ez főleg az elején zavaró. Sokkal jobban szerettem volna ezt a regényt, ha összetettebb szerkezeteket kapunk, mert sokkal jobb egy íveltebb gondolatsor, mint egy megszakított és hangsúlyozott szöveg. Viszont könnyen lehet haladni a kötettel, szóval ezt elősegítik a fentebb említett elemek és a végére már nem figyeltem erre. A szóhasználat nagyon tetszett, az írónő szép kifejezésekkel dolgozik.
"A lég legapróbb rezdülését is olyan világosan érti, akár a szél dalnak szavait. Ezt a titkos nyelvet csak ő beszéli. A szél állandó jövés-menését érzékeli. A lendület és megtorpanás, nyugalom és mozgás árapályát."
A kötet nagy erőssége a kidolgozottsága. A világ a szilfekről, vagyis szélelementálokról, szélvándorokról szól és elég részletesen megismerjük őket, az erejüket illetve a fennálló helyzetet is. Itt van az orkánosztag és a viharhozók is képviseltetik magukat pár rosszfiúval, az ő konfliktusuk pont elég egy nagy bonyodalomhoz. Az utóbbiak vezetője Raiden, aki megalomániás képzelgései miatt a szilfek ura akar lenni és ebben segítenek neki csatlósai. Az orkánosztag a jók csapata, amely ebben akarja megakadályozni és fenntartani a békét. Az, hogy miképp és hogyan lesz a férfi egyre erősebb, az egy hatalmas spoiler lenne így ezt nem írom le, csak annyit, hogy kiderül a regényből ez is. Viszont az nem, hogy miért lett ilyen, szerintem ez a további részekben fog kiderülni.
Bár a társadalmuk további jellemzőire is kíváncsi lennék például arra, hogy hogyan alakultak ki az evolúció során, ki volt az első szélvándor, a négy nép hogyan épül fel kasztrendszerek szintjén (Király van, de nemesek vannak-e?). Ez az alap nagyon hasonlít az Avatar: Az utolsó levegőidomár c. animációs sorozatra, ott is valami hasonló volt az alap, az utolsó, negyedik léghajlító khm levegőidomárral a főszerepben. Bár itt a levegőé a fő szál, a többi elem képviselői nem jelennek meg és ezt sajnálom, mert kíváncsi lennék egy tűz-levegő összefogásra a gonosz Raiden ellen, aki mindenkit le akar igázni. Igaz, hogy egyelőre csak a saját fajtájáról fantáziál ilyen módon, de ami késik nem múlik. Szerintem. Bár az is hiányzik, hogy egy kicsit hosszabb bemutatást kapjunk a szelekről és ne ilyen rövid jellemzéseket.
"A mi testünk nem így működik. Bármi, ami fizikailag a földből származik, ellenhatást vált ki a szélből. Még a legkisebb mennyiség is - akár egy olyan apróságból, mint a víz - súlyosan korlátozza a képességeimet... hónapokra."

A könyv két nézőpontú vagyis a két főszereplő narrációja jelenik meg, ami azért jó, mert megismerjük a gondolataikat. Vane egy nagyon idegesítő karakter, akit legtöbbször kiütöttem volna az ablakon csak szép nőiesen, ahogy illik. Ő néha bunkó, pimasz, fafejű, állandóan gúnyos és Adurára vágyik, amióta a szülei meghaltak. Audra folyamatosan megjelenik az álmaiban, ami miatt úgy érzi ténylegesen is, hogy ő álmai nője. Igazából nekem tetszett az az elején, hogy megpróbálkozik továbblépni ezen a "képzelgésen" és végre össze akar jönni egy másik lánnyal, de hát ő olyan peches, hogy neki sosem jön össze semmi, még egy csók sem. A másik ami szimpatikus és nem megszokott elem volt a többi YA könyvhöz képest, az az, hogy Vane rájön, hogy Audra természetfeletti (az hogy miben, azt nem találja el) és ezek után le akarja zárni a kapcsolatát vele. Bár az is igaz, hogy ez nem sikerül neki.
Audra személyisége komplexebb, bár én őt sem szerettem. Szimpatikusabb volt, de semmit nem mozgatott meg itt bent. Az ő önmarcangolása és bűntudata került előtérbe és jó volt ez a vonal. Tetszett az a megoldás, az ok-okozati viszony, hogy miért akar annyira a fiúra vigyázni és mi nem hagyja nyugodni már tíz éve. Folyamatosan a kötelességére gondol és igaz, hogy megjelennek a lázadó gondolatok, amelyek megkísértik, hogy válassza a könnyebb életet, ő nem enged neki. Ezzel együtt egy érzékeny karakter, de hogy miért, az a regény további részében derül ki. Viszont önző is, titkolózik mert neki úgy jobb és a gondolatai egy részét a rossz sorsa iránti kesergés teszi ki és a szabadság iránti vágya. Ezért nem tudok egyikükkel sem szimpatizálni.
A kapcsolatuk fejlődik. Az alap itt az, hogy tíz éve "ismerik" egymást. Mikor Audra és Vane tanulni kezdenek, emellé társul a civódás is, ám a fiú felismeri a lányban azt, amit el akarna rejteni és ezzel kezd el fejlődni, aminek a végére már megkedveltem őt.

A többi szereplő is hangsúlyos volt, bár igazán kettő emelkedik ki: Raiden és Audra édesanyja, Arella. Az előbbi passzív szereplő, még a végén sem jelenik meg csak a csatlósait küldi mert valószínűleg ennyire lenézi az utolsó nyugati szélvándort. Róla keveset tudunk meg, csak a múltbeli emlékekben jelenik illetve fenyegetésként folyamatosan jelen van. Kíváncsi vagyok mikor fog színre lépni először.
Arella teljesen más kategória, ő az aki folyamatosan hisztizik akár a múltban, akár a jelenben vagyunk és én utálom a hisztis karaktereket. Az ő személye furcsa számomra, talán olyan mint a szél, kiszámíthatatlan és ez valószínűleg direkt lett így. Igazából Audra vezekléséhez ő tesz a legtöbbet, ő az aki a lány bűntudatát folyamatosan táplálja.

A szerző okos volt, hogy nem a vonzalom kialakulására helyezte a hangsúlyt, legalábbis nem az elejére. A szereplők így vagy úgy, de régebb óta ismerték egymást és Vane érez valamit a megmentője iránt. Audra pedig ismeri a fiú mozdulatait, simán kialakulhatott egy kötődés a fiú felé. Ezzel az alappal már elhiszem, hogy a két szereplőnk közötti mélyebb érzelem alakul ki.

Képek forrása:
https://www.goodreads.com/review/show/483784580
Már fentebb is írtam, hogy a könyv nem a pergő cselekménye miatt lesz kedvence a rajongóknak, vagy legalábbis nekem, de azért itt is van egy kis izgalom. Ez főleg a kötet végén jelenik meg a nagy harc folyamán, de addig a kisebb félreértések biztosítják ezt az elemet és a kidolgozás. A legjobban az tetszik, ahogy Audra megpróbálja Vanet bevonni a világukba, tehát tanítja és érdekes dolgokat tudunk meg a szélelementálokról.

A kötet tele van folyamatokkal legalábbis Vane esetében, mert amióta megtudta, hogy nem ember azóta fokozatosan fejlődik, képességileg, a kapcsolataiban és a személyiségében is. Audránál nincs meg, őt már a legjobb őrzőként kapjuk meg, a gondolait zabolázza és egy célja marad a kötet végéig: megvédeni a fiút apja végakaratának megfelelően.

A kötet kis része a múlttal foglalkozik, ám amikor oda jutunk, egyáltalán nem lesz unalmas, hanem annak ellenére, hogy Audra által már ismerjük ezt a részt, érdekes Vane szemén keresztül is megélni. Ehhez is kapcsolódva több kérdés merül fel a regény folyamán, de mindegyikre kapunk választ szerencsére.

A vége miatt azonnal szeretném a második részt! A nem szokványos befejezés nagyon jó, alig várom a második részt! A kötet az ÉTK Kiadó Merit Könyvek csoportjában látott napvilágot 2013-ban.
"Mind a négy szélnek megvan a maga nyelve. Csak a szilfek értik és beszélik a nyelveket, mert mi magunk is a szélhez tartozunk. De varázslatról vagy igézetekről szó sincs. A szél és a szélvándor egyszerűen párbeszédet folytat egymással."
A szerzőnek több kötete is van, ám magyarul csak egy jelent meg eddig. A most tárgyalt könyv második része előreláthatóan 2014-ben fog megjelenni, a Let the Storm Break címmel külföldön. A borítója ennek a résznek is nagyon szép lesz, kíváncsi vagyok vajon a kiadó megtartja-e ezt.


Tehát összesítve igencsak érdekes volt ezt a regényt olvasni, jó volt a világ, bár kicsit hiányoltam a további jellemzőket, de optimista vagyok és remélem a továbbiakban választ kapok a kérdéseimre.

Rendelési lehetőség:
http://www.etkkft.hu/shannon_messenger_let_the_sky_fall_195 
(Kiadói ár: 2390 Ft)


Köszönöm, hogy elolvastad!

Első elválasztóm forrása:
http://polomania.hu/piacter/reszletek/18605_nepi_motivum

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Let the Sky Fall
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: ÉTK Kiadó
Fordította: Komáromy Zsófia
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Égszakadás
Oldalszám: 444 oldal
Ár: 2990 Ft


Nyerj iPad 3-at olvasással!

Ha eddig nem ismerted az e-könyveket, vagy csak ismerkedsz velük, most érdemes megfogadnod ezt a tippet: ha most regisztrálsz az egyik hazai e-könyv forgalmazónál, egy 64 GB-osApple iPad 3-at nyerhetsz!


Ráadásul most egy 30%-os e-könyv kupont is kapsz ajándékba, amivel tovább növelheted esélyeid a végső nyereményre. Ha eddig csak papír könyvet olvastál, vagy csak az illegális letöltésekben gondolkodtál az e-könyvek kapcsán, most érdemes váltanod, hiszen a vonzó nyeremények mellett kiváló minőségű, friss és sikeres e-könyvek közül válogathatsz. Ráadásul kedvencedet saját ingyenes magyar nyelvű olvasóalkalmazásokon is olvashatod a már jól megszokott webes olvasó mellett.

Az akció időtartama: 2013. november 14 – december 6.

A játék az alábbi oldalról érhető el:
http://bookandwalk.hu/nyerj-ipad3-at.html?utm_source=pr_ipad&utm_medium=referral&utm_campaign=pr_ipad

Forrás: BookandWalk

Egy különleges könyv Izraelről


Szeretném megosztani a nagyérdeművel a következő írást, amelyet a kiadótól kaptam. November 19-én jön a Hazám, az ígéret földje c. könyv, amely Izrael történetét eleveníti fel riportkönyv formájában és ehhez kapcsolódóan született a fenti ajánló az Atlantic Press jóvoltából.

Smaragdtábla

Benjamin nem olyan, mint a többi gyerek – képes mások elméjében olvasni és a gondolataival tárgyakat mozgatni. Erre azonban ő maga csak akkor jön rá, amikor egy titkos, víz alatti kontinensre küldik nyári táborba. Kiderül, hogy Benjamin egyáltalán nem ember – és az, amiről azt hitte, hogy különlegessé teszi, voltaképpen csak segít beolvadnia. Azonban a rejtélyes Smaragdtábla őt választja bajnokának, és Benjamin egyszer csak azon kapja magát, hogy a világ megmentése az ő feladata.

Figyelem! A kötet az Elfeledett világok sorozat első része!

Először
a kiadó facebook oldalán találkoztam ezzel a regénnyel és nagyon megfogott a fülszövege. Akkor még nem ismertem a magyar borítót, viszont az angol is figyelemfelkeltő volt, ezért elhatároztam, hogy a várólistámra teszem. Ezután, mikor a kezembe került a mű, hosszú ideig olvastam a regényt, de nem minden szenvedés nélkül.

Olvasás közben viszont rájöttem, hogy talán túl szigorú vagyok a regénnyel, így megpróbáltam abból a szempontból elemezni a kötetet, hogy megállja-e a helyét ifjúsági, illetve gyermek irodalomként. Ekkor kapott...

3 csillagot az 5-ből.

Műfaj: ifjúsági regény.

Benjamin Holt a főszereplője ennek a különös történetnek, amely nyáron veszi kezdetét és az iskolával folytatódik, mert bizony hősünknek tanulnia kell a szünetben is. Viszont ez is azt mutatja, hogy ő nem átlagos 13 éves - főleg ha a képességeit is számításba vesszük - ezért a nyári szünet elején Proteus Ajax (a nyári osztályfőnöke) "érte megy" és elhívja, vegyen részt a képzésben, ahova teleport segítségével érkezik meg egy másik kontinensre. A fiú először megdöbben, de kíváncsian várja, hogy mit fog tanulni és mikor megérkezik egy új történetet ismer meg Lemúria és Atlantisz viszályával kapcsolatban. Egy kis csapat verbuválódik köré és együtt indulnak el, hogy felfedezzék a várost. Ám a kaland közepén egy titkos átjáróra bukkannak, amely a titokzatos Smaragdtáblához vezeti őket. A tábla Benjamint választja bajnokául, aki azt kapja feladatként, hogy gyűjtse össze a vadász kulcsait és állítsa helyre a félrebillent egyensúlyt. Ám ezt nem egyedül kell véghez vinnie, segítőtársakat is kap maga mellé: az új barátait és együtt tesznek ki egy Szövetséget, amelyben teljesen egymásra hangolódnak és érzik azt is, amit a másik társuk érez a tábla mágiájának köszönhetően.

"Járj Szeretet útján mindig, 
Mert ez vezet föl az Égig. 
De nem azé, ki méltatlan, 
Kinek szíve már lakatlan, 
s nincs kit szeretnie."

A történet további spoileres leírása nélkül annyit tennék még hozzá, hogy a fentiek után a kulcsok keresése kerül előtérbe, Benjaminnak három próbát kell kiállnia az erő, a bátorság és a képességek próbáját és csak utána derül ki, vajon képes lesz-e őket összegyűjteni, illetve mire fogja használni a nagy erőt magában foglaló tárgyakat?


Smaragdtábla.
Forrás:
http://www.reiki.fi/hungary/esoteric/hermestrismegistos.htm
Elsőre nekem nem tetszett a kötet leírásmódja, ami inkább a mesekönyvekére hasonlít. Minden olyan hirtelen történik, alig van benne leíró jelleg, kevés a bemutatás és az az érzésem támadt, hogy csak végigrohanunk a könyvön. Ezért tartott sokáig a kötet olvasása, mert ez nem tetszett. Folyamatosan a Harry Potter első részéhez hasonlítottam a Smaragdtáblát - amelyről még később fogok írni - és arra gondoltam, hogy azt a mércét leírásilag biztos, hogy nem üti meg. Rövidek a fejezetek és ez így nem elég a jó kidolgozáshoz és nekem inkább az egész könyv vázlatnak tűnt és a fentiek miatt a regény összecsapottnak hat.

A kötet elején pár dologgal egyszerűen nem tudtam kibékülni. Ilyen például Benjamin első reakciója az édesanyja egy szempillantás alatti eltűnésekor vagy az ennél nagyobb megrázkódtatása akkor, amikor kiderült, hogy nyári iskolába kell mennie és azon meg sem lepődött, mikor a szülei felvilágosították, hogy ő nem ember. Amit talán azzal magyarázhatnék, hogy ennyire hozzászokott a mágiához, hogy az ilyen esetek már egyáltalán nem lepik meg?

Nagyon tetszett viszont a világkidolgozás. Úgy érzem van még itt potenciál, viszont a megismertetett világ szépen fokozatosan nyílik ki. Ám itt nagyon rosszul van megoldva ez az elem, mert nem a cselekmény közben történik a bemutatás, hanem azon kívül, így inkább filler résznek éreztem ezeket, tehát két cselekmény közötti kitöltő elemnek. Az alap jól be lett építve a regénybe, gondolok itt Lemúria és Atlantisz kapcsolatára, de a többi nem. Mintha két szál lenne a könyvben, az egyik a cselekményszál, a másik pedig a világ működésének leírása.
Ezzel együtt tetszett még a modern világ csodáinak beépítése a regénybe - például a génsebészet - amely olyan jól megfér a mágia mellett. Mindig is ilyen könyvekre vágytam, amelyben a témákat együtt kezelik!

Az erők tekintetében itt nincs olyan nagy változatosság, lévén ők is alig járnak pár órára. Van itt olyan, hogy telekinézis, telepátia például és ez csak a telegéneknél jelenik meg. Viszont azt nem értem, hogy miért ők kaptak erőt, az emberek miért nem? És miért emberi külsejük van, az evolúció során miért nem "kaptak" más alakot? Az erőkre visszatérve azt kell írjam, hogy nincsenek lefektetve a szabályok a világgal kapcsolatban. Kapunk párat, hogy az elme irányítása tilos, de ezt honnan lehet megtanulni? Van-e ezen az alapon kívül más képzés? Akkor hol vannak a képességek határai? Milyenek vannak még? Engem ez nagyon érdekelt, csak annyira sajnáltam, hogy kevés volt az óráikból. A Képességek próbája üde színfolt volt a könyvben, kár hogy az is ilyen rövidre sikerült.
Az vitte előrébb az olvasást, hogy mindig találtam valami érdekes részt, amely megfogott és ez főleg a második kulcs megtalálása után vált állandóvá, amely részeket nagyon szerettem.

Viszont tetszik az, hogy a regény intelligens a mitológiát és az egyéb tudományos dolgokat tekintve (azért találtam hibát). Tetszik az, hogy az ismert történeteket átcsavarta és valami egészen újat hozott létre belőle és emellett kedveltem az atlantiszi történetet is. Sokat írtam már eddig is róla, de sajnos nem írhatok ennél többet, mert én is harapnék, ha valaki lelövi a poént, de mindegy is. Ezért érdemes volt elolvasni, viszont a következő részekben legalább egy kicsivel több atlantiszi szálat kérek. Hiányoltam és ezért nagyon nagy üresség maradt a helyén.
Külön kiemelném Morpheus Midas Ezüst érintés boltját, amely szintén egy kiváló mitológiai utalás.

A tudásra visszatérve nagyon jó információk vannak a kötetben például Xanadura - amelynek ábrázolásait egy lenti képen lehet látni - vagy éppen Rubik Ernőre vonatkozóan és az ismeretterjesztés rész rendben is van, de akkor ne legyen benne olyan múzeum, amely a Mount Everestre teleportálja őket és a nyomás és az oxigényhiány hatásaitól megmenekülve érkeznek vissza, hogy szívtak egy kis hegyi levegőt és a fenti két elem meg sem volt említve. Én eskü nem nézem hülyének az írót és egyből arra gondoltam a fenti résznél, hogy itt biztos kimaradt valami. Méghozzá az, hogy ez egy szimulált világ, vagy van valami kialakított erőtér vagy bármi, de nem volt ott semmi ilyesmi, így ez egy figyelmetlenségből elkövetett hibának számít és dühös vagyok érte. Mert ezt a könyvet imádnom kéne a földrajzos utalások, a hiper-szuper modern térkép (Én is akarok egy ilyet!), a földtörténet átcsavarása, a mitológia és az üzenetei miatt, de nem tudom, mert nem tetszik a külalak és a megvalósítás.

A Smaragdtáblával kapcsolatban találtam pár cikket és azt láttam, hogy a tábla egy egyfajta használati utasítás arra vonatkozóan hogyan használjuk a mágiát, a lenti dobozos részbe berakom a magyar szöveget, de nem vállalok érte felelősséget. A regényben hasonlóképpen jelenik meg, egyfajta tudásgyűjtemény a világegyetem egészéről. Ő választja meg Benjamint bajnokául és hozza létre köztük a Szövetséget, amellyel már megint problémáim vannak, mert én most ilyen vagyok. Egy nap alatt jutnak el odáig, hogy megtalálják a Zöldet és választódnak ki. Egy nap alatt. Mostanában sokat csalódtam az emberekben, így nagyon szkeptikus vagyok ezzel az elemmel. Egyszerűen én nem tudom elfogadni, hogy random módra összegyűlt emberek alkossák meg azt a csapatot, amely segít Benjaminnak a kulcsok megszerzésében, az egyensúly megmentésében és persze árulás nélkül. El nem tudom ezt képzelni. Azt sem tudjuk meg, hogy miért Benjamin a kiválasztott?
Rendben, itt az én személyes tényezőm jelez, de mi a helyzet a bloggeri énemmel? Ő azt tanácsolja, hogy a több nap itt jobb lett volna. Andyt még megértem, hogy ott van, mert a hosszú évek barátsága komoly érv, de a többiek? Nincs meg ennek az érzelemnek a kialakulási folyamata, pedig ez így szebb lenne.

Nagyon érdekel mit tartogat még a világ, mert lehet hogy Hoover tarsolyában lapulnak még meglepetések és kíváncsian várom mit talál ki.

Mint már írtam nagyon hasonlít a Harry Potter szériára és ez egy idő után nagyon zavaró volt. Itt vannak újítások; természetesen nem tagadom, hogy eredeti ötletek is vannak a kötetben, de rengetegszer eszembe jutott az előd története. Itt az egyik példa Dumbledore és az egyik uralkodó iker, Helios közti hasonlóság, főleg a könyv végén lévő beszélgetésben tűnik ez ki.

Xanadu ábrázolása, összemontázsolva.
Források:
http://asad123.com/2013/01/19/poem-analysis-kubla-khan-samuel-coleridge/xanadu/
http://www.betterlivingthroughbeowulf.com/?attachment_id=16259
A karakterek közül Benjamin esetében történt egy kis fejlődés. A kulcsok keresésével egy időben rájön, hogy ez már nem játék, itt fontosabb dolgok forognak kockán, mint ahogy azt ő gondolta és komolyodik. Haragudtam a csapatra, mert az a két szerencsétlen osztálytársa (Ryan és Jonathan) csak tartozni akart valahova, ő pedig a küldetés miatt bunkón lekoptatta őket és utána csodálkozott, hogy ellenszenvvel viseltetnek irántuk. Benjamin más felé történő megnyilvánulása nem főhőshöz méltó, olyan bunkó tud lenni! Egyébként ő bátor és vannak jó gondolatai is.

A többiekkel kapcsolatban nem tudok sokat írni, itt a kapcsolatokon volt a lényeg és nagyon kevés tulajdonsága van egy-egy barátnak. Gary okos, Iva tanárkedvenc, Andy laza és lényegében ennyi volt a megemlítendő velük kapcsolatban, viszont azt, hogy ki kivel fog összejönni máris lehet látni. Amúgy a barátok közül Andyvel és Heidivel szimpatizáltam, de zavar, hogy Gary túl okos, mert tizenhárom évesen el tud olvasni egy ókori föníciai szöveget...

Viszont ezek a gyerekek nem törik össze magukat, hogy megoldást találjanak a kulcsok rejtélyére, szinte kivétel nélkül véletlenül jönnek rá a megoldásra, vagy hullik az ölükbe minden. Benjamin próbálna nyomozni, de a többiek nem veszik ezt nagyon komolyan, szerintem több kutatómunkát is elviselt volna a kötet és akkor be lehetett volna ide hozni a világ bemutatását vagy jellemzését. Ám főhősünk legtöbbször csak megérzések útján jut a megoldáshoz és iszonyúan nagy szerencséjük van. Egyszer sem merül fel bennük a Mennyi ennek a valószínűsége? kérdés...

A kulcsok próbái nagyon ötletesek, személyes kedvencem a Xanaduban játszódó második próba, ott érződött valamiféle keleties hangulat, de sajnos csak ott. A többi próba érdekes és igazán elmés, de a kettes számú volt a legjobb.
Ennek a világnak is megvan a maga Mógus professzora, aki figyel, könnyen rájön ki lesz az, aki keresztbe akar tenni főhősünknek, bár jó sokáig marad a színfalak mögött. A következő részekben több ellenfél is felbukkan majd, tehát az izgalom garantált.

Fontos kérdések is megjelennek a kötetben, ilyen például a szabadság kérdése: van-e bármelyik népnek is joga fogságban tartani egy népet, még akkor is ha különben rabszolgasorsba taszítaná az embereket.

A kötet borítója nagyon tetszetős, a könyvet a Főnix Könyvműhely adta ki 2013-ban. A regény az Elfeledett világok sorozat első része, még két része jelent meg külföldön, 2009-ben A világ köldöke, 2010-ben pedig a Nekropolisz címmel. A hazai megjelenésről még nincs hír. A szerzőnek vannak más kötetei is, most a Solstice (Napforduló) címűt néztem ki, ez egy YA könyv és kíváncsi vagyok, hogy ebben a kategóriában a szerző mit alkotott.

Viszont végül azt írom, hogy a regényt gyerekeknek szívesen adnám a kezükbe. Az üzenete, az ötlete és a tudásbázis egy nagyon jó alapja ennek az ifjúsági regénynek és igaz, hogy én sok mindenért haragszom, de nem akarom lehúzni teljesen csak azért meg idősebb vagyok és nem a megcélzott közönség egy személye, ezért adok neki 3 csillagot.

Érdekesség: (bár ebben én nem hiszek)

A Smaragdtábla eredete

"Thot – vagy másik ismert nevén Hermes Trismegistos – atlantiszi mágus körülbelül Kr. e. 3600 éve jegyezte le a „smaragdtáblák” (Tabula Smaragdina) néven ismertté vált táblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá.

Trismegistos a mai tudásunk szerint atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Piramist – amit ma Kheopsz piramisnak nevezünk – szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét itt rejthesse el a világi tudástól elszigetelve.

Ő hagyta hátra azt az írást, amit a modern okkultisták a smaragdtábláknak neveznek. Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Ezen alapszik a keleti és a nyugati mágia, és ezen tanok összessége elegendő ahhoz, hogy az adeptus (a mágiát tanuló, a tanonc) képes legyen minden „varázslatra”, úrrá legyen az anyagon – vagyis elsősorban önmagán, hisz a test sem más, mint anyag – és ennek segítségével az élet és a halál ura lehessen. Ha elérte a hatalom gyakorlásának fokát akkor jut el arra a felismerésre, hogy a hatalom maga csak illúzió. A mágia legmagasabb fokára emelkedő beavatott tudása tehát újból rejtve marad a hatalomra vágyó tömegek előtt. "

További információ:
http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Ezoterika/Hermesz/Atlantiszi%20Smaragdtabla%20magiaja.htm


Tabula Smaragdina
(Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.
 Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.

Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.

És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.

Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.

Ő a theleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.

Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.

A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.

Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus cratus est.

A világot így teremtették.

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.

Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis.

Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

Hermész Triszmegisztosz

A kiadó honlapjahttp://fonixkonyv.hu/

Köszönöm, hogy elolvastad!

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: The Emerald Tablet
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: dr. Sámi László
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Elfeledett világok
Oldalszám: 236 oldal
Ár: 2880 Ft


Inspiráció képekben: ősz

Úgy gondoltam, hogy a rovat mostani témája az ősz legyen. Nagyon szeretem ezt az évszakot, ám én olyan vagyok, hogy mindegyikben megtalálom a kedvenc vonásaimat. Az őszt a hangulata és a színei miatt kedvelem, gyönyörű ilyenkor a táj és még kellemes az idő. Bár a kedvenc évszakom a tél, így nekem az sem baj, ha fázik az arcom a szélben. Íme egy kis válogatás az őszi képekből, kivétel nélkül mindegyik a weheartit oldalról származik.
Amúgy én is jókor teszem ki ezeket a képeket, mert mindjárt itt a december...

http://weheartit.com/entry/85824865
http://weheartit.com/entry/85824703
http://weheartit.com/entry/85828717
Amúgy emlékszem, hogy pár éve ilyenkor már esett a hó, szóval havat akarok most rögtön! Imádom ha havazik, imádom a házak fehérre festett tetőit nézni és magát a havazást is. Az elmúlt években mindig szerettem volna, hogy Szenteste is minden fehér legyen, de ez sajnos csak álom volt... szerintem ebben az évben is az lesz...

http://weheartit.com/entry/85828754
http://weheartit.com/entry/85829449
http://weheartit.com/entry/85829720
http://weheartit.com/entry/85831600/search?context_type=search&context_user=deepflyinapurplesky&query=autumn
http://weheartit.com/entry/85831660/search?context_type=search&context_user=federicabi&query=autumn
A fenti képről az jut eszembe, hogy a csípős hideg után jól esik egy forrócsoki vagy tea.

http://weheartit.com/entry/85831799/search?context_type=search&context_user=aykam&query=autumn
http://weheartit.com/entry/85831871
http://weheartit.com/entry/85821228
http://weheartit.com/entry/85821403
http://weheartit.com/entry/85784067

Agave Infók: Zoë története

„Magával ragadó! Scalzi parádés párbeszédei minden bizonnyal új olvasókat fognak toborozni, különösen a fiatal felnőttek közül.”
Publishers Weekly

„Pontosan annyi szív és furmány, amennyit Scalzitól elvárunk... Rohanj, és vegyél gyorsan a gyerekeidnek is egy példányt, különben a tiédet fogják lenyúlni.” 
Cory Doctorow

„Lebilincselő élmény, ahogy Scalzi a világvégén túli kalandokat ötvözi a politikai intrikákkal.”
Booklist


November 14-én – jövő hét csütörtökön – jelenik meg John Scalzi Zoë története című regénye, ami a Vének háborúja-sorozat negyedik és egyben befejező kötete. Az amerikai sikerszerző tavaly május óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is. Természetesen jövőre újabb könyvek várhatóak tőle.

Rövid tartalom:
Képzeld el...
Képzeld el, hogy tizenöt éves vagy, a rég halott biológiai apád az emberiség legnagyobb árulója, a nevelőszüleid ellenben hős exkatonák és egy új gyarmat kormányzói. Képzeld el, hogy minden lépésedet két félelmetes földönkívüli testőr kíséri, és egy komplett idegen faj tanulja tőled egy csillagközi valóságshow keretében, hogy miként kell öntudattal rendelkező intelligens lényként élni.

Képzeld el, hogy örökre el kell hagynod szülővárosod és szülőbolygód egy világvégi új gyarmat kedvéért, ahol új barátokat kell szerezned vadidegen telepesek között, hogy örömeidet és gondjaidat megoszthasd valakivel. Mert az új világ mindkettőt bő kézzel méri. Te mit tennél ebben a helyzetben?

John Scalzi nem osztott meg velünk minden részletet a Roanoke történetéből Az utolsó gyarmat című könyvében, ezért olvasóira hallgatva még egy utolsó, különleges utazásra hív minket a Vének háborúja-univerzumba és a Roanoke-ra, hogy újra átéljük a gyarmat kalandos létrejöttét.


A szerző:


John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát: ír filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, és további négy része jelent még meg. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

Olvass bele a regénybe:

Kép forrása 

Alapadatok:

Szerző: John Scalzi
Cím: Zoë története
Fordító: Farkas István
Műfaj: sci-fi
Borítóár: 3280 Ft                                
ISBN: 978 615 5272 44 8
Terjedelem: 320 oldal
Kötés: puhakötés ragasztva
Megjelenés: 2013.11.14.


Szakítópróba

Szüzesség. 
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. 
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Figyelem! A kötet a Szakítópróba sorozat első része!

Mostanában fedeztem fel a New Adult műfajt és szinte mindennap találkozom a kategóriába tartozó könyvekkel újra és újra. Az Ulpius profitál ebből a legtöbbet (úgy érzem jól is csinálják), de vannak más hajtások is különféle kiadóknál. A Szakítópróba is valahogy így került a várólistámra, egyre többet jött velem szembe és a címéből én teljesen másra következtettem, ezért is szerettem volna olvasni.

Első körben meg kell írjam, hogy iszonyúan nehéz dolgom volt az elmúlt időszakban ezzel együtt, az Easy - Egyszeregy, a Heti csaj és a Dublin Street művekkel, mert hasonlítanak egymásra és ha elkezdtem volna az utóbbit, akkor egy nagy katyvasz lenne a fejemben és még nehezebb dolgom lenne a bejegyzés megírásával, de így szerencsére a DS és a Szakítópróba biztonságban van egymástól.

Értékelés: 3.5 / 5

Műfaj: new adult.

A történet főhőse Bliss, akinek a szüzessége problémaként jelentkezik és ezt a barátnője is így látja, ezért elrángatja magával egy szórakozóhelyre, hogy márpedig neki el kell vesztenie a szüzességét azonnal! Ott találkozik Garrickkal, akivel szépen haladnak egészen a nagy pillanatig, amikor a lány bepánikol és elrohan, hogy meztelenül a sarkon bujkálva várja meg a férfi távozását. Hogy a szituáció még kínosabb legyen, másnap a színjátszás óráján új tanárt mutatnak be a csoportjának és ki más lenne az, mint a tegnapi félresikerült affér másik szereplője, Garrick? Ezek után a cselekmény nem sokat bonyolódik, lényegében Bliss és Garrick egymást kerülgetik és szegény lány állandóan szerencsétlenkedik.

"Gondolj arra, amit nem tehetünk
Puha érintések, lázas csókok
Mert makacsul ragaszkodva
Megtagadjuk a sorsot"

Az a baj ezzel a regénnyel, hogy biztosan nem nekem íródott. Úgy értem az a két fő probléma, amellyel Blissnek meg kell küzdenie, nem működik nálam. Már az első pár oldalnál felvontam a szemöldököm és szinte hitetlenkedve olvastam ezt az egészet, mert nem tetszik az üzenete. Nem tartom jónak azt, hogy egy könyv azt közvetítse, hogy a szüzesség csak teher és ezt azonnal el kell dobni. Viszont a főszereplőnk későbbi bizonytalansága és félelme old ezen és nem is ezzel volt a nagyobb problémám, de nagyon romantikus lélek vagyok ilyen téren, szeretem a szép szerelmi történeteket, sokkal jobban, mint a vágy alapú vonzalmakat...
Amit nem tudok hova tenni, az az a helyzet, ami akkor teremtődött, mikor rájött, hogy akivel le akart feküdni, nem volt más, mint a tanára. Az utána lévő részekben Bliss küzd a szégyennel, azért mert vonzódik Garrickhoz és ezt fura volt olvasni. Mert az egyetem nem középiskola, itt már mindenki felnőtt és nem tabu ha valaki összejön egy phD-s oktatójával BSc-s hallgatóként, maximum annyi baja lesz, hogy a többiek kinézik, de ezért nem rúgnak ki senkit, legalábbis Magyarországon így van. Ha mégis van ilyen, akkor még nem találkoztam vele.
Ha már az egyetemnél tartunk, sajnos a hazai helyzet rosszabb, mint a könyvben vázolt, mert itt tömegképzés van. Meg merem kockáztatni, hogy még mindig nem ismerem minden csoporttársamat, pedig 3 évet legályáztunk az egyetemen. Nincs olyan, hogy összeszokott csoport, bár az is igaz, hogy nem színésznek tanulok... Ez lehet csak engem zavart, de nem tudom ezt a helyzetet elképzelni, mármint, hogy ilyen erős közösség jöjjön létre egy felsőoktatási intézményben. Ám hangsúlyozom, ez a magyar helyzet, a külföldiekről igazából fogalmam sincs.

Lehetséges Garrick jelöltek, bár a forrásom őket a
második részben máshoz tette.
Forrás
A kötet cselekménye lassú vagy ismétlődik. Nagyon hosszúnak tűnik ezáltal a könyv, mert a lényeg Bliss szerencsétlenkedésén van. Ő balszerencsés, vele mindig történik valami rossz és néha ez menti meg a helyzetét és bár igen szórakoztató volt ezt olvasni, nem lepett meg a végkifejlet. A történetben hangsúlyos szerepet kap a színészkedés illetve a különféle feladatok, amelyeket Garrick oszt ki a csoportnak felkészítve őket az Életben való helytállásra. Ezek a részek kedvenceim voltak. Eddig is kíváncsi voltam a színésztanoncok óráira és most nagyon jó volt ezekben elmerülni, ahogy a próbák, a szereplések leírásaiba is.
"Jeremy megköszörülte a torkát. És egy pillanatra megállt. Imádtam ezt a pillanatot. Ilyenkor tetőfokára hágott az izgalom és a remény. Mint mielőtt az ember leugrik egy szikláról. Ami a következő pillanatban fog történni, egyszerre rémisztő és gyönyörű, maga az élet lényege. Ez a pillanat… könnyen függővé teheti az embert."
Ezzel együtt hosszúnak tűnhet a könyv, de szerencsére könnyed is és ezért olvastatja magát. Tényleg gyorsan végeztem a regénnyel és sikerült lekötnie, nem unatkoztam.

A középpontban a Phaedra c. alkotás áll, amelynek itt szimbolikus jelentése is van, bár az írónő nem hagyta, hogy magunk tegyük meg a felfedezést, mindent leírt. A szerző megpróbálja a művön keresztül is bemutatni, hogy a szereplők mit éreznek egymás iránt és milyen problémákkal küzdenek. A dráma egy tiltott szerelemmel foglalkozik, azzal, hogy Phaedra beleszeret nevelt fiába és a nő ezzel az érzéssel próbál megküzdeni. Cora Carmack ezt jól belefűzte a regényébe, tetszik ez a fajta áthallás, bár jobban örültem volna, ha bízik az olvasói képességeiben és háttérbe szorítja ezt az elemet és hagyja, hogy az olvasói jöjjenek rá az összefüggésekre.
"A színház egyetlen és megismételhetetlen élményt nyújt… minden egyes alkalommal."
A karakterek közül először Kelseyt említeném. Ő Bliss barátnője és számomra szörnyen idegesítő volt, nagyon nem kedveltem. Lehet, hogy jót akar Blissnek, de ezt olyan irritáló és erőszakos módon teszi, hogy az engem zavar. Ezzel együtt a hedonista életfelfogása sem egyezik az enyémmel, nincs meg a szimpátia iránta. Ő az, akinek Bliss szüzessége olyan, mintha az ördög jelent volna meg előtte és a kötet kezdetén azonnal elrángatja egy szórakozóhelyre, hogy barátnője ne szenvedjen tovább a kellemetlen tényezőtől.

Bliss határozatlan és fél hogy Garrick rájön, hogy még szűz. A bizonytalansága és a félelme határozza meg őt és valahogy mindig balszerencsés helyzetbe sodródik. Nála az ész nem hagyja, hogy élvezze a szexet és ezért fél, hogy megint becsődöl, mert nem akarja, hogy az érzelmei irányítsák. A higgadtságra akar támaszkodni, a biztosabb észre. Ez a helyzet a férfi felbukkanásáig fennáll, viszont akkor megváltozik az átélt érzelmek hatására és a munkájában is egyre jobb lesz. Ezzel együtt könnyen bepánikol és hajlamos a különféle helyzetekből elrohanni.
  Igaz, hogy egy kicsit szerencsétlen elem, de nekem nagyon tetszett az a humor, amelyet a macska szolgáltat nekünk. Szerencsétlen nagyon utálja Blisst és ez komikus helyzeteket teremt. A lánynak muszáj volt vennie egy háziállatot, mert Garricknek azt mondta, hogy van egy szürke színű állata, hogy el tudjon tőle menekülni. A lány a menhelyről nem a legaranyosabbat választja, hanem egy szürkét, amely szerencsétlenségére a legfélősebb.
"Az életben néha az ijesztő dolgok a legértékesebbek." (Bliss ezt mondja a menhelyen.) 
A kötetben egy szerelmi háromszög tűnik fel, de nem olyan hosszan és alaposan kifejtve, mint a többi ilyen regénynél. Itt a harmadik személy Cade, aki az egyik legjobb barátja. Blissen kívül mindenki észrevette a fiú érzelmeit és mikor végre a srác bevallja azokat, ő nem tudja mit tegyen. A fiúról nem nagyon tudtam meg semmit ha most meg kéne mondanom, hogy milyen ember, bajban lennék. Ritkán beszélgetnek és inkább közös bulikban lehet őket együtt látni. Mélyebb beszélgetéseknek is jelen kellett volna lenniük a regényben, mert ők barátoknak tartják magukat és a barátság egy komolyabb dolog. Az nem barát, akivel együtt buliznak és isznak és itt ki is merül a kapcsolatuk.

Garrick féltékeny típus és szereti magáénak tudni a lányt, de nem olyan durván, ahogyan a Dublin Street férfiszereplője teszi. Nem olyan pszichopataszerűen jelenik meg esetében a zöldszemű szörny, hanem még az elfogadható kategórián belül. Igazából őt sem ismerjük meg, nagyon keveset tudok róla mondani és ez nem jó dolog. Viszont a gondoskodása és szókimondása szimpatikussá tette a szememben.

Szerencsére a könyvben kevés tényleges szex jelenik meg, viszont nagyon sok utalás történik rá. Mint írtam itt a szüzesség szinte főbenjáró bűn és a szex csak szórakozás, érzelmi tartalmak nélkül. Ami miatt nem csaptam falhoz a regényt - igen, lehet mondani, hogy prűd vagyok, ez van - Bliss miatt volt. Tetszett az, hogy végül nem történt meg az első alkalomkor és jó volt olvasni a kétségeiről, számomra itt lett érdekes a kötet. Az első benyomásom az volt, hogy hasonlít A szürke ötven árnyalatára az olyan részei miatt, mint például Bliss felizgul Garrick látványára. Az ő kapcsolatuk nagyon gyorsan alakul ki, folyamatosan a vonzalom kerül előtérbe és az is jelenik meg a lapokon először, viszont az írónő helyében én még nem mondtam volna ki, hogy szerelmesek egymásba. Ezt muszáj volt így alakítani, mert a második rész már nem róluk fog szólni, viszont lehet jobban járt volna, ha nem egy könyvben próbálja lezárni a történetüket.

A végére a Garrick-fanok is megkapják, amit szeretnének, a kötet lezárása a férfi szemszögével történik, bár nem tudunk meg róla többet sajnos.

A második rész, a Színjáték 2013. november 7-én jelent meg, tehát már kapható a kiadó oldalán is, itt. A feles rész az Összpróba pedig inkább az első kötethez tartozik, Garrick és Bliss történetéhez kapcsolódik.

A borító nekem nem tetszik annyira és azért nem, mert Garrick szőke és a képen lévő férfi nem az. A kötetet a Content 2 Connect kiadó adta ki 2013-ban.

Összesítve ez egy könnyed, szórakoztató olvasmány ám akit zavarnak a bejegyzés elején írt dolgok, inkább kerülje el jó messzire ezt a kötetet. Kikapcsolódásra viszont tökéletesen alkalmas.

A szerző:


Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Kövessétek a twitteren @CoraCarmack

Látogassatok el a blogjára
(http://coracarmack.blogspot.com)
hogy elsőként értesülhessetek az újabb kétbalkezes románcokról.

Forrás: Szakítópróba könyv.

Rendelési lehetőséghttp://content2connect.com/szakitoproba/

Köszönöm, hogy elolvastad!

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Losing It
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Content 2 Connect
Fordította: Lukács Andrea
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Szakítópróba
Oldalszám: 220 oldal
Ár: 2990 Ft
Saját példány, legális ebook.

Mennydörgő némaság játék - 9. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye a képen látható gyönyörűséges és egyedi táska. Hogy mit kell tenned érte?

1. November 1-9. között minden nap kikerül egy könyves blogger oldalára egy-egy érdekesség a Mennydörgő némasággal kapcsolatban. Mindegyik poszthoz tartozik majd egy kérdés is, amelyet meg kell válaszolnod helyesen.

2. A kérdések megválaszolásához mindig a másnapi blogbejegyzés ad segítséget.

3. Ne áruld el senkinek a helyes válaszokat, ne írd ki őket sehová a játék során! Ha valaki ilyesmit tesz, az azonnali kizárással jár együtt!

4. A 10. napon, mikor kikerül az utolsó részlet is, küldd el éjfélig az összes kérdésre a választ a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre.

5. Ha a válaszaid helyesek, akkor részt veszel a sorsoláson. Fontos: csak akkor kerül a neved a kalapba, ha mind a 9 kérdésre helyesen válaszoltál!

6. Az előző kérdést itt találhatod:
http://www.kellylupiolvas.com/2013/11/mennydorgo-nemasag-jatek-8-nap.html



8. érdekesség: Skót ételek a Mennydörgő némaságban


– Megkóstolod a haggist? – mutatott egy tányérra, amin számomra két ismeretlen eredetű és bizarr kinézetű valami feküdt. Az egyik leginkább egy felfújt, gusztustalan, barna lufira hasonlított, és a másik is ugyanilyen lehetett, míg fel nem vágták. Most viszont úgy nézett ki, mintha a vécé tartalma folyt volna ki belőle. Kissé rémülten megráztam a fejemet, mire az asztal végében pakolászó két lány halkan felkuncogott. – Semmi baj, sokakat megijeszt a kinézete. Pedig finom. De ha nem, hát nem – vonta meg a vállát az arcomra írt undor láttán.
– Bocsánat… – gyűrögettem a pólómat zavaromban. A jó illem úgy kívánná, hogy megkóstoljam, amivel kínálnak, de ezután az éjszaka után nem mertem kockáztatni.
– Nem gond, még a helyiek közül sem eszi meg mindenki. Akkor morning roll? – aggódva kukkantottam bele a mély tálba, amire mutatott, majd megkönnyebbültem, mikor apró, kerek és ropogós zsemléket találtam benne.


9. kérdés: Milyen tanácsot ad Jossie dala?

A kérdésre a választ holnap AncsaT blogján találhatjátok meg, itt: http://ancsat.blogspot.hu/

Pillanatkép 1.

Éppen írom a Szakítópróba bejegyzést, de úgy gondoltam, hogy tartozok még egy szolgálati közleménnyel a sablonváltás és az egyéb dolgok miatt, úgyhogy most összevonom a kellemest a hasznossal és indítok egy új rovatot is.

Az ötlet ColourfulFantasy blogjáról származik, aki az olvasás közbeni benyomását osztotta meg az olvasóival. Én pedig szeretném ezt egy kicsit továbbfejleszteni és ezért is lett a rovat címe a Pillantkép, mert az aktuális dolgokról szeretnék megosztani pár infót. Lesz itt zene, jelenlegi olvasmány, tervek, gondolatok.

Először amiről szeretnék beszélni az a Lista című bejegyzésem. Többet is fogok még hozni, nagyon szeretem a listákat böngészni és mindig várom egy-egy újabb felbukkanását. Kissé megdöbbentem azon, hogy bárkiben felmerülhet az, hogy komolyan vegyen egy-egy ilyen könyvlistát. Természetesen ezek nem műveltséget mérnek és semmi hasonló dologra nem alkalmasak, én személy szerint azért raktam ki, mert kíváncsi voltam, hogy mennyit olvastam közülük és szerettem volna hogy máshoz is eljusson ez a lehetőség.

A sablonom hosszú órák eredménye és nekem nagyon tetszik. Ez jobban illik hozzám, mint a felhőkön átszűrődő napfény és a gyönyörű kék égbolt (ami mostanában nem volt igaz az életemre, de mindegy). Imádom a noteszeket és a listákat, valahogy ez inkább én vagyok. Persze a kávét nem szeretem annyira, inkább energiaitalt iszom de mostanában azt sem, szóval vannak szépséghibái a dolognak, de ez van. Nem lehet minden tökéletes.

Ahogy a blog sem az. Sosem állítottam, hogy az lenne. Sőt! Nagyon keményen küzdök azért, hogy minél jobb legyek és minél többet tudjak adni az olvasóknak és minél jobban ki tudjam magam fejezni. Ám ez nem mindig megy jól. Az utóbbi időben sok félreértést éltem meg és talán pont emiatt. A kommunikáció hibája mindig probléma, de mindegy is, inkább témát váltok, mert nem szeretném, hogy napló legyen a könyves blogból.

Az új tartalmak hamarosan megjelennek majd, egyelőre várni kell rá, mert egy kicsit elakadtunk, de én is nagyon várom már, milyen lesz az új út és mit hoz majd a jövő. Kérlek Titeket, nézzétek el a sok hibát, igyekszünk megjavulni! (Társszerzőm is van már, de még mélyen hallgat.)



A berakott zene nagyon tetszik, ez is a pillanatkép része. Most ez az a zene, amit szeretek és sokat hallgatok. Reményt ad.

Amúgy most olvasom a Füst és csont leányát és lenyűgöző a könyv. Imádom a szavakat, azt a különös hangulatot, amely azóta él a szobában, hogy elkezdtem a regényt olvasni. Karouval viszont nem vagyok kibékülve, ám még kutatom milyen személy is ő valójában.

A Szakítópróbával pedig már régóta tartozom, folyamatosan dolgozom rajta. A következő bejegyzések pedig a Vihar szeli ketté, Smaragdtábla, Dublin Street és Füst és csont leánya, Szent Johanna gimi - Kalauz, Keserű ébredés, Hetalia 1. része, Grimm mesék manga 1.-2., A céltalan szépség és egy összefoglaló a Harry Potter univerzumában készült könyvekről lesznek, bár hogy az utóbbi pár mikor kerül sorra, arról még nincs információm. Utána pedig igyekszem a Nincs mit irigyelnünk a világtól c. könyvet is elolvasni, bár a töménysége egy kicsit hátráltat, de ez egy nagyon érdekes könyv Észak-Koreáról.

Azt hiszem mára ennyi volt.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Figyelem! Holnap meglepetés lesz! Figyeljétek a blogot délelőtt!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -