Easy - Egyszeregy
Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
Az első találkozásunk a molyon történt, ott láttam meg a kiadói újdonságok között és szerettem volna elolvasni. Ez pár héttel ezelőttig így volt, de utána hamar "befaltam" és most itt vagyok és éppen írom az értékelést.
Műfaj: new adult.
Olyan ezt a regényt megszeretni, mint az egyszeregy, könnyű.
"Az előtt az este előtt észre sem vettem Lucast. Mintha korábban nem is létezett volna, attól kezdve meg hirtelen mindenütt ott volt."
Ha egy mondatban össze kéne foglalni a regényt kiragadva azt a műből, biztos, hogy ez lenne az a mondat, mert egy kis túlzással ez jellemzi legjobban a kötetet. Azt hiszem jeleznem kellene egy mini spoilert, mert igaz, hogy kiderül szinte egyből az, amiről kell írnom, de a fülszövegben nincs benne. Enélkül viszont nem tudnék a regényről írni, mert majdnem minden erre épül fel, így inkább ezt most kihagyom, de többet nem fogok elárulni.
Jacqueline kemény két héten van túl, szakított barátjával, Kennedyvel és most legjobb barátnője elrángatta egy buliba, ahol kitáncolhatja bánatát is. Ám az események nem várt fordulatot vesznek a számára, mert Buck, az exe riválisa erőszakot akar elkövetni a lányon, ám egy ismeretlen srác megmenti. Onnantól kezdve Jacqueline folyamatosan összefut a fiúval, akit Lucasnak hívnak. Mivel a depressziós korszakában kihagyta az egyetem óráit, ezért most nagy gázban van ilyen téren is, fel kell zárkóznia a csoport többi részéhez közgazdaságtanból, vagy különben megbukik és oda a fényes félévi átlag. Lassan összekaparja magát és innentől kezdve, csak felfelé akar törni, elfelejteni az exét és továbblépni.
Tehát itt a kezdet elég erős, Lucas az erőszaktevéstől menti meg a lányt. Itt volt egy Hadd mondjam el utóérzésem, ahogy Jackie (tudom, hogy nem szereti már ezt a nevet, de nem akarok szóismétlést állandóan) visszakozott, hogy nem akarja elrontani a bulit azzal, hogy kihívja a mentőket és a rendőröket és ez a másik regény ellenpárja ilyen téren. Ezzel kapcsolatban, a "Girl power!" felkiáltás jutott eszembe az egész könyvről, mert a női bátorságot és öntudatot is növeli (a szereplőiben főleg) és azt vettem észre, hogy bár ismerem a kötet végét (mindenki kitalálhatja, aki több könyvet is elolvasott előtte) együtt izgultam a szereplőkkel, hogy a rossz elnyerje méltó büntetését.
Igazából nekem az alap probléma furcsa volt (ahogy a Szakítópróbában is, de erről inkább ott írok), nevezetesen a korrepetitor-vs-Jackie rész, fáj a szívem, de nem fejthetem ki, mert itt egy nagy spoiler lenne. Ezért írok helyette másról, méghozzá az egyetemi környezetet és viselkedést veszem elő. A magyarországi helyzet a következő: oda ülsz ahova akarsz és előadásra nem kötelező bejárni, nincs ülésrend és helyette katalógus van. Vagyis jobb esetben körbeadnak egy lapot és arra kell felírni a neved, vagy jelentkezni kell, amikor felolvassák. Mivel ülésrend volt közgazdon, ezért feltételezem ez egy gyakorlat és nem kötök bele ilyen apróságokba. Ezzel együtt kellemes volt egy egyetemista életéről olvasni és ritkán írok ilyet, de most kell, köszönöm, hogy nem volt annál több egyetemi rész, mint ami feltétlenül szükséges a regénybe. Nem volt zh-élmények tömkelege, amiről szól az egész félévem általában, nem volt vizsgaidőszak, nem volt sok egyetemi buli. Pontosan annyi volt szánva a világkidolgozásra, ami pont jó és így sikerült kikapcsolnia és nem azon idegeskednem, hogy basszus szakdogát kéne írni még mindig.
"Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább. Amikor Kennedy először csókolt meg, nyilván mások éppen szakítottak. És aznap este, amikor Kennedy összetörte a szívemet, valahol másutt - talán éppen ott a koleszomban - mások éppen egymásba szerettek."
Tehát Jacqueline-nek korrepetálásra kéne járnia az órára, de nem tud és érdekes volt a közte és a Landon közti levelezés, nekem ez volt az egyik kedvencem a regényből, mert elmés párbeszédeik voltak és nagyon jókat szórakoztam rajtuk.
"Talált, süllyedt, Jacqueline. Kénytelen vagyok megbízni benned, hogy nem fogok rács mögé kerülni fiatalkorúak alkoholhoz juttatásáért. Igazad van – a magamfajta sóher, autóhiányban szenvedő egyetemistáknak illene tiszteletben tartaniuk a fuvarozási egyezkedés jól bevált módszereit. LM"
A főszereplőnk karakterében az tetszik, hogy rájön, hogy Kennedy nem az a herceg fehér lovon, aki miatt érdemes volt feladni az álmait, hanem hogy függött tőle és folyamatosan rajta lógott. Ezzel együtt a regény menete során egyre csökken az exre fordított gondolatok mennyisége és pont úgy jön rá arra is, hol hibázott. Jó ez a fejlődés.
Kennedyt egy idézet is eléggé jellemezhetné, amit hamarosan berakok (ígérem ez volt az utolsó) és a későbbiek során sem szed fel magára olyan stabil gerincet, én egyáltalán nem szerettem a karakterét.
"– Mindjárt rátérek. Nézd, mindenki tudja, hogy aki választott politikai tisztséget visel, vagy arra pályázik, annak az egyik legkellemetlenebb az, ha valami szexbotrányba keveredik. – Olyan képet vágott, mint a középiskolai vitakörben, amikor csörtére készült. – Én sem vagyok fából, Jackie, és ha dolgoznak bennem az ösztönök vagy micsodák, de elfojtom őket, később ugyanúgy vagy mégjobban fölgerjednek. És ha majd akkor tombolom ki magamat, a karrieremnek befellegzett. – Tehetetlenül tárta szét a kezét. – Nincs más választásom, mint most kiélnem a vágyaimat, anélkül, hogy tönkretenném a jövőbeli szakmai pozíciómat."
 |
| Lucas és Jacqueline |
Lucas karakterével nem volt gond, egy kicsit túlidealizáltnak hat a jelleme, ezzel együtt én már találkoztam ilyen fiúval, szóval ez nem lehet hibapont. Ám azzal, hogy túlságosan hasonul a borítón lévő srác Lucas-szal, már sokkal több problémám akadt. Nekem nem tetszenek az olyan srácok, mint aki ezen a képen is van és ez nagyon kihatott az olvasásra és folyamatosan irritált, mert mindig rá gondoltam, amikor Lucas neve megjelent.
Az viszont tetszett, hogy fokozatosan alakul ki a kapcsolata Jackie-vel és fejlődik, főleg a lány részéről.
Az ő történetében van egy komolyabb szál is, ami most szintén spoiler kategória, így erről most nem írnék. Jackie vesztett a szimpátiából a tapintatlan kíváncsisága miatt.
Amúgy amióta olvastam az Egy szép szűz leány c. könyvet, folyamatosan figyelek a könyvekben lévő karakterek festői képességére és itt ez Lucasnál is megjelenik, persze nem úgy, mint a másik kötetben. Itt ez egy olyan plusz elem, ami segíti egymás felé terelni őket.
A többi szereplő üde színfolt volt mellettük Buck kivételével. Erint én nagyon kedveltem érdekes módon hasonlít a Szakítópróba öhm... hasonló barátnői státuszt betöltő karakterére, bár őt nem szerettem, Erint pedig inkább aranyosnak tartom (azért írom így mert mások idegesítőnek), hát amilyen mellékszereplőkről olvastam manapság, jól járunk vele. Ő az, aki a Girl Power! fő megtestesítője ebben a regényben, főleg amikor az önvédelmi oktatáson volt.
Benji az, akit szeretnék még megemlíteni, felé éreztem még egy kis szimpátiát, bár az ő története nem kapott rivaldafényt.
Az önvédelmi órák nagy kedvenceim lettek, szerettem olvasni, főleg azt, amikor Erin olyan harciasan próbálta megtanulni az alap fogásokat. Jó ez a kezdeményezés a megelőzésre, azt hiszem az egyetemünkön is van ilyen lehetőség, egyszer mintha találkoztam volna ilyen plakáttal... a regény arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel foglalkozni kell!
Az üzenete könnyen átjön: ha bármi ilyesmi történik, akkor azonnal szólni kell egy olyan embernek, aki tud segíteni!
Ezzel együtt a könyv kiszámítható és könnyű kitalálni mi fog történni benne, ami nem volt baj, mert én ugyanúgy tudtam izgulni, mintha nem tudtam volna előre mi lesz a végkifejlet. Néhány olvasó unalmasnak találhatja a kötetet, mert a cselekményességre nem jellemző a gyors folyás, inkább a két szereplő kapcsolatán van a hangsúly és annak kialakulása lassú folyamat. Igazából a nehéz témák ellenére egy könnyed regényről van szó egy szép szerelmi történettel, amelyekben előfordulhatnak hibák és félreértések, ettől lesz igazi a kötetben ábrázolt szerelem.
A borító nekem nem nagyon tetszik, főleg a fenti okok miatt, engem irritál ez a férfi és kérek minden rajongót, engem eggyel kevesebb vetélytársnak tekintsenek, ne céltáblának. A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2013-ban.
Kicsit bajban vagyok, mert hasonlít a Szakítópróba c. regényre és ez lesz a következő kritikám, és a jegyzeteim sokat segítettek abban, hogy meg tudjam írni ezt az értékelést anélkül, hogy a másik new adult kötet jusson eszembe.
Értékelésem: 4 szorzótábla az 5-ből.
Ami miatt 4 csillagot adok, az az, hogy nekem ez egyszer olvasós regény volt és szerintem többet nem fogom elővenni, írom ezt így, olvasás után egy kis idővel. Igazából a formulát már sokszor olvastam, de ezek az újítások javítottak rajta és ezért is kap jó pontokat. A komoly témák bevételével kapcsolatban éreztem még egy kis zavart az erőben, de ezt inkább most megtartom magamnak, ezen még gondolkodnom kell, mert egyszerűen nem hagytak bennem mélyebb nyomot és ez komoly kritika egy ilyen regénynél.
Részlet a könyvből:
Rendelési lehetőség:
(kartonált)
(kemény táblás)
Köszönöm, hogy elolvastad!
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Easy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Komáromy Rudolf
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 334 oldal
Ár: 2999 Ft kartonált / 3999 Ft kemény
Forrás:
http://moly.hu/system/campaigns/normal/campaigns_3905.jpg?1370118210
0 megjegyzés