Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, szeptember 18, 2017


Sorozat: -




    



A történelem lapjairól mindig az az érdekes, ami nincs köztudatban: ilyen Viktória királynő és Abdul kapcsolata, az indiai szolgáé, aki túl hamar és nagyon sokat emelkedett a ranglétrán mindezt amiatt, mert elnyerte a királynő kegyeit és barátságát. Történetükből film készült, amely látható a mozikban, de a movie megnézése előtt megmutatnám az értékelésem a hiteles alapokon nyugvó könyvről, íme a Viktória királynő és Abdul c. műről szóló véleményem:
- Első mondat -
,,Viktória királynő a hangsúly kedvéért gyakran aláhúzta
a szavakat." 
Abdul Karim nagy megtiszteltetésben részesült: őt ajánlották be a királynő szolgálatába, hogy őfelségének segédkezzen a 87-es jubileumi eseménysorozat jóvoltából. Viktória érdeklődik az indiai kultúra iránt, ezért a férfira, érkezte után, hamar felfigyel és végül tanítójává, munsijává választja. Az udvar pedig irigykedve és tehetetlenül nézi, hogyan lesz Abdul egyre népszerűbb és tehetősebb egy idegen kultúra tagjaként, ahol csak akkor veszik számításba az indiai származású személyeket, ha legalább herceg vagy hercegnő az illető.
,,Mintha a történelemnek egy új, a politikai elit által mindeddig titkolt fejezete nyílt volna meg előttem: mesebeli történet egy ismeretlen indiai szolgáról és úrnőjéről, a Brit Birodalom uralkodójáról és a korona ékkövéről, ám mindenekelőtt: a szeretetről és az igaz emberi kapcsolatokról."

Nem egy cselekményben gazdag történet ez, amit úgy értek, hogy körülbelül a fent ismertetett leírás az izgalom forrása a műben, a többi már csak az olvasón múlik, úgy értve, hogy vagy szereti az inkább történelmi leírásokat, tényeket és korrajzot, mint a fiktív, de izgalmas szereplők közötti vonalat, mert ha az olvasó ez utóbbit várja, akkor bizony tévedni fog, ha a Viktória királynő és Abdul c. művet kapja le a polcról. És velem is ez történt. Az egész téves elvárás az én hibám volt, méghozzá azért, mert hagytam, hogy a filmtrailer alapján ítéljem meg ezt a kötetet és vártam a párbeszédeket, a kettejük között lezajlódó dinamikát, hogy megértsem, miért tudott közel kerülni indiai létére a britek legelső emberéhez és hogyan sikerült ilyen fontos pozícióba kerülni, illetve az is érdekelt, mit tudott mondani Abdul a hölgynek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam neki az olvasásnak, hogy első körben rájöjjek: tévedtem. Nem mindenben, de a többségében igen.

A könyv elején megkapjuk a szerző rövid előszavát arról, hogyan került a napló a szerzőhöz, majd fejest ugrunk a Bevezetésben egy rövid összefoglalásba, itt már Basu maga lövi le a lényeges későbbi cselekményt, a nyomozását, de mégis fontos, így legalább arra figyelünk, amit mondani akar. Itt szomorúvá tett a síremlékek előtti tiszteletadás, valamiért mostanában sokkal érzékenyebb vagyok erre a témára, talán a sok ismerősöm miatt, akik örök álomra hajtották a fejüket az elmúlt időszakban... de ez most mindegy. A szerző által itt még szíven ütött engem a történelem: Abdul sírjához kapcsolódik és azon keseregtem, hogy mennyire egyszerű elfelejteni egy embert halála után.

Ezután pedig elkezdődik a tényleges történetmesélés, na meg belerázódás a könyv világába: Agrában kezdünk Abdulék ottani életével, illetve a történelem egy szeletének feltárásával, majd folytatódik azzal, ahogyan a férfi végül a királynő udvarába kerül és az ezutáni helyzetével, felemelkedésével és az egyéb eseményekkel illetve a korbemutatással. Ennél a résznél mást vártam, mint amit kaptam, de hangsúlyozom, nincs ezzel baj. Azt hittem, hogy egy fiktív sztorit kapok, mármint úgy értem a kitalált jellemzőt, hogy az író maga szövi a két ember között a párbeszédeket és így mutatja meg, hogy milyen volt a két régebben élt előd személyisége. Ezzel szemben Basu egy majdnem ,,esszét", inkább elemzést, dokumentarista művet írt az általa megtalált naplók és bizonyítékok felhasználásával és ha jól vettem észre ezen könyv nem tartalmaz párbeszédet, de mégis valahogy működik az, hogy naplók által teremti meg a két főszereplő portréját a szerző, bár Abdulnál érzek némi homályt, viszont Viktória jelleme tisztábban rajzolódik ki.


Egyikük bőrébe sem bújunk igazából csak követjük őket, és egyiküket sem érzem közel magamhoz az összefoglalás típusú leírás miatt, bár az idézetek enyhítenek ezen. Viktória komor, állhatatos, akaratos, részrehajló és magányos uralkodó, ő a nép embere, aki helyteleníti a sznobságot és a rasszizmust, anyáskodó amit az udvar nem tudott elfogadni ezért is sajnáltam őt, na meg a betöltött szerepének elmúlását a könyv végén. Abdullal kapcsolatban pedig nem tudom mi az igazság, sokszor csak a kortársak véleményét olvastam róla: fennhéjázó, számító és magát többnek képzelő. Nem tudni pontosan hogy milyen a karaktere, lehetett akár ő a jóság megtestesítője is, a jellemét tekintve nem mindig hittem a szerző ábrázolásának. Gyengéd és odafigyelő a királynővel és főnökösködő, lekezelő és diktatórikus módon bánik az indiai szolgákkal, de ez lehet akár irigy vélemény is. Tényleg figyelt a királynőre és érdekelte a nő személye, vagy ez csak az előléptetés miatti színjáték része? Én hajlok afelé, hogy Abdul jót akart magának, a királynőnek és egyáltalán nem ártott másnak (erre bizonyíték is van), de irigységet keltett a helyzete, a származása ellenére történt felemelkedése és a kérkedése illetve a már kapott javak ellenére még többre vágyott.
,,Ördög tudja miért nem vitte el a ragály, mindenki csak jól járt volna!"
A lenti részben, ahol általában (ahogy most is) kiszedtem mi a szerintem negatív vonása a könyvnek: nincs párbeszéd és egyáltalán nincs hangsúly a beszélgetéseken, mert a szerző a kényelmes, erről és arról beszélgettek c. összefoglalással élt, úgyhogy az elmesélés módja nem a kedvencem ebből a könyvből. Egyébként Basu elég sokszor dolgozik ezzel a módszerrel, a könyv elejét ezért kicsit nehezebben olvastam, viszont a közepétől, ahol bejöttek az intrikával foglalkozó részek, már igencsak érdekelt minden. Az elején főleg az zavart, hogy inkább a környezeti leírással foglalkoztunk (pedig én csak Abdulra és Viktóriára voltam kíváncsi), na meg az a sok név! Ha ezt túléli az olvasó, ahogy nekem sikerült, a mű meghálálja ezt.

A történet eleje bár nagyon száraz, a történelmi keretet nagyon is aprólékosan átadja. Látszódik, hogy Basu szereti az alapanyagot és élvezettel kutatta ezt a témát, amelybe az udvari szokások megmutatásán túl szőtt egy kis kortárs rajzot, illetve azt is megmutatta, hogy az ő életük után mi történt és hogy a királynő milyen is fontos szerepet töltött be a történelemben.

Meglepődtem, mert azt hittem el sem fog hangzani az a szó ebben a műben, hogy szerelem, ezzel szemben rengetegszer került elém - bár az végül kiderül, hogy mennyire igaz vagy nem az, hogy kikre és miért jellemző, vagy nem. Ez, na meg a könyvben lévő intrika és politika szintén nagyon érdekes része volt az élménynek, egyszerűen az erről szóló részeket - ahogyan próbálnak fogást találni a munsin - szerettem olvasni és izgalmas volt az is, hogy milyen mélyre süllyedhetnek azok, akik utálatból ki akarják szórni a másikat. Érdekes tanulmány ez az emberi jellemekről, bár azért Viktória magányáról és ,,érthetetlen" kötődéséről na meg Abdul felemelkedni vágyásáról is lehetne egy külön regényt írni, az szintén biztos.

Még mindig nem tudok fotózni sry, de a lényeg látszódik:

,,A melltűs incidens és a királynő Abdul Karim iránti vak szerelme feldúlta az egész udvart."

Másra számítottam és ezért nehezen rázódtam bele ebbe a világba, de szerintem érdemes volt kivárni azt a pontot, ahonnan izgalmas lett végül a leírás. Annak kötelező darab, aki szereti a múlttal foglalkozó, kicsit dokumentumregénybe hajló műveket, bár nem való mindenkinek. Mindenesetre a kezdeti döcögés ellenére nekem tetszett, úgyhogy jó, hogy olvashattam.

Úgy érzem, hogy a film kicsit populárisabb módon fogja majd meg a közönséget. Ez az a könyv, amihez a film hozzátesz inkább, nem elragad.

,,A királynő azonban sosem törődött azzal, mit gondolnak mások."



Ítéletem:

Inkább tetszett





Erősségek:

- történelmi keret,
- alapos kutatómunka

Gyengeségek:

- nincs párbeszéd Viktória és Abdul között
- nincs hangsúly a beszélgetéseken

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:
(20%-os kedvezmény a Líra oldalán)

A regény az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2017-ben stand alone könyvként.


- Egyéb -




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod.


Három angol és egy német.

Négy típust találtam, ezek közül az első három angol verzió, a negyedik pedig német nyelven jelent meg, engem mégis ez fogott meg inkább. A Tádzs Mahal jelkép és ez a műben is megjelenik, szerintem ez a kép jobb a fedőre, mint a többi, amelyek a filmre hivatkoznak.

A nyertes:





Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Szeptemberben ​Judi Dench főszereplésével, Stephen Frears rendezésében a filmvásznon is találkozhatunk a történettel.
Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra.
A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. 
Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott. 
Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét.
Szerző: Shrabani Basu
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Viktória királynő és Abdul
Eredeti cím: Victoria and Abdul
Eredeti megjelenés: 2010
Műfaj: történelmi, életrajz, nonfiction
Fordító: Babits Péter
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2017
Ár: 3.499 Ft

    




Jelölések:

2017 - legjobb életrajz


A regény az alábbi címkékhez tartozik:


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -