Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans kedd, szeptember 29, 2015


Sorozat: -

,,És abban a pillanatban tudtam, hogy rábasztam. De nem akartam csak úgy meghalni odakint, a felszínen..."
Jelenet a filmből.
Forrás

   




Úgy néz ki, hogy jó szériában vagyok, már ha az olvasmányaim nézem és külön öröm, hogy pont most kaptam elő A marsit, amikor szükségem volt rá - bakker, azt írtam hogy a Marist, de távol álljon tőlem hogy hölgyeket kapkodjak elő innen-onnan. Andy Weir története éppen most éli fénykorát, film készül belőle és már majdnem mindenki hallott róla. Ezt pedig azért volt olyan fontos megemlíteni, mert nem szoktam a fő áramban olvasni a könyveket, szeretem őket tartogatni a végtelenségig... jó, addig mondjuk nem tudom a kapacitásom miatt, de azért jól esik nézegetni az olvasatlan köteteket a polcon. Na de volt itt nekem egy Könyvklubos vállalásom ami előrébb hozta várómon a művet. Bár én nem erre a kötetre szavaztam első körben, azért örültem neki, hogy a többség szeptemberben A marsit tette meg a hónap olvasnivalójának.

Amihez egyébként nem tartozik valami hű de nagyon bonyolult és összetett cselekmény, inkább csak annyi történik benne, hogy Mark Watney egy szerencsétlen véletlen folytán ottmarad egyedül a Marson és megpróbálja túlélni a barátságtalan bolygó próbálkozásait amelynek mintha az ő halála lenne az egyetlen és legfontosabb célja. Ezért hát kezdetét veszi a ,,Mark Watney nem hal meg" projekt, Mark Watneyval a főszerepben. Szerencsére ő az Ares 3 küldetés botanikusa és gépészmérnöke,
,,vagyis lényegében az expedíció szerelője, aki a szabadidejében növényekkel játszadozik."
Így van némi esélye a túlélésre. 
Kezdőpozíció:
Mars vs Mark:
1:0
Azért azt még megemlíteném, hogy júniusban már elkezdtem A marsit, csak nem igazán tudtam ráhangolódni, de hogy miért? Passzolom a kérdést mert vagy meleg volt vagy a néha ki-kiszólogatós narráció egy picit bosszantott. Húsz oldal után jegeltem az egészet, majd a Klub kapcsán újra elővettem, de vagy tíz fokkal kellemesebb időben, viszont így már rá tudtam hangolódni az egészre. Meg talán az is használt, hogy nem problémáztam a kiszólásokon, hanem megpróbáltam megérteni Markot, hogy mit érezhet és egy picit sikerült is... viszont nagyon sok olyan infó elhangzik, ami egyszerűen felesleges. Mark tisztában van vele, hogy úgyis tudósok találják meg a naplóját a későbbiek során, ezért nem igazán értem, hogy miért kell ennyire bőbeszédűen magyarázni (sejtéseim vannak ugye, de azok nem biztos tények). Na meg már ha elkezdtem a negatív dolgokat, akkor muszáj hozzátennem, hogy néha untam a műszaki meg az egyéb tudományos blablablákat.


Viszont igencsak menőnek éreztem magam a földrajzos diplomámmal olvasás közben, na meg mert tudom mi az a titrálás. 

Bár egy napot nem élnék túl a Marson, úgyhogy nem egózok itt nagyon. Csak egy picit.


A regény legnagyobb erőssége Mark Watney, méghozzá azért, mert nem adja fel soha és megpróbálja a lehetetlent: túlélni a Marson. Ez a könyv nem teszi depresszióssá az embert, mert a főszereplő hozzáállása példaértékű, nem esik pánikba és nagyon okos. Nem rinyál, ha elromlik valami - abban aztán biztosak lehetünk hogy valami mindig tönkremegy  - akkor megjavítja, picit szentségel, de akkor is megy tovább és előre, iszonyúan nagy lelkiereje van, na meg tőle csak tanulni lehet. Emellett imádtam a beszólásait, a cinikus vagy humoros mondatain szakadni lehet, de nagyon sokáig, hiszen még most is el-elmosolyodom mikor eszembe jut egy-egy gondolata. Olvasás közben állandóan vigyorogtam az ő részeinél és csak azon törtem a fejem, honnan van ennyi hülye gondolata és ehhez honnan vesz erőt?
,,Túlélni még egy solt. Remek cím lenne egy James Bond-filmnek."
És bár nem cselekményes a kötet, roppant izgalmassá teszi a kérdés: túléli-e Mark ezt az egészet? Kezdetben, még anno az első oldalak előtt kapásból rávágtam, hogy nem, de ahogy olvastam azt vettem észre, hogy izgulok Markért és drukkolok neki, hogy legyen jó termése, hogy ne romoljon el semmi, vagy csak azért, hogy egyáltalán túlélje. Tehát a regény olvastatja magát és alig tudtam letenni, ehhez pedig hozzájárul az, hogy nemcsak Mark szemszögét írta meg a szerző, hanem a NASA-ét is, akik jobban pánikolnak, mint Mark, az tuti. E/3-ban kapjuk meg a szervezet tetteit, az embereinek gondolatait és egy picit beleláthatunk a működésébe is, de mégis az a legérdekesebb hogyan reagálnak a Föld innenső oldalán a főszereplő tetteire.
,,Én vagyok az első, aki teljesen egyedül van egy egész bolygón."
Szórakoztató, hiszen könnyen eltereli a figyelmet a szorongást okozó témáról (pl hogy Mark teljesen egyedül van a Marson), de néha bedob komoly témákat: pl Lewis bűntudata, vagy a túlélés a hajón, vagy hogy mit érezhetnek a Földön maradottak - mivel hasonló helyzetbe nagyjából már kerültem bár akkor egy kórház volt a középpontban, ezért ezeket a részeket megkönnyeztem egy kissé. Ezeket a szerző úgy szerkesztette össze, hogy már komolyan hullámvasúton éreztem magam: egyszer fent, mert magával ragadott Mark optimizmusa, egyszer pedig lent voltam, mert aggódtam érte és küzdöttem az érzéseimmel amiket a mellékkarakterek tettei váltottak ki. Bár inkább több időt töltöttem fent, a férfi jelleme ragadós volt számomra és nemcsak ebben a formában, hanem úgy éreztem, egy kicsit megváltoztam általa, egy picivel könnyebben szemlélem azt a sok problémahalmazt amivel naponta találkozom és egy picivel próbálom nem olyan komolyan venni az életet. Na meg ott van még A marsi lelkesítő hatása: ezért szeretek olvasni, nem lehet tudni hol bukkanok ilyen dinamitokra, amelyek lelket robbantanak - kb úgy mint ahogy egy napkitörés működik.

Te jó ég! Iszonyúan király A marsi, rengetegszer fogom újraolvasni!
,,...minden emberben ott lapul egy alapvető ösztön, hogy segítsen a másikon."
Zeneajánló: 




10 / 9 pont

Amiben A marsi erős:

- szórakoztató
- Mark Watney
- humoros
- lelkesítő

Amiben nem az:

- néha túl sok a tudományos szövegből

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


Jelölések az év végi nagy Blogos párbajra:

2015 - legjobb sci-fi
2015 - legjobb humor
2015 - legjobb karakter (Mark)
2015 - legbuzdítóbb regény
2015 - legkedvencebb karakter (Mark)

A kötet a Fumax Kiadó gondozásában látott napvilágot 2014-ben. 

Andy Weir ezennel belépett az É.K.Sz szerzőim közé.*


* Na de most már tényleg kiderül: megjelenés október 3-án.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel."
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka
A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története.
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

,,Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából."
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díj

“Ősidők óta nem olvastam ennél jobb köny vet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!"
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

“Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző
Szerző: Andy Weir
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: A marsi
Eredeti cím: The Martian
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: sci-fi
Fordító: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 358 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.995 Ft


   




Jelölések:

2015 - legjobb sci-fi
2015 - legjobb humor
2015 - legjobb karakter (Mark)
2015 - legbuzdítóbb regény
2015 - legkedvencebb karakter (Mark)

{ 4 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Tudtam én, hogy tetszeni fog ez neked:) És ahhoz képest, hogy "Röviden, tömören" szép hosszú értékelést kerekítettél belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nekem rövid, mert nem mindenre tértem ki csak a főbb vonalakra azért raktam be a rovatcímet (megint változott). Már kéne egy rovatleírást csinálnom, érik lassan, mert én sem tudom hol áll a fejem. :D

      Törlés
  2. Örülök, hogy tetszett a könyv! :) Meglepődtem a csodálkozásodon, hogy miért ír ilyen bőbeszédűen a tudományos dolgairól Mark a naplójába. Szerintem elsősrban miattunk, olvasók miatt. :) Mintha még említette volna is az elején, hogy azért ír így, mert biztos nem mindenki szakértője a témának. A regényből kikacsintáson kívül szerintem ezzel gondolhatott egyrészt arra, hogy esetleg nyilvánossá hozzák majd a naplóját, ha egyszer kiderül, hogy nem halt meg a Marson, másrészt pedig a tudósok is ám, akik rátalálnak, nem feltétlenül értenek ahhoz, amikről ő ír. Egy-egy legénységben, meg a földi NASA központban is sok különböző háttértudású emberekre van szükség (orvos, geológus, mérnök, stb.) és ha különösebb magyarázatok nélkül írná a dolgait, nehezebb lenne megérteniük. nekem legalábbis ez a véleményem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi a kommentet! :)
      Igazából az volt a bajom hogy sokszor egyértelmű dolgokra is kitér, hogy túl részletesek az infók (pl az oxigénmennyiségre vonatkozó dolgok).

      A másik: tuti lesz biológus a következőn is. :D Meg én abból indulok ki, hogy földrajzon tanultam kémiát is meg akinek ingerenciája van rá a fizikát is felveheti, tehát úgy voltam vele, hogy a külföldi egyetemeken megszerzett széleskörű tudással eresztik fel az embereket a Marsra. Meg mindenki több dologhoz ért, a geológus és biológus pedig egyértelműen (vagy legalábbis nekem :D) kell a Marsra. Vagy ha nincs szakértő, akkor leviszik a naplót olyannak aki érti.

      Bár ezt teljesen megértem (mármint hogy az olvasóknak kellett ez, de nekem ez sok volt egy picit. :( (Erre vonatkozott az ,,ötleteim vannak hogy miért van ez így", és azért nem vontam le pontot, csak megjegyeztem hogy ilyen is volt. Meg amit nyáron mondok azt nem kell komolyan venni, meleg volt na. :D)

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -