Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans kedd, július 28, 2015


Sorozat: ?

,,Ahol az 1001 éjszaka csodái valóra válhatnak..."
Utálok negatív értékelést írni, pedig megint az következik. Nem véletlen hogy ennyit ültem ezen a regényen, mert hagytam érlelődni, hogy ne csak ütlegelni tudjam és sajnos azóta sem jutott sok jó eszembe, ami miatt szomorú vagyok.
Engem nagyon érdekel az arab világ és nagyon szeretek arról olvasni illetve szörnyen kíváncsi voltam mit fog hozzátenni a szerző az ismereteimhez, de hát sajnos nem sikerült semmilyen üzenetet fognom, mert inkább idegeskedtem a hibák miatt.

Úgyhogy mivel csak egy mondatnyi pozitívumot tudtam előhalászni, ezért:  

Figyelem! Negatív értékelés következik!

Alap: A történetünk főhőse Colette, aki otthagyja barátait, családját, munkáját hogy Marokkóban összeházasodjon azzal, akit alig ismer és így az általa imádott arab világ része legyen.



   

Marokkói tengerpart
Innen


Azért is keltette fel az érdeklődésem ez a regény, mert az alapja már egy erős kiindulópont. Mármint gondoljunk bele: nem az a helyzet, hogy egy másik városba házasodik valaki, hanem egy teljesen idegen kultúrába és már önmagában is elég nagy probléma hozzászokni nemcsak a társhoz, hanem egy új környezethez, szokásrendszerekhez. Ebben elég nagy potenciál van és sajnos a szerző nem használta ki. Pont a főszereplő, Colette kisasszony miatt, akit többször akartam fejenvágni valamivel, mint ahányszor a héten kimondtam a ,,szabadság" szót (elég sokszor volt).

Már az első pár oldalon rájöttem, hogy ez nekem nem fog tetszeni mert egyrészt az extrán rövid tő- illetve egyszerű mondatok - amelyekre csak ritkán figyelek fel - egyből szemet szúrtak azzal hogy darabossá tették az olvasási élményt, de a leírások meg túlságosan bőre sikeredtek például:
,,Éhes voltam, ezért a konyhába sétáltam, hogy készítsek magamnak valami reggelit. Kinyitottam a hűtő ajtaját, és körülnéztem benne." stb --> ez nekem túlírt
Míg a stílusa maradt, az utóbbi hamar eltűnt szerencsére, csak sajnos az öltözködésben maradt meg, de az állandó részletességgel. Miért olyan fontos mit visel a főszereplő? Nekem aztán tökmindegy, hogy Zara vagy Gucci cuccokban feszít a lényeg számomra nem ez, hanem a főszereplő belső világa, de hát arról meg inkább ne beszéljünk. A túlságosan sok részlet mellett hiányolom a tartalmat, mert ez az egész nő illetve a bemutatás felszínes, érzelmi oldal egyáltalán nincs benne és semmi nem szűrődött át hozzám. A jelenetek pedig sietős tempót diktálnak de sajnos a leírás nem követi ezt a trendet, mert az írásmód nem gördülékeny és elég sokszor szenvedtem ezen. Alig kétszáz oldalas a könyv és majd' egy egész napig olvastam!

Az egyik helyszín. Innen
Kasbah des Oudayas
A kötet cselekményes lenne, de nagyon rosszul kaptam kézhez az elemeket. Tehát ezek ketten egy boltban találkoznak először és a főszereplő, Colette, egyáltalán nem gondolkodik. Mármint a pasiról üvölt az hogy valami bűzlik körülötte, de a lány csak azzal van elfoglalva hogy az álmai valóra váljanak, tehát hogy eljuthasson a vágyott világba. Ezzel viszont akad probléma, mert a cselekedetei alapján butának tűnik: nem kérdez rá a nyilvánvaló információkra, egyáltalán nem hallgat barátnőjére aki figyelmezteti a pasival kapcsolatban, vagy nem is érdekli honnan tudja a pasi a telefonszámát bár ez az utóbbi elem inkább csak elmismásolt probléma, érződik hogy fontos de a szereplő csak legyint rá. Meg úgy általában egyből ki lehet mindent találni és a szerző próbálta a nyilvánvalót elfedni, de ez nem sikerült túl jól, számomra egy percig nem volt kérdéses mi fog történni. A főszereplő tettetett süketsége / vaksága mellett nem tetszett a logikai bakik tucatja sem. Például imádja a hastáncot és az arab kultúrát, de nem ismeri az életmódot és a vallást? És ezt még szinte viháncolva hangoztatja is... Akkor hogy imádhatja az arab világot, ha pont ez a kettő marad ki az ismeretanyagból? A pasi megtudta a telefonszámát és csak amiatt aggódik, honnan tudta mi a kedvenc virága? Hiába mondja el neki párszor a barátnője, hogy miért lenne baj az ha Marokkóba kerülne, egyik fülén be a másikon ki... utána pedig jön a sírás és rívás...

A második legnagyobb problémám a romantikával volt. Egyrészt Colette kisasszonyt pár virággal, vacsorával már le lehet nyűgözni, tehát a szerelem instant és sajnos ezt a szerző végig eljátszotta hiszen nemcsak egyszer fordul elő és talán az elején még nem is volt olyan nagy baj, de a kötet végén ezzel a szállal egy erős potenciált ütött félre és áldozta fel a csöpögős romantika oltárán: a szimpátiámat. Egy normális érzelem lett volna benne legalábbis valami gyászféle, de mivel a másik fél - direkt nem írom le kicsoda - szavait nem tudtam komolyan venni az új rózsaszín felhőcskék miatt, így sajnos senkit sem tudtam sajnálni. És az egész tele van álkonfliktusokkal, az igazi tragédiát pedig elfedte az idegességem olvasás közben és a romantika.
,,...visszavonhatatlanul beleszerettem pár nap alatt."
Plusz a főszereplőnek is akad probléma a múltjában, de annyiszor mondja el és olyan lélektelenül mintha egy betanult szöveget mondana fel, hogy már hozzá hasonlóan én is kezdtem unni. Emellett túl hosszúak a monológjai, ezek nem egy élő beszélgetés igazi elemei. Csak lélektelen beszédek. Meg egyáltalán, nincs semmi olyan, ami mélyíthetné a szereplők személyiségét.
,,Hiszen ő már teljesen az ujja köré csavart az ajándékaival."
Colette a fentiek miatt nagyon butának tűnik, plusz úgy viselkedik mint egy tizenéves például emiatt: juj randiztunk, nem baj hogy hajnal van, felhívom a barinőmet és elújságolom neki milyen volt (ez kb így van benne a könyvben), de legalább ennek a bizonyos barátnőnek Hadiyának helyén van az esze, ő volt az egyetlen akit kedveltem a szereplők közül. Bár hozzá is kapcsolódhat egy logikai baki ha jól számolom, de nem érdekel, ezzel már nem fogok törődni, kedveltem őt és kész.
,,Nem értettem, miért félt ennyire..." (Hadiya a főszereplőt.)
Én végig reménykedtem, hogy Hadiya kerül előtérbe, de sajnos végig kellett néznem hogyan válik be a ,,jóslat" amit a főszereplőnek elmondtak már addig is hatszor. És akkor is csak a vállát vonogatja, hogy ő nem ért semmit. A barátnőben sokkal több potenciál és érdekesség lett volna.
,,Fogalmad sincs, mit jelent a kiszolgáltatottság."
A többi karakterrel nem lehet azonosulni, egyiküknek sincs semmilyen kimutatott érzelme, senki sem kedvelhető a fenti egy személyt kivéve és senkit sem lehet sajnálni. Még ha van is történetük, maximum csak egy kerül előtérbe. Egyébként a Marokkói szerelemben előkerül egy misztikus vonal, de erre én nem készültem fel, nagyon furcsának tűnt ez az elem, illetve kényelmesnek is. Pár kérdést azért még szült úgy a vége felé, de akkor már igazán nem érdekelt ez az egész.

Viszont tetszett az, hogy a kötet próbálkozott érdekes lenni, volt benne helyszínbemutatás, itt-ott előkerült pár adat az iszlám világról bár azért a házasság nem ilyen egyszerű odaát sem. Úgy értem, hogy lehet az hogy a csaj fogja magát és átruccan Marokkóba? Ehhez nem kell semmi papír? Ahogy utánanéztem a házasságok sem ilyen egyszerűek egy külföldivel...

Tehát összegzésül: a szerző megpróbálta bemutatni hogy egy európai nőnek milyen nehézségei akadhatnak akár Marokkóban, de ez egy okosabb főszereplővel sokkal jobban sikerült volna. Dee Dumas szerintem a könnyebb végét ragadta meg a történetnek, vagyis elég sok kényelmes elemmel dolgozott, ide pedig sokkal több kell! Átgondoltabb koncepció, sokkal több hagyomány és kultúra mutatás - vagy legalább ha már hangoztatja a főszereplő hogy imádja a kultúrát, minimum tudnia kéne milyen vallás van ott - lélektelen monológok és felszínes tartalom helyett legyen gondolatiság és mély érzelmek és ne érezzem úgy olvasás után, hogy ezt már olvastam ezerszer!

Még egy dolog: a köveket kérem a helyükön hagyni, köszönöm!


10 / 3 pont

Amiben a Marokkói szerelem erős:
- jó illata van a könyvnek
- Hadiya

Amiben annyira nem az:
 - Colette
- instant szerelem
- cselekményszegénység
- a főszereplő butasága miatt nem jönnek át az üzenetek

Jelölések, avagy milyen kategóriákban fog indulni a kötet a blogos Év végi nagy párbajon:

2015 - ahol a legtöbbet forgattam a szemem
2015 - legrosszabb főhősnő
2015 - legbutább főhősnő
2015 - legrosszabb írásmód
2015 - leginstantabb szerelem
2015 - legsekélyesebb karakterek
2015 - legidegesítőbb karakterek


A kötet az Álomgyár Kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben. A borító furi, de a könyvnek jó illata van. Elvileg jön majd a második rész is, de nekem ez a rész olyan lezártnak tűnik, fogalmam sincs mit lehetne még elmondani a témában.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A nevem Colette, hastáncosnő vagyok. Franciaországban születtem, s itt talált rám a szerelem is. Megismerkedtem egy marokkói férfival, aki egy mesés élet lehetőségével kecsegtetett. Rögvest szülőhazájába vitt és fenekestül felforgatta a világomat. Egy reggel arra ébredtem, hogy egy másik országba, más emberek közé, más kultúrába csöppentem. Azonban a gyönyörű tündérmesém rémalommá, az életem egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szabadulni akartam… Elmesélem azt az utat, amit egy naiv, boldogságra és szerelemre vágyó európai nőnek, egy számára ismeretlen arab országban be kellett járnia. Vajon sikerül-e a szabadulás Colette-nek? Kiderül DEE DUMAS izgalomban és szerelemben gazdag kalandos történetéből.
Szerző: Dee Dumas
Sorozatcím: -
Cím: Marokkói szerelem
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: romantikus
Fordító: -
Oldalszám: 186 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.490 Ft


   




Jelölések: (a 2015-ös decemberi évértékelésre)

2015 - ahol a legtöbbet forgattam a szemem
2015 - legrosszabb főhősnő
2015 - legbutább főhősnő
2015 - legrosszabb írásmód
2015 - leginstantabb szerelem
2015 - legsekélyesebb karakterek
2015 - legidegesítőbb karaktere

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -