Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans szerda, július 30, 2014


Szerző: Joe Abercrombie
Sorozatcím: Első Törvény (?)
Cím: Hidegen tálalva
Eredeti cím: Best Served Cold
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: fantasy
Fordító: Kamper Gergely
Oldalszám: 770 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.999 Ft / 4.999 Ft

      


Fülszöveg:

Tavasz van Styriában. Márpedig ez háborút jelent. Tizenkilenc éve folyik a vér. A könyörtelen Orso nagyherceg brutális harcot folytat a civakodó Nyolcak Ligájával. Miközben hadseregek menetelnek, fejek hullanak és városok égnek, a színfalak mögött bankárok, papok és ősibb, sötétebb hatalmak marakodnak azon, ki legyen az új király. A háború tán maga a pokol, de Monza Murcatto, a talinsi kígyó, Orso nagyherceg leghírhedtebb zsoldosa számára kiváló alkalmat kínál a pénzkeresetre. Győzelmei népszerűvé tették – munkaadója szerint egy árnyalattal népszerűbbé is a kelleténél. Murcatto jutalmul egy szakadék mélyén végzi hát összetört csontokkal, bosszúra éhesen. Bármi is az ára, hét embernek meg kell halnia. Murcatto szövetséget köt Styria legmegbízhatatlanabb alkoholistájával, Styria legkiszámíthatatlanabb méregkeverőjével, egy életét a számok megszállottjaként élő sokszoros gyilkossal meg egy barbárral, aki nem akar mást, csak helyesen cselekedni. Ellenségének tudhatja a fél országot. Mind ennek tetejébe utána küldik a világ legveszélyesebb emberét, hogy találja meg, és fejezze be, amit Orso nagyherceg elkezdett. Tavasz van Styriában. Márpedig ez bosszút jelent.


,,Tavasz van Styriában. Márpedig ez háborút és bosszút jelent." 

Már nagyon sokat áradoztam a Könyvmolyképző Kiadó Hard Selection sorozatáról és úgy néz ki most is ez fog történni, mert a tárgyalt kötet is a KMK égisze alatt jelent meg. Párom nagyon nagy rajongója Abercrombie-nak és az Ő lelkesedése egy olyan emberé, aki alapból jobban szereti a számítógépes játékok adta örömöket a könyvekénél és sokkal kritikusabb egy-egy művel, mint én, szóval úgy voltam vele, hogy ha a Kedves ajánlja a szerzőt, akkor nekem is tetszeni fog! Igazából A penge magával szerettem volna kezdeni, de ahogy megláttam a friss megjelenést, nem tudtam neki ellenállni és mivel úgy láttam, hogy nem tartozik bele a sorozatba, az Első törvénybe, úgy gondoltam jobb lesz ezzel a regénnyel kezdeni.
Azért jobb lett volna az előzménytrilógiát olvasni, mert csak most néztem meg a GR adatlapot és ott a First Law tagja a regény, de szám nélkül, így én most az Első Törvény negyedik részének veszem vagy a kötet annak a spin-offja (?), mert a kiadás alapján ennek a számnak kell jönnie. Természetesen mellette a Hard Selection igen nívós tagja is.

Forrás: Saját szerkesztés

A történet Styriában játszódik, ahol mindent-leszarok-Monza bosszút esküszik és minden követ megmozgat, hogy beteljesítse ellenségei sorsát. Útja hullahegyeken, háborúkon, bordélyokon vezet át és nem riad vissza semmitől. Sajnos spoiler nélkül csak ilyen történetleírást tudtam produkálni...

Amiről először írni kell, az Abercrombie stílusa. Imádtam a szereplők cinizmusát, ahogy egymást szívatták illetve beszólogattak a másiknak. Rég nevettem ennyit egy regényen. A kötet amúgy elég trágár, bár ez engem egyáltalán nem zavart, csúnyábbat is hallottam már.
,,Filozófus is vagyok egyben, nem csak méregkeverő. Nincs oka aggodalomra, a díjam mindkettőt fedezi."
A Monte Cristo grófja óta nem olvastam bosszúregényt és ez volt inkább az az ok, ami miatt hamarabb kezdtem el a Hidegen tálalvát, mint A penge magát.
Mondhatjuk úgy, hogy a fő szál egyszerű, viszont Abercrombie ezt nagyon bonyolulttá teszi, megbolondítja ha úgy tetszik politikával, egyéni sorsokkal, háborúval, hogy ez ember végig azt érzi, ő csak egy kis porszem a nagy gépezetben és hogy a távcső, amin keresztül szemléljük a styriai őrületet csak egy rész az egészben, egy hatalmas sakktáblának csak egy kis része. Tehát a történet maga, azt amit érzek, monumentális, még akkor is ha a kupola csak az egész sorozat ismeretével lesz észlelhető. Úgy érzem, hogy Abercrombie nem markolt nagyot, pont annyit fogott, amennyit elbír, nem csúszott szét a kezemben és a fejemben a történet, bár néhányszor igencsak nagyot néztem, mert például fogalmam sincs ki az a kripli, de talán mégiscsak jobban jártam, hogy előbb ezt a könyvet olvastam, mert így meg a trilógiából értek majd sokat és ha már az itt tartunk, akkor muszáj írnom arról, hogy rengeteg szereplő visszaköszön abból, ezt pedig a Párom mosolyával tudom alátámasztani, amikor felemlegettem neki Coscát vagy éppen kriplit. És igen, nem volt spoiler, mert nem árult el semmit.
,,Ha jó ellenséget akarsz magadnak, válaszd egy barátodat: tudni fogja, hol sújtson le rád."
A regény cselekményes és ha éppen a szereplők nem azzal foglalkoznak, hogy bosszút álljanak, akkor vagy a politikai csatározás megy vagy éppen a szervezett vérontás háború formájában és közben tart a bosszúhadjárat is, tehát nem lehet unatkozni, főleg ha valaki szereti a sok harcot vagy a politikát. Nekem a diplomácia kevésbé véres oldala sokkal jobban bejött, mint a harcok leírásai, de ez inkább személyes probléma, nem Abercrombie tehet róla. Túl sok rossz és unalmas emlék fűz azon történelmi regényekhez, amelyben száraz leírások uralkodnak és az érdekes vonások nem lázadnak ellenük.
Mielőtt téves következtetésekre jutnának az értékelést olvasók, szeretném tisztázni, hogy a könyv nem rendelkezik unalmas résszel. Sajnos nagyon utáltam Reszketet, az egyik északföldi karaktert a regényből és emiatt írhatom le azt, hogy jobban szerettem volna ha belőle kevesebbet kapunk és talán nála volt az egyetlen probléma, tudniillik az, hogy a kötet végére besokalltam tőle és már nagyon nem szerettem olvasni az ő részeit.

A karakterek kidolgozottak, annyira, hogy a szerző még engem is összezavart az erkölccsel és a hősi viselkedéssel kapcsolatban és még olvasás után is a jellemeken merengtem, tehát igen, ez egy nagyon jó könyv és nem bántam meg, hogy elolvastam!
A szereplők annyira negatívak, annyira átjárja őket a keserűség, hogy ez rám is hatott elég rendesen és csak szomorú vagyok, hogy egy tiszta szereplő sincs ebben a regényben. Viszont összetett személyiségek vannak dögivel, például ilyen Monza, a ,,főhős" vagy éppen Reszket, aki Északföldről jött Styriába, mert más ember szeretne lenni, jobb mint északon volt. Nagyon tetszett a karakterekhez kötődő csavar, ahogy Abercrombie szépen kibontja a jellemüket és hagy rájönni arra, hogy semmi sem az aminek látszik. Minden tettnek megvan az azértje.
Egyúttal Monza szála adja az érzelmi hullámzást. A legapróbb dolgokhoz kötődő emlékek okozzák az olvasóban a legnagyobb részvétet illetve az együttérzést és nála azért akadt ilyen rendesen, amíg ezt felváltja egy másik érzés, de csitt! Nincs spoiler!

Mint fentebb is írtam nem szerettem Reszketet, viszont a narrációját általában igen, mert érdekesek az összehasonlításai az északi és a styriai helyzetről és az elején még szimpatikus volt a maga egyszerűségével és egyéb tulajdonságaival. Az ő szála talán az egyik legfontosabb.
Egyébként a kötet végére már alig maradt olyan karakter, akit szerethettem volna ezért vagy amazért, valószínűleg én is belefásultam a világba és a problémáikba, nagyon erős hatást tett illetve tesz rám még most is a könyv.
A kedvenc szereplőm mégis az elején szereplő csonttolvaj illetve Monza volt. A nő hitetlenül erős személyiség, hajlíthatatlan és makacs, őt ezért kedveltem nagyon, na meg hozzá kötődnek a múltbeli leírások és események is, azt sem volt rossz olvasni! A legjobban a gondolatai és a taktikázása tetszett, nagyon szerettem olvasni a háború művészetéről, ahogy a korábbi mestereket idézte és hogy pontos képet ad a helyzetről.

A többiek sem egyszerűek, bár hiányoltam Nappal történetét, mert igaz, hogy jellemvonásokat ő is kapott - Abercrombie pár sorral elérte, hogy legyen - de tényleg kíváncsi vagyok rá. Ahogy Morveer, a méregkeverő múltjára is az voltam, de a kötet végére már annyira nem, egyrészt a jelleme miatt, másrészt pedig azért, mert azért szépen lassan kiderül mi történt vele. Coscát a beszólásai miatt bírtam, egyébként őt sem kedveltem meg.
A szereplők komoly beszélgetései tele vannak keserűséggel, kiábrándultsággal és életigazsággal, mert sajnos azt kell írjam, hogy a történet igencsak valósághű. Azon kívül, hogy nem egy fantasy világban élünk.
,,Szép dolog az erkölcs, de az ilyen nehéz időkben csak a baj van vele."
Az egész regény a bosszú köré épül és csak félig kiszámítható, és sokszor sikerült rájönnöm az összefüggésekre, de azért az alkotó képes volt meglepni. Ez pedig nagyon ritka, szóval *taps*. Ebben a szálban a legjobban az tetszett, hogy egyik próbálkozás sem volt egyhangú, egyforma és egyre több szereplőt lehetett így belevonni az események sodrába, ezáltal egyre érdekesebb lett a könyv.

Egyáltalán nem találtam benne hibát és logikai bakit, bár úgy érzem fantasyk esetében van még mit tanulnom... egyszer merült fel bennem a kétség Monzával kapcsolatban, de szerencsére megkaptam a választ a kérdésemre, így már nincs is több, amit feltehetnék, kivéve azokat, amelyekkel többet tudok meg a világról. Akár Gurkhulról, akár az Unióról van szó, de az északiakat nem szeretném bővebben megismerni, attól függetlenül, hogy az előzménytrilógia bővelkedik velük. Érdekel még a misztikum is, ebbe a regénybe kevés jutott.
A kötet kidolgozása nagyon tetszetős, inkább aprólékos, plusz imádom ezt a politikát, sőt még azt is, hogy Abercrombie egy szadista, amiért így játszik a szereplőivel és a birodalmak sorsaival. Nagyon kíváncsi vagyok a többi regényre is és várom, hogy mi lesz Styria sorsa ütközőállamként, mert biztos, hogy ez még nem a vége. Száz százalék, hogy a szerző további meglepetéseket is tartogat! Alig várom!

Összességében egy *sípszó* jó könyvről van szó, komoly beszélgetésekkel, politikával, egy szadista szerzővel, egy csomó kidolgozott szereplővel és egy nagy illetve sok kicsi háborúval, amelyeknél lehet szó akár a hideg verzióról, akár a személyes hadjáratról. A történet mélyebb, tehát kb olyan örömet éreztem a kis darabkák összerakása után, mint Moskát Anitánál és bár nála azt írtam, hogy a receptkönyvét is elolvasom, Abercrombie biztos nem fog írni receptkönyvet, maximum csak a Hogyan együk meg felebarátunkat? bestsellert az arra megfelelő csoportnak, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy bár utálom a háborúkat és a hosszúra hagyott csataleírásokat, perverz örömmel fogom rátenni a kezem a további regényeire és belemélyedni a leírásokba. Pedig, hahó! Nem én vagyok a célközönség...

Viszont! Mivel a regény nem véletlenül szerepel a Hard Selection kategóriában, ezért nem ajánlom mindenkinek. Káromkodások tömkelege, rengeteg vér, harc, kard és mindenféle kedvesség vár az olvasóra, ezért ez tipikusan férfikönyv, de mint lehet látni, az olyan elvetemültek, mint én, is élvezhetik. Csak akkor, ha szereted a fantasyt és készen állsz egy lelki hullámvasútra! Tehát, hogy stílusosak legyünk: rohadt jó ez a könyv!

A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg 2014-ben, a Hard Selection kiadói sorozat tagjaként. Az Első Törvény negyedik része vagy annak a spin-offja, a további részek címei így alakulnak: The Heroes (A hősök), Red Country (Vörös vidék), amelyek már kijöttek külföldön.
A magyar borító és kiadás gyönyörűre sikerült, nekem nagyon tetszik!

Minden tiszteletem az íróé és már csak annyit kívánok, legyen olyan híres ez a sorozat, mint a Trónok harca, megérdemli!

Köszönöm, hogy elolvastad!








Részlet a regényből:

{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Hú, most nagyon felcsigáztad az érdeklődésem. Eddig is érdekelt (olvastam a sorozat három részét), de a bejegyzés olvasása után kijelentem: elvesztem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi, hogy írtál, nagyon örülök neki! :)) Biztos, hogy tetszeni fog!

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -