Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, november 03, 2013

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. 
Partridge a Kupolában él, azon szerencsés kevesek között, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Bár a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia, úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja. 
Amikor Pressia találkozik Partridge-dzsal, a világuk újra összeomlik.

Figyelem! A kötet a Pure vagyis a Tiszták sorozat első része! 

Mostanában sok disztópiát olvastam és valahogy igénylem a további ilyen kategóriájú regényeket. Tetszenek az új ötletek, az elmés megoldások, mert aki ilyen könyvet ír, annak nem szabad híján lennie a kreativitásnak és persze a megfelelő háttérnek sem. A mostani könyv, a Tiszták, is ilyen. Még korábban böngészgettem az új megjelenéseket és akkor találkoztam vele, amikor az Egmont-Hungary bejelentette a következő újdonságait. Azóta szeretném olvasni.

Értékelésem: 55.

A történet egy poszt apokaliptikus világban játszódik, amely akár velünk is megtörténhetne. A robbantások után vagyunk, a kinti világ zord és szinte élhetetlen, az itteniek minden nap a túlélésért küzdenek. Ám a szerencsésebbek, a Tiszták, egy Kupolában élnek, amely megvédi őket a kinti környezettől és ami a legfontosabb, menedéket jelentett a korábbi atomkatasztrófától és annak hatásaitól is. Ám az ott élőknek sem fenékig tejfel az élet, folyamatosan sugárkezeléseknek vetik alá őket, hogy létre jöhessen egy minél tökéletesebb faj. A regényünk egyik főhőse, Partridge, éppen ebben a helyzetben van. Az apja, a Kupola vezetője, az anyja pedig "szentként" halt meg a robbantások idején. Legalábbis ez az a történet, amit a fiú ismer. Ám egy elejtett mondat feltámasztja benne a kétségeket, hogy az apja hazudott és a kinti világban talán életben lehet az anyja és így elkezdi tervezgetni a szökését. A másik főszereplőnk, Pressia, hamarosan 16 éves lesz, ami annyit jelent, hogy az SZFH - diktatórikus szerv a Kupolán kívül - elviszi és az állapotától függően vagy céltábla lesz vagy gyilkos. Nem akar egyik sem lenni és a szökését tervezgeti arra az esetre, ha a szervezet emberei megérkeznének.
A találkozásuk sorsdöntő mindkettejük számára. Egyikük nyomában a Kupola, a másikéban pedig az SZFH lohol, így majdnem reménytelen helyzet, vagy mégsem?

Az ezutáni eseményeket nem szívesen emelném ki külön, mert az már tényleg spoileres leírás lenne, így kérlek nézzétek el, hogy most nem folytatom a történetet.

Műfaj: disztópia.


A kötet legnagyobb erőssége a hangulata és az a teremtett világ, amit Baggott megálmodott. Az első reakcióm a döbbenet volt, nem ezt vártam. A szerző képes volt elérni a leírásaival, a fantáziája képeivel, hogy megborzongjak és teljesen elvarázsolt ez a bizarr világ, már amennyire a szörnyűségek ellenére megteheti. A kezdő kép közvetlenül a robbantások után játszódik, amikor a Kupola üzeneteket szórt el a levegőben, tájékoztatva bajba jutott társaikat arról, hogy jóindulatúan figyelik őket a messzeségből várva az újraegyesülésre. Ezután megmutatkoznak a könyvben az atomkatasztrófa hatásai a túlélőkön. Kezdve először Pressia babafejes kezével, utána a nagyapja torkába olvadt ventilátorral folytatva, ám a mutációk durvák és a szerző igen kreatív volt. Innen pedig tágul a világ is, egyre jobban megismerjük azt, hogy milyen mutációk történtek meg az emberekkel, állatokkal egyaránt és hogy milyen új lények jöttek ezáltal létre. Mindig vártam az újabb és újabb leírásokat, kíváncsi voltam meddig tud még elmenni az írónő, hogy a döbbenetemet tovább mélyítse. A személyes sorsok teszik a kötetet ilyen borzalmassá és sötét hangulatúvá, teljesen megüli az embert.
Külön tetszett az, hogy az írónő utánanézett az atombomba hatásainak és annak alapján állította össze a háttéranyagot.

A világ többi része is kidolgozott. A Kupola rendszerének leírása is kifejezetten tetszett, bár úgy érzem itt még lenne mit leírni, bár nem tudom, hogy lesz-e rá lehetőség. A nagy kedvencem az összeesküvés elméletek leírása és megismertetése volt, a szerző nagyon jól kitalálta ezt is. Választ kapok az olvasás közben felmerülő kérdéseimre a könyvben például, hogy miért voltak robbantások? Miért van seb Partridge apjának mellkasán? Mi történt a fiú testvérével? A máshol is vannak-e ilyenek kérdésemre félig kaptam meg a választ, tehát konkrétan nem íródott le, hogy igen, de ki lehet mindent találni.

Térkép a világhoz
A kötet nagyon izgalmas, alig tudtam letenni. Tetszettek az apró dolgok, amik mindig előrébb és előrébb lendítik a történetet és ezek főleg a karakterek miatt érdekesek, mert ha nem kedvelném az adott személyt, biztos, hogy nem érdekelne mi történik vele. Partridge szálánál alig vártam, hogy kibontakozzon egy egység abból a sok információból, amit az írónő elejtett. Ám a "nagyobb" történésekből sincs hiány, ott van Pressia, aki túl akarja élni az SZFH által rá kiszabott sorsot és az ő menekülésének lehetünk tanúi és annak, hogy a sorsa összefonódik a Tiszta fiúéval. Partridge-nál azaz érdekes, hogy végül megtalálja-e az édesanyját, vagy hogy egyáltalán: mi lehet egy Tisztával ott kint, ahol annyian utálják és meg akarják ölni, pont azért, mert onnan jött ahonnan?
A könyv fordulatokban gazdag. A csavarok váratlanok és ütősek és a kötet tényleg azoknak készült, akik bírják az ilyen hangulatot és az olyan írókat, akik nem kímélik a szereplőiket. Rendesen folyik a vér, durvák a leírások. Ehhez a könyvhöz gyomor kell!

Igazából a másik két szereplőről még nem is beszéltem, Lydáról és El Capitanról. Több szempontú a történet, négyük gondolatait olvashatjuk, ám a két főbb karakter Pressia és Partridge. A főbbek közé venném még Bradwellt, aki igencsak hangsúlyos szerepet kap négyük mellett és nagyon szerettem a mondatait, a fellépését, az elméleteit.
Közülük El Capitan az, aki a legtöbb dologra emlékszik a régi világból és az ő mutációja döbbentett meg a legjobban, ám ő egy járművön ült és arról nem történt említés. Elfelejtődött volna? Ő inkább a testvéri kötelék miatt érdekes és a sorsa nem hagyja az olvasót nyugodni. Róla és a másik Tisztáról, Lydáról, keveset tudunk meg. A lány önhibáján kívül kerül rossz helyzetbe és nekem olyan passzívnak tűnik. A kötet vége felé mutatott valami önállóságot, de a védelmi taktikája a várakozás volt. Egy kicsit többet szerettem volna tudni róla, mert nem volt ellenszenves nekem, csak semleges.

Az SZFH-t először csak a pletykákból ismerjük meg és egyre többet tudunk meg erről a szervezetről, főleg El Capitanon keresztül. A vezetője Ingership, akinek tenyérbemászó stílusa miatt üthetnékem van, nagyon nem kedveltem őt, ám az ő jelenetei sem gyengék, izgalmasak voltak.

Bradwell volt az egyik kedvenc szereplőm, még akkor is, ha a kötet végén nagyon háttérbe szorult. Tetszik az ő karaktere és valószínűleg ő fogja kapni a második részben a nagy főszerepet vagy valami jelentőset alkot majd - a borító miatt gondolom így. Tetszik a lázadása és az összeesküvéselméletei. Pressiával elég bajos párost alkotnak, mert az első találkozásnál összekülönböznek. A lány megharagszik a fiúra azért, mert azt szeretné, hogy minden legyen olyan mint régen, a fiú pedig ezeket a sebeket tépi fel és vágyakat szít a korábbi világra.
Pressia pedig emberi, mert önző gondolatok jutnak az eszébe, ám nem hagyja, hogy ezek uralkodjanak rajta. Inkább a szívére hallgat és ezért tényleg jó karakter.
Partridge követi az elképzeléseit, nem titok, hogy kiszökik a Kupolán kívülre és nem akarja feladni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Bradwellel együtt szerepeltek. Nem kedvelik egymást, Bradwell neheztel rá, viszont amikor kell, akkor képesek együttműködni. Partridge a családja iránti szeretet miatt szimpatikus.

Mindenki őriz még valamilyen emléket a múltjából, ezek értékesek. A bizalom jele az, ha valaki megoszt egyet a másikkal. Mindenkinek van múltja, szála, érzései és vágyai, ezért írt Baggott olyan jó történetet és ezért lesznek szerethetők a karakterek.
Természetesen a szerelem is megjelenik a regényben, ám azt hogy kik között, nem írom le. Szép de szerintem túl hamar alakult ki, én biztos a második részre hagytam volna és pont azért, mert akkor már hosszabb idő telik el és úgy hitelesebb az érzelem.

Pressia keze a trailer szerint.
A többiek kevesebbet szerepeltek, bár úgy érzem nekik inkább a második részben lesz dolguk, főleg Partridge barátainak. A fiú apja nagyon jól helyt állt abban a szerepben, ami neki jutott, ő nagyon okos. Ezzel együtt a regény sokkal bonyolultabb, mint elsőre látszódik. Némely elemeit sikerült kitalálnom - de csak azért mert már találkoztam más művekben is ilyenekkel - viszont a főbb csavarokat nem.
A vége felé több ilyen pillanat volt, ám az a könyv durvább része is. Az írónő nem válogat, bebizonyítja, hogy nem fél a szereplőihez nyúlni.

A borító nagyon beszédes, az eleje a Kupolára, a hátoldala pedig a kinti világra utal. A pillangó Pressiához kötődik, vagy Partridge édesanyjához. A kötés nagyon szép, viszont a gerince könnyen törik és nehéz volt úgy olvasnom, hogy ne jusson erre a sorsra. Az Egmont-Hungary jelentette meg a könyvet 2012-ben. Az Egmont Dark része ez a kötet.


A kötet a Tiszták sorozat első része. A Fuse, a második ebben az évben jelent meg külföldön, a harmadik a Burn pedig 2014 februárjára várható. A következő rész borítója itt látható, nagyon szépre sikerült szerintem. Julianna Baggottól még nem jelent meg más magyar nyelvű regény, bár a kiadóknak lenne miből válogatni, több regénye is létezik a Tiszták sorozat tagjain kívül.


Ha meg kellene mondanom, hogy kik azok, akik nyugodt szívvel olvashatják ezt a regényt, akkor azt mondanám, hogy azok a disztópia rajongók akik bírják a durvább részeket illetve még nem olvastak a műfajból semmit és kíváncsiak egy kiemelkedő alkotásra. Ám csak akkor, ha gyomruk is van hozzá!

Rendelési lehetőség: (itt most csak 999 Ft)
http://www.egmont.hu/julianna-bagott-a-kupola-arnyeka 



Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Pure
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Egmont-Hungary
Fordította: Varga Csaba Béla
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Tiszták
Oldalszám: 568 oldal
Ár: 3999 Ft



Köszönöm, hogy elolvastad!

Forrás:
google képtalálatok.

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -