Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, szeptember 07, 2013

Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni. 
Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa. 
A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. 
Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Figyelem! A kötet a Lélektársak sorozat második része!

Figyelem! A regény gyógyhatású készítmény, adagolása csak mértékkel ajánlott a hosszantartás érdekében. Ajánlható depresszió, félelem és egyéb ilyen nyavalyák orvoslására.

Én teljesen meglepődtem és már előre írom, a decemberi nagy nagy összevetésnél ez a kötet fogja nyeri az Év kellemes meglepetése díjat és most nem viccelek. Az első résznél nem szerettem Skyt (Zedet igen) és úgy voltam vele, hogy nem a legjobb, de elmegy. De! Ez a második rész ez hű, hát eldobtam mindent és csak olvastam és olvastam és hű (megint). Szóval leültem és mire felnéztem, már a századik oldal is elrepült. Igazából nem sok reményt fűztem hozzá kezdetben, mert úgy gondoltam, hogy Zed után nehéz lesz engem lenyűgözni és sikerült! Csak sajnos nem Yvesnek, de erről majd később...

A kusza bevezető után, megpróbálom értelmesen leírni, miért is okozott ilyen katarzist ez a regény. Valahogy úgy éreztem, hogy az első kötethez képest az írónő megtalálta önmagát vagy nem tudom mi történt, de sokkal jobb lett a stílus is, a történet is és a kidolgozás is, a szereplők egyáltalán nem viselkednek furán és nagyon jó párbeszédeket olvastam. Az első oldaltól kezdve folyamatosan faltam a regényt és nem tudtam letenni. Emellett pedig nagyon hálás vagyok, hogy ilyen módon tudott nekem segíteni, lényegében nehéz helyzetben voltam és fontos választ vártam és szörnyen izgultam, de egész végig ott volt mellettem az írónő és a könyvön keresztül segített, így itt szeretném neki megköszönni! Sikerült lenyugtatnia, az idegességemet lecsillapítania, ami egy könyvnél és nálam igencsak nagy szó. Tehát: köszönöm!

Yves. Tudom, tudom, hogy hosszabb a
haja de szerintem ez illik rá.
Első találkozásról itt nemigen lehet beszélni, mármint úgy nem, hogy olvasni szerettem volna az első részt és akkor felpakoltam a másodikat is a várólistámra, majd amikor eljött az idő elolvastam őket.

Az első benyomás alapján a regény máris a maximumra rúgta fel a pontszámot, amikor leültem olvasni és megláttam, hogy Phoenix (a továbbiakban csak Phee) mit csinál, hogyan él, hogyan gondolkodik és mi a képessége, elvesztem a regényben. Az a poén, hogy tényleg később akartam olvasni, mert nem éreztem úgy, hogy készen állok a regényre (bevallom bűneimet, nem bíztam annyira az írónő képességeiben) viszont hajtott valami lelkesedés, ami az első kötet után maradt, hogy azonnal vessem bele magam a történetbe. Így jutottunk el a regény végéig és majd megpusztulok a harmadik részéért, és miért: a kedvenc szereplőm Xav lett. Én esküszöm, író szeretnék lenni és ő, mármint Xav pont olyan mint az egyik kedvenc, általam kitalált karakter (nálam Leónak hívják, köszönj szépen a nagytesódnak) és már itt éreztem, hogy meglőttek. Nem tudtam hogy mi ez a lelkesedés ami az első részből maradt, hát ez volt. Én vagyok a béna, hogy nem ismertem fel egyből. Phee pedig olyan mint a másik szereplőm, tehát ez a regény nagyon nagy örömforrás volt, több szempontból is.

Na de hogy konkrétan a könyvről is írjak egy-két dolgot: Londonban járunk, itt tevékenykedik a Savant Közösség, aminek tagja Phee is, persze ez egy bűnbanda és a bennmaradásért illegális dolgokat kell megtenni a savantsággal járó különleges képességek segítségével. A lány is így tesz és egy egyetemista csoport egyik fiú tagjától kell ellopnia az egyik kütyüjét, Phee pedig biztos benne, hogy ez is szokásos sima ügyek egyike lesz. Fogalma sincs róla, hogy a célpont egy Benedict-fiú és, hogy a srác az ő lélektársa.

Korábban akartam írni a képességekről, hát itt a lehetőség erre. A savantok különleges képességekkel rendelkező emberek, ám ez nincs ott, hogy miért, igazából ez olyan furcsa, hogy senkit sem érdekel, egyszerűen nem merül fel senkiben, hogy ez miért lehet? Miért pont ők lettek így ,,kiválasztva"? Bár, ha a szerző nem kezd el midikloriánokkal dobálózni (kb 4:25), akkor nem lesz a magyarázattal semmi bajom. Enélkül is tetszett ennek a vonásnak az egyszerűsége, az, hogy emberekről van szó és hogy kontrollálni kell az erejüket és persze az sem tökéletes, vegyük csak Zed példáját vagy Yves-ét. Emellett a sorozat különlegessége az, hogy minden embernek mások az erői, hasonlóak vannak, de nincs két egyforma és ez nagyon tetszett.

Phee, képzeljük oda a tépett hajat.
A történet - mivel alig tudtam letenni - nagyon izgalmas és cselekményes, ha nem történik semmi, akkor Phee akar meglógni (az elején), utána pedig folyamatosan haladunk a végkifejlet felé, mindig akad olyan dolog, ami miatt izgulni lehet. Szerencsére itt nem ugyanazt olvastuk, mint az első részben, az írónő nagy fantáziával rendelkezik és nem kellett ismételnie. Amúgy az alapja miatt is el akartam olvasni a könyvet (ezt írtam az előző bejegyzésben is) és pontosan azt kapjuk, amit a fülszövegben ígértek. Ezt a párbeszédek pörgőssége és szellemessége színesíti.

,,- Akkor azt meséld el, miket kaptál le a polcról az utóbbi időben.
- Isaac Asimovot meg Jane Austent. Tudod, a könyvtárban ábécérendben vannak a könyvek...
 Yves az állát simogatta, a szeme csillogott.
- Nagyon érdekes. Büszkeség és balítélet a világűrben - ebben látok fantáziát."

A karakterek közül már írtam, hogy nagyon nagyon nagy kedvencem Xav, mint amint korábban megemlítettem, ha egy pont ilyen karaktert szeretnék létrehozni, akkor egyértelműen kedvenc lesz az illető. Igazából a beszólásait bírtam a legjobban és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hogyan viselkedik, hiszen a harmadik rész az ő regénye lesz!
A többiek közül Yves kerül előtérbe, de egy-két jelenet erejéig megjelenik Sky és Zed is. Az első könyv főszereplőit örömmel fogadtam, Sky itt már szimpatikusabb szereplő, mint az előzőben volt, jobban kedveltem. Yves nagyon esetlen a lányokkal és ettől lesz szimpatikus és aranyos, bár amikor kell, tehát az életben határozott. Phee nagyon jó főszereplő, bár az ő esetében a rossz helyzetének a folyamatos ismételgetése egy kicsit zavaró, de sokkal jobban szerettem az ő történetét olvasni, mint Sky-ét. Erős, okos, életrevaló és van önálló véleménye.

A múltkor előhoztam egy témát, méghozzá a vallásosságot. Ezzel kapcsolatban azt írtam, hogy a szerző az első kötetben nem hozta fel, pedig az ilyen adja magát. Itt már igen és kb azt mondta Yves, amit én, bár ő hozzátette azt is, hogy nem olyan lélektársat kap, mint amit akar, hanem olyat, akire szüksége van.

A lélektársi kötelék itt szép, valljuk be ez a sorsszerűség megható és szerintem nem lesz nyálas a történet, jó volt róluk olvasni, a sorozat egyik szépsége ez az elem. Az elsőnél azt írtam, hogy instant a szerelem és utána árnyalódik a helyzet, itt nem éreztem ezt. Phee pont annyira kezd vonzódni a sráchoz, mint bárki más egy idegenhez, bár ha nem lenne ez a lélektárs dolog, csúnyán lehetne a szerzőre nézni amiatt, hogy két nap után már kockáztatnak mindent egymásért, az a jó, hogy ezzel az írónő is tisztában volt, konkrétan a regényben van egy ilyen rész, amikor a gonosz gúnyolódik ezzel.

A kiadás hozza az első színvonalát, bár nekem az első rész feketéje jobban tetszik, bár itt a borítón feltűnik egy főnix is. Itt elgondolkodtam, a nevek eddig is beszédesek voltak, mi lenne ha Phoenix is a hamvaiból feltámadó madár lenne? ,,Elhamvad" a régi élete, hogy a lélektársával egy újat tudjon kezdeni, plusz Yves képessége a tűzkeltés, tehát meg is van az alapja, ahhoz hogy új életet kezdjen.
A fejezetek elején oldaldíszítés található, igencsak esztétikus látvány.

A sorozat... én most döbbenten csak meg azon, hogy trilógia, azt hittem hosszabb lesz. Ezek szerint az utolsó rész fog kijönni szeptember 25-én, Crystal címmel. Engedjetek meg nekem egy ilyet: :(

Érdekesség:


A(z alapvetően) kamaszoknak szóló, lebilincselően izgalmas történet főhősei a savantok. Kik ők, hogy találta ki/meg őket?

Azzal kezdtem, hogy eldöntöttem, hogy miről nem akarok írni – ezek voltak a vámpírok, vérfarkasok, zombik, stb, és minden extrém paranormális dolgot kizártam. Azt akartam, hogy a szereplőim közelebb álljanak a hétköznapi emberekhez. Így a köztük kibontakozó szerelem sokkal inkább elképzelhető, hogy veled is megtörténik, mintha hegyes fogai és szőrös füle van a szereplőknek.
A ’savant’ szó már a18. század óta létezik az angolban (a franciából ered), azokat jelöli, akik különleges képességekkel rendelkeznek. Mikor kerestem egy fantasy elemet a történetemhez, úgy éreztem ez egy erős és kifejező szó arra, hogy jellemezzek egy olyan csoportot, amelyet az különösen kifinomult érzékszerveik jellemeznek.

Miért pont ennek a korosztálynak kezdett írni? Miben egyedi és különbözik a trilógia a többi tini regénytől?

A választás nagyon egyszerű, a lányomnak írtam, aki kamasz. Különben pedig nincs semmi titkos oka. Azokra gondoltam, akik szeretik a képzeletet kicsit vegyíteni a romantikával, de már unják azokat a lényeket, akiket az előbb említettem. Az emberi tényezőkre koncentráltam, úgy, hogy közben egy extra dimenziót adtam nekik telepatikus képességükkel és egyéb, nem mindennapi erőikkel. Talán ezek különítik el kicsit ezeket a történeteket a többitől.

Így már érthető, hogy a Lélektársak – Sky nyelve valóban tükrözi a kamaszok nyelvhasználatát. Így nem kellett túl messze menni, hogy tanulmányozza a viselkedésüket, milyen zenéket hallgatnak, mit viselnek.

Két kamaszom van otthon (és egy fiatalabb is), tehát a tinédzserek nyelve, viselkedése tényleg körülvesz. Próbáltam élő párbeszédeket alkotni, durva káromkodások nélkül.
Fontosnak találtam a divatot (semmi sem bélyegez meg egy könyvet úgy, mint a rosszul megválasztott ruhák). Hallgattam az aktuális sikerlistákon szereplő zenéket is (általában a gyerekeim ajánlottak, mindezt azért, hogy legyen valami fogalmam arról a világról, amiben mozognak.)

Melyik szereplő megalkotása volt Önnek a legizgalmasabb? Miként találat ki és építette fel a Benedict családot, és a címszereplő lány, Sky történetét?

Kedvencem nincs, de a hősnők megalkotásába mindhárom esetben sok energiát fektettem, hogy kellően összetettek legyenek. De Sky, Phoenix (a második rész címszereplője) és Crystal (a harmadiké) gondolkodásmódja teljesen különböző. Például Sky gyakran a képregények vagy épp a zene kifejezéseivel jellemzi, értelmezi a dolgokat. Ez azért is van, mert egy sérült személyiség, egy elhagyott gyermek. Az ő megtalálása rajzolja meg a történet ívét és adja meg az izgalmát.
A Benedict családot a hagyományra és a hét, különböző, generációkon átnyúló különleges képességgel rendelkező fiúra építettem. Zed a hetedik, ami azt is jelentette, hogy ki kellett találnom hat helyes testvért neki – igazán hálás feladat volt. Írás közben azon kaptam magam, hogy mindegyik Benedict bátyba beleszeretek. Zed, az én rossz fiúm, olyan, mint az a srác, akiről középiskolában álmodoztam. Az egyik szereplő így jellemzi a regényben: olyan, mint a belga csoki – egy bűnös, de ellenállhatatlan dolog.

A Lélektársak – Sky sok helyütt olyan dinamikus, mint az akciófilmek, és ezen túl kifejezetten sok képet használ. Hatottak mozifilmek Önre?

Szerintem a legtöbb írót erősen megfertőzték már a filmes dolgok abban, miként szerkesztik a könyveiket. Annyira domináns művészeti ág, hogy nem igazán lehet megkerülni. A Lélektársak - Sky esetében gyakran azon kaptam magam, hogy időről-időre elképzelem a történéseket, és úgy figyelem, mintha a vásznon nézném
Mivel a koncepció szerint E/1-ben mesél egy narrátor, a tervezgetés nagy részét Sky fejében töltöttem, tehát nem kívülről fürkésztem, ahogy a moziban látjuk a szereplőket.

Mennyit árulna el a magyar olvasóknak a másik két kötettel kapcsolatban?

A könyvek nem ismétlik önmagukat – új helyszínen, új kalandok, új hősnő. Ami azért közös: a szívdöglesztő Benedict fiúk. Nem akartam a Twilight mintát követni: összehozni egy párt, majd szakítani. Úgy döntöttem, hogy mindegyik kötet egy másik, különböző hősnő szemszögéből játszódjon, miközben a háttérben azért látunk még régi szereplőket, így marad némi fogódzó, kötődés a korábbi részhez.
A következő állomás London Phoenixszel, majd Velence jön Crystallal - remélem élvezni fogjátok!

Bár a trilógia véget ért, vannak újabb ötletei?

Három báty történetével meglennék, de most szeretnék visszalátogatnia a Savantok világába, hogy elmondjak még pár történetet, és természetesen, hogy lélektársat találjak a többi fiúnak is. Most épp nyakig vagyok egy új dologban, egy teljesen új szereplőgárdával, épp ezért ez titok, nem árulhatok el többet.

Nagyon remélem, hogy Magyarországon is szeretik a Savantok világát! Szeretek visszajelzéseket kapni az olvasóktól, tehát, látogassátok meg honlapomat (www.jossstirling.co.uk) és áruljátok el, hogy melyik fiút kedvelitek a legjobban!

Csapody Kinga
(engedéllyel közölve)

Forrás: http://ujkonyvpiac.hu/index.php/cikkek/item/163-mindegyik-benedict-fiuba-beleszerettem-egy-kicsit

Csak annyit tennék hozzá, hogy személy szerint várom a további könyveket!

,,Jól ismertem a felemelő érzést, ami egy-egy sikeres újításom közben fogott el, az elegáns becsúszást, a tiszta szerelést és a villámgyors eliszkolást. De most komolyan, hát nem ér ez is annyit, mint körbe-körbe rohangálni egy idióta kis csapáson a stadionban? De, igen, ez az én számom, ebben én vagyok az aranyérmes!"

Értékeljünk!











Kap egy aranyérmet a regény, remélem a harmadik is dobogós lesz! (Trilógia révén biztosan...)

Köszönöm, hogy elolvastad! 



Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Stealing Phoenix
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Manó Könyvek
Fordította: Totth Gitta
Illusztrálta: -
Oldalszám: 314 oldal
Ár: 2999 Ft

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -