Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for április 2013

Nyereményjáték újratöltve!

A bűvös 100. bejegyzés eléréséig játszunk! Ez a 90. bejegyzés tehát már lehet küldeni a képeket!

Gretty megelőzött, pontosan olyan játékot szerettem volna indítani amilyet ő is közzétett.

Akkor kezdem a nyereményekkel:

a nyertes választhat az alábbi könyvek közül egyet, amelyet a posta segítségével fogok eljuttatni a részére:






















A lényeg:
fotózd le a könyvespolcod és küldd el az alábbi email címek egyikére a képed, a tárgyban feltüntetve az INDULHAT A JÁTÉK! felhívást:

rue0103@gmail.com
kikyou100@citromail.hu 

és már csak annyi lesz a dolgod hogy lájkold és figyeld a facebook oldalam (itt: https://www.facebook.com/pages/A-m%C5%B1v%C3%A9szet-nyelve/595567727120831) ahova felkerülnek a képek. Sorsolás fog dönteni (random.org), viszont minél több lájkod van annál többször kerülsz bele a kalapba tehát érdemes megosztani a felhívást és a képet is.

Figyelem! Egy ember csak egy képpel nevezhet!
Ha olyan nagy a szekrényed hogy egy képre nem fér rá, lehet kreatívkodni nyugodtan.

A második helyezett nyereménye még egy 2000 Ft-os kupon lesz valamelyik könyves hatalom boltjába.

Jó fotózkodást és jó játékot!

Így veszíted el

A szerelem mozaikdarabkái...

,, Nem vagyok rossz ember. Tudom, hogyan hangzik ez - védekező, gátlástalan -, de igaz."

Fülszöveg:
Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

És most beszéljünk egy kicsit a szerelemről. (Mielőtt mindenki megijed, nem Szirmai Gergő zseniális vloggerkedését szeretném utánozni, most ilyen kedvem volt.) Ez az az érzés amit minden ember legalább életében egyszer megtapasztal és általában az első szárnypróbálgatások mindig eséssel járnak.
De mi van azzal az emberrel aki folyamatosan, újra és újra ugyanabba a hibába esik? Nem elég neki a jelenben lévő párja, hanem mindig újabb és újabb nők után néz, egyszerre akár ötven futó kapcsolattal rendelkezik. Mit lehet mondani egy ilyen emberről? Hogy szenvedélybeteg? Vagy hogy
A kereső ezt hozta ki az Otravida, Otravez-re.
,,hajtja a vére"? Miért nem elég egy szerető neki? És egyáltalán: miért nem tanul belőle?

A regény (khm... megszokás, na) szóval a novelláskötet alapja ez az érzés, ez a szerelemkeresés minden egyes nőben (vagy bogárban ami mozog), ez a nyugalomkeresés amit egyiknél sem talált meg. Egy központi figura volt a történetek hátterében és ez maga Yunior aki feltűnik a legtöbb novellában, direkt megkerestem egyben nem volt benne, mégpedig az Otravida, Otravez c. darabban.

Az egész könyvet átszövi az erotikusság, amit nagyon hiányoltam A szürke ötven árnyalatából és ami ilyen témájú jobb könyvben azonban mindben benne van, szóval azt mondom hogy ez egy nagyon jó elem mert hangulatot teremtett, úgymond atmoszférát adott a műnek.

A cím, az Így veszíted el az egyik novella záró sora de utal az egész novellaköteg (már nem jut eszembe több szinonima) tanulságára: ha hajt a véred akkor nem lesz soha boldogságod és mindegyik szeretőt így veszíted el.

A novellákra jellemző az erős vég, általában ott üt nagyot az író valamelyik szervünkre (szív vagy vese kinek mikor hogy), nagyon jó a csattanója. Mindig egy kicsit elszorult a szívem amikor egy-egy kisebb rész befejeződött mert sikerült hatnia rám és ez nagy szó. Ugyancsak sajnáltam a szereplőt mikor kihasználták és nem tett ellene semmit, hagyta magát. A hálátlanság nagyon tud fájni és Díaz ezt nagyon jól tudta ábrázolni illetve érzékeltetni, a magánnyal együtt. Szóval tetszett ez az érzelmi kavalkád amit sikerült kiváltania belőlem.

A másik vonás amit kifejezetten szerettem a könyvben az a társadalmi helyzet volt. Tökéletesen visszaadta az Egyesült Államokba költözött dominikaiak hányattatott sorsát hogy nagyon nagyon nehéz a helyzetük. Illetve a másik: megpróbálják még egymást is kihasználni az állampolgárságért (,,dokumentum kurva"). Szörnyű dolog hogy egy nemzetiségbe tartozó emberek mennyire nem találják meg az egységet. Az még rosszabb hogy Amerika mégsem a szabadság földje hanem ennek a melegágya, hagyja hogy ez megtörténjen. Az erős boldogul, a gyenge pedig vagy megszökik vagy meghal. A rasszizmus mindennapos dolog ezeknek az embereknek az életében. (Önéletrajzi ihletés vajon?)
Ahogy a megbélyegzés is: ,,ő is csak dominikai férfi". Ez a legrosszabb, ahogy skatulyába húzzák az embert...

A vallás dolgairól nagyon kevés szó esik. Yunior enyhe gúnnyal viseltetik édesanyja dolgai iránt:

,,Addig sosem volt nagy templomba járó, de amint beütött nálunk a rák, hanyatt-homlok Jesucristo rajongó lett; annyira hogy ha lett volna kéznél alkalmas kereszt, simán felszögeli magát. Abban az utolsó évben, különösen totál Ave Maria lett."

Műfajilag a novelláskötet besorolást kapta és komolyan el nem tudom képzelni hogy ezek a darabkák egymás nélkül is létezzenek. Láttam valamelyik bloggernél (nem tudom kinél), hogy korábban már megjelentek csak különálló egységként. Ezek a részek adnak egy teljes képet, adják meg a hangulatot ami olyan varázslatossá teszi ezt a könyvet. És ezt én írom aki eddig idegenkedett a kortárs szépirodalomtól! Most már nem fogok...

Azt mondom a világkidolgozásról hogy én mindig is ilyet szerettem volna olvasni. Hogy nem kell magyarázni mert jól mutatja meg és mindent értünk és még tovább is gondoljuk őket. SPOILER! Hogy hasson, hogy átérezzem milyen az amikor a saját bátyád a szemedbe köp a hálátlansága miatt; hogy emellett mégis tudjak aggódni érte. Hogy szánjak meg egy olyan nőt aki megvet és próbáljak meg neki segíteni annak ellenére hogy ódzkodom tőle és ő szemmel láthatóan utál. 
SPOILER VÉGE!

És itt van az egész ember vágyainak kulcsa: a család. Mindenkiben kereste a leendő gyermekei anyját és erre a bizonyíték a Félreépők kézikönyve c. novellában található (SPOILER: a bizonyíték a gyerekhez való hozzáállása.)
SPOILER VÉGE!

A könyvnek nem a cselekmény az erőssége hanem az író stílusa és hangulatteremtése. Nem mindegyik novellának van, az egyes részek inkább visszaemlékezések; az Alma címűben a főszerep szerintem inkább a benyomásoké hogy hirtelen eszébe jutott a lány és gyorsan le akarta írni az emlékeit róla mielőtt elfelejtené. Különben az egész műre jellemző ez a kapkodás. Néha újra kellett olvasnom egy-egy bekezdést hogy emlékezzek mit írt a különféle lányokról mert nagyon gyorsak a témaváltások.

A karakterek közül hangsúlyos Yunior, Rafa és a szüleik. Emlékszem mikor még gimnazista ifjonc voltam (hú de régen volt) az irodalomtanárom Örkény munkásságánál megjegyezte hogy az a jó könyv ahol az író keveset beszél és mégis rengeteget tudunk meg a szereplőkről. Mivel itt is novellákról van szó ezért a fenti szempontnak teljesülnie kell és azt írom hogy ez maradéktalanul sikerült is. A karakterek emberiek problémával, rengeteg hibával és sok-sok álommal ami mindegyikőjüknek más.

Az első benyomásom igazából nagyon távolt volt a várttól. Mielőtt a kiadó felkeresett már nagyban szemeztem ezzel a könyvvel, de mikor lehetőségem nyílt elolvasni az első fejezetet egy kissé leesett az állam, jó értelemben persze. Nem ezt vártam. Helyette sokkal jobbat kaptam. A kezdés hangsúlyos, egyből a közepébe és nagyon jó ötlet volt ezt a novellát (Nap, hold, csillagok) előre tenni.

Nagyon nagy kedvencem volt a Pura, illetve az Invierno - Azon a télen c. rész. Főleg a múlt az, amit nagyon szerettem olvasni. Az Otravida, Otravez című szerintem egy kissé kilóg a történetek közül, nem nagyon tudtam kötni Yuniorékhoz. Viszont itt van a legjobb leírás a fekete bőrűek sorsáról, szóval gondolom ezért került be a könyvbe.

,, Ezek vagyunk mi. És még így is kevesen vannak, akik hajlandók nekünk eladni. Amikor személyesen beszélünk velük, elég jól bánnak velünk, de a végén sosem hallunk felőlük, és amikor Ramón legközelebb elhajt arra kocsival, azt látja, hogy a ház amit megnéztünk, már lakott, általában blanquitos, szóval fehérek lakják; azt a füvet nyírják, ami a miénk kellett volna legyen, és a mi reménybeli eperfáinkról vágják az elszáradt gallyakat."

A könyv szerkezete egyszerű: kilenc novella alkotja, hosszabb-rövidebb terjedelemmel. Igazából a kiadást még nem láttam, de már nagyon kíváncsi vagyok rá. Ha a többi Cor Leonis könyvből indulok ki, akkor biztos hogy tartós lesz. A borítót nagyon szeretem, igazán figyelemfelkeltő.

A stílussal sem volt nagyobb gondom, sikerült néhány új szót tanulnom aminek nagyon örülök viszont a kiadó helyében én beszúrtam volna itt-ott egy-egy lábjegyzetet a magyarázatokkal. Nem tudom hogy az eredeti kiadásban ez szerepel-e, ha igen akkor vegyük úgy hogy nem mondtam semmit. Viszont nem mindenhol kellene, mert általában ott van a mondat második részében igencsak ötletesen megoldva ez a probléma. A másik: azért akad benne egy-két csúnya szó is. Ami mondjuk engem nem zavart, csak már olyan mértékű volt hogy meg kell jegyezni.


Junot Díaz, Pulitzer-díjas író a Dominikai Köztársaságban született, de később családjával az Amerikai Egyesült Államokba, New Jersey-be emigrált.
A Rutgers College-ban diplomázott. A The Brief Wondrous Life of Oscar Wao szerzője számos díjat nyert regényével: John Sargent Sr. First Novel díj, National Book Critics Circle díj, Anisfield-Wolf Book díj, a daytoni Irodalmi békedíjat és 2008-ban Pulitzer-díjat. Nagyszerű regényén kívül több díjnyertes novelláskötettel is büszkélkedhet. A Voices of Our Nation Workshop társalapítója.
(Forrás: http://corleonis.hu/?dis_writer=detail&ID=28)


A kiadónál hamarosan megjelenik: a Fulladás (Drown) és az Oscar Wao csodálatos rövid élete is.

A kötet vége szerintem nagyon jól lett lezárva SPOILER: (mekkora ötlet megírni az összes kapcsolatát és kiadni, biztos hogy lenne bevétele; engem is érdekelne).

A könyv 2500 Ft-ba kerül, amit nagyon reális árnak érzek. Főleg hogy kétszáz oldalas a könyv is (kb) és a tartalom miatt is nagyon megéri megvenni.

Értékeljünk:

Kinek ajánlom? Aki nem fél egy-két csúnya szótól, meg akarja ismerni egy szerető gondolatait és akit érdekel a téma.

Hasonló könyvnek mondanám a Tökéletes kémiát, bár azért ott folyik a rózsaszín rendesen és inkább a társadalmi ellentétek miatt mondanám hasonlónak.

5/5 pont


Eredeti megjelenés: 2012
Angol cím: This is How You Lose Her

Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Cor Leonis kiadó
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 208 oldal
Ár: 2500 Ft




Köszönöm, hogy elolvastad!

Moxyland

Önámítás felsőfokon!

,,- Mi, például a gyerekeknek való játékok? Az a Moxyland fos? Vér és bél. Vadállatiasságra neveli őket, szerinted nem? Nem arról szól, hogyan barátkozzanak össze a világ más tájaim élő gyerekekkel, hanem hogyan jussanak előrébb, egy szinttel feljebb!"

Fülszöveg:
Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Első találkozás: molyon. Borító miatt. jajj de szeretem a kiadó borítóit, mondtam már? Aztán elolvastam a fülszöveget megtetszett, de már az elég volt hogy tudtam, a Zoo city alkotónőjéről van szó így nem volt kérdés hogy szeretném elolvasni. Hamarosan jön majd a Zoo cityről is az értékelés hiszen az utazókönyveket gyorsan el kell olvasni.

Itt egy kupac Moxy!
Nekem is lesz hamarosan! 
Akkor vágjunk is bele: a történet négy szálon fut: Kendra (szponzorbébi rossz időben, rossz helyen), Toby (vlogger szlenggel), Tendeka (naiv idealista) és Lerato (karrierista hacker) szemszögét láthatjuk, megismerhetjük gondolataikat és érzéseiket világképüket. Furcsa volt olvasni az egyes szakaszokat, az elején pedig nagyon gyorsan történik minden. Kendrával kezdünk, de szívesebben mondanám azt hogy Tobyval mert az ő részére jobban emlékszem. Már csak azért is, mert kapkodtam a fejem a szlengjei között; az alap világ így is zavaros volt hát még ha így tálalják.

,, -Igen, azt hiszem, egy lágyabb kezdés jobb lenne. Amíg rá nem érzel megint a dologra."

A műfaji beosztása így alakul: sci-fi és cyberpunk (,,high tech and low life") és disztópia. Cyberpunk, mert a technika mindent átsző, lényegében egy senki vagy ha nincs mobilod. A sci-fi alap műfaj főleg a kiadó mibenlétének ismeretével. Annyira nem kell ezt magyarázni szerintem. A disztópia kapcsán ott a Kormány Rt és az emberek belenyugvása hogy kényelmesebb egy ál-élet mint az igazi, ez főleg a virtuális élettel illetve a reklámok manipulatív erejével kapcsolatos.

A Kormány Rt jelenléte számomra hiányzott. Csak a rendelkezései vannak, ha ez sejtetés és direkt van így akkor jó munka, mert megfoghatatlan; Tendeka ezért sem nagyon tudott lázadni, nem volt benne a kormányzati munkában (nem tudta mi hogy működik) hogy tudja mit és hogyan kéne támadni hogy rést üssön a pajzson. Ten olyan amatőr volt, (jó nem mintha nekem lenne ilyenféle múltam) de segíteni egy maroknyi emberen nem jelenti azt hogy meg tudja dönteni a fennálló rendszert. A hiányra visszatérve: megfoghatóan csak az aitók és a rendőrök által vannak jelen és azért ez diktatúra és nem tudod mi ellen, de félsz mert ismeretlen és nem lehet tudni meddig megy
Ghast és nem Ghost. :P 
el (ld. a pályaudvaron történt események...).

Jajj, jajj a világbemutatással nagyon rosszban voltunk mi ketten a regénnyel, mert sajnos nem nagyon magyaráz dolgokat, hanem adottnak veszi azt hogy az olvasó már régóta ismeri a világot de sajnos nem. Nagyon kíváncsi lettem volna hogy hogy alakult ki ez a kultúrkör, a Ghost (enyhe minecraft utalás: hehe Ghast-ot írtam, rakok be egy képet a laikusoknak is...) miért akarja az élő reklámot. Sansa könyvében, A menekülés évében volt egy ilyen rész hogy vezetés közben felvillant egy hirdetés pont a vezető előtt; most ez ugrott be ahogy az élő reklám kifejezésre néztem. Azért morális kérdésként felmerül: lehet-e egy ember testét reklámfelületnek használni? Nem jönnek elő mindenféle tüntetők? Őket még nem verhették le mert ez volt az első ilyen kísérlet embereken... és miért reklám az hogy valaki rejtegeti a jelet amit rá raktak?

Amúgy a világ amit megteremtett igenis érdekes és jó, csak nem feltétlen tudta nekünk ezt visszaadni ahogy teljes valójában létezik és lüktet. Csak bemutat, de nem magyaráz. Sokkal jobb lett volna ha hosszabb a regény és többet olvashatunk a háttérről.

Megint egy Moxy.
Szaporodnak. Lázadnak a lopás ellen.
Ez az egyik fél csillag levonásom, a másik a túl szlenges nyelv. Plusz az hogy lehet hogy kevés az a négy szemszög, hiányoltam azt a réteget aki által bemutatta volna a reklámok szabta üres életet. Bár lehet hogy az írónő csak pártatlan akart maradni és így anélkül hogy befolyásolt volna minket bemutatott egy ellentmondásos világot és ránk bízta ki mellé állnánk. Emellett szól az antihősök sora és a fennálló rendszer cselekedete a mögötte húzódó okkal, egy kicsit olyan ez mint a </Harmónia> világa, de vajon tényleg ezt akarják amit elmondtak? Mert nem tudjuk, nem tudhatjuk hogy valójában mit gondol a felső vezetés. Ahogy Müller is mondta, jobb ez a világ mint a korábbi (bűnözők, lövöldözések, gyilkosságok), ez egy szempont. De ott a másik is: a reklámok, az üres és lélektelen élet nem élet. Vajon mi a jó választás?

Ha már ennyit regéltem a világról nézzük az apróbb dolgokat: szponzorbébik. Megígértem páromnak hogy elmagyarázom. Ez egy zseniális és lélektelen ötlet. Hogy miért? Az ember a legjobb élő reklám, gondoljunk csak bele! Én az egyik tanárom miatt szerettem meg a Colát, mert egy fél éven keresztül itta az orrom előtt az üdítőitalt... szóval itt a lényeg hogy az emberek az élő reklámok lesznek, testükön hordják a cég jelét. De mondom, ez Kendra esetében nem annyira feltűnő... a rocksztárnál már hasznosabb
A másik dolog ami a technológiánál megtetszett, az a mobiltelefonos ügy, hogy nem létezel lényegében ha nincs mobilod illetve lekapcsolhatnak és áramot vezethetnek beléd. Ezt a mobilodon keresztül.

Akkor a regény cselekményességére jellemző a pár nap alatt lefutó akció amit itt jó is volt viszont az írónő csak rohan és nem tudjuk úgy beleélni magunkat a dolgokba (elidegenítés eszköze, hm?), a regény nem rázott meg. Teljesen érzéketlenül ültem egyes részeknél SPOILER ALERT! Kendra sorsánál vagy éppen Tendeka értelmetlen mártíromságánál SPOILER ALERT VÉGE! 
és talán ennek hatnia kellett volna, de nem hiszem hogy az érzelmesség volt a cél.

A címmel kapcsolatban még mindig gondban vagyok: miért az a cím? Csak találgatni tudok, de addig is itt egy idézet:

,, Odadob nekem egy játékérmét rajta a Kiwi Pop kabalafigurájával, egy dínószörnyecskével. A dög csupafog mosolyt villant rám, kis fekete gombszeme van, és a neve Moxy. Ezt is csak onnan tudom, hogy annyi délutánon át hevertem totál kiütve a gyerekműsorok előtt."

Komolyan azóta ezen gondolkodom, amióta elolvastam a könyvet és ezért sem jelentkeztem hamarabb a poszttal. Még most is csak feltételezek: a fenti legelső idézetből is kiindulva tehát: a Moxyland játékban van Moxy aki rászól a rosszalkodókra és ki is tiltja őket onnan tehát ő nevelne. Mégis az egész játék arra tanít hogy hogyan taposs el mást mert mindig lesznek belógó idősebbek akik csupa emberbaráti szeretetből kiszúrnak a többiekkel... és ezt ki lehet vetíteni a könyvbeli (vagy jelenkori valós) világra és ezért ez a cím bár nem tudom mennyire valóságtól elrugaszkodott spekuláció ez.


A karakterek szempontjából lesz mit írni és mégis könnyű lenne őket jellemezni, de mégsem sablonok. Ezért lesznek emberiek.



Kendra alakját összekevertem Lerato kinézetével, mert a facebookos képről nekem az ugrott be hogy Kendra sötét bőrű... Szóval számomra ő egy kis naiva, butácska szegény. Sebezhető. Rosszkor volt, rossz helyen és megdöbbentő hogy egy embert így kezelhetnek ahogy őt és itt most nem csak arra gondolok hogy eladta a testét a reklámoknak hanem a végére is ilyen könnyen eldobható egy ember, vajon hányan léphetnek még a helyére?



Lerato szerintem a legéletrevalóbb karakter négyük közül, azt viszont nem mondom hogy szimpatikus is. Ami vele történik az bevett gyakorlat volt már, ez nem meglepő. Na jó, talán mégis.
És milyen a karakter? Életrevaló, többet nem tudok mondani és nem is biztos hogy érdemes.


Tendeka a másik naiv. Teletömték a fejét mindennel és hisz annak aki ezeket a gondolatokat támogatja. Próbálna cselekedni, de nem tud, egyedül kevés hozzá. SPOILER ALERT! A halála teljesen értelmetlenné válik Toby miatt, feleslegesen lett mártír. SPOILER ALERT VÉGE!
Egy kicsit máshogy képzeltem el őt, azt hittem véznább. Aki a képen van túl nyugdot, Ten a regényben pedig ezerrel pörgött.




Toby, akit egyáltalán nem szerettem. Ő az a tipikus érdekember, aki nem nézi a másik érzéseit, átgázol rajtuk csakhogy neki jó legyen.







SPOILER!
Itt nincs happiend, nincs megváltás. A jó keményen szív (és nem cukrosat) aki pedig a Moxyland igazi szabályai szerint játszik, feljebb jut a ranglétrán. Érdemes elolvasni a karakterképek alatti szöveget is... SPOILER VÉGE

A vége: üt. Nagyon is. Csak arról órákat lehetne beszélni...

A kiadása amúgy jó, szép könyv. 2013-as kiadású. Ára: 2990 Ft.


Értékeljünk:

Kinek ajánlom? Aki szereti az Ad Astra kiadó többi könyvét, továbbá cyberpunkmániás, plusz aki nem veti meg a jó sci-fit.

Hasonló könyvnek mondanám a Harmóniát:
http://moly.hu/konyvek/ito-projekt-harmonia

4/5 pont a fentebb részletezett dolgok miatt, tehát nagyon hiányoltam a leírásokat és a magyarázatokat. Plusz a szleng miatt és hogy hiányoltam az átlag ember gondolatait, mert hát ők négyen nem azok!



Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: Moxyland

Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Ad Astra kiadó
Fordította: Körmendi Ágnes
Oldalszám: 312 oldal
Ár: 2990 Ft




Az írónő soraival búcsúzom:

,,Az az igazság, hogy ez mind lehetséges, főleg, ha hajlandóak vagyunk feladni a szabadságunkat a kényelemért, a biztonság illúziójáért. A saját színes, csillogó kis disztópiánk mindig csak egy totalitárius rendszerrel arrébb van."

Köszönöm, hogy elolvastad!

Képek forrása: google képtalálatok. Már bezártam az ablakokat. 

Márciusi beszerzések


Folytatódik a szokásos polcos képpel, tehát a Leláncolt Nárcisszusz még februári beszerzés volt. A Jane Eyre eset a Libriből jött velem, kettő közül szerettem volna választani de a Lélektelen nem volt megfelelő állapotú (tehát kemény kötést akartam, de az nem volt) és akkor így ő jött velem. A Szent Johanna gimi 8. része az Örökké előrendelt példány volt, ahogy a Hívogat a fény is.
Az SZJG könyvet muszáj volt előrendelni, szeretem azt a hatást amit kivált, tehát eddig ez a legjobb kikapcsoló könyv amit valaha olvastam, viszont most Virág hülyeségétől falnak mentem, Renit pedig leütöttem volna egy péklapáttal, többször is. Bővebben majd a bejegyzésben fogok írni róla.
A Hívogat a fény igazából Gabriel miatt, a borító miatt és amiatt hogy alig várom hogy végre tudjam olvasni.

A Moxyland és Diaszpóra inkább bloggerkedvezmény vagy mi. A Diaszpóráról már írtam, Moxylandről fogok írni legközelebb. És ha minden igaz lesz Moxy plüssöm!

A Beauty bookdepós bűnözés, a Szépség és Szörnyeteg egy újramesélése. Az ilyen történeteket nagyon szeretem!

Az Archívum és az Így veszíted el nagyon várt példány volt! Az előbbiről már írtam, az utóbbit még olvasom de jó lesz mert hat az olvasóra. De előbbi Moxy jön!

A Tövisek királya pedig már áprilisi könyv.

Az Archívum

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Fülszöveg: 
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Még egy elismeréssel tartozom: szerintem ez a könyv a kiadó egyik legjobb könyve! (A másikról majd később lesz bejegyzés, mert újraolvasom...) Egyszerűen le vagyok nyűgözve és kellemesen csalódtam! Gratulálok amiért ilyen jó könyvet adtak ki!

Figyelem, a könyv az Archívum sorozat első része! 

Az alap: egyszerűen fantasztikus, a fülszöveg tökéletesen visszaadja a lényeget. Tehát az emberek élete haláluk után is megmarad, egy könyvtárban ahol az összes emléket összegyűjtik. Néhány Történet (igen, nagy T-vel) azonban felébred nyugtalan álmából és megpróbál kijutni az élők világába. Ezért kellenek az Őrzők akik védik a múltat, a Történeteket, a Sikátort (ami az Archívumból vezet az élők felé) és lényegében egymást is. Könnyű lenne ebben a világban zavart kelteni, ugye?

Az első találkozás a molyon történt, láttam ahogy @abstractelf olvassa és tetszett a borító. Ezért megismerkedtem az akkor még angol verzió fülszövegével és elhatároztam, hogy ezt a könyvet mindenféleképpen meg kell szereznem.

Mivel nem találtam Owenről normális képet, szóval
a férfi modellek többsége szexéhes vadállatnak tűnt és egyik
sem volt megfelelő a fiú karakteréhez, ezért hozok inkább
promóciós cuccot. Íme:
Forrás: http://1.bp.blogspot.com/-hZ9kGcpzmho/UJgz4o4SLcI/AAAAAAAAKMA/3KcO-gNbZiI/s1600/totebagandswag.jpg

A műfaji beosztás egy kissé fura a goodreads-en, valakik disztópiának írták be... na mindegy, szóval műfajilag YA, de ifjúsági regényt is írtam elvégre mégis csak Magyarországon vagyunk ahol sokan nem is hallottak még a YA-ról... Mellette krimi is, elég sok vonást magán hord a könyv, a gyilkosság, a nyomozás például és a logika használata (Poirot örülne...) A paranormális jelzőt azért kapta meg, mert csak ,,szellemekről" van szó plusz az ,,emlékek olvasása a tárgyakból" nevű képesség sem éppen hétköznapi tulajdonság.

A cím nem mélyértelmű, egyszerű és nagyszerű, Az archívum. Könnyű kitalálni hogy miért ez a választott név.

A világkidolgozással kapcsolatban van egy kis hiányom, az írónő nem zárt le mindent rendesen, szóval maradt pár kérdésem a könyv végén is. Persze közben is felmerültek, amik azt hittem bakik lesznek de nem lettek azok mert egyből választ is kaptam rájuk. Az egyik ilyen: (megint a kijelölés)
Miért gyilkolt Robert?
Ms. Angelli honnan tudta Owen történetét?
Hirtelen ezek jutnak eszembe, ezek voltak azok amiknek a hiánya nagyon feltűnt.

Különben nagyon jól kezeli az egész történetet és hátterét is. A leírásai tele voltak érzelemmel, annyira jól tudta érzékeltetni a gyászt vagy a magányt például Ms. Angelli esetében is.

,, – A maga módján minden értékes. Minden tele van történetekkel. – Ha még tudná, mennyire. 
– Az ember néha érzi benne azt a sok életet. Én mindig egyből kiszúrom a hamisítványokat. – Elmosolyodik, de aztán ellágyul az arca. – És… azt hiszem… ez célt is ad az életemnek. Így kötődöm más korokban élt emberekhez. Amíg ez megvan, addig nem vagyok egyedül. És addig ők is velünk vannak valamilyen szinten."

Vagy éppen Mac gyásza Ben elvesztése miatt, vagy ahogy a szülei próbálnak normális életet élni de az csak önámítás. Egyszerűen nem tudom rendesen elmondani  szavakkal mennyire tetszett a regény és hogy milyen érzéseket váltott ki. Mert hat az olvasóra. A könyv alaphangulata komor, csak Wes karaktere oldja a feszültséget.

A szerkezetére jellemző a fejezetekre osztás és általában azon belül van egy rövidebb visszaemlékezés Papira ahogy a szabályokról beszél vagy a saját példájáról és van a jelen idő, amit Mac mond el. A stílusa egyszerű, nagyon könnyű olvasni.

Kulcs. :)
Forrás:
http://weheartit.com/entry/58637724/via/marinaflower
Volt egy rész, amikor Owen először megjelent, ahol azt mondtam hogy jé ez a könyv olyan mint a Csontváros. Ugye Owen és Jace hasonlít egy kicsit (a Végzet Ereklyéiben is hasonló volt az első találkozás a mostanihoz, egy kis túlzással ezt lehet mondani) és az a helyzet is amikor az Árnyvadászok vadásznak különféle lényekre úgy az Őrzők is Történeteket keresnek.
Utána el is múlt a hasonlóság érzése, rájöttem hogy egyáltalán nem hasonlít a két regény.

A cselekményre egyáltalán nem lehet panasz, izgalmas az első szótól az utolsóig és letehetetlen. Igaz hogy a közepe lassabb de a feszültséget fent tartja a kíváncsiság hogy vajon mi történt a kitörölt emlékekkel, a lánnyal és hogy ki a főbűnös könyörgöm. Utána az utolsó 30 oldalon végre eljutunk a végkifejlethez.

Különleges képességként jelenik meg ez az emlékolvasás illetve az élők érzelmeinek érzékelése (utoljára ilyet a Bűbájos boszorkák sorozatban láttam, de ott Érző volt a nevük). Ezzel az emlékolvasással tudják visszavinni a Történeteket az Archívumba, mert csak visszanézik hogy merre jártak a Sikátorban és mielőtt a Történetek kiszöknének a való világba visszaviszik őket a helyükre.

Maga az Archívum több könyvtárszobából áll. Próbáltam keresni képeket, de ilyet úgysem találnék mert ahhoz külön kéne rajzolni. A szekrények polcokból állnak ahol a Történetek pihennek, névvel és évszámmal ellátva. A gyűjtemény különböző részekre osztható: például vörös és fehér különítményre. A vörös különítménybe kerülnek azok a Történetek amelyek korábban felébredtek vagy ha az illető Őrző volt életében; ez a különleges gyűjtemény, extra védelemmel. A fehér pedig a még alvó és egyszerű életű (tehát akik nem voltak Őrzők) történetek helye.

Az irodalmi utalások azért észrevehetőek, célozgat Dante Isteni színjátékára hogy az Archívum olyan mint a Pokol (Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!) viszont a nevekben is lehet egyfajta mitológiát felfedezni szerintem. Angelli asszonyság neve angolul angyalt jelent, Nix neve pedig így hogy férfi névként használja talán mégsem az éjszaka istennőjét akarja szimbolizálni.

A karakterek közül senki nem lett kedvencem ami nem baj, mert nem tudok róluk rosszat mondani (sem). A főhős Mac életrevaló, nem nyámnyila, okos és a saját erejéből próbálja elérni a céljait. Az öccse elvesztése megrendítette, a gyásza nem sok és nem is kevés, átérezhető. Kedvelhető karakter, ideális főhős és teljesen emberi.
Wes-szel kapcsolatban annyit tudok írni, hogy ő főleg azért kellett hogy oldja a feszültséget, ami jó is. Illetve egy szerelmi háromszöghöz, ami valószínűleg a későbbi részekben fog megoldódni. Többet nem írhatok, az már spoiler lenne. Őt is kedveltem és tetszett a külsejéhez fűzött magyarázata.
Owenről (akiről nem találtam normális képet) inkább nem szeretnék írni. Azt hittem kedvencem lesz, de mégsem lett.
SPOILER!
A húgával kapcsolatos történet szívszorító, még a vége felé is.
SPOILER VÉGE!

Második rész, nagyon várlak!
Tetszett nagyon a krimi szál, mert a lány képes gondolkodni (ezt már írtam) és maga veszi kézbe az irányítást. Végre, végre normális nyomozás! (Szegény Agatha Christie-re itt most nem gondolok, ő mestere a szakmájának!)

A vége ledöbbentett és nagyon ügyes az írónő. Nem sejtettem semmit (a kb 880 előzménykönyv tapasztalata mellett!) és végig csak sodródtam és nem tudtam letenni a regényt. Főleg hogy a fejezetek végén mindig olyan függővég volt, hogy tovább kellett olvasni! Kíváncsi vagyok az írónő többi regényére is!

A könyv egy sorozat, Az Archívum első része. A második rész, a The Unbound (vagyis Az eloldozott lehet egy cím, nem ismerem még a tartalmat erre tippelnék és már van egy elméletem hogy mi fog benne történni Owennel... ) 2014-re várják/várjuk angolul! Azt viszont nem tudom hogy mit fog még megírni, hiszen olyan lezárt az első rész, hogy nem is lenne szükséges a második. De mindegy, egy tehetséges írónőtől bármit elolvasok!

Angol borító.
Az írónőnek egyébként több könyve is van: az első a The Near Witch (Közeli boszorkány?) és annak feles része The Ash-Born Boy (Hamuból született fiú). A Vicious (Bűnös) 2013-ban fog megjelenni és úgy láttam az írónő a blogján ARC példányokat sorsol. Gondolom a szerencsés még szeptember előtt olvashatja majd, ahogy egy ARC könyvet szokás...

A magyar kiadást igazából még nem láttam, de ami késik nem múlik. Ha a többi Főnix könyvből indulok ki akkor tartósak viszont a puha kötés miatt a széleire vigyázni kell. A borítója nagyon tetszik bár szokatlan mert annyit néztem az angol megfelelőt amire nagyon hasonlít.

A könyv 2980 Ft-ba kerül és azt mondom megéri megvenni!


Értékeljünk:

Kinek ajánlom? Aki szereti a krimi műfajt annak mindenféleképpen, de nem hátrány ha mellette a YA műfaj kedvelője is. Amúgy mindenkinek!

Hasonló könyv lehet a Csontváros ha már megemlítettem a regényben de a bátrabbak a kezükbe vehetnek egy Agatha Christie regényt is. Az irodalmi utalás miatt az Isteni színjátékot is ajánlom. Linkek:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-csontvaros
http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-tiz-kicsi-neger
http://moly.hu/konyvek/dante-alighieri-isteni-szinjatek

5/5 pont
Bár volt hiányérzetem, de nem érdekel mert ez egy jó könyv! Kérem a következő részt!


Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: The Archived

Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 272 oldal
Ár: 2980 Ft




Köszönöm, hogy elolvastad! 

A hónap borítója (április)



Legközelebb hozom a fülszöveg fordítását is, de most sajnos ez elmarad. 

Amúgy a cím: Lángokból született. (Born in flames= Lángokban született, de az előző jobban hangzik szerintem.) Facebookon találtam rá, azt hiszem egy giveaway jóvoltából. 


Diaszpóra

Figyelem! A könyvben a nyugalom megzavarására alkalmas asztrofizikai levezetések, bonyolult fizikai magyarázatok, féreglyuk és téridő összefüggések találhatók! Kéretik óvatosan fogyasztani!
Egy sci-fi, nemcsak mélyúszóknak!

Fülszöveg:
Íme, az árva! Olyan világba született, amely nem is valódi. Digitális lény, akit elmemagból növesztettek, semleges nemű, virtuális polgár szondák, műholdak és szerverek végtelen hálózatában, mely átszövi az egész Naprendszert a külső bolygóktól a Nap háborgó felszínéig. 
A XXI. századi Introdus óta az emberiség drasztikus változásokat eszközölt önmagán. A legtöbben a halhatatlanságot választották, csatlakoztak a poliszokhoz, tudatos szoftverekké váltak. Mások a gleiznerlét mellett döntöttek: eldobható, felújítható robottestekbe költözve nem vesztették el a kapcsolatot az erők és a súrlódás fizikai világával. Sokan közülük végleg elhagyták a Naprendszert fúziós meghajtású űrhajóikkal. És vannak, akik a végsőkig kitartanak. Ők a Föld sarában és dzsungeleiben hátramaradt húsvérek: egyesek álommajmokká sorvadtak, mások a tengerben lubickolnak vagy a levegőben repdesnek, a statikusok és a hídverők pedig élhető emberi sorsot próbálnak kovácsolni maguknak. 
A polgárok gondtalan nyugalmának azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy nem várt katasztrófa éri a húsvéreket, mely arra enged következtetni, hogy a poliszok jövőjét a természet törvényeinek fittyet hányó, bizarr asztrofizikai folyamatok fenyegetik. Így hát az árva polgárok és húsvér menekültek egy csoportjával karöltve nyomába ered a tudásnak, amely egyedül szavatolhatja a biztonságukat…

Akkor kezdjük is a fülszöveggel. Hát nem annyira bonyolult, mint a könyv maga, ez egy összefoglalása a dolgoknak és mégis visszaadja az értelmét. Szóval nagyon jó. Tetszik a minimális fogalommagyarázat itt is, pl. a gleiznereké. Igazából a borító az, ami megragadja a figyelmet, mint az Ad Astránál megszokhattuk. Más is felfigyelt az egyetemen a borítóra, tehát ez egy komoly érvvel alátámasztott állítás. Tehát a fedő nagyon tetszik, az egyik kedvencem a kiadótól. Ha már ennél a témánál tartunk akkor egyúttal a kiadásról is írnék néhány szót. Hát sajnos nagyon kikezdtem hogy egy helyen fogtam és minimálisan felgyűrődött a keménylap széle. Tetszik a fogalommagyarázat a végén és az író forrásmegjelölése.
2013-as könyvről van szó egyébként.

Na ez eddig kusza volt, megpróbálok érthetőbben írni.

Műfajilag a science fiction könyvek közé tartozik, de nem ám a gyenge fajtába, hanem ez már igenis hard sci-fi. És ez engem nagyon felkészületlenül ért. Bosszant ha nem értem a könyvet és nagyon sokszor elvesztettem a fonalat mert nem értek én a kémiához, fizikához (örültem hogy megszabadultam tőlük, mondja a jó TTK-s) egyszerűen igénylem a parasztnyelvet ilyenkor. Hát Greg Egan nem kegyelmezett, nagyon hosszú monológokat, néha oldalakon átívelő eszmefuttatásokat olvashattam. Mintha geomatekon ültem volna megint... Ám most mindezekkel ellentmondok, mert: nem baj hogy bonyolult volt, megérte. Mert akármennyire szenvedtem visszagondolva értem az egész működést vagy legalábbis a lényeget igen és ennyi elég is.
Nem fogok egy könyvet azért lepontozni mert hülye vagyok hozzá.

,, Azok után, hogy személyes tapasztalatokat szerzett az igazságbányászatban, Yatima messzemenőkig egyetértett vele. Egyetlen tájon, egyetlen könyvtárfájlban, egyetlen műholdfelvételen, egyetlen drón sugározta képen sem talált szebbet a matematikánál."

Féltem, hogy mit fogok tudni írni én még erről a könyvről, de csak jönnek a szavak szóval megnyugodtam. A lényeg: ami nagyon nagyon tetszett az a komplexitás. Ugye a tudományban (a földrajzban, ahhoz értek (egy kicsit) na) rendszerszemlélet van, egy komplex rendszer a Föld és úgy is kell vizsgálni. Itt nem éppen a bolygónkról volt szó, hanem már nagyobb léptékű dologról az univerzumról, az egész világegyetemről meg még azon túlról is, és tetszett hogy a szerző mindenre gondolt, képes volt ezt a fenti szemléletet belerakni a könyvbe. Mert minden összevágott, a fizika, biológia, földrajz (nagyon tetszett az evolúciós vonal, és a Wang-csempék is), sőt még befigyelt az irodalmi utalás is. Enyje hát, mi lesz így a természettudományos szemlélettel?

A kereső dobta ki, távolról azt hittem hogy nagy az ember orra... amúgy
ez az egyik könyvborító.
Forrás: http://noahpinionblog.blogspot.hu/2012/10/what-is-math-and-why-should-we-use-it.html

Hát akkor jöjjön az irodalmi utalás ha már így belelendültem és mielőtt elfelejtem: egyrészt Ibsen egy drámájára utal és Asimov Én, a robot című művére. Az előbbi meg is van említve, az utóbbi pedig a szerkezetében hasonlít. Ugye ott is a történeteket megelőzi egy kis párbeszéd bár az inkább a világ és a törvények alkalmazhatóságának bemutatására törekszik. Itt viszont már inkább azon kívül hogy az író így próbálja megoldani a visszaemlékezést okkeresés, tanakodás hogy a Transzmutálóknak mit fognak mondani. De akkor is hasonlít az elődre!

A borítón lévő ajánlás a New Scientist-től származik ami teljes mértékben igaz, ahogy az univerzum titkai felfoghatatlanok egy ember számára, Egan világa is olyan (6 dimenzió...).

A cím, a Diaszpóra igazából szegregált csoportokat jelent köznapi használatban, pl. a zsidóké; itt már inkább az történik hogy a szoftverek amik régen emberek voltak, ezerszeresen klónozták magukat és elmentek hogy választ találjanak arra a kérdésre hogy miért ütközött két neutroncsillag és jött el a Földön a világvége pedig nem kellett volna? Ők a különféle diaszpórák, a különféle klóncsoportok alkotnak egyet-egyet. Bár Diaszpórája a Földön maradt húsvéreknek is van (ld. lenti idézet), de a könyv a fentit nevezi annak.

,, Onnantól, hogy az egyes közösségek különböző kategóriákra bontják a világot, és homlokegyenest eltérő dolgok foglalkoztatják őket, nem beszélhetünk többé Introdus előtti értelemben vett globális kultúráról. Felaprózódunk. Elveszítjük egymást." 

Kérdéseim is vannak illetve mégsem, mert megtudom őket válaszolni, például ilyen volt: a miért ért mindenki ennyire a matematikához? A válasz: mert szoftverek és már nem emberek. A másik: honnan tudták hogy vannak Transzmutálók? Ők csak hirtelen feltűntek a regény közepén, hogy ,,jé, keressük meg őket!" de honnan tudták hogy egyáltalán léteznek?

Ha már így beszéltem a különféle témákról, szót ejtek írok az alapgondolatról. Vagyis az ember kifejleszti a halhatatlanságot, amit Greg programok formájában képzel el, az ő szavaival élve:
,, ... és a konishi modellel nem az volt a célom, hogy a jelenlegi emberi agyműködést írjam le, hanem elképzelt szoftver-leszármazottainkét." 
Mindezt úgy hogy a világegyetemen belül csak porszemek vagyunk, kiszolgáltatottak:
,, - Jó, akkor hagyjuk a Lacertát, hagyjuk a gammakitöréseket! Húsz éve azt hittük, hogy a Földre a legnagyobb veszélyt egy aszteroida becsapódása jelenti! Nem dőlhetünk hátra, mondván, mi túléltük a csapást, a húsvérek meg nem. A Lacerta ékes bizonyítéka, hogy nem értjük a világegyetem működését, és a tudatlanságunk végzetes lehet."

A cselekményességre jellemző hogy míg millió éveket is ugranak a regényben, a történetvezetés ezzel szemben kissé lassú és nehezen lehet vele haladni. Igazából ez a levezetések miatt van. Az elején beledob a mély vízbe ezért is volt lehetetlen zajban olvasni a könyvet mert a kezdet egy árva ,,születése" vagyis készítése, egyfajta kísérlet. Feltérképezetlen terület.
Az utána lévő világkép kissé furcsa, olyan érzésem volt mint a Tűz lobban a mélyben esetén, hogy próbálnám én megérteni, de egy hatalmas MI VAN? kérdés lebeg a fejem felett. Ez csak a szokásos emberközpontú gondolkodásmód miatt van, amit az Ad Astra regényeknél érdemes elfelejteni. Szóval nehéz volt ezt az alaktalan létet megszokni, illetve van alakjuk de testetlenek és változik a kinézetük...

Abszurdnak éreztem, hogy az egyik szereplő meghalt illetve több is, jött volna a gyász érzése is aztán eszembe jutott hogy hoppá van még kilencszáz ugyanolyan személy. Így nem tudtam teljesen szomorkodni... (Blanca)

A karakterek közül úgy igazán mindenki hangsúlyos volt mindenki fontos volt valamiért, de ha az érzelmeikről kéne írnom, nem tudnám megtenni.
Inoshiro nem bírta elviselni a nyomást, viszont Yatimára az őrült tudós kifejezést lehetne használni; elszántan akar megismerni mindent. Talán Gabriel és Blanca esetében a szeretethiány lépett fel (lehetséges?).

A vége jajj, mindenért kárpótol! Most írhatnám, hogy realisztikus mert ez már csak így megy, és azt hogy az emberi szoftverek az új Transzmutálók? (jelöld ki hogy lásd!)

Az író a lelki szemeim előtt úgy él, mint aki ide-oda pattan a könyvespolcok előtt és sorra veszi le a könyveket pontosan tudva hogy mit hol talál. A művekből pedig felnézve elregéli nekem a különféle tudományos elméleteit például a Kozuch elmélet továbbgondolását és amikor már úgy érzi megmagyarázott egy kis szegmenst, gyorsan továbbmegy a következő könyvhöz és ugyanazt csinálja. Tehát a képzeletemben igencsak hiperaktív az író. Ilyen érzésem volt olvasás közben.

Többi borító: hát... a magyar a legjobb! Van még ellenvetés?



Ez egyáltalán nem illik hozzá szerintem.
Úgy látom ez az angol borító.


Elvileg német nyelven jelent meg.


Szépnek szép, de nem illik a Diaszpórához. Ő pedig a spanyol testvér klón vagy gleizner kinek mi tetszik.








Értékeljünk:

Kinek ajánlom? Mindenféleképpen tudományszerető embereknek, de akik nem diplomáztak asztrofizikából azok is meg fogják érteni.

Hasonló könyvet még nem olvastam, talán őket tudnám ajánlani:
http://moly.hu/konyvek/vernor-vinge-tuz-lobban-a-melyben
http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-en-a-robot

4/5 pont: azért csak zavart hogy bonyolult a szöveg és ez néha a könyv élvezetéből is elvett. Jobban örültem volna több cselekménynek, kevesebb tudománynak.

,, - Mégis folyton azt kérdem magamtól: hova tovább? A történelem nem mutat irányt. Az evolúció sem. A C-Z alapító okirata kimondja: értsd meg és tiszteld a világegyetemet... de milyen alakban? Milyen léptékben? Milyen érzékszervekkel, milyen elmével? Azzá válhatunk, amivé csak akarunk... és a lehetséges jövők eme nyitottsága mellett még a galaxis is eltörpül. Felfedezhetjük-e anélkül, hogy eltévelyednénk?"



Eredeti megjelenés: 1997
Eredeti cím: Diaspora

Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Ad Astra kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Ár: 3.490 Ft




Köszönöm, hogy elolvastad!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -