Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for október 2012

Vérbe öltözött Anna


,,A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.  Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.  Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…"

Amikor megláttam a molyon (Gigi olvasta angolul és azt hiszem az egyik polcon) már tudtam én ezt olvasni szeretném. A borítója megfogott. A következő találkozás pedig szintén a molyon történt, mikor megtudtam, hogy a Geopen kiadó kiadja a regényt. Nagyon megörültem neki, és elhatároztam, megszerzem Annát. Hát így került egy orosházi kirándulás alkalmával hozzám.
,,Ha az anyád boszorkány, akkor te mi vagy, egy Harry Potter?" 
Kissé másra számítottam a fülszöveg alapján, valószínűleg elfelejtettem, hogy ez egy fiataloknak íródott szerelmi történet. Lényegében. Az első meglepetés a szóhasználattal jött, tehát meglepett a könyv könnyedsége, az emészthetősége és hogy a szavak pont a helyükön vannak. (Ezt azért kell megemlíteni, mert A szürke ötven árnyalatában végignevetni egy szexjelenetet az oda nem illő szavak miatt, az igazán kellemetlen. De nem nekem.) A másik, pedig az hogy szeretem a cinikus szereplőket, a hozzászólásokat és nagyon fel tud dobni bármilyen történetet a gunyorosság. Az elején még ez volt a helyzet, de ahogy haladtunk a végkifejlet felé, eltűnt ez a vonás. Nem azt mondom, hogy hátrány lett, mert alig tudtam letenni a könyvet de azért jobban örültem volna ha megmarad.

,,Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat."

Az alap történet a fülszövegben benne van, ezzel most nem foglalkoznék. A kezdés nagyon erős: Cas akcióba lendül és megtudjuk hogy önként választott sorsa az, hogy szellemeket öljön, vagyis hogy eltüntesse őket az élők sorából. Utána a vezetés továbbra sem rossz, izgalmas marad egészen az utolsó lapig. A cselekmény akciódús, az elejétől a végéig izgalmakat kapunk, tehát nem lehet letenni (tapasztalat). Mellé a jó szóhasználat a regényt tökéletessé teszi ezen a szinten. Azért csak ezen, mert van egy pár dolog amit nem tudok hova tenni.
,,A kísértetek fura lények. Amíg élnek, addig viszonylag normálisan viselkednek, de amikor meghalnak, mániásan rögeszméssé válnak. Megszállottan csak arra koncentrálnak, ami történt velük, és a számukra legszörnyűbb mozzanatnál gyakorlatilag csapdába ejtik magukat. Számukra semmi más nem létezik, csak annak a bizonyos késnek az éle, vagy annak a bizonyos kéznek a szorítása a nyakukon. És az a perverz szokásuk, hogy szeretik újra meg újra eljátszani azt a végzetes pillanatot, lehetőleg közönség előtt."
A baki a kísértetekhez kötődik. Az oké, hogy Anna szellem és (bár ez is furcsa) Cas meg tudja ölni (késsel!) a szellemeket, de amikor egy ember hátba vág baseballütővel egy szellemet és az megtántorodik vagy ha megfogják egy szellem vállát annak nem éppen úgy kéne lennie. Ez szerintem baki.
A másik, ami nem tetszett hogy a vége felé egy kicsit összecsapottnak éreztem, mintha az írónő sietne már, hogy végre ki tudják adni a regényét.

Amúgy Anna a feléig nem jelenik meg, de a belépője igencsak hatásos. Az írónő nem fél hozzányúlni a szereplőihez, amit a regényben lehet olvasni, az nem sok, kellett. Bár sokszor sajnáltam a szereplőket.
,,Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm kéne – apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz."
A háttér jól kitalált, tetszett Anna története, bár sajnáltam is és teljesen mértékben megértem. Tetszik a tettek miértje, hogy logikus a regény és jól felépített maga a világ és a könyv is. Örülök, hogy olvashattam!
Elnézést, hogy ma csak ennyit tudtam írni.

Összesítés:
4,5/5 pont

Kedvenc szereplő: Anna
Utált szereplő: -

Kedvenc rész: a szellemek történetei (még jó hogy kb. csak kettő ilyen volt benne, jobban tetszett volna ha többet kapunk)
Utált rész: nem hosszabb a regény

Nagyon tetszik a balra látható borító, bár ezt egy blogger készítette, itt a linkje (http://geeks-and-books.blogspot.hu/2011/10/anna-dressed-in-blood-cover-re-create.html) ami direkt lett így kiírva.

Eredeti cím: Anna dressed in blood
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Oldalszám: 284
Fordította: Bíró Júlia

Hamarosan megjelenik A rémálmok lánya, a sorozat második része! 

Köszönöm, hogy elolvastad! 

Az elfeledett kert


,,Egy kislányt magára hagynak.1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón.
Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv – egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és „Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja."
Hű ez a könyv, ez aztán nagyon jó volt. (Elöljáróban ennyit.)

Az egymásra találásunk egy hideg, téli vagy őszi napon kezdődött, amikor a gazdaságföldrajz zh-ra igyekeztem volna. Böngésztem a facebookot egy kis megnyugtatásért és a Könyvmolyképző híreire bukkantam amiben éppen közzé tették, hogy mely könyveket fogják hamarosan kiadni. Köztük volt ez is. A következő alkalommal, a kiadó kalendáriumában találkoztunk újra ahol el lehetett olvasni a könyv egy részletét, már itt megtetszett. A legutóbbi találkozás (ez az olvasás előtti) a könyvtárban történt, ahol szépen megbújt a könyvek mögött. Csak a szerencsén múlt, hogy észrevettem.

Az alaptörténetet a fent olvasható fülszöveg teljes mértékben tartalmazza, bár tény, hogy spoilert tartalmaz, de a könyv élvezetét nem rontja el. Már az első fejezettől rabul ejtett a történet, nagyon örülök hogy olvashattam.
,,Aki a halál néma hajójára vált jegyet, mindig a rég eltávozottak arcát keresi a parti tömegben?" Ahogy Kate Mortontól megszoktam, kisebb bölcsességekkel egészíti ki a történetet, bár itt most kevesebb volt, mint a Felszáll a köd c. művében. Igazából nem is hiányzott, hiszen a cselekményesség kárpótolt mindenért és a szóhasználat egyszerűen mesteri volt.

A szerkesztése csak az elején volt zavaros, tudniillik az első rész az 1913. év Londonjában játszódik, a második pedig 1930-ban, Brisbaneben, a harmadik pedig 2005-ben. Mindig más szereplő szemén keresztül, ezért ismerünk meg minden karaktert és ettől lesz jó a regény. Az elején nagyon zavaros és kicsit bonyolulttá teszi ez, tehát figyelni kell rendesen a szálakra, hogy ki mikor és kivel beszél de könnyen bele lehet rázódni és a közepén szerettem a legjobban ezeket a váltásokat, a végén pedig már ki nem állhattam. Kicsivel lentebb lesz szó a regény hibáiról (szerintem) és ez is köztük van.
A legjobban amúgy az 1900-as éveket szerettem, tehát Eliza sorsa érdekelt a legjobban.

,,– Ne várd, hogy valaki kiszabadítson – folytatta Anya, és a tekintete mintha a távolban keresett volna valamit. – Ha egy lány arra vár, hogy megszabadítsák, sosem fogja megtenni magának. Még ha módja volna is rá, nem lesz hozzá bátorsága. Ne légy ilyen Eliza. Találj rá a bátorságra, tanuld meg, hogy hogyan szabadíthatod meg magadat, soha ne támaszkodj senkire."

A szereplők nagyon nagyon kidolgozottak, amiért pirospontot adok az írónőnek. Mindenki élőnek tűnik, reális problémákkal amikkel legjobb tudása szerint igyekszik megbirkózni. A végére nagyon megutáltam Rose-t, unszimpatikus lett. Lady Mountrachet sem a kedvencem igazából.
Meg kell említeni még a regényben a szereplők egymáshoz való viszonyait. A fanatizmustól az igaz szeretetig, mindenféle érzelemmel találkozunk. Hasonlít Eliza és Rose viszonya a Vámpírakadémia párosához Rose és Lissa viszonyához. Az önfeláldozás ugyanaz Eliza és a VA. Rose esetében. Bár Lissa sosem volt olyan idegesítő mint a Kertes Rose.
Linus fanatizmusa túlmutat már a testvéri szereteten, talán megőrült amikor a húga fájdalmat okozott neki?
,,Remény – hogy meggyűlölte ezt a szót! Az ember lelkébe plántált alattomos mag nem kíván ápolást, titkon gyarapszik, majd látványosan virágba borul, ahogy az ember óhatatlanul is dédelgeti. A remény akadályozza meg azt is, hogy az ember a tapasztalattól fogadjon el tanácsot."
 A stílusról annyit, hogy Morton nagyon szépen ír, élvezet olvasni.

A kötet állapota és borítója: mivel könyvtári könyv ezért itt lehet a legjobban megfigyelni mennyire tartós egy adott példány (bár az ,,enyémnél" úgy nézem max. második vagyok aki olvassa ezt a regényt) szóval azt mondanám, hogy a kemény borítós extrán tartós, viszont a puháért már nem tenném tűzbe a kezem. A borító elfogadható, viszont jobb az angol.
,,Az ítélőképességet gyakran megviseli, ha az ember alól frissiben húzták ki a talajt."
Ami nem tetszett a regényből (mielőtt rátérek a többi jó részre és elemre) az a hossza volt és ellentmondásként néhány összecsapott rész. Kezdjük Rose és Nathaniel vonatútjával, erről csak megemlítés szintjén van szó, pedig nagyon kíváncsi lennék a gondolataikra. A következő összecsapott elem az a Lady és Lord Mountrachet *spoiler* úgynevezett büntetése *spoiler*. Valahogy úgy érzem Ms. Morton ezeket is megírta, csak kihúzta őket. Hiányt éreztem az elején, Nell 21. születésnapján mikor Hugh elmondja a dolgokat.
A hossza azért probléma, mert nagyon nagy kínzás hogy olyan későn tudjuk meg a megoldást.

,,A mesék különös élvezetet jelentenek, felkeltve a gyermekkor elbűvölő és olykor félelmetes érzéseit."

Nagyon szerettem benne a meséket. Én is szívesen elolvastam volna Eliza Makepeace meséit. Adják ki!

Az írónő humorát (?) mutatja, hogy beletette a regénybe Ms. Hodgson Burnett írónőt, akinek úgy tűnik az ihlete A titkos kertre Eliza kertjéből származik és Rose felépüléséből persze csak a regényben. Annyira szeretem amikor Kate belerak egy-egy írónőt a regényébe. Nem hiába éreztem hasonlóságot a két mű között, szándékosan csinálta így Morton.

Imádtam a regény meseszerűségét, a hangulatát, a kísérteteit amik ha nem lennének Julia csinálna és a szavakat, azt hogy a regény elvarázsolt és hogy meséket akarok olvasni! Annyira jó könyv volt!

Végezetül:
,,Sose feledd, hogy kellően erős akarattal még a gyengék is nagy erővel rendelkezhetnek."
Összesítés:
4,5/5 pont

Kedvenc szereplő: Eliza
Kedvenc rész: a mesék

Utált szereplő: Rose és Lady M.
Utált rész: -



Eredeti cím: The Forgotten Garden
Eredeti megjelenés: 2008

Kiadja: Könyvmolyképző, 2011
Fordította: Borbás Mária
Oldalszám: 622




Köszönöm, hogy elolvastad! 

Csodaidők (első és második rész)


Nagyon régóta tartozom egy bejegyzéssel a Csodaidőkkel kapcsolatban és már régen meg kellett volna írnom, nem tudom hogy miért nem tettem eddig. Olyan furcsa lesz újra kifejeznem, hogy mit gondolok a történetről. Annyira nehéz hozzá kezdeni, de igyekszem a lehető legjobban visszaadni amit éreztem a két regénynél. Hiába, Raana Raas (vagyis Görgey Etelka) egyik kedvenc írónőm lett, meg is indoklom majd miért.


Kezdem akkor az első résszel: (Az ogfák vöröse)
A történet Judyról szól, aki egy intézetben nevelkedik. Minden megváltozik, amikor csodás véletlenek folytán a Raas családba kerül be, ami a Kavenben az egyik legbefolyásosabb.
Giin szála sem mentes a bonyodalmaktól, nagy hatalmú safir, vallási vezető aki nemcsak a családjáért, hanem közösségéért is küzd a politika eszközével.
Yaan pedig a Raas család elsőszülöttje, nagy súly nehezedik rá, apja zsarnokoskodása miatt radikális lépésre készül a 18. születésnapján.

Az ő szemszögük olvasható az első részben és nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni. Egyszerűen a szemünk előtt játszódik le egy Hamupipőke történet, tehát Judy a szegény lány, akit az anyja is félredobott bekerül egy gazdag családba, ahol szeretik és végre jóra fordul az élete. Nagyon kedveltek az ilyen történetek (lényegében az Rtl Klub X-faktor c. műsora is erre épít...) szóval ez egy nagyon jó alap.
Giin a kedvenc szereplőm. Nagyon kedvelem a karakterét. Tetszik az a mód, ahogy kiáll a közösségéért.
Yaant nagyon nem kedveltem az első részben, már spoiler lenne hogy miért, maradjunk annyiban, hogy teljesen más mint Giin.
Ha már írtam a karakterekről be is fejezem a gondolatot: tehát karakterizálás van, karakterfejlődés van, tökéletes a regény.

A regény háttere összetett: az első regényben még kevesebb az ilyen tartalom, a másodikban jobban előtérbe kerül, de ezt majd kicsit később részletezem. Szóval az első részben megjelenik pár társadalomkritika. Például a kiszakadtak közösségének elítélése, a munkások rossz körülménye. (Több van, csak nagyon régen olvastam.) Giin politikai küzdelme, lényegében árral szemben úszik, mind mind olyan tartalmi elem ami jóvá teszi a regényt, hihetővé és valóságossá.

A politikai rész miatt ha hamarabb olvasom, akkor biztos, hogy nem szerettem volna. Volt egy politikai földrajz órám és Huntington miatt megkedveltem ezt a műfajt. Ezután már nagyon jó volt olvasni.

Zh időszakomban vettem elő a regényt és nagyon idegeskedő típus vagyok. Szóval mikor elővettem Az ogfák vörösét képes voltam kikapcsolni és lenyugodni. Ezt a hatást nem sok regény tudja elérni, de Eta könyve igen.

Ami miatt még nagyon tetszett a könyv, az a kidolgozottsága volt. A saját nyelv, a kultúra, a Szent Könyv szövegei. Annyira jó látni, amikor egy író ennyit foglalkozott a művével.

A vége egyfajta reménykedést hoz, bízzunk egy jobb jövőben!




A második rész: Kiszakadtak
A másodikról sokkal nehezebb írni, még mindig elszorul a torkom ha a regényre gondolok. Sokkal összetettebb és kevésbé reménykedő inkább baljós hangulatú az egész regény.

Judy már nővé érett és a kaveni hagyományoknak megfelelően férjet kell választani neki.
Giin a CSU-ba belépés miatti következmények ellen küzd, amelyek főleg a kiszakadtak közösségét érintik.
Yaan pedig folytatja életét és küzdelmét.

Szándékosan írtam ilyen rövid jellemzést a történtekről, nem akarok lelőni semmilyen poént.

A karakterek itt is kidolgozottak, még Yaant is sikerült megkedvelni. A nyafogós fiúból, érett férfi lett. Az a legjobb az egészben, amiért kedvenc könyvnek jelöltem ezt a regényt is, az az hogy érzelmeket vált ki és ez nagy szó. Pl. a Vámpírcsókok idegességen kívül (a sok bugyutaság miatt) nem sok mindent ért el. Viszont ezt a sorozatot élmény olvasni.
A másik dolog ami miatt kedvenc lett, hogy a szereplőknek nagyon sok problémájuk van és nem nyafognak. Bátran szembemennek a sorsukkal.
Itt a kedvenceim: Judy, Giin, Yaan, David.

A vége függővég, ha nincs meg a harmadik rész nem ajánlom, hogy elkezd!

Teljesen más mint az első könyv, eltűnt a reménykedés. Már csak a biztos tudatosság van: háború lesz.

Kemény társadalomrajzot kapunk, sokkal jobbat mint az első részben. Mintha az elsőben Eta csak próbálgatta volna, hogy mire képes, de a Kiszakadtakban mutatta meg hogy mit tud. Nagyon örülök, hogy magyar írónőtől ilyen minőségű könyvet kaptunk és tényleg, ennél jobb könyvet még nem nagyon olvastam. Kötelezővé kéne tenni, hogy mindenki olvassa és okuljon belőle.

Megszakadt a szívem párszor, de nem baj, olvasom tovább. Kell lennie egy jobb jövőnek!

,,Elmerült messze a láthatár,
feketén fonja be a semmi.
Valaki talán még hazavár,
de nem tudunk többé üzenni:
Hiába ragyognak fölöttünk a csillagok,
Hazafelé irányt nem mutatnak többé. 
Hiába ragyognak fölöttünk a csillagok,
ösvényeinken eltévedtünk örökké."

Még több ilyen regényt szeretnék! 

Összesítés: 5/5 pont
Kedvenc szereplők: Giin (állandó), Judy, Yaan (második rész), David (második rész)
Utált szereplők: idősebb Yaan

Kedvenc rész: Judy és David 
Utált rész: amit azzá tennék, az sajnos muszáj a történet szempontjából

Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: google képkereső találatok

Emma szerelme

Mivel hamarosan kiselőadást kell készítenem, ezért csak röviden fogok írni a könyvről, ami az Emma szerelme címet viseli.

,,- Menj, kérd fel! - mondta és a kezét a vörösbor felé nyújtotta, hogy átvegye tőle.
- Én? - kérdezte Gábor döbbenten. - Velem akkor sem táncolna, ha én lennék az egyetlen férfi a bálteremben."

Először a molyon találkoztam vele és kíváncsi voltam nagyon a műre így mikor megláttam az Egyetem szabadpolcán, tudtam hogy el kell olvasnom, így jött velem haza és olvastam is el.

Az alaptörténet kapcsán először a fülszövegről kell írni. Nem tartom jónak, mert lényegében meg lett szakítva ez a történet és beékelődött közé Zoltán és Bella története tehát kicsit sok az információ a könyv hátulján. Szóval Emma egy ponton lényegesen háttérbe szorul, bár ezt nem bántam.
Akkor lássuk az alapot: Emmát édesapja visszaviszi Körtvélyesre és Kóthay Éva gondjaira bízza. Ám a helyiek emlékeznek még a 7 évvel ezelőtti botrányra és nem a legkedvesebben fogadják a lányt.
Most ennyit írnék, amúgy lehetne még csak akkor már lehet hogy kusza lenne a történet.

Alapból nagyon sok minden történik és sajnos minden olyan tömörnek hat, ez valószínűleg a szerkesztés miatt van. E/3-as a regény, de nem csak Emma gondolatait ismerjük meg hanem x átmérőjű körben szinte mindenkiét. Ezen nem gúnyolódok, de nagyon zavaró tud lenni. A másik zavaró még az hogy váltogatja indokolatlanul a jelen és a múlt időt, főleg egymás melletti mondatoknál.

Rosszakat a fentieken kívül nem igen tudok írni, alapjában véve tetszett a regény, kellett már ilyen is nekem. Hasonlít még az Anna Kareninára (az első része) a második pedig az Ida regényére, a Noszty fiú esete Tóth Marival c. műre illetve a Büszkeség és balítéletre. Azért örülök hogy magyar az írónő és egy jó könyvet olvashattam.

Az elején csak bele kell rázódni, utána pedig izgalmas lesz.
Egyedül a háború rész nem tetszett, a végére már kicsit sok lett. Elég lett volna a befejezés és nem kellett volna tovább menni még, főleg hogy a háborús részleteket untam. Jobb lett volna egy függővég inkább és majd a második részben megtudjuk hogy mi lett Gáborral és a háborúval is.

A szereplőknél Emmát néha megcsapkodtam volna, de szerencsére fejlődött és így sikerült megkedvelni őt.

Összesítés: 4/5 pont

Tényleg remélem hogy a második rész jobb lesz, nagyon sokat várok tőle!

Kedvenc szereplő: Gábor
Kedvenc rész: Zoltán és Bella története

Utált: néha Emma, de az sem utálat
Utált rész: -

Köszönöm, hogy elolvastad!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -