Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for augusztus 2012

A Hajnalvándor útja

- Kicsit éhes - bólintott Lucy. - Fogalmam sincs, hány óra lehet.
- Gyere - mosolygott a varázsló. - Lehet, hogy Aslannak minden idő közeli, de nálam a megéhezés pontban egykor történik.


A bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. The end, kész vagyok a kihívással!  

Eredeti címe a The Voyage of the Dawn Treader, ami a goodreds szerint a sorozat harmadik darabja. Olvastam a Narnia titkai c. könyvet, rengeteg információt tartalmazott magával a sorozat hátterével kapcsolatban és a részek sorrendjéről is, mert a sorozatban található Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (aminek filmverziójától híres lett a sorozat) címűt Lewis elsőnek írta meg, ám mégis A varázsló unokaöccse a kezdő kötet. Most a magyar sorrendet fogom nézni, hiszen ott ez az ötödik kötet.
A sorozat részei: A varázsló unokaöccse; Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; A ló és kis gazdája; Caspian herceg; A Hajnalvándor útja; Az ezüst trón; A végső ütközet.

Goodreadsen nagyon jó az átlaga, 4.06-os 109 ezer szavazat alapján, eddig ennek a könyvnek van a legjobb aránya. Meg merem kockáztatni, ez lehet a keresztény mondakörös utalásoknak köszönhető inkább és hogy egy gyönyörű mese. A magyarok 84%-ot adtak, 162 csillagozás alapján.

A történet nagyon tetszett. Nem Narniában kezdünk, hanem az emberi világban ahol - a korábbi kötetekből megismert - Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az utálatos Eustace-nál töltik a nyarat, míg Peter és Susan más programot talált magának (hellyel közzel). A szobában van egy kép (ld. hasonlóság a Végtelen történet varázskönyveivel és átjáróival) ami átviszi őket Narniába és ezzel kezdetét is veszi a kalandos utazás a világ végére. Ide raktam be egy előzetest, amiben - a filmesek már megint alkottak - olyan részek is előfordulnak, ami nincs is benne a könyvben, de mindegy. Találkozhatunk még Cincz vitézzel és Caspian herceggel is. Izgalmas a regény, nem lehet unatkozni, nincs benne lassan csordogáló rész azonnal kapjuk az izgalmakat. Ha tudtam volna egy délután elolvasom az egészet, szóval bátran ajánlom mindenkinek aki egy izgalmas, mesebeli utazásról szeretne olvasni. 5 pont

Mivel ez egy mese, úgyis kell olvasni. A történet a mese elemeit hordozza, lényegében az alig kidolgozott karakterek, a narrátor néha megszólítja az olvasót is (persze gyerekként), stb. Igazából ez egy kicsit zavart (ezek a kiszólások) és ezért sem fogok max pontot adni a végén. 4 pont

A háttérre 5 pontot adok. Nagyon jól ábrázolt a kereszténység (szemben a Lázadó angyalaival). Adornetto, tessék tanulni Lewistől! Megfogta az egész lényegét, a próbatételeken keresztül, Aslan és Jézus hasonlóságáig mindenben, sőt még Aslan országának keresése is helyén való volt. Lehet mondani, hogy belemagyarázás, de ez nem igaz. Lewis igenis ismerte és beleírta a műveibe a Bibliából átvett részeket. Rengeteg átfedés van, én ezek közül a nagyobbakra figyeltem. Valószínűleg több nép kincseiből is merített még, de én a kereszténységet ismerem a legjobban, erről tudok írni és ha kell felismerni is. Nem tudom, azt hiszem a kelta mítoszokat (?) is lehet keresgélni a műveiben.

A találkozásom elég furcsán alakult a művel, mivel én is a film miatt szerettem meg a történetet. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy sorozat és azt hittem a könyv is csak egyke. Majd pár évvel ezelőtt megkaptam Az ezüst trónt és elhatároztam, hogy kigyűjtöm a sorozatot, ami most ott büszkélkedik a polcomon. Nagyon nehéz a köteteket beszerezni annyira közkedvelt is és régen adták ki. Mondjuk az utolsó részt az Egyetem könyvesboltjából tudtam megszerezni egy Narnia térképpel együtt.
Két kiadást élt meg a sorozat, ebből a második van meg nekem. Gyönyörű a borítója is, 5 pont.

A szereplőket könnyű megkedvelni és együtt érezni velük, a matrózoktól kezdve, Cincz vitézen át. A próbatételek nehezek, még a király is (néha) beleesne a bűnbe, ha Aslan nem figyelmeztetné szereplőit, de ő mindig ott van. A karakterek nem idealizáltak, hanem esendőek és ez pont jó így. Ki akar tökéletes szereplőkről olvasni? Cincz bátorsága ellensúlyozza az emberek megtorpanását. Néha a legkisebben van a legnagyobb erő. 5 pont

A kötet állapota nagyon gyenge, az összesre - kivétel nélkül - vigyázni kell. Puha a kötés és a gerinc könnyen törik (sikerült épségben megúsznia a velem való találkozást), könnyen gyűrődik a sarka és az oldalán felválhat a borítás. Jajj, 2 pont.

Összesítve:
4,5/5 pont
Izgalmas, nagyon szeretem a Narniás történeteket, de néha sok ez a gyerekekhez szóló hang (tudom, ők az elsődleges korosztály) de a regény jó példa nekik, az érték amit közvetít igencsak jó.

Kedvenc szereplő: Cincz vitéz
Utált: -

Kedvenc rész: Lucy és a varázskönyv
Utált: -

Köszönöm, hogy elolvastad!


Hivatalos cím: A Hajnalvándor útja
Szerző: C. S. Lewis
Sorozat: Narnia Krónikái 5. rész
Kiadja: M&C Kft (a címkéknél nem engedi ezt a karaktert használni, azért lett ott and)
Oldalszám: 318
Év: 2002
Eredeti megjelenés: 1952
Fordította: Liszkay Szilvia

A megtévesztés foka

,,Az évek során újra és újra meg kellett tanulnom valamit... Az igazságot semmivel sem lehet pótolni."

A mai bejegyzés Dan Brown A megtevésztés foka c. művéről fog szólni.
 Ez a bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Már csak egy Narnia rész van hátra és készen is vagyok a kihívással. Na de kezdjük az elején.
A regényt ajándékba kaptam nagynénémtől (ezúton köszönöm is neki) és mivel már hosszú ideje pihen a polcomon, ideje volt elolvasni.

Az angol címe a Deception point amit szerintem jól fordítottak le. 3.48-as átlaga van 127 ezer szavazat alapján, a molyon pedig 77%-ot kapott 379 csillagozás alapján. Majd a következő évben készítek valami statisztikai kimutatást ezekből az adatokból, ezért is lesznek fontosak.

Maga a regény nem egy sorozat része, viszont illik a többi Dan Brown könyv közé. Mint tudni lehet, mindegyikben van egy összeesküvés elmélet, kezdeti gyilkosság, egy bérgyilkos és valami nagy rejtély, sok áruló és még sorolhatnám. Egyre jobban elhiszem azt az összeesküvés elméletnek is helyt álló gondolatot hogy Brown úr szépen fogja magát és generál egy történetet. A tudományos körítés nélkül ugyanaz volt mint a többi regénye.

Szóval a kezdetén megölnek egy geológust az Antarktiszon és már ugrunk is át a következő fejezetben Rachel Sextonhoz aki éppen egy kávézóban találkozik apjával. Gondot okoz az, hogy Rachel a kormánynak dolgozik, míg az apja éppen feltörekvő politikus aki nem riad vissza semmilyen eszköztől csak hogy magához ragadja a hatalmat. A történet nagyon lassan indul be, az első kétszáz oldalon csak helyezkedés van, tehát mindegyik szereplőnek a maga helyére kell kerülnie és ekkor veszi igazán kezdetét a száguldás. Ám a többi könyvvel ellentétben, itt unatkoztam de elég rendesen. Most nagyon zavart a különféle gépek műszaki leírása és ez az egész (ál?)tudományos szöveg is. Nem annyira izgalmas, mint a többi könyve, szóval lassabban bontakozik ki a cselekmény és lassabb is. Az elején a kezdeti gyilkosság sem annyira erős kezdés, mint ami volt pl. az Angyalok és démonokban vagy a Digitális erődben. 3 pont

Mivel most hallgattam egy Politikai földrajz nevű (jó, nem pont ez a neve, de a lényeg ez) kollokviumot bátran mondhatom hogy Huntington hatására (és persze az előadások miatt) megszerettem a politikát. Szóval ezzel a szállal nem volt baj, nagyon élveztem a leírásokat. A gond az Antarktisszal kezdődött. Él még bennem Lovecraft műve az Őrület hegyei és abban is Antarktisz volt és tudósok egy csoportja, azt is untam. Sajnos ezt az érzést nem tudtam eltörölni, itt kísértett. Nem bírom én a havas tájak leírását, még akkor sem ha minimális, főleg a Minges résznél. Szóval érdekesség 3 pont.

Nagyon szerettem (eddig) a szerző összes könyvét, egyszerűen olyan gyorsan elolvastam őket még az oldalszámuk ellenére is. Sajnos ez itt nem volt meg, annyira nehezen haladtam vele. Nem tetszik az ilyen fajta összeesküvés, jobb lett volna megint az egyházzal foglalkozni vagy feltörhetetlen rendszerekkel. Ez így nagyon gyenge volt. A többihez képest igazán lagymatag regény, 3 pont.

A romantika nagyjából tetszett szerintem ez pont jó volt így. 4 pont

Nem volt vicces a történet, de pl. Clorky karaktere jó volt, a gunyorosságán mosolyogtam párszor. 4 pont

A szereplők jól kidolgozottak voltak, ez tetszett benne. Mindenkinek volt háttere, Tollanddel együtt is éreztem, szóval ez 5 pont. Kedvencem Herney volt, nagyon tetszik az elnöki hozzáállás.

A borítója nagyon nem jó, kicsit kreatívabb megoldást vártam, de ez van. 2 pont (Borítóra mindig kényes vagyok.)

A kötet állapotát tekintve, kemény  fedeles de nagyon kell rá vigyázni. Egy kisebb húzás és ki is jön a lap (nem próbáltam ki, nyugi). Szóval ez 4 pont.

Összesítve:
Egy erős hármast tudok megajánlani, Brown írt már jobb regényt is ennél.
Kedvenc szereplő: Herney
Akit utáltam: Marjorie Tench

Kedvenc rész: a vége, a *SPOILER MIATT ELTAKARVA*
Nem kedvelt: a sok leírás a műszaki dolgokról (látszik hogy az elsődleges célcsoport a férfiaké)

Kapható még a regény, de már újabb borítóval (na az 4 pontos) csak nekem még a régebbi van meg.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Hivatalos cím: A megtévesztés foka
Szerző: Dan Brown
Kiadó: GABO
Év: 2005
Oldalszám: 622
Eredeti megjelenés: 2001
Fordította: Mihály Árpád

Az angoltanár

,,Adottságaink határozzák meg, mi iránt vonzódunk. A művész azért szereti a hegyeket, mert festői, a mérnök a sík vidéket, mert célszerű. Az élvhajhász a „csinos nőt", mert épp kedvére való, a divatos, fiatal úriember az elegáns ifjú hölgyet, mert az ő fajtája. A kimerült, elcsigázott, vélhetően ingerlékeny tanár pedig szinte vak a szépség iránt, érzéketlen a légies bájjal szemben, hisz neki leginkább bizonyos szellemi képességek számítanak: a buzgalom, a tudásvágy, a természet adta tehetség, a fogékonyság, valamint az őszinteség és hála. Ezek jelentik számára a kellemet, melyek lekötik figyelmét és elnyerik megbecsülését. Ezeket kutatja szüntelen, azonban csak nagy ritkán találkozik velük; s ha néhanapján felfedezi, bizony örömest megtartaná őket örökre, s ha mégis búcsút kell vennie tőlük, úgy érzi, mintha valamiféle könyörtelen kéz elragadta volna tőle féltve őrzött, drága kincsét."


A bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Még két könyv van hátra!

Teljesen mást vártam ennél a regénynél, hiába hallottam, hogy ez a legjobb műve (még a Jane Eyre című könyvén kívül), nem akartam elhinni hogy jó lehet. Olvastam már tőle a Julia Barret, a Mina Laury és A lowoodi árva műveket, de egyik sem volt maradandó élmény a híres tájleírások miatt. Lehet hogy az angolok szeretik ezt (bár a goodreads-es átlagból nem ez tűnik ki), de a magyaroknak ott van Jókai, ő verhetetlen tájakban.

Szóval az eredeti cím a The Professor (amit a könyvben is megmagyaráznak, hogy Belgiumban a tanárok professzorok), ami jól lett lefordítva.
Hűha, 3 ezer értékelés alapján 3.41-es átlaga van a könyvnek, ami nagyon gyenge, még az olvasottság alapján is. A magyar közönség 74%-ot adott 56 csillagozás alapján. Jane Austen sikeresebb mint Bronte. 

A történet egy fiatalemberről szól és ő is meséli el életének egy részletét, amely azzal kezdődik, hogy szakít rokonaival és önálló, kereskedői életet szeretne magának. Ezért bátyjához fordul segítségért, aki kelletlenül segít neki, míg végül a sors arra a helyre nem vezeti, ahol élete sorsdöntő eseményei történnek vele.

Maga a történet lassan csurdogál, Bronte kitér az elmélkedésre, szóval ez annyira nem tetszett. Tetszett viszont a női jellemrajz amit néhány növendéknél láthattunk, élvezettel olvastam az ilyenféle kritikát. Érdekes, hogy Charlotte milyen cinikusan figyelte a korabeli nőket! 
Azt mondom, lehetett volna egy kicsit gyorsabb folyású is a regény fő patakja, mert ez így tényleg unalmas. A vége sem tetszett, akkor már az órát néztem és azt számítgattam, hogy mikorra fejezem be - a bejegyzés megírásával együtt - a mai teendőimet. Nem kell ennyi boldogság, az utolsó 50 oldal teljesen felesleges. Bezzeg a Büszkeség és balítéletben lett volna így! Mennyiszer kívántam, hogy csak még egy kis Darcyt, kérlek adj még belőle! De hát a regény nem lett hosszabb, Ms Austen nem teljesítette a kívánságomat... 3 pont

A szereplőkkel kapcsolatban jókat mondhatok. Szenvedtek, nem nyafogtak, ha megcsináltam meg is eszem hozzáállással. A Törékeny örökkévalóság írónőjének el kéne olvasnia ezt a regényt! Mlle Henri karakterében talán egy kis ellentmondás van, de nem érdekes, a végére meg lehet szokni. 4 pont

A borító nagyon tetszik. Annyira szeretem a Lazi kiadó festményes borítóit és a könyvek kötéséért is csak dicsérem őket, még egy Lazis könyvem sem hullott szét! A borítóra visszatérve: mindig megtalálják a történethez a hangulatos képet. 5 pont

Úgy kiemelt részletet nem tudok írni, Bronte szépen ír. A többi regényében nem tetszett a tájleírás, féltem tőle hogy itt is ez lesz, de szerencsére nem. Kellemes csalódás volt, de sajnos nem üti meg a kiváló szintet. Nagyon nem tetszett hogy többször unatkoztam mint kellett volna és nem értem, hogy Bronte miért nem a finom karikatúrákkal foglalkozott, annyira jól ment volna neki! Azért az egy részért kap plusz egy csillagot (majd a molyon) és ezért adok neki 4-es értékelést. Sajnálom, hogy nem lett jobb! 

Szóval: összesítve 4 pont (/5).

Kapható még a regény, 2200 Ft, bár nem tudom lesz-e akciózva, mert 500 Ft-ért is lehet a Lazis könyveket venni (általában). 

Köszönöm, hogy elolvastad! 

Külföldi borító: 


Hivatalos cím: Az angoltanár
Szerző: Charlotte Bronte
Kiadó: Lazi kiadó
Év: 2006
Oldalszám: 262
Eredeti megjelenés: 1857 


Vámpírcsókok

Az ismeretlen helyen fodros ruhácskákba bújt kislányok és jólfésült kisfiúk nyüzsögtek, akik mintha mind ugyanazon áruházi katalógus oldalairól léptek volna elő. Anya és Apa így mutatta be nekem a szörnyűséges intézményt: „Óvoda”.

Ez a regény több szempontból is felhúzott, nagyon nem tetszett nekem. 

Az angol címe Vampire kisses és ez a címe a sorozatnak is. Amúgy ahogy látom eddig 9 része jelent meg angolul, azt nem tudom több is lesz-e. Annyira nem tetszett hogy utánanézzek, így most ettől eltekintek. Kicsit furcsállom, hogy ez egy sorozat, már ez a kötet is megállná a helyét egyedül, de mindegy. Néztem a csillagozásokat és úgy látom egyre inkább növekszik a kedveltsége, tehát (amúgy is adnék) fogok adni neki egy újabb esélyt, természetesen előítéletek nélkül.

3.65-ös átlaggal rendelkezik goodreads-en, a molyon pedig 71%-kal. Lehetne rosszabb is.

Szóval az alaptörténet sablonos: érkezik egy új fiú a városba és pletykák keringenek róla és családjáról. Ennyi. Nem is szeretnék többet leírni, az már spoiler lenne. Az egész regény az elejétől a végéig tiszta sablon, semmi újat nem tudtam meg, minden kiszámítható. Könyörgöm, minek adták akkor ki? Bármelyik másik vámpíros könyvből össze lehetne ollózni és ugyanazt kapnánk. 2 pont az ollózásért. 

A szereplőkkel még inkább nem vagyok megelégedve. Adott Raven aki már az első fejezetben idegesítően nagyképű volt, zavart a ,,hangnem", az hogy olyan magas lóról beszél a városáról, hogy felképeltem volna. Állandóan megkapjuk, hogy így gót, úgy gót, mintha elsőre nem fogtuk volna fel... A másik ami nem tetszett benne, hogy nyavalyog hogy dolgoznia kellett 16 évesen egy recepción ahol semmilyen atrocitás és semmi megalázó dolog nem érte, de mégis az tűnik ki a regényből, mintha majd belehalt volna abba a nagy munkába. Komolyan, hogy lehet ilyet írni? Örüljön hogy volt munkája!
Becky egy semmilyen figura, semmi egyénisége nincs. Bár még jobb mint Raven.
Trevor sablon.
Alexander sablon, de nagyon rosszul ábrázolva. Már ha mindenképpen azt a benyomást akarja kelteni az írónő, hogy ő XVIII. századi ember módjára viselkedik, akkor azt csinálja rendesen! Edward jobban volt ábrázolva, mint ez a szereplő.
A többieknek semmi fontos szerepük nincs lényegében. 1 pont

A cselekményszál kicsit lagymatag, ide mennek vacsorázni, oda mennek bálozni. Lehetett volna jobb is! 3 pont 

Nagyon rossznak találtam benne a problémákat, egyszerűen olyan dolgokon akadnak fent amin épeszű ember nem. 

Tetszett benne Raven cinikussága és ennyi. Legközelebb jobb könyvet kérek!
*elvonult teljesíteni a Könyvmoly párbajt*

Összhatás:
2/5 
Nagyon nem tetszett a könyv, kicsit kiakasztó a lány és a viselkedése. Remélem a folytatások jobbak lesznek! 

Borító: a magyar nem a legjobb, jobban tetszik a külföldi:





Köszönöm, hogy elolvastad!
Forrás: ugyanaz mint eddig + goodreads

Egyenjogú rítusok

,,A lány elbámult Ankh-Morpork háztetői fölött, és eképpen érvelt: az írás pusztán emberek kimondta szavakból áll, amit papírrétegek közé préseltek, míg csak meg nem kövesedett (a Korongon jól ismerték a kövületeket, a nagy, csigavonalas kagylókat és rosszul megalkotott teremtményeket, amelyek azon időkből maradtak fönn, amikor a Teremtő még nem igazán döntötte el, mit is akar valójában csinálni, és, ami azt illeti, csak léhán gyurmázott a pleisztocénnel)."

Terry Pratchett művei közül igazából az Elveszett próféciákat olvastam (amit ugye Neil Gaimannal együtt írt) és félig olvastam A mágia fényét is (illetve hangoskönyvben kezdtem és félbehagytam). A kihívások miatt olvastam el mégis az Egyenjogú rítusokat, amiről kijelenthetem hogy jobb lett mint számítottam rá.

A bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Még 3 könyv van hátra.

Angol címe az Equal Rites, amit ugyanúgy átvett a magyar is. 3.84-es átlaggal rendelkezik, 27 ezer szavazat alapján. A magyarok 86%-ot adtak 87 csillagozással. Hát egész jó arány, de lehetne jobb is.
Maga a könyv a Korongvilág sorozat 3. része, itt meg lehet nézni a többi részt is: Korongvilág a molyon.

Nagyon mást vártam az elején. Ugye olvastam már A mágia fényét ami - valljuk be - nem nagyon tetszett. Az is az ilyen ,,vicces" könyv kategóriába tartozik és sajnos a más szerzőtől írt paródiakönyvektől pl. a Heri Kókler sorozat vagy a sajátos stílusú Vavyan Fable-től már egy kicsit csömöröm van. Ezért nagyon nem akartam ezt elkezdeni, de így visszatekintve nem bántam meg. Igaz, hogy a vége felé sikerült csak megnevettetnie de sikerült és az is valami, mert nálam nagyon nehéz ezt elérni. Mondjuk A mágia fényénél is akadt pár vicces pillanat, de ennyi. Kicsit később újra fogom olvasni és meglátjuk mennyit változott a véleményem.

Az alaptörténet nagyon tetszett. Adott egy varázsló Dob Kvartély, aki halála előtt átadja varázserejét és varázsbotját a nyolcadik fiú, nyolcadik fiának. Csak később derül ki, hogy mi is történt valójában, tehát hogy a fiúnak hitt csecsemő lány volt. A tan szerint pedig a lányok nem lehetnek varázslók.

Nagyon szeretem az ilyenféle történeteket, alapból a fantasyt is kedvelem, egyik kedvenc műfajom szóval már az elején megkedveltem a történetet is és a szereplőket is. Cselekmény van, nagyon jó hogy 210 oldal a könyv, mert se nem elnyújtott, se nem összecsapott szóval a hossz tökéletes. Érdekes ahogy Pratchett mesélt, tényleg olyan hatása volt mint ha megkért volna, hogy üljek le mellé van egy szokatlan története egy világról ahol A'Tuin hordja magán a korongot és a hol a mágia mindenhol ott van, mindent átjár és... egyszerűen imádtam! 5 pont

A szereplők is tetszettek, Esk bátor kislány, a Néne haláli figura volt (erről jut eszembe a Halál csak egyszer szerepelt a műben, az elején és én is nagyon kíváncsi vagyok rá, a második részben jó volt a szövege). Szóval a műben a boszorkányok is érdekesek voltak, szívesen olvasok még róluk. 5 pont

A borító nagyon nagyon tetszik. 5 pont. Josh Kirby munkássága a többi Pratchett regényen is feltűnik, már érdemes őket megnézni!

Ez a teljes borító.

Akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez ami nem nagyon tetszik és ez maga a viccessége. Valahogy az ilyen varázslós történeteket szeretem komolyan venni és inkább velem van a hiba, mint Pratchett úrral. A cinizmus jöhet, azt nagyon szeretem olvasni. Lehet hogy túl sok Heri Kóklert olvastam, mostanában ez a stílus nem jön be. Amúgy újra (gondolom K. B. Rotring úr vette át) találkoztam már a Heri K. sorozatban előforduló elemekkel is és ami ott fárasztó volt, itt is az. Főleg sokadjára. A végén azért tudtam derülni, szóval nem írom még le a szerzőt, de nagyon remélem innentől kezdve csak jobb könyveket fogok olvasni tőle. 4 pont.

Ha a Törékeny örökkévalóság és Gaiman is kap esélyt (amúgy Gaiman már kedvenc lett) akkor Pratchett is kap. Egyszerűen nem tudom elfelejteni neki a Föld horoszkópját az Elveszett próféciákból (kedvenc regény lett) és nem tehetem hogy semmibe veszem ezentúl. 

Kaphatóság:
Hát bookline-on van, a kölcsön kapott kiadásom 1999-es (Cherubion) és újra kiadták, szóval az újabb még kapható. Az új 2010-ben jelent meg a Delta Vision jóvoltából. 
Meg is van: a Libriben 2790 Ft. Ez jó hír!

Összesítés:
4,5/5 pont, hogy hű legyek a molyos értékelésemhez.

Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: google képtalálatok.

Törékeny örökkévalóság

Hát nagyon nem vagyok most jóban ezzel a regénnyel, bár igyekszem nem dührohamot kapni az értékelés megírása közben.

Spoilert tartalmazhat az előző részekre!

,,Sorcha, a Magas Udvar királynője a hallba tartott, és előre félt, mi fog történni." (első fejezet első mondata)
Tehát történetünk a Magas Udvarban kezdődik Bananach és Sorcha párbeszédével. A háború tündére előre élvezi a viszályt amely végül vérontásban fog kiteljesedni és hangot is örömének a királynőnek. A többi udvar között egyre mélyül a szakadék, amit Aislinn szerelme a halandó Seth iránt csak bonyolít. Keenan a szokott formáját hozza, Donia megint nem főszereplő, Niall pedig kifordult önmagából. Röviden így lehetne összefoglalni a tartalmat.

Hát nem ilyenek a tündérek,
de szeretnék egy ilyen nyakláncot. :D
Angol címe: Fragile Eternity (egyezik a magyarral), a Wicked lovely (szabad fordításban Bűnös báj lenne) sorozat harmadik része. Amúgy a sorozat több részes, a negyedik része a Radiant shadows (Ragyogó/Fényes árnyak), az ötödik pedig a Darkest Mercy (Sötét irgalom) címre hallgat már ha lenne füle, rossz poén level 1. Több kiegészítő részek is vannak hozzá, ezekkel most nem foglalkozom.

Megítélése alapján 3.82-es az átlaga külföldön (ami nagyon meglepő) 18 ezer szavazattal. A hazai közönség 71%-ot szavazott neki 30 csillagozással. Tehát itthon - szokás szerint - szigorúbbak vagyunk. Meg is értem miért!

Nagy sóhajok után kezdem is az értékelést. Sok minden nem tetszett benne, már a második résztől is rengeteget vártam. Nem tudom, adjak-e még esélyt az írónőnek? Az első rész annyira jó volt! Más szemszögről olvashattunk, nem egy tucat YA könyv volt, minden hibája ellenére annyira megszerettem, hogy a tündérmániám miatta alakult ki. A második rész (Veszélyes álmok) már nagy csalódást okozott. Furcsa mód, a harmadikat mindenféle előítélet nélkül végig tudtam olvasni, így most nyugodt szívvel fogok rosszat írni az egész társaságról.

Sorchát képzeltem ehhez
hasonlónak.
Maga a háttér szerintem még mindig jó. A Tündérkrónikákhoz képest kevésbé, de mégis olyan a világ hogy jó és könnyű olvasni. Miért tetszik még mindig nekem? 5 pont

A szereplőkre van most a legtöbb panaszom. Keenannak nem ilyennek kellene lennie, sajnos még mindig olyan mint egy hisztis kisfiú. Nem vállalja a felelősséget a tetteiért, csak nyavalyogni tud. Talán Beira révén öröklött dolog? Vagy az írónő nem tud karakterizálni? Kegyetlen is, pedig ott volt előtte 900 éven keresztül az anyja példája és mégis ilyen.
Aislinnt minden kötetben másért utálom, most azért mert naiv és szörnyen idegesítő a folyamatos önsajnálata. Örültem, hogy csak 300 oldalas a könyv mert már nagyon dühös voltam rá. Komolyan ennyit mi sem nyavalyogtunk, mikor terepgyakra mentünk (akkor is nehéz túra volt!) szóval ez nem tetszett benne.
Seth az egyedüli normális karakter én mégsem kedvelem. Jobban tetszene a történet ha egy normálisabb Keenan lenne aki - mondjuk - kiáll Seth ellen és egy gyere ki a hóra öcsém felkiáltással megküzdene vele. Bármi jobb lenne mint ez a jelenlegi helyzet.
Téli tündér
Donia keveset szerepelt, őt jónak éreztem. Nagyon szeretheti azt a mafla Nyárkirályt, mégis helyesnek láttam a végét. Nincs helye a spoilernek itt, így ezt nem részletezem. Egyvalamit nem értek: miért nem szerepel Donia többet? Jobban megérdemli a főszerepet mint a nyafka Aislinn (a későbbiekben Ash). Csendben szenved.
Niall nagyon meglepett, nem ilyen volt a második rész végén és azért egy kicsit durva így Ash-t hibáztatni (még ha a másodikban én is így voltam vele) főleg hogy Seth szereti Asht és a srácot meg akarja védeni. A második részben ő volt az egyik kedvenc, most már nagyon nem szeretem (mármint N.).
Szóval 2 pont.
Hozzáfűzés: Bananach nevéről a banán jutott mindig eszembe. Amúgy egy semleges karakter volt számomra.

Tetszik a kép
A történetvezetés nem tetszett. Ash ostobasága (pedig Bananach figyelmezteti is) és naivsága, továbbá a többiek nyafogása nagyon elvette az élvezeti értékét, leértékelte. Jajj, hol van ez a kötet az első részhez képest? Ritka a cselekmény, ami van az is harmatgyenge. Egyedül Seth képes tenni is valamit, a többiek pedig csak panaszkodnak. Főleg Keenan és Ash. Gratulálok a Nyári udvarnak! Akkor már inkább a Tél!
2 pont

A logikusságra most nem adok pontot, nem vettem észre nagy bakikat, egyszerűen a karakterek nem figyelnek egymásra.



Szóval nem tetszett a regény, íme az összesítés:
Borító: 3/5
Összesítés: 2/5
Gondolkodtam a három ponton, de a molyon elnéztem a második kötet pontozását, hármat kellett volna adnom rá. Ezért ennek nem adhatok jobbat, mint a második. Ettől függetlenül folytatom a sorozatot, de szerintem már angolul, ha a Kelly kiadó nem adja ki.

Kedvenc tündéres képem

Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: http://moly.hu/polcok/fairymania

Gyors poszt és egy gyönyörű borító

Akkor kezdem is a borítóval:




Nagyon nagy kedvenc és annyira tetszik a címe is (Üvegtrón), jó magyarul nem a legjobb, de az angol az varázslatos. A könyvről hamarosan hozom az ajánlót, csak még lefordítom.

Kaptam - Nokedli szavaival élve - rózsaszín süti díjat is. Mindenkinek köszönöm szépen és hamarosan meg is csinálom, csak a gépen költözködés van és most kicsit rendetlenség van.

A harmadik dolog a rukkola. Több könyvet sikerült happolni és nagy szerencsémre angol nyelvűeket is. Jajj de örülök neki!

Ilyen kis rövid bejegyzéssel készültem, nem tudom legyen a vett/happolt/kapott könyvekről külön poszt? Még elválik. Hamarosan a Borítómánia is indul!

Augusztus végén nem leszek egy hétig, terepgyak lesz. Akkor nem lesz poszt, de igyekszem minél többet és hamarabb írni. Előreláthatólag pótolni fogok az elmaradásokból és hozom a Törékeny örökkévalóság kritikám is.

Addig is: olvassatok sokat!

A három testőr



 - De az urak nemigen szokták hagyni, hogy összeszabdalják a bőrüket - mondta a bíboros -, legyenek hát őszinték: ugye nem maradtak adósok? gyónjanak meg mindent; amint tudják, tőlem megkaphatják a feloldozást.
- Én, kegyelmes uram - felelte Athos -, még csak egy ujjal sem nyúltam kardhoz, hanem derékon ragadtam az emberemet, és kidobtam az ablakon; azt hiszem, amikor földet ért - folytatta Athos némileg habozva -, eltörhette a combját. 
- Ó - szólt a bíboros. - És kegyed, Porthos úr?- Én, kegyelmes uram, tudom, hogy a párbaj tilalmas dolog, felkaptam hát egy padot, azzal sújtottam rá az egyik gazemberre, és azt hiszem, eltörtem a vállát. 
- Hm! - szólt a bíboros - hát Aramis úr?- Én, kegyelmes uram, igen szelíd természetű vagyok, s különben is - ezt talán nem tudja Eminenciád - maholnap visszatérek a papi rendbe; így aztán éppen azon fáradoztam, hogy szétválasszam cimboráimat, amikor az egyik gazember orvul átdöfte bal karomat; erre már kifogyott a türelmem, magam is kardot rántottam, és mivel ellenfelem újból támadott, azt hiszem felnyársalta magát, miközben rám rohant; csupán annyit tudok biztosan, hogy elesett, s mintha azt is láttam volna, hogy két cimborájával együtt elcipelik. 
- Az áldóját, uraim! - mondta a bíboros - három embert hidegre tesznek egy kocsmai verekedésben: mondhatom, nem sokat kukoricáznak.

Elnézést a nagy hosszú idézetért, de ez volt a kedvenc részem. Jó volt olvasni a testőrök talpraesettségét.
Angol cím: The Three Musketeers, a fordítás ugyanaz bár kicsit furcsa először mivel valójában négyen vannak és nem hárman, de a regényből jól kitűnik hogy miért ez a címe.
Értékelése kicsit másabb mint az eddigieknek. Hazánkban bekerült a Nagy könyv listába és külföldi mérce alapján pedig az 1001 könyv amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listába. Alapból klasszikus, valahogy úgy érzem ezeknek a könyveknek komolyabb múltjuk is van, a történet már bizonyított. Nem lehet összevetni élvezeti értékét mondjuk egy YA könyvvel. Amúgy külföldi értékelését tekintve 3,99 csillag az ötből, ami nem is rossz főleg 62 ezer feletti értékeléssel.
A magyar közönség 89%-ot szavazott meg a regénynek, 318 vélemény született.

Sorozatinfó: Az angol D'Artagnan Romances (tehár D'Artagnan románcai) sorozat első kötete. Már mindegyik megjelent angolul és három részes. Ahogy látom három fő könyv van, a többi csak kiegészítés pl. A vasálarcos (ez nekem megvan, a film is jó!). Sokáig azt hittem a Húsz év múlva a Monte Cristo folytatása, de nem, mert ez a második rész. Antikváriumokban biztos kapható! A harmadik részt nem tudom hova tenni, még nem láttam magyarul. Hosszú címe van...

A történet XIII. Lajos korába kalauzol vissza. Ekkor veszi kezdetét történetünk mikor Richelieu bíboros dróton rángatja a királyt, a királyné árulókkal van körülvéve és nem mindegy hogy melyik testőrséghez tartozik az ember. A felemelkedés felé a testőrségen át vezet az út, gondolja D'Artagnan aki e zord időkben elindul szerencsét próbálni, egy citromsárga lóval, 15 tallérral és atyai jótanácsokkal.

Sok minden történik, mesélni lehetne róla, főleg a szereplők jelleméről, de ettől most eltekintek.

Maga D'Artagnan jelleme egy kicsit hirtelen változik éretté, szerintem. Egyik nap még forrófejű, a másikban pedig már az eszét dicsérik. Lehet hogy eszes, de nekem a pálmát Athos vitte ész dolgában. Amúgy mindegyik testőr kidolgozott, sőt még a mellékszereplők is. Ezért a szereplőkre 5 pontot adok.

Ide tartoznak még a többiek is: Milady hihetetlen volt! Dumas tehetségének bizonyítéka ez a regény, hihetetlen milyen folyamatokat tudott ábrázolni!
Buckingham egyik kedvencem volt, kár hogy keveset szerepelt. A másik nagy kedvenc pedig Athos.

A történet izgalmas, szinte csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, ám mégis hibának tartom hogy jó ideig csak az apróbb dolgokat láthatjuk csak, pl. D'Artagnan kivel párbajozik, miért, hova megy, miért féltékenykedik. Szóval ettől lassú lesz és tényleg meg kell vele szenvedni, mert hosszú is és jellegtelen dolgok történnek. Az utolsó félnél már nincs ilyen probléma, ott már nem lehet letenni a könyvet annyira izgalmas. 4 pont.

A szerzőtől már olvastam a Monte Cristo grófját. Na egy dologban hasonlít a két regény, de itt most nem írom le mi az (a szereplőkkel kapcsolatos), különben más a két történet. Örülök, hogy már a második könyvét olvashattam az írónak ami tetszett.

Ami furcsa volt a regényben az az erkölcs. Lehet hogy a XXI. században már felfoghatatlan ez az udvariasság (ami Jane Austen Catherine c. regényében illetve a Charlotte-ban is zavart) és az hogy a szeretők (inkább a pénzük) tartják fent az embereket. Azért legyen már önállóság, kérem szépen!


A borítóra most nem adok pontot, jobban tetszik a belinkelt, mint ami nekem van (a rajzolt filmes). Amúgy láttam a filmet és szerintem jó lett. A képen (fent) látható testőrökről beszélek, más feldolgozást nem ismerek.

Összesítés:
4/5


A bíboros és Milady

A bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Még 4 könyv.

Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: google képtalálatok.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -