2 / 6
3 / 6
4 / 6
5 / 6

Posted by : Liliane Evans hétfő, április 02, 2018


Szerző: Krencz Nóra
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Megszámlálhatatlan
Cím: A hordozó
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: 2016
Műfaj: fantasy, romantikus
Fordító: -
Oldalszám: 200 oldal
Kiadó: Ad Librum
Megjelenés: 2016
Ár: 2.490 Ft

Fülszöveg:
Te mit tennél, ha minden,ami az életedet jelentette, minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz? Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…

,,Ne hálálkodj, nem azért tettem, mert beszélgetőtársra vágyom."

Jelölések:

2018 - legjobb alapötlet
2018 - legjobb mágia
2018 - legrosszabb főhős
2018 - legrosszabb szerelmi szál


A regény az alábbi címkékhez tartozik:




Sorozat: Megszámlálhatatlan 1.




    



Eddig kétféle reakciót diagnosztizáltam magamnál, ha olyan könyvet olvastam, ami nem igazán nyerte el a tetszésem:
1. cinikus kifakadásokba oltott dühöngés (pl. Esztelen vagy A maffia ágyában, amiről még nem írtam esetleg A párválasztó ketteske) és
2. depresszió, hogy kétszáz oldal és mennyire sok, atyaég, ami végül szintén dühöngéshez vezetett. Mea culpa, szenvedélyes tudok lenni, ha nagyon nem tetszik valami.
Gondolom, már rájöttetek, hogy A hordozóval sem vagyok teljesen elégedett, ha a bevezetőmet ekként kezdtem, de mégis most meglepek mindenkit, hiszen született egy harmadik reakció: a kicsit rosszalló, de türelmes olvasó képe, aki látja a lehetőségeket és sajnálja a kiaknázatlan vagy elkapkodott dolgokat a könyvet-falhoz-akarom-csapni téma és a dühöngésem nélkül lehet hogy öregszem...?. Egyszer sem tettem gúnyos megjegyzést az olvasás alatt és az alábbiakban sem fogok. Azért a köveket (amit a kövezésemhez használnátok) küldjétek postán (ahogy Giginek szoktátok), jók lesznek a teknőseimnek napozóhely kialakításához.

Íme, A hordozó értékelése:
- Első mondat -
,,Azok a szemek!
Cselekmény tömören: Egy cellában kezdünk, ahol a későbbi hőseink raboskodnak, de nem tart ám az olyan sokáig, mert két szereplőnk egy-két bravúros mozdulattal megszökik és innen indul Fabyen története egy fantasy világban, ahol a halhatatlanság új értelmet nyer... és annyi minden történik, hogy ennél jobb leírást nem tudtam összehozni és nem érdemes, mert lelőnék mindent poént, azt meg nem szeretném és alapból sem azért vagyunk itt, hogy újrameséljem a sztorit.


- Tetszett az alap, a szándék -

Hm, elég nehéz a történetről bármit is írni, mert az egy lapra jutó cselekmény száma (az egy négyzetméterre jutó teveszám mérő után szabadon) iszonyúan magas, úgyhogy spoiler nélkül tényleg ennyi érdemlegeset szabad legépelnem, de pszt! A könyv egyik jellemző vonása ez a cselekményesség... és mivel az ilyesmit nem igazán szeretem, el kellett gondolkodnom azon, hogy miért nem akasztott ki úgy, mint az értelmetlen szappanopera Papír hercegnő és azt hiszem rájöttem a megoldásra: érzem, hogy a szerző szívét beleadva írta le a világát, vagyis egy mesés fantasy helyszínt és én ezt tudom értékelni. Az más kérdés, hogy milyen a kivitelezés, de az írás tanulható, az ötletek viszont nem.

Ragona
- Negatívum innentől -

És akkor jön a negatívum innentől kezdve: ez az alapötlet jobb lett volna, ha még néhány évig érlelődik és csak később kerül ki a fiókból, kicsit kiforrottabb formában. Sőt, meg merem kockáztatni, kisebb lehet nagyobb átírás és máris sokkal jobb lesz minden.

Fabyen
Első benyomásra tetszett a regény és széles mosollyal (omg de sablonos ez a mondat) olvastam, majd ahogy lapoztam, lohadt le a lelkesedésem és már csak hümmögve vettem tudomásul a bakikat. Az eleje még tetszett - bár már ott is voltak kivetnivalóim - de azért meg kell hagyni, egész jó kis börtönös részre sikeredett és ahogy végül kiderül, hogy melyikük hordja a nadrágot igazán, akkor örültem az erős női hősnek, mert Shina király szereplő, hiszen helyén van a szíve, bátor és erős, őt nagyon kedveltem... az elején, a közepétől kezdve (egy bizonyos esemény miatt) sajnos elvesztettem iránta az érdeklődésem. Viszont Fabyen már az első oldalakon is idegesített, egyszerűen ahogy visszagondolok rá, az agyamban egyből egyetlen egy szó formázódik meg: LÚZER. Elsőre helyből lánynak néztem, hiszen annyit nyafogott, de még ha ezen túl is teszem magam, a kötetbeli későbbi szereplései sem nyújtanak róla pozitív képet, hiszen ő az a karakter, aki a képedbe mászik a sima modorával és közben, ahogy megnyugtatásként lapogatja a hátad, előkerül egy tőr, amit beléd szúr. Na, ez Fabyen és a nőkhöz való hozzáállása botrányos - sajnálom, nem tudom kedvelni. Türelmetlenül áll másokhoz, erőszakos, hiszen azonnal elvárja, hogy mások megbízzanak benne és Corinna omlik is a lábai elé, kihasznál másokat, kanos, nehéz felfogású, gyáva és egy idegesítő görcs és ezen a képen még az a pár jó tette sem segít, mert azok mögött szintén a saját érdekei állnak. Ha ilyen érzéseket kelt egy átlagos olvasóban, akkor el is mehetne főgonosznak, nem?

- És a többiek? -

A kis könyvecske felvonultat még pár érdekes karaktert például Ragonát (aki a főgonosz), vagy Corinnát (az egyik testvér) esetleg Flannát, de velük is az a baj, hogy kidolgozatlanok. A gonoszunk valamilyen szinten tetszett, de néha őt sem tudtam komolyan venni a hisztijei miatt és sokszor éreztem azt, hogy a közvetlen környezete sem teszi ezt... bár erre van már magyarázatom talán, de az érzést nem tudom magamból kiirtani. Corinna pedig teljesen életképtelen és szegénykém a legnagyobb vesztese ennek az egész sztorinak, ha a lelki síkot nézzük. Egyszerre fogtam a fejem, hogy mekkora egy naiv fruska és hogy milyen mostohán bánnak vele. Flanna szintén nagy szívfájdalmam, hiszen a mágiája zseniális és tetszik a szerepe, de ezek az ingadozások kikészítettek (hol ilyen, hol olyan) és sajnálom, hogy nem került előtérbe, bár legalább Shina igen, ez kárpótol valamennyire. Ger viszont teljesen felesleges, semmit nem tesz hozzá a történethez, sajnos ezért kuka és simán össze lehetett volna mosni egy másik szereplő szerepével (Castor), csak mondom.

Itt a legnagyobb baj az, hogy nem ilyennek kellene lenniük. Szerintem a karakterek ábrázolásánál valami nagyon félrecsúszott, nem úgy jön át egyszerű olvasóhoz (hozzám pölö), ahogy szerintem szánva volt. A motivációik szörnyűek, főleg Fabyen esetén, akit nemhogy megkedvelni nem tudtam, de ha meglátnám, keresztet hajítanék felé, annyira ne jöjjön a közelembe.

Gert így képzeltem el, a képen szereplő férfi egyébként Geralt a Witcherből.
- Na jó, ne kerülgessük tovább a forró kását -

Na hogy ilyen jól körbetáncoltam a témát, leírom kereken: az egész könyv túl hirtelen. Minden gyorsan történik és olyan váratlanul, hogy néha alig győztem követni ki mit csinál vagy mi a helyzet és ez nemcsak az akcióra igaz, hanem a stílusra is. Túl kevés ennek a történetnek ez a kétszáz oldal és az elkapkodott leírások csak rontanak a helyzeten, sokkal lassabb tempóval és több kifejtéssel előrébb lennénk, az meg külön probléma, hogy sokszor kivetett engem a világból. A karakterekkel kapcsolatban nemcsak ez a baj, hanem az, hogy a személyiségeket, mint kabátokat váltogatják, főleg Flannánál nem tudtam hova tenni ezt a sok oda-vissza váltást, hiszen az elhatározásai csak rövid ideig tartanak. Rendben, kapunk magyarázatot, de nem jót és itt is muszáj hangsúlyoznom, hogy a terjengősebb leírások jobbat tettek volna ennek a sztorinak, ahol azért akadt rendesen mászkálós, utazgatós rész, ahol simán tudtak volna elmélkedni, belső folyamatoknak teret adni, komolyabb dolgokról beszélgetni, de itt nincsenek mélyebb párbeszédek, sőt még leírások sem, csak vég nélküli fordulatok. A logikai bakik vagy csak számomra zavaró elemek pedig szintén kidobtak az élményből, mondok egy példát: Fabyen az elején nem jött rá a hangból, hogy nőről van szó? Filigrán csajszi ez a Shina, nem hiszem, hogy olyan mély hangja lenne és stb, stb, nem célom, hogy ezeket sorba szedve leírjam, a második után már nem is tartottam számon ezeket, illetve akad még pár szál, aminek létezését nem feltétlen értem, egy keménykezű szerkesztő vagy egy kicsit másabb történetvezetés helyrerázta volna ezeket a problémás részeket, ahogy a párbeszédeket, monológokat is, amiknél néhányszor azt éreztem, hogy betanult sorokat mondanak hőseink és nem mindig él a szöveg na meg tessék elfelejteni a tőmondatokat, zavaróak

A szerelmi négyszög borzalmas, bár én már a háromszögtől falra mászom ha nincs rendesen megírva (általában önsajnáltatás rulez és kiakaszt), de itt a négyes nagyon nagy túlzás és még összecsapott is. Nincs idejük egymásba szeretni, vagy ha még lenne, akkor sem látjuk ezt és sajnos bejön a könyv legnagyobb hibája: túl hirtelen minden, mert az egyik percben ebbe, a másikban abba zúgnak bele random a karakterek és ebben a szerelmi tömegkatasztrófában mindenki önző. 
,,Látod, mondtam, te ehhez túlságosan ember vagy. Az emberek földhözragadtak. Van egy határ, amin már képtelenek túllépni. Éldegélnek a saját világukban, pedig nem csak az létezik."
- Viszont! -

Tetszenek ezek a képességek és a mágiával - főleg ha egyedi - mindig le lehet venni a lábamról, itt pedig a helyén van ez a dolog. Igazából a sorozat erőssége lehetne szerintem a fantasysabb szál, ha az írónő a szereplők helyett kicsit hagyná a világot lélegezni, ha például kitalálna folklórt, helyi történeteket, legendákat és ezekkel foglalkozna, vagy ha bemutatná egy kicsit jobban ezt a királyságot, vagy lentebbi szinteket, esetleg egy picikét körüljárná ezt a halhatatlanság (ez a kilenc hónap nekem úgyis olyan fura volt, mert a bogaraktól meg az ilyen cuccoktól nem tudtam elszakadni) illetve a mágia témát és kétszáz oldal helyett máris ott a négyszáz, de óvatosan, a setting (vagyis világkidolgozás) nem elég, ha nincs jó történet. Ezért is tetszett nagyon Ragona akár Atme háttérsztorija, van itt potenciál kéremszépen, de akkor ezekre kell koncentrálni. Fantáziából nincs hiány, a megvalósítás erősen kezdő szint még, viszont ebből még bármi lehet, egy kis fejlesztés és kész. A későbbi művekről szóló értékelések pedig fejlődésről tesznek tanúbizonyságot, úgyhogy én is reménykedem és nem írom le ezt a szériát.

Tehát összességében egy jó alapötlet gyengus megvalósítása, ahol a hígítás jobb lett volna. Sajnálom, mert a mágia és a halhatatlanság ötletes benne és egy picivel erősebb szerkesztés, na meg a történet itt-ott átírása javítana az összképen.


- Kapcsolódó zene -
Két éve tudom igazán mit jelent a zene megnyugtató és életmentő ereje, úgyhogy újításként mindegyik poszthoz hozok egy-egy (vagy több) klipet, számot. Nemcsak LoL lesz (bár elég sokszor fognak szerepelni a zseniálisságuk miatt) és igyekszem mindegyikhez megmagyarázni miért és melyik részénél gondoltam a számokra:
Ki mentsen meg kit? Olvasás közben ez a szám ugrott be:



Ítéletem:
Inkább nem tetszett

Erősségek:

- az alap, a mágia

Gyengeségek:

- a kidolgozás

Évszak:

- tutira nyári könyv, tengerpart illetve víz mellé tökéletes

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

A regény az Ad Librum kiadó jóvoltából látott napvilágot 2016-ban egy egyelőre duológia (plusz egyéb kis részek) elsőjeként. Az alábbi művek jelentek még meg, azt hiszem A követ csak e-könyvként:


Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:

A sorozaton kívül nem jelent meg műve.


- Egyéb -



A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod. (A magyartól eltérő borítókat veszem alapul.)
Külföldön tudomásom szerint nem jelent még meg a szerzőnek regénye, ezért összegyűjtöttem a  hazai könyveinek borítóit:

A képek az írónő csoportjából származnak, itt tudsz ilyen exkluzív tartalmakhoz jutni.

A Menedék terve
Személyes kedvencem

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -