,,A nevem Arabella, 26 éves, független, jelenleg munkanélküli, szabadúszó zenész vagyok. Tudok zongorázni, szépen mosolyogni és ügyesen követni az utasításokat, ha arra van szükség. Gyorsan tanulok, és alkalmazkodó vagyok. Én testesítem meg a legideálisabb alapanyagot egy jó valóságshow-hoz. Vicces, kedves, na meg persze szerény vagyok."

Emlékszem, általános iskolás koromban kezdődött az egész valóságshow láz hazánkban. Számomra az első a Nagy Testvér és a Való Világ volt, meg talán előtte (?) a Nagy Ő, bár a sorrendben nem vagyok biztos és igazából nem is néztem a többségüket, ezért nem tudok pontosabbat a kezdetekről. A tavalyi Animax csatornán leadott Survivor x. évad illetve a Kockák királya, na meg az Amazing Race Asia kapcsán jöttem rá, hogy jó edzeni azokra a műsorokra. Viccet félretéve, akkor jöttem rá, hogy nekem tetszenek ezek a sorozatok, ha jó az alapötlet. 

Történetünk főhőse Arabella, aki akár a fenti hirdetésre is jelentkezhetett - bár lehet hogy egy kicsit csábítóbb ajánlatokkal kecsegtette a potenciális jelentkezőket a cég - és éppen a próbára igyekszik a kezdet kezdetén. A szerző ezután nem vezet át minket a luxushajó börtönébe, hanem megmutatja a szereplőket, tehát az első kötet egy bevezető részként funkcionál, ahol a valóságshow ténylegesen a 150. oldal körül indul be, ott történik meg a hajóraszállás. 

A válogató után lassan indul be a cselekmény, sajnos nagyon sokáig unatkoztam, viszont Borbás Edina feldobta ezt a pörgős párbeszédekkel, amik a szereplők között hangzanak el. A kötet lassú sodrású, a tényleges történések a két karakter, Arabella és Dávid között zajlanak, és a beszélgetések illetve az elmés visszavágások sorozata miatt élvezet volt kettejükről olvasni. Számomra a legérdekesebb mégis maga a valóságshow volt, emiatt is kezdtem el a könyvet és tényleg ezért érdekelt a történet. Sajnos ebből nagyon kevés jutott ebbe a részbe, ezért előrebocsátom, nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre is.

Ami elsőre furcsa volt és egyben tetszetős is, az maga a műsor felvételije illetve az, hogy nem olyan vállalkozó szellemű egyéneket keresnek, akik magamutogatással és ,,helikopterezéssel" hívják fel magukra a figyelmet, hanem olyanokat, akiknek az eszük a helyén van. Nem ezt szoktam meg, tessék csak az egyik kereskedelmi csatorna nemrég vetített casting videóját megnézni... naugye? Tehát ez a váratlan fordulat egyből jobb kedvre derített és nem is csalódtam a műsor kezdeti tervében. A szereplőket nem hereverélni viszik egy újabb luxusbörtönbe, hogy ingyenélősködjenek, míg abból a pénzből falvakat lehetne ellátni, hanem dolgozni. Mert a nép mást akar. 

Komolyan, nekem ez tetszett, nagyon érdekes volt ez a terv. Viszont ha már a show milyenségét vizsgálom, akkor le kell írnom, hogy az igaziakban nem véletlenül nem találkoznak kamerán kívül egymással a versenyzők (már ha így van), a néző szeret részese lenni ennek is és becsapva érzi magát, ha azt látja, hogy a versenyzők olyan eseményekre utalnak, amelyeknek korábban már részesei voltak és a kívülállók ebből kimaradtak. Viszont én megértem a szerzőt is, mert egy fontos elem került bemutatásra a hajóút előtt: méghozzá Dávid kompromisszuma és egyúttal a szereplők jellemvonásai.

Plusz a nézettséghez ordibálás, vitatkozás és egy kis hülyeség kell, na meg izgalom. A szerelem pedig önmagában nem izgalmas... plusz ha a krimiszálat kiszellőztetnék a sajtónak, sokkal nagyobb nézettséget produkálna a műsor, mert a néző nem fogja tudni, hogy igazi-e... lehet hogy kegyetlenül hangzik, de ezeknek a showműsoroknak a lényege a ,,kenyeret és cirkuszt". Tehát itt ezekkel voltak gondjaim.

A legtöbb problémám egyébként a karakterekkel volt, főleg Samanthával. Ő a sznob műsorvezető, akinek tetszene a személyisége, de ott van az a fránya de. Miért nem dobja a pasiját? Miért kezd el máshogy vélekedni? Rendben hogy ott van az a bizonyos eset, de előtte semmi sem utalt arra, hogy képes megváltoztatni a gondolkodását és számomra ez túl hirtelen váltás volt. Jobban tetszett volna egy kis gyötrődés is, ha már a két nézőpontból övé az egyik.

Viszont nagyon tetszett benne, hogy minden szereplő kap egy szálat és ez a kidolgozottság megfelelő a regénynek, ami nem akar mást, csak szórakoztatni. Viszont néha nagyon elvesztem, mert vagy a mondatok vagy a tettek nem voltak világosak számomra, mintha Edina értené az összefüggéseket, de nem fejtené ki őket. Számomra nem kapcsolódtak egymáshoz a cselekedetek és annyira zavart az, hogy a karakterek esetében nem mindig jöttem rá, hogy mit miért tesznek és mondanak. Nem tudok elvonatkoztatni Samanthától, akitől szerintem legtávolabb kellene álljon a romantika és ez a tettekben nem mindig tükröződik. Szerintem Bob is elvesztette azt a kezdeti vicces oldalát, számomra annyira szürke lett.

A történetben szerepel egy krimiszál, amely a fülszövegben is megtalálható röviden, tömören. Szerintem ez is egyszerű, bár először a számomra legunszimpatikusabb alakra tippeltem, de nem gondolkodtam jól. Viszont vele kapcsolatban megoldatlan rejtélyek maradnak, például érdekelt volna, hogy Arabella csak képzelődött, vagy ténylegesen is kapott egy fenyegetést? Miután ez letisztázódik, egy elejtett mondatból kitaláltam ki áll az egész mögött és ezután már nincs rejtély, mindent lehet tudni.

Számomra Arabella karaktere egy kissé ellentmondásos volt, ugye az egyik oldalon ott az a néha idegesítő tudálékossága, ami engem nagyon irritált néha, annyira erőltetettnek tűnt. A másik oldalon pedig ezzel ellentétesen a butasága, mert nem mindig viselkedik okosan. A taktikázás nem megy neki, SPOILER naiv módon azt hiszi, hogy David kijelentése ellenére is érezni kezd valamit iránta, SPOILER VÉGE bár ez lehet nem az ő hibája, mert a férfi is furcsán viselkedik, nem lehet rajta sem kiigazodni, a tettei mást sugallnak, mint a szavai. Itt is fellép az, hogy fogalmam sincs mi miért történik, kettejük esetében ez pedig többszörösen is igaz, egyszerűen nem látom a folyamatot és ez engem zavar és csak kuszaságot érzek. Ezzel kapcsolatban David számításába hiba csúszott, amit Ari mond ki, csak nem neki, hanem egy másik szereplőnek. Őt az érzelmek irányítják és ezek szerint inkább a férfi nem figyelt a bemutatkozó videóknál...

Egyébként Arit én azért kedveltem és nagyon örülök, hogy az írónő főhősnek inkább egy Bridget Jones-típusú karaktert tett meg és így legalább nem egy újabb tökéletesen kinéző szereplőről olvashattam. Viszont a gondolatai túlságosan a férfi körül forognak és bár néha akad egy-egy érdekes is, nem esik túlzásba. Egyébként a könyv főleg róluk szól, de nagyon hiányolom a David-féle nézőpontot, így nagyon nem értem mi zajlik le benne vagy akár a többiekben. Olyan mintha mindenki hirtelen cselekedne, gondolkodás nélkül és ez alól a főszereplő sem kivétel.