Fülszöveg:

Béreljen testet cégünktől! 

Igényes kiszolgálás,minőségi választék, teljes diszkréció. 

Kérjük, a testbérlés során vegye figyelembe a 3 alapszabályt! 

1. Fő az óvatosság! Figyelem, Ön egy másik személy testét veszi bérbe. 

2. A bérelt testben bármilyen módon kárt tenni szigorúan tilos! 

3. Cégünk semmilyen felelősséget nem vállal a bérelt testekben elkövetett törvénytelen cselekedetekért.

DE A TEST, AMELYBEN TARTÓZKODIK , A MIÉNK.

Még ebben a pillanatban sem tudom, hogy hány pontot adjak a könyvnek. Komolyan, nem tudom eldönteni, hogy mennyire is tetszik a regény, ezért sokat várok a bejegyzés megírásától, hogy letudjam tisztázni a dolgot (és hogy tovább menjen végre az utazókönyv...).

Először is: nagyon szépen köszönöm narayan molyocskának hogy lehetővé illetve utazókönyvvé tette a Testbérlőket és így eljuthatott hozzám is. Amúgy az első találkozás szintén a molyon történt, Gigi kritikája után szerettem volna elolvasni ezt a könyvet (plusz megvétel előtt is) és a fülszöveg sem tűnt rossznak, így belevágtam.

Mostanában rámtört ez a disztópia mánia, egyszerűen falom a sci-fi könyveket és öntudatlanul olyanokat is veszek ki a könyvtárból. Gondolkodtam rajta, valószínűleg az lehet az oka, hogy szeretem az új világkidolgozásokat, szóval azért egy történelmi regénynél, úgy nem lehet nagyon változtatni a világon, de viszont egy science fiction esetében igen, vegyük például Vernor Vinge könyvét.

Akkor nézzük az érveket pro és contra.

A fülszöveg lényegében keveset árul el a világról, ezek azok a szabályok amiket minden szépkorúnak aki a testbank ügyfele lesz el kell fogadnia. Az más kérdés hogy tényleg meg is tartja-e... a könyvből kiderül, hogy ezek a szabályok csak papíron léteznek.

A könyvön marketing célú mondat található, a most tárgyalt művet Az éhezők viadala c. könyvhöz hasonlítják, amit nem tartok jónak (persze itt szempontok vannak, mert az eladhatóság szempontjából ez jobb lesz, na mindegy) szóval történetileg nem állja meg a helyét, mert a néhány apróbb hasonlóságon kívül nem nagyon hasonlít az említett műre. Inkább azt lehet mondani, hogy ez a regény egy Hamupipőke történet újramesélése és egyben annak megcsúfolása is. Hogy miért mondom ezt? Egyszerű: az írónő néha már kínosan az orrunk elé akarja tolni azt, hogy igen, én Hamupipőke vagyok. De ezt elég egyszer leírni, frusztráló volt többször találkozni ezzel az elemmel, kicsit már olyan érzésem volt, hogy hülyének néz és azt feltételezi rólam, hogy képtelen vagyok összefüggéseket találni és mindig elfelejtem, hogy ő Hamupipőke.

A megcsúfolás az már jobb ötlet volt, direkt fogalmazok ködösen, tessék elolvasni a könyvet! Szóval a végén derül ki minden és azért leesett az állam a végkifejleten, tehát ez egy nagyon jó pont. Viszont ez a butának nézés nem jött be.

,,Vajon Hamupipőke elgondolkodott azon az éjszakán, amikor szép báli ruhában szórakozott, hogy meggyónjon a hercegnek? Gondolt arra, hogy elmondja neki, egyébként, hercegem, a hintó nem az enyém, ez csak egy mocskos kis mezítlábas lakáj? Nem. Élte a pillanatot. Aztán éjfélkor lelépett szépen."

A másik buktatója a könyvnek a stílusa. Tervezem eredeti nyelven is elolvasni, (sőt a következő részt is!) szóval nem tudom, hogy a fordító mennyiben rontott, de a stílus nagyon csapnivaló volt. Szó szerint összecsapott és ez nem jó. Legyen igényes a leírás és ne ilyen: ,,gyorsan mutassunk be mindent felületesen hogy menjen tovább a cselekmény" jellegű történet. Mert sajnos ez ilyen volt; több dologról is olvastam volna bővebben is, például erről:

,,Az élet senkihez sem jó, de vele még rosszabbul bánt. Léteznie kell kiútnak ebből az őrületből. Valaminek, ami nem a gusztustalan testbank vagy a törvényes rabszolgaság."

Komolyan érdekelt volna, hogy kiknek milyen rossz és miért. És itt mondom azt még egyszer, hogy ez egy ködös megfogalmazás és van amikor ez nem jó pl. itt és bővebben is szeretnénk tudni az adott elemről.

Ezzel szemben az általános tendencia az volt, hogy:

1. elővettem a könyvet

2. megállapítottam, hogy még mindig összecsapott

3. elszállt vagy 150 oldal.

Szóval a stílus ellenére letehetetlen, izgalmas. Ez nagyon megfogott és vártam, hogy mi történik a szereplőkkel.

A krimi szálat hagyjuk szerintem, mindent odatolnak elé, érdekes, hogy az intézetben is pontosan véletlenül Sarával találkozik (aki egyedül van!) és mindig mindenhol pontosan egyből megkapja a válaszokat.

Ugyanúgy a romantika szál is elhanyagolható sajnos. Nem éreztem a szereplők között azt a vonzalmat, amit az írónő gondolt nekik, de a tetteik nem erről szóltak. Tehát Blake-t rendesen kihasználta, Michael iránt érzett ,,kötődése" pedig szerintem csak akkor jutott eszébe amikor újra találkoztak...

A világkidolgozás: Egy kötögető nagymama nem nagyon hiszem hogy le tudná ezt az életstílust vetkőzni, és egyből mondjuk bungee jumpingolni... azért szerintem ez meredek állítás, a személyiséget nem lehet levetkőzni... és cserélgetni a testekkel együtt.

A másik probléma halmaz: miért dobtak spórabombát Amerikára? Máshol nem dobtak le? Miért tört ki a háború? Mexikó miért volt olyan kedves, hogy falat húzott Amerika felé? Plusz pont Amerikának ne lett volna mondjuk atombombája vagy más fegyvere csak úgy merő kedvességből a világ többi részének? Khm... Hiroshima... Meddig tartott a háború? Miért nem tudunk meg többet róla?

Szóval erős hiányom volt a háborúval kapcsolatban. És a társadalmi réteggel is: voltak gazdagok, utcagyerekek. A középrétegről nem tudunk meg semmit, volt egyáltalán? Rossz sorsuk volt az örökbefogadott illetve családdal rendelkező gyerekeknek is?

És ezért vagyok dühös az írónőre, mert egy ilyen jó alapot elrontott. Rengeteg a kérdés és szerintem még bőven lehetne találni, de akár hiszitek akár nem nem kukacoskodtam az olvasásnál. Ezeket hiányolom, pont.

A szereplők:

Callie hasonlít Katnissra. Ott van az a szerelmi háromszög (ami Az éhezők viadalában hihetőbb volt) és hogy rajong a testvéréért. Akiért bármit megtenne, még azt is, hogy eladja magát ahogy itt is történt. Ez a szál jó, ahogy a fiúkkal bánik, az nem.

Blake nekem kedvencem volt, bevallom hősiesen.

Kíváncsi leszek az írónő mit fog művelni a második részben, nagyon remélem, hogy tartogat még meglepetéseket. Ritkán tudnak így meglepni, szóval ezért is várom kíváncsian hogy mit tartogat a jövő.

A sorozatról annyit kell tudni, hogy a második rész 2014-re várható. Hazánkban az Agave általában gyors szokott lenni, szóval szerintem hamarosan követi majd a magyar megjelenés is. Különben vannak egyéb kiegészítő kötetei, a ,,feles" részek, ebből van három darab. Az utolsó 2013-ra várható.

A többi kiadásból csak két borítót hoztam. A fenti alap elég sok nemzetnél megjelenik. Viszont ők nem:

Összesítés: 

3/5 pont. Az egész kritika problémázás volt, tehát ennél jobbat nem adhatok. A 3 csillag a jó alapért és a végéért jár. Viszont a következő részben kérek szépen válaszokat...