5

A kör (de nem Samarával)

,,Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…"


Szóval az első találkozásunk igazából Pupilla karcainál volt, mikor láttam hogy mennyire tetszett neki a regény és rájöttem, hogy én is szeretném nemcsak olvasni, hanem birtokolni is a könyv egy darabját. A kiadónak hála gyorsan elolvashattam és így az elején írom (még sokadjára fogom szerintem), nem bántam meg (alapból ezt az érthető birtoklási gondolatot sem).


A fenti fülszöveg hűen tükrözi a lényeget, annyit írnék még, hogy a fő történés (tehát ami fent van a fülszövegben és Vérhold néven regisztrálható) előtt még nagyjából megismerjük a karaktereket, persze csak a prológus után ami egy icipicit megtévesztő de mindegy. Szóval a Vérhold már a könyv kb. századik oldala körül történik, addig szépen lassan indul a hullámvasút. Megismerjük a főbb szereplőket, tehát Rebeckát, Minoot, Linnéát, Anna-Karint (csak nekem idézi a név az orosz realista regények világát?), Vanessát és cseppet sem kicsi tiniproblémáikat. A Vérhold után pedig nincs megállás, addig sem lehet letenni a könyvet, utána már végképp nem!
,,Az iskolába járás olyan, mintha idegen bolygóra deportálnák az embert. Minden áldott nap."
Teljesen másra számítottam a trailer és a fülszöveg alapján, valami kemény horrort ami közelíti King művészetét is. Mindig elfelejtem, hogy ami ifjúsági az nem feltétlen ebbe a kategóriába esik. Borzongató volt, néha horrorisztikus -például a prológus- de nem mondanám hogy féltem tőle és ez jó volt is így (nem vagyok nagy horroros, félreértés ne essék). Szeretem az olyan könyveket amik képesek hangulatot, légkört teremteni.

Fentebb írtam a hullámvasúthoz hasonlító cselekményességről. Ez tényleg így van. Az elején kicsit laposabb a történet, a prológus után Elias tettének körülményeiről szól minden, a képességek megjelenéséről egészen addig, míg egy ismeretlen erő a parkba nem vezérli őket a Vérhold idején. Utána pedig megindul a cselekmény és egyszerűen nem lehet megállni. Mindig történik valami, sosem lesz unalmas a regény.
,,Mint a testvérek, akik nem választhatják meg a testvérpárjukat, a Kiválasztottak sem választották egymást. És mint a testvéreknek, nekik is meg kell tanulniuk együtt élni."
A szereplők kidolgozottak (milyen szerencsém van, hogy az utóbbi időben ilyet ,,halásztam", tisztelet a szürke kivételnek), a háttér rendben van. Kedvencem Minoo lett, hasonlítunk egymásra, néha megdöbbentem hogy mennyire. Kicsit Anna-Karinra is ráismertem.
Ida és Linnéa nem volt szimpatikus, bár Linnéa a maga szókimondásával egyenes jellem. Ida pedig változhat, csak nem marad ilyen ,,gonosz" hiszen érző oldala is van.

A nagyon kedvenc rész és a legjobban várt is az a boszorkányság volt. Szeretem a mitológiát, a különféle történeteket, a meseszerűséget is. Szóval sokat vártam ilyen téren és azt kell mondjam írjam, hogy egyáltalán nem csalódtam. Egy Tanács, amelyik azt sem tudja hogyan védje meg boszorkányait, egy könyv amely a saját feje után megy és olyan mint egy vén, sértődős öregasszony és a nem mindennapi lányok, akik Kiválasztottak lettek. Egyszerűen nem egy tucatregény, különleges minden ízében, minden kidolgozott lapján. Már azért megéri olvasni, hogy megnézzük hogy a két író hogyan építi fel a világot és ekkor még nem is beszéltünk a mesteri cselekményszövésről.

Beszélni kell még a szereplők kapcsán a háttérben működő problémákról, az anorexia szörnyéről, az önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről. Erős lányokról olvastam. A páros megfelelően kezeli ezeket a problémákat.
,,A halállal mindannyiunknak úgyis egyedül kell szembenéznie."
Kicsit hiányoltam a 17. századi boszorkányról vagy az igazgatónő múltjáról az információkat, legalábbis ami volt, az számomra kevés. Nem rontja le az olvasás élményét, de szívesen vettem volna egy kicsit több múltbeli misztikumot. Remélem a második rész pótolja ezeket is. Pluszban még kevésnek érzem a Tanácsról szóló leírást, kicsit többet szerettem volna kapni róluk.

Kicsit hasonlít a Harry Potterre, hogy általában a sorozat kötetei az egy könyv=egy év koncepciót követik, valami ilyesmiről van szó itt is. (Ennyi is volt a hasonlóság.)

A gyilkos kilétét már az első harmadban kitaláltam, bár két tippem volt, de inkább az volt az erősebb, ami végül be is jött. Viszont a vége meglepő volt. Ki gondolta volna? (Kicsit hasonlít a Prófécia (http://moly.hu/konyvek/michelle-zink-profecia) c. könyvre a csavarosság, bár tény, hogy másról szól mindkét mű.)

A kötés állapota nagyon jó. Nem azt írom, hogy nem kell rá vigyázni, - mert igenis kell, a könyv érték! - hanem, hogy jobban félteném azt akit ezzel a kötettel megtámadnak, mint a regényt...

Összesítés:
Nem vonok le pontot a fenti ,,hibáért" mert ezer oldalas nem lehet és nem hiba ha azt kívánom, hogy bárcsak hosszabb lenne, szóval megkapja az 5 pontot (az 5-ből).

A borító figyelemfelkeltő, a fülszöveggel együtt ütős.

Kedvenc szereplő: Minoo
Utált szereplő: Ida néha
,,Soha nem hitte volna, hogy „Ida” és az „empátia”, egy szép napon egy mondatban fognak szerepelni – a „hiányzik” nélkül."
Kedvenc rész: Az egész, kifejezett kedvenc nincs.
Utált rész: az egy kicsit naturalisztikus leírás az elején, nem szeretem a véres részleteket



Eredeti cím: Cirkeln (goodreads szerint)
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Geopen
Oldalszám: 550 oldal
Fordította: Péteri Vanda




Köszönöm, hogy elolvastad!

Lesd meg őket is!

0 megjegyzés