Nagyon régóta tartozom egy bejegyzéssel a Csodaidőkkel kapcsolatban és már régen meg kellett volna írnom, nem tudom hogy miért nem tettem eddig. Olyan furcsa lesz újra kifejeznem, hogy mit gondolok a történetről. Annyira nehéz hozzá kezdeni, de igyekszem a lehető legjobban visszaadni amit éreztem a két regénynél. Hiába, Raana Raas (vagyis Görgey Etelka) egyik kedvenc írónőm lett, meg is indoklom majd miért.

Kezdem akkor az első résszel: (Az ogfák vöröse)

A történet Judyról szól, aki egy intézetben nevelkedik. Minden megváltozik, amikor csodás véletlenek folytán a Raas családba kerül be, ami a Kavenben az egyik legbefolyásosabb.

Giin szála sem mentes a bonyodalmaktól, nagy hatalmú safir, vallási vezető aki nemcsak a családjáért, hanem közösségéért is küzd a politika eszközével.

Yaan pedig a Raas család elsőszülöttje, nagy súly nehezedik rá, apja zsarnokoskodása miatt radikális lépésre készül a 18. születésnapján.

Az ő szemszögük olvasható az első részben és nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni. Egyszerűen a szemünk előtt játszódik le egy Hamupipőke történet, tehát Judy a szegény lány, akit az anyja is félredobott bekerül egy gazdag családba, ahol szeretik és végre jóra fordul az élete. Nagyon kedveltek az ilyen történetek (lényegében az Rtl Klub X-faktor c. műsora is erre épít...) szóval ez egy nagyon jó alap.

Giin a kedvenc szereplőm. Nagyon kedvelem a karakterét. Tetszik az a mód, ahogy kiáll a közösségéért.

Yaant nagyon nem kedveltem az első részben, már spoiler lenne hogy miért, maradjunk annyiban, hogy teljesen más mint Giin.

Ha már írtam a karakterekről be is fejezem a gondolatot: tehát karakterizálás van, karakterfejlődés van, tökéletes a regény.

A regény háttere összetett: az első regényben még kevesebb az ilyen tartalom, a másodikban jobban előtérbe kerül, de ezt majd kicsit később részletezem. Szóval az első részben megjelenik pár társadalomkritika. Például a kiszakadtak közösségének elítélése, a munkások rossz körülménye. (Több van, csak nagyon régen olvastam.) Giin politikai küzdelme, lényegében árral szemben úszik, mind mind olyan tartalmi elem ami jóvá teszi a regényt, hihetővé és valóságossá.

A politikai rész miatt ha hamarabb olvasom, akkor biztos, hogy nem szerettem volna. Volt egy politikai földrajz órám és Huntington miatt megkedveltem ezt a műfajt. Ezután már nagyon jó volt olvasni.

Zh időszakomban vettem elő a regényt és nagyon idegeskedő típus vagyok. Szóval mikor elővettem Az ogfák vörösét képes voltam kikapcsolni és lenyugodni. Ezt a hatást nem sok regény tudja elérni, de Eta könyve igen.

Ami miatt még nagyon tetszett a könyv, az a kidolgozottsága volt. A saját nyelv, a kultúra, a Szent Könyv szövegei. Annyira jó látni, amikor egy író ennyit foglalkozott a művével.

A vége egyfajta reménykedést hoz, bízzunk egy jobb jövőben!

A második rész: Kiszakadtak

A másodikról sokkal nehezebb írni, még mindig elszorul a torkom ha a regényre gondolok. Sokkal összetettebb és kevésbé reménykedő inkább baljós hangulatú az egész regény.

Judy már nővé érett és a kaveni hagyományoknak megfelelően férjet kell választani neki.

Giin a CSU-ba belépés miatti következmények ellen küzd, amelyek főleg a kiszakadtak közösségét érintik.

Yaan pedig folytatja életét és küzdelmét.

Szándékosan írtam ilyen rövid jellemzést a történtekről, nem akarok lelőni semmilyen poént.

A karakterek itt is kidolgozottak, még Yaant is sikerült megkedvelni. A nyafogós fiúból, érett férfi lett. Az a legjobb az egészben, amiért kedvenc könyvnek jelöltem ezt a regényt is, az az hogy érzelmeket vált ki és ez nagy szó. Pl. a Vámpírcsókok idegességen kívül (a sok bugyutaság miatt) nem sok mindent ért el. Viszont ezt a sorozatot élmény olvasni.

A másik dolog ami miatt kedvenc lett, hogy a szereplőknek nagyon sok problémájuk van és nem nyafognak. Bátran szembemennek a sorsukkal.

Itt a kedvenceim: Judy, Giin, Yaan, David.

A vége függővég, ha nincs meg a harmadik rész nem ajánlom, hogy elkezd!

Teljesen más mint az első könyv, eltűnt a reménykedés. Már csak a biztos tudatosság van: háború lesz.

Kemény társadalomrajzot kapunk, sokkal jobbat mint az első részben. Mintha az elsőben Eta csak próbálgatta volna, hogy mire képes, de a Kiszakadtakban mutatta meg hogy mit tud. Nagyon örülök, hogy magyar írónőtől ilyen minőségű könyvet kaptunk és tényleg, ennél jobb könyvet még nem nagyon olvastam. Kötelezővé kéne tenni, hogy mindenki olvassa és okuljon belőle.

Megszakadt a szívem párszor, de nem baj, olvasom tovább. Kell lennie egy jobb jövőnek!

,,Elmerült messze a láthatár,feketén fonja be a semmi.Valaki talán még hazavár,de nem tudunk többé üzenni:Hiába ragyognak fölöttünk a csillagok,Hazafelé irányt nem mutatnak többé. Hiába ragyognak fölöttünk a csillagok,ösvényeinken eltévedtünk örökké."

Köszönöm, hogy elolvastad!

Képek forrása: google képkereső találatok