Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for október 2017

Programajánló #14: Luther 1. - Az út könyvbemutató

Könyvbemutató: Luther – Az út


„Non sum. Az nem én vagyok, aki gyávasággal őrzi a bölcsességét.”
A Harmat Kiadó tisztelettel hívja és várja Cs. Szabó Sándor: Luther – Az út (I.) című könyvének bemutatójára és dedikálására 2017. október 26-án, csütörtökön 17:30-ra a Libri Könyvpalotába. (Budapest, 1072 Rákóczi út 12.)
A szerzővel és dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzorral Kőrösi-Gilicze Réka, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője beszélget.
Hívja meg barátait is a budapesti eseményre: ide kattintva!
Közreműködik: Ignácz Dániel
2017. október 27-én, pénteken 17 órakor a Libri Debrecen Könyvesboltban (Debrecen, 4029 Csapó u. 30.) a szerző és Horsai Ede egyetemi lelkész beszélgetésére várjuk szeretettel, melyet Békési József szerkesztő, műfordító moderál.
Hívja meg barátait is a debreceni eseményre: ide kattintva!
Közreműködik: Fekete Dániel, a Bartók Rádió Mikrofonpróba című tehetségkutató műsorának résztvevője


Cs. Szabó Sándor életrajzi regényében a reformáció legendás alakjának, Martin Luthernek a korai évein és tanulmányain keresztül követhetjük végig, miként válik egy egyszerű parasztgyerek korának egyik legmeghatározóbb gondolkodójává. A kétkötetes mű első része a kezdetektől egészen 1517-ig, a 95 tétel megszületéséig mutatja be az eseményeket fizikai és lelki síkon egyaránt, ennek köszönhetően pedig egy igazi hús-vér ember alakja elevenedik meg előttünk.
A könyv Facebook oldala: Luther – a regény
A szerző blogja: Luther – a regény

Beleolvasó

(A közleményt változatlan formában osztottam meg, forrás: a Harmat Kiadó.)


Ez a bejegyzés a Programajánló sorozat tagja.

A posztot megtalálod az alábbi címkéknél:

Pillanatkép #36 és Könyvtárból jöttek #10


- A Pillanatkép rovat -


Forrás: Pinterest
Régen, talán írhatom hogy a fénykoromban, indítottam egy rovatot ezekkel a feltételekkel:
A szabályok:
Ahhoz, hogy játszani tudd, válaszold meg az alábbi három kérdést:
Mit olvasol jelenleg?
Melyik könyvet fejezted be mostanában?
Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?

Az alap:

Nagyon szeretem megtervezni az olvasásaimat és ezért úgy gondolom, hogy jó ötlet ezt a rovatot indítani, amely kéthetente vasárnap jelenik meg. Az eredeti rovat címe a WWW volt, de a kérdések kezdete megváltozott és úgy gondoltam, hogy jobb ha magyarosítok és így lett belőle Vasárnapi válasz.
Valamelyik nap pedig rámjött az, hogy hiányzik az olvasásaim ilyen rendszerezése, úgyhogy a Pillantkép sorozatom kiegészítem újfent ezekkel a kérdésekkel meg némi változtatással.

Mit olvasol jelenleg? maradhat, viszont a Melyik könyvet fejezted be mostanában? nem tudom, hogy fontos-e. Egyelőre igen, viszont lehet, hogy ki fogom szedni. A három kérdés közül viszont a kedvencem, a Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb? amihez több oldalas listát tudnék mindig kreálni, úgyhogy ez tuti marad. Kiegészíteném még az alábbiakkal:

Melyek a várólistád új elemei?

illetve

illetve Milyen könyveket szereztél be az előző Pillanatkép óta?

Továbbá

marad az új Pillanatkép rovat megszokott eleme, lehetnek egy poszton belül további rovatok ahogy mostanában megosztottam őket kép + vonal elválasztással, plusz szeretnék ezentúl felrakni egy angol nyelvű regényt és egy nagyon régi várólistás elemet ide, a mit szándékozom előkapni részhez és ezt addig le nem szedni, amíg el nem olvasom. Hirtelen ennyi jutott eszembe, hogy mit kéne ide irkálnom, mert nagyon szerettem a VV-t csinálni és több infót osztanék meg, mint eddig. 

Tehát a periódus: kéthetente szombaton vagy vasárnap. Ez viszont lehet, hogy szeptembertől borul egy kicsit, majd meglátom, hogy fogok tudni vele bármit is csinálni.



Mit olvasol jelenleg?



Elkezdtem a Fekete Tom balladáját és még csak előadás előtt tudtam belőle olvasni 25 oldalt, hát elég érdekesnek tartom. Van egy hangulata és már kezdenek furcsa dolgok történni benne, úgyhogy kíváncsian várom, hogy halad tovább a sztori.

Melyik könyvet fejezted be mostanában?



Láttam a filmeket, a Legacy egyáltalán nem tetszett és ezért gondoltam, hogy előkapom a könyveket, legalábbis azokat, amikhez hozzá tudok férni. Sikeresen átrágtam magam a KJK könyvön, ezért majd regélek róla egy sort.

Mit gondolsz, mit fogsz olvasni legközelebb?



Még mindig az Oculus van elöl, hátha a héten el tudom kezdeni.

Melyek a várólistád új elemei?



A Programozzunk C++ nyelven! egy ajánlás volt, molyon már jelöltem is, hogy olvasom, bár még nem kezdtem el ténylegesen. A másik pedig E. Lockhart új könyve. Még nem olvastam el a fülszöveget, de A hazudósok után bármit előkapok a szerzőtől ismeretlenül.

Milyen könyveket szereztél be az előző Pillanatkép óta?

Sokat. *elsunnyog* De ajszi is volt benne!



Egy régi várólistás



Ó elértünk a régi, középiskolában ajánlották listához. A pert nem olvastam, de nem is kellett, csak a lehetőségét adták meg és nem éltem vele. 

Eddigiek (max 10):


Egy angol nyelvű


Elkezdtem, könnyű a nyelvezete, a csaj nyelvét felvágták (nagyon pimasz) és a borító a Kegyetlen játékokhoz hasonlította a sztorit. Hát eddig nem olyan... (Az egyik kedvenc filmem úgyhogy óvatosan, figyelek és harapok!)

Eddigiek (max 10):


Egy VCs-s regény

Most nem választok új könyvet, még ezzel a hárommal sem haladtam igazán. :C

Eddigiek (max 3):



- Könyvtárból jöttek -



Őket hoztam ki legutóbb a könyvtárból, ezek közül pedig a Távoli kolóniákat már olvastam. Az Az sajnos nem ezzel a fedővel jött velem, pedig az új kiadás gyönyörűséges lehet. A C++-os mű már nem meglepő választás, érdekel ez a programozási nyelv, a Kormorán Baru, az áruló pedig kikapcsolódás lesz majd valamikor, ha eljutok odáig.

A következő könyvtári könyves olvasmányom


Őt néztem ki, azt hiszem Dóri vagy Katacita írt már róla jókat és ez hozta meg a kedvem.

A következő értékelés(ek)



Szerintem a Ready player one és A sokszívű érkezik hamarosan. Az utóbbi élménye még friss és annyi mindenről akarok írni, hogy előre veszem az értékelési listán.



A bejegyzést megtalálhatod az alábbi címkéknél:
Pillanatkép // Könyvtárból jöttek


Cecelia Ahern: A Tökéletes (A Vétkes 2.)


Sorozat: A Vétkes 2.



    

Kapcsolódó bejegyzés:

Az első részről írt értékelésem



Cecelia Ahern duológiájának második kötete nem sokat várt arra, hogy előkapjam. Az első rész bár tartalmazott némi negatív jellemzőt, a főszereplő lány bátorsága és erőssége miatt mindent megbocsátottam neki. Nem is vártam kevesebbet A Tökéletestől és hogy megütötte-e a várakozásaimat?

Íme, A Tökéletes értékelése:
- Első mondat -
,,TÖKÉLETES: Minden szükséges, illetve elvárt tulajdonságnak a lehető legteljesebb mértékben a birtokában van.
A két rész külföldi formái, szépek.
Forrás
Celestine a nagyapjánál húzza meg magát, ahol dolgozik és szomorúan gondol elvesztett életére. Félelemben telnek napjai, mert az Őrszemek bármikor rátalálhatnak, élükön a rideg Mary May-jel. Crevan mintha tudná, hogy a lány ott van, folyamatosan, előre bejelentett őrjáratok zavarják meg a nyugalmukat, míg egy nap az Őrszemek váratlanul érkeznek a tanyára.

Az alábbi, előző kötetben is bemutatott gondolat pedig újfent előtérbe kerül:
,,A Vizsgálóbizottság, ahogy magukat nevezik a Tökéletesség védelmezői, igazából szélesre tárt kapu a haszonlesők és ártó szándékúak számára."
Ideje hát megbuktatni! Vajon sikerülni fog?


Igyekeztem, hogy minél kevesebb információt mondjak el a kis bevezetőmben (amúgy sem szokásom olyan nagy részletezni a cselekményt, mert nem újraírnom akarom a regényt, hanem véleményezni) és úgy érzem, hogy tökéletesen sikerült a rövidséget tartani. Na, körülbelül a könyv is csekély hosszúságúnak érződött az izgalmassága és a pörgős tempója miatt. Egy gyors rávezető jelenet után - amikor Celeste kesereg egy kicsit az elveszett jövője miatt, ami egyébként tökéletesen belefér a műbe, egyáltalán nem tűnik idegesítőnek - máris indul a mandula és a kötet végéig meg sem állunk a nagy izgalmakkal. Az előző regény bennem lecsapódó, a mű feléig tartó sokkjára nagyon is jól emlékszem és a könyv eleje nem volt számomra olyan erős, mint anno, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lenne. Erős jelenetekben viszont bőven volt részem, bele tudtam helyezkedni az egyes történetekbe (ahogy az ,,égetésnél" éreztem nagyapa kétségbeesését) például, de ha azt nézem, számomra két esetben volt ütős a történet: az elején (valamennyire a kezdő soroktól nem messze) és a végén, Maynél. Mostanában egyik könyv sem tudott ennyire lélekbevágó lenni számomra, úgyhogy ez egy jó pont Ahernnek! Ezek után szívesen meg fogok próbálkozni a romantikusaival.

Kapcsolódó zene:

Azért is működött számomra ez a mű, mert sikerült ignorálnom a YA jellemzőket, például az útközbeni szerelmi évődéseket, egyszerűen Celért minden ilyesmit meg lehet bocsátani. Szóval a szerelemmel nem foglalkoztam és most sem fogok, teljesen hidegen hagyott meg nem is igazán érdekel, mert számomra nem ez a mű erőssége. 
,,Az ember soha nem egyetlen személy. Az vagy, akinek tartod magad, másrészt az, aki valójában vagy. Én már egyikről sem tudom, kicsoda."
Az izgalmas kezdet még egy régóta várt szereplő felbukkanását is tartogatja: Carrick egész hamar feltűnik, ahhoz képest, hogy későbbre vártam. Rá voltam a legkíváncsibb és szerencsére nem következett be az, amitől féltem, mert Carrick nem egy kirakatbaba Cel mellett. Sőt! Sokáig úgy tűnt, hogy ő mozgatja a lányt a tervei felé (de persze úgy, hogy jót akar a társának) és valamennyire Cel elvárta, hogy egy ,,jó" Disney moziban legyenek, vagyis a srác legyen az ő támasztéka, míg rá nem döbben arra, hogy neki is lépnie kell. Addig eléggé tetszett a mű, de utána, ahogy ez az egész átfordul benne, nagyon megszerettem a regényt, onnantól kezdve lett ő is Szereplő, nemcsak egy sakkbábu a táblán. A lányra jellemző maradt az első részben megismert bátorsága és bár ugye az elején a ,,fogalmam sincs hol vagyok én csak önmagam adom" és ,,nem tudom mi történik körülöttem csak sodródom az árral help" átvált egy teljesen tudatos útra, tetszik benne az, ahogyan végül megtanul a szabályok szerint játszani az elég okos húzásaival, még az is lehet, hogy az év női főszereplője lesz a decemberi összesítőmben... Egyébként nem emlékszem arra, hogy bármikor is hülyén döntött volna, csak a jó és nemes kiállása maradt meg bennem nagyon illetve az, hogy állandóan a biztonságot keresi. Némely mondata furcsának és önzőnek tűnhet, de a lány sokszor csak az érzéseiből beszél, és nekem teljesen átjön a talajvesztettsége és a szomorúsága a gyökértelensége miatt. Egyébként van a főhősben valami szimpatikus vonás, a kiállásában, ami miatt csak a pozitív vonásaira emlékszem: önmagát adja végig, nem érzek benne semmi hamisságot. Ezért hiszem el, hogy ez megmozgathat tömegeket.

Ó de térjünk vissza Carrickre egy kicsit! Ő lenne a lázadás alakja, sokkal inkább társítom hozzá ezt a címet, mint a lányhoz, aki a folyton elégedetlen, a két lábbal a földön álló, Celt sokszor megmentő és folyamatosan a feladatra emlékeztető srác; és míg én Celestine-t szomorúnak és sokszor passzívnak látom, a srác a lány ellentéte a tüzes természetével ami fura, mert időnként ez megfordul és Cel lesz az érzelmi töltet, Carrick pedig a józan gondolkodás. Szerencsére a szerző megmenti a fiút a sablonná válástól, azzal, hogy megmutatja egy olyan oldalát a családján keresztül, amit egyébként nem látnánk. Úgyhogy igen, végre egy fiúkarakter, aki nemcsak hasi kockákból és helyes arcélből, sármból, na meg fenyegetően néző szürke/kék/bármilyen (*insert a color*) színű szemből áll!

Akadnak bravúros részek a műben, közrejátszik benne a kedvenc mellékszereplőm, a kicsit flúgos Raphael, akinek a mondataiért oda voltam és vissza, hihetetlenül pofátlan és okos fazon, Ahern az ő részeivel nagyon is feldobta a művet. És a többiekkel mi a helyzet? Artot továbbra sem igazán bírom, jó a vége felé valamennyire kibékültem az ő szerepével, de még mindig inkább csak idegesít, Craven meg egy üldözési mániás főgonosz lett, de ha már a negatív személyeket nézzük fontos megemlíteni Mary May szálát, ami hatalmasat üt! Túlságosan nagy a szánalom bennem, de csitt, erről elég ennyi, már csak ezért megérte végigolvasnom a művet. Enya, az egyik frakció vezetője pedig inkább távol maradt, őt nem igazán tudtam megítélni (ezt sajnáltam), mert Cel gyanakvása elnyomta a jelenetek azon részét, ahol az én ítélkezőképességemnek kellett volna lennie. Kár érte.

Azért ennek még van szerepe.
Forrás
Cel nem merül el a politika mély bugyraiban, foglalkozik vele az tény, de nem annyit amennyit kéne és itt van az ok, amiért azt kell írjam, hogy a mű egyszerű. Az tetszik viszont, ahogy fentebb írtam, hogy a lány alkalmazkodik a szabályaihoz, úgyhogy ez az elem - bár jobban örültem volna egy kicsivel több aktivitásnak - teljesen rendben van. Ami ezzel szemben nem annyira jött be - amit az előző részből hiányoltam - most sem került elő: nem tágul tovább a világ. Bár ez nem hibapont nekem (csak hiányzott na) az, hogy akkor mi történik a bűnözőkkel és hogy miért ennyire drasztikus a büntetés rendszere (teóriám volt rá), de ez nem nyert megerősítést, így tartom magam a korábban leírtakhoz: ez az elrettentés eszköze.
Bár igazán nincs időnk nagyon szétnézni ebben a kemény világban, azért valamennyire sikerül, mégis a regény egy versenyfutás az idővel, nem igazán van lehetőségünk megállni és szájtátva szétnézni. Valamennyire azért tágult a világ, megmutatja a szerző, hogyan lehet egy embertelen világban segíteni a bajbajutott Vétkeseken akár tömeges, akár egyéni szinten. Illetve hogyan fog ez a csoport össze és egy kis közösségnek, milyen szokásai lehetnek és a nagy bajban mennyire összetartóak lehetnek egyesek... nem mindenki. A többségnek szüksége van egy csoportra, egy olyan társaságra, ahova tartozhat és megvédi a külső hatásoktól. (Nem is csodálkozom, hogy ez a vágy erősen él a főszereplőnkben, ez szerintem teljesen alap emberi vonás.)
,,Nem tudták megérteni, el sem tudták képzelni, hogy valaki önzetlenül segítsen egy Vétkesen egy másodrendű állampolgáron."
A szerző és az első könyv példányai (wow).
Forrás
Ezért ez a mű számomra inkább a problémákkal való szembenézésről szólt, na meg továbbviszi az első üzenetét: a hibából tanulni kell, nem büntetni azt, illetve a szabadság kérdését is megvitatja a szereplőin keresztül.

Ajánlom annak, aki olvasta az első részt és szereti az ifjúsági disztópiát. Aki nem szereti a YA műfaj idegesítő jellemzőit, óvatosan bánjon vele, de én akkor is ajánlom, mert a szereplő kiállásáért és bátorságáért megérdemli a bizalmat. Jó, nem egy bonyolult összetettségű drámát kapunk, de éppen ezért olvasható könnyen, az pedig, hogy a szereplő az önző dolgai ellenére mégis jól választ, megérdemli a szeretetet.


Tetszik ez az idézet:

,,Gyógyulófélben van, igyekszik hegedni, megtalálni a helyét a fiú testén [a seb]."


Ítéletem:
Nagyon tetszett




Erősségek:

- ahogy Celestine megtanulja a ,,nagyok" szabályait
- itt-ott erős érzelmi töltet

Gyengeségek:

-talán egy kicsit az egyszerűsége

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(Líránál 20%-os kedvezmény)


A regény az Athenaeum kiadó jóvoltából látott napvilágot 2017-ban egy duológia második részeként.

Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:



- Egyéb -




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod.

Angol (2 db) és lengyel

Meglepő, de kevesebb kiadása van a második résznek, mint az elsőnek... 

A két angol között óriási a különbség, de az közös, hogy semmitmondóak. Talán a második még utalgathat valamire, de nem látom át a koncepciót. A lengyelnek szerintem nem sok köze van a könyvhöz, főleg, hogy Cel számomra inkább a békés tüntetés útja, nem az erőszakosé, ez egyáltalán nem tetszik nekem.

Német, spanyol és szerb

Nem jobb a helyzet a német, spanyol és szerb szekcióban sem, a képek túlságosan semmitmondóak, egyszerűek. A szerbnél talán a halmazok uniója mutatja, hogy a képen Cel látható, aki ki akar törni ezekből az előítéletekből, bár erről a borítóról egy diszkó hamarabb jut eszembe, mint A Tökéletes története. Illetve ezek a billogok is lehetnek, na ezzel viszont tökéletesen egyetértek, a szimbólum illik a regényhez.

Török és magyar

A magyar koncepciót itt most sajna nem értem, pedig szeretem az Athenaeum fedőket, általában figyelnek arra, hogy milyen képpel jelenjenek meg a regények és társítanak hozzá egy-egy sztorit, megoldandó rejtélyt, mondjuk jó pont, hogy a szimbólum megjelenik itt. A török a ,,nem látok" jelet mutatja, ami nem igaz az egész műre, úgyhogy ezt sem tartom jónak.

Egyik sem tetszik igazán.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A társadalom, melyben Celestine North él, tökéletességet vár el tagjaitól. Azzal, hogy az erkölcsi vizsgálóbizottság Vétkesnek ítélte a lányt, megfosztotta őt alapvető jogaitól, és darabjaira zúzta szét egész eddigi életét. Amióta pedig Crevan bíró úr első számú közellenségnek nyilvánította, Celestine menekülni kényszerül egyetlen bizalmasával, Carrickkel. Óva őrzi nagy titkát, amellyel talán romba dönthetné az egész Vétkes-rendszert, és amely miatt már így is számtalan ember tűnt el nyomtalanul.
A csatában Crevan bíró úr áll nyerésre, és Celestine-nek fogytán az ideje, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Döntenie kell, hogy magát menti-e, vagy önmagát feláldozva az összes Vétkest. Vajon be tudja-e bizonyítani, hogy az ember nem tökéletes lény, és olykor tévedhet?
Szerző: Cecelia Ahern
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: A Vétkes
Eredeti cím: Perfect
Eredeti megjelenés: 2017
Műfaj: ifjúsági, disztópia
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2017
Ár: 3.499 Ft





Jelölések:

2017 - legjobb disztópia
2017 - legjobb főszereplő
2017 - legjobb mellékszereplő (Raphael)


A regény az alábbi címkékhez tartozik:


- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -