Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans szerda, július 13, 2016


Sorozat: Utódok 1.
Az Utódok c. film előzménye



    



Először a youtube-on találkoztam Az Elveszettek Szigetével, amikor az egyik kedvenc vloggerem áradozott róla pár percet és akkor gondoltam rá, hogy szeretném én is megérteni, miért kedveli annyira.

Minden ifjúsági regény előtt elgondolkodom azon, hogy vajon nem nőttem-e már ki ebből a műfajból - ahogy most is - de miután végzek az adott könyvvel, mint nemrég a Szigettel, rájövök, hogy nem eléggé. A szokás szerinti határozott válasz után haladjunk és elregélem, hogy mi a véleményem Az Elveszettek szigetéről illetve az ebből készült filmadaptációról a lentebbi szekcióban. 
- Első mondat -
Egyszer régen, a sok-sok ,,boldogan éltek, míg meg nem haltak" után, talán még az azokat követő mesés történetek boldog befejezésein is túl, az Auradoni Egyesült Királyság összes gonosztevőjét az Elveszettek Szigetére száműzték."
A szereplők.
,,Bevallom, mélyen elszomorított, hogy én nem kaptam meghívót." (Demóna)
Az Elveszettek szigete a gonosz boszorkák és lények lakhelye már elég régóta, hiszen a Szörnyeteg király száműzte a Jók egykori legnagyobb ellenségeit illetve a szolgálóikat erre a szigetre, ahol nekik és utódaiknak varázslat nélkül kell tengetniük mindennapjaikat. Négy fiatalról (Carlos, Jay, Evie és Mal) szól a történet, akik rosszként definiálják magukat és benne vannak minden csínyben, megpróbálnak a szüleik nyomába lépni és kivívni a büszkeségüket. Míg ők lassan sodródnak egymás felé, a sziget mágiája kissé megrendül és úgy néz ki, hogy a gonoszságnak még lehet jövője ezen a világon.

A szerző több nézőponton keresztül mutatja be a sztorit, vagyis a négy fiatal karakter - Carlos, Jay, Evie, Mal - életét, illetve egy kissé rövidebben a jók oldaláról Ben herceg (Belle és a Szörnyeteg király fia) küzdelmét önmagával. Úgyhogy mondhatni elég széles kört fed ez a regény... vagy legalábbis fedne, de sajnos egyik szál sem elég részletes. Úgy értem a szerző legalább öt fiatal gondolatát mutatja meg pár oldal erejéig, emellett valamennyire még figyelmet is fordít a ,,valaminek történnie kell" elvre, így sajnos nem sikerült mindent megfelelően részletesen ábrázolni. Legalábbis számomra nem. A viszonylag nyugodt medrű cselekményvezetést színesítik még a híres meseelődök jellemzői és ez azért is fontos, mert ez már a kötet elején és az első konfliktusában megjelenik a hasonlóság, például ott, hogy Malt sem hívják meg egy bizonyos buliba (ld. még Demónát), na meg jön a mágia nélküli átok és stb, stb. Ezen kívül rengeteg Disney utalás színesíti a világot, hiszen több olyan szereplő is feltűnik, aki a Disneyt kedvelőknek ismerős lehet, de nekem, aki alig nézek ilyen mesét, teljesen ismeretlen volt. Pár utalást viszont ismertem és elég sok jó ötletet találtam benne, úgyhogy egy szavam sem lehet.

Ha pedig azon gondolkodom, hogy konkrétan, témáját tekintve miről szól a mű, azt kell írjam, hogy az útkeresésről, a szülőkhöz való hozzáállásról, na meg a barátság kialakulásáról Disney-szerű elemekkel megtűzdelve és ez egészen kikapcsoló volt a maga szórakoztató elemeivel, tehát mégsem bántam meg, hogy előkaptam, de valahol kicsit mást vártam és ezért érzem magam furcsán. Itt nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon nekem való-e még Az Elveszettek szigete vagy már nem igazán, mert a konfliktusok nem mélyek, a gyerekek pedig inkább csak vásottak, mint gonoszak és bizony nagyon megszenvedtem azt, hogy nem én vagyok a korcsoport (túl tudom tenni magam azon iszonyúan könnyedén ha nem hívnak meg valahova pl.), de ha az egész regényt nézem azt kell írjam, hogy nem bántam meg az olvasást, sőt a mű egész szórakoztató volt a maga módján.
,,Ezért alapítottam meg a Sárkánycsarnokot: hogy tanuljunk végre saját hibáinkból, neveljük úgy a gonosztevők újabb generációját, hogy legyenek nálunk körömfontabbak és múljanak felül bennünket mindabban, ami a sikerhez annyira elengedhetetlen."
Valahogy azt érzem, hogy a felszín alatt komolyabb szálak futnak és érdemes odafigyelni a szereplőkre. Lehet, hogy külsőleg a partik, meg az ilyen komolytalan dolgok állnak az első helyen, de a mélyben ezek a karakterek elismerést és szeretet várnak - ahogyan egy-két árulkodó gondolat is tanúskodik erről. A regényben ezek a jellemzők jobban előjönnek és sokkal inkább ábrázolnak egy folyamatot, mint a film ,,hopp egyik percben hűű de gonosz vagyok, a másikban meg már nem tudom hova tartozom" pillanatai. Itt jobban elhiszem, hogy a gyerekek keresik az útjukat és először azt a szüleik nyomában vélik megtalálni. 
,,Minden kellően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától."
Ez a regény a filmhez illetve annak előzményeként készült és sajnos nem tudom a kettőt összehozni, annyira mások a fontosak mind a két formánál. A kötetnél a srácok helyzete a lényeges illetve a szerző ráment a mozgóképes adaptáció előzményeinek bemutatására, míg maga a film fog öt-hat üzenetet és a képünkbe vágja azokat mindenféle bővebb kifejtés nélkül. Szerencsére a könyv e tekintetben bővebb, bár nem is lehet mást várni, itt a karakterek gondolataiba látunk bele, szerencsétlen filmben meg semmi ilyesmi nincs. Maximum elhangzik először egy gonosz vagyok dal, majd egy hol a helyem tíz perccel később... annál meg sokkal bővebb ugye az írott forma, ahol egyébként lassan épül a movie alapja és a szereplők kapcsolata, ami az ezután következő mozgóképes formában már kiforrottabb. Többek között arról olvashatunk, hogy a szülők miért állnak úgy hozzájuk ahogyan teszik, hiszen a gyerekek személyiségének kialakulásánál ott van a szülői oldal is, na meg esetleg mi fontos még, ami kisebb korukban történt velük (például Mal esetében), plusz megkapjuk a szereplők mikrokörnyezetét. 

A karakterek közül Mal a legkeményebb, elég sok kudarcot tudhat maga mögött. Nála rosszabb, vagy legalábbis annak tűnik Jay, és inkább Evie na meg Carlos a leglágyabb a csoportban. A jók oldaláról Ben az egyik legérdekesebb személy, ő az aki változtatni akar és nem is csinálja rosszul, viszont a barátnője Audrey olyan üresfejű, rosszul voltam tőle! Általában semleges voltam a szereplőkkel szemben, illetve Mal iránt éreztem egy kis szimpátiát talán.

Ha pedig röviden össze kéne foglalni, hogy miről szól a regény és mi a film és az eközötti különbség egyszerű: a regény az örökségről, az ahhoz való hozzáállásról és elrontott szülői sorsokról szól; a film pedig a fiatalok lehetőségeit mutatja meg. Mal volt itt a főszereplő, hiába a több szemszög és a film is ezt viszi tovább, benne volt a legtöbb potenciál és ezt a szerző meg is ragadta. Egyébként én jobban örültem volna, ha nem így lesz, hanem minden egyes karakter kap egy teljes, különálló részt, hiszen simán ki lehetett volna hozni ebből ilyen koncepciót is.



Erősségek:

- újszerű mese, sok tanulsággal
- jó alapötlet
- érdekes karakterek

Gyengeségek:

- a konfliktusok itt-ott


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:

- Következő rész -


A kötet a Kolibri Kiadó jóvoltából jelent meg 2016-ban az Utódok sorozat első részeként.


- Részlet a filmből -


És milyen a film?

Borzalmas. Ugyanazt akarja elsütni több témával, mint a High School Musical (sajnos ahogy láttam a rendező is ugyanaz volt) és ez már inkább az új generáció filmje. Konkrétan kiskoromban féltem a Hófehérkében szereplő banyától, mert az a mese sötét egynémely jelenetben és ez így jó. De ez a film? Semmiben nem hasonlít a régi elődökre, ez nem a régi Disney, pedig vártam volna, hogy visszanyúl azokhoz az alapokhoz! 
A végső csatajelenet öt perces, a szülők csak groteszk figurák, mintha az új vonal kigúnyolná a régit, nevet azon, hogy a szülők erőtlenek és szánalmasak. A film tele van nyálas zenékkel, a konfliktusba simán bele lehet kötni ezerszer, semmi sincs kidolgozva, kapkodás az egész. Egy pozitívum, na jó kettő van benne: egy jó csavar, na meg egy szomorú rész, amikor szembesülnek az utódok a régiekkel illetve Mal hajszíne. (Meg ez a színészgyerek... ebből egy tucat akad még, a Disney nagyon egyfajtára megy, a szőke kékszemű hercegjelöltekre...)

Ettől függetlenül a film felejtős, a kötet ezerszer jobb! Olvassátok, ne nézzétek!

Készült még egy mini Disney animációs sorozat is, amit szintén végignéztem, addiktív ez az egész, úgyhogy tessék, ezt is megmutatom:


Ez viszont tetszik, bár ez meg nem szerepel a filmben:


Talán mégsem bántam meg a filmet sem... annyira addiktív, de minőségileg a regény viszi a pálmát.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az?
A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.
Szerző: Melissa De La Cruz
Sorozatcím: Utódok
Cím: Az Elveszettek Szigete
Eredeti cím: The Isle of the Lost
Eredeti megjelenés: 2015
Műfaj: ifjúsági, retelling
Fordító: Nagy Ambrus
Oldalszám: 346 oldal
Kiadó: Kolibri Kiadó
Megjelenés: 2016
Ár: 3.499 Ft


    





{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Örülök, hogy írtál erről a könyvről és filmről, mert egy ideje már a várólistámon vannak (Once Upon a Time és egyéb mese remakek még mindig gyengéim :D), de már látva a Disney Channeles előzetest elment a kedvem tőle... így legalább tudom, hogy nem engem céloz meg a könyv, szóval ne várjak túl sokat tőle, ha egyszer kedvem támad valami limonádéhoz. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából megéri olvasni az ötletek miatt, a film meg tényleg olyan mint a Párválasztó és addiktív az egész széria. Én mégis ajánlom, hogy tégy vele egy próbát, legalább a könyvvel. :D

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -