Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, január 03, 2016


Mentőexpedíció - This Book Loves You - More Weird Things Customers Say in Bookshops - Szerencsére a tej - Szép álmokat! - Titkos kert - Toborzás - Kontroll 


Úgy érzem magam, ahogy az egyik híresebb hűtőmágnesünkön az a bizonyos macska, amikor nagy szomorúan kijelenti, hogy ,,túl sok a madár, túl kevés az idő". A sok madár engem nem zavarna, viszont az már nagyon tud, hogy pár könyv és az-az egy darab film értékeletlenül maradt, így gondoltam egyet és elhoztam a tényleg rövid, pár mondatos kritikákat zanzásítva... vagy nem. Két dühítő könyv is felkerült erre a listára - a Kontroll és a Toborzás - azért hogy ne húzzam fel magam rajtuk hosszan, hátha röviden ki tudom magam dühöngeni. Gondoltam én a kezdet kezdetén.
Így sikerültek:

- Mentőexpedíció -

Forrás
Én is megnézem a filmet a moziban 3D támogatással, amit rosszul állítottak be és sajnos elmaradt az a mindent elsöprő szájtátva bámulás, amit okoznia kellene, főleg ha Marsról vagy az űrről van szó. Egyébként a film nagyon szép, hozza a marsi élményt tényleg, jó helyszíneket választottak a forgatáshoz.

Ettől a fenti kis apróságtól - mint a 3D - eltekintve a Mentőexpedíció hozza a monumentalitást és újra átéreztem azt, amit a regénynél is, hogy ,,Na ez igen! Erről van szó! EZ AZ EMBERISÉG!".
Mark karaktere még így is lehengerlő, de azért több humort vártam, mert az utóbbit nem vitték túlzásba. A film nagyon elment a komor irányba. Sok olyan humorforrást kihagytak, amit a könyvben nagyon szerettem és tényleg kár érte!

Ami érdekes még, hogy a könyvben túlságosan sokalltam a tudományos leírásokat, mert úgy gondoltam, hogy Andy Weir - főleg az elején - túlzásba vitte egy kissé, de a Mentőexpedíció megnézése után, azt kell mondanom, jó, hogy Mark unalmában ennyire közlékeny, mert a mozi nagyon szűkszavú ezen a téren és pár dolgot nem magyaráznak el kellően - én értettem, de más nem biztos - és a készítők nem erre az oldalra helyezték a hangsúlyt. Inkább az a lényeg mi történik a NASA-ban, tehát nem hagyták meg a főhős karakterének kibontását a fő vonalon, mert lefokozták ezt a szálat másodlagossá. Nem az a fontos, hogy mi történik a Marson, az csak másodlagos szerepű, hanem az, ami a Földön! Kicsit akciósabbra vették a figurát és ez nagy kár, mert így nem jön át Mark optimizmusa és félelmetes lelkiereje, amit pedig a könyvben imádtam.

A lezárás nagyon jó lett, ezért viszont érdemes beülni rá!



- This Book Loves You és More Weird Things Customers Say in Bookshop -

Nem igazán szeretnék erről a szösszenetről sokat regélni és nem is biztos, hogy sikerülne, hiszen nem egy regényről van szó, hanem egy füveskönyvszerű kötetről méghozzá a Youtube császárának kiáltott, svéd származású vlogger tollából, aki nem más, mint PewDiePie. Bevallom, hogy régebben sűrűbben néztem a videóit, mert valamilyen szinten szórakoztatott, de mára már kiábrándultam belőle és csak bizonyos típusú tartalmat vagyok hajlandó elfogadni tőle. Nekem néha már túl ízléstelen, de hát ez van, nem mindig tetszik, ezért nem nézem, viszont a kutyusát imádom, Edgar cuki! A This Book Loves You (Ez a könyv szeret téged) az első kötete, amelyet megtöltött tőle származó bölcsességekkel hülyeségekkel poénosnak szánt idézetekkel, de ezek inkább fárasztóak, mint szórakoztatóak. Úgyhogy ez most nem tetszik, de hát mostanában kevés dolog tetszik, amit ő alkot.
Plusz nem igazán tudom mi ez a kacsamánia nála - ahhoz végig kéne néznem több ezer videót, köszi nem - nyugodtan társulhatna az Árnyvadászokhoz...

Mindenesetre érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet és ezt most nem jó értelemben veszem. A rajongóknak viszont kötelező darab!

A másféle-fajta ízléssel rendelkezőknek simán tudom ajánlani helyette a More Weird Things Customers Say in Bookshop könyvecskét. Szabad fordításban - ne röhögjetek ki légyszi - a Még több furcsa (dolgú) ember mondta a könyvesboltban pont azt adja, amit a cím ígér: emberek furcsa dolgokat mondanak a könyvesboltban. Nem idézek belőle, mert úgysem tudom visszaadni a lényeget, de az biztos, hogy nagyon sokat szórakoztam a kérdéseken és számomra itt kezdődik a humoros könyv. Az első részén ugyanennyit mosolyogtam, néha hangosan nevettem - még jó, hogy otthon olvastam - és néha elképedtem milyen buta kérdések hangozhatnak el itt-ott.
Könnyed délutáni szórakozás, már ha valaki tud angolul, mert ezt még nem adták ki hazánkban.


- Szerencsére a tej -

Könyvtárból került hozzám a kis kötetecske és mivel olyan apró, gondoltam pár óra alatt kiolvasom és ebben nem is tévedtem olyan nagyot, így történt. A könyv illusztrált, például ilyen képek vannak benne:




,,A dinoszauruszok IMÁDJÁK a kukoricapelyhet. Főleg, amelyikben van mogyoró."
A sztori szerint egy apuka elindul a boltba, hogy a két gyerkőcének hozzon egy kis tejet. Az útja során sok-sok furcsa és fantasybe illő kalandban lesz része, amelyet szívest örömest meg is oszt utána a két lurkóval, akik kétkedve fogadják a fantasztikus történetet.
Kicsit gyorsan zajlanak ebben a regényben az események, alig győztem kapkodni a fejem. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere: ufók, kalózok, vulkánisten, dinók, dinórendőrök, eltévedt piranhák, nem olyan eltévedt unikornisok és két csodálkozó gyerek.

A szerző pedig imádnivaló és humoros! (Elmondása szerint az apák becsületéért írta meg a regényt, ez nagyon király volt tőle!) A Szerencsére a tej sokszor megmosolyogtatott és ezt köszönöm innen Gaimannak, jó úton halad, hogy fanatikus rajongója legyek...
Ahogy észrevettem az Agave Könyvek szereti mostanában a furcsaságokat a műveiben, itt ez nem volt baj, sőt! Mivel mese, elvárás volt a valóságtól való elrugaszkodás és Gaiman ezt maximálisan megadta. Sőt még a paródiaelemek sem maradtak el, mert az író imádnivalóan csipkelődik kicsit a próféciákkal, a művészettel vagy a vámpírokkal (bocsi, wámpírokkal), bár az utóbbi csak az illusztrációval teljes.
,,- Biztosan voltak jó wámpírok is - mondta a húgom sóvárogva. - Kedves, csinos, félreértett vámpírok.
- Hát nem voltak - mondta apu."
A vége pedig nagyon jó, tetszik.

Aztán el ne felejtse senki:
,,Ahol tej van, remény is van."
*kocc*


- Szép álmokat! és a Titkos kert -


Én is beállok azon bloggerek sorába, akik büszkélkednek szép színezőikkel... na jó, itt nem a műveimre gondolok, bár azokat is megosztottam picivel lentebb, hanem magára a kiadásra, mert például a Titkos kert gyönyörű! A borítóhoz egyáltalán nem nyúltam, mert szerintem ez a fehér - arany - fekete kombó tökéletes fedővé teszi a képet. Ez a színező - fájó pont lehet a másiknak - jobb anyagú, és a színek erőteljesebbek a lapokon (ld. lentebb a különbséget). Viszont a Manó Könyvek szerintem simán hagyhatott volna margót a képek között, bár maximálisan megértem ezt a döntésüket (ld. lentebb).

Szeretek színezni. Éljenek stresszoldók!

Itt van pár ,,művem", kattintással nagyobbak lesznek:
Az első kettő a Szép álmokat!-ból, a harmadik a Titkos kertből származik.



És jöjjenek a nehéz témák:
VIGYÁZAT! Dühroham és cinizmus lentebb!

- Endgame - Toborzás -
Avagy a napba lehet nézni, de a borítóra nem, mert kiveri a szemed a csillogás.

,,...a Végjáték akkor kezdődik, amikor az emberi fajról már bebizonyosodott, hogy nem érdemli meg az emberséget."
Az alapsztorija még tetszett a fülszöveg elolvasása után, mert a középpontban lévő Végjáték izgalmasan hangzott. Itt 12 más és más vérvonalból származó kiképzett harcos küzd meg egymással és a kihalás veszélyével, hiszen aki nyeri a versenyt, az plusz a vérvonal nyeri az uralmat meg az életet is. (Az éhezők viadala és a Battle Royale hasonló ehhez.)

Alapvetően nem lenne ezzel a YA könyvvel baj, csak tőmondatos stílusa teljesen elrontja az élményt. Ez húzta az agyam vagy ötszáz oldalon keresztül, sikerült dühöngenem is rajta párszor. 12 oldalas jegyzetem van ehhez a csillogó Edward-rokon könyvhöz, de mivel nem akartam már majd' egy félév után egy hosszú bejegyzést szentelni neki és megint felhúzni magam, ezért röviden lerendezem.
Segít a rövid hely, meg az hogy az emlékek megszépülnek, ahogy telik az idő, mert most fogalmam sincs, hogy anno min bosszankodtam annyit és főleg csak a tetszetős vonások maradtak meg:
- informatív,
- Amazing Race Asia és geocaching jellegű, vagyis fogsz egy GPS-t és uccu neki a feladatoknak, bár itt persze ez nem így jelenik meg
- elég szabadon kezelt világvége, meg feladatrendszer ez (,,Hát én most kimaradok, a többiek meg haljanak csak nyugodtan.") bár ez az elem még vita tárgya, hogy ne soroljam-e át a negatívumok közé,
- a lehető legtöbb karakterre szán időt, de sajnos nem marad objektív, mert itt él az a szabály, hogy: aki a legtöbbet szerepel, az a főkarakter,
- izgalmas, ki kivel szövetkezik és hogy milyen stratégiát követnek, mert mindenki különbözően játszik de maguk a feladatok is érdekesek, hiszen minden egyes játékos más és más nyomot kap.

Jönnek már az emlékek: a szerelmi száltól majd a falat kapartam, ez bosszantott a legjobban.

Ami még a jegyzetem szerint nem tetszett:
- ,,Ami lesz, az lesz." - hát köszi
- túl sok a felesleges számadat, minek tudom azt hogy XY hány felülést csinált?
- a fülszöveg átlagos játékosokat ígért, de én nem tudok pusztakézzel medvét ölni, nem vagyok szuperfegyver sem titokban, tehát ezek a szereplők nem átlagosak, ellenben én ettől a ténytől rosszul érzem magam, hogyha ők átlagosak, én mi vagyok?
- folyamatos előreutalgatás, meg világvége emlegetések, amikor elsőre is megjegyeztem,
- mi az Égiek motivációja?,
- bár bírja a gyomrom, túl sok a véres részlet, zavaróan sok,
- több háttérsztori jobb lett volna,
- komolyan hogy van még a főszereplőnek ideje sminkelni szépészeti okokból, a világ sorsa forog kockán na meg futni kell egyik helyszínről a másikra az életéért... vannak dolgok, amiket nem mindig értek...,
- sok az ismétlés és Frey próbált misztikus szöveget alkotni, de nem sikerült neki,
- hiányzik a szereplők mélyebb gondolatvilága, mert így nem lehet érteni igazán a karaktereket,
- a csavar nem volt nagy meglepetés (hát a fene egye meg az első látásra szerelmet és a kidolgozatlan romantikát, ez a könyv tökéletes példa arra, hogy miért nem működik), bár arra jó volt, hogy érdekeljen a következő rész,
- az jobban meghökkentett, hogy ki lehet maradni az első fordulóból (bár ezt inkább pozitívnak gondolom).

A kötethez tartozik egy nyereményjáték is, ami amikor nem bosszantott - jó hát hónapokig szenvedtem a könyvvel, a végén már minden idegesített - akkor érdekesnek tűnt: vannak képek, meg elég sok nyom, úgyhogy aki szeret ilyesmivel szórakozni, annak ez külön pluszt ad. Bár én nem igazán örülök neki: miért kellett pénznyereménnyel promózni a könyvet? Mintha a kiadója nem bízna eléggé a sikerében, ha ilyen marketing eszközökhöz nyúlnak... amúgy vannak benne érdekes ötletek, de James Frey rosszul írta meg, simán lehetett volna sokkal élvezhetőbb. Egyébként ennél a könyvnél földrajzosok, legendavadászok és történészek előnnyel indulnak, nekik tutira tetszeni fog - igen, én nem vagyok földrajzos, letagadom.

Angolul megpróbálom olvasni a második részét, a Sky Keyt, fel is raktam váróra. Remélem az már jobb lesz!
,,A Végjáték elkezdődött. A jövőnk még íratlan. A mi jövőnk a ti jövőtök. Ami lesz, az lesz."

- Kontroll -
Avagy támadnak a fehér nyulak én meg nem tudom Jeff mit szívott és mikor, de hogy ennek a könyvnek annyi értelme van, mint a logikai kapcsolatnak ebben a mondatban.

Az eleje még nagyon érdekes volt, hiszen egy tudós életét követhetjük nyomon, aki a Déli Végek igazgatói székébe huppan. Elkezd nyomozni elődje, na meg az X-térség után, de egyre több furcsaság történik vele és... ennyi! Semmi értelme az egész LSD parádénak, amit a szerző főleg a kötet végére elém tárt.

Különben nem lennék olyan csalódott, ha
1. nem fizettem volna érte,
2. lett volna ennek a résznek bármi értelme.
Jó, oké, ott van a Déli Végek bemutatása, de miért kellett ehhez ez a második kötet? Simán bele lehetett volna szőni ezt a harmadik részbe, bár itt a középpontban nem csak a szervezet áll, sőt ők kapják a kevesebb figyelmet, hanem a főkarakter, Kontroll, akinél azért a Mélység főszereplője reálisabb és elfogadhatóbb és meg merem kockáztatni, hogy jobb hős. Kontroll szerintem unalmas szereplő, jobban örültem volna, ha ő teljesen kimarad az egészből, de lehet, hogy nekem nincs igazam a fontosságát illetően és a Fantomfény valami elképesztő befejezést fog produkálni.
Emellett a regény körbetáncolja az X-térséget, semmi többet nem tudtam meg róla, csak annyit, hogy nyulak tűntek el benne korábban. Vagy csak azért kellett ez a rész, hogy trilógia legyen? Úgy érzem, hogy én nagyon át lettem vágva a palánkon.

Toborzásnak még csak-csak látom értelmét, de ez a Kontroll nagyon felhúzott és meg is írom miért: mert élvezhetetlen. Furcsa, kusza, a szálakat nemhogy elvarrni igyekszik, hanem még hatezer másikat visz be, hogy az a szerencsétlen olvasó ne is értsen semmit. És én komolyan reménykedtem még az utolsó negyven oldal izgalmában, erre mit kapunk?

Na mit?

Utazást. A képedbe.

Én azt már nem bírtam. Közel 300 oldalon keresztül nyafogtam, hogy ez milyen unalmas és vártam, hogy az utolsó pár oldal majd jól felhúzza az egy csillagról az egész élményt, erre hát nem megint arról van szó, hogy elmegy felkutatni valamit, ami lehet hogy nincs is ott?! EZ NEM IZGALOM! EZ KÍNZÁS! Mintha elmaradt volna az olvasó jutalma (ami általában az igazság), amiért végigszenved 300 oldalt.
Ha pedig legalább adna válaszokat, de nem akar ilyen galádságot elkövetni, ezért halvány lila segédfogalmam sincs, hogy a karakterek mit csinálnak és miért? Kontroll hogyan jött rá az összefüggésekre főleg ha addig szó nem volt róla? Van A teória, meg van B... és nesze a megoldás a C...

Kriminek meg ritka rossz, semmilyen feszültség nincs benne, ha azt nem veszem feszültségnek, hogy ki akartam dobni a könyvet az ablakon, de a könyvekhez való hozzáállásom miatt visszafogtam magam. Az egyetlen érdeme az, hogy tele van teóriákkal, egyik nagyobb humbug, mint a másik, mert úgysem ez lesz a vége fogadjunk - ha egyáltalán kiderül... viszont a para - hogy fogalmuk sincs a dolgozóknak sem, hogy mi folyik, szublimál, szilárdul arrafelé - nagyon átjön, az még tetszett is.

Hát ez van: nagy név, nagy csalódás!

A Kontrollhoz még jelöléseket is hozzávágok:
2015 - legrosszabb munkahely ever
2015 - legrosszabb könyv
2015 - legrosszabb krimi
2015 - legunalmasabb könyv
2015 - legjobb teóriák

Az Expedíció a sorozat első része és bár az is groteszk, sokkal jobban tetszett, mint a Kontroll. Ezután irány a Fantomfény, a széria harmadik része! Gyorsan bedarálom, ha már megvettem...
Egyébként az is lehet, hogy jobban tetszett volna a második kötet, ha nem Kontroll a főszereplője. Ám az szintén előfordulhat, hogy egyszerűen nem bírom a feszültséget és ha ilyen sokáig tartanak a sötétben, kiakadok, ahogyan azt a Déli Végek sorozat esetében tettem.

Ez a regény élvezhetetlen és nem, nem érdekelnek a magas röptű belemagyarázások meg erőltetések, nekem az irodalom legyen szép és érthető, ne olyan, mint egy bedrogozott élmény.

Azért vannak benne jó idézetek:
,,Létezik egy kimondatlan előfeltevés, amely szerint ha elemezni akarunk bizonyos dolgokat, akkor az objektumnak engednie kell, hogy elemezzék,"
,,...minden egyes döntésünkkel elvileg létrehozunk egy hasadást, úgyhogy végtelen számú párhuzamos univerzummal kell számolni."
,,A logikátlanság zikkuratjai bezzeg, amelyeket az átlagos terrorista épít magában, mikor megvásárolja a bombához szükséges műtrágyát vagy detonátort, szédítő sebességgel emelkednek és erősödnek. És amikor azok a tornyok a földre omlanak, tovább léteznek az elkövető elméjében, és mindenki máséban is - csak más okokból."
Forrás
Köszönöm, hogy elolvastad!


{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Örülök, hogy neked is tetszett a Szerencsére a tej, én imádom:) A Végjáték iránt meg eleve voltak fenntartásaim - főleg a csili-vili borító miatt - úgyhogy ezután azt hiszem kihagyom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cuki volt, jól esett egész délután mosolyogni. :)

      Végjáték: hát... van benne érdekesség rendesen, de többnyire csak zavaró elemekkel lehet benne találkozni. Ha mégis elolvasod, akkor kíváncsian fogom lesni a véleményed. Fura, hogy csak én nem szeretem. Társulj hozzám! :D

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -