Sorozat: -

   

A szerzőtől olvastam és értékeltem: 

Mielőtt elalszom

---

S. J. Watson írásmódjával már találkoztam a Mielőtt elalszom c. regény kapcsán és már akkor is bajban voltam, hogy mit írjak arról a könyvről, de az tuti, hogy A másik én még nagyobb gondot okoz abban, hogy eldöntsem tetszett-e vagy nem.

A történet főszereplője Julia, aki férjével, (Hugh) és gyermekükkel (Connor) éli átlagos életét. Egyik nap szörnyű dolog éri házában, hiszen rendőrök várják őket, hogy bejelentsék: a húgát (Kate) meggyilkolták. Mivel a rendőrség tehetetlen, a nő elhatározza, hogy beleveti magát a nyomozásba és megpróbálja kideríteni mi történt a testvérével. Így jut el egy online társkereső oldal regisztrált tagjai közé...

A regény - ahogy igazából már Watsontól megszoktam, bár itt ez most nem negatív jellemző - nem bővelkedik izgalmakban, hanem a szerző inkább a karakterekre, de azon belül is a főszereplőre, Juliára helyezi a hangsúlyt illetve a nő másokhoz fűződő kapcsolatára és egész életére. Így annyira nem is izgalmas a regény, hanem inkább érdekes... bizonyos vonásaiban. Sajnos nagyon hosszúra sikeredett a bevezető, ami itt-ott unalmas és kb a regény közepétől indul be igazán a cselekmény, addig pedig az alapozás megy. Viszont a felétől csak izgalom van, onnantól letehetetlen a kötet és mielőtt rátérek az egyéb komponensekre, muszáj megemlítenem a csavart, ami zseniális lett és okozott pár zavaros napot, legalábbis abban az értelemben, hogy eldöntsem tetszett-e a mű. Végül átbillent a mérleg az igenre és hozzá is vágtam A másik énhez két jelölést, mert én bizony indítom az Év végi nagy blogos Párbajon a Legjobb csavar és Legmeghökkentőbb befejezés címekkel mert ugye általában a különlegességeket keresem és ez a regény ezt bőven megadja. Ilyen egy rohadék - komolyan az utolsó oldal után nem tudtam mást mondani - véggel még nem találkoztam! Viszont ez kétélű fegyver és vigyázni kell vele... ahogy a véleményekben ez visszatükröződik.

Bár fentebb azt írtam, hogy a kötet néha unalmas, Watson elég sok témát vesz elő, amik érdekessé teszik a nő életét. Ilyen például a gyász, a szerepkényszer, a felelősségkényszer és a bűntudat, na meg a múltjának fájdalma. Ezekből a szerző egy jó jellemrajzot hozott össze, hiszen a kötetben a felszínen nem történik semmi, de a mélyben annál inkább zajlanak az események és itt nem tűnt önsajnáltatásnak az, amit Julia művel, egyszerűen csak annyi minden nyomja illetve annyira nem érzi magát jól az életében, hogy majd összeroppan a súly alatt. Ez megnyilvánul a művészetének ,,elhalkulásában", de hát ez olyan sokoldalú könyv ilyen téren, hogy minden olvasó mást fog megragadni a nő jelleméből. Az viszont még feltűnt vele kapcsolatban, hogy az egyik döntése kísértetiesen hasonlít A gyönyör sötét oldala főszereplőjének egyik lépésére, amitől azt a másik nőt leszóltam. Juliát is letudnám és a kezdeti beképzeltségük ugyanolyan, ,,hogy majd ő meg ő, ha a rendőrség hülye, akkor ő úgyis megoldja" de a mostani szereplő kevésbé buta vagy ha az is - bár szerintem inkább felelőtlen és szabadságvágya van - akkor sem olyan irritáló, mint a másik nő. Sokszor nem tudtam követni a gondolkodását, de igyekeztem megérteni őt.

Néha az infóhiány miatt nem lehet érteni mit szeretne a főhős, hogy pontosan mire gondol és a szerző nem írja le a nő vágyait sem, vagyis nem megy bele a súlyos részletekbe, azokat inkább felszínesen kapargatja. Pedig engem nagyon érdekelne a legeslegbelső gondolata, vágya és a nyilvánvaló kíváncsiságomon túl, mélyítette volna a könyvet, hogy meddig képes süllyedni valaki egy ilyen helyzetben. Emellett nem mutatja meg milyen Julia másik énje, hogy hogyan viselkedik a virtuális világban csak utalgat rá - ez a kifejezés egyébként enyhén új értelmet nyer ha valaki a kötet végére ér - és gondolom ez meg direkt volt így, hiszen nem ez a lényeg, hanem a folyamat amin keresztülmegy. Azért érdekelne, bár egyáltalán nem számít hibának, sőt! Mert ez csak jó, ha ennyire érdekel a karakter, hogy hiányolom az életének és gondolatainak jelentős részét.

Lukas és Hugh személye (a két férfi a történetben) furcsa módon ahhoz kell, hogy a női személyt erősítsék: a döntéseit, a gyengeségeit, az erejét és ők ketten inkább a háttérbe szorulnak méghozzá Julia mögé. Na meg úgy vettem észre a szerző kettejük egy-egy vonását emeli ki, nem ad karaktert számukra és pont azért, hogy ne homályosítsák el a főszereplő vívódását és ez nem volt baj, ők ketten nem hiányoznak a képbe és én is csak a nő körüli dolgokra voltam kíváncsi.

Julián keresztül érvényesül a kötet fő mondanivalója is: az internet káros hatása. A biztonságos netezés kulcsa a tudatos felhasználásban és agyhasználatban rejlik, bár kétségtelen hogy bele lehet futni sokféle különlegességbe vagy hülyeségbe, bár számomra igazán nem ez az oldal volt az érdekes. Én nem láttam még az ezen oldalak nyújtotta szolgáltatásokat, hiszen a páromat bár az interneten, de csak egy rajongói oldalon ismertem meg, ahol bebizonyította, hogy nemcsak hiszékenyek fordulhatnak meg arrafelé, de ,,ez egy másik történet, elbeszélésére másik alkalommal kerül sor".

Mivel több csapás ért baráti oldalról, ezért számomra a könyv nem az internet iránti fújfúj dolgot hozta elő, hanem azt, hogy felelőtlenül nem szabad kezelni egy kapcsolatot sem. Nem az a lényeg, hogy ne netezzünk, hanem azt felelősséggel és tudatosan tegyük, de ugyanez igaz a barátságokra, szerelmekre. Óvatosan kell velük bánni. Persze ez sokkal összetettebb, de A másik én nem is arra vállalkozott, hogy magát az internetet és a kapcsolatokat mutassa be, hanem kiragadott ezekből egy fajtát és azt jelenítette meg a lapokon.

A másik én inkább lélektani kötet, mint thriller, amire most szükségem volt. Pontot vonok az itt-ott unalmas cselekmény illetve a hosszú felvezető miatt és a néha érdektelenségbe fordult oldalak okán, azért ilyen részletes jellemrajzot mostanában nem olvastam. Julia pedig nem buta, ez pedig jó, hiszen nem minden főhősnő éri el ezt a szintet.

Ez a könyv nekem nem adott görbe tükröt és nem gondolkodtam el egy percig sem az internet adta veszélyeken, hanem inkább az okozott pár perc önismereti tréninget, hogy a kapcsolataimban mit kellett volna máshogy csinálnom. Úgyhogy jó és hasznos volt olvasni ezt a regényt, ajánlom... minden internetezőnek. Még ha nekem nem is tudott ez az oldal olyan sok újdonságot mutatni, azért nem árt ha tisztában vagyunk vele, mihez vezet a felelőtlen nethasználat.

Amiben A másik én erős:

- lélektani vonalon
- egy összetettebb karaktert hoz, azt is jól
- üzenete is van: fel akarja hívni a figyelmet a veszélyekre