Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, június 06, 2015


Sorozat: -

,,Nem baj, ha nem jönnek, majd mi ketten megcsináljuk."

A Hírzárlat érdekesnek tűnt a maga nemében, hiszen nem mindennap olvashatok olyan könyvet, amely egy túszdrámát, de abból is az első magyarországi eseményt rekonstruálja és mutatja be.

A szerző, saját szavai szerint
,,Kutatásaimmal arra törekedtem, hogy hiteles beszámolót adjak az eseményekről."
De fontos még az is, hogy
,,elsősorban a túszdráma azon résztvevőire koncentráltam, akik megosztották velem történetüket."
Ám Hatala Csenge nemcsak ezzel foglalkozott, hanem rekonstruált, vagyis okot keresett a balassagyarmati esemény miértjére, felállította az elkövetők profilját, megmutatta a múltjukat, családi helyzetüket és a történtek vázolása után az akkori politikai helyzetbe is belehelyezte ezt a történést.

Hogyan lesz egy túszdrámából politikai ügy? Ahogyan a balassagyarmati túszdrámából is az lett.

Nagyon szeretem a dokumentumregényeket és nemcsak amiatt, mert a múltból tanulni kell és én szeretnék is, hanem tetszik, ha egy szerző a régiek személyiségét, vagy a múlt egy szegletét felépíti dokumentumok, bizonyítékok alapján. Nem egyszerű - ha azt nézem egy szakdogát megírni sem az - sőt szörnyen kemény meló lehet ha jól csinálják, Hatala Csenge műve pedig tényleg alapos, kemény munka eredménye. Bár egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam tőle olvasás előtt.

A Hírzárlathoz készült egy nagyon jó trailer, lényegében engem ezzel fogott meg a Kiadó, nagyon felkeltette az érdeklődésem. A videóban található egy fontos szimbólum, amelyet a lány folyamatosan magával hurcol és ez komolyabb szerepet kap a könyvben, sőt annyira, hogy a szerző meg is vezetett az előszóban, de persze az utószó igazítja majd az olvasóit a helyes ösvényre sakkmezőre.



A kötet elején egyrészt úgy éreztem magam, mintha egy szakdolgozatot olvasnék - a bevezetés miatt - de utána, már inkább úgy, mintha újra a Terror házába látogattam volna el. Korábban már kifakadtam a múzeumra, a kegyetlen hangulata és olcsó trükkjei vannak, privátban bővebben is panaszkodom ha valakit érdekel, de a könyv csak hangulatilag hasonlít rá, szerencsére nem él annak hatásvadász elemeivel, hiszen - ahogy a Ház is - egész végig megmarad komornak és nyomasztónak.

Hatala Csenge végigvezette a testvérpár életét a kezdetektől a jelenkorig és tette mindezt feszes történetszövéssel, hiszen csak a lényegi részekre szorítkozik. A szerző a regényben az általánostól az egyéni információkig halad, mert először bemutatja a kort, a szülői hozzáállást és utána közelíti meg a srácok portréját. Olvasás közben a fejemben a narrálás milyensége miatt egy dokumentumfilm peregett és az író úgy is építkezett ahogy az ilyen típusú filmek szoktak: van egy beszélő tanú, majd egy jelenet amihez a narrátor beszél, majd utána egy szakértő jön, majd megint egy jelenet narrációval és így tovább. Itt ez most nagyon működött, a részeket a szerző jól hangolta össze és van olyan intervallum, amikor egyszerre több ,,szereplőt" szólaltat meg egymás után és így veszi végig az eseményeket kezdve a családi háttérrel, majd befejezi a konklúzióval. Ezekről igazából nem érdemes írni, ha részletesebben is belemennék, azzal szerintem csorbítanám az olvasási kedvet és a felfedeznivaló dolgokat, amelyekben a mű bővelkedik. Annyit még hozzáfűznék, hogy a kötettel lassan lehetett haladni, mert a fentebb írt nyomasztó hangulat mellett a stílusa okoz egy kis problémát hiszen a Hírzárlat nem olvasmányos, a szöveg alig gördül és nagyon tankönyvízűre sikeredett, legtöbbször pedig untam.

Innen
Érdemes egy kicsit a történelmi kerettel és úgy az egész tragédia lényegi részével törődni. Bár azért az olvasó kap egy kis múltról szóló vázlatot korántsem erre kerül a hangsúly mert ez inkább csak arra szolgál, hogy belerázódjunk a korba, bár a végére már kialakult egyfajta korkép bizonyos szintig, viszont nem érzem hogy több súly lenne a politikán vagy a korbemutatón, inkább a túszdráma állítódott a középpontba. Számomra a politikai hatás csak mellékesnek érződik, utóhatásnak, de ez inkább amiatt lehet ahogy a szerző rekonstruált, én pedig szeretem ha inkább a háttérvilág kerül előtérbe, még a dokumentumregényeknél is.
A szereplők viselkedése miatt
jöhet a kérdés: ők csak szabadságot akaró kamaszok vagy a rendszer ellenségei? Erre egyébként a szerző válaszol méghozzá a fiúk teljes életével és a kompetensek hozzáállásával, mert bemutatja, hogyan züllik le az egyik főszereplő élete - a másik srácé máshogy alakul - és hogyan jut el a tettlegességig a légvárakon álló terve, viszont igaz, hogy negatív kép él a fiúról a tanúkban és egész végig tartja magát a kötet ehhez a negatív kép vázolásához ezáltal az olvasóban sem ébreszt szimpátiát de SPOILERszerűség (kijelöléssel olvasható) a regény végére ez a sok rossz, amely kiderül róluk mind eltörpül amellett, ahogyan az illetékesek viselkedtek és ez állítja az olvasót a fiúk mellé. SPOILER VÉGE Ezért is éreztem furcsán magam az olvasás után, nem egy szokványos történet ez, az biztos.

Innen
,,A diktatúrában hallgatnak a fegyverek, csak a demokráciában vannak ilyen esetek."
Ezen kívül igazán nem tudok miről írni, maximum csak a mély döbbentről, amelyet érzek. Plusz arról, hogy a szerző jó munkát végzett, alaposan bemutatta az eseményeket és úgy érzem, Csenge nem igazán kívánt állást foglalni. Talán egy picit vártam, hogy az ő véleménye is benne legyen, de egy dokumentumregénynél nem a szerző személye és hangja a lényeg, hanem a múlt egy része. Ezt egyébként arra is értem, hogy nincs benne a szereplők érzelmi élete, ez az amit általában az írónak kell bele képzelnie a kötetbe, bár ebben az esetben tudatosnak gondolom azt, hogy Csenge kívül helyezkedett el mert nem újraalkot csak rekonstruál. Plusz akkor nem dokumentumregénynek neveznék a Hírzárlatot, hanem történelmi fikciónak tehát ez már csak az én hülyeségem.

Külön tetszett a többféle nézőpont bemutatása - nemcsak a tanúk, hanem a rendőrség beszámolója is belekerült a regénybe és ez külön érdekes volt, hogyan reagálnak a szervek egy ilyen helyzetre illetve az utóéletük leírása sem rossz, de azt hiszem ez az ami túl hosszúra sikeredett. Ez pedig az utolsó egységben van, amelyben a szerző ezen kívül míg elemzi az elméleteket, ütközteti is azokat.
,,Nem jó érzés erről gondolkodni, mert valamelyest hibásnak is érzem magam, hogy nem tettünk semmit..."
Emellett akad benne pár meg nem válaszolt kérdés, bár ezek legtöbbjére ott a válasz a sorok között vagy apróságokról van szó. Ezen kívül másról nem szeretnék írni, zárásként megmutatom a kedvenc idézetem:
,,Apámnak emlegettük, hogy ha nyugaton olyan rossz az élet, akkor miért nem onnan szöknek ide?"

pont nélkül

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretnék megismerni a balassagyarmati eseményt és akik érdeklődnek a dokumentumregények iránt.


A kötet az Athenaeum Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben, a borító picit fura mert annyira nem illik a történethez, de nem rossz.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

,,Itt az ideje, hogy valaki összeszedje már végre az igazságot” – egykori túszként fogvatartott lány.

Több mint 40 évvel ezelőtt egy olyan esemény zavarta meg Magyarország rendjét, ami addig példa nélküli volt, és amiről ez idáig annak minden résztvevője hallgatott.
1973. január 7-ének éjszakáján egy határ menti kisvárosban, Balassagyarmaton egy tinédzser testvérpár, András és László, a párttitkár apjuktól ellopott fegyverekkel rótták az utcákat, hogy a városi lánykollégium lakóinak túszul ejtésével megvalósítsák nyugatra történő szökésüket. Azt tervezték, hogy a lányok szabadon engedéséért a hatóságoktól repülőgépet, nagy mennyiségű valutát és szabad elvonulást követelnek. A csaknem egy hétig tartó tettük szégyenfoltot hagyott a kommunista rendszeren, amelynek „enyhítésére” a hatóságok már az első napokban hírzárlatot rendeltek el. A kudarcba fulladt tárgyalások, s a mindkét oldalról érezhető kilátástalanság egyre jobban fokozta a feszültséget, amelynek végére öt nap után a mesterlövészek tettek pontot, az ablakhoz közeledő idősebbik fiú lelövésével. A történet azonban itt nem ért véget.
A szereplők hallgatásba burkolóztak, hagyva legendákat és számtalan kérdést az események iránt érdeklődőknek. Többek között ezeket is: Mi volt a testvérek motivációja a túszejtésre? Miért nem adták fel akciójukat, amikor még lett volna rá lehetőségük? Mi történt valójában odabent a szobában? Mi nem történt? Hogyan tervezgettek a fiúk, és hogyan a hatóságok? Hogyan reagáltak a szobában, amikor lelőtték Andrást? Hogyan szabadultak ki a lányok? Ki és hol hibázott? Terroristák, elmebetegek vagy eltévedt tinédzserek voltak a fiúk? Kit és miért ítéltek el az eseményekért? Mennyire volt súlyos az ítélet? Hogyan élte meg a börtönéveket, és hogyan tekint a szabadulás utáni évtizedeire László? Mi történt András földi maradványaival? Hogyan emlékezik, és miképpen tekint vissza negyven év távlatából az egykori túszok többsége, a túszejtő, valamint a hatóságok egyes tagjai?
Ezekre a kérdésekre is kereste a választ Hatala Csenge a Hírzárlat című hamarosan megjelenő könyvében, amely a témában először a hiteles dokumentumokon és a szereplők visszaemlékezésein alapul.
Szerző: Hatala Csenge
Sorozatcím: -
Cím: Hírzárlat
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: dokumentumregény
Fordító: -
Oldalszám: 326 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2990 Ft


   




Trailer:



Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -