Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans csütörtök, április 09, 2015


Sorozat: Éles helyzet 1. 
Sorozat (kiadói): Vörös pöttyös

,,...nem elég életben maradni csak a túlélés kedvéért. Ennél többre van szükség."
Az elmúlt időszakban a mostani nagy krimi/thriller mániám mellé szépen lassan besorjázott a horror pluszban, de hogy miért azt nem tudom, mert utálom az ilyen filmeket (bár a legutóbbi élményem azt hiszem a Doom volt az egyik ismerősömnél és hát... nem éppen a műfaj legjobbja mert végiguntam, de most nem a mozgóképes adaptációkról, sem pedig a másmilyen átdolgozásokról szól a poszt), viszont a könyvekkel elvagyok, köszönöm szépen. Az Éles helyzet nagy meglepetésemre többek között ebbe a kategóriába tartozik, de igazából a fülszöveg olvasása után sem akartam ide sorolni, zombisnak zombis az tény, de annyi élőhalottas könyvvel találkoztam már az eddigi pályafutásom során, hogy eszembe sem jutna sem ezt, sem a többit (javarészt) echte horrornak titulálni. Mert megszoktam, hogyha jönnek a csoszogó lények, akkor hamarabb kerül elő a társadalom összeomlásának problémája, mint a fegyver, meg a láncfűrész, és ez így van jól.

Az Éles helyzet inkább ifjúsági poszt-apokaliptikus fikció, mint horror, tehát ebbe a trendbe, ahol a zombi jelenti azt a külső fenyegetést amitől összeomlik a társadalom, tökéletesen beleillik, bár a mélyebb értelmű fejtegetést most kihagynám, de jó elgondolkodni a zombik szerepein és jelentéstartalmán.
A most tárgyalt regényben a szereplők élete, a bizonytalan jövőjük illetve a kapcsolataik kerülnek a középpontba (és nem a horror), tehát nem egy akciódús és szórakoztató regény a szó szoros értelmében. Hát igen, ebbe nagyon beletaláltam, mert azért kezdtem el anno angolul olvasni, hogy kikapcsolódjam* erre már az első pár oldalon azzal szembesültem, hogy Sloane, a főszereplő irtózik az apjától és eljátszik a gondolattal, hogy öngyilkos lesz. Nagyon hiányzik neki a nővére Lily, akiről később kiderül, hogy elhagyta őt - és a nem igazán ismert édesanya hiánya is fájó pont az életében. Majd - a fentebbi pár rövid infó után illetve a regény első pár oldalán - kitör a zombi invázió és mi már csak az iskolában vesszük fel újra a fonalat, ahol Slone többedmagával próbálja túlélni ezt az egészet és megvárni a segítség érkeztét.


*Azt hittem nem lesz ilyen depresszív.

Egyébként végül magyarul újraolvastam az elejével együtt és nem értettem félre semmit *büszke*.


A kezdetkor támadt első benyomásom helyesnek bizonyult a későbbiek során, mert a regény nem egy könnyű olvasmány, kezdve a melankóliával ami árad Sloane-ből, folytatva a reménytelenséggel és ellenségeskedéssel, amely az egész csoportra jellemző és ebben erős az Éles helyzet, tudniillik annyira megüli az embert, hogy sokszor kívántam bárcsak vége lenne már a sztorinak, mert ennyi depressziót nem bírok el. Emellett nem ajánlom hogy az első pár oldal a kocsiban érje az olvasót, mert én jól megszívtam vele. Állandóan csak az jutott eszembe az autóban, hogy ha jönnek a zombik, milyen fegyvereim lennének ellenük és hát csalódottan vettem tudomásul, hogy az a vékony kis könyv, amely ilyen mesterien játszik a képzeletemmel bizony nem lenne elég a túlélésre. Cormac McCarthy regényét is ezért hagytam félbe (ott a buszon ért engem a ,,találat"), de azt azóta sem felejtettem el... Amúgy mikor végre felértem a lakásba, már nem volt ilyen problémám, úgy látszik engem csak a közösségi helyeken lehet beparáztatni.
Azt is észrevettem még, hogy a kötet elején lévő jelenetek kuszák, gyorsan váltakoznak és a szófukarság jellemzi őket, ez pedig frusztrált engem, de betudom annak, hogy Courtney Summers direkt akarta növelni a parahatást az olvasóin. Ezért nem jár panasz tőlem, max csak fogcsikorgatás, de hát hülye lennék ilyesmit felróni az írónőnek.

Innen
Olvasás közben, főleg az iskolában játszódó első néhány jelenetnél, a Piano forte és annak története jutott eszembe a pincében ragadt diákokkal és annak az ártatlan történetével. Ezzel szemben az Éles helyzet nem szépít a dolgokon, mert a szerző erős hangsúlyt fektetett a kapcsolatok, illetve az összhang alakulásának kérdésére, hiszen a szereplők sokszor egymás torkának esnek, klikkesednek és ezért éreztem azt, hogy hasonlít a Pongrác kiadó fentebb említett regényére, mert bár hasonló a struktúra tehát az, hogy a kapcsolatokra koncentrál, de teljesen más a kicsengés vagyis a jelenlegi könyvben negatív. Cary (fiú) az, aki a legjobb csapatvezető lehetne, vele ellentétben áll Trace, akiről a kötet jó részéig azt hittem, hogy lány, mert olyan megmozdulásai voltak - kb addig, míg a szerző le nem írta azt a fontos tényt, hogy ő bizony fiú.

Nagyon tetszett nekem a regény hangulata ami az előző bekezdésekben leírtak okán  is kialakulhatott, például a rossz közérzet, a valamennyi para és bizalmatlanság miatt; tehát ez iszonyúan erősre sikerült! Viszont nem tetszett nekem az, hogy világkidolgozás háttérbe szorult és nem igazán ismertem meg a zombitámadás körülményeit, sőt semmit sem tudok róla, de bevallom őszintén ez itt nem is olyan nagy probléma, ha később erről kapok infót. Egyébként Trace-t sem bírtam, ő irritált a legjobban, még akkor is ha valahol érthető a viselkedése.

Nem tetszett még az sem, hogy a hosszú és elnyújtott jelenetek után olyan hirtelen záródik le minden, itt többségében arra a kb utolsó ötven oldalra gondolok, ahova a regény izgalmainak súlypontja helyeződik, tehát amilyen lassú odáig a sztori, úgy gyorsul fel minden. Túlságosan sok volt a cselekmény és esetemben nem is működött a hasbarúgás, el is regélem miért: nem érintett meg a kötet, számomra annyira érzéketlen a sztori, annyira nem hatott meg egyikük tragédiája sem, hogy még én is csodálkozom magamon. Semmilyen aprócska szánalmat sem sikerült kiváltania belőlem és nem tudom miért. Talán azért, mert nem kedveltem meg őket? Persze ahogy láttam, meg ahogy emlékszem az értékelésekre ez az elem más olvasóknak nem jelentett problémát csak én voltam keményszívű. Plusz akadnak hatásvadász jelenetek (bocs a rajongóktól, de a kamerásra mást nem tudok írni) és valahogy műnek érzem az egészet. Fogalmam sincs mi a helyzet velem, mert alapjában véve jó ez a regény, de nem éreztem át azt az érzelmi sokkot, amit mások igen, mert számomra ez így gyengére sikerült. Viszont nem az a probléma, hogy nincs érzelmekről szó, mert van, de a beszéd nem elég, számomra a jelenetek, meg az a sok kis eset, ami apró tűszúrásnak érződik a lelkemen, na az hat igazán és ebben nem bővelkedik a kötet.

Az előző bekezdéstől függetlenül, azért a szerző jelentős mennyiségű karakterdrámát zúdít a nyakunkba (már amelyik olvasójánál sikerül a hangulati átérzésen kívüli mélyebb érzelmeket elérnie), zombit pedig nagyon ritkán, tehát a szereplőket részletesen is megismerhettem közülük is inkább Sloane-t, bár a többiek problémájából szintén kaphattam ízelítőt. Az átlagosnál erősebbnek tartom Grace és Trace testvérpár jeleneteit, ha pedig nem lenne az a könyv végénél lévő hirtelenség talán átéreztem volna a helyzetüket bár passzolom a kérdést, már sosem tudom meg mi lett volna a legszomorúbb út a szívemhez. Rhys érdeklődése Sloane iránt tetszett, örülök hogy ez nem csapott át az örökké szeretlek című rózsaszín fellegbe, na meg az is jó, hogy a szerző az egész érzelmi szálas rendszert a helyén kezelte. ( <-- kijelöléssel olvasható innen visszafelé)
,,Mindenki más szélsőségesen viselkedik. Te távolságtartó vagy, de mintha folyamatosan gondolkodnál. Folyton egyedül császkálsz, ami igazság szerint baromság... csak meg akartam kérdezni, mi a helyzet?"
Sloane karaktere sokkal kidolgozottabb, mint a többieké, vagyis főleg ő illetve a gondolatai adják a kötet depresszív vonalát és több derül ki róla, mint gondoltam volna az elején. Ahogy benne, úgy a többiek sorsában is a kiszámíthatatlanság jött be igazán és az biztos, hogy én is megszenvedtem az útjukat, legalábbis komorabb voltam azon a napon, amikor a kötetet olvastam.
,,Nem szabad semmiben reménykedni. Mohóságnak tűnik még többet akarni, ha már eddig eljutottam."
A kedvenc karakterem viszont Cary volt, bár én túl földhözragadt vagyok az ilyen gondolatolvasós jelenetekhez, biztos, hogy nem ezt csináltam volna Sloane helyében, de hát ők tudják. Viszont tetszett a túléléshez szükséges tudása, a titka pedig kellően izgalmas és hátborzongató, nem lennék vele egy csapatban. Lily, Sloane testvére, az akit utálni kell/lehet, de miért kellett ez a végére? Egyszerűen nem fér a fejembe SPOILER (kijelöléssel olvasható) miért és a fontosabb hogyan tudott visszajönni? SPOILER VÉGE ha Sloane szavaira támaszkodom, így 1. vagy fene nagy csoda történt, SPOILER újra 2. a lány tévedett és a szeretet miatt. SPOILER VÉGE

A kötetben akad pár érdekes gondolat életről, halálról, az igazi lelkierőről de nem olyan sok, plusz ezt és még az abszurdabb és kicsit őrült gondolatmeneteket hiányoltam nagyon, na meg azt hogy jobban féljenek. Persze van a kötetben ilyen jelenet is, de túl kevésnek éreztem a számukat, bár inkább a veszteségekre koncentrált a szerző. Viszont tetszett nekem az okok kibontogatása, hogy egyre többet tudtam meg a szereplőkről és a jellemükről, na meg az üzenete sem rossz: a túléléshez több kell mint hogy valaki túl akarjon élni (tehát célok kellenek), na meg az is, hogy nincs csak jó és csak rossz ember, döntések vannak meg következmények. Ezt elég durván, a saját bőrükön tapasztalják meg a szereplők.

Szerintem ez egy jó sztori, csak érzelmileg engem nem terhelt meg mármint nem lettem szomorú és semmi ilyesmi viszont érdekesnek tartom a történetet, a szereplőket, plusz volt benne egy kis para, sok nyugtalanság és pár darab zombi.

10 / 8 pont
(Levonás: - hirtelen vég ami elkapkodottnak hat - érzelmek hiánya nálam)

Ajánlom azon olvasóknak, akik egy depresszív könyvben szeretnének elmerülni, de egy biztos: vidám zene mellett nem ajánlom.

A regény a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2014-ben. A második rész biztosan izgalmasabb lesz már csak az Éles helyzet vége miatt is és nagyon várom, hogy elkezdhessem! A Please Remain Calm idén jelent meg külföldön, a magyar kiadásról nem tudok még semmit sajnos.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?
Szerző: Courtney Summers
Sorozatcím (kiadói): Vörös pöttyös
Cím: Éles helyzet
Eredeti cím: This is Not a Test
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: ifjúsági, poszt-apokaliptikus
Fordító: Papolczy Péter
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.999 Ft (puha) / 3.999 Ft (kemény)


   




Trailer: 



Beleolvasó:


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -