A művészet nyelve: február 2015

2015

Inspiráció pénteken #10 - a tündérmesék, és ahogyan egy művész látja azokat

péntek, február 27, 2015

0 Komment

2015

Középpontban a Tarandus kiadó #8 - két új regény

csütörtök, február 19, 2015

0 Komment

2015

Középpontban a Fumax kiadó #7 - várható megjelenések

szerda, február 18, 2015

0 Komment

2015

Sally Green: Half Bad (Half Life 1.) - angliai boszorkányok

Sorozat: Half Life 1.

Már megint annyi ideig vártam az értékeléssel, hogy kezd kikopni a fejemből a történet, pedig azért lassan olvastam az meg jobban megmarad, mintha átrohannék a regényen, bár gondolom mindenki így van ezzel. A lényeg, hogy végre rászántam magam a véleményalkotásra és készen állok megosztani azt mindenkivel aki e szerény platformra téved.

Igazából akkor figyeltem fel a regényre, amikor megtudtam, hogy a Ciceró kiadó idén (2015-ben) megjelenteti Fogság címmel, kíváncsi lettem és beleolvastam angolul, majd mikor rájöttem, hogy érdekel a fogság téma illetve abból is a rabok gondolatai, plusz nem is olyan vészes nyelvezete, ott ragadtam a kötet előtt. Bár lassan haladtam vele, de ez inkább amiatt volt, mert már nagyon untam a közepéig. Nem éppen egy cselekménydús regény...

Kezdem akkor a történet alapjával, az igencsak tetszetős boszorkánysztorikkal: vala a jó oldal, a fehérek és vannak a rosszak, a fekete vagy sötét boszorkák (ezt majd a fordító eldönti), akik szokás szerint harcban állnak egymással. Nathan pedig félig emez és félig amaz, egyik sem és mindkettő, tizenhét éves koráig, az Ajándékozó ceremóniáig (Giving Cermony), a Tanács ellenőrzése alatt tart, mint veszélyes elemet. Kezdetben csak pár korlátozással élnek, majd ahogy haladunk előre az időben egyre több és több túlkapást engednek meg maguknak a saját csapatuk védelme érdekében és nagyon úgy néz ki, hogy meg akarják akadályozni azt, hogy Nathan a megfelelő szülinapjakor szokásos vérségi alapú ajándékaihoz jusson, pedig ez vezet ahhoz, hogy elnyerje a lehetőséget az ereje feltérképezéséhez.

Egyrészt lenyűgözött a történet, másrészről meg húzom a szám egy kissé, hogy lehetett volna gyorsabb a sztori. Egy a lényeg, a HB egy bevezető kötet ami nagyon érződik rajta és a szerző direkt kihúzta a történetet átlagos méretűre (kb 400 oldal), simán lehetett volna ez kevesebb is. Ebből következik az, hogy túl unalmas és bár jó, hogy Nathan élete ilyen részletesen kerül bemutatásra, ez volt az a rész ahol a legtöbbször unatkoztam, főleg a szerelmi jeleneteknél, bár itt éppen nem vészes a gyengéd érzelmek mennyisége. Viszont azon olvasóknak akik romantikusabb alkattal rendelkeznek biztosan tetszeni fog a srác nézőpontja, de akik nem igazán szeretik a viszonylagos hirtelen szerelmet ugyanúgy fognak vélekedni, mint én.

A fentebbi bekezdésben írtam azt is, hogy egyébként lenyűgözött a kötet és ezt főleg arra értem, hogy nagyon tetszik nekem a HB világa a boszorkányokkal, meg a hozzájuk köthető vonásokkal, például azzal, hogy mindenkinek csak egy fő ereje van, lehetséges az erőelvétel bizonyos feltételek mellett és hogy mindent a Tanács irányít. A jó és a rossz oldal harca ahogy szokott lenni ősi és misztikus ködbe vész, vagyis egy ,,eredetlegenda" kötődik ezen ellentéthez, amely azért is érdekel, mert szeretem az ilyet, viszont elgondolkodtam rajta, hogy ez így okés-e, mert az alap homályos és lehet hogy túl sztereotip, de utána úgy voltam vele, hogy jó ez így, mert egy ilyen legenda milyen legyen? Így hát újabb pontot írhattam a Tetszett listámra és emellé társult még a kötet bizalmatlan légköre is, nagyon átjött az, hogy Nathan nem igazán bízhat senkiben és hogy óvatosnak kell lennie.

A kidolgozásról nem igazán szeretnék többet írni, mert a kötet egy nagyon érdekes részéről van szó és meghagyom a jogot arra, hogy a blogot olvasók elsőként a könyvből értesüljenek az ilyen elemekről, másrészt a felvetődött kérdéseket megválaszolja a szerző út közben, harmadrészt meg sokáig ez adja azt a pluszt, illetve adta nekem és érte el, hogy végigolvassam a könyvet. Mert nem igazán kötött le ilyen részletességig Nathan élete, sokkal inkább izgatott a jelen helyzete és hogy hogyan fogja megoldani ezt, amibe a szerző belerakta a kezdő sorokban.

Egyébként a kezdeti feszültség végigkíséri a könyv nagy részét és még örültem is a sztorit elején lévő zilált soroknak, rövid fejezeteknek vagy hogy írjam, inkább annak a nem megszokott szerkesztésnek, mert szeretem az ilyet, meg hogy hű, na most egy izgalmas történetet kapok, de amilyen jól kezdődött, úgy ellaposodott, hogy aztán az utolsó pár fejezetnél újra magára találjon és megint körömrágósan szuper legyen. Viszont az, hogy túl sokáig várakoztat a szerző a végkifejlet előtt, mert pl. egyes szereplők képesek elhagyni azt amit nem kéne, vagy hogy várni kell egy csomót, idegőrlő volt. Minek kell így elnyújtani a cselekményt?

,,A gondolkodásod és a viselkedésed mutatja meg igazán ki vagy."

A karakterek közül a főszereplő, vagyis Nathan áll a regény központjában, az ő élete, változása, illetve azon keresztül a félvérek (Half Code) rossz sorsa és a benne dúló harc a lényeg, bár ez utóbbit nem igazán érzem hangsúlyosnak, emellett még fontos a fogsága és a tartó meg a tartott között kialakult viszony illetve a nevelés kontra természet kérdése. Sokkal inkább eszembe jut ha rá gondolok a hasonlósága amit SPOILERnek jelölök, mert nagyon elronthatja az olvasmányélményt ennek a ténynek az ismerete (kijelöléssel olvasható) Pitonnal SPOILER VÉGE vagyis egy híres varázslóval, mert egyébként a történet bizonyos elemeiben emlékeztet engem arra a műre SPOILER az aranyvérűségben és Lily-Piton kapcsolatában is SPOILER VÉGE. Még Nathanhoz kapcsolódik az, hogy igazából egyáltalán nem tudtam és most sem tudom eldönteni a reakciói alapján, hogy ő vajon buta-e vagy inkább az okos emberek táborát gyarapítja? Az viszont biztos, hogy túlélő típus. Haragszom rá Gran miatt és hogy senkit sem néz csak saját magát és hogy néha úgy tűnik mintha nem figyelne a jelekre, csak menne eszetlenül a saját feje után, közben meg kiáll az igazáért, még akkor is ha más már régen befogta volna de a legnagyobb baj az, hogy egyáltalán nem tudtam azonosulni a gondolkodásmódjával. A többiek közül Jessica az, akit nem kedveltem, ami igazán nem volt nehéz úgy érzem, nála ritka rosszindulatúbb karaktert keresve sem lehet találni még akkor is ha teljesen érthető a viselkedése. Grant (Nagyit) és Arrant szerettem, még ha egy kicsit idealisztikusra sikerült az utóbbi karaktere, de okkal!

Igazából ez a könyv nem dolgozik szívfacsaró elemekkel (kivéve a bullyingot), pedig azt hittem az elején, hogy igen és ebből több lesz, de ez csak később vált számomra világossá, hogy ez egy mese bár a komolyabb fajtából, az olyanból, amikor a szereplő előtt kétféle út áll és rajta múlik, hogy az őt ért hatásokból mit hasznosít, mese a ,,ha földre kerülök tízszer, tizenegyedjére is felállok" hozzáállásról, arról, hogy a sötét és a jó oldal között nagyon halvány a határvonal, hogy mindennek ára van és hogy a testvéri szeretet tartós anyagból készült.

A kötet vége nagyon tetszetősre sikerült, tetszik a szerző gondolkodásmódja és az, ahogyan lezárta a történetet, de még így is hagyott egy pár nyitott kérdést. Kíváncsian várom a folytatást, amely ez évben (2015-ben) érkezik Half Wild címmel külföldön.

Szerintem ez egy jó ifjúsági regény, sötétebb hangulattal mint szokás (Nathan miatt főleg)

bár lehetett volna rövidebb és izgalmasabb is.

Levonás oka: unalmas részek és a várakoztatás.

10 / 8 pont

Ajánlom az ifjúsági regények rajongóinak, illetve azon olvasóknak, akik szeretik a boszorkányos sztorikat, csak próbáljanak elvonatkoztatni minden híresebb műtől.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A stunning, magical debut. An international sensation.

In modern-day England, witches live alongside humans: White witches, who are good; Black witches, who are evil; and fifteen-year-old Nathan, who is both. Nathan’s father is the world’s most powerful and cruel Black witch, and his mother is dead. He is hunted from all sides. Trapped in a cage, beaten and handcuffed, Nathan must escape before his sixteenth birthday, at which point he will receive three gifts from his father and come into his own as a witch – or else he will die. But how can Nathan find his father when his every action is tracked, when there is no one safe to trust – not even family, not even the girl he loves?

In the tradition of Patrick Ness and Markus Zusak, Half Bad is a gripping tale of alienation and the indomitable will to survive, a story that will grab hold of you and not let go until the very last page.

Szerző: Sally Green
Sorozatcím: Half Life
Cím: Half Bad
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, urban fantasy

Fordító: -

Oldalszám: 400 oldal

Kiadó: Penguin

Megjelenés: 2014
Ár: $14.24 (Amazon)
- keménykötésben

hétfő, február 16, 2015

0 Komment

2015

Pillanatkép #8 - zárás helyett előretervezés

vasárnap, február 15, 2015

3 Komment

2015

Kate Morton: Titkok őrzője - Cartaphilus Kiadó

Sorozat: -

,,...tudta, hogy ő valami nagyszabású dolog, egy világra szóló összeesküvés, egy titkos csoport része."

Nagyon szeretem Kate Morton könyveit így nem volt kérdés, hogy olvasni fogom-e a Titkok őrzőjét (csak az hogy mikor). Itthon egyébként már csupán egy olvasatlan regényem maradt tőle a magyarul megjelent könyvek közül, ez pedig a Távoli órák, különben még kezdő blogger koromban írtam az Elfeledett kertről és a Felszáll a ködről, amely a KMK gondozásában jelent meg. Azóta viszont a Cartaphilus kiadó átvette a szerző itthoni terjesztésének nemes feladatát és ennek én nagyon tudok örülni, mert Kate Morton az egyik kedvenc írónőm, ő az a szerző, aki könnyen képes hangulatot és kedvet teremteni, aki lassú cselekményt varázsol a lapokra, de olyan profin, hogy attól nem alszik el az ember (legalábbis én nem tettem ilyen szentségtörést), jó a múltidézésben és a legfontosabb, hogy mindig meglepetést okoz a csavarjaival.

,,Mint régi fényképeknél gyakran, van valami szörnyen kijózanító azoknak az embereknek a mosolygó arcában, akik még nem sejtik, milyen sors vár rájuk."

Az alapsztorit nem olyan egyszerű megállapítani, mert fut egy jelenkori szál, amikor Laurel megpróbálja kideríteni mi történt az édesanyja múltjában és hogy mi okból szennyezte be gyermekkorát a felkavaró bűntett? Ezért nyomozni kezd és még ő felderít mindent, addig a szerző megmutatja a múltat az olvasóknak, hogy minél jobban megérthessük a szereplők céljait illetve motivációit úgy, ahogyan valóban megtörténtek.

Kate Morton a regény során kétféle idősíkot használ, amiket előszeretettel keverget és ezzel jól megkavart a kötet elején. A prológusban a fiatal, kamaszkori Laurel szerepel, élete kiteljesedésének elején és éppen szökni akar, hogy Londonban valóra váltsa színésznői álmait, mikor olyasminek lesz szemtanúja, amely felforgatja addigi életét. Azt hittem, hogy ezek után az ő élete árnyalja majd a képet és sokkal inkább főszereplő lesz, mint édesanyja, Dolly, a kamaszok ellenállásával illetve a generációs különbségekkel, meg az álmok valóra váltásával. Ám ez nem így történt, mert ezek után már a felnőtt és öreg Laurellel találkozunk, aki a nyomozó szerepében lép fel, hiszen meg akarja fejteni édesanyja titkát. Kate Morton a múltban egy bizonyos ponttól építkezik és halad nagyjábóli kronologikus rendben, bár néha megszakítja azt a jelen, viszont ebben a síkban derül ki az olvasó számára, hogy milyen volt a háború korszaka és hogy milyen életük volt a szereplőknek Dollynak, szerelmének Jimmynek és barátnőjének, Viviennek. Ez, a régi idők síkja, néha ködös és a csavar annyira megkavart, hogy nem tudom eldönteni még most sem, hogy vajon a szerző rendesen építette-e fel a történetet vagy éppen egyik nap a homlokára csapott hogy ,,megvan a megoldás", mert akad pár olyan rész, amelyeknél nem vagyok biztos hogy a vég ismeretében jó helyen vannak-e, ebben majd az újraolvasás fog dönteni. Viszont Kate Mortonról van szó, hajlamos vagyok hinni neki.

A múltban játszódó jelenetek mellett a jelenkorban akar a szerző teljesen tévútra vinni és bevallom, engem sikerült is valamilyen szinten. A később vagyis a kötet végén lévő, nagyon Kate Mortonra jellemző csavar nem lepett meg - hiszen volt egy ilyen kósza gondolatom - ám mégis inkább azon hökkentem meg, hogy az igazság közelébe kerültem. A jelenkori jelenetek izgalmát Laurel adja, aki sok embert meglátogat illetve bevet pár eszközt, hogy a rejtély végére járjon, de talán egy kicsit csalódás ennek a módja - gondolom nem titok hogy mi a végkimenetel, de nem szívesen spoilereznék így nem írom le - de azért bevallom hősiesen egy kicsit olyan ötletességre számítottam, mint a Felszáll a köd esetében volt, mert ott köpni-nyelni nem tudtam.

A síkok mellett nem igazán lehet olyanról beszélni, hogy akciódús regény, mert a cselekmény lassan folyik és már jöhet a kérdés, hogy mi adja az izgalmat? Itt a fő erősség a szereplőkben van és abban, hogy Morton folyamatosan adagolja az információkat, szépen lassan derülnek ki az apróságok, amelyek miatt letehetetlen a kötet. A múlt a lényeg és ebben rejtőzik a feszültség, ezek mellett pedig az írónő különféle nézőpontokat mutat meg, ilyen például Jimmyé és Viviené is, ezzel pedig sikerül árnyalnia a képet. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy kevés az információ amit megoszt róluk, hanem inkább kiegészítik a történetet és általuk sok feltett kérdésemre választ kaptam.

Kate Morton tehetséges a hangulatkeltésben, a jelenetei nyarat idéznek főleg amikor a családi sztorikat mutatja meg és majdnem olyan a hangulata mint a Nyarak könyvének. Mivel sok ilyen rész jelenik meg a kötetben, azon is elgondolkodtam, hogy családregényről van-e szó, de egyáltalán nem hasonlít a Csodaidők tetralógiára és nem is kezeli a történetet olyan szélesen mint Eta a sorozatát, így műfajilag se nem thriller (pedig korábban azt írtam), se nem családregény, viszont történelmi fikció igen mivel Morton története alapjául a világháborút választotta és sokszor jelenik meg a regény folyamán, természetesen a múltbeli szálban, a bombázás. Ám itt nem a nagy világégés a lényeg, mert a szerző nem mutatja meg annak a borzalmait, hanem inkább katalizátornak használja, egy olyan elemként, amely más jelenetet indít útjára. Ennek nem olyan erős a hangulatra ható ereje és inkább a kontrasztot tudom kiemelni, mert ez és a jelenkor gyanakvással terhes levegője (amely megüli az olvasót) kontrasztban áll a családi idillel, illetve nosztalgiázással.

,,Munkám során szerzett egyik legerősebb bizonyosságom, hogy a gyermekkorban nyert hitrendszertől az ember sosem szabadul teljesen, egy időre alámerülhet, de a szükség órájában visszatér, hogy felöltse a beléköltözött lelket."

Kate Morton a ,,múlt kihat a jelenre" vezérelv alapján alkotja meg karaktereinek személyiségeit és ez egészen jól működik szerintem. Tetszett, hogy a szerző megpróbál okot találni a múltban a viselkedésre és megpróbálja magyarázni a dolgokat, egyébként ezért érzem azt, hogy ez a könyv valamilyen szinten nekem íródott, én is ilyen elemző típus vagyok, személyiségteszttel tudom ezt alátámasztani! Egyébként Dolly a kamasz karakter, egy olyan lány aki tombol, picit hisztis, szenvedélyes és azt hiszi övé az egész világ. Emellett nem áll két lábban a földön, naiv illetve romantikus alkat és számomra egyáltalán nem szimpatikus, bár sajnálom szerencsétlent, de kicsit kettős érzéseim vannak irányába, egyszerűen nem tudom eldönteni hogy kedveljem-e vagy ne. Az tette szerethetővé, vagy legalábbis húzta fel a semlegesig őt, hogy a célja a különlegesség, az hogy nem akar középszerű életet. Jimmy vele szemben a felnőtt személyiség, aki szimpátiát váltott ki belőlem azzal, ahogyan vigyáz az édesapjára, ez a történet viszont olyan szinten megérintett, hogy ha bármi történik az öreggel biztos hogy sírógörcsöt kapok. (Az hogy ténylegesen így volt-e, titok úgyszint.) Na így kell melléksztorit írni! A fiút ezért kedveltem annyira, de más tulajdonságai miatt is szerethető. A köztük lévő szerelem (eskü ez nem spoiler) fontos és ennek a változása szintén érdekes téma, plusz nagyon érződik a különbség a két személy között, mert Dolly a pillangóálmait követi, Jimmy pedig egyáltalán nem álmodozó típus. A regény harmadik nagy alakja, Vivien az, akit nagyon kedveltem és nála sokkal több rejlik a felszín alatt, mint gondolná az ember.

,,Hiszel a méltányosságban? Hogy ha megrabolnak, visszavehetünk magunknak valamit?

Bár a kötet bizonyos mértékig foglalkozik a háború rossz hatásaival, annyira nem kerül előtérbe ez a szál, számomra hangsúlyosabb volt az esztelen bosszú története, illetve az egészen életen át tartó bűntudatról, a második esélyről, az önkényes igazságszolgáltatásról, a fiúi szeretetről, szerelemről és a másokkal való viselkedés kimeneteléről hoz még példát a szerző az egészen részletes életutakon keresztül.

A kötet alapból hosszú és lehet, hogy ez nem fog mindenkinek tetszeni,

de ez kell a hangulathoz! Minden más jó,

az a baj, hogy nem döbbentett meg úgy, mint a többi könyve.

10 / 9 pont

Ajánlom a Kate Morton fanoknak és azon olvasóknak, akik még csak ismerkednének a szerző műveivel, szerintem ezzel kezdje mindenki!

A Titkok őrzőjét a Cartaphilus Kiadó jelentette meg 2014-ben kemény fedéllel, amely illeszkedik a korábban kiadott Távoli órákhoz kötésileg. Tartós példányról van szó, bár nekem annyira nem tetszik a borítója, meg nem szeretem a zöld színt, hát még ezt az árnyalatot amely dominál ennél a kompozíciónál, de semmi gond, mert ,,juhú, Kate Morton könyv"! (Néha fanatikus tudok lenni...)

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

„…minden ember életében van egy pillanat, amikor útkereszteződéshez ér, s valami döbbenetes történik, ami az egész életét megváltoztatja.”

1941: Elsötétítés. Harsognak a szirénák, Londonra bombák hullanak, ám Dorothy csak azzal törődik, hogy megteremtse saját önálló életét. Ő más. Nem olyan, mint a szülei, ő sikeres, gyönyörű, és boldog akar lenni Jimmyvel. Mindenáron.

1961: Egy forró nyári napon, míg családja a suffolki tanyaháznál, a patak partján piknikezik, a tizenhat esztendős Laurel gyermekkori lombkunyhójában bújik meg, és arról álmodozik, hogy Londonba szökik, ahol fényes jövő vár rá. De még mielőtt véget érne az idilli délután, Laurel szemtanúja lesz egy döbbenetes bűnténynek, ami a világon mindent megváltoztat.

2011: Laurelt, aki immár körülrajongott színésznő, egyre inkább elborítják a múlt árnyai. Emlékek kísértik: édesanyja halálos ágya mellett testvéreivel felidézi azt a hajdani nyári napot. A rejtély vonzerejének engedve visszatér egykori otthonába, hogy megpróbálja összerakosgatni a titokzatos történetet darabkáit. Három idegen – Dorothy, Vivien és Jimmy – története ez, akik három nagyon különböző világból származtak, három idegené, akiket valamikor régen a háborús Londonban hozott össze a véletlen, és akiknek az élete sorsszerűen egybefonódott.

Kate Morton legutóbbi sikerregényének szálai az 1930-as, az 1960-as évek és a jelen között szövődnek. Egy bűntett, a szerelem és a kiszámíthatatlan véletlen szolgáltatja a történet bonyodalmait, és az olvasó alig várja, hogy feltáruljanak a szereplők titkai, s megtudja, vajon a végén minden a helyére kerül-e.

Az ausztrál KATE MORTON Queensland hegyei között nőtt fel. Tanult színjátszást Londonban és angol irodalmat Ausztráliában, ma pedig Brisbane-ben él a családjával, dzsesszzenész férjével és három gyermekükkel. Ahogy korábbi regényei mindegyike, a Titkok őrzője is számos országban óriási sikert aratott. A világszerte rendkívül népszerű szerző négy kötetéből összesen immár közel tízmillió példány kelt el.

Szerző: Kate Morton
Sorozatcím: -
Cím: Titkok őrzője
Eredeti cím: The Secret Keeper
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: romantikus, történelmi fikció

Fordító: Borbás Mária

Oldalszám: 488 oldal

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 3.990 Ft

Jelölések:

2015 - legjobb mellékszereplő (Jimmy édesapja, szomorú szál)

2015 - legjobb csavar

hétfő, február 09, 2015

0 Komment

2015

Michael Grant: Téboly (BZRK 1.) - Cartaphilus Kiadó

Sorozat: BZRK 1.
Kiadói: Carta Light

,,Carthago delenda est. Karthágónak vesznie kell."

Emlékszem akkor határoztam el, hogy elolvasom a Carta Light sorozat nagy részét, mikor Az Útvesztő példányomat hoztuk haza a könyvesboltból és mivel szép tavaszi (vagy nyári?) időt fogtunk ki párommal leültünk a padra és közelebbről is megszagolgattam a könyvet, nézegettem meg egyéb könyvmolyokra jellemző dolgokat csináltam (pl simogattam a borítót, még akkor is ha nem igazán tetszik a zöld labirintus illetve a gumiizé az elején de erről majd máskor írok) majd megnéztem a hátuljában lévő, a Carta Light sorozatba tartozó könyvek listáját ahol találkoztam - az egyébként már sokszor látott -Hervadás illetve Téboly címekkel és akkor határoztam el, hogy mindkét regényt elolvasom a kiadói sorozat többi részével együtt. Általában megérzés alapján választok olvasmányt magamnak, ahogy a fenti is pillanatnyi benyomás volt, és ez az esetek sok-sok százalékában bejön, de mi van akkor ha nem tetszenek? Akkor ilyen értékelések születnek, mint a mostani:

Michael Grant a Téboly alapjául a nanotechnológiát választotta, ehhez csapott sok szereplőt és a nézőpontjaikat, hogy egy izgalmas történet kerekedjen az egészből. A sok karakterből két fontosabb személy emelkedik ki, ez pedig Noah és Sadie, akiknek még okuk is van a bosszúra, mert mindkettejük veszteséget szenved el néhány, a technológiában jártas egyén miatt, akik a világot akarják megváltoztatni. Hogy bosszújuk beteljesedhessen csatlakoznak a Tébolyhoz, ~~illetve inkább beszervezik őket, ők pedig csak pilláznak sokáig mert nem sok mindenhez értenek~~ és így az ellenség ellen tudnak harcolni társaik mellett. Ám ez a háború nem a makróban, hanem lent, a húsban történik.

Mivel a fülszöveg ilyen különlegességeket (pl harc az agyban) ígért már tudtam előre, hogy a kötet izgalmas lesz és nem is csalódtam, ezzel egyáltalán nincs semmilyen probléma hiszen azt kaptam amit ígértek. Nagyon szerettem azokat a részeket, amelyek a nanoszinten, vagyis az emberek belsejében játszódnak plusz az egész könyvre egészen sok harcjelenet jut, amelyeket a kis robotokkal (biotok, nanobotok) művelnek javarészt. A Tébolyban emellett a világkidolgozás is érdekes a biotokkal, az ellenség nanobotjaival, motivációival még ha hiányosak is az ismereteim róluk. Grant emellett megmutatta ennek a technológiának az árnyoldalát is, azt hogy a használói hogyan élnek vissza a tudásukkal és lehetőségeikkel mások kárára.

Viszont a leírások és a stílus nem igazán tett jót a fent vázolt kedvező képnek, kivéve ott ahol a szerző arról ír, ami tetszik neki és amivel érezhetően imád - pl. a biotok jellemzőivel - foglalkozni, míg a többivel nem annyira és ezekre jellemző az összecsapottság az elsietett mondatokkal, vagy pl. a szöveg darabossága az egy bekezdés egy mondat szerkesztési elv használatával. A jó az, hogy könnyű vele haladni, mert a szerző alapból sem használ sok szemkápráztató technológiai szöveget, mert inkább az érthetőségre törekedett és arra amit nagyon szeret. Emellett némely karakter beszélgetésekor olyan érzésem volt, mintha elbeszélnének egymás mellett és néha olyan információkat közöl velünk egy bizonyos szereplő szemszögénél amit még nem kellene tudnunk, illetve idegesített az, hogy a szerző a ,,bejött neki" félmondathoz hozzácsapja a ,,de nem úgy" mondatot.

A főgonoszokra is igaz hogy nagyon kevés információt tudunk meg róluk, bár még az ő motivációikat megértem, de a jókét nem hiszen hiányoznak azok a mondatok, hogy miért jó az, ha valaki szabad akarattal rendelkezik és hogy ez miért fontos a karaktereknek mert ez így csak egy felnőttek után szajkózott mondat marad. De most komolyan: miért válasszam a szabad akaratot ha helyette boldog is lehetek? Nem elég annyi, hogy az előző jó dolog hiszen számomra fontos a meggyőzés, az hogy tudjam miért kéne küzdenem, mi az amiért érdemes az életemet adni. Pár üres mondatért nem igazán éri meg. Ezért a regény során inkább a ,,gonosz" oldallal szimpatizáltam, mert azon kívül, hogy mit mondogatnak nemigazán akad különbség köztük (jellemző az ölés illetve az hogy céllal cselekednek amiben az egyik el akar érni valamit a másik meg meg akarja akadályozni azt) és még az eszközökben sincs túl nagy eltérés, csak a nanobotok kinézetében és viselkedésében. Emellett nincs a kötetben túl sok érzelem, mert szerintem sok minden súlytalan marad, sajnos ezzel szemben a szerelem indokolatlanul nagy hangsúlyt kapott aminek nem igazán örülök, pl az egyik mellékszereplő gondolata azt hiszem csak egyszer jelenik meg azért hogy kifejezze tulajdonosi igényét az akkor megismert lányra és ezt senkivel sem közli de még ha közölné is, ennek nem így kéne működnie.

A másik amit nem kedveltem az, hogy a szerelem azonnal alakul ki és engem irritált, mert jobban szerettem volna, ha például ez kimarad, vagy ha valamilyen okból nagyon muszáj benne lennie akkor legyen csak a harmadik vagy a soha részben. Egyrészt ez így túl gyors, másrészt pedig annyira felesleges, jobb lett volna ha csak a baráti síkon marad a két szereplő kapcsolata (hogy ők kik azt nem árulom el) és ahhoz képest elég hamar terelődik át a szex felé a kapcsolat. A kamaszok meg inkább mentsék meg a világot, na, az jobban áll nekik.

A harmadik fő pont, amely nagyon nem tetszett nekem az a kaotikus kidolgozottság, vagyis az a rengeteg nézőpont (egyszer a ,,gonosz" oldal képviselője majd random módon az egyik ,,jó" személy jelenete) és az azokban elrejtett a világra vonatkozó apróságok vagy olyan apró információk amelyek a megértést segítik és ezek össze-vissza jelennek meg a kötetben. Valószínűleg a szerző direkt írta meg így a sztorit, hogy ne értsek semmit elsőre és megkavarjon, ami sikerült is neki de mivel jegyzeteltem annyira mégsem. Amúgy Michael Grant nagy játékos mert ha végigrohanok a könyvön - a szerző ezt könnyed regénynek írta meg hogy gyorsan olvasós legyen - nem is veszem észre azt a sok kidolgozásbeli kérdést és fenti kifogásolt tartalmat hiszen elvakított volna a sok harc és izgalom. Akkor viszont nem kérdezném most meg, hogy például hogyan került a setét oldalhoz a technológia, milyen kapcsolatban áll a kitaláló a gonoszokkal és miért hal meg valaki ha megölik a biotját és hogy tud összekapcsolódni az adott ember tudatával a kis robot?

A karakterek közül egy sem került hozzám közel a sok nézőpont miatt, szerintem így nem igazán megismerhetőek, bár hajlok arra, hogy Vincentet kedvencnek nevezzem aki a ,,jó" oldal egyik képviselője. A személyek közül legjobban talán Sadie fájdalmát ábrázolta a szerző, ahogyan magányos és egyedül marad illetve a szeretetéhsége egészen elképzelhető, de nem átérezhető. A jó oldal többi személye rendelkezik némi háttérrel, de nagyon kevéssel, viszont legalább nem keverhetőek, mindegyikük rendelkezik legalább egy olyan vonással, amely alapján azonosíthatóak de ez nekem nem elég így.

Viszont nagyon tetszett nekem a másik oldal szereplőinek nézőpontja, például a Bogáremberé viszont a kötet végén lévő jelenetnél egyszerre éreztem magam kínosan és szántam a szenvedőket, mert Grant lényegében ezzel mutatja meg mire is képes ez a technológia, szerintem ez az egyetlen amelynek súlya van, a többit valahogy nem vettem komolyan.

Ezen kívül jó volt még az, hogy mindenki kémkedik mindenki után és olyan bizalmatlan légkört teremtett, hogy ezért simán adnék neki plusz pontot és szerintem adok is alul, ez nagyon bejött. Bár azt egy idő után már nehéz számon tartani, hogy ki ki után kémkedik, de semmi gond, megoldottam (így ha itt logikai baki van, akkor elnézést, csak engedtem a szerző által diktált tempónak és belemerültem a történetbe úgy hogy ne is figyeljek másra). Amúgy pedig az érezhetően fiúknak szánt alap úgy ahogy van király, ez a harc az agyban téma nagyon ötletes és ütős, a küldetések szórakoztatóak, ez tetszetős! Csak ne lenne a szerelem, amely inkább a lányoknak készült, így a szerző a két szék közül a földre esett sajnos...

,,Soha nem áltatta magát olyan szamárságokkal, mint a többi fiú, hogy ha majd felnő, profi sportoló lesz, vagy megnyeri a Csillag Születik tehetségkutató műsort, aztán dől a lé, és jönnek a lányok meg a talpnyalók."

A Téboly szerkesztése különösen tetszik nekem, a karakterek nézőpontjait itt-ott megszakítja egy-egy dokumentum- vagy szövegrészlet és segítenek, hogy az olvasó jobban láthasson, vagy jobban megkavarnak mindenkit. Persze ez a sok nézőpont nem igazán jön be. A kötet végéről pedig már fentebb írtam és a szerkesztés alapján nem egy hagyományos befejezésről van szó tudniillik ennek a szerző megadta a módját és egy jó hosszú végjátékot valósított meg.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hány pontot adjak, a legfőbb:

ne legyen szerelem és változzon a stílus, illetve válaszoljon a kérdéseimre a szerző.

10 / 5 pont

Ajánlom azon olvasóknak akik kíváncsiak a techno-thriller milyenségére illetve szeretik a gyors cselekményű köteteket.

A kötet a Cartaphilus Kiadó jóvoltából jelent meg a BZRK sorozat első részeként 2014-ben, bár ez csak a külföldi szérianév, a magyart nem ismerem. A borító túl kék és túl szőrös, de érthető miért (a szemöldök miatt), csak túl kék az egész. A sorozat következő kötetei: Reloaded (Újratöltve), Apocalypse (Apokalipszis) amelyek kint már megjelentek, a második 2013-ban, a harmadik pedig tavaly (2014-ben).

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Cselekményleírást tartalmazó fülszöveg!

Egy hátborzongató sziámi ikerpár egy ajándékbolt-hálózat leple alatt tör a világuralomra, mégpedig nem is akárhogyan: hatalmukba akarják keríteni a világ szuperhatalmainak vezetői. Ehhez a nanotechnológiát hívják segítségül, hiszen parányi nanorobotok segítségével be tudnak férkőzni az emberek agyába.

Michael Grant részletes, magával ragadó leírásaival átléphetjük a makrovilág küszöbét, és egy új dimenzióban találhatjuk magunkat. Míg felmenőink csak képletesen tudták tapasztalni milyen az, ha valakinek „bogarat ültetnek a fülébe”, olvasás közben végigkísérhetjük egy biot útját a szemgödrön, a fülön vagy az orron át az ember agyáig.

Szerző: Michael Grant
Sorozatcím: BZRK
Cím: Téboly
Eredeti cím: BZRK
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: ifjúsági, sci-fi, disztópia

Fordító: Baló András Márton

Oldalszám: 344 oldal

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 3.290 Ft

Jelölések:

2015 legrosszabb stílusa

2015 legzavarosabb története

2015 leginstantabb szerelme

2015 legjobb végjelenete

2015 legjobb ötlete

2015 legjobb bizalmatlan légkör a könyvben

vasárnap, február 08, 2015

0 Komment

Inspiráció pénteken #10 - a tündérmesék, és ahogyan egy művész látja azokat

Középpontban a Tarandus kiadó #8 - két új regény

Középpontban a Fumax kiadó #7 - várható megjelenések

Sally Green: Half Bad (Half Life 1.) - angliai boszorkányok

Pillanatkép #8 - zárás helyett előretervezés

Kate Morton: Titkok őrzője - Cartaphilus Kiadó

Michael Grant: Téboly (BZRK 1.) - Cartaphilus Kiadó

Rólam

Rendszeres olvasók

Követési lehetőség

Blogarchívum

Őket olvasom

Heti ranglista