Hamarosan Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, december 14, 2014



,,...vannak olyan fontos dolgok, amikről igenis beszélni kell, mint az iskolai terror vagy önmagunk elfogadásának a nehézsége."


Tibivel beszélgettem egy facebookos ,,találkozó" során a Media Addictról, a Fogadj el!-ről, valamint az írási szokásairól. 
Rácz-Stefán Tibor a Media-Addict.Hu főszerkesztője, a Magyar Könyvek Viadalának megálmodója. Első regénye „Fogadj el!” címmel 2014-ben látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyv többek között az iskolai terror és a közösségi média veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet."
Mesélsz magadról egy kicsit?

26 éves, vidéki pasi vagyok, aki szeret olvasni, sorozatokat nézni és persze mindenről megírni a véleményét és a gondolatait. Minderre teret nyújt a Media Addict, a saját történeteimet pedig regényben fejtem ki.

A szerző.
Hogy indult a Media Addict?

Korábban több rajongói oldalam volt, ahova jellemzően sorozatokról írtam a lelkesedés viszont hamar elmúlt. Elemi vágyat éreztem arra, hogy miután megnézek egy sorozatot, elmondhassam róla őszintén a véleményem. Akartam egy helyet, ahol igazán önmagam lehetek, ahol semmit sem ciki leírni. Emellett szerettem volna fejlődni is írás terén, és akkoriban kezdtem el kacérkodni az újságírás gondolatával. Valahogy így született meg a Media Addict 2008. február 14.-én.

Mivel szeretsz a legjobban foglalkozni az oldalon belül?

Nincs kifejezetten kedvencem, mert híreket is ugyanannyira szeretek írni, mint kritikát, vagy fotósorozatokat keresgélni. De ha valamit ki kellene emelni, akkor azt hiszem az Élő Blogolás viszi a pálmát. Nagyon fárasztó, különösen A Dal és az Eurovíziós Dalfesztivál úgymond közvetítése, mert ott reklámok sincsenek, hogy megpihenjen az ember. Folyamatosan gépelni akár három órán keresztül, rögtön véleményt alkotni, és mindezt megfelelő minőségben a közönség elé tárni nem egyszerű... Nagy meló, de egyben remek kihívás is. Engem pedig a kihívások éltetnek, ezeket az Élő Blogokat pedig úgymond szakmai sikerként élem meg, ráadásul az olvasók is nagyon szeretik.

Apropó könyvek... milyen műfajú regényeket szeretsz olvasni és értékelni illetve melyik a legkedvencebb regényed?

A krimi és a thriller nagyon távol áll tőlem, azok totál hidegen hagynak, azon kívül jöhetnek a könyvek. Legjobban a disztópiákat szeretem, és az LMBT regényeket, bár utóbbiból nincs sok magyar nyelven. A legkedvencebb könyvem Róbert Katalintól a Szívből, színből, igazán. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a regény. Drága olvasók, tessenek elolvasni!

Fogsz-e változtatni az oldal struktúráján? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nem tervezem, hogy bármin változtatnék. Úgy érzem az olvasók szeretik a mostani sokszínűséget. Mindenesetre fejlődni kell, úgyhogy amint a fővárosba költözöm, szeretnék több kulturális eseményről is beszámolni, legyen az fotókiállítás, könyvbemutató vagy egy színdarab.

Milyen terveid vannak az írás terén? Több kéziratot is várhatunk Tőled, nemcsak a Fogadj el!-t?

Sok regényterv van a fejemben, már „csak” le kell írni őket Semmiképpen sem szeretnék egykötetes szerző lenni, úgyhogy igen, reményeim szerint a Fogadj el!-en kívül más írásomat is elolvashatjátok majd. Most éppen a Túl szép című kéziratomon dolgozom, ami egy váltott nézőpontú, LMBT New Adult regény. Jövőre pedig mindenképpen írni fogok egy új történetet, csak még nem tudom mit válasszak a megannyi ötlet közül. Vonz Atlantisz világa, imádom a hercegnőket, nem engedtem még el a Fogadj el! szereplőit, úgyhogy velük is vannak terveim... Majd meglátom melyik ötlet a legerősebb, és azt vetem virtuális papírra.

Érdekesnek hangzanak! Egyébként maradsz a ,,nehezebb” és szokatlanabb témáknál vagy várhatunk Tőled könnyedebbet is?

Szeretnék megmaradni ennél a stílusnál. Úgy érzem, vannak olyan fontos dolgok, amikről igenis beszélni kell, mint az iskolai terror vagy önmagunk elfogadásának a nehézsége. Éppen emiatt számomra fontos, hogy az írásaimban ezekre is kitérjek.

Hány elkészült kéziratod van a fiókban?

Ott van a legelső írásom, az I. Aranymosásra beküldött Mese Re-Habbal, ami egy lány felépülését mutatja be, miután megpróbált öngyilkos lenni egy szerette halála után. A múlt történései pedig a pszichológusnál tett látogatásai alkalmával derülnek ki. Ezt szeretném majd kijavítani, érettebb, idősebb fejjel úgy átadni a kemény témát az olvasónak, ahogy azt szerintem megérdemli. Van még egy kisregényem, ami jelenleg a Tetovált szív munkacímet viseli. Ez tulajdonképpen a Sárkánytetkó novellám (a szerk.: itt található) folytatása.

Általában mennyi idő egy ötleted megvalósítása?

Tulajdonképpen másfél hónap. Nálam az alkotás nagyon intenzív folyamat, írtam már egy hétvége alatt ötven A/4-es oldalt, mert nem engedtek el a karakterek. Persze aztán később jön a javítás, ami jóval hosszabb időt emészt fel, mint maga az írás. Egyébiránt nagy szerencsém, hogy nagyon gyorsan gépelek. Így azért egyszerűbb.

Említetted az egyik bejegyzésedben, hogy jobban szereted az E/1 nézőpontot. Ki fogsz lépni majd a komfortzónádból?

A vicces az egészben pedig az, hogy újabban már az E/3-as történetmeséléssel kacérkodom, úgyhogy hamarabb ki fogok lépni a komfortzónámból, mint ahogy azt az általad említett poszt megírásakor gondoltam volna.

Nemrég írtam egy novellát, Csudaszép Lilla a címe, és egy olyan halálos beteg lányról szól, aki a tizennyolcadik születésnapján saját felelősségére elhagyja a kórházat, hogy addig élhessen, amíg van rá lehetősége. És itt történt meg a nagy áttörés, itt éreztem először azt, hogy E/3-ban akarom megírni a következő kéziratom.

Szoktál vázlatot készíteni az írás előtt?

Nem igazán. Ahogy a szerzői blogomon már kifejtettem, kertészként alkotok, de tudom, hogy építészként is kellene. Most azon fogok dolgozni, hogy ezt a kettő írási formát összekapcsoljam önmagamban.




Miért a Könyvmolyképző Kiadóhoz adtad be a Fogadj el!-t?

A Könyvmolyképző a kedvenc kiadóm. Mindig is az volt. Nem egyszer haladtam félig lehajolva a könyvtárban, reménykedve, hogy vörös pöttyöt találok a könyvek gerincén vagy a kiadó más sorozat-emblémáját, mert tudtam, ha ilyen kincsre bukkanok, az csak minőségi regény lehet. Számomra emiatt nem is volt kérdés, hogy meg fogom próbálni az Aranymosás pályázatot.

Mesélsz egy kicsit a regény keletkezési körülményeiről?

Amanda Todd és Jamey Rodemeyer tragikus öngyilkossága ihlette a regényt. Mindketten a bullying áldozatai, haláluk pedig megrázta az embereket. Engem is. Ledöbbentem azon, hogy eldobták az életüket, pedig olyan fiatalok voltak még mindketten. Magam is áldozata voltam az iskolai bullyingnak, így jobban meghatott a tragédiájuk. Nálam is könnyedén eljöhetett volna az a pont, amikor azt mondom, elég, nem bírom tovább. Olyan sokat gondolkodtam Amanda és Jamey esetén, majd gondolkodás közben valami szöget ütött a fejemben. Mi történt volna, ha valamelyikük fegyvert ragad? Ha elkeseredettségében revansot vesz? Még aznap elkezdtem írni a Fogadj el!-t. Szinte írta magát a történet.

Írtad, hogy ,, Magam is áldozata voltam az iskolai bullyingnak…” mesélsz egy kicsit az életrajzi vonatkozásról is?

Konkrét eset nem került be a regénybe, sokkal inkább az érzelmek. Az, hogy én mit éreztem, amikor mélyen voltam, milyen volt átélni és túlélni a fájdalmat, milyen gondolatokat kavart bennem. Az írás során ezeket az érzéseket közvetítettem a karaktereim segítségével, egyfajta terápiaként megélve a folyamatot. Szerencsére bevált.

A regényben előkerül a Coming out kérdése, mesélsz a tiédről?

Hasonló utat követtem, mint Dávid. Nálam is hamar világossá vált, hogy mi a helyzet, de a barátaimon kívül egy ideig nem nyíltam meg senkinek, de aztán láttam, hogy ők milyen pozitívan fogadják a dolgot. Nem változott meg köztünk semmi, de mondhatni mélyebb lett a kapcsolat. Amikor a fővárosba költöztem a tanulmányaim miatt, ott már eleve nem csináltam problémát a dologból. Ha valaki nyíltan rákérdezett elmondtam az igazat. Itthon nem sokkal később tudták meg. Anyu jól kezelte, a nővéremnek kellett egy kis idő, hogy feldolgozza, de most már úgy érzem, rendben vannak vele.

Ki a regény célcsoportja?

Szerintem mindenki talál benne olyan karaktert, vagy problémát, amin elgondolkodhat, ami valamilyen szinten őt is érinti. Ott van például az egyik legellentmondásosabb karakter, Petra édesanyja, akit a szülők jobban megérthetnek, mint a fiatalabb korosztály. Mindenesetre célcsoportként a fiatal felnőtteket nevezném meg.

Melyik karakter áll hozzád a legközelebb?

Egyértelműen Dávid. Sok bennem tomboló érzést közvetítettem általa. Szeretem, ahogy a világot látja, ahogy megpróbál erős lenni akkor is, amikor ez már túlságosan fáj. A kedvenc karakterem azonban Áron, imádom azokat a szemét kis beszólásait, amikkel állandóan provokálja Dávidot és a külvilágot. Jópofa srác, remélem megkedvelitek! :)

Kit volt a legnehezebb megformálni?

Petrát. Írás közben tudtam jól, hogy megosztó szereplő lesz, akit sokan nem kedvelnek majd, míg akadnak olyanok is, akik együtt éreznek vele. A megosztó karaktereket pedig nem egyszerű megformálni. Mindenesetre én nagyon igyekeztem, és leginkább arra, hogy sokat lehessen gondolkodni a lányon, a tettein, a miérteken. Szerintem ez a Fogadj el! legfőbb erénye, hogy egy olyan könyv, amiről hosszan lehet beszélgetni, vitatkozni, mert a benne zajló cselekményt mindenki másként értelmezi, a saját gondolkodásmódja és világlátása alapján.



Köszönöm az interjút! További sok sikert és minél több kiadott könyvet kívánok!

Linkek:

Rácz-Stefán Tibor facebook oldala
Rácz-Stefán Tibor szerzői oldala
A Fogadj el! molyos oldala
Media Addict
Az Aranymosás szerzőinek oldala

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -