Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for november 2014

2014: Mit olvastam ebben az évben?

A december a visszatekintések, lezárások hónapja, plusz készülődés az új kezdetre fogadalmak és egyéb listák készítésével. Ezért hamar elkezdem ezt (mert még nincs december) és visszatekintek erre az évre, hogy vajon miket olvastam egy év alatt.

Hát mit ne mondjak elég vegyes a kép, ahogy magamat ismerem ez ilyen is marad, nagyon nyitott vagyok a különféle témákra és nagyon sokat is olvasok, bár lehetne többet is. Visszanézve a könyveimre, emlékszem az akkori érzéseimre, vagy az esetleges vitákra amelyeket nagyon sajnálok, illetve akár arra milyen öröm ért. Ez már az emlékezés időszaka, a mérlegelésé is és azé, hogy átgondoljam, mi az amit máshogy kell csinálnom a jövőben. Amelyben a regények segítenek, őrzik az emlékeimet és ha csak rájuk nézek, már vissza is adják, amit beléjük helyeztem.

A lista folyamatosan frissül, mert még hátra van a decemberi is!

Január: (10)

Nick James: Az invázió
Lylia Bloom: Ellopott életek
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék
Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza
Horváth Gergely – Probáld Ferenc – Szabó Pál (szerk.): Ázsia regionális földrajza
Probáld Ferenc: Amerika regionális földrajza
Hugh Howey: Megfelelő méret
James Smythe: A felfedező
Samantha Shannon: Csontszüret
Kozma Gábor: Regionális gazdaságtan

Február: (7)

William McGregor: Árnyéksárkány
Izolde Johannsen: Róma
Ann Aguirre: Helyőrség
Rachel Hartman: Seraphina
Joss Stirling: Challenging Zed
Tavi Kata: Nyitótánc
Mark Lawrence: Tövisek Királya


Március: (6)

Jeff VanderMeer: Expedíció
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Rachel Ward: Nem enged a mélység
Jus Accardo: Touch – Érintés
Jeffrey Brown: Vader's Little Princess
Samantha Young: Dublin Street - újraolvastam

Április: (12)

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Ellis Potter: 3 elmélet a mindenségről
Gábris Gyula – Probáld Ferenc – Szabó Pál (szerk.): Európa regionális földrajza I-II.
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? (félbehagytam)
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám
Bihari Viktória: Tékasztorik
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Perczel György (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza
Patrizia Rinaldi: Piano forte
Patrick Ness: Soha nincs vége


Május: (4)

Mendöl Tibor – Probáld Ferenc: A földrajztudomány az ókortól napjainkig
Lauren DeStefano: Hervadás
Beluszky Pál – Sikos T. Tamás: Változó falvaink
Salla Simukka: Vérvörös

Június: (13)

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok
Patrick Ness: A daruasszony
Sigrún Eldjárn: Elveszett szemek
Ben Aaronovitch: London folyói
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Kalapos Éva: D.A.C. – Egy új élet
Moskát Anita: Bábel fiai
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke
Laini Taylor: Füst és csont leánya - újraolvastam
Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat
Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz - újraolvastam
Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Laura Reese: A gyönyör sötét oldala


Július: (8)

Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Tarryn Fisher: The Opportunist – Kihasznált alkalom
Alex Flinn: Beastly: Lindy's Diary
Lakatos István: Dobozváros
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Borbás Edina: Hullámok csapdája
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Joe Abercrombie: Hidegen tálalva


Augusztus: (5)

Kate Van Dyke: Vérzivatar
Sherry D. Ficklin: Queen of Someday
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Katie Alender: Bad Girls Don't Die – A rossz lányok nem halnak meg
Rachel Hartman: Seraphina - újraolvastam

Szeptember: (9)

Kiera Cass: The Selection – A Párválasztó
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Theresa Breslin: Remembrance
Vivien Holloway: Mesterkulcs
Emylia Hall: Nyarak könyve
Kalapos Éva: D.A.C. – A tökéletes randi
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Daryl Gregory: Stony Mayhall második élete
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont


Október: (9)

Rita Horseyes: Viharpárduc
Nicol Ljubić: Bonaca
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Gwyneth Minte: Emily, hol vagy?
Catherine Fisher: Incarceron (Media Addict vendégposzt)
Kleinheincz Csilla: Üveghegy (korábban olvastam, de nem tudom pontosan mikor)
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában (korábban olvastam, de nem tudom pontosan mikor)
Megan Abbott: Riválisok
Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők


November: (15)

Anton Disclafani: Veszélyes vágyak
Róbert Katalin: Nalávia titka
Jodi Picoult: Szelíd vadak
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Leiner Laura: Késtél (félbehagytam)
Ian McDonald: Síkvándor
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Alissa Nutting: Tampa
Catherine Fisher: Sapphique
Kate Middleton: Kiút a szorongásból
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában - újraolvasás
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! (korábban olvastam, de nem tudom mikor pontosan)
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
Jodi Picoult: Larger Than Life


December: (9)

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben
Jennifer A. Nielsen: The False Prince - A hamis herceg
Cassandra Clare - HyeKyung Baek: Clockwork Angel
Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Salla Simukka: Hófehér
Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan
Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Izolde Johannsen: Anglia
Kleinheincz Csilla: Nyulak, Sellők, Viszonyok
Dmitry Glukhovsky: Futu.re - olvasom

(Az Igazi hősök 2015-re marad.)


2014: november - hosszú decemberi listás zárás

Ezek szerint hagyomány, hogy záráskor mindig rosszul vagyok, páran akik olvasták a megfelelő bejegyzést tudják, hogy miért. Egyébként ezt pedig nem szeretném túlragozni, csak jót mosolyogtam a sors fintorán, mikor megnéztem az előző hónap zárását, mert a befejező mondatom beszédes volt, de mindegy is, ezt a témát itt lezárom és inkább nézzük mi történt novemberben.

Őket olvastam novemberben, hivatkozással együtt:

Anton Disclafani: Veszélyes vágyak
Róbert Katalin: Nalávia titka
Jodi Picoult: Szelíd vadak
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Leiner Laura: Késtél (fébehagytam)
Ian McDonald: Síkvándor
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Alissa Nutting: Tampa
Catherine Fisher: Sapphique
Kate Middleton: Kiút a szorongásból
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Éppen szenvedek olvasom a Larger Than Life regényt és a szótárazás miatt megy lassan és direkt van így, mert botrányosan kicsi a szókincsem. De már nem sokáig... Holnap ezért nem lesz poszt, mert lehet nem fogom tudni befejezni a Picoult-regényt, de ha igen, akkor előfordulhat, hogy mégis pötyögök egyet. Update: Sikerült elolvasni.

Az olvasási számommal elégedett vagyok, de lesz ez még több is!

Pótolt bejegyzések illetve októberi posztok:
Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők
Megan Abbott: Riválisok
Rita Horseyes: Viharpárduc

Azt hiszem már nem is maradt korábban olvasott és még nem értékelt könyvem.

Lógok még velük:
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Plusz még ott a Szelíd vadak, de azt az angol verzióval fogom együtt értékelni.

Most olvasom:


Update: Sikerült elolvasni még novemberben!

Következő hónapra tervezem:

Mivel tizenhárom könyvet olvastam novemberben, decemberre is betervezek annyit, mert miért ne, szeretem random sorba rakosgatni a könyveimet, de a következő hónapban érkezem még pár listával ezen kívül is:






B lista: (mert innen fogok választani, de természetesen nem fogom elolvasni az összeset)







Most lett három éves a blogom, de nem ünnepeltem meg, mert csak csendben örültem neki. Gyújtottam egy gyertyát. Nem szeretnék nyereményjátékozni, mert egyrészt már így is túl sok van a piacon, tehát nem az enyém fogja megmenteni a világot (érdekes, amikor valamiből sok lesz hajlamos vagyok visszahúzódni a csigaházamba). Jövőbeli tervek vannak a blogra, magánéletre nézve is, de gőzerővel készülök egy fontos eseményre (igen, ha megnövekedik az angolul olvasott könyveim száma akkor ez ezért lesz) bár még nem szeretnék erről írni. A blogra vonatkozó tervek maradtak, de az idő dönt még, nem szeretnék erről sem beszámolni, mert nem rajtam múlik a további út.

Forrás

Ian McDonald: Síkvándor (Örökkévaló #1)


Szerző: Ian McDonald
Sorozatcím: Örökkévaló
Cím: Síkvándor
Eredeti cím: Planesrunner
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: ifjúsági, sci-fi, kaland
Fordító: Sziklai István
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

    


Fülszöveg:

NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.
Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.

Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.

„Az Örökkévaló-sorozat első kötete máris nyertes”
Publishers Weekly

„Csillogó képzelet, lüktető feszültség és sziporkázó íráskészség teszi a könyvet kiemelkedővé”
Kirkus Reviews

„Fenomenális kaland”
SFX




,,Az vagy, amit magadnak választasz."



Sorozat: Örökkévaló #1


Eddig mindegyik olvasott Gabo SFF regényem telitalálat volt és a mostani könyv sem kivétel, pedig - nem annyira fájdalom - de későn vettem észre a YA jelzést a borítón. Viszont elég volt annyi a zsongáshoz, hogy ,,párhuzamos világok" illetve ,,rablás" és máris landolt a várólistámon a Síkvándor.

A történet főszereplője Everett Singh, aki egy halott tudós után kapta a nevét és már ez is különleges dolog. Akkor még nincs is szó arról, hogy édesapja, Tejendra, konyhaművészeti esteket tart fiának, vagy
,,... a Kortárs Művészetek Intézetébe ment vele, előadásokra a nanotechnológiáról, a furcsa közgazdaságtanról, vagy arról, hogy mi történik, ha majd elfogy az olaj."
Az egyik ilyen előadás - és tíz nappal Karácsony - előtt a fiú szeme láttára elrabolják apját és még aznap egy rejtélyes programot kap, az Infundibulumot, de nem bízhat senkiben ezért ezt sem passzolhatja át másnak. Ezután pedig kénytelen lesz megfejteni a program titkát, hogy megtalálja édesapját és egy világok közötti bújócska veszi kezdetét.
,,Everett persze okosabb volt annál, mint hogy azt várja, hogy a világ korrekt legyen, de időnként azért leakadhatott volna róla."
A Síkvándor esélyes arra, hogy megkapja az év végi nagy összegzésben a legizgalmasabb regény díjat, mert egyszerűen nem tudtam és igazából nem is akartam letenni. Nagyon dinamikusra sikerült a történetvezetése és ebben az évben talán nem olvastam ilyen gyors cselekményű könyvet ami jó is lett volna, de a Síkvándor szerencsére vette az akadályokat és sem a stílusban, sem a mondanivalóban nem maradt el a színvonaltól. Emellett egy percig nem volt unalmas és számomra ez a könyv legnagyobb erőssége na meg az, hogy szórakoztatott és kikapcsolt, mert egy YA-tól ezt várom és nem azt, hogy falnak megyek a főszereplő hülyesége miatt. Hála az égnek Everett fiú (!) és okos hős.

Általában a legeslegjobban a világkidolgozás érdekel, ezért is szeretem nagyon a sci-fit, mert úgy gondolom itt szárnyalhat a legjobban a fantázia. A Síkvándor is tele van jobbnál jobb ötletekkel és átgondolt megvalósítással például mekkora már egy iszlám Nagy-Britannia megléte vagy egy olyan történelmi fejlődés, amelyben kimarad az ipari forradalom egy része. Már látom előre, hogy a következő részben szerencsére nem lesz hiány a kreatív ötletekből, hiszen a vég ismeretében simán ki lehet találni a csapásirányt és már alig várom! Nagyon kíváncsi vagyok még milyen világokat talál ki Ian McDonald.
,,Az összes fontos cucc végül a könyvekbe kerül. (...) Ezt vond ki az internetből, és nem marad más csak vélemény."
Everett Singh egy ifjú zseni, aki édesapjával fizikai előadásokra jár és sokkal okosabb mint egy átlagos tinédzser. Ezért sem volt számomra meglepő, amikor a regény egy nem is olyan hirtelen fordulattal a tudományos körítést is előhozta, amivel csak egy bajom volt: számomra ez kevésre sikerült. Túlságosan rövid a magyarázata akár a párhuzamos világok elméletének, akár azoknak a csomóknak és bár egy ifjúsági könyvről van szó, azért jobban örültem volna a szájtátós tudományos leírásoknak, mert egyszerűen igénylem, hogy ilyenkor ne értsek semmit a rizsából és bár itt is volt egy-két ismeretlen fogalom - mert nem vagyok fizikus - azért korántsem annyi, mint szokott lenni.

Van még egy másik dolog is amelyik nem tetszett nekem, az például, hogy honnan tudta Everett, hogy az apja hova került és azon belül is: tényleg annyira egyértelmű, hogy melyik építménybe? Egyébként ez a két kérdésem maradt - jó a csomózási technikák mikéntjén kívül - mert minden más szépre, jóra, aprólékosra sikerült (Everett néhány reakciója például).
,,Everett Singh észrevette az efféle dolgokat: a mintázatokat, a viselkedésmódokat, az összefüggéseket és az egybeeséseket."
Nagyon szerettem a főszereplő okosságát, bizalmatlanságát, céltudatosságát és elszántságát, bátorságát na meg azt, hogy bár beképzeltnek tűnik, de nem az, csak tisztában van a képességeivel. A többi karakter is igazi egyéniség, főleg hogy az egyiken keresztül komolyabb képet is mutat bizonyos vallásos emberek viselkedésének fonákjairól. Anastasia Sixsmith volt az egyik kedvenc szereplőm, az övé az Örökkévaló (és rá kíváncsi vagyok nagyon), általa ismerhettem meg a léghajósok életét és ez is színesítette a történetet. Nekem nagyon tetszett ez a szál főleg úgy, hogy Ian McDonald még a beszédstílust is helyspecifikussá tette a megfelelő szlenggel- ehhez kapcsolódó szótár a kötet végén található. Emellett a szerző vázolt egy alap földrajzi képet is, hát én le vagyok nyűgözve, mert a szerző mindenre gondolt! Viszont ennél a résznél egy kicsit lelassult a cselekmény de annyi baj legyen, nagyobb problémák szoktak lenni más könyvekben.
,,Hackney Nagy Kikötője kemény hely volt és saját szabályait gyorsan és durván érvényre juttatta, mert a légiek életmódja közvetlenebb és szenvedélyesebb volt bárminél, amit Everett valaha is megtapasztalt a maga tartózkodó, aggódó, középosztálybeli Londonjában."
A karakterek közül még Sen stílusa tetszik igazán, főleg úgy hogy egy eleven párost alkotnak Everettel. A lány egyáltalán nem egy könnyű eset, a kérdésekre nem szeret válaszolni és hozzá kapcsolódik egyfajta misztikum is, erre a szálra pedig szintén kíváncsi vagyok.

A regény erőssége a cselekményessége, illetve az hogy több dolgot bemutat a világból és ezek közül számomra a legfontosabb a családról szóló üzenet volt, amely az összetartásról, a szív tartozásairól és a segítségről szólt.

Szerintem egy nagyon jó ifjúsági könyv, akad néhány kérdésem, de azon lennék meglepődve ha nem lenne, mert én sokat kérdezek mindig.

Ajánlom a fiúknak javarészt, de az olyan lányoknak is szívesen adnám a kezükbe, akik nem a romantikára vágynak, mert szerencsére ilyen nincs benne.

Fogyasztásra egy kis Everett-féle forrócsokit javasolnék.

A Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot a Gabo SFF kiadói sorozat keretein belül 2014-ben és az Örökkévaló-sorozat első részeként. Külföldön a másik két rész már megjelent, ők azok: Be My Enemy (Legyél az ellenségem), Empress of the Sun (A Nap uralkodója), tehát a tarotpaklim szerint a magyar folytatás sem várat sokat magára.

Köszönöm, hogy elolvastad!






Részlet a könyvből:

Alissa Nutting: Tampa - egy kisvárosi történet


Szerző: Alissa Nutting
Sorozatcím: -
Cím: Tampa
Eredeti cím: Tampa
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: társadalomkritika, erotikus
Fordító: Gömbicz Hanna
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.999 Ft

    


Fülszöveg:

A 26 éves Celeste Price vonzereje teljében, egy gazdag családból származó jóképű rendőr feleségeként tanári állást kap Tampa város egyik középiskolájában. Sem a kollegák, sem a férj, sem a gyerekek nem sejtik, hogy Celeste egyetlen mozgatórugója, hogy kamasz fiúk közelében lehessen, és közülük válassza ki áldozatát. Jack Patrick naiv és szorongó fiú, aki csak most ismerkedik a testi örömökkel. Celeste hamar meglátja benne a tökéletes partnert, és minden nőiségét latba vetve viszonyt kezd vele. Tanítás utáni vad szex a parkolóban, titkos randevúk a családi házban, mialatt a fiút egyedül nevelő apa túlórázik, finom érintések a folyosón, és az egyre erősebb rettegés a lebukástól, a megaláztatástól, ezek jellemzik a kapcsolatot. Celeste azonban hideg fejjel mindennel számol, és amikor már nincs hová bújni, lelkifurdalás nélkül meglépi az elképzelhetetlent…
A sötét humorral átszőtt, zavarba ejtően személyes és feszülten erotikus szöveg ítélet és moralizálás nélkül tárja elénk egy szociopata nő naplószerű vallomását a pubertás fiúk iránti éhségéről, egy szexuális aberráció természetrajzáról, és a tiltott testi gyönyörök és lopott percek birodalmáról. Celeste Price története nemcsak a hírekben egyre többször felbukkanó pedofil esetek lélektanába enged bepillantást, de egy végletekig álszent és betegesen önimádó társadalom fiatalság és szépség kultuszáról is lerántja a leplet.




,,Nem állítom, hogy könnyű lesz: az én ideális partnerem olyan speciális személyiségjegyekkel kell rendelkezzen, aminek a felső tagozatos fiúpopuláció javarészt nem felel meg."

Forrás
Állítom, azt hittem nehezen fogok tudni belekezdeni ebbe az értékelésbe, mert hát mégiscsak egy kényes témával foglalkozik a regény plusz engem zavart a könyv főszereplője, de ne szaladjunk ennyire előre, mikor először az a témám, hogy miért pont a Tampát olvastam el a közeli múltban.

Erre itt tessék figyelni!
Hát pont a kényelmetlen téma miatt, mert én kíváncsi vagyok minden könyvre és keresem a komfortzónám határát. Bár a Tampa nem éppen a belső kör része, sőt még jóval a határon kívül helyezkedik el, de kíváncsi voltam mi lehet az üzenete vagy éppen a könyv megírásának oka és hogy kezeli a szerző ezt a témát.

A történet főszereplője a szép Celeste, aki a fiatal fiúkhoz vonzódik és tanárként van a legnagyobb esélye arra, hogy főbb szenvedélyének hódoljon, tehát hogy fiatal fiúkat csábítson el és tegyen szeretőjévé. Ez történik az új tanévben is, mikor az ifjú tanárnőnek megakad a szeme egy szégyellős fiún, Jack Patrickon, és elindul a hadjárat a figyelméért.

A cselekményből alig akad a könyv elején, mert ott lényegében csak arról van szó, hogyan vágyik a fiúk érintésére Celeste. A szerző ekkor fekteti le a regény alapjait és kb a századik oldalig csak erről olvastam. Nagyon lassú sodrású marad a kötet feléig, számomra onnantól pörögtek fel az események, addig pedig már nagyon unalmas és egyúttal kiakasztó volt olvasni a fantáziálgatásairól.
Érdekes módon könnyen a végére értem és durván egy nap alatt kivégeztem a Tampát. Itt-ott egy-két baljós szó fokozta a rossz érzésem tehát ez is lendített az olvasásomon mert minél hamarabb meg akartam tudni vajon igazam van-e és ennek a balsejtelemnek akad-e alapja.

Hol is folytassam?

Ott, hogy már az első oldal kiakasztott és ez nagyon szó ahhoz képest, hogy A gyönyör sötét oldala regényen is túlvagyok már és meg merem kockáztatni az nem hatott rám ennyire, bár ott a felállás is más... tehát az első oldalon lévő maszturbáció amit a zsenge fiúcskákra gondolva követett el, engem maximálisan kikészített.

Itt egyébként már érződik, hogy baj van a férjével, a vagyonos és jóképű Forddal, illetve az ő házasságukkal és felvetődött bennem a kérdés: ha ezt már egyetemista kora óta tudja, hogy csak a fiatalabb generációhoz vonzódik, minek ment hozzá a pasashoz?

Amire a választ a társadalomkritika szó adja meg és az egész könyv kirajzolja Celeste negatív jellemét, hát könyörgöm SPOILER (kijelöléssel olvasható) hagy meghalni egy embert, hogy ő ne kerüljön börtönbe? SPOILER VÉGE Vagy éppen a felszínes és pénzsóvár magatartása akasztott ki különösképpen a végén... na jó, főleg ott. A nő egyébként buta döntéseket is hoz... Nem szerettem a főszereplőt, mert ennél egoistább és önzőbb perszónával még nem találkoztam a lapokon.

Tehát a társadalomkritika számomra csak ebben volt erős, hogy ezt a pénzéhes réteget, a plasztikbabák magatartását mutatja be és kérdéses hogy jól kezeli-e a témát. Hogy egy ilyen negatív vonásokkal ,,megáldott" személyiség el tudja-e velem fogadtatni azt, hogy ne ítéljünk meg mást a szexuális szokásai miatt. A válaszom pedig: ez a könyv és ennek a szereplője... nem. Mert Celeste jellemzői, a fentebb is említett önzősége és hogy esetleg meg sem fordul a fejében az, hogy tegyen ellene, hogy próbáljon meg gátat szabni vagy legalább egyszer ellenállni, a megcsalásról már nem is beszélve nem adnak hozzá a kedvelhetőségéhez inkább csak elvesznek belőle.

Kiakasztott még engem az, ahogy állandóan maszturbál, fantáziál a kisfiúkról, hogy ennyi szexualitás elég lenne egy kisvárosnyi férfinak is, mint ami ebbe a nőbe szorult. Néha pedig egyszerűen csak undorító amit csinál. Ez az a könyv, ahol nem szívesen fogadtam az őszinteséget, jobban jártunk volna (én is meg a könyv értékelése is), ha ebből kevesebb jut és ha inkább a társadalom foltjaira helyezi a hangsúlyt, hogy tényleg legyen értelme ennek az üzenetnek, mert így sajnos ez nekem kevés. Legyen ehelyett egy olyan szereplő akit a szerző nem az áldozatnak és egyben nem a társadalmi problémának tesz meg, hanem ketté választja ezeket, mert addig nincs meg a szimpátia a szenvedő iránt és a társadalom visszássága sem jön át, mert ez az ellentét amit az olvasó érez, nem oldódik fel és keveredik - például most melyik érzelem jusson előrébb? A szánalom vagy a düh? És én a dühöt választottam a nő gátlástalansága és önzősége miatt. Emellett a külső környezet, tehát az az ember, aki a regényben elítéli a főszereplőt sem kerül előtérbe, mert nem ismerem a piszkos kis titkait ahhoz hogy párhuzamba állíthassam Celeste személyiségével, így a fentebb írt üzenet nem érvényesül, tehát nem ez a könyv fő mondanivalója. Szerintem Alissa Nutting csak egy görbe tükröt akart állítani, ennyire kevés embertípussal és társadalmi helyzettel nem is jöhetett volna létre az előző üzenet.

A másik téma az a tanári lehangoltság és megfáradtság, ahogyan rákészülnek az órájukra, úgy mintha csatába mennének, vagy éppen társadalmi jellemző még a presztízsfeleség témája, a házasságok értéktelensége, amelyben az elvárások a támpillérek a szerelem helyett. Jó lenne a bővebb kifejtés is, de nem erős, hogy a fenti kettősséget feloldja.

Celeste szexuális vonzalma viszont egy elég indokolt alapon nyugszik, itt arra gondolok, hogy mit szeret a legjobban ebben a helyzetben és hogy az erre adott válasza sok mindent megmagyaráz, bár az a sok fantáziálgatás zavarja ezt a képet az én részemről, de ezen túl tudtam lépni és azt figyeltem, hogy a nő milyen okból akar éppen fiatalabb fiúkkal hancúrozni. A válasz elhangzik a könyvben és úgy látom összefüggésben van a később leírtakkal is. Egyébként az okok kutatása érdekes volt, a társadalmi vonások mellett engem ez érdekelt a legjobban és lehetett volna ebből több leírás is. A regény vége nekem tetszett, szerintem ezt a szerző jól kitalálta, főleg a nagy hercehurca utáni évek célkitűzéseiben láttam az igazi fricskát.

A többi karakter is kapott bizonyos mértékű szerepet, például Fordot nagyon sajnáltam és az időnkénti kiakadása teljesen jogos. Jack a másik akit még szántam, Celeste igazán lehetett volna tekintettel rá is... egyébként a nő az aki taszít engem a tulajdonságai miatt, de a fenébe is, csak meg akartam őt érteni és ezért nem utálom én ezt a könyvet! A tanárnő az, aki durván manipulál másokat és ért a helyzetekhez, nagyon jól tudja miből hogyan másszon ki a legjobban... általában.

Szerintem a könyv: még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó könyv-e vagy nem, mert az üzenete nem az, amit elsőre gondolna az ember, viszont nagyon jól ábrázolta ezt az embertípust a szerző. Túl sok a fantáziálgatás, kevés a társadalmi bemutatás (tehát a környezeté) és Celeste egy idegesítő perszóna.

Ajánlom... hát...azoknak, akik szeretik a komfortzónán kívüli témákat és a társadalomkritikát.

A Tampát az Athenaeum kiadó adta ki 2014-ben, a borítója figyelemfelkeltő, de nekem nem tetszik, mert az angol borító célravezetőbb.

Köszönöm, hogy elolvastad!


- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -