Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, szeptember 22, 2014


Szerző: Kiera Cass
Sorozatcím: A Párválasztó
Cím: A Párválasztó
Eredeti cím: The Selection
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: ifjúsági, romantikus, disztópia
Fordító: Gázsity Mila
Oldalszám: 360 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.990 Ft

      


Fülszöveg:

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

„Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!"
Kiersten White, New York Times




Már a magyar megjelenés előtt fentem a fogam erre a könyvre, egyrészt a Seraphina értékelésében leírtak miatt, tehát hogy szeretem a herceges történeteket, másrészt ebben a gyönyörű borító is közrejátszott. Viszont féltem tőle közvetlenül az olvasás előtt, mert úgy érzem, hogy mostanában kezdek kinőni a Young Adult műfajból, legalábbis abból, amiben sok szerelmi ömlengés van, bár A Párválasztó is ebbe a kategóriába esik hellyel-közzel. Amit szerettem is meg nem is és bár lehetett volna jobb a regény, de fogalmam sincs honnan jön az a sürgető kényszer, hogy azonnal olvassam el a további történeteket? Főleg úgy, hogy a netes társadalom már elspoilerezte, hogy kit választ America illetve Maxon az Igazi végén... utána már mindegy volt hogy megnézem-e, nem tudtam megállni, bevallom bűneimet de attól még ugyanúgy függök.

A regény A Párválasztó sorozat első része és az egész széria középpontjában a szegényebb családból származó, Ötös kasztba tartozó America áll, aki az életben csak egyszer előforduló lehetőséget kap, vagyis részt vehet a Párválasztón, amelynek keretein belül Illéa koronahercege, Maxon keres magának feleséget.
America is esélyt kap pedig szíve már másé... vajon Aspennel mi lesz? Kit fog választani ő meg csak úgy mellékesen Maxon?


Ez a történet olyan, mint egy aranyos, habos-babos rózsaszín szoknya, piros szívecskékkel. És ezért nem tudom utálni. Ami ilyen ártatlan - amit tudom, hogy később elveszít - azt nem lehet olyan szigorúan megítélni, főleg úgy hogy az egész könyvet élveztem. Sosem olvastam még olyan regényt, amelynél a hibák ellenére ilyen függés alakult ki és erővel kellett visszafognom magam, hogy ne faljam fel a maradék pár részt.

Miután kellően sokkoltam az idetévedő olvasókat az előző bekezdés nyitómondatával, megemlíthetem, hogy a sztoriban jócskán volt lyuk, hűha de még mennyi! És nem figyeltem ezekre, direkt kikapcsoltam a mindenbe belekötő énem és próbáltam csak élvezni a könyvet.

Forrás
Már az olvasás előtt féltem, hogy nekem mostanában nincs romantikus pillanatom - nagyjából egy sem, úgy egy fél éve - de azért bizakodtam, mert hát van benne egy herceg. Plusz előre utáltam Aspent ahogy egy teljesen normális olvasó szokta ugye, mert hát minek is van ő benne a nagy lányos álmodozásomban, amelyekben nincs helyük holmi szerelmi háromszögeknek - igen ismertem az olvasás előtt a főbb pontokat - szóval kíváncsi voltam a könyvre. Még külön történetet is szőttem, hogy én hogy képzelem el a Párválasztót, például úgy, hogy Maxon egy háborút megjárt hős, aki keresi az igaz szerelmét és America kevesebbet nyavalyog. Mondjuk lehet nem a saját történetembe kellett volna helyezni a cselekményt, de ez most mellékes. Tehát nagy reményekkel vágtam neki a kötetnek, de nem olyan elvárásokkal, amelyeket lehetetlen megugrani.

Az alapsztori nagyon egyszerű, ugye ott van nekünk Illéa, az új ország, amely háborúkkal vívta ki függetlenségét és azért, hogy emlékezzenek arra, hogy honnan emelkedtek fel, minden fiú herceg esetében rendeznek egy Párválasztót, amely során kiválasztják a következő királynét és ez egy adott életkoron belül bárki lehet. Ebben a regényben America lesz a körzetének kiválasztottja, ezért odakerül a palotába, ahol hipergyorsasággal szórják ki a lányokat. A cselekmény kb ennyi meg van egy-két lázadó akik néha betörnek a palotába és az őröknek kell velük szembenézni. Tehát lassú a történetvezetés és nem sok akció fér a regénybe, mert például csak a 60. oldal környékén hirdetik ki a neveket és a 140. oldal körül találkozik először Maxonnal. A két izgalmasabb pillanat közötti átmenetben pedig America gondolatai, öltözködések, fényképezések, beszélgetések és lopott pillanatok férnek meg egymással. A könyv középső része CUKI volt, nem a Szirmai Gergő-féle muszklis cuki, hanem az a lányos, rózsaszín cukiság és még szerettem is olvasni, egészen a kötet háromnegyedéig, egy bizonyos elemig.

A kidolgozás hiánya nagyon fájó nekem, mert az érdekelt a legjobban - hiszen úgyis tudja mindenki kivel jön össze Maxon... - és alig van belőle, pedig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt a világgal, plusz a lázadókra is. Itt is találtam egy-két érdekes dolgot. Egyrészt, ha védekező háborút folytat Illéa - Amerika romjain - akkor miért vannak csapatai Új-Ázsiában? Milyen állapotban maradt Kína uralma után az ország? Tehát engem érdekelne a könyv világa, a kasztrendszerek - egy mondatnál több - kialakulásával, politikai okokkal, meg egyéb komolyabb témával. Plusz az apróbb problémák is észrevehetőek, sajnos ezek sem bújtak el a fodrok között.

Meg, már elnézést, de ebben mi volt a sci-fi? (Ha már disztópiáról beszélünk...) A negyedik világháború önmagában nem az, a kiadó másik része illetve az Ad Astra magasra tette a lécet ilyen szinten... És még azt sem tudtam meg, miért tört ki a vh.? És mi van a harmadikkal?

A világ nagyon érdekes lenne és már maga ez a disztópiába ágyazott valóságshow is nagyon tetszik. Nekem nagyon bejönnek ezek a műsorok, jókat lehet olvasni közben, de mindegy is, szóval ha szeretem nézni őket, akkor még inkább bírom a könyvekben. Egyébként én nem néztem a Nagy Őt, talán egy rész rémlik és abból is csak annyi, ahogy a férfi egy szál rózsát ad a választott hölgyének és ahhoz kapcsolódik egy bárgyú vigyor.

Szerintem így néz ki Maxon,
mellette meg America.
Forrás
Valahogy Maxont ilyennek képzeltem el, szegény nagyon szerencsétlenre sikerült és az én általam kialakított képtől igencsak messze áll. Udvarias, meg szőke, hirtelen ennyi jut róla az eszembe és míg olvasás közben ment a képzeletem mozija, végig barna hajúként gondoltam rá, a szőke a herceggel párosítva meg olyan sablonos. Hozzá kapcsolódóan annyit hoznék fel, hogy ahhoz képest hogy kizárták a mindenféle fontos ügyekből, igencsak jelentős lépést engedtek meg neki az élelmezéssel kapcsolatban. Nem szeretem az egymást kizáró dolgokat. Amúgy ő egy cseppet sem erős karakter és az emlékeimben halványul. Inkább azt tudnám rá írni, hogy aranyos és örülök, hogy ilyen volt, de lehetett volna pár komolyabb jellemvonása!
,,Anya istenien szórakozott. Az ő idejében a lányok még Mininél is visszafogottabbak voltak, és erre jössz te és simán sekélyesnek nevezel... Nem győzte elégszer felemlegetni."
De America... egyszerűen őt ki nem állhatom! Hogy mit nem szenvedett azért, hogy ő feláldozza magát a családja miatt, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja.
,,...így is sokat tettem a családért..."
Sokkal jobban örültem volna egy olyan főhősnek, aki a veszélyek ellenére szerényen elfogadja a sorsát és úgy küzd a családja jobb körülményeiért, mint mondjuk Az állhatatos hercegnő szereplője a koronáért. Aspen az elején felesleges, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lenne nélküle a történet és lehet hogy America kevesebbet hisztizne.

A másik ,,kedvencem" Aspen volt, akit az első néhány jelenetben még kedveltem is az önfeláldozása miatt - igen, túlléptem a könyv előtti sztorimon - viszont nála lehet látni hogy a könyvet egy női alkotó írta... például abban hogy hogyan reagál Maxon párkeresésére, emellett pedig iszonyúan naiv. Miért kell őt ennyiszer szerepeltetni? Vannak tippjeim és pont ezért utálom a szerelmi háromszögeket!

Amúgy nem is az a legnagyobb baj, hogy Aspen teszi amit tesz főleg úgy, hogy azért komoly büntetés járhat, hanem az hogy America fut egyik fiútól a másikig, mikor éppen melyikre haragszik és valószínűleg ez megy majd később is. Nem hiszem el, hogy olyan hiteles lenne a szerelmük, főleg úgy, hogy SPOILER az első félreértésre félredobja élete párját. SPOILER VÉGE

Forrás
A többiek felejthetőek, és ez az egész nagyjából olyan volt mint mikor Az éhezők viadalában Collins kiszórta a versenyzői nagy részét, mert nem kellettek.
Ezzel együtt sajnos a lányok nagyon keverhetőek voltak. Plusz nem sikerült érzékeltetni azt, hogy összetartóak - tehát a támadások után sem - ellenben azt igen, hogy sokan csak a pénzre hajtanak. Marlee pedig túl kedves ahhoz, hogy ne történjen vele valami vagy ne árulja el a hősnőnket, de mivel róla tényleg nem tudok semmit, ez csak találgatás marad.

És ennek ellenére szeretem ezt a történetet, alig tudom megállni, hogy ne kezdjek bele a második részbe, vagy a harmadikba. Ennek magyarázataként arra gondolok én is, hogy Kiera Cass regénye valami olyat céloz meg, amely a rajongók tucatjaiban megvan, úgy hiszem azt a vágyat, amelyet kiskorunkban a tündérmesék illúziói keltettek bennünk. Ezzel együtt engem úgy vonzanak az olyan regények, amelyeknél elég csak hátradőlni és élvezni, hogyan tesznek-vesznek a szereplők és nem kell hozzá semmi más csak egy jó és kényelmes szék vagy ágy vagy ami éppen akad és már mehet is a történet.

Talán Melissa Marr esetében tapasztaltam még ilyen függést, bár ott a sorozat érte el ezt és a tündérek iránt támadt fel az érdeklődésem, pedig piszok mérges voltam a karakterek miatt. Itt igazából csak azért vagyok mérges, mert a szerző még két részt akar megjelentetni...

Összességében nem tetszett, de szerettem. Ki érti ezt? A Gabo kiadó jelentette meg a regényt 2013-ban és azóta már kijöttek a folytatások is Elit és Az Igazi címmel, plusz novelláskötettel. A kiadás nagyon szép, tetszetős és még mindig jó az a kék ruha!

Ajánlom, ha szereted a romantikus történeteket, ha szereted Disney meséit és szeretnél kikapcsolódni.

Köszönöm, hogy elolvastad!



{ 4 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Már vártam ezt a bejegyzést. :D Nem csodálom, hogy America felidegesített (engem is, pedig csak a Herceget olvastam eddig :P). Kíváncsi leszek, mit mondasz a többi részére.
    Amúgy a te sztorid sokkal jobban tetszik. :) És szívesebben olvasnám el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, de belekezdtem a másodikba és már kiakadtam. Mostanában nagyon kitud akasztani a semmilyen párbeszéd az emberek között. Simán lehetne valami komolyabb téma is...

      :D Köszi!

      Törlés
  2. Na, és ez volt még a legjobb rész a sorozatból, legalábbis számomra :D (America a következő részben még önmagán is túl tesz, negatív értelemben...) Emlékszem, pontosan ugyanezt éreztem, hogy amíg olvastam a könyveket, mennyire magába szippantott és kb. egy nap alatt elolvastam, mégis vertem a fejem a falba, hogy mennyire kidolgozatlanok a karakterek, America mennyire idegesítő, és mennyi potenciál van ebben az egész világban, ha az írónő megírná... ami sajnos nem történt meg. Mégsem lehet utálni teljesen, és még így is rengetegen rajonganak a sorozatért, akiknek elég ez a rózsaszín, cuki, romantikus (de kiszámítható) történet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj ne. :D

      Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. :D

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -