Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, augusztus 23, 2014



Szerző: Katie Alender
Sorozatcím: A rossz lányok nem halnak meg
Cím: A rossz lányok nem halnak meg
Eredeti cím: Bad girls don't die
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: horror, ifjúsági
Fordító: Szabó Krisztina
Oldalszám: 310 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft

      


Fülszöveg:

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?


Big Bad girls don't cry die 

Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont ezt fogom magyarul elolvasni, mert anno, mikor megláttam más molyoknál a kötetet, várólistára tettem, de hát ugye angolul és úgy voltam vele, hogy soha az életben nem fog velem szembejönni hazai viszonyok között, ld. magyarul.

Mégis megtörtént. Rám kacsintott én meg vissza, és belekezdtem.

zintro

Amúgy a Bad Girls Don't Die / A rossz lányok nem halnak meg sorozat első része!

A történet főhőse Lexi, akinek házában furcsa dolgok történnek, bekapcsol a légkondi, ajtók záródnak önmaguktól és ezt tetézi az is, hogy húga, Kasey, igencsak furcsán viselkedik. Úgy néz ki, hogy a házukat megszállta egy szellem, vajon sikerül kiűzni belőle a gonosz lelket?

A cselekmény szerencsére gyorsan pörög, nem lehet unatkozni olvasás közben az tény, szóval a kissé sablonos ifjúsági horror sztori egy könnyed könyvnek bizonyul, de itt jön a kérdés: ez vajon mennyire jó?

Mivel most megint bolondos kedvemben vagyok, jó érzés amikor jó hírt kap az ember na, és gyorsan megírom agymenésem a könyvről, mert nem készítettem jegyzeteket és nem akarok úgy járni, mint a Hervadással, mert azt újra kell majd olvasnom, hiszen a hangulatán, meg azon a hülyeségen, hogy a srácot 9 évesnek néztem, aztán kiderült, hogy 16 körül van, nem tudok túllépni, főleg amikor már szerintem pedofiliába fordult a regény, egy kissé kiköptem volna a kávémat, ha szeretnék kávézni, de csak a kakaó került majdnem tévútra. Egyébként a jelenlegi regény ahhoz hasonló abból a szempontból, hogy nem tetszik.

Én esküszöm valami eszméletlen jó és kemény horrort vártam, ami egy überbrutál fasza regény, ékkő az ifjúsági regények között. Hát... nem feltétlen gondolok így rá, de hát nem írhat úgy mindenki mint Stephen King és nekem mégiscsak ő a vízválasztó, nála kezdődik az igényes horror, thriller, kutyafüle, így a többi ami alatta van, az e tekintetben kényes ízlésemnek nem felel meg és az úgy jár, mint az egyik híres előadó számának áthallása, tehát a Big Bad girls don't cry die. Bár lehet, hogy akkor nem az ifjúsági regények palettáján kéne keresgélnem napi félnivaló után... na mindegy.

Az igazat megvallva most erősen gondolkodnom kell a főhős nevén, egyébként ő Lexi, mert annyira nem maradt meg sok minden és igencsak nagyot néztem a molyon real-time-ban bejelölt olvasási linkre, mert tegnap kezdtem el és a rengeteg szünet ellenére is belefért egy napba a regény, ami horrornál nem feltétlen pozitív jellemző. A könyv pár óra alatt olvasható, meg 310 oldal, tehát rövid. Ami szintén nem tesz jót a horrornak.

Ha a műfaj jellemzőit nézzük, akkor a kötet inkább YA, mint a fent megjelölt kategória, szóismétlés kizárva. Tehát egyrészt rövid, ami azért nem jó, mert nincs elég hely és idő a hangulat, vagy éppen a főgonosz karakter kifejtésére, ami sajnos itt sem történt meg. Plusz alig volt a regényben szellemes rész, ami viszont megjelent, az tetszett. Emlékszem még a Nem enged a mélység hangulatára, Rachel Ward úgy tudott ott írni, hogy borzongjak, Katie Alender sajnos nem, pedig nagyon sokat vártam tőle.
Ha pedig még mindig horrornál tartunk, akkor viszont a regény nagyon jól operál a tipikus horror elemeivel, tehát például a babákkal, amely kellékeket az ijesztős sztorikban azóta utálom, mióta a középfokú angol nyelvvizsgámra városi legendák (urban legends) angol szövegeivel készültem és hát igen, akkor bárcsak ne értettem volna őket...

Térjünk vissza a történetre, amely egy kicsit másabb szellemsztori, mint szokott lenni és a szerző nagyon ötletes dolgot talált ki, amely csak azért nem működött nálam, mert idegesített a kuszaság. Úgy érzem jó lett volna a regény, ha egy kicsit máshogy írja meg Alender a sztorit. Próbálkozott ő a mozaikossággal, de ezzel tényleg az a baj, hogy nem sikerült belőnie a helyeket, tehát az információk csepegtetése nem jó, főleg, hogy azonnal kitaláltam a nagy csavart is, tehát számomra még meglepetést sem tartogatott, pedig ilyen ötlettel még nem találkoztam.

Akadt egy apró története a főgonosznak is, egy rövid jellemzése, de nem érzem kidolgozottnak ezt, számomra például ő, vagy Shara szála egy kicsit jobb is lehetett volna. Bővebb, legalább egy múltbeli szállal, vagy a szellem nézőpontjával, akármivel, de nekem ez annyira egyszerű és kiszámítható illetve egysíkú volt, Lexit pedig ki nem állhattam ahhoz, hogy elviseljem őt. Tehát a főszereplő nem viszi el a hátán az egész könyvet, viszont a természetfelettinek el kellett volna, de az meg nem volt benne rendesen. A sejtetés nem elég, viszont a nyomozás és az, ami kiderül pedig jó, csak hiányos.

Mivel már nem vagyok fiatal és a Ragyogáson meg a Körön is egy jót röhögtem a félelem helyett (na jó azért voltak olyan részek is és SK regénye attól még zseniális, hogy én nem veszem be a mászkáló sövényeket), úgy érzem, hogy lehet hogy túl felnőtt vagyok ehhez a könyvhöz. Ha fiatalabb lennék, valószínűleg sokkal jobban megrázna és borzongatna a kötet, csak ennek a számlájára tudom írni, hogy nem érintett meg semmilyen tekintetben. Szóval ez inkább tinikönyv.

Lexit nagyon utáltam, rengeteg olyan megnyilvánulása volt, ami miatt nem szimpatizáltam vele. Például bunkó, meg úgy vettem észre önző és szerintem egy kissé elkényeztetett, meg néha érzelmileg zsarolja a húgát. Örüljön, hogy van családja, gyerekszobája, na jó a házi szellemnek nem kell örülni, de akkor is! Inkább túlságosan fiatal és azért lázad és jujj de utálom!

A többiekhez nem tudok olyan nagyon hozzáfűzni semmit, szerintem Carter múltjába nem kellett volna az a komoly dolog és nem örülök, hogy ürügyként használják annál a bizonyos beszélgetésnél, mert nem kéne. Kasey olyan, mintha nem is a korának megfelelően viselkedne, néha igencsak elfelejtettem, hogy egy nyolcadikos kislányról van szó. A pomponlányok pedig Megan kivételével sajnos sablonosak, ezt nem lehetne elfelejteni? Miért nem lehetnek kivételesen normálisak?

A szerelmi szál pedig idegesített is, meg nem is. Egyrészt örültem, hogy ilyen aprócska és hogy ennyire nem fontos a regényben, másrészt pedig már ez is zavart. Sokkal jobb lett volna ha egyáltalán nincs benne ilyesmi, viszont plusz pont a végéért, az tetszett. Nem a bál... az már olyan rózsaszín volt, mint Lexi ruhája meg haja.

Olyan furcsa érzésem van, annyira szokatlan a rózsaszín, a bál és a horror egy kötetben, annyira nem YA-hoz való a másik műfaj, attól függetlenül, hogy a Nem enged a mélység is ifjúsági. Jobban meggondolva a hasonlóságot, számomra az a történet, sokkal mélyebbre sikerült, a mostani pedig... felszínesre. Nem tudok mást írni, mert ha félni kell, akkor tudok félni is, de itt nem kellett, hangulatilag nem fogott meg, nem éreztem együtt senkivel és nem szeretném újraolvasni később a könyvet.

Viszont nagyon olvasmányos, mert könnyen végigszaladtam rajta és kikapcsolódásnak, illetve szórakozásra tökéletes szerintem.

A borító nagyon jóra sikerült, hátborzongató. A kötet a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban és még két része van a sorozatnak.

Összességében a háttértörténeteknek kellett volna vinniük a hátukon az egész könyvet, vagy éppen a főszereplőnek, de számomra egyik sem teljesített túl fényesen. A horror része inkább a fiatalabb olvasóknak okozhat esetleg ijedtséget, vagy egyéb felfokozott állapotot - khm szigorúan véve a félelemmel kapcsolatosat - bár lehet, hogy az idősebbek is élvezhetik. Számomra kikapcsolódást és könnyed szórakozást hozott, tökéletes regény lett volna a vizsgáim mellett.

(Fejléckép később lesz valószínűleg, most máson dolgozom...)

Köszönöm, hogy elolvastad!







Részlet a regényből:

{ 5 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Ha még nem nagyon olvastam ebben a műfajban, akkor szerinted tetszene nekem? Mert a könyv a címe és a borító miatt már egy jó ideje vonzz :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bocsi a késői válaszért, alig voltam gépnél, sőt inkább csak mobilról nyomtam az ipart. A bejegyzéseket nem sikerült volna közzétenni, mert elég macerás az egész posztot így bepötyögni, főleg hogy nem háromszáz szó itt egy bejegyzés, meg az egyéb dolgok... de eltértem a tárgytól. :D

      Hát... számomra nem volt olyan vészes, és azért filmeken meg tudok ijedni, amellett hogy néha félek, de itt nem volt meg. Szerintem ha nem vagy olyan jártas a horrorban, a könyv esetleg hangulatot kelthet, egyfajta borzongást, viszont akkor lehet hogy nem tetszene a YA jellege miatt, mert az meg a szokásos, viszont inkább én kérlek meg hogy olvasd el, kíváncsi vagyok Neked hogy tetszene. :D

      Törlés
  2. "Rám kacsintott én meg vissza, és belekezdtem." Annyira jó ez a mondat! Nagyon tetszik. :) Amúgy én is pont ezek miatt nem akarom elolvasni, túl tinis, hogy jó horror legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, ez most csak úgy jött. :D

      Azért kíváncsi vagyok a véleményedre is, kevés ember gondolja úgy, hogy ez nem olyan jó könyv, szóval lehet hogy csak én edződtem meg a horroros sztorikon, bár én kiskorom óta a szellemsztorikat kutatom, szóval lehet rossz választás volt ez a regény...

      Szóval tessék elolvasni, aztán majd megbeszéljük. ;)

      Törlés
    2. :D Rendben, akkor majd belenézek.

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -