Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for március 2014

Dublin Street


Szerző: Samantha Young
Sorozatcím: On Dublin Street (angol)
Cím: Dublin Street
Eredeti cím: On Dublin Street
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: New Adult
Fordító: Molnár Edit
Oldalszám: 398 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft

          


Fülszöveg:

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét. Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…




A kötet az On Dublin Street sorozat első része! (Az angol címet vettem alapul, hivatalos magyar még nincs.) 

Joss albérletet keres és a megfelelő a Dublin Streeten adódik, legalábbis úgy gondolja, hogy így lesz. A taxinál találkozik egy jóképű, helyes férfival, aki iránt vonzalmat érez, de hát az ilyen találkozások csak egyszer történnek meg véletlenül, többet nem... vagy mégsem? A Dublin Streeten találkozik új albérlőtársával, a tulajjal, Ellie-vel, akivel szimpatizálnak és el is dől Joss lakóhelyének sorsa, összeköltöznek.

Ám egy balszerencsés napon Joss újra találkozik azzal a vonzó férfival, méghozzá a Dublin Streeten és kiderül, hogy ő az új lakótársa bátyja! Viszont szörnyülködve veszi észre, hogy a férfi olyan hatással van rá, amit nem akar és ezek bonyodalmakhoz vezetnek az életben. A testvérpár pedig szépen lassan megváltoztatja biztonságosnak hitt világát.


"Megdermedtem, és óvatosan hátranéztem a vállam fölött.
 – Mi az?
– Neve is van?
Megkönnyebbülten mosolyodtam el. Végre megszabadulok az Öltönyöstől meg ettől a bizarr flörttől.
– Kettő is."



Két jelöltet állítanék Joss szerepére.
ForrásForrás
Joss a regény kezdetén találkozik a fenti jóképű úrral, akiről kiderül, hogy a tulaj - Ellie - bátyja. Igazából a kettejük találkozása, a már elfoglalt albérletben szerintem viccesre sikerült, azon sokat nevettem és úgy érzem, hogy az a pár oldal hamar elrepült, tehát nagyon könnyű volt olvasni a regényt. A későbbiek során sem volt nehezebb dolgom, bevallom, igazából két nap alatt elolvastam a kötetet. A cselekményességére tipikusan a New Adult regények tulajdonságai a jellemzőek, tehát aki a gyors sodrást szereti, csalódni fog. A fő konfliktus Joss és Braden között húzódik inkább illetve a lényeg a lány érzésein van és azon, hogy tud kitörni abból a helyzetből amiben van. Számomra izgalmas volt és nagyon tetszett a történet, a fő problémát inkább a karakterek jelentették. Ebben a regényben nem igazán találtam logikai bakit, a karakterek butasága viszont nagyon frusztrált.

A Dublin Street nagyon hasonlít a Szakítópróbára, így együtt olvasni őket tilos! Már csak a műfaj miatt is, de többször éreztem azt, hogy hasonló anyagból gyúrták őket össze, még ha a karakterek teljesen mások is. Sok még A szürke ötven árnyalatával is összevetik, bár én inkább csak mosolygok ezen, mert majdnem egyező vonások akadnak (pl. az elején, amikor Joss csak öltönyösként gondol Bradenre és a kompromisszum), de azért teljesen más kategória a kettő. A Dublin Street sokkal olvasmányosabb, cselekményesebb és érdekesebb, tehát ezt a kötetet jobban szerettem forgatni, mint A szürkét.

Nyugi, csak öleld meg Ellie-t!
Forrás
A jelen eseményeit a múlt leírásai illetve egy szakemberrel történő beszélgetések szakítják meg és bevallom nekem nagyon tetszettek ezek a részek. Sokkal jobban megismerjük Josst és a körülményeket, illetve a múltjába is bepillanthatunk, mert a regény legizgalmasabb kérdése ehhez köthető. A lány gondolatait dőlt betűs sorokban olvashatjuk és szórakoztató azt látni, ahogy válaszolgat, mi pedig azt is tudjuk, ha hazudik.

A történet szereplői közül Ellie volt számomra a legszimpatikusabb, talán ő volt az egyetlen akit megkedveltem a közvetlensége és kedvessége miatt, a többiekről sajnos nem tudok annyi jót írni. Ő az egyik karakter, akiről nagyon szerettem olvasni és megfelelően izgalmas szálat kapott. Az ő vidám természete sokat segít a környezetén és törődik főhősünkkel, akivel sokat beszélget és őszinte vele amire Jossnak szüksége van és Ellie pontosan olyan, mint amilyennek mondják törékeny és erős egyszerre. Nagyon megkedveltem őt! Vele kapcsolatban még le kell írnom azt, hogy alakul egy szerelmi szál is, amely nekem jobban tetszett a fő szerelemnél.
A másik kedveltebb személy, Rhian, Joss legjobb barátnője és ebben a történetben ő is jelentős szerepet kap. Nem mondhatnám, hogy sablon karakterről van szó személyében, sőt! Nekem szimpatikus volt, örültem, hogy a mellékszereplők sem jelentéktelenek és erre a legjobb példa Ellie és Rhian személyisége.

Korábban nem írtam, de a kötet egy sokkal korábbi jelenettel kezdődött, azzal, amelyikben Jocelyn megtudja, hogy meghaltak a szülei illetve a testvére is. Valószínűleg ez a későbbi lélektani magyarázathoz szükséges. Viszont ezt egyáltalán nem értem, tényleg szükséges volt ezt kirakni a prológusba?
Joss zárkózott és nem enged magához közel senkit. Ennek a későbbiekben lesz nagyon fontos szerepe, ami miatt sajnos a főhős nem lesz szimpatikus az olvasók számára. Ezek mellett néha önző, büszke, makacs és hálátlan és azért, mert nem akarja, hogy bárki is közel kerüljön hozzá.

Joss múltjának démonai nem hagyják a lányt és ezért többféle problémával is küzd, az ő helyzete nehéz. Akár a pánikról, akár a gyászról van szó, meg kell vele küzdenie és ez nem könnyű. A történetben szerepe tanulságos, fejlődőképes és ezért volt róla jó olvasni. Az életben sokan követnek el olyan durva hibákat, amiket ő is és ettől lesz a karaktere valós, még ha ez sok olvasónak nem is fog tetszeni, mert például engem is idegesített egynémely dolga.

Bradeni ajánlatok. Forrás, Forrás
,,Tekintetem a kezéről az arcára siklott. Braden lazaságában is tekintélyt parancsolónak tűnt. Hirtelen rájöttem, hogy most azt a méltóságteljes és dúsgazdag Bradent látom magam előtt, akinek a barátnője mindenkinél különbnek képzeli magát, és aki a széltől is óvja egy szem kishúgát.

Braden és Ellie testvéri kapcsolata nagyon erős és bevallom nekem ez tetszett. A férfi más nőkkel szexista bunkónak tűnik, a saját húgával szemben pedig stabil érzelmi kötődéssel viseltetik, ahogy Ellie is felé. Egyébként korrekt a többi nővel, de a múltja erősen kihat a jelenére. Viszont szerintem a férfi túlságosan féltékeny és birtokló, nagyon ferde szemmel néz más hímnemű egyedekre, akik szemet mernek vetni Jossra és ez nekem túl sok volt. Egyébként Braden normálisan is tud viselkedni, nemcsak rossz oldala van, hanem jó is, pl. az hogy okos és átlát Josson és megpróbál neki segíteni a maga módján.

A két főhős közötti párbeszédek szórakoztatóak, főleg a híres balszerencsés, kínos, kicsit ciki második találkozásukkor. Azt nagyon szerettem olvasni. Joss kemény dió, nem akar engedni Braden bájainak és forr köztük a levegő. Természetesen ki lehet találni hogyan alakul később a kapcsolatuk, de odáig sok mindenen kell keresztül menniük együtt.

Nyugi, csak csókold meg Bradent!
Ezt inkább kihagyom... Forrás
,,Néha kiborulok, és azokat bántom meg, akik a legközelebb állnak hozzám."

Joss munkatársaival sem békültem ki, Jo karaktere irritált, aki eléggé rossz helyzetben van és a híre is ilyen. Mellette Craig - Joss másik munkatársa - is szexmániás, nem is ezzel van baj, de ezzel a regény elbillen a szex irányába, főleg, Jo miatt, akiről Joss nem mondd hízelgő tulajdonságokat. Túl sok volt már belőle, szerintem a karaktere túlzás és egy kicsivel kevesebb, több lett volna. Holly - a történet elején Braden barátnője - a másik személy, akit nem bírok, de azért mert ő Braden pénzére hajt és úgyis viselkedik. Miért kell minden ellenfélből ribancot csinálni, csak azért, hogy szeressük a főhőst?

Viszont egy idő után azt vettem észre magamon, hogy unom a regényt. Szerintem sokkal jobb lett volna mondjuk ha száz oldallal kevesebb a kötet még annak ellenére is, hogy hosszú az az út, amin a szereplőknek haladniuk kell. Háromszáz oldal szerintem ideális. Plusz a szexleírások egy idő után unalmassá válnak és túl sok az, hogy minden csak akörül forog... de örülök neki, hogy kb a regény feléig nem történik tényleges aktus.

A kötet a bizalomról szól, az egymás felé nyitásról, a problémákkal való szembenézéséről illetve a küzdelemről.

Összesítve szerintem csak a karakterek egyéniségével volt baj, némely esetben igencsak furcsán viselkednek. Egyébként egy szórakoztató műről van szó, amely a megfelelően komoly és nehéz témákkal jól bánik szerintem és érdemes olvasni. Számomra is érdekes illetve hasznos tanácsokról olvashattam, ezért ez az egyik olyan korosztályomnak szóló kötet, amely a legközelebb került hozzám és örülök, hogy a kezembe került!

A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg 2013-ban.

A sorozat további könyvei:
Down London Road
Before Jamaica Lane
Fall From India Place

Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet még róluk elmesélni, de a további egységek már nem Joss szemszögéből íródtak.

Beleolvasó:

Köszönöm, hogy elolvastad!


2014: Március

A tavasz kezdetével - amire volt azért példa, mert már pólóban is mászkáltam kint - úgy érzem, hogy feltámadt a blogom is, amire a téli hónapokban a visszafogottság volt jellemző.

Vegyes volt ez a hónap, viszont a blogom szempontjából igencsak termékeny, tudniillik már helyrerázódott egypár kisiklott dolog és végre el tudtam kezdeni, azt amit szerettem volna, valahogy a rovataim visszahozták az életkedvem illetve a beszélőkémet és már jobban ugrom azokat az akadályokat, amiket januárban csak nagy nehezen vettem. Ehhez kapcsolódva muszáj azt is írnom, hogy sok hibát követek el az életben, de úgy érzem, hogy itt lehetek igazán önmagam, hiszen a könyvekről mindig sokat és hosszan tudok fecsegni, imádom azt, hogy teóriákat állíthatok fel egy-egy regényről és leírhatom őket. Nagy meglepetésemre akadnak olvasók is, akiket ez érdekel. Nagyon köszönöm Nektek!

Akik már találkoztak velem tudják, hogy szűkszavú vagyok, de ha könyvekről van szó akár órákig tudom mondani a véleményem és ezt sokkal jobban át tudom adni ezen a felületen, mint élőben a beszédhibámmal karöltve.

A március sok olyan dologra döbbentett rá, amik hasznosak lesznek a későbbiek során, viszont úgy érzem a döntő változások már végbe mentek bennem. A sablonom, amiről már a facebookos követőim olvashattak egy rövid mondatot, ezt szeretné megmutatni. Ahogy én is komolyodtam, úgy a blogom is és teljesen más irányba tartok, mint eredetileg. Elhagytam egy stílust, felvettem egy komolyabbat, aminek szerintem több létjogosultsága van.

A hónapban rengeteget foglalkoztam a blogommal, bár azért még tudnék hova fejlődni, és inkább a rovataimra illetve a bannereimre, fejléceimre fektettem a hangsúlyt, bár azért sikerült pótolnom is, de még nem vagyok elégedett. Sikerült egy rekordot dönteni, a legtöbb poszt a 2014-es márciusban született idáig! Azt hiszem a mai nap is érkezik egy újabb értékelés, a szemfülesek kiszúrhatták a sliderben, hogy melyik könyvön dolgozom éppen.

A termékeny blogos hónap szűk olvasási rátát hozott, mert sajnos nagyon kevés könyvet olvastam. A szakmai gyakorlat illetve a komolyabb megmérettetések sajnos kevesebb időt engednek a szenvedélyem gyakorlásának, de az április elvileg más lesz! Ebben a hónapban 5 könyvet olvastam el, illetve egyet félig, és ez szörnyen zavar, mert régen nem voltam én ilyen lassú. Viszont mindegyikhez sikerült megírnom az értékelést, ezért egy kicsit elégedett is vagyok, de az eltörpül a bűntudat mellett... Remélem az április már mást hoz!

Jeff VanderMeer: Expedíció
Timur Vermes: Nézd, ki van itt 
Rachel Ward: Nem enged a mélység 
Jus Accardo: Touch – Érintés
Jeffrey Brown: Vader's Little Princess
Illetve félig olvastam a Mesés ruhák kalandjait, arról később lesz bejegyzés.

Korábban olvasott, de pótolt bejegyzések:
Tavi Kata: Nyitótánc
Izolde Johannsen: A kárhozat éjjele 1. - Róma
Samantha Young: Dublin Street

Velük tartozom:

Laini Taylor: Füst és csont leánya
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz
Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse
Hugh Howey: Megfelelő méret
Samantha Shannon: Csontszüret
Ann Aguirre: Helyőrség
Rachel Hartman: Seraphina
Mark Lawrence: Tövisek Királya

Sajnos sok, nagyon sok, de áprilisban főleg ezekre a könyvekre fogok koncentrálni a frissen olvasottak mellett.

Még nem voltam könyvtárban, de most csak a szakdolgozatomhoz szükséges kötetekért fogok bemenni, így ehhez a részhez nem fogok tudni majd mit írni áprilisban sem.



A két fenti képen lehet látni a havi bűnözésem eredményeit. Az első képen található négy könyvből kettőt ajándékba kaptunk, kettőt pedig vettem. A Dante - Szó, szimbólum, realizmus a középkorban c. könyvet 300 Ft-ért kaparintottam meg. A kötet gyönyörű, színes lapokkal, illusztrációkkal illetve érdekes témával rendelkezik. Az Angyali gonosz nőnapi ajándék volt a családtagoktól, bár ezt kupon formájában kaptam meg, amiből ez lett. A Hasznos holmik illetve a Mese a trojkáról ajándék volt.

A második képen hat mű található, a 3 elmélet a mindenségről illetve Az utolsó bűnevő pont a zárás előtt érkezett meg, nagyon örültem nekik. Ebben a hónapban a szerencse is rám mosolygott, mert regényeket is nyertem! Kelly Lupi olvas blogján játszottam és rám esett a rafflecopter választása, így megkaptam a Bane-krónikák első két kötetét (illetve egy hűtőmágnest) aminek nagyon örültem! A Nem enged a mélység előrendelés volt, a Ne sikíts! c. regénnyel együtt és azt hiszem ennyi is volt a beszerzések története.

Áprilisban sok könyvet tervezek olvasni, bár nem tudom, hogy a szakdolgozat mellett jut-e idő bármi egyébre is a szakkönyvek illetve a térképszerkesztő program mellett, de azért reménykedni szabad!
A fő listám
B lista
B lista folytatás
 Az előző hónapban kevés idő jutott az olvasásra, remélem most több fog!

Az angol könyvek tekintetében csak a Cruel Beautyt kezdtem el, de csak azért, mert az volt nálam egyedül és unatkoztam. Nem biztos, hogy áprilisban sort kerítek rá, valószínűleg későbbre marad.

A többiek így zártak:
Deszy
Nima 
Moncsycsy

Touch - Érintés



Szerző: Jus Accardo
Sorozatcím: Denazen
Cím: Touch - Érintés
Eredeti cím: Touch
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: fantasy, paranormális, romantikus
Fordító: Lánc Brigitta
Oldalszám: 366 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft (kartonált) / 3.999 Ft (kemény)

          


Fülszöveg:

Cselekményleírást tartalmaz!

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.




A kötet a Denazen sorozat első része és a Vörös pöttyös könyvek egyik tagja.

Igazából ezt a regényt én angolul szerettem volna olvasni, de hamar megjelent magyarul és így került hozzám is. Igazából a többi blogger véleményére figyeltem fel és én is kíváncsi lettem arra, amit sokan szeretnek. Alapból a fülszöveg is megragadó, érdekesnek tűnt ez a furcsa történet.

Dez állandóan dacol az apjával, aki egy ügyvédi irodát vezet és sosincs ideje a gyermekére. A lány ezért bármit megtesz, hogy bosszantsa őt, még arra is képes, hogy gördeszkájával nyaktörő mutatványokkal kápráztassa el a bulizókat, vagy éppen arra, hogy egy idegent vigyen haza, akit az erdőben talál. Ám mikor édesapja hazaér, semmi sem úgy sül el ahogy várta, először is a férfi halál nyugodtan húz elő egy fegyvert a zakójából, hogy lelője a jóképű srácot.
Kale a lány minden addig ismert világát felborítja, mert nem minden az aminek látszik és új utakra kényszerül a tudás által. Vajon Dez kiben bízhat és kiről derül ki, hogy álarcot visel?

Forrás


Műfaj: fantasy, paranormális, romantikus

Értékelésem: 4 / 5 pont.



Egy fontos zh előtt kezdtem bele a regénybe, de utána szidtam is a fejem, hogy nem kellett volna, mert már csak az foglalkoztatott a tananyag helyett, hogy mi történik a párossal, pedig én csak a kikapcsolódás miatt vetettem bele magam a kötetbe. Az egész kötetre jellemző az előző mondat, tehát a regény cselekménydús, egyszer sem unatkoztam közben és ezért alig tudtam letenni. Ők ketten mindig bajba kerülnek, folyamatosan üldözi őket a balszerencse és bármibe kezdenek rosszra fordul minden. Túl sok minden történik és túl gyorsan, tehát aki az akciódús könyveket szereti, nem fog csalódni!

Dez a második rész borítóján.
Viszont szerintem egy egyszerű történetről van szó és igazából nem feltétlen kell sokat várni tőle. Van egy szerelem, amihez kapcsolódik egy harmadik fél, mint lenni szokott és egy főgonosz. Sok eseményt az olvasó előre kitalál, szóval nagy meglepetést nem fog okozni a regény, de ezt nem is tartom hibának. Tehát igazából nem sok gondolkodás szükséges a regényhez, itt csak hátra kell dőlni és élvezni azt, ami nyújt. Szerintem ez pedig a kikapcsolódás.

Dez egyébként egy vagány lány és miatta szerettem olvasni ezt a regényt, illetve Kale miatt. Tetszett az, hogy a szerepe kettős. Ártatlan, de egyúttal az érintése halálos; ez egyfajta tiszta lélek-bűnös test párhuzam. A kötet egyik érdekessége pont Kale volt, minden, amit tesz érdekes, már a Menedék c. regényben is tetszett az, hogy a szereplő az újat meglelve rácsodálkozik arra és az Érintés alakja pontosan így viselkedik és ez szerintem aranyos. Kale teljesen új Dez világában és mindent ki akar próbálni, akár az emberi kapcsolatokat is.
Dez pedig igazán talpraesett, vakmerő és bátor, nehéz őt zavarba hozni és ez csak egy embernek sikerül... jó volt róla olvasni. Jót akar a szeretteinek, de egy információ elkerülte a figyelmét: ő is fontos és nem is akárhogyan!

Viszont egyet nem értek: miért nem akadt ki azon, hogy Kale szándékosan meg akarta érinteni őt, tehát lényegében a halálát kívánta? Így derült ki, hogy a lány az egyetlen, aki meg tudja tapintani Kale-t halálos baleset nélkül. Itt viszont lenne még egy kérdésem: akkor hogyan született meg a fiú? Remélem a későbbi részek során kiderül még valami ezzel kapcsolatban, de furcsának tűnik ez az egész. Mikor alakult ki a képessége? A születésétől fogva megvan, vagy ez csak idősebb korában jelent meg? Plusz a menekülős részek egy része felesleges, mert az üldözőknél úgyis nyugtatólövedékes pisztoly van, egyszerűbb lenne lőni egyből, mint hagyni őket futkorászni, főleg mivel az öltönyösök mindig sokan vannak...
Kale esetében egyetlenegy zavaró tényezőt tudnék mondani, egy nem megmagyarázott furcsa dolgot, amit SPOILER felirat mögé rejtek, tehát ha olvasni szeretnéd, jelöld ki! Innen: Miért rendelkezik ilyen tulajdonságokkal a vére? Ez már nagyon sok a szuperképességek halmazából és arra lennék még kíváncsi, hogyan jöttek rá erre? SPOILER VÉGE

Fan-made poszter, nem eredeti! Forrás
Igazából a legjobban engem a kapcsolatuk alakulása zavart, sajnos nagyon rosszkor olvastam a regényt, mert a szerelmi szál egyenesen irritált. Bosszantott az a sok elvesztegetett gondolat az, amikor a főhősünk a két srác között őrlődik. Lehet, hogy már túl öreg vagyok én az ilyen konfliktusokhoz? Biztos, hogy jobb pontszámot adtam volna akkor, ha ez a kapcsolat csak a második, harmadik részben bontakozik ki, bár szerintem akkor nem is lenne ekkora rajongótábora, szóval a véleményemmel valószínűleg egyedül vagyok.
Túl hamar akarnak mindent egymásért megtenni, Kale-nek lehet egy picit gyanakvóbbnak, zártabbnak kéne lennie. Bár az sokat segít ezen, hogy a lány az egyetlen aki hozzáérhet. Dez esetében pedig megértem azt, hogy bosszút akar állni a szervezeten, de azt nem értem, hogy miért tesz meg mindent egy olyan emberért, aki meg akarta ölni? Miért nem foglalkozik egyből ezzel? Fel sem merül benne első pillantásra, hogy a fiú hazudhat? Persze ez csak az én véleményem, más olvasók biztos, hogy máshogy látják.
Alex a vonzalomba inkább csak belekontárkodik és ő engem nagyon idegesített. Önző, egoista és utálom, ő Kale ellentéte.

A Denazen, tehát a gonosz szervezet, keveset "szerepelt" szerintem. Nagyon szeretek a rossz oldalról olvasni - és minél több jelenet játszódik az adott színhelyen, annál jobban tetszik a regény - tehát keveselltem a Denazenben játszódó jeleneteket is. Egy kicsit véresebb könyv jobb lett volna, így alig-alig tudott megérinteni és a tragédiák bővebb kifejtése biztos padlóra küldene. Remélem ebből a későbbiek során sokkal több jut! Igazából szerintem a szervezet céljai sem teljesen megindokoltak, ezért sokkal több motivációt várok a következő regényben!

Akár Dez is lehetne.
Forrás
A főgonosz figura karakteréről pedig már majdnem lemondtam, de a vége felé megcsillant a remény, hogy nem teljesen sablon! Sajnos nem tudjuk meg, hogy mi a célja a Denazennel, tehát egyedül a pénz? Vagy mi? Az alapító - aki nem ő - motivációját értem, de a többieké nincs leírva és nem hiszem, hogy egy ember céljait rá kell vetíteni a többiekre. Ezzel együtt tetszik az, hogy akadnak példák olyan esetekre, amikor egy-egy dolgozón lehet érezni, hogy nem szívesen tartja be a szervezet szabályait, csak muszájból, viszont az elvakult fanatizmusra, vagyis az ellenkezőjére is láthatunk példát.

Tetszik a különleges képességek változatossága, szerencsére ezt a ziccert az írónő nem hagyta ki. Nagyon jó volt olvasni a különféle erők leírását, bemutatását; remélem a többi kötetben sokkal több ilyennel találkozok majd! Bár a végére már túl sok emberről derül ki Dez környezetéből, hogy különleges képességekkel rendelkezik. Lehet, hogy ott a magyarázat, de engem ez zavart.

A regény végén lezáratlan kérdések biztosítanak minket arról, hogy az írónő sokat ki tud még hozni ebből a szériából. Tehát összesítve én azt írnám, hogy egy könnyed, kikapcsolódásra alkalmas regényről van szó, amiben sok az akció, a cselekmény és ezért még könnyen is lehet vele haladni! Nem voltam érzelmes hangulatban, viszont biztos vagyok benne, hogy aki szereti a romantikus történeteket, annak az olvasónak nagyon fog tetszeni ez a regény minden furcsa vonása ellenére is! Kíváncsian várom a folytatást, bár nem kaparom érte a falat...

A kötet a Könyvmolyképző kiadó gondozásában 2013-ban látott napvilágot. A borító nekem nem tetszik, bevallom engem taszít a fedőn lévő srác görnyedt testtartása, meg az egész alakja is. A regény végén extra fejezetekkel is megajándékoz minket a kiadó, amelyek Kale szemszögéből íródtak.


Itt egy beleolvasó:



Köszönöm, hogy elolvastad!





Apró értékelés #1 - Vader's Little Princess

Szerző: Jeffrey Brown
Sorozatcím: Jeffrey Brown's Star Wars
Cím: Vader's little princess (Vader kicsi hercegnője)
Eredeti cím: Vader's little princess
Eredeti megjelenés: 2013
Kategória: képregény, sci-fi, paródia
Fordító: -
Illusztrátor: Jeffrey Brown
Oldalszám: 64 oldal
Kiadó: Chronicle Books
Megjelenés: 2013 (magyarul még nincs)
Ár: $8.49 (Amazon) ~ 1910 Ft


Fülszöveg:

Ebben az ellenállhatatlanul vicces, a Darth Vader és fia bestsellert követő kötetben Vader - Sith nagyúr és a Galaktikus Birodalom vezetője - szembenéz a megpróbáltatásokkal, a vidámsággal és hangulatingadozásokkal, amelyek lányához, Leiához kötődnek, aki egy aranyos kislányból lázadó tinédzserré válik. A szellemes és vicces Jeffrey Brown-illusztációk a klasszikus Star Wars jeleneteknek új fordulatokat kölcsönöznek, mert az ikonikus családi kapcsolatok egy fedél alá kerülnek. A teapartik és a TIE vadász vezetésének tanulása mellett Leiának még arra is jut ideje, hogy R2-D2 hologramján keresztül csacsogjon barátaival. Biztosra vehetjük, hogy Leia egyáltalán nem hagyja el a házat egyszál szoknyában és metál bikiniben, de Vader szülői képességei így is viccesen tesztelődnek. (Saját fordítás)


Igazából nem terveztem értékelni ezt a kis könyvet, mert olyan rövid és nem tudok róla sokat írni, de jobban belegondolva szeretnék egy bejegyzést a Star Wars világának egy könyvéről és a további kötetek olvasása illetve értékelése még egy messzi, messzi jövő ködébe vész, szóval álljon most itt ez a képregény tanulságul, hogy én nagyon szeretem az eredeti trilógia három részét és minden hülyeséget elolvasok, ami azzal kapcsolatos. A bejegyzés nem hosszú, ezért elnézést kérek, de a további információk már spoileresek lennének.

Korábban olvastam Jeffrey Brown másik könyvét is, a Darth Vader és fia c. képregényt magyarul, bár úgy emlékszem, hogy az is tetszett, de ebben a részben sokkal jobban átjön a mondanivaló. Egyrészt problémaként lehet felállítani Leia tinédzserkorát, plusz ott vannak a filmes poénok, áthallások is, amiket Brown szerintem sokkal jobban beleszőtt a könyvbe és ez a kettő valami fergeteges eredményt tud felmutatni. Van itt minden: a tinik általános lázadása, Darth Vader apai szerepe és az udvarlóhoz való hozzáállása illetve a trilógia jól ismert elemei új köntösbe bújtatva.

Személy szerint nekem nagyon tetszett az egész képregény, biztos, hogy elolvasom a többit is, mert nagy örömmel fedeztem fel, hogy egy termékeny íróról, illusztrátorról van szó,  bár felmerülhet a kérdés, hogy egy pár könyv után mennyire tudja magát ismételni a szerző...

Szerintem a rugalmas Star Wars rajongók kedvelni fogják ezt a képregényt és igazából a maga 64 oldalával nem tekinthető hosszú könyvnek, főleg hogy csak illusztrációkból áll egy kevés párbeszéddel. Szerintem teljesen megéri az a pár perc olvasás! Nekem jó kedvem lett tőle, nevettem is rajta, biztos hogy előkapom még párszor!

Kedvcsinálónak megmutatom a két kedvenc képem:
- Gyűlöllek!
- Ez az! Használd a gyűlöleted!


További művei:

Jeffrey Brown: Darth Vader és fia
Jeffrey Brown: Jedi Academy
Jeffrey Brown: Goodnight Darth Vader

UI: Azt hiszem az Apró értékelésekből is lesz egy rovat, bár ez inkább random időpontokban fog megjelenni.

Köszönöm, hogy elolvastad!


Inspiráció pénteken #1

Egyik nap képeket nézegettem a gépem mappáiban, mert jó szokásomhoz híven rendszereztem, és akkor az jutott eszembe, hogy miért ne oszthatnám meg a jobbakat Veletek?

Korábban indítottam egy Inspiráció képekben rovatot és úgy gondoltam, hogy ez a kettő teljesen összeegyeztethető és ezért állandó rovatot alkotok belőle. Viszont nem szeretném, hogy a random időpontokban megjelenő Inspiráció képekben megszűnjön, ezért néha egy-egy pénteki napon azzal jelentkezem. Akkor maradni fog a hosszabb, az egy tematika köré gyűjtött képek bemutatása, míg az újban csak egy-két (ezen a héten három-négy) illusztrációt hozok, amit érdekesnek találok, de ezt minden héten megteszem.

Most négy képet hoztam a Harry Potter univerzumból, mindegyikből szeretnék legalább egy-egy darabot birtokolni! Az első kettő és az utolsó könyvjelző, a harmadik pedig Felix Felicis, kell azt magyarázni, hogy miért szeretnék ebből?

Forrás, de lehet a molyon találtam.

Forrás

Az egyetlen szépséghiba a szemölcs...
Forrást nem találtam
Forrás


Meghívó dedikálásra!

Jövő hónapban Magyarországra látogat a Maxim kiadó két népszerű regényének - az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok - írónője, Ruta Sepetys! 

Forrás
,,Szeretettel hívunk és várunk Téged is a rendezvényre, ahol találkozhatsz Rutával: 2014. április 8-án (kedden) 18 órától Budapesten, az Allee Bevásárlóközpontban lévő Libri Könyváruházban!

Az eseményen az írónővel beszélget a kiadó kollégája, majd pedig a vendégek kérdezhetnek az írónőtől! Ezt követően lehetőséged lesz dedikáltatni is könyvedet Rutával.

Várunk szeretettel a találkozón!"

Az Allee Bevásárlóközpont címe: 1117 Budapest, Váli u. 3.

(Forrás: Maxim Könyvkiadó)

Nem enged a mélység


Szerző: Rachel Ward
Cím: Nem enged a mélység
Eredeti cím: The Drowning
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: ifjúsági, pszicho-thriller
Fordító: Török Krisztina
Oldalszám: 240 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2014
Ár: 2.880 Ft

      


Fülszöveg:

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá?
Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.




Ha Rachel Ward neve előkerült korábban, akkor a Számok volt az első, amire egy könyvmoly gondolhatott vele kapcsolatban, hiszen hazánkban ez a sorozata jelent meg a Főnix Könyvműhely gondozásában. Amikor megláttam az Agave Könyvek újdonságai között a Nem enged a mélység című könyvet csodálkoztam - hiszen a kiadó híresen ügyel a könyvek minőségére és ezt én is aláírom - és meglepett, hogy az itthon már futó korábbi széria nem kapott olyan jó minősítést a hazai közönségtől és hogy a kiadó ettől az írónőtől tervez könyvet megjelentetni. Igazából nem a Young Adult besorolás fogott meg, hanem az, hogy a fülszöveg borzongást ígért. Nézzük meg, hogy vajon a regény mennyire tudta ezt beváltani?

Forrás


Műfaj: ifjúsági, pszicho-triller

Értékelésem: 4.5 / 5 pont




Próbálkoztam, hogy össze tudjam foglalni a regény lényegét, a főbb történéseket, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog menni. Ha én írnám le, akkor nem tudnám elkerülni a spoilereket, ezért inkább bemásolom a fülszöveg ide vonatkozó részét, sokkal jobban leírja azt, amit én nem tudok. ,,Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk."

A kötet eleje a prológusnál egy kicsit kusza, szerintem ott az események leírása furcsa. Először azt hittem Carllal is történt valami és hogy ő is úgy járt, mint a bátyja, de szerencsére rosszul gondoltam. A későbbiek során a regény izgalmas marad és letehetetlen.

Neisha
Forrás
Mivel a bevezetőmben utaltam a kötet által ígért borzongásra, ezért ez az első téma amiről írnék. Igazából engem nem olyan nehéz megrémiszteni... ha filmről van szó, viszont a könyvek terén ez a legnehezebb feladatok egyike. Stephen King Ragyogás című könyve a csúcstartó, a többi regény egyáltalán nem tudta azt elérni, hogy féljek tőle. A Nem enged a mélység ilyen szempontból nagyon jól kezdődött, hiszen amíg nem derült ki, hogy mi történik pontosan Carllal jó volt olvasni, mert hátborzongatóra sikerült a leírás. Viszont miután az írónő leleplezte, hogy ki és miért csinálja azt a sok furcsaságot, számomra elvesztette az erejét a regény. Onnantól kezdve nem ijedtem meg a történettől és egykedvűen olvastam. Lehet, hogy ez a behozott szerelmi szálnak is köszönhető - erre eddig nem is gondoltam és csak írás közben jutott eszembe. Jobban belegondolva, jobb lett volna ezt a kötetet nem YA regényként megírni, tehát csak a félelemre illetve a hangulatra koncentrálni, így szerintem ütősebb alkotás lehetne. Viszont akkor a kötet túlzottan elbillent volna a sötét és borongós irányba, amit lehet hogy ugyanúgy megszólnék...
Igaz, hogy az olvasó hamar rájön az összefüggésekre és szinte az elejétől lehet tudni, hogy mi és miért történik, de úgy gondolom, hogy az ijesztő részeket hosszabban is el lehetett volna nyújtani. Bevallom szívesebben olvastam volna egy terjedelmesebb és félelmetesebb történetet és ezért vontam le pontot. Majdnem sikerült megrémisztenie...

Klasszikus horrorelemek is megjelennek a történetben biztos, hogy mindenki emlékszik legalább egy olyan zseblámpa fényénél mesélt történetre, amelyben a csöpögő csap fontos szerepet kap és itt is jelen van, bár itt inkább ez csak egy eszköz, az igazi összekötő elem a víz. Amiből a történetben nincs hiány.

Ebben a regényben minden vizes, nedves és néha én is fuldokoltam, mert nem engedett a mélység. Itt nem köszönt vissza a klausztrofób élmény, de Carl pánikkal kapcsolatos érzései ismerősek voltak és nyomasztottak. Erre nem kapunk megoldásként egyfajta pániklegyőzési stratégiát, mert Carl inkább nem törődik vele, hagyja hogy átfolyjon rajta és így néz szembe a problémákkal. Ezzel együtt az egyénen belüli saját problémák mellett más komoly témák is jelen vannak, ilyen például a családon belüli erőszak és a gyász megnyilvánulása vagy az alkoholizmus.

Igaz, hogy a kötet YA és az erre jellemző általános tulajdonságok, amiket a műfaj magán hordoz itt is megjelennek, tehát például a szerelmi vonal, de a fenti komoly témák miatt nem fulladtam bele ebbe és ezért gondolom úgy, hogy a regény jó volt. Mindkét oldal tetszetős, de nekem a legjobban Carl valósághű karaktere tetszett.

Forrás
A kötetben Carl szemén keresztül látjuk a világot, tehát vele együtt fogalmunk sincs arról, hogy mi történik, mi volt a múltban, Neisha - sikoltó lány a mentőből - miért utál minket. Vele együtt fedezzük fel újra az emlékeit, amelyek folyamatosan jutnak eszébe és fokozatosan bontakozik ki előttünk Rob, a bátyja alakja illetve az ő kapcsolatuk is. A kötet képes volt feszültségben tartani ezekkel az apró információkkal, amelyeket az írónő apránként csepegtet. Személy szerint nekem nagyon tetszettek ezek a részek, izgalmas volt olvasni az idősebb testvér jellemének alakulásáról és az sem volt éppen unalmas, hogy mi történt Carllal. Bár azt az okot azért hiányoltam, hogy miért nem emlékszik semmire, de szerintem a szerző ezt ránk bízza.

Carl édesanyjával kapcsolatban egy érdekes párhuzamot fedeztem fel a regény illetve egy hazai balladánk között. A nő padlósúrolása közben, tehát a teljesen felesleges munka elvégzésekor a nő viselkedése engem emlékeztetett Ágnes asszonyéra, aki a patakban lepedőjét mossa, mossa. A szituáció ugyanaz, de a bűn nem, itt a nő önmagát okolja a fia halála miatt bár nem ő okozta azt.

A kapcsolati viszonyok érdekesen alakulnak ebben a kötetben, számomra a legizgalmasabb a fentebb is említett testvéri viszony volt, most egyáltalán nem vágytam a romantikára, de a regény ezen része sem unalmas és nem nyálas, szerintem. Tetszett az, hogy egy fiú szemszögéből látjuk a dolgokat, az együtt töltött idejük csupa vágyakozás és szerelem. Neisha a nap, amely felszárítja a vizet és én úgy vélem, hogy egyik szereplőből sem lesz túl sok, vagy túl kevés. Itt az arányok megfelelőek.


A karakterek jelleme érdekes, ahogy az egész kötet is, bár Robot egyáltalán nem kedveltem meg. Az emlékek alapján életében nagyon rossz testvér volt és kettejük kapcsolata alárendelt, Carl hagyta magát elnyomni. Viszont ha tudja, hogy a bátyja milyen, akkor miért hisz neki? Egyáltalán nem merül fel benne, hogy a testvére hazudhat? Ezért befolyásolhatónak tartom a fiatalabbat, sokszor dőlt be Robnak, pedig nem kellett volna. Egyúttal Carl felelőtlen, mert minek dobál gyufát a kukába...

Sajnos most ennyit tudok írni a kötetről, ha egy kicsivel többet említenék meg, akár a szereplőkről, akár a történetről már spoileres lenne a bejegyzésem, így ezt most nem teszem meg. Végezetül annyit tudnék írni, hogy egy nagyon izgalmas YA könyvről van szó, amelyben a szerelem és a borzongás kerül előtérbe és jól megférnek egymással. Biztos vagyok benne, hogy az én nyavalyám az, hogy mostanában a szerelmi szálat nem értékelem annyira, de ebben a regényben az érzelem jó helyen van. A horror résznél ott az a bizonyos hajszál, de Rachel Ward legközelebbi regényénél reményeim szerint már rettegni fogok.

A kötet borítója telitalálat, bár az a fekete irritál, mert ott maradt az ujjlenyomatom... A kötés tartós, a regényt az Agave Könyvek adta ki 2014-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!


Idézetek igézete #1

A rovat csütörtökönként fog megjelenni és a célom az, hogy az éppen olvasott könyvem egy-egy apró kis részletét megragadjam és megmutassam nektek.

Nem vagyok nagy divatrajongó, de a most olvasott könyvem elvarázsol és nagyon szeretem. A Mesés ruhák kalandjai egy vintage boltról szól, tehát elengedhetetlen a kibékülés a márkákkal, a divattal, ami szerencsére nem is megy olyan nehezen.
Forrás
,, A nők egyéniséget akarnak, nem tömegcuccokat, és pontosan ez az, amit a vintage megad nekik. A vintage eredetiséget és egyfajta hangulatot sugall. Úgy értem, egy nő megvehet egy estélyit 200 fontért a High Streeten - kezdtem belemelegedni az interjúba -, és másnap már majdnem semmit sem ér! De ugyanezért a pénzért vehetett volna magának valami olyat, amit fantasztikus anyagból készítettek, amilyet senki más nem visel és ami, ha nem megy tönkre, igazából csak növeli az értékét. "

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -