Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, február 17, 2014

Szerző: J. Sterling
Cím: A hibátlan játék
Fordító: Balogh Dániel
Oldalszám: 332 oldal
Kiadó: Ulpius-Ház
Megjelenés: 2013

  

Fülszöveg:

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.

Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…

Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…



Figyelem! A kötet a The Perfect Game/A hibátlan játék sorozat első része!

Első pillantásra a regény borítója tetszett meg - bár annyira nem különleges - és úgy gondoltam, hogy sportolókról még nem nagyon olvastam, nosza kapjuk elő A hibátlan játékot. Természetesen a J. Sterling-félét, mert van egy másik mű hasonló címmel az Ulpius-Ház könyvei között és bár annak a borítója már-már túlzottan csúnya, szerencsére ez a darab visszafogottra sikerült.

Cassie és Jack egy buliban találkoznak egymással és azonnal fellángol köztük valami. Természetesen a srác egy kőbunkó, aki csak egyszer kavar egy lánnyal és utána már dobja is. Melissa - Cassie barátnője - figyelmezteti a lányt, hogy nem lesz jó vége, ha kikezd a hírhedt sportolóval, aki előtt fényes sportkarrier áll. Hősünk hallgat a jó szóra, de úgy néz ki Jack Carter nem tágít, sőt! Addig nem száll le róla, amíg legalább egy randit meg nem enged neki Cassie.

Ezek után a kapcsolatuk hamar rendeződik és itt a kérdés inkább a kettejük közti bizalomra, illetve a kapcsolatuk alakulására terelődik és természetesen nincsen rózsa tövis nélkül, nincs boldogság fájdalom nélkül sem és igazából arra is kíváncsi lennék, hogy a további két részben mi lesz a cselekmény.




Értékelésem: 3 / 5 pont.

Műfaj: New Adult.




Igazából szerettem olvasni ezt a regényt. A vizsgaidőszakom közben tökéletes olvasnivalónak bizonyult, az idegességemet megszüntette és teljesen kikapcsolt. Viszont akkor miért adtam 3 pontot, ha ilyen jó volt A hibátlan játék? Azt egy szóval sem írtam hogy tökéletesre sikerült, mert volt benne pár idegesítő rész, ami miatt nem tudok magasabb pontszámot adni neki.

Az alap helyzet, amelyet az írónő felvázol elénk egészen érdekes. Természetesen sok a klisé itt is, de hát mostanában melyik New Adult kategóriájú könyvben nem? Szóval tipikus egyetemi élet - izé, hát nekem pont nem ilyen van - szóval tipikusan könyvbeli egyetemi élet kezdő képei ezek, a két jóban-rosszban barátnő bulizni indul. Cassie pedig most találkozik először a hírhedt Jack Carter játékossal, akinek dobása különleges.
"Állítólag százötven-százötvenkét kilométer per órás sebességgel tudja eldobni a labdát, amikor ő áll a dombocskán. Az gyors. Nagyon gyors. Pláne balkezeshez képest. És a sebesség nem tanulható. Valaki vagy képes ilyen gyorsan dobni a labdát, vagy nem. Hát ő képes volt. A labdát is, a lányokat is."
Elindul köztük a vonzalom, de a fiú úgy tekint a másikra, mint általában a nőkre szokott és megtetszik neki Cassie hidegsége. A kapcsolatuk első része számomra egy kicsit túl vulgáris. Igaz, hogy szórakoztam rajta és a valóság is ilyen, tehát a fiatal egyetemisták nem a szép beszédükről híresek, de talán ennyire nem kellett volna túlzásba esni ezzel az elemmel kapcsolatban. Úgy emlékszem az Obszidián párbeszédei nem voltak tele csúnya szavakkal és a Daemon-Katy páros macska-egér játéka sokkal jobban tetszett. Daemon nem volt ennyire khm... gyökér, hogy így fogalmazzak, Jack rengetegszer sértő a lánnyal szemben, Cass pedig csak megvédi magát. A fenti zavaró tényező mellé pedig a nem egyszer rosszul használt szavak, kifejezések is társulnak és az, hogy kevés a leírás.
Jack Carter

A hetvenedik oldalig a szokásos dolgok mennek, a lány utálja a srácot, de közben csöpög magában és nem érti, hogy miért tetszik neki. Közben egy kicsit megismerik egymást és esélyt adnak a másiknak... és ez le is záródik a fentebb említett oldalszámnál. Igazából ekkor leesett az állam és fogalmam sem volt, hogy akkor mi marad a maradék kétszáz oldal cselekményére. Úgy érzem, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Mármint értem én, hogy az írónő a kapcsolatuk alakulására helyezte a hangsúlyt, arra, hogy hogyan ismerik meg egymást minél jobban, de egy kicsit túlzásnak tartom ezt a hamari lezárást. Jobb pontszámot adtam volna a kevesebb csúnya beszédű, folyamatos szópárbajokért, amik szórakoztatnak is, de ezekből kevés volt. Természetesen itt még nem beszélhetünk igaz szerelemről és úgy kezdtek bele a kapcsolatba, hogy nem is ismerték egymást igazán és az alap az együttérzés lett.

A későbbi cselekmény nem igazán sikerült ütősre, néhány fontosabb mérföldkövet tudnék leírni, de annyira nem maradt meg bennem, hogy gondolkodnom kell mi is történt igazából. Sajnos kevés volt az esemény és azok is kiszámíthatóak és inkább az utolsó száz oldal bővelkedik bennük. Nem hiszem, hogy annyira jót tett ennek a regénynek a szempontváltás, úgy érzem, hogy Cassie gondolatai érdekesebbek és mivel már megszoktam őt, kicsit nehezebb volt váltani Jackre. Ezek után már inkább a kapcsolatuk alakulásán van a hangsúly és azon, hogy vajon köztük alakulhat-e ki bizalom. Itt Melissa fontos szerephez jut, ő beszél a szereplők helyett és egy kicsit szájbarágósnak tűnnek a szavai. Valószínű ez sokaknak nem fog tetszeni, de ez a könyv tényleg csak szórakoztatni akar. A problémák lehettek volna egy kicsit összetettebbek, már hiányoltam egy komolyabb szálat, de itt ilyen nem volt.
A kötet vége viszont nagyon tetszett, pont abban a rózsaszín ködös hangulatban voltam, ami tökéletes ennek a regénynek a befejezéséhez.

Cassie szerintem
Nagyon nem tetszett Carter viselkedése. A nagy csavarig igazából durva volt, bár csak néha ütötte fel a fejét a féltékenység, de úgy éreztem, hogy bárki, aki csúnyán néz Cassie-re, könnyen öklei áldozatává válhat és inkább tűnt egy házőrzőnek ilyenkor. Viszont utána teljesen megváltozott és ezért dühös vagyok. SPOILER (Jelöld ki, hogy olvasni tudd!) A megoldás csak egy orvosi vizsgálat lett volna. Ennyi. SPOILER VÉGE Igazából írhatnám, hogy szegény nem akar olyan lenni, mint az anyja és nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni. Ezt teljes mértékig elfogadnám, ha nem a karakter butasága miatt kerülne abba a nehéz helyzetbe, mert Jack csak büntetni akarja saját magát és ezzel nem veszi észre, hogy azt bántja, akit társául választott. SPOILER Igazából itt nem a megcsalásra gondolok, ami várható volt. Jack butasága az, hogy nem akarta orvoshoz vinni a másik lányt, hogy bebizonyosodjon hazudik-e. SPOILER VÉGE

Cassie mások szerint.
Melissa első pillantásra butának tűnik és az egész helyzet, amelyben először megfordult hasonlít a Szakítópróba ominózus első jelenetére, bár nem marad olyan. Az ő karaktere amiatt tetszett, mert a gúnyos illetve nagy igazságtartalmú beszólásai sokat segítenek a szereplőknek, természetesen az első sértődős reakció után. Itt lett volna egy ziccer, de sajna az írónő nem csapta le a magas labdát, mert közte és Jack öccse, Dean között vonzalom ébredt, de ezzel J. Sterling semmit sem kezdett. Nem nagyon hiszem, hogy a későbbiek során bármi is lesz még köztük, túl messzire kerültek a szereplők egymástól.

Cass előítéletes. Olyan nagy tapasztalata nem lehet az élsportolókkal és általánosít a rossz természetükre. Később pedig előjönnek a további jellembeli problémák, szerintem önző és bizalmatlan a párjával szemben, plusz annyi önbizalma van, mint egy kőnek. Bármilyen rossz szót hall, akár csak egy sportoló kicsapongó életmódjáról, ő azonnal azt hiszi, hogy Jack megcsalta. A regény feléig nagyon nem kedveltem őt.

Jack és Cassie mások szerint.
A többiek közül Jack és Dean nagyszüleit kedveltem meg, tudom milyen egy távkapcsolat és a beszélgetésük előhozta azokat az emlékeket, amelyeket már megtapasztaltam. Nagyon szerettem olvasni a szavaikat is.
Jack és Dean kapcsolata szerintem lehetett volna mélyebb is, alig voltak együtt és a közös jeleneteik sem hordoztak különösebb tartalmat. Egyúttal a fiatalabb srác nekem szimpatikusabb, de sajnos róla nem tudunk meg semmit és nem jön össze azzal, akivel kellene. Jack pedig annyira felejthető volt és csak a butasága maradt meg bennem, ez így szörnyen kevés.

Nagyon hiányoltam még mindkét fél szakmájának bővebb bemutatását, akár a fotózás, akár a sport tekintetében. Plusz pont azért, mert nem ment el a szex irányába a kötet, szerencsére elfogadható mennyiséget kaptunk belőle.

A kötet A hibátlan játék sorozat első része, a következő a The Game Changer és a The Sweetest Game. Kíváncsi vagyok a többi könyvre, már csak azért is, mert érdekel, hogy mit lehet még a kapcsolatukból kihozni. A regény végén van egy kis részlet az Esztelen és a Bomlás c. alkotásokból is és nagyon féltem a saját példányomat, mert könnyen kihullhatnak belőle a lapok (az enyémmel nem ez történt, de látom a félreismerhetetlen jeleit). A könyv az Ulpius-Ház gondozásában látott napvilágot 2013-ban.

Összesítve ez egy kikapcsolódásra tökéletes regény, de lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni. 3 pontot adok, mert igaz, hogy nem nagyon írtam arról, mi tetszett meg ebben az alkotásban, hiszen a fő vonzereje számomra az, hogy sikerült kikapcsolnia, akkor amikor szükségem volt rá. Amúgy sajnos átlagos alkotás, úgy igazán plusz dolgokat nem tett a műfajhoz.

Köszönöm, hogy elolvastad!

{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Hát azt hiszem ezt a könyvet sem fogom elolvasni... köszi, hogy írtál róla! :)

    VálaszTörlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -