Fülszöveg: 

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.

Első találkozásunk igazából akkor történt amikor keresgéltem a frissek között és megragadta a figyelmem ez a pixeles borító. Elolvastam a fülszöveget és rájöttem, hogy ezt el szeretném olvasni. Így került a kezembe a könyvecske és nem bántam hogy olvastam az biztos!

Nagyon kedvelem a könyvnél a méretét, annyira kis aranyos zsebkönyvecske. Bár ezzel egy kicsit problémák voltak, mikor a kis lámpámmal olvastam egy idő után fájt tőle a szemem (kis betűméret miatt). Plusz könnyen kitörik a borítója, ha nem vigyáz az ember. Attól függetlenül örülök, hogy így adták ki és nagyon okos ötletnek tartom.

Ha már a külső megjelenésről írtam, meg kell akkor jegyezni, hogy a borítója mennyire ötletes, ez keltette fel a figyelmem. Tetszik a pár darab pixelfigura, lentebb még írok a külföldi borítókról, hogy nekem melyik a kedvencem.

Ennél a könyvnél a vonzó tényező az maga az alap történet, egy cyberpunk kalandregény alapkoncepciója. Imádom az ilyen történeteket, szóval örömmel vetettem bele magam. Halliday egy nap tévéadásban tudatja a világgal hogy vagyonát és vállalatát arra az emberre hagyja aki megtalálja a három kulcsot és átjut a hozzájuk kapcsolódó kapukon, mindezt a 80-as évek szubkultúrájának ismeretével. Egy kincskeresés mindig is izgalmas téma, de egy sci-fi világban játszódó kalandos utazás annál inkább az.

A világkidolgozásnál ugye egy kicsit nehezebb dolga volt az írónak, mint egy átlag sci-fi megalkotásánál. Nagyon figyelnie kellett, hogy a régi korok emlékei is megjelenjenek (mondjuk ha imádja a 80-as évek mindenféle játékát, zenéjét és filmjét akkor nem volt vele nagy probléma) és arra is hogy a teremtett világ is hiteles legyen, ami szerintem maradéktalanul sikerült. A legjobban az író leírásai tetszettek, amikor megmagyaráz egy dolgot és tátott szájjal figyeltem minden egyes szóra. Lenyűgözött az írásmódja.

A jövő vonatkozásában tetszett az az új világ, az OASIS ami megjelent előttem. Nagyon szívesen kipróbálnám ezt a virtuális világot, sőt még egy ilyen típusú játékot is nagy kedvvel kipróbálnék persze nem ekkora téttel és remélem nem válnék nyestté.

Emellett tetszik a folyamatok ábrázolása, ahogy a fülszövegben is láthatjuk: ,,A valóság egy elég ronda hely." és hogy az embereknek a virtuális tér egy kiút, egy szebb világba való menekülés, de akkor sem létezik, ahogy azt Anorak is elmondja. Ahogy a kockák kinézete is mutatja, hogy az lesz függő akinek a valóságban nincs élete és hogy mindenkinek van egyfajta ,,hibája" amiért a társadalomban kinézik és az OASIS lehetővé teszi nekik, hogy teljesen megváltoztassák személyiségüket, kinézetüket, stb-t. Egyfajta újrakezdést kínál, de ez akkor sem valóság! Csak önámítás.

,,Az OASIS-on belül a kövérből sovány, a csúnyából szép, a félénkből magabiztos személy lehetett. Vagy fordítva. Megváltoztathattuk nevünket, nemünket, korunkat, bőrszínünket, magasságunkat, súlyunkat, hangszínünket, hajszínünket, és csontozatunkat. Sőt akár fajt is válthattunk, és ember helyett lehettünk elf, ogre, ork, alien vagy predátor - bármilyen irodalmi, filmes vagy mitologikus lény."

A háttér ugye az, hogy a Globális Energiaválság közepén vagyunk és ha ez még nem elég, mellé társul a globális felmelegedés és a háborúk. Ez az úgynevezett ,,elég ronda hely". Ezek elöl menekül egy átlag felhasználó a cybertérbe, ott egy egész virágzó kultúra épült fel, plusz ott van az MMO játékokból kiépült szimulációk, ahol bárki átélheti kedvenc játékosának kalandjait. Itt rengeteg utalás van a régi játékokra, én személy szerint már örültem, hogy tudtam mi az az MMO játék. (Aki nem tudja: pl. a World of Warcraft, vagyis online játszható játék más játékosokkal karöltve.) Ez az alapja magának az OASIS szerverének is és nem csak a játékosok felé nyúlik a rendszer (OASIS: Ontológiailag Antropometrikus Szenzorikus Immerzív Szimuláció, egyébként). Ide épült az iskola rendszere, vannak pizzázók és bevásárlóközpontok. A PVP (karakter karakter elleni harc, szóval egymás elleni küzdelmek) zónák veszélyesek. Ez is nagyon tetszik, hogy az ötlet ezekből a játékokból jött.

A nyolcvanas évekbeli dolgokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni, igazából. 90-es születésű vagyok, alapból kimaradtak azok az évek (még a kilencvenesek nagy része is!), így maximum 10-15%-át ismertem a felhozott dolgoknak. Pl. Pac-Man, de ezt nem is szeretem játszani.

A szerkezete szintekre van osztva, összesen háromra (három kapu, három szint...) és azon belül pályákra, bár a megnevezés nincs ott, csak a számláló. Az elején lévő Prológusban Halliday üzenetét olvashatjuk (már ott megszerettem a könyvet) és utána már csak egy fiatal nyestfiú, Wade szemszögéből jutunk tovább pályáról pályára, szintről szintre.

A cselekményességre nem lehet panasz, alig tudtam letenni. Egyszerűen már szenvedtem, hogy tanulnom kell és nem olvashatom a könyvet, ezt még nehezítette a tény, hogy szinte mindig történt valami. Ha pedig nem, akkor Wade lebilincselő magyarázatát olvashattuk. Ez a könyv, bár ötszáz oldalas, egy nap alatt elolvasható!  Na jó, legyen kettő! De akkor is lehet vele haladni és nagyon hamar be lehet fejezni. Halliday nagyon okos volt és a kulcsokra nem könnyű ráakadni, ezért is izgalmas Wade logikáját olvasni.

A Ready player one cím a régi játékok nyitó sora volt, az Egyes játékos, készülj! mondat. Bár én ezt nem ismertem, megkérdeztem barátomat, aki erre azt válaszolta, hogy igen, a régi játékoknál találkozott ilyennel.

A karakterek szempontjából sincs panasz az íróra. Kedvencem igazából Og volt, nagyon tetszett a szülinapos jelenete. Wade eszessége vitte előre a cselekményt. Art3mis nevét alapból Artemisznek olvastam, nem gondoltam volna hogy bárki másra gondol. H-n nagyon meglepődtem, az ő szála igazi csavar a történetben. Sorrento pedig nagyon gonosz (ezt megmondtam), nem tetszett a karaktere bár kell a regénybe ilyen is.

Halliday pedig a regényben jelenlévő szellem, és most nem az átlátszó, horrorsztorikban gyakran megjelenő áttetsző lényekre gondolok, hanem maga az ember az aki a teremtett világán keresztül van jelen eléggé érezhető módon, minden szinte körülötte forog.

Két csoport van a történetben, a Nyestek és a Hatosok. A Nyestek azok akik az egész életüket (vagy életük egy kis részét, mert hát a vadászatban az első kulcs megtalálásához 5 év kellett) ennek szentelték és életcéljukká nőtte ki magát, hogy megtalálják a Húsvéti Tojást. Közéjük tartozik Wade aliasz Parzival is, Art3mis és H is. A Hatosok a felbérelt, egyfajta zsoldos sereg a tojás megszerzéséért vívott harcban. Az IOI-nak dolgoznak, akik meg akarják szerezni a GSS-t (Halliday vállalata) és telenyomni reklámokkal, fizetőssé akarják tenni, szóval a menekülést pénzzé akarják tenni. Így válna az utópiából disztópia...

A Hatosok neve, az azonosítójuk első számából jött, ami a 6 volt, rajtuk ragadt ez a név. Sorrento is közéjük tartozik.

Hasonló könyvnek az Erebost mondanám és a Rémmetró manga második részében jelenik meg az ilyen típusú kalandjáték, csak azok nem a virtuális valóságra épülnek.

Úgy látom az írónak három könyve van (a kettő közül az egyik tervben, a másik 2006-ban jelent meg először külföldön) remélem egy kicsit termékenyebb lesz! Nagyon szívesen olvasnék még tőle mást is. Magyarul még csak egy jelent meg.

A külföldi borítók közül nagyon nagy kedvenc az 1. borító felirattal ellátott fedő. Hasonlít a magyarra csak itt már egy régi játék figurája jelenik meg (nem tudom pontosan melyiknek) és a papírborítós változat rendelkezik vele.

A 2. borító a következő kedvenc, a szimbolika ott van, szerezz kulcsot, x életed van ami folyamatosan fogy és a kulcsok kapukat nyitnak. Papírborítós és kindle verzióban találkozhatunk vele.

A 3. borító annyira nem tetszik, a könyvben a lakóhelyekre utalt képet raktak be háttérnek, ez alapján biztos nem venném meg a regényt.

A 4. borító idézi egy kicsit a Tron világát. Ezért tetszik annyira, és ott van Pac Man is!

Az 5. borító olyan egyszerű, szerintem annyira nem jó mint mondjuk a pixeles társai.