Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for október 2013

Könyvtárból jöttek 4





A Dante életbölcselete az egyik egyetemi órámhoz kell, nem nehéz kitalálni kivel foglalkozom most ebben a félévben az egyik szabadon választható órám keretein belül. Szeretem ezt az órát, majd az Isteni Színjátékot is elolvasom, mert kötelező és amúgy is érdekel. Azt mondják embertpróbáló feladat az olvasása, bár engem a horror kötetek nem szoktak kiakasztani csak nagyon ritkán szóval bizakodom, hogyha Kingtől nem kaptam frászt, akkor ezt is bírja majd a gyomrom.

Kihoztam Michelle Moran két újabb könyvét, az egyiket Niki ajánlására és ez a Nefertiti, a másikat (Az eretnek királyné) azért, mert tudom, hogy az írónő milyen jól ír. Az I.P.C kiadótól (most ide veszem a Mirror részét is) A pokol jegyese remélhetőleg nem egy MM könyv lesz, bízom benne, hogy az írónő javult.

A Meliki Könyvmolyképzős könyv, böngésztem a könyvtári újdonságok között és ezt találtam meg. A másik ilyen az Egyszervolt volt, de azt négy napig lestem mikor dolgozzák fel és mehetek érte és én vagyok az első olvasója! Az Agave Könyvektől még a Konzulváros jött, már nagyon kíváncsi vagyok rá!

A Fumax kiadótól Az árny fiát hoztam ki, a regény már régóta várólistás. Igazából arra is kíváncsi leszek hány művet sikerül majd elolvasnom a határidőig...

A Hárem úgy jött, hogy böngésztem az I.P.C újdonságait és akkor láttam meg, de nem a fenti borítóval hoztam ki, hanem a régi kiadást. Mindig is érdekelt az ilyen típusú történet, remélem jut rá idő.

A titkos történetre megint a molyon bukkantam rá még korábban. Azt hittem, hogy Amadea olvasta és még a nyáron kivettem, de nem sikerült elolvasni. Most újra megtettem, hátha. Amúgy Szurovecz Kitti regényeivel is folyamatosan így járok, egyszerűen nem sikerül elolvasni őket.

Az Egyszerű igazság előrébb hozta a Picoult könyveket a várólistámon, alig várom, hogy olvashassam őket! Így jött ki velem az Elrabolt az apám.

Ezek szerint most az I.P.C. kiadóé volt a főszerep.

Egyszerű igazság

Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával… 
Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Picoult könyvei kedveltek hazánkban, ezért is jelent meg annyi tőle a rajongók nagy örömére. Igazából én még nem olvastam előtte az írónő többi regényét, nekem ez volt az első és kíváncsi lettem a többire is és alig várom, hogy belemélyedjek a következőbe! Korábban is terveztem egy-egy kötetet tőle, de nem jutottam el odáig, hogy meg tudjam őket szerezni, így most nagyon örültem, amikor megkaptam az Egyszerű igazságot.

Műfaj: krimi.

Egy Pennsylvania állambeli amis kisvárosban járunk, ahol egy halott csecsemőt találnak a Fisherek istállójában. Ez nagyon felzavarja a kedélyeket és nem elég, hogy egy gyilkosság számára valószínűtlen helyszínen járunk, előkerül Katie Fisher is, a hithű amis, akiről kiderül, hogy ő szülte a gyermeket. A közösség élete teljesen felbolydul. Nem elég, hogy az igazságszolgáltatás előtt kell megvédenie magát a lánynak, még azt is tagadja, hogy bármikor is született fia, így nem kerül könnyű helyzetbe. Ellie Hathaway ügyvéd pedig pihenni készült Leda nénikéjéhez, amikor megtörtént a botrány. Rokona kérésére nehezen, de belemegy a védő szerepébe és oda költözik Fisherékhez, hogy minél jobban megismerje őket és segítségére lehessen védencének.
Lényegében erről szól a regény, a fő szál az, ahogy Ellie megpróbálja megismerni Katie-t, a múltat; és végül a tárgyalást is végigizgulhatjuk, hogy a nőnek sikerül-e felmentetnie a fiatal amis lányt. Eközben az ügyvédnek is bonyolódik a szerelmi élete, szünetet tart az éppen aktuális kapcsolatában és vidéken rájön, hogy a természetközeliség mégiscsak jó dolog és könnyen megváltozik ott az ember.

A regény olvasása közben folyamatosan a Bőr című regény jutott eszembe és azt éreztem, hogy mintha annak a hangulata kúszna vissza a könyvön keresztül a bőrömön át oda, ahol a történetek emlékeit raktározom és az Ulpius-os előd szerkezetileg és a krimi jellegét tekintve hasonló, mint ez a kötet. Ugyanúgy ahogy ott is a múlt egynémely része előtérbe kerül - ez lehet Katie álma, vagy az éppen előbukkanó emlékek - és ez tette igazán hasonlóvá a másik krimihez plusz az, hogy mások gondolataiba is bepillanthatunk és nemcsak Katie személyiségét ismerjük meg ezáltal, hanem Elliét is.

Még nem olvastam olyan drámát, amely a tárgyalóterembe is eljutott - bár itt sem ez volt a fő, amit az írónő kiemelt - ám a lélektani és a krimi része igencsak rendben van. Az előbbit alátámasztandó képzett pszichológusok állítanak fel elméleteket a regényben, hogy mi és hogyan történhetett, ami arra vihette a lányt, hogy megölje a saját gyermekét; ezzel együtt a védelem is képviselteti magát pszichológusokkal és ami nagyon tetszett az az a lélektani szál, amely rejtve van és végighúzódik a kötet egészén a legvégéig, ahol minden kiderül. Az utóbbi műfaj is kidolgozott, bár nincs benne nyomozás, de a kérdés a végéig ott marad: ki ölte meg a gyermeket? És ha senki, akkor milyen betegség végzett vele?

Az tetszett a regényben a legjobban, hogy jobban belepillanthattam hogyan működik az igazságszolgáltatás és jó volt olvasni a különféle elméleteket, hogy a két oldal hogyan próbálja meg meggyőzni az esküdteket még akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy igaz-e az, amit mondanak. Ellie ezt többször is kiemeli, az, amit csinál, messze áll attól, amit régebben gondolt védelem alatt és ez nem más, mint a ki tud eladni jobb mesét játék. A másik vonás, amit nagyon szerettem, az az amisok élete volt.

Az amis közösség egy olyan csoportja a társadalomnak, akik az egyszerű életre törekszenek mindenféle technológiai fejlődés nélkül Isten vezérlő keze mellett. A regénybeli Katie azért kerül rossz helyzetbe, mert a közösség elutasítja a világi igazságszolgáltatást, ők a mennyeiben hisznek. Az Ordnung szerint élnek és félnek a Meidungtól (kiközösítés), amely egy időre szól és letelte után, megbánva bűneiket, újra beléphetnek a tagok közé. A kötetbeli ábrázolása jól megoldott és pont elég annyi róla, amennyi szükséges, nem hiányoltam a bővebb kifejtést.

A cselekményessége ennek a regénynek sem a legtöményebb akcióval van tele, hanem kevés dolog történik és azok is a hosszú regény során egyenetlenül oszlanak el, ám mégsem lesz unalmas a könyv. Számomra letehetetlen volt, teljes bűvöletben olvastam, ez valószínűleg az írónő stílusának köszönhető és még az orvosi blabla sem tántorított el és még azokat is élveztem, pedig a latin kifejezésekből semmit nem értettem. A folyamatos jelenbeli narrációkat megszakítja a múlt dőlt betűs leírása, amely minden esetben Katie-hez kapcsolódik és ezek által kapunk teljes képet arról, hogy mi történik. Mivel ez nem egy összefüggő szöveg, mindig is ujjongtam, amikor egy-egy ilyen résszel találkoztam, mert számomra ezek voltak a legérdekesebbek.

Igazából általában a krimiknél a végükhöz közeledve lassan még a kutyát is meggyanúsítom, így a végkifejlet okozott némi döbbenetet, de annyira nem vágott földhöz. Főleg itt érződik, hogy ez egy lélektani regény, bár kérdéseim azért még akadtak. SPOILER Mint amisnak, tényleg ezt kellett tennie? Hol marad az, hogy beléjük nevelték és nem tudnak bűnözni? Akkor miért nem lázadt máskor is? SPOILER VÉGE

Katie családjában hárman voltak testvérek, Hanna a halott kishúg, Jacob, akit kitiltottak a közösségből és maga a lány. Mindkettejüket bűntudat gyötri a legkisebb miatt, aki vékony jégen korcsolyázott télen, ami beszakadt és Katie nem tudott rajta segíteni, aznap ő vigyázott rá. A könyv jelenkorában látja a kishúga szellemét és folyamatosan beszél hozzá. Igazából ezt a misztikus szálat most tényleg nem tudom hova tenni - még akkor is leírom ezt, ha megint félreértettem valamit - mert a cselekmény egyik eleméhez feltétlen szükséges, viszont a végén nem derül ki, hogy tényleg ott volt-e egy entitás vagy csak Katie őrült meg. Adam kísérletei alapján nincs őrültség és mintha Ellie is látott volna egy áttetsző árnyat a tó vizén... de ezt a szálat elvarratlannak érzem.
"- Van értelme, ha belegondolsz - folytatta védekező hangon a férfi. - A tragédiából származó érzelmi energia rajtahagyja a lenyomatát egy helyszínen - egy sziklán, egy házon, egy fán -, úgy, mint egy emléket. Atomi szinten mindezek a dolgok mozognak, így képesek megőrizni az energiát. Amikor az élők kísérteteket látnak, akkor az atomokban csapdába esett maradék energiát látják. - Vállat vont. - Dióhéjban ez az elméletem."
Aaron és felesége, Sarah, a lány szülei, igazi amisok, a férfinak fontosabb az egyháza, mint a családja, az asszony pedig mindenben követi a férjét szinte már vakon. Róluk kevesebbet tudtam meg, talán ez volt az, amit sajnáltam, mert a többiekről egész részletes vagy érdekes infókat olvashattam és talán ez nem volt véletlen. Az amisoknak a legfontosabb az, hogy a közösségükbe olvadjanak és ezért a különcködést nem tűrik és talán ezért sem volt olyan kiemelkedő tulajdonsága egyiküknek sem.

Katie karakterét első körben én nagyon utáltam, idegesített az, hogy a nyilvánvaló tények ellenére sem akarta bevallani az igazat, ám ahogy haladtunk előre, egyre jobban megkedveltem őt. A kezdeti unszimpátiám iránta annak volt köszönhető, hogy akkor még nem tudtam milyenek az amisok, a végére pedig már igen. Ahogy haladtunk, viszont egyre jobban féltem attól, hogy nem tudják majd őt felmenteni, nekem úgy tűnt, mintha egyre csak belegabalyodott volna az egészbe és sosem tudja tisztázni magát, ezért itt egy kicsit zavart a kötet hossza, de csak azért, mert nem olvastam előre.
"Nem volt órája, így nem tudta, mikor kezdődik a film. Ez lesz a negyedik film, amit életében látott. Állítólag szerelmi történet - micsoda fura ötlet egy kétórás filmhez! A szerelem nem egy pillanat, amikor belenézel egy fiú szemébe, és a föld elmozdul a lábad alatt, amikor meglátod a lelkében mindazt, ami hiányzik a tiédből. A szerelem lassú, biztos léptekkel jön, és ugyanannyi benne az öröm, mint a tisztelet."
Ellie nekem szimpatikusabb volt, ő egy kiábrándult ügyvéd, aki pihenni ment a nagynénjéhez és nem hiányzott neki semmiféle ügy, az előző, megterhelő szereplése után. Nála inkább a kapcsolati problémák kerültek előtérbe és az ő szálában erre kell megoldást találnia, a szerelem jelenti a gondot. Hasonlít Katie-re, még akkor is ha teljesen más a helyzetük.
"- El vagy tájolva. Tudod, milyen a kapcsolat az ügyféllel: a személyes érzések nem jöhetnek be a képbe. El tudtam mondani fapofával az esküdtszéknek, hogy egy gyermekmolesztáló alak az erény tükre. Valakit, aki sorozatban erőszakolt meg lányokat, úgy tudtam beállítani, mint egy Grál-lovagot. Ez a mesterségem. Az, hogy mi a magánvéleményem az ügyfeleimről, annak semmi köze ahhoz, amit azért mondok, hogy védjem őket."
George itt a mostani ellenfél, az, aki nagyon el akarja ítélni a lányt, hogy ez legyen az ő hírnévhozó ügye és ez ugye nem teszi szimpatikussá a szememben. Politikai céljaira akarja felhasználni az amis ügyet, neki mindegy, hogy Katie ártatlan-e vagy nem, vesznie kell.

A cím nagyon jól eltalált, Pupillánál olvastam, hogy több jelentése is van, én most csak a könyvből kilogikázható dolgokat írom le: egyszerűen nem kell túlbonyolítani a történteket.

A borító igazság szerint nekem elsőre nem tetszett, de olvasás után azt kell mondjam, hogy nagyon jól megválasztották. Ő itt Katie, az egyszerű amis lány smink és mindenféle hívság nélkül, gyönyörű kék szemekkel. A kötés nagyon tetszik, jó volt kézbe fogni a regényt. Az Athenaeum kiadó jelentette meg a kötetet 2013-ban.

Értékelésem: 5 törvénykönyv az 5-ből.

Jodi Picoult ünnepelt bestsellerszerző az Egyesült Államokban. Eddig megjelent huszonegy regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat.

Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben olvashatnak honlapján, a www.jodipicoult.com címen.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
  • A nővérem húga (2006), 
  • Elrabolt az apám (2007), 
  • Tizenkilenc perc (2008), 
  • Szívtől szívig (2009), 
  • Törékeny (2010), 
  • Házirend (2011), 
  • Gyere haza (2012), 
  • Egyszerű igazság (2013), 
  • Vezeklés (2013)

Rendelési lehetőség

Forrás

Köszönöm, hogy elolvastad!


Eredeti megjelenés: 2000
Eredeti cím: Plain Truth
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Athenaeum kiadó
Fordította: Bihari György
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 484 oldal
Ár: 3490 Ff

Easy - Egyszeregy

Egy ismeretlen megmentő.

Egy nyugtalanító titok.

A szerelem nem mindig sima ügy…

A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…

Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.

Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.

Az első találkozásunk a molyon történt, ott láttam meg a kiadói újdonságok között és szerettem volna elolvasni. Ez pár héttel ezelőttig így volt, de utána hamar "befaltam" és most itt vagyok és éppen írom az értékelést.

Műfaj: new adult.

Olyan ezt a regényt megszeretni, mint az egyszeregy, könnyű.
"Az előtt az este előtt észre sem vettem Lucast. Mintha korábban nem is létezett volna, attól kezdve meg hirtelen mindenütt ott volt."
Ha egy mondatban össze kéne foglalni a regényt kiragadva azt a műből, biztos, hogy ez lenne az a mondat, mert egy kis túlzással ez jellemzi legjobban a kötetet. Azt hiszem jeleznem kellene egy mini spoilert, mert igaz, hogy kiderül szinte egyből az, amiről kell írnom, de a fülszövegben nincs benne. Enélkül viszont nem tudnék a regényről írni, mert majdnem minden erre épül fel, így inkább ezt most kihagyom, de többet nem fogok elárulni.

Jacqueline kemény két héten van túl, szakított barátjával, Kennedyvel és most legjobb barátnője elrángatta egy buliba, ahol kitáncolhatja bánatát is. Ám az események nem várt fordulatot vesznek a számára, mert Buck, az exe riválisa erőszakot akar elkövetni a lányon, ám egy ismeretlen srác megmenti. Onnantól kezdve Jacqueline folyamatosan összefut a fiúval, akit Lucasnak hívnak. Mivel a depressziós korszakában kihagyta az egyetem óráit, ezért most nagy gázban van ilyen téren is, fel kell zárkóznia a csoport többi részéhez közgazdaságtanból, vagy különben megbukik és oda a fényes félévi átlag. Lassan összekaparja magát és innentől kezdve, csak felfelé akar törni, elfelejteni az exét és továbblépni.

Tehát itt a kezdet elég erős, Lucas az erőszaktevéstől menti meg a lányt. Itt volt egy Hadd mondjam el utóérzésem, ahogy Jackie (tudom, hogy nem szereti már ezt a nevet, de nem akarok szóismétlést állandóan) visszakozott, hogy nem akarja elrontani a bulit azzal, hogy kihívja a mentőket és a rendőröket és ez a másik regény ellenpárja ilyen téren. Ezzel kapcsolatban, a "Girl power!" felkiáltás jutott eszembe az egész könyvről, mert a női bátorságot és öntudatot is növeli (a szereplőiben főleg) és azt vettem észre, hogy bár ismerem a kötet végét (mindenki kitalálhatja, aki több könyvet is elolvasott előtte) együtt izgultam a szereplőkkel, hogy a rossz elnyerje méltó büntetését.

Igazából nekem az alap probléma furcsa volt (ahogy a Szakítópróbában is, de erről inkább ott írok), nevezetesen a korrepetitor-vs-Jackie rész, fáj a szívem, de nem fejthetem ki, mert itt egy nagy spoiler lenne. Ezért írok helyette másról, méghozzá az egyetemi környezetet és viselkedést veszem elő. A magyarországi helyzet a következő: oda ülsz ahova akarsz és előadásra nem kötelező bejárni, nincs ülésrend és helyette katalógus van. Vagyis jobb esetben körbeadnak egy lapot és arra kell felírni a neved, vagy jelentkezni kell, amikor felolvassák. Mivel ülésrend volt közgazdon, ezért feltételezem ez egy gyakorlat és nem kötök bele ilyen apróságokba. Ezzel együtt kellemes volt egy egyetemista életéről olvasni és ritkán írok ilyet, de most kell, köszönöm, hogy nem volt annál több egyetemi rész, mint ami feltétlenül szükséges a regénybe. Nem volt zh-élmények tömkelege, amiről szól az egész félévem általában, nem volt vizsgaidőszak, nem volt sok egyetemi buli. Pontosan annyi volt szánva a világkidolgozásra, ami pont jó és így sikerült kikapcsolnia és nem azon idegeskednem, hogy basszus szakdogát kéne írni még mindig.
"Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább. Amikor Kennedy először csókolt meg, nyilván mások éppen szakítottak. És aznap este, amikor Kennedy összetörte a szívemet, valahol másutt - talán éppen ott a koleszomban - mások éppen egymásba szerettek."
Tehát Jacqueline-nek korrepetálásra kéne járnia az órára, de nem tud és érdekes volt a közte és a Landon közti levelezés, nekem ez volt az egyik kedvencem a regényből, mert elmés párbeszédeik voltak és nagyon jókat szórakoztam rajtuk.
"Talált, süllyedt, Jacqueline. Kénytelen vagyok megbízni benned, hogy nem fogok rács mögé kerülni fiatalkorúak alkoholhoz juttatásáért. Igazad van – a magamfajta sóher, autóhiányban szenvedő egyetemistáknak illene tiszteletben tartaniuk a fuvarozási egyezkedés jól bevált módszereit. LM"
A főszereplőnk karakterében az tetszik, hogy rájön, hogy Kennedy nem az a herceg fehér lovon, aki miatt érdemes volt feladni az álmait, hanem hogy függött tőle és folyamatosan rajta lógott. Ezzel együtt a regény menete során egyre csökken az exre fordított gondolatok mennyisége és pont úgy jön rá arra is, hol hibázott. Jó ez a fejlődés.

Kennedyt egy idézet is eléggé jellemezhetné, amit hamarosan berakok (ígérem ez volt az utolsó) és a későbbiek során sem szed fel magára olyan stabil gerincet, én egyáltalán nem szerettem a karakterét.
"– Mindjárt rátérek. Nézd, mindenki tudja, hogy aki választott politikai tisztséget visel, vagy arra pályázik, annak az egyik legkellemetlenebb az, ha valami szexbotrányba keveredik. – Olyan képet vágott, mint a középiskolai vitakörben, amikor csörtére készült. – Én sem vagyok fából, Jackie, és ha dolgoznak bennem az ösztönök vagy micsodák, de elfojtom őket, később ugyanúgy vagy mégjobban fölgerjednek. És ha majd akkor tombolom ki magamat, a karrieremnek befellegzett. – Tehetetlenül tárta szét a kezét. – Nincs más választásom, mint most kiélnem a vágyaimat, anélkül, hogy tönkretenném a jövőbeli szakmai pozíciómat."
Lucas és Jacqueline
Lucas karakterével nem volt gond, egy kicsit túlidealizáltnak hat a jelleme, ezzel együtt én már találkoztam ilyen fiúval, szóval ez nem lehet hibapont. Ám azzal, hogy túlságosan hasonul a borítón lévő srác Lucas-szal, már sokkal több problémám akadt. Nekem nem tetszenek az olyan srácok, mint aki ezen a képen is van és ez nagyon kihatott az olvasásra és folyamatosan irritált, mert mindig rá gondoltam, amikor Lucas neve megjelent.

Az viszont tetszett, hogy fokozatosan alakul ki a kapcsolata Jackie-vel és fejlődik, főleg a lány részéről.
Az ő történetében van egy komolyabb szál is, ami most szintén spoiler kategória, így erről most nem írnék. Jackie vesztett a szimpátiából a tapintatlan kíváncsisága miatt.

Amúgy amióta olvastam az Egy szép szűz leány c. könyvet, folyamatosan figyelek a könyvekben lévő karakterek festői képességére és itt ez Lucasnál is megjelenik, persze nem úgy, mint a másik kötetben. Itt ez egy olyan plusz elem, ami segíti egymás felé terelni őket.

A többi szereplő üde színfolt volt mellettük Buck kivételével. Erint én nagyon kedveltem érdekes módon hasonlít a Szakítópróba öhm... hasonló barátnői státuszt betöltő karakterére, bár őt nem szerettem, Erint pedig inkább aranyosnak tartom (azért írom így mert mások idegesítőnek), hát amilyen mellékszereplőkről olvastam manapság, jól járunk vele. Ő az, aki a Girl Power! fő megtestesítője ebben a regényben, főleg amikor az önvédelmi oktatáson volt.
Benji az, akit szeretnék még megemlíteni, felé éreztem még egy kis szimpátiát, bár az ő története nem kapott rivaldafényt.

Az önvédelmi órák nagy kedvenceim lettek, szerettem olvasni, főleg azt, amikor Erin olyan harciasan próbálta megtanulni az alap fogásokat. Jó ez a kezdeményezés a megelőzésre, azt hiszem az egyetemünkön is van ilyen lehetőség, egyszer mintha találkoztam volna ilyen plakáttal... a regény arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel foglalkozni kell!
Az üzenete könnyen átjön: ha bármi ilyesmi történik, akkor azonnal szólni kell egy olyan embernek, aki tud segíteni!

Ezzel együtt a könyv kiszámítható és könnyű kitalálni mi fog történni benne, ami nem volt baj, mert én ugyanúgy tudtam izgulni, mintha nem tudtam volna előre mi lesz a végkifejlet. Néhány olvasó unalmasnak találhatja a kötetet, mert a cselekményességre nem jellemző a gyors folyás, inkább a két szereplő kapcsolatán van a hangsúly és annak kialakulása lassú folyamat. Igazából a nehéz témák ellenére egy könnyed regényről van szó egy szép szerelmi történettel, amelyekben előfordulhatnak hibák és félreértések, ettől lesz igazi a kötetben ábrázolt szerelem.

A borító nekem nem nagyon tetszik, főleg a fenti okok miatt, engem irritál ez a férfi és kérek minden rajongót, engem eggyel kevesebb vetélytársnak tekintsenek, ne céltáblának. A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2013-ban.

Kicsit bajban vagyok, mert hasonlít a Szakítópróba c. regényre és ez lesz a következő kritikám, és a jegyzeteim sokat segítettek abban, hogy meg tudjam írni ezt az értékelést anélkül, hogy a másik new adult kötet jusson eszembe.

Értékelésem: 4 szorzótábla az 5-ből.
Ami miatt 4 csillagot adok, az az, hogy nekem ez egyszer olvasós regény volt és szerintem többet nem fogom elővenni, írom ezt így, olvasás után egy kis idővel. Igazából a formulát már sokszor olvastam, de ezek az újítások javítottak rajta és ezért is kap jó pontokat. A komoly témák bevételével kapcsolatban éreztem még egy kis zavart az erőben, de ezt inkább most megtartom magamnak, ezen még gondolkodnom kell, mert egyszerűen nem hagytak bennem mélyebb nyomot és ez komoly kritika egy ilyen regénynél.

Részlet a könyvből:


Rendelési lehetőség:
 (kartonált)
 (kemény táblás)

Köszönöm, hogy elolvastad!


Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Easy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Komáromy Rudolf
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 334 oldal
Ár: 2999 Ft kartonált / 3999 Ft kemény




Forrás:
http://moly.hu/system/campaigns/normal/campaigns_3905.jpg?1370118210

Könyvmoly párbaj, avagy most mivel nevezzek?


Megint eljött az ősz, ami mostanában nekem egyet jelent a Könyvmoly párbaj kezdetével, immáron negyedjére. A játék egyre nagyobb sikernek örvend és folyamatosan jönnek, évről évre egyre többen és többen vesznek részt rajta (ahogy látom) és ez egy jó dolog. Az elsőről sikeresen lemaradtam, a második körben sikerült mindent befejezni (csak a Várólista csökkentés menne ilyen jól), a harmadikat úgy, ahogy van sikerült totálisan elbukni és itt a negyedik, amelynek a listáját most "körültekintőbben" válogattam össze. Viszont majd megőrülök néhányért, komoly erőfeszítés kell, hogy visszafogjam magam. A mostani kör november 2-án indul és 2014. október 2-ig tart majd, alig várom!

http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2013/10/konyvmoly-parbaj-ujratoltve.html

Íme a lista és lentebb az indoklások:


Bevallom, hogy a Nézd ki van itt, a Gyilkos kegyelem és A sötétség városa az amit azonnal kezdenék, velük nem lesz probléma. A többieket a polcról választottam ki, sorban néztem mi az, ami megvan és szeretném olvasni, de vannak kivételek is. Az Esztelen a BookAndWalk oldal által küldött ebook, Ő a Kindlimen várakozik türelmesen. A Ne érints c. könyvet ajándékba kaptam páromtól és azonnal kezdeném olvasni, de türelmesnek kell lennem! Igazából a többiek a fenti kategóriába tartoznak, egy pakolás után raktam fel őket az ágy feletti polcra, onnan lettek kiválasztva. A címüket nem emelném ki külön, mindegyikről csak azt tudnám elmondani, hogy nem véletlenül kerültek a listára és régóta várnak az olvasásra.

A lentebb lévő listához pedig folyamatosan szúrom majd be az értékeléseket hivatkozásként, hogy tudjam hol tartok.

A lista:
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Elizabeth Richards: A sötétség városa
S. C. Stephens: Esztelen
Tahereh Mafi: Ne érints
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Scott Westerfeld: Leviatán
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Marie Lu: Legenda
Chris Howard: Gyökértelen
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

B lista:
Michael Grant: Köddé váltak
Rachel Caine: A morganville-i vámpírok 1. – Az üvegház 
Julie James: A hamis partner
Anthony Trollope: Hitek és remények
Kate Chopin: Ébredés
Mary Shelley: Frankenstein
Christopher Golden: Uncharted – A negyedik labirintus
Marissa Meyer: Cinder - Hamupipőke a kiborgok között
Laurel Corona: A négy évszak – Vivaldi Velencéje
Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba

Sok sikert a résztvevőknek! 

Zombi túlélő kézikönyv

Ne légy hanyag, ha a legértékesebb tulajdonodról – az életedről – van szó! 
Ez a könyv elengedhetetlen, ha túl akarod élni az élőhalottak hordáinak támadását, akik talán ebben a pillanatban is a közeledben ólálkodnak, anélkül, hogy tudnál róla. 
A Zombi túlélő kézikönyv jól bevált tanácsait követve teljes biztonsággal megvédheted önmagadat és szeretteidet az élőhalottaktól. 
Ez a könyv életet menthet.

A háttértörténet háttere.

A műfaji besorolást a goodreads-ről néztem, bár egy kicsit meredeknek tartom berakni a sci-fi jelezést oda, de ha gondolkodom rajta, akkor egyre jobban elfogadom, hogy az író, mint lehetséges jövőképet kezelte az apokaliptikus zombihorda felbukkanását.

Ezt a könyvet egy percig nem akartam komolyan venni, de néha eszembe jutott a kérdés: Brooks ezt vajon mennyire gondolja komolyan? Néha olyan érzésem volt, hogy a könyvben említett fegyverekből már elraktározott egy párat biztos ami biztos alapon, hogy nehogy meg tudják lepni a zombik és már lélekben felkészült egy zombiapokalipszisre. Ha nincs így, akkor viszont eléggé megszállottnak tűnik és ez jót tesz a könyvnek.
"A holtak köztünk járnak. Zombik, élőhalottak - nevezzük őket bárminek, ezek a teremtmények jelentik a legnagyobb fenyegetést az emberiségre nézve, leszámítva magát az emberiséget. Téves lenne ragadozóknak hívni őket, magunkat pedig prédának."
A kötetről annyit kell tudni, hogy sorra veszi a zombiapokalipszis minden elemét: mik a zombik és a jellemzőik, a különféle fegyverek hogyan vethetők be ellenük, hogyan védekezhetünk, ha menekülni kell azt hogyan tehetjük meg, milyen felszerelést vigyünk magunkkal, milyen taktikát vessünk be támadáskor, mit csináljunk ha bekövetkezik a legrosszabb? Hogyan tehetjük újra lakhatóvá a földet ha rossz véget ér az emberiség, illetve megmutatja kronologikus sorrendben, hogy a történelem során mi utalt a zombitevékenységre.

Azért kezdtem el olvasni ezt a kézikönyvet, mert nagyon tetszett a Zombiháború és további adatokra vágytam, olyanokra amik nem voltak benne a regényben és hát... meg is kaptam, de azt még mindig vizsgálják a tudósok, hogy miért alakult ki a vírus. Pedig pont erre voltam kíváncsi a legjobban! Én meglepődtem, azt hittem ez a kötet a Zombiháború után íródott, de utánanéztem ennek és nem! 2003-ban jelent meg, míg a regény 2006-ban. Amúgy érződik is rajta, hogy ehhez a részletes világképhez, illetve kidolgozottsághoz sok időt töltött azzal, hogy csiszolgassa a tudását.

A Plants vs zombies játék egyik
zombija.
Első ránézésre olyan, mint a Honvédelmi alapismeretek jegyzetem, nem gondoltam volna, hogy bármikor is megtörténhet az, hogy egy értékelésben ezt írom. A rajzok (jó a tankönyvben profibb az ábrázolás, de a ballisztikánál kell is) és a stílusuk nagyon hasonló volt, viszont a jelenleg tárgyalt könyv a túlélés résznél nem megy bele komolyabban a témába, hasonlónak kellett volna lennie mint, amit Bear Grylls leművel, mert azért a jegyzetemnél is undorodtam egyes túl valóságos résztől, itt pedig nem történt ilyesmi. Rendben, hogy a könyv a laikusoknak íródott, de ha a saját példámból indulok ki, akkor ha nem a zombik ölnének meg, biztos a természet végezne velem, ha arra kényszerülnék, hogy idegen vidékre kéne mennem. Nem sokan értenek a mérgező növényekhez, vagy hogy mi hasznosítható a természetből számunkra. Viszont ez nem egy sima túlélő kézikönyv, ez egy zombi túlélő kézikönyv, tehát a fenti érv rendben is volna, ha egy átfogó, mindenre kiterjedő kötetről lenne szó és nemcsak egy kis egységre, vagyis az élőhalottakra koncentrálna a szerző.
"A könyvben leírt tudásanyag azonban csak egy része a túlélésért folytatott küzdelemnek. A fennmaradó részt mindenkinek egyénileg kell hozzáadnia. A személyes döntés, az élni akarás a legfontosabb, ha támadnak az élőhalottak."
A könyv nagy része érdekes volt, ám azért akadt olyan, amit untam. Az eleje kifejezetten tetszett a túlélés, újrakezdés részig és sok benne az ismétlés, de azért még ezek a részek is lekötöttek, viszont a végén lévő történelmi áttekintő nem mindig és ott már nagyon szenvedtem. Rengeteg az olyan történet, hogy a zombik jöttek, haraptak, elpusztultak (végleg), ami viszont jó, érdekes és nem egy újraírt történet volt, azt nagyon szerettem olvasni (pl. hogyan próbálták meg a japánok hasznosítani a zombik ,,tulajdonságait" a II. világháború idején). A legjobban a zombik jellemzése tetszett az elején és az, ahogy megpróbálta megmagyarázni a vírus hatását és egyebeket is, például azt hogyan hallanak a zombik, mennyire kifinomult a látásuk, stb. Ám azt nem sikerült, hogyan jelent meg a Solanum vírus, kicsit morgok emiatt, eléggé kényelmes megoldás az, hogy még a tudósok dolgoznak rajta.

Aki már olvasta a Zombiháborút, annak a legtöbb dolog ismerős lesz és pár dolog visszaköszön ebben a regényben utalások formájában. Igaz, hogy ez hamarabb íródott, de én inkább venném kiegészítő kötetnek, mert összeegyeztethető a kettő, sok háttérinformációt ismerünk meg, ezért inkább elolvasását csak a regény után ajánlom és így sokkal másabb színezetet kap a kézikönyv, mert szerintem úgy unalmasabb lenne.
"Meg lehet állítani ezeket a teremtményeket? Igen. A tudatlanság a legerősebb szövetségesünk, a tudás a legádázabb ellenségünk. Ezért íródott ez a könyv: hogy elérhetővé váljon a túléléshez elengedhetetlen tudás, mellyel legyőzhetőek ezek a bestiák." 
Erről is volt szó a kötetben...
Itt a szerző szintén teóriákat állított fel, csak itt most nem a nemzetek viselkedését tanulmányozta, hanem azt vizsgálta, hogy a fegyverek hogyan használhatók a leghatékonyabban, melyek működnek igazán és mi az, amit felejtsünk el. Ugyanez elmondható a közlekedésre, vagy éppen arra, hogy mit kell csinálni, ha egyedül maradtunk a földön és be kell népesíteni azt. A regényben sokkal személyesebb, sokkal emberközpontúbb volt az ábrázolás, itt inkább a tényekre helyezi a hangsúlyt, nincs benne személyes tényező. Azt nekünk kell hozzáadni.

A történelmi áttekintő mutatja meg, hogy a zombik a történelem során is voltak, kevés számú megjelenésről tudunk és csak a globalizáció során terjedhetett el a vírus egy igazi világméretű járványként, kellett hozzá a fejlett világ. Érdekes volt az első ilyen beszámoló. Természetesen az adatokból napjaink felé közeledve egyre többet kapunk (ahogy fejlődik a technika) és ezért van ebből olyan sok ismétlés, egyszerűen ennyi történetnél már nem lehet újat kitalálni. Ám az író néha meglepett a kreativitásával.

Igazából a kemény kötés jól néz ki a borítóval együtt, ami bizony kifejezi a lényeget. A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg, 2013-ban, a Hard Selection kiadói sorozat részeként.



Max Brooks a rendező Mel Brooks és Anne Bancroft fia. 1994-ben szerzett diplomát a Pritzer Egyetemen. A felesége, Michelle, forgatókönyvíró és van egy fiúk is, Henry.

http://maxbrookszombieworld.com/

A művei közül kettő jelent meg hazánkban, a Zombiháború, amelyből film is készült és a hozzá kapcsolható Zombi túlélő kézikönyv, mindkettő a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Többféle zombi antológia létrehozásában és a képregények írásában is aktívan részt vett pl. G.I.Joe: Hearts and Minds. A könyvei közül még a The Zombie Survival Guide: Recorded Attacks c. kötetet emelném ki, amelyet Ibraim Roberson illusztrált. Ahogy olvasom a rövid ismertetőt, látom, hogy kapcsolódik a kézikönyv történelmi áttekintő részéhez...



Értékelésem: 4 zombi az 5-ből. *bumm, headshot*

Rendelési lehetőség:
(kartonált kötés)
(kemény kötés)

Simon tippjei a zombiapokalipszis esetére:




Eredeti megjelenés: 2003
Eredeti cím: The Zombie Survival Guide: Complete Protection from the Living Dead
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Illés Róbert
Illusztrálta: Max Werner
Oldalszám: 286 oldal
Ár: 2499 Ft kartonált kötés / 3499 Ft kemény kötés


Köszönöm, hogy elolvastad!

Agave infók: jön a Megtorlás!

„Képtelenség letenni. Csodálatos regény.” 
Scott Westerfeld, a Leviatán szerzője

„Hatalmas könyv! És a hatalmas alatt azt értem, hogy minden képzeletet felülmúlóan hatalmas. Mint A skarlát betűt olvasni betépve egy hullámvasúton. Elbűvölő, merész, húsbavágó és szívfacsaró. Alma Katsu regényének gazdag történelmi háttere előtt az örök szerelemről mesél, paranormális lényekről és annak a fájdalomnak a mélységéről, amit a halhatatlanok szíve érez.”
Jamie Ford, a Hotel az Édes és Keserű út sarkán szerzője


Október 24-én – jövő hét csütörtökön – jelenik meg Alma Katsu Halhatatlan-trilógiájának a második része, a Megtorlás. Az Agave Könyvek a könyvet ajánlja mindenkinek, aki szereti a komolyabb thrillereket: a történet egy évszázadokon átívelő szerelmi történetet mesél el természetfeletti szereplőkkel, ugyanakkor rendkívül realista ábrázolásban, sötét hangulatban és tapintható feszültséggel. Az első rész sikerének nagyon örültek, ezért bíznak abban, hogy a második rész megismétli majd azt. A női főszereplő pedig ne tévesszen meg senkit, a könyvet bátran lehet ajánlani férfi olvasóknak is.


Rövid tartalom
A nagy sikerű Halhatatlan után megérkezett a folytatás, Alma Katsu lebilincselő trilógiájának második része.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában. Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az ajándékért. 
Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmélnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lanore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene.

Alma Katsu a massachusettsi Concordban nőtt fel, ami saját elmondása szerint a világ legbizarrabb kisvárosa. Az egyetem elvégzését követően az NSA-nél kapott állást, és úgy gondolta, hogy ez élettapasztalatnak jó lesz pár évig, utána pedig majd hódolhat kedvenc szenvedélyének, az írásnak. Végül huszonegy évig maradt a nemzetbiztonsági szolgálatnál, majd további tízet a CIA-nál töltött. A változást végül egészségügyi problémák hozták el: egy időben erős fejfájásai voltak, és miközben orvostól-orvosig járt, figyelemelterelésül írni kezdett, és rájött, hogy már mióta szeretett volna ezzel foglalkozni. A komoly sikereket arató Halhatatlan (The Taker) című első könyvét 2011-ben adták ki, amihez azóta két folytatást is írt: a Megtorlás 2012-ben jelent meg, a The Descent pedig 2014 elején várható.



Szerző: Alma Katsu
Cím: Megtorlás
Fordító: Lakatos Anna
Műfaj: thriller
Borítóár: 3480 Ft
ISBN: 978 615 5272 38 7
Terjedelem: 368 oldal
Kötés: keménytáblás fűzve
Megjelenés: 2013.10.24.

Madame Tussaud

Ki ne hallott volna Madame Tussaud-ról, akinek világhírű londoni panoptikumában manapság turisták milliói fordulnak meg? És ki hallott már Marie Grosholtzról, a svájci származású, ambiciózus fiatal nőről, aki az 1700-as évek végén Párizsban élt? Pedig a két személy egy és ugyanaz. A tehetséges Marie nagybátyjától tanulja meg a viaszszobor-készítés minden titkát. A család panoptikumot tart fenn Párizsban, és a népszerű intézménybe csak úgy özönlenek a látogatók, hiszen ez nem afféle múzeum: itt mindig az aktuális események főszereplőit láthatják viszont, viaszból megformázva. Eseményekben pedig ez idő tájt nincs hiány. Franciaországot éhínség sújtja, a királyi családot mind hevesebb gyűlölet övezi, és rövidesen kitör a forradalom. Marie-nak, aki nem csupán a királyi családdal áll közvetlen kapcsolatban, de a forradalmi vezetők többségét, köztük Robespierre-t, Marat-t, Desmoulins-t, Lafayette-et is jól ismeri, ügyesen kell lavíroznia a napról napra változó politikai helyzetben. Fejek hullanak, tombol a terror, az emberi élet mit sem ér. A véres leszámolások közepette Marie is megalkuvásokra kényszerül, ám eljön a perc, amikor szembeszáll a kegyetlen hatalommal és csak a szerencsén múlik, hogy ez a döntése nem a guillotine alá juttatja, hanem végül is a híres Madame Tussaud-vá teszi. Michelle Moran fiatal kaliforniai író történelmi regények szerzőjeként vált népszerűvé, történetei számos nyelven olvashatók.

Mostanában a történelmi regények a gyengéim, nagyon szeretem őket olvasni és ez egy olyan lánytól, aki humános osztályban való közreműködése ellenére évekig utálta a történelmet egy nagyon nagy teljesítmény. Arra is emlékszem, hogy mikor a francia forradalmat tanultuk annyi évszámot kellett megjegyezni, hogy majd falhoz csaptam a történelem könyvet, mert sok volt (azóta visszasírom azt a kis tanulnivalót) és nagyon utáltam azt a részt. Ezután Amadeának köszönhetően megszerettem ezt a kort és a Marie Antoinette regényeket, bár itt most ő kevés szerepet játszott, de a francia forradalom annál inkább előtérbe került.

Igen kedvelt a téma, rengeteg regény és életrajz készült a témában, akár a francia forradalomról van szó, akár a híres francia királynéról, így Szerb Antal, Alexandre Dumas és Evelyne Lever a nyakék ügyet vették elő, a többiek pedig Marie Antoinette életéből készítettek életrajzi könyvet. A Madame Tussaud viszont teljesen más szemszögből mutatta be az eseményeket és így másra helyeződött a hangsúly is, egyrészt itt a központban a francia forradalom áll és eddig minden egyes olvasott regényemnél a királynő alakja volt a legfontosabb, hogy hogyan alakul az élete, mi okozta a bukását, stb. itt pedig nem.

Műfaj: történelmi regény.

A Tükörterem ma
A regény főszereplője az öntudatos és karrierista Marie, aki a nagybátyjától tanulja meg hogyan lehet az élő testek illúzióját viaszszobrok formájában visszaadni. Lehetne ez a történet a 18. században játszódó hogyan-valósítsuk-meg-önmagunkat-nőként-az-évszázadban-regény, de nem lesz az, mert a történelem egy viharos szakaszában járunk, a francia forradalom idején. Így a fenti terv helyett egy túlélésre játszó, szélkakas módjára forgó állapotról van szó, hiszen minden nap fordulhatott a kocka, vagy a király marad hatalmon vagy Robespierre és pártja nyer. Ebben a helyzetben kellett lavíroznia Marie-nek és családjának, ahol egy kis szívesség megtagadása vagy egy rossz szó gyakran halállal járt.

Ha röviden és tömören jellemezni kellene a regényt, akkor azt mondanám, hogy egyetlen egy történelmi könyvnél sem olvastam még ilyen átérezhető és hiteles leírást. A kötet nagyon vastag, ilyen féltégla jellegű és a forradalom eseményei durvák és azért kell hozzá egyfajta gyomor, főleg ha valaki átlagon felüli képzelőerővel rendelkezik... szerencsére (?) nekem nincs ilyen, de egy ponton nehéz volt továbblendülni, még mindig emlékszem milyen undort váltott ki belőlem egynémely rész. Nem vagyok a kor szakértője, ezért nem tudom, hogy ez írói túlzás, vagy ez is Madame Tussaud emlékiratának része, ezt inkább mondja meg a szakértő, nem foglalkoznék most ezzel. De a regény üt némely ponton.

Marie Antoinette ábrázolása
A többi ilyen témával operáló regény, életrajz, stb. közül szerintem kiemelkedik ez a könyv és nemcsak az újfajta nézőponttal, hanem a fentebb is említett vastagsága és korrajzhűsége miatt. Az Osztrák kurvában a pornó kérdéskörét boncolgatták a királynő körüli pletykákon keresztül és ez is egyfajta új nézőpont. A Marie Antoinette című könyv a szárazsága miatt egy rendkívül unalmas, de jó alapozó életrajz és ez inkább egy tucatkönyvnek számít. A Királyné lettem a Tericum kiadó jóvoltából jelent meg és az egy sorozat első része volt, összevethetetlen a mostani könyvvel, hiszen az a kötet az Osztrák nő életével foglalkozik, ez pedig Marie-vel, a későbbi Madame Tussaud nevű viaszszobrásszal. Az a tapasztalat pár könyv alapján - majd később lesz egy poszt erről, hogy jól gondoltam-e - hogy a királynő alapján könnyebb megfogni a történelem ezen részét, kevesen próbálkoztak a nép szemszögét is bemutatni mindezt úgy, hogy az pártatlan maradjon a könyv végéig, legalábbis nekem ez volt az érzésem. Ahogy a királyi család is szánandó és hétköznapi volt, a nép okai is érthetőek, az írónő nem törekedett arra, hogy az olvasót egyik vagy másik oldal mellé állítsa, legalábbis engem nem sikerült semerre sem lendíteni, csak a szószólók ellen. Plusz a kívülálló szemszöge elég nagy kép festésére alkalmas, a világbemutatásra több lehetőség adódik.
A további híres alakok felvonultatásában is egyedit kaptunk, sokkal közelebbről is megismertem Robespierre, Danton vagy de Sade márki karakterét.

A prológus kezdetben nem győzött meg, nekem nagyon összecsapottnak hatott, de utána szerencsére ez eltűnt. Valamikor hónapokat, valamikor csak napokat ugrunk a történetben, de sosem hat töménynek egyik fejezet sem.

A könyv majdnem a forrongásnál kezd, a nép türelmetlen, éhezik és változást akar, Marie Antoinette életében a nyakék-ügy után vagyunk, amikor már népszerűsége igencsak megcsappant; a forradalom szempontjából jóval a rendi gyűlés összeülése előtt. A nép szószólói nagy dolgokat várnak ettől, többek között Camille és Robespierre is. Marie a könyv elején Rose Bertinhez, a királyné öltöztetőjéhez fordul segítségért, hogy a panoptikumuk népszerűsége növekedjen a királyné látogatása által. Eközben pedig szalonjukban a harmadik rend képviselőinek adnak vacsorát, így a kezdetektől a gócpontban vannak és kétszínű játékot játszanak.
"- Csak erre tudsz gondolni? - nevet fel Henri, de komolyság bong a kérdésben. - Hideg szívű üzletasszonyt neveltél, Curtius. Marie, a pénz egyetlen dologra jó: arra, hogy időt vegyünk rajta. Időt arra, hogy azt csináljuk, amit akarunk."
Marie Antoinette kivégzése
Marie egy nagyon erős karakter és emberi is. Jó szíve van, de folyamatosan a számító gondolkodásmódját olvashatjuk, a karrierjét a házasság elé helyezi és független akar lenni. Viszont amikor jól kell dönteni, bátran teszi. Curtius nagybácsikájával (itt bonyolultabb a viszony köztük, maradjon inkább ez a kifejezés) folyamatosan lavíroznak és a túlélésre és a bevételre játszanak. Mikor a királyi család a nép kegyében volt, három termet is szenteltek nekik. Amikor az emberek elfordultak az uralkodóktól, akkor a szószólók viaszszobrai kerültek a főbb helyekre és fő hírforrások ők lettek az emberek számára.

Henri lett a kedvencem ebből a kötetből, tetszett az, hogy tudós létére érzelmesebb volt, mint a lány. Ő higgadt és megfontolt ember.

A többiek közül Robespierre az, akit kiemelnék. Emlékszem, hogy igencsak negatív kép él róla a történelem emlékezetében, itt sem volt másképp. Ő az az örökké paranoiás, önámító ember, aki a saját barátját is elárulná, ha bármi olyat mondana, ami neki nem tetszik. Bevallom, nekem a történelem könyvekből is ez maradt meg.

A többi politikus, újságíró és zuglapíró között nem sok jó emberrel lehet találkozni, mindegyikük hazudik a nézettség miatt, egyáltalán nem szimpatikus karakterek, például Camille-t sem szerettem a tudatlansága miatt, pedig ő jót akar, csak rosszul teszi.

A királyi családról pedig enyhített képet kapunk, ugye a Királyné lettem c. regényben Lajos eléggé puhánynak mutatkozott, itt pedig ő nagyon kevés szerepet kapott. Marie Antoinette is, de az ő neve többet röppent fel és itt is butuskának ábrázolva és mindketten áldozatul estek a nép ellenszenvének, inkább a rosszindulatú pletykákat ismerjük meg, pont úgy, ahogy a nép is.

"És a nép, az istenadta nép" a birka módjára menetelő, királytdöntő, bámész szemekkel bámuló ingatag, média által befolyásolt emberi anyagból gyúrt tömeg, milyen is lehetne? Ez a történet akár ma is játszódhatna, csak modernebb eszközökkel, nem?
" Az emberek a szívük mélyén kegyetlenek, ezért lenyűgözőnek találják a kegyetlenséget. Titkon attól félnek, hogy ha nem lennének jól neveltek, vagy a vallás nem fékezné őket, ők is olyanok lennének, mint a márki."
Találtam a könyvben egy érdekes gondolatot is a gonoszságról. Az a durva, hogy pont az egyik órámon volt szó de Sade márkiról és a gonoszságról, pontosabban arról, hogy miért ilyen sikeres az erőszak a különféle alkotásokban? Elhangzott az, hogy a gonosz bennünk él, azzal, hogy olvasunk róla, átéljük és ez egyfajta megkönnyebbüléssel jár, hogy részese voltam, de mégsem. Mert nem követtük el az adott bűnt, a lelkiismeret tiszta maradhat és ez morálisan megtisztító hatású.

A kötet elrendezése nagyon szép, minden fejezet elején egy kis szemelvény található a korabeli újságokból, vagy híres személyektől idézve. Amit nagyon vártam, az a végén lévő történelmi jegyzet volt és sajnos elég rövidre sikerült.
A borító nekem nem tetszik annyira, az angol fedő is ugyanez. A Geopen kiadó adta ki 2012-ben.
" Bele kell látni az emberbe. A művészet nem olyan, mint a tudomány. A művészet az érzelem terméke. Éreztet valamit a nézővel. Irigységet, csodálatot..."
Értékelésem: 5 viaszszobor az 5-ből.

Michelle Moran Észak-Karolinában született. Míg hat évet tanított középiskolában, a nyarait arra használta, hogy körbeutazta a világot és a régészeti ásatások - amiken önként vett részt - inspirálták arra, hogy történelmi regényeket írjon.

Több könyve jelent már meg külföldön illetve a hazai piacon is, a Madame Tussaud, a Nefertiti, Az eretnek királyné, Kleopátra lánya, The Second Empress, Child of Morning és 2014-re várjuk a The Last Queen of India c. kötetet.

Itt vannak a most tárgyalt könyv más országban megjelent borítói:

Ez szerintem ritka ronda, de ez is egy angol nyelvű hangoskönyv.

Nekem ez a kedvencem, jobban szerettem volna ezt a magyar regényen. Ez is angol.

Ezzel nem sok baj van, csak annyi, hogy jellegtelen. Szerintem. Szlovák borító.


Rendelési lehetőség

Köszönöm, hogy elolvastad!



Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Madame Tussaud: A Novel of the French Revolution
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Geopen
Fordította: Bozai Ágota
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 584 oldal
Ár: 3990 Ft


Agave infók: Dexter és a végső vágás


„Dexter szellemes, groteszk monológja magával ragadja az olvasót.”
Bárány Tibor, Népszabadság

„Remekül megírt, szellemes dialógusok, plasztikus figurák.”
Magyar Narancs

„Sötét és ördögi… merész és kiszámíthatatlanul szellemes.”
USA Today



Október 17-én – e hét csütörtökön – jelenik meg a Dexter-sorozat hetedik része Dexter és a végső vágás címmel. Ezzel a könyvvel utolértük az amerikai megjelenéseket, ugyanis ez a kötet a szerző hazájában is csupán egy hónappal ezelőtt került a könyvesboltok polcaira.


Rövid tartalom: Amikor a televíziós sorozatok legnépszerűbb sztárjai megérkeznek Miamiba, és a helyi rendőrkapitánysággal kialakított szakmai összefonódás következményeképpen igen közeli kapcsolatba kerülnek egy Dexter Morgan nevű lámpalázas vérfoltelemzővel, Hollywood megkapja, ami neki jár. A szupersztár Robert Chase híres arról, hogy teljesen beleéli magát a szerepeibe, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy levakarhatatlanul rátapad Dexter Morganre, a fánkrajongó, de egyébként végtelenül hétköznapinak tűnő laborosra, miközben a sorozata többi szereplőjével együtt a valódi zsaruk munkáját kutatják a Miami Rendőrkapitányságon. Chase a színészi játéka tökéletesítése végett Dexter minden egyes mozdulatát leutánozza, és megpróbál a lelke mélyéig leásni. Ezzel csak egyetlen apró kis gond van... Nevezetesen az, hogy Dexter hobbija a legvérengzőbb gyilkosok levadászása és megbüntetése, akikhez az igazságszolgáltatás keze nem ér el. Az ilyen titkok jobb, ha nem kerülnek rivaldafénybe, vagy felfuvalkodott hollywoodi egók fürkész szeme elé, legalábbis, ha Dexter még nem kíván villamosszékbe ülni. Semmire nem vágyik kevésbé, mint spotlámpákra és lesifotósokra... de a hírnév csábító szirénhangjának hatása alól ő sem tudja kivonni magát.

Jeff Lindsay 1952-ben született, írói pályafutása előtt színpadi szerzőként dolgozott, akinek műveit nagy kritikai
sikerrel játszották New Yorkban és Londonban is. Jelenleg Floridában él feleségével, a szintén író Hilary Hemingwayjel, aki Ernest Hemingway unokahúga. Közösen írták a Hunting With Hemingway (Vadászat Hemingwayjel) című dokumentumregényt. Lindsay számára a Dexter-könyvek hozták meg az átütő sikert, amiket mindmáig folyamatosan ír: a hetedik rész 2012 decemberében fog megjelenni Dexter’s Debut címmel. A történetekből többszörös díjnyertes tévésorozat készült, főszerepben a Sírhant Művekből is ismert Michael C. Hall-lal.




Szerző: Jeff Lindsay
Cím: Dexter és a végső vágás
Fordító: Farkas Veronika
Műfaj: krimi
Borítóár: 3280 Ft
ISBN: 978 615 5272 37 0
Terjedelem: 368 oldal
Kötés: puhakötés ragasztva
Megjelenés: 2013.10.17.

A hónap borítója (október) + szolgálati közlemény


Most nem tudok bővebb posztot írni, a kép magáért beszél. Még mindig szeretem a szép ruhákat főleg a borítókon.

Jajj, járnék már ott, hogy van türelmem egy angol könyvet elolvasni. Az a baj, hogy szeretek gyorsan haladni és minden egyes kis szóra figyelni és ha nem tudom a jelentését egy pár szónak, akkor ott már félre is rakom a könyvet. Megpróbálok leszokni róla.

Elmaradtam pár poszttal: Szakítópróba, Easy - Egyszeregy, Madame Tussaud, Egyszerű igazság és most olvasom aktívan a Nincs mit irigyelnünk a világtól c. könyvet. Ezzel együtt végre bölcsésznek érezhetem magam és a mostani szabadon választhatómat ugyanúgy szeretem, mint a fő szakos tárgyaimat.

Az elmúlt két hét gondolkodással telt és változtatni fogok a blogon, ez már biztos. A molyos levelekre nem válaszoltam, egy kissé betett az elmúlt időszak és nem tudom mikor jutok el odáig, hogy ez meglegyen. Igazából ennyit akartam írni, a többi nem blogra való.

Lélektársak - Crystal

Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem 
érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család 
üdvöskéje. 
A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben. 
Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

Figyelem! A kötet a Lélektársak sorozat harmadik, egyben befejező része is!

Számomra ez a regény az ez évi egyik legjobban várt könyv volt. Bevallom, szörnyen döcögős volt a kapcsolatunk első kötettel és úgy voltam vele, hogy ez csak egy átlagos ifjúsági történet. Jött a második rész, aminél igencsak meglepődtem, hogy milyen jó volt és alig vártam a befejező részt. És jött a harmadik is, aminél már teljes mértékig meggyőződtem, hogy az írónő tud írni és hogy biztosan kíváncsi vagyok még a többi regényére is.

Igen, Xav miatt vártam a könyvet és attól féltem, hogy ez a nagy lelkesedés az olvasás rovására fog menni, ezért sokkal jobban figyeltem arra, hogy mit olvasok, még hajnalban is ezen gondolkodtam (alvási problémák mikre nem jók) és rájöttem egy-két dologra.

Tehát én olyat még nem olvastam, hogy egy sorozaton belül ilyen mértékű kreativitása legyen egy írónak és - minek lehessen nevezni? - helyzetfelismerő képessége, ha úgy tetszik, mert mind a három regény más volt, totálisan ellenkező irányúak voltak és a legjobban a harmadik résznél tűnik ez ki. A helyzetfelismerést arra írtam, hogy rájött és egy olyan témát választott, amivel még sokáig lehet gyurmázni anélkül, hogy a minták ismétlődjenek. Mindhárom lány (Diamondot most nem veszem ide, őt nem ismerjük meg annyira) más és máshogyan is találkoznak a lélektársaikkal és teljesen különbözik az irány, ahonnan jöttek.

Műfaj: ifjúsági regény.


A történet főhősnője Crystal, akinek nővére, Diamond, abban a szerencsés helyzetben van, hogy megtalálta a lélektársát és az esküvőre készülnek. Vőlegénye Trace Benedict, akinek öccse, Xavier a legidegesítőbb ember, akivel a főhősünk valaha találkozott, már első pillantásra ellenszenves neki a fiú és pechére mindig összefutnak. Velencében járunk, ahol Crystal és Xav egymással versengenek ki tud jobb bulit csinálni a házasulandó párnak. Ezután felpörög a cselekmény és felmerül a kérdés vajon van olyan ember, aki képes a lélektársi kapcsolatokat befolyásolni?

A regény a várthoz képest (a mérce itt a Phoenix kötet) sokkal lassabb és számomra egy kissé unalmasabb volt a feléig, talán azért, mert az első nagyobb egység a leánybúcsúig inkább karakterbemutatás és ez egy kissé vontatott. Ekkor találkozik Xavval és inkább a lány gondolatait ismerjük meg, míg a második egységnél már kevesebbet olvashatunk ebből és az írónő inkább megmutatja milyen Crystal valójában és ez sokkal jobban tetszett, mint a regény eleje és sokkal izgalmasabb volt, itt már volt miért aggódni. Ezzel az egységgel tényleg nem volt problémám, viszont az elsővel már akadt és pont Crystal miatt.

Crystal
Crystal karaktere másabb mint Phoenixé, szerintem ő sokkal jobb és komplexebb. Itt a lány inkább saját magával, a gondolataival küzd és nagyon hajlott a nyavalygásra, az önsajnáltatásra és az önzésre, amiért én dühös voltam, mert azt gondoltam, hogy a második után ez egy mélyrepülés. A problémái közelebb állnak egy ,,átlagos" tini világához, mint mondjuk Phee vagy Sky esetében és ezért közelebb is állhat majd az olvasói közönséghez, mint mondjuk az előző kettő regény. Crystal csúnyának látja magát és önértékelési gondjai vannak, társulva az önbizalomhiánnyal. A kötet elején, hangsúlyozom. A végére inkább a bátorságra és a benne lévő szeretetre helyeződött a hangsúly és már nem olyan narrálást kaptunk, mint korábban. Tetszett vele kapcsolatban az első részben, hogy kívülállóként nézhettünk a Benedictekre, igaz, hogy nem ezt szoktuk meg és ezzel együtt jó volt ez az újítás. Ezzel együtt a kedvenc részeim még mindig azok voltak, amelyek a fiúk körében játszódtak és bár tetszett a fenti újdonság, azért fáj a szívem a sok kihagyott jelenet miatt, amik a Benedict fiúkkal játszódhattak volna.

Amúgy az jutott eszembe, hogy a két testvér helyzete és tulajdonságai olyanok, mint a Büszkeség és balítélet c. regényben Lizzie és Jane esetében voltak. Tehát itt van nekünk Diamond, aki inkább az idősebb nővérre hasonlít, őt mindenki szereti; a másik oldalon ott van Crystal, aki a másik nővérre hasonlít főleg cinizmus terén.
"- Na, látod. Xavvel kapcsolatban az egyetlen dolog, amit én érzek, az a heveny undor. Szezon és fazon. Tűz és víz."
Xav
Xav hozta a várt formáját, ugyanolyan cinikus mondatai vannak, amilyenek a lánynak is, kiegészítették egymást és nagyon jó beszélgetéseket olvashattunk, sőt meg merem kockáztatni, hogy a trilógia legjobb párbeszédeiről van náluk szó. Viszont nagyon sajnálom, de ennél jobban nem ismertem meg, mint amit a korábbi regényekben is megtudhattunk róla, illetve pontosabban írva, nekem ez nem volt elég. Sokat vártam ettől a kötettől a Benedictek terén, de nem nagyon lettek kidolgozva, a többiekről nem tudtunk meg többet. Igaz, hogy az írónő ígért még regényeket a srácokhoz és igencsak érdekes történeteket fogunk kapni (igen, előreutalások vannak a kötetben) és remélem, hogy addig kiforr valami ebből és további fejlődés történik ezen a téren.
Lehet, hogy jobb lenne egy olyan könyv, aminek az eddig bemutatott srácok a főszereplői, mint annál a novellánál is, amit a Manó Könyvek a facebook oldalon is meghirdetett, hogy aki hoz három kedvencelőt, megkapja a Zed történetét. Kár, hogy ez csak novella, tényleg jobb lenne egy-egy regény velük is.
"Mi, savantok, olyan emberek vagyunk, akik mind egy kis extrával jöttünk a világra: ez lehet a jövőbelátás, vagy a tárgyak elmével való mozgatásának képessége, de akár telepátia is." 
Igazából még mindig nagyon várom a miérteket és a hogyanokat a savant képességeket illetően, mert erre nem kaptam választ, bár sejtettem, hogy nem ebben a kötetben lesz meg az, amit szeretnék, hanem mondjuk egy későbbiben, de nálam hiányként lépett fel és most azért rovom fel, mert ez a trilógia záró kötete.
Ebben a részben Crystal képessége annyi, hogy megtalálja az elveszett tárgyakat méghozzá a tulajdonos vagy egy olyan személyen keresztül, aki mélyebben kötődik ahhoz és itt is egy mintázatról van szó. Bár spoiler, hogyan alakul később főhősnőnk képessége, annyit meg kell mondjak, a Xav és a közte való képességösszhang sokkal erősebb, mint a többiek esetében, de itt kell is.
"- Nem én mondtam. Ha választanom kéne a hét törpéből egyet, biztos, hogy Morgót osztanám rád.
- És te ki lennél? Kuka?
- Hogy kitaláltad. Ő a példaképem."
Van még egy újítás ebben a részben és ez a gonosz karaktere. Emberi volt, hibákkal és a bukása történetével, ami miatt inkább szánalmat éreztem iránta, dühöt pedig a könyv végére már egyáltalán nem. A története egy kicsit hatott rám, maradt egy kis üresség ezután a sors után és nem gondoltam volna, hogy az írónő ilyet is tud. Hat az olvasóra a történet és ez jó, nem a megszokott boldog vég, hanem egy kis keserű íz is keveredik a szirupba. Amúgy ha nem akartok spoilert TILOS előre lapozni a kiejtéshez és a karakterleíráshoz, enélkül is könnyű kitalálni ki lesz a főgonosz amúgy, de a spoiler sosem jó.

A mostani kötet Velencében játszódik és sokkal leíróbb jellegű, mint az eddigiek voltak. Több a bemutatás, bár esküszöm én a főszereplőnk kinézetére nem emlékszem, egyszer történik egy homályos utalás a hajszínre, de nekem az sem tiszta, hogy pontosan milyen.
Amúgy még nem voltam egy karneválon sem (jó, a Virágkarnevált most hagyjuk, az nem egy kategória például a velenceivel), így ez nem jött át, bár nincs benne a híres forgatag, hanem egy filmforgatás erejéig öltöznek be az emberek különféle maskarákba. A romantikus lelkű olvasóknak ez a rész biztosan nagy kedvence lesz.

Ebben a részben nincs utalás a vallásosságra, bár itt annyira nem is hiányzott.

A borító nem tetszik annyira, mint mondjuk a Sky kötet esetében, de szép fehér, jól fognak kinézni a polcon egymás mellett. Diamond is ott van a fedőn egyfajta utalásként és mikor megláttam a fedőt, egyből a testvérek közötti szoros kapcsolatra gondoltam, hogy a Crystal név a csiszolt gyémántalakban található. Az oldaldíszítés még mindig szép és követi az eddig megismert mintákat. 2013-ban jelent meg, a Manó Könyvek gondozásában.

Érdekes, hogyha az Anna sorozatot nem nézzük, ez az első sorozat, amelyet végigkövettem itt a blogon értékelések formájában. A három lány közül a kedvencem Phee volt és nagyon nagy kedvenc kötetem a második, amely az előbb említett lányhoz köthető. Szerintem az írónőben még mindig több potenciál van és erre a legjobb bizonyíték az az, ahogy kötetről kötetre fejlődik és mindig meglep valami kis dologgal, újdonsággal.

Értékelésem4 (és fél?) lélektárs az 5-ből.

"- Elég bonyolult egy bige vagy. 
- Bige?
Erre felnevetett.
- Tudtam, hogy bekapod a csalit. Tudtam. Tudnod kell, drága, hogy engem sokan csak Bosszantóként ismernek.
- Ó, igen? Engem meg a-lányokat-bigének-hívó-srácok-életének-megkeserítőjeként.
- Hmm. Ebbe aztán jól beletörik az ember nyelve, mi?
- Csak vésse jól az eszébe, Benedict úr.
- Ahogy kívánja, Brook kisasszony."

Érdekesség:
Zed története (facebookos meghívósdi)

Rendelési lehetőség:
http://www.manokonyvek.hu/



Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Seeking Crystal
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Manó Könyvek
Fordította: Kökény Pál
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Lélektársak
Oldalszám: 316 oldal
Ár: 2990 Ft


Köszönöm, hogy elolvastad!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -