A művészet nyelve: 2013

Vámpírok - Múlt és jelen (röviden)

vasárnap, december 29, 2013

0 Komment

2013

Halálkeringő

vasárnap, december 29, 2013

0 Komment

2013

Várólista csökkentés 2014-ben is

vasárnap, december 15, 2013

0 Komment

A Rovásember

Fülszöveg:

Egy pörgős, rendkívül élvezetes sötét fantasy regény.”

– The Miami Herald

„Képzeletgazdag és izgalmas könyv. Brett lebilincselő első regényében jól keveri a fantasy és a horror műfaját.”

– Library Journal

„Meggyőző bemutatkozó regény a régimódi hősiességről.”

– The Charlotte Observer

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok (blogger: magúrok): természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

„Nagyszerű, akcióval és feszültséggel teli történet.”

– Terry Brooks

Figyelem a kötet a Démon-ciklus első része!

Megtisztelve érzem magam, hogy olvashattam a könyvet és nagyon örülök annak is, hogy a kezembe akadt A Rovásember. Hiába, nem vagyok képes becézgetni ezt a könyvet, mert nem lehet és nem is nagyon illene rá.

Azt hiszem hiába kerülgetem, csak le kell írnom: megvan a 2013-as év legjobb könyve! Sokáig azt hittem a Ready player one lesz az, de a Könyvmolyképző kiadó átírta a helyezéseket és pontszámokat, így most toronymagasan vezet A Rovásember. Ez volt az a pont, ahol a Hard Selection kiadói sorozat a kedvencemmé vált, bármi ami ott jelenik meg, azt el fogom olvasni, ez már biztos.

Értékelésem: 5 / 5.

Műfaj: dark fantasy.

Itt még annyit meg kell jegyeznem, hogy eddig csak az ifjúsági fantasy könyveket szerettem. Igen, idáig.

Forrás

A történet három gyermek - Arlen, Leesha és Rojer - életéről szól, akik mindhárman megtapasztalják, hogy a Magból feljövő démonok milyen pusztítást képesek végezni az emberek falujában éjszaka. Magúroknak nevezik őket és a legnagyobb fegyverük a félelem.

Arlen édesanyja megsérül egy démontámadás során a férje gyávaságának köszönhetően és hogy ezt jóvátegye elindulnak a fiával egy másik faluba, hogy gyógymódot találjanak a démonlázra ami akár meg is ölheti a nőt.

Rönkösfalván is támadás történt az éjjel, ezért Leesha és családja sietnek, hogy segítsenek a túlélőknek. A lány aznap jobbkeze lesz a falu Gyógyfüvészének, Brunának, és végül megmenti a gyógyító életét is.

Rojer három éves, mikor megtörténik a baj. A faluja - Hídfalva - megkopott rovásai miatt a magúrok támadásba lendülnek és a fiú csonkolt ujjai őrzi annak az eseménynek az emlékeit. Egy Zsonglőr, Arrick, magával viszi édesanyja utolsó kéréseként és sajátjaként neveli fel a fiút.

Igazából még írhatnék a szereplők életútjáról, mert a fentebbi rész csak a három fiatal történetének kezdete és a regényben az ő felnőtté válásukról, illetve jellemük és gondolkodásuk formálásáról olvashatunk.

Az első oldalak olvasása közben kicsit furán éreztem magam, mert csak kapkodtam a fejem a világkidolgozás és az alapinformációk miatt. Úgy éreztem az író beledobott a sűrűjébe. Viszont hamar belerázódtam az eseményekbe, amelyekben bővelkedik a könyv és nem volt megállás a végéig. Nemcsak a cselekményesség miatt, hanem azért is, mert lenyűgözött a teremtett világ. Atyaég, elgondolkodtam rajta, vajon én mit tennék, ha minden este körbezárnának a démonok és sehova sem tudnék menni.

Nem szeretem ezt a szót használni, mert túlságosan erős érzelmeket fejez ki, de most muszáj: imádtam ezt a regényt. Folyamatosan történik valami és nagyon jól vegyített a szereplők párbeszéde, a gondolata a történésekkel. A kötet izgalmas és nagyon véres. Egyesek a horrort is a kategóriák közé sorolták, bár nekem semmi félelmetes nem volt benne. Azt viszont aláírom, hogy brutális és durva a világ, ahol az ember legtöbbször ugyanolyan gonosz, mint a démonok, amelyektől fél. A Rovásembert nem ajánlom olyanoknak, akik nem bírják a naturalisztikus leírásokat, viszont olyanok bátran olvashatják, akik szeretik a kemény történeteket. A regény nem kegyelmez, kész érzelmi hullámvasút.

A könyvet négy részre osztotta a szerző és mindegyik egy-egy dátumhoz illetve helyszínhez kapcsolódik. A fejezetek felett pedig annak a jelképe található, akiről éppen szól az egység.

A könyvben szereplő térkép angolul.
(Katt a képre és nagyobb lesz.)
Forrás

Első kedvencem, a világkidolgozás, nagyon mesteri. Nemcsak a falvak, városok helyzetéről van szó, hanem a démonokról, a vallás szerepéről és a társadalomról is. Nagyon részletes és kigondolt a könyv és már régóta nem olvastam ilyen részletességgel megírt művet. Bámulatos a szerző fantáziája és csak csodálattal tudok adózni neki.

A társadalom felépítése nagyjából ugyanúgy szerveződött mindenhol, igazából a legnagyobb eltérést a legtávolabb fekvő Krázia mutatja, ahol erőteljes férfiuralom érvényesül. Viszont nem is olyan meglepő módon a Gyógyfüvészek itt is csak nők lehetnek és nagy tisztelet övezi őket. Krázia társadalma a mi világunk iszlám országainak képére hasonlít, folyamatosan erre gondoltam az ott játszódó részeknél.

Néhány városban tisztelik a nőket és a matriarchális jelzőt nyugodt szívvel tehetem volna oda akár Milnhez, vagy Tölgypatak községhez. A városokban több kasztra osztódott a népesség, legalul a Koldusok vannak, őket a herceg sem akarja támogatni, mert nem dolgoznak.

Külön tisztelet övezi a Szentembereket és az itteni vallási kép a maga Szabadítójával erősen hasonlít a kereszténység alapjaihoz. Tehát az emberek "elkényelmesedtek", nem veszik kezükbe a saját sorsukat, várnak a Szabadítóra, aki majd győzelmet arat a magúrok felett.

"Az emberiség három évszázadon át tétlenkedve várta a Szabadító érkeztét. Ő csak egy legenda. Soha nem fog eljönni, és az embereknek illene rájönniük végre erre és kiállniuk önmagukért."

A Fullajtárok a Szabad Városok illetve a falvak által legbátrabbnak tartott emberek, akik járják a vidéket a hordozható rováskörükkel, árukkal kereskednek és híreket, üzeneteket közvetítenek.

"Egy hatalmas világ vár azokra, akik szembe mernek nézni a sötéttel."

A legkisebb dolog, a káromkodás is idomult a démonokhoz.

Az emberek képtelenek lennének megvédeni magukat a démonokkal szemben és ebben segítenek a rovások, amelyek távol tartják a lényeket a házaktól. A rajzolásuk szabályai kötöttek és a céhekben lehet megtanulni a rovásvetést. Igazából az eredetről, a főbb szabályokról és a jelek alakjáról nem sok szó esett, de nem is volt ez olyan lényeges. A filmesjogokat már meg is vették, elég lesz ott találkozni ezekkel.

Többféle démon garázdálkodik a könyvben és tetszett az, ahogyan a szerző a tájhoz igazította a lények jelenlétét. A sivatagban kevés ember van, ott sokkal kevesebb magúr jelenik meg és nagyrészt csak homokdémonok. A falvak és városok környékén már fa-, tűz-, kő- és széldémon attól függően, mely helyek az ideálisak számukra. Arra a kérdésre, hogy miért jelentek meg a Földön, nincs válasz, de a Szentírásban van egy feljegyzés erre vonatkozóan, amit kevesen kérdőjeleznek meg.

A történelem részeire is figyelt a szerző, ez a használt dátumokban is visszaköszön. A visszatérés utáni háromszázas években vagyunk, a második démonháborúban, a Pusztítás korában, a Tudomány kora után. Az igazat írva eszembe jutott, hogy akár egy világégés után is lehetnénk, pont úgy, ahogy a Tövisek hercegében is olvastam, de Brett erre rácáfolt a korábban létezett királyságok leírásával.

A rováskör, a démon és szerintem Arlen.
Forrás

A szereplők hús-vér emberek, hibákkal, lehetőségekkel és bátorsággal. A könyv háromnegyedéig a kedvenc szereplőm Leesha volt, Arlent pedig a könyv végére szerettem meg és azért, mert a szerző az ő személyiségét tette a legösszetettebbé. Igaz, hogy Leesha és Rojer karaktere sem sablon, de mégis Arlennél éreztem át legjobban, hogy miről szól a fejlődése. Sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a regény során ő és sokkal erősebb a benne végbement változás, mint társaiban. Az tetszett a legjobban a jellemében, ahogy megjelentek a kétségek és nem szállt el önmagától. Az út, amit választott nem könnyű és éppen ezért tisztelem.

Leesha tele van jóindulattal és őt ezért kedveltem meg. Az élete Bruna segítségével terelődött a megfelelő irányba és ezért az idős Gyógyfüvészt is nagyon szerettem.

"Mindig is azt reméltem, hogy egy napon egy olyan emberrel találkozom, aki beleillik az életembe, ahelyett hogy ő várná el tőlem ugyanezt."

Rojer három éves a regény elején és akkor szenved el egy támadást, ám szerencsésen megmenekül, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Arrick egy unszimpatikus figura, de a kötet közepe felé kiderül, hogy nemcsak rossz tulajdonságai vannak. Az ő kapcsolatuk különleges és róluk legszívesebben így írnék, de Rojer önmagában is értékes és erős ember. A hegedűjével csodákat művel és megpróbál felülemelkedni a félelmén.

Mindhármuk élete a szembenézésről szól, a bátorságról és arról, hogy nem adják fel. Mindegyikük erős. Az életükben persze akad akadály, amely megtorpanásra készteti őket, de ha kell, akkor helytállnak. A világunkban is nehéz legyőzni a félelemet, de a démonokkal szemben sokkal nehezebb, főleg ha a bujkálás az általános példa.

A Rovásember.
Forrás

A romantika nemcsak a kötet végén, hanem a közepén is megjelenik, bár nem ugyanolyan formában. Azon gondolkodom, hogy felesleges-e, de egyáltalán nem az. Mindkét személy a jellemfejlődést segíti és emiatt szükségesek.

A következő rész A Sivatag lándzsája lesz, amelynek megjelenéséről nem sokat tudok. Nem olvastam el a kötet végén lévő beleolvasót, mert akkor ott vesztem volna, de annyit megtippelek, hogy a kráziaiak még igencsak sok problémát fognak okozni. Az ő esetükben azt érzem, hogy a többiek ellen fognak majd harcolni. A Zombiháború egyik túlélőjének szavai jutottak eszembe: mi fog akkor történni, ha megölik az összes ellenséget? Vagy újat keresnek, vagy elpusztítják önmagukat...

"A legendáknak hatalmuk van. Ne vesd meg őket ilyen könnyedén!"

A Rovásember a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban.

Összesítve: IMÁDTAM!

Tőlem kapott jelölések a nagy 2013-as összesítés előtt:
Legjobb regény (2013).
Legjobb világkidolgozás.
Legjobb cselekmény.
Legjobb karakterkidolgozás.
Legjobb fantasy.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség
(kemény)
Rendelési lehetőség
(kartonált)

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: The Painted Man
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Zelei Róbert
Sorozatcím: Démon-ciklus
Oldalszám: 602 oldal
Ár: 3999 Ft (kemény) /
2999 Ft (kartonált)

szombat, december 14, 2013

2 Komment

2013

A hónap borítója (december)

szombat, december 07, 2013

0 Komment

ajánló

Várólistára került: Az invázió

szombat, november 30, 2013

0 Komment

Atlantic Press

Pillanatkép 2.

"Szakdoga, írd meg magad!"

Érdekes, hogy még nem szenvedtem látványosan az interneten a fenti cukiság miatt, pedig jó rossz szokásom az ilyesmi, szóval most engedjetek meg egy ilyen irányú posztot kérlek.

Éppen a Hazám, az ígéret földje c. könyvet olvasnám, de hát azt csak otthon tudom, így az egyetemre az Átkozott balszerencse kötetet viszem. Ezzel együtt már A titkos történetet szeretném elkezdeni, de hát ez a térképkészítés kikészített, már mindenhol feldolgozandó adatokat látok és nincs időm olvasni, mert zh-zom is bár most aránylag laza a tempó, nincs az az agyonhajszoltság ami általában ilyenkor már meg szokott kergetni. Ezzel együtt végre jó érzés valami olyasmit is kiadni a kezemből, aminek lesz haszna.

Szóval aránylag könnyen veszem az időszakot, ha az egyéni hülyeségeimet nem nézzük, viszont az olvasás sajnos nem halad, ahogy a bejegyzésírás sem. Rengeteg, rengeteg ötletem van, csak még nem jutottam el odáig, hogy megírjam őket. Mivel kevés vizsgám lesz ezért most az lesz a nyugisabb időszakom, ilyen még sosem volt!

Éppen készül a Könyvmoly párbajos összesítőm, hogy kitől melyik posztot olvasnám el szívesen. Amint feltúrom a könyvjelzőimet a forrás után és megírtam a zh-t, azonnal kikerül a bejegyzés is. Egyúttal majd a Vámpírok - Múlt és jelen c. alkotásról is hozok egy kisebb szösszenetet. Mivel nem volt olyan hosszú a kötet, csak a képek bővítettek a könyvön, nem sok írnivalóm van róla.

Hűha, ha már a könyvekről is volt szó, akkor meg kell említeni, hogy elkezdtem a Never Slow Dance With a Zombie c. könyvet... igazából csak beleolvastam és mivel könnyű a nyelvezete, gyorsan haladtam vele. A prológusban a főszereplő egyből az iskolai hierarchiával kezd, hogy vannak olyan lányok akik olyanok, mint az oroszlánok és vannak olyanok, mint ő, bár azt konkrétan azt hiszem nem írja, hogy ő egy lúzer, de nagy valószínűséggel ez fog ebből kijönni. Hogy hogyan találkozott egy zombival? És miért lassúzott vele? És miért ezzel zárta a fenti levelét? Az még rejtély. Na jó, az utolsó kérdésre tudok válaszolni, de azt majd a bejegyzésben leírom.

A mostani zenét a facebookon találtuk és párommal egyből megszerettük.

vasárnap, november 24, 2013

0 Komment

Ad Astra

Újabb lista

péntek, november 22, 2013

0 Komment

2013

Nincs mit irigyelnünk a világtól

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.

Figyelem! A könyv csak azoknak ajánlott, akik bírják a kemény történeteket!

Hiánypótló ez a regény, mert nagyon kevés hasonló mű jelent meg ebben a témában. Korábban is érdekelt Észak-Korea helyzete és mikor szembejött velem egy-egy cikk az ország helyzetéről, elolvastam őket. Egyszer egy magyar delegált csoport beszámolójával találkoztam, akik Phenjanban csak a megadott úton közlekedhettek és csak azt nézhették meg amit megmutattak nekik vagy éppen a Menekülés a 14-es táborból című regény kapcsán megjelent HVG cikkbe futottam a neten. Komoly beszámolók voltak ezek egy olyan világból, amelyet a nyugati civilizáció egyáltalán nem ért. Barbara Demick műve azért olyan jó, mert az okokat, hogyanokat, miérteket próbálja meg feltárni a nagyközönségnek és próbálja bemutatni, hogy milyen az élet egy ma is létező diktatúrában.

Műfaj: történelmi regény. Nem feltétlen csak ebbe a kategóriába illik, de most ezt emelem ki.

Értékelésem: 5 / 5.

Nem látszódik, ezért írom le a képaláírást: "Mert lámpája csak a
"szeretett vezérnek" lehet."
A képen Észak-Korea műholdfelvétele látható éjszaka.

A könyv, amely Észak-Korea mindennapjaiba enged betekintést nyújtani, abba a megvalósult orwelli történetbe, amelynek diktatúrája a mai napig létezik és úgy néz ki még sokáig elvánszorog a maga lábán, még sebesülten is. Szörnyű, ami ott történik, egyszerűen a kötet végére iszonyúan dühös lettem. De ne szaladjunk ennyire előre!

Barbara Demick több embert kérdezett és kért meg, hogy beszéljen az életükről és az ő történetükből épül fel a regény. Akad itt szerelmes pár, egy párthű asszony is például, de több alak is megjelenik és az ő sorsukon keresztül mutatja be Észak-Koreát. Eközben mesél az ország történetéről a kezdetektől (tehát a második világháború utántól), az éhezésig és kapunk egy kis infót a pár évvel ezelőtti helyzetről is. Igazából az írónő nagyon alapos munkát végzett. A beszámolók nagyon élethűek, bár Demick inkább egy esszenciát készít a hallott anyagból és bele-bele szúrja a történelmi kitekintőjét, ami a történet alá dolgozik.

Úgy éreztem, hogy az írónő az első oldalakon még nem nagyon tudta, hogy mivel is kezdje. Nagy a tudásanyag és tényleg minden kezdet nehéz ezért is tűnik kuszának az eleje. Hirtelen felindulásból le is raktam, mert nekem egy kicsit sok volt az információ töménysége és összevisszasága. Ez utána letisztul szerencsére és sokkal jobb felépítésűvé válik, úgy gondolom akkor jött bele a szerző az írásba. A történtek kronologikusan vezetett szálakban íródnak le, ám ez elsőre azért nem egyértelmű, mert a főszereplők egymás után tűnnek fel és nincs meg az időbeliség folyamatossága, hanem a sorsok párhuzamosan futnak az adott időkeretben.

Anélkül nem fejezhetem be a bejegyzést, hogy ne írjak a világról, így itt is megteszem, bár jó sok információt elhallgatva, hiszen én csak ajánlani szeretném a kötetet, nem pedig lelőni a poénjait.

Észak-Korea rezsimjének túlkapásairól már mindenki hallott, viszont az már nem annyira köztudott, hogy miért nem lázadnak az emberek. Barbara erre megpróbál válaszokat adni, viszont ami egy európai számára természetes az nem az egy ázsiainak. Más a kultúra és a népesség. Erről nem volt szó a könyvben, így rátérek arra, amiről viszont igen. A szerző leírja hogyan "vált szét" a két ország - vagyis Amerika döntött a demarkációs vonal felállításáról az északi és déli rész elválasztására, a sok szempontból jobb keleti és nyugati felosztás helyett és mi pont tudjuk hogy ez mennyire is tud működni, ugyebár - és hogyan kezdődött az északi részben a diktatúra, amit akkoriban Kim Ir Szen vezetett be. A kommunista rezsimek tipikus vonásait viseli magán az "uralkodása" azzal a különbséggel, hogy a személyi kultusza inkább hasonlít egy isteni bálványimádásra, mint egy olyan tiszteletre, amely a királyokat illeti meg és szeretetet kíván a népétől. Az egész csak manipuláció és népbutítás: szélsőséges eszközök állnak a hatalom rendelkezésében, hogy a nép ne is sejtsen semmit más országok jólétéről. Apróbb eszközökkel érik el, hogy a diktátor neve egyet jelentsen az örömmel: csak a születésnapján kaphatnak az emberek ruhát, hiszen mindent az állam ad. A kapitalizmus mocskos dolog, a központ szerető és ölelő keze mindenről gondoskodik. A szereplőink közül Szong asszony története kapcsolódik ide a legjobban, ő teljes szívéből hitt az egész rendszerben.

"Kim Ir Szen azonban új színt hozott a személyi kultusz világába. Ami a diktátorok arcképcsarnokában kiemeli őt a többiek közül, az az a képessége volt, ahogy kihasználta a hitből fakadó hatalmat."

1994: Kim Ir Szen halála. Igazából az egész könyvből erre voltam a legjobban kíváncsi. Ugye Kim Dzsung Il a könyv kiadása után halt meg, ezért az ifjabb diktátor halálával kapcsolatos gondolatokat nem ismerhettem meg, viszont az idősebb férfihoz kapcsolódóakat igen. Sok tv bemutatta, sőt még a mostanában az RTL Klubon futó minősíthetetlen valami egyik adásába is berakták a nemzeti gyász megnyilvánulását, tehát a tömegek kesergését a nagy vezető halálakor. Arra voltam kíváncsi mennyien gondolják komolyan a sírást és az volt az igazán érdekes, hogy a történet szereplői is máshogy, más helyzetben látták ugyanazt az eseményt, Kim Ir Szen halálát. Ezzel együtt a folyamatos megfigyelések, besúgások miatt is muszáj volt szerepet játszani, nem lehet tudni ki gyászolja őszintén a diktátort a személye miatt.

"Halála egybeesett a kommunista álom utolsó sóhajával."

A Hetalia c. anime sorozat Észak-Koreája.

Ekkor már javában tart a gazdasági válság, fogy az élelmiszer és a vezetők a fegyverkezésre, hadseregre költenek. Nekem ez a háttérinformáció volt a legösszeszedettebb és leginkább mindenre odafigyelő és teljesen érthető összefüggéseket tárt fel a szerző a nemzetközi politikai helyzetre is odafigyelve, bár a többi magyarázatról sincs panaszom. Emellett a szerző a belső problémákra is rávilágít, hiszen azok sem csekélyek.

A társadalom természetesen úgy szerveződik, ahogy gyurmáznak vele és alkalmazkodik a vezetéshez. A besúgói hálózat rendszere virágzik, nem lehet megbízni senkiben. A munkatáborok nyitott kapukkal várják azokat, akiknek véletlenül egy önálló gondolat jut eszükbe és az átnevelőtáborok ugyanígy működnek a munkakerülőkkel szemben. A külföldiek csak korlátozott számban mehetnek és aki megy, az egy Látszatphenjant kap és csak oda mehet, ahova engedik.

Kim Dzsong Il sem folytatott más politikát, mint apja, csak ő egy sokkal rosszabb országot kapott örökül. Az éhezés mindennapost lett és az ember mindenhez hozzá tud szokni: elindult egy folyamat, amely a piacgazdaság létrejötte felé irányul és az emberek túlélési vágya hívta életre. Ezzel kapcsolatban Barbara felvázolta a pár évvel ezelőtti helyzetet és a konklúziója az, hogy nem ez az út lesz az, amelyen Észak-Korea kíván haladni. Ezeknél a részeknél a legdurvább a könyv.

"A kitartó éhezés része lett a hazafias kötelességeknek."

Ezután nem nehéz kitalálni mi történik, főleg hogy a kötet elején a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy csak menekültekkel tudott beszélgetni. Barbara leírta, hogyan lehet a határon átszökni, mi történik azokkal akiket elkapnak és hogyan lehet Dél-Koreába jutni. Ebben a részben vetődik fel a probléma, amely a jövőbeli helyzetet vázolja fel, kicsit bővebben: mi lesz Dél-Koreával, ha megdől az északi rezsim. Igaz, hogy ez egy nagyon egyszerű tény és nincs is ez kifejtve, de komoly súly mindenkinek.

Barbara egyébként nagyon tárgyilagos, semleges marad végig. Ám az utolsó mondata mindent elárul.

Igaz, hogy így is érdekes ez a könyv, ám én nagyon szerettem volna hallani a diktátorok életéről. Az igaz, hogy ezek nem publikus adatok és ha a szerző bejutott volna Észak-Koreába rendesen is, akkor biztosan erről is írt volna így ezt nem róhatom fel hibaként.

A kötet nagyon szép, úgy látom egyelőre csak kartonált kötésben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2013-ban, a Hard Selection sorozat részeként.

Összesítve ez egy nagyon átfogó kötet Észak-Koreáról, aki többet szeretne megtudni az országról, ezzel a könyvvel kezdje.

Itt bele lehet olvasni a könyvbe:

Rendelési lehetőség

Köszönöm, hogy elolvastad!

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nothing to Envy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2999 Ft
Saját példány.

hétfő, november 18, 2013

0 Komment

2013

Vihar szeli ketté

"Lehunyom a szemem, és hallgatom a szelet... De nem a várt harsogó, viharos zaj üti meg a fülem. Az ősi nyelvet hallom, amely magáé a szélé, és csakis a szélé. Suttog a helyekről, ahol járt.

Változásról.

Erőről.

Szabadságról."

MEGTÖRT A MÚLT

ELVÁLASZT A JÖVŐ

ÖSSZEKÖT A SZERELEM

A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.

A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.

Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.

„Shannon Messenger bemutatkozó ifjúsági regénye vicces, pörgős és csalafintán romantikus, egyszerűen káprázatos”

Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”

Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője

Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”

Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője

Figyelem! A kötet az Égszakadás sorozat első része!

Az angol cím engem az új James Bond film betétdalára, a Let the Sky Fall című számra emlékeztet.

Már sokadjára próbálkozom, de egyszerűen nem megy egy értelmes bevezető kitalálása, így kérlek nézzétek ezt el nekem. Megpróbáltam volna leírni, hogyan láttuk meg egymást, én és a borító facebookon, milyen mély vonzalom kezdődött és hogy mennyire horgadt fel lelkemben az olvasás iránti vágy, de mivel ezt két mondatban is le lehet rendezni, most csak ennyit tudok erről írni: tetszett a borító és ezért kezdtem el figyelni a könyvet és egyből várólistára került, amikor lehetőségem volt többet is megtudni róla. Aki több bejegyzést is olvasott tőlem, most elgondolkodik azon, vajon mennyire adok a külsőségekre. Egy szép borító láttán könnyen elcsábulok, az igaz, de a megérzéseim szinte mindig jók.

A történet különlegessége, hogy nem vámpírokról, csillámzombikról, sem semmi egyéb lerágott csontról szól, hanem szilfekről. Érdekes módon az elementálokat egy általam ismert sorozat, könyv, film, stb. nem kapta fel, így egy teljes mértékben új világot ismertem meg. A későbbiekben lesz még szó erről is, de elöljáróban annyit kell írnom, hogy nekem ez volt a kedvencem az egész kötetből és nagyon szerettem a kidolgozást.

Műfaj: romantikus urban fantasy.

Értékelésem: 4 / 5.

A történet főszereplői Vane és Audra, akik köré épül a cselekmény. A lassú cselekmény, az egyszerű és tőmondatos szerkezetű leírások és dialógusok kettejük szerelmét mesélik el. Az egész történet arról szól, hogyan találkoznak, majd Vane hogyan próbálja megtanulni a szelek nyelvét a döntő összecsapásig. A pár napot felölelő történetben előtérbe kerülnek az érzelmek, a világkidolgozás és a szereplők múltja, érzései, gondolatai.

Igazából tényleg csak ennyi történik, a főbb konfliktust a két szereplő között a titkok illetve a főgonoszként megjelenő Raiden szolgáltatja. Így aki a lassabb cselekményt kedveli és jobban szereti a kidolgozott világot, nyugodt szívvel nekiállhat a kötetnek.

A történet, mint már fentebb is írtam, egyszerű mondatokból épül fel és ez főleg az elején zavaró. Sokkal jobban szerettem volna ezt a regényt, ha összetettebb szerkezeteket kapunk, mert sokkal jobb egy íveltebb gondolatsor, mint egy megszakított és hangsúlyozott szöveg. Viszont könnyen lehet haladni a kötettel, szóval ezt elősegítik a fentebb említett elemek és a végére már nem figyeltem erre. A szóhasználat nagyon tetszett, az írónő szép kifejezésekkel dolgozik.

"A lég legapróbb rezdülését is olyan világosan érti, akár a szél dalnak szavait. Ezt a titkos nyelvet csak ő beszéli. A szél állandó jövés-menését érzékeli. A lendület és megtorpanás, nyugalom és mozgás árapályát."

A kötet nagy erőssége a kidolgozottsága. A világ a szilfekről, vagyis szélelementálokról, szélvándorokról szól és elég részletesen megismerjük őket, az erejüket illetve a fennálló helyzetet is. Itt van az orkánosztag és a viharhozók is képviseltetik magukat pár rosszfiúval, az ő konfliktusuk pont elég egy nagy bonyodalomhoz. Az utóbbiak vezetője Raiden, aki megalomániás képzelgései miatt a szilfek ura akar lenni és ebben segítenek neki csatlósai. Az orkánosztag a jók csapata, amely ebben akarja megakadályozni és fenntartani a békét. Az, hogy miképp és hogyan lesz a férfi egyre erősebb, az egy hatalmas spoiler lenne így ezt nem írom le, csak annyit, hogy kiderül a regényből ez is. Viszont az nem, hogy miért lett ilyen, szerintem ez a további részekben fog kiderülni.

Bár a társadalmuk további jellemzőire is kíváncsi lennék például arra, hogy hogyan alakultak ki az evolúció során, ki volt az első szélvándor, a négy nép hogyan épül fel kasztrendszerek szintjén (Király van, de nemesek vannak-e?). Ez az alap nagyon hasonlít az Avatar: Az utolsó levegőidomár c. animációs sorozatra, ott is valami hasonló volt az alap, az utolsó, negyedik ~~léghajlító~~ khm levegőidomárral a főszerepben. Bár itt a levegőé a fő szál, a többi elem képviselői nem jelennek meg és ezt sajnálom, mert kíváncsi lennék egy tűz-levegő összefogásra a gonosz Raiden ellen, aki mindenkit le akar igázni. Igaz, hogy egyelőre csak a saját fajtájáról fantáziál ilyen módon, de ami késik nem múlik. Szerintem. Bár az is hiányzik, hogy egy kicsit hosszabb bemutatást kapjunk a szelekről és ne ilyen rövid jellemzéseket.

"A mi testünk nem így működik. Bármi, ami fizikailag a földből származik, ellenhatást vált ki a szélből. Még a legkisebb mennyiség is - akár egy olyan apróságból, mint a víz - súlyosan korlátozza a képességeimet... hónapokra."

A könyv két nézőpontú vagyis a két főszereplő narrációja jelenik meg, ami azért jó, mert megismerjük a gondolataikat. Vane egy nagyon idegesítő karakter, akit legtöbbször kiütöttem volna az ablakon csak szép nőiesen, ahogy illik. Ő néha bunkó, pimasz, fafejű, állandóan gúnyos és Adurára vágyik, amióta a szülei meghaltak. Audra folyamatosan megjelenik az álmaiban, ami miatt úgy érzi ténylegesen is, hogy ő álmai nője. Igazából nekem tetszett az az elején, hogy megpróbálkozik továbblépni ezen a "képzelgésen" és végre össze akar jönni egy másik lánnyal, de hát ő olyan peches, hogy neki sosem jön össze semmi, még egy csók sem. A másik ami szimpatikus és nem megszokott elem volt a többi YA könyvhöz képest, az az, hogy Vane rájön, hogy Audra természetfeletti (az hogy miben, azt nem találja el) és ezek után le akarja zárni a kapcsolatát vele. Bár az is igaz, hogy ez nem sikerül neki.

Audra személyisége komplexebb, bár én őt sem szerettem. Szimpatikusabb volt, de semmit nem mozgatott meg itt bent. Az ő önmarcangolása és bűntudata került előtérbe és jó volt ez a vonal. Tetszett az a megoldás, az ok-okozati viszony, hogy miért akar annyira a fiúra vigyázni és mi nem hagyja nyugodni már tíz éve. Folyamatosan a kötelességére gondol és igaz, hogy megjelennek a lázadó gondolatok, amelyek megkísértik, hogy válassza a könnyebb életet, ő nem enged neki. Ezzel együtt egy érzékeny karakter, de hogy miért, az a regény további részében derül ki. Viszont önző is, titkolózik mert neki úgy jobb és a gondolatai egy részét a rossz sorsa iránti kesergés teszi ki és a szabadság iránti vágya. Ezért nem tudok egyikükkel sem szimpatizálni.

A kapcsolatuk fejlődik. Az alap itt az, hogy tíz éve "ismerik" egymást. Mikor Audra és Vane tanulni kezdenek, emellé társul a civódás is, ám a fiú felismeri a lányban azt, amit el akarna rejteni és ezzel kezd el fejlődni, aminek a végére már megkedveltem őt.

A többi szereplő is hangsúlyos volt, bár igazán kettő emelkedik ki: Raiden és Audra édesanyja, Arella. Az előbbi passzív szereplő, még a végén sem jelenik meg csak a csatlósait küldi mert valószínűleg ennyire lenézi az utolsó nyugati szélvándort. Róla keveset tudunk meg, csak a múltbeli emlékekben jelenik illetve fenyegetésként folyamatosan jelen van. Kíváncsi vagyok mikor fog színre lépni először.

Arella teljesen más kategória, ő az aki folyamatosan hisztizik akár a múltban, akár a jelenben vagyunk és én utálom a hisztis karaktereket. Az ő személye furcsa számomra, talán olyan mint a szél, kiszámíthatatlan és ez valószínűleg direkt lett így. Igazából Audra vezekléséhez ő tesz a legtöbbet, ő az aki a lány bűntudatát folyamatosan táplálja.

A szerző okos volt, hogy nem a vonzalom kialakulására helyezte a hangsúlyt, legalábbis nem az elejére. A szereplők így vagy úgy, de régebb óta ismerték egymást és Vane érez valamit a megmentője iránt. Audra pedig ismeri a fiú mozdulatait, simán kialakulhatott egy kötődés a fiú felé. Ezzel az alappal már elhiszem, hogy a két szereplőnk közötti mélyebb érzelem alakul ki.

Képek forrása:
https://www.goodreads.com/review/show/483784580

Már fentebb is írtam, hogy a könyv nem a pergő cselekménye miatt lesz kedvence a rajongóknak, vagy legalábbis nekem, de azért itt is van egy kis izgalom. Ez főleg a kötet végén jelenik meg a nagy harc folyamán, de addig a kisebb félreértések biztosítják ezt az elemet és a kidolgozás. A legjobban az tetszik, ahogy Audra megpróbálja Vanet bevonni a világukba, tehát tanítja és érdekes dolgokat tudunk meg a szélelementálokról.

A kötet tele van folyamatokkal legalábbis Vane esetében, mert amióta megtudta, hogy nem ember azóta fokozatosan fejlődik, képességileg, a kapcsolataiban és a személyiségében is. Audránál nincs meg, őt már a legjobb őrzőként kapjuk meg, a gondolait zabolázza és egy célja marad a kötet végéig: megvédeni a fiút apja végakaratának megfelelően.

A kötet kis része a múlttal foglalkozik, ám amikor oda jutunk, egyáltalán nem lesz unalmas, hanem annak ellenére, hogy Audra által már ismerjük ezt a részt, érdekes Vane szemén keresztül is megélni. Ehhez is kapcsolódva több kérdés merül fel a regény folyamán, de mindegyikre kapunk választ szerencsére.

A vége miatt azonnal szeretném a második részt! A nem szokványos befejezés nagyon jó, alig várom a második részt! A kötet az ÉTK Kiadó Merit Könyvek csoportjában látott napvilágot 2013-ban.

"Mind a négy szélnek megvan a maga nyelve. Csak a szilfek értik és beszélik a nyelveket, mert mi magunk is a szélhez tartozunk. De varázslatról vagy igézetekről szó sincs. A szél és a szélvándor egyszerűen párbeszédet folytat egymással."

A szerzőnek több kötete is van, ám magyarul csak egy jelent meg eddig. A most tárgyalt könyv második része előreláthatóan 2014-ben fog megjelenni, a Let the Storm Break címmel külföldön. A borítója ennek a résznek is nagyon szép lesz, kíváncsi vagyok vajon a kiadó megtartja-e ezt.

Tehát összesítve igencsak érdekes volt ezt a regényt olvasni, jó volt a világ, bár kicsit hiányoltam a további jellemzőket, de optimista vagyok és remélem a továbbiakban választ kapok a kérdéseimre.

Rendelési lehetőség:
http://www.etkkft.hu/shannon_messenger_let_the_sky_fall_195
(Kiadói ár: 2390 Ft)

Köszönöm, hogy elolvastad!

Első elválasztóm forrása:
http://polomania.hu/piacter/reszletek/18605_nepi_motivum

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Let the Sky Fall
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: ÉTK Kiadó
Fordította: Komáromy Zsófia
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Égszakadás
Oldalszám: 444 oldal
Ár: 2990 Ft

vasárnap, november 17, 2013

0 Komment

Vámpírok - Múlt és jelen (röviden)

Halálkeringő

Boldog Karácsonyt!

Várólista csökkentés 2014-ben is

A Rovásember

A hónap borítója (december)

Várólistára került: Az invázió

Pillanatkép 2.

Újabb lista

Nincs mit irigyelnünk a világtól

Vihar szeli ketté

Rólam

Rendszeres olvasók

Követési lehetőség

Blogarchívum

Őket olvasom

Heti ranglista