Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, december 08, 2012


Nehéz erről a könyvről írni, biztosan nem fogom tudni visszaadni hogy mit adott nekem. Nagyon, nagyon nehéz.

Fülszöveg:
,,Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.

Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.

Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket."

Első találkozásunk a molyon volt, amikor láttam hogy a Maxim kiadó kiadja ezt a könyvet, megfogott a fülszöveg és a borító. Bár egy kicsit féltem tőle, mert az írónőtől olvastam már az Átkozott boszorkák című könyvet, ami nagy csalódás volt a film után. Lehet hogy akkor az volt a baj, hogy a filmet szerettem volna leírva látni...
A mostani esetben semmilyen elvárásom nem volt, tiszta lappal indult a könyv és nem bántam meg, most csak annyit írok: imádtam ezt a regényt. Nehezen lesz új kedvencem, de ez a regény megérdemli! Csak szuperlatívuszokban (igen, tanultam latint) tudok róla beszélni írni. Külön köszönet illeti meg @Amadea-t (nem tudom olvasod-e) mert meggyőzött hogy adjak az írónőnek még egy esélyt. Tehát köszönöm!

,,A hetes a legerősebb szám. Hét szóval kezdődik a Tóra, a sabbosz a hetedik nap, a legszentebb mindenek közül. Az álom a hetes számot hozta elém. Áldásnak és felhívásnak tűnt, amit nem hagyhattam figyelmen kívül."

Az alap a fenti fülszövegben olvasható, de azért leírom röviden. I. sz. 70-ben kezdünk, Yael történetével (a borítón is ő van szerintem), Jeruzsálem elfoglalásakor. Apjával el kell menekülnie a pusztába, hogy védelmet találjanak a rómaiak elől. Masada felé tartanak, a Heródes által épített erdőbe ahonnan egyszer uralni akarta a világot.
Nagyon szeretem a történelmi regényeket így alap volt hogy szeretném elolvasni.

A szerkezete négy plusz egy részből áll. Bűnbe estem és előre olvastam, ezt nem szabad megtenni! Összezavarodik az ember.
A négy nagy rész négy nő életéről szól, hogyan kerültek az erődbe, hogyan élték túl a pusztát amin át vezet az út a biztonság felé. Yael, Revka, Aziza és Shirah története. A plusz részt spoiler miatt nem fogom felfedni, egyfajta epilógus. Mindegyik rész az azt uraló nő szempontjából íródott, megismerjük gondolataikat és tökéletes képet kapunk jellemükről, bátorságukról. Mindegyik nőnek különleges képessége van, ki beszéli a csend nyelvét, ki pedig észreveszi az árnyakat. Valaki harcos és közülük egy boszorkány. A férfiak által uralt világban Hoffman meg akarta mutatni a nők is éreznek és többek mint egy szolga.

,,Aki egyszer megszegi Isten törvényét, tudja, hogy egyedül Ő ítélhet meg minket. Tudja, hogy egyetlen férfi sem értheti meg, mire lehet képes egy nő."

Most vettem fel egy tárgyat, címe: Bevezetés a Bibliába. Igaz, hogy tanultam már előtte 12 évig, de hiányzott. Szóval itt arról volt szó, hogy a zsidóság, az a kor szimbólumokban gondolkodott. Alice Hoffman érdeme hogy ez a regényben is ott volt (jelképekként megjelent az oroszlán, vagy a varjú) és nagyon örülök neki, hogy így sikerült visszaadni ezt a szimbolikát. A háttérrel kapcsolatban még azt kell kiemelni, hogy bár a szerző azt írta hogy nem teológus de nagyon jól vissza tudta adni a Biblia világának hangulatát, a zsidóság gondolkodását. A nyelvezete egy kicsit régiesnek tűnik de nem az, inkább olyan eszközöket használ ami megteremti a Szent Könyv hangulatát, az elején egy kicsit nehéz olvasni, de mindenféleképpen megéri! Egy kicsit kusza, emlékszem amikor az egyetemen olvastam, vissza kellett fogni a tempót hogy ne legyen bonyolult. (Amúgy nem az, mindenkinek ajánlom!)

,,Azt mondják, a legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent. Én azonban lehunytam a szememet a vad szélben, amely az embert egy pillanat alatt megvakítja. A csendből támadó hang elképzelhetetlen, amíg meg nem halljuk. Bömbölve beszél, hazudik, meggyőzi az embert és kifosztja, aztán otthagyja úgy, hogy egyetlen vigaszszó nem sok, annyi sem marad neki. Ilyen helyen vigasz nem létezik. Az marad meg, ami brutális. A fortélyos éri meg a reggelt."

Nekem a részek közül Aziza szemszöge volt a kedvencem de a többiekét is szerettem. Az események miatt ugye Shirah része a legizgalmasabb, már csak a múltja miatt is. Ki ne lenne kíváncsi egy boszorkány történetére? Yael része az elején van, egy kicsit nehéz belerázódni a regénybe, így nem olyan mértékben szeretem ezt a kis egységet, mint az Aziza félét, de azért ez is jó volt. Revkáé is izgalmas, igaz darabokra tört a szívem, de megérte olvasni. Ritka a könyv, amelyik ilyen hatást tud kiváltani.

,,Még a varázslónők sem akadályozhatják meg, hogy fiúkból harcos legyen. Olyan hatalmas varázslat nem létezik."

A világkidolgozás tetszett. Nagyon szerettem az írónő kutatását és utánajárását a kultúrának, egyszerűen süt róla hogy foglalkozott vele és nagyon szerette írni ezt a regényt, ennek nagyon örülök. Jó volt olvasni, olyan szépen építette bele a kultúrát a regénybe, komolyan sok írónak tanulnia kellene tőle. (Pl. Adronetto... Az itt ábrázolt angyalok nem hiszem, hogy könyörületből meghagyták volna egy démon életét...) Tetszett a boszorkányság beépítése a történetbe és jajj minden tetszett! Imádtam ezt a regényt!

A cselekményesség szempontjából kicsit lassabb a történet (mostanában az ilyen történeteket szeretem) Jeruzsálem eleste után (regény eleje) úgy tényleges történés a végén van. Addig a szereplők a saját problémáikkal néznek szembe, mondhatnám hogy helyi szintű probléma ha már maradok a szakmámnál szóval nem azt mondom hogy a szereplők csak tengődnek ide-oda de a nagyobb esemény a végén van. Addig a saját életükben szembe kell nézniük nem is kicsi problémáikkal. Ez lehet hogy valakinek lassú lesz és vontatott és ezek miatt nem fogja szeretni, de én azt mondom hogy ez a regény fő erőssége. Hogy így megismerjük a szereplőket, együtt tudunk velük érezni. Mikor beírtam molyon a polcomhoz, hogy kik a kedvenc szereplőim sokat be tudtam írni. Ritka amikor ennyi kedvenc szereplőm lesz egy könyvből.

A könyv megrázó. Mindenki szenved, különösen Yoav, őt nagyon sajnáltam. Tetszik ez a fajta ,,kegyetlenség" amit az írónő alkalmaz és szenvedteti szereplőit. Ez most félreérthető, szóval megmagyarázom: nem vagyok szadista, nem élvezem mások szenvedését és itt sem erről van szó. Hanem arról, hogy együtt éreztem a szereplőkkel és hatott rám a történet. Kevés szerző tud úgy írni, hogy hasson az olvasóra.

,,Vannak, akik szerint a Völgybeli Ember a bárdjával alszik, hogy úgy szereti, ahogy más férfi a nőt, vagy ahogy apa imádja a fiát. Ő, akit egykor Yoavnak neveztek, most oly brutális, oly könyörtelen, amilyennek Gábriel arkangyalt mondják, mert Gábriel Isten balján, az igazak oldalán áll. Pallosa láng, szeme tűz. Ha megjelenik az ember előtt, térdre kell borulni, kegyelemért esedezni, de a kérlelő minden bizonnyal megég."

Akkor a kedvenc részem jön: karakterek. Rengeteg kedvencem van a regényből. Kezdjük a leges leg karakterrel: Azizával. Nekem ő a fő kedvenc, tetszett a harcos természete és nagyon jó, erős női személyiségnek tartom.
Yoav a másik kedvenc, nem féli a halált, szembeszáll vele, bár ez a gyászból fakad.
Amramot a testvéri kötelék miatt kedveltem az elején,
*SPOILER* bár később egy kicsit zizi lesz, akkor már nem szerettem annyira. Egyetértek Azizával. *SPOILER VÉGE*
A karaktereket megismerjük, mindenkiről kapunk egy képet. Nincs olyan kategória, hogy jó vagy rossz, mint az igazi embereknél, itt is vetekszik a jó a gonosszal.

A regény egyáltalán nem kiszámítható, a vége meglepett.

A könyv maga nagyon jó kiadású, kemény borítós és nehéz benne kárt tenni (nem próbáltam meg, nyugi). A borítója is nagyon tetszik, hangulatos.

Jó hírekkel is tudok szolgálni: a kiadó tervezi további Alice Hoffman regények kiadását kis hazánkban. Ez már csak azért is jó, mert már képtelen vagyok további Hoffman művek nélkül élni. Megszerzem az összeset! Szóval köszönöm a kiadónak ezt a hírt is!

,,Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?"

Összesítés: 
Egyszerűen imádom. 5/5 csillag.

Kedvenc szereplők: Aziza, Yoav, Amram, Shirah, Revka, Yael
Nem kedvelt: Yael apja

Kedvenc rész: Amram és Yael jelenetei
Nem kedvelt: a kissé durva leírások, spoiler nékül nem megy

Az idézetekkel kapcsolatban szeretném még hozzáfűzni, hogy rengeteg helyet jelöltem meg a könyvben, amiket nem írtam be ide, azokat egy külön bejegyzésben fogom közzétenni hamarosan.



Eredeti cím: The Dovekeepers
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Maxim kiadó
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 512




Köszönöm, hogy elolvastad! 

{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Fantasztikus regény, köszönöm az élményt! Erőt ad napjaink leányainak, anyáinak... szomorú, de egyben felemelő is. El kell olvasni!

    VálaszTörlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -