Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, november 17, 2012

Kissé gondban vagyok, kíváncsi vagyok tudok-e a nagyon jó volt és az egyszerűen lenyűgöző jelzőkön túl mást is mondani. Hát meglátjuk.

Fülszöveg:

,,Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"


Először a molyon találkoztam a könyvvel, egyből megtetszett a borítója alapján, a fülszöveg pedig ahhoz a döntéshez segített hozzá, hogy szeretném a magánkönyvtáramban tudni a művet. Ekkor kaptam recenziós példányként a könyvet (itt is köszönöm).

Akkor rendhagyó módon kezdem a borítóval. Szerintem a magyar nagyon szép lett. Nekem az angol nem tetszik (később képek formájában láthatóak lesznek a borítók) bár nagyon illik a regény hangulatához, a japán pedig nagyon, mint anime és manga rajongó alappá teszi hogy kedveljem és nagyon szeretem a manga stílust. Különben a kedvenc a magyar, főleg a szöveggel együtt.
A kiadásról egy rossz szavam sincs, nagyon igényes lett, puha kötésről van szó.

,,Amit most elmesélek, az
<declaration:calculation>
<pls:egy vesztes története>
<pls:egy dezertőr története>
<eql:vagyis az enyém>
</declaration>"

Nekem ez nagyon ütős kezdés volt. A fülszöveg, a belső szöveg is (jajj ha bemásolnám, nem tudnám megállni akár az egész könyvet beidézhetném ide). Nagyon szeretem az ilyen történeteket. Ez nem volt éppen értelmes gondolat, szóval kifejtem.
Angol borító
Adott az emberek világa, a Nagy katasztrófa után vagyunk (ami lehetne a hidegháború alternatív befejezése is) és az Öregek félnek hogy újra bekövetkezhet az a nagy népirtás ami Katasztrófa idején volt. Mivel atomfegyverekről van szó, a világ nem biztonságos többé. Az ökotársadalom tagjaiba beinstallálták a WatchMe-t, ami képes sokféle betegséget meggyógyítani, kivéve az agyban keletkező problémákat és nem tudja megállítani az öregedést sem. Ezzel a cél az volt, hogy megpróbáljanak egy tökéletes világot létrehozni, ahol mindenki szeret mindenkit, segítik egymást és harmóniára törekednek.
Igen, csak közben nő az öngyilkosságok száma, a szeretet nemcsak segíteni képes, hanem megfojtani is. Ez a regénybeli környezet, háttér amiben főhősünk Kirie Tuan próbál igazodni.

A cselekmény kicsit lassan bontakozik ki, tele van Kirie visszaemlékezéseivel és tudományos gondolatokkal illetve filozofálgatásokkal. Minden fejezetet egy-egy nagy esemény zár.

Kirie Tuan a jelenben él, Mihie Miach árnyékával az életében. Ide-oda sodródik a mában és közben folyamatosan visszaemlékszik, a legtöbbször Mihie egy-egy monológjáról, közös iskolai eseményekről. Tetszett, ez a <recollection> tehát a visszaemlékezés és nagyon jó ötletnek tartom az etml kódok használatát, aminek hasznára a könyv végén találunk magyarázatot.
A főszereplő tehát Kirie, spirálcenzor. Neki is csömöre van ettől a világtól, ezért hogy enyhítse ezt a feszültséget ezt a munkát választotta és a ,,harmónia" és a háború határmezsgyéjére ,,menekült" el a fullasztó szeretet elöl. Tetszik, hogy az ő szemén keresztül láttam ezt a furcsa világot (ahol minden rózsaszín) és a nagyon sok kérdés amin filozofálgatott helyénvaló volt.

Japán borító
,,Tele volt a média a világ jelentősebb városainak képsoraival, mindenhol fegyveres katonák őrjáratoztak. 
Rózsaszín városok utcáiról készült felvételek. 
Rózsaszín városi terepszín, ami a barátságosságot hivatott sugározni a polgárok felé. 
Rózsaszín pisztolyok. 
Rózsaszín kézigránátok. 
Rózsaszín gázálarcok. 
Biztos a könnygáz is rózsaszín volt."


Az életre vetülő árnyék, Mihie Miach miatt is érdekes a regény. Az Ő karaktere igazi lázadót formáz és teljes mértékben hihetők az indítékai. Nekem egy ponton nem volt tiszta a regény, legalábbis nem tudtam megemészteni a dolgokat. Erről később írok még. Szóval Mihie logikája nagyon érdekes és jó is, szerettem olvasni a beszédeit.

,,Az irodalomnak, a könyveknek, a szavaknak akkora erejük van, hogy embert is képesek ölni. Nem tartod hihetetlenül nagy dolognak?"

A többi szereplő igazából elhanyagolható szerintem, nagyon kevésszer tűnnek fel (általában mindenki egyszer) és nem nagyon ismerjük meg őket.

A szerkesztésére jellemező a normál szövegbe ágyazott etml kódok. A nagy fejezetek is ezekkel kezdődnek. Egy kicsit gondban voltam a regény elején figyelni kellett, hiszen egy visszaemlékezéssel kezdődött, utána napjaink regénybeli Szaharája jött, majd Tokióban folytattuk tovább. Egy kicsit hiányoltam a környezet leírását, nagyon minimális volt. Akár Bagdadnál, akár Tokiónál, bár ezt nem veszem hibának, csak ilyen hangulatom volt.
A stílus szempontjából a kettősségre tudok rávilágítani. Tehát van egyszer a gördülékenység, amikor csak peregtek a lapok az ujjaim között, utána pedig jött egy tudományos rész, ami miatt lassult tempó és igyekeztem felfogni, hogy miről is van szó. Nem nehéz követni mondjuk, de azért lassítani kell az olvasási gyorsaságon.

A tudomány szempontjából ugye az a jó sci-fi, ami el tudja hitetni az olvasóval, hogy ez bekövetkezhet, ez egy lehetséges jövőkép. Itt az elején csak ámultam és bámultam, teljes mértékben sikerült lenyűgözni engem ezzel a technológiával és a világképpel, mint egy rock koncerten, legyőzött a hangzás. De a vége felé, kissé furcsának érzem ezt a másféle tudat dolgot (direkt fogalmazok ilyen ködösen a spoilerek miatt), szóval ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt már nem tudom elhinni főleg a *SPOILER* tudat nélküliséget *SPOILER VÉGE*. Egy kicsit sajnálom, hogy nem lett ez jobban kifejtve és egy nagyon tömény esszenciát kapunk minden egyes tudományos résznél. Kicsit jobban megmagyarázta volna, én bármit elhittem volna Itó-szannak, mert nagyon jól ír. Azokat a díjakat (japán SF nagydíj, Szeiun-díj) méltán adták neki, sajnálom, hogy nem élte meg őket.
Én a ,,mindenek felett a lélek" irányelvet követtem volna...

Szóval jobb lett volna, ha egy kicsit hosszabb a regény, de így is jónak érzem. A fenti hiányosságok sem problémák, mert ez csak azt mutatja, hogy olvastam volna még.

Jajj igen, reakcióm a végén: Hú baz' meg!
<anger>
<silence>
<confusion> (jó ez az etml nyelv)

Összesítés: 4,5/5 pont (mert nem volt hosszabb)

Kedvenc szereplő: talán egy kicsit Miach
Utált: -

Kedvenc rész: etml kódok
Utált: -


,,Ha egy gyerek felnő, adathalmazzá válik. 
Ha egy felnőtt meghal, cseppfolyóssá válik."



Angol cím: Harmony (japán: ハーモニー)
Eredeti megjelenés: 2008

Kiadja: Ad Astra, 2012
Fordította: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs
Oldalszám: 308 oldal





Köszönöm, hogy elolvastad!
Forrás: 
http://moly.hu/karcok/183606

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -