Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for 2012

2012


Hű, hát ez az év nagyon sok mindent tartogatott, főleg rosszat de ebbe inkább nem megyek bele. Várni kell mit hoz a holnap és reménykedni.

Az első ilyen posztom lesz ez az összesítő bejegyzés és egy kicsit megilletődötten ülök a gép előtt, hogy most vajon miről is fogok írni? Természetesen a válasz az lenne hogy könyvekről. Róluk is.

Nagyon hálás vagyok a kiadóknak, valahogy miattuk visszakaptam valamit amit korábban elvesztettem. A fenébe, nem érzelgős akarok lenni. Innentől már csak vidámság lesz.
Szóval köszönök mindent!

A jövő tervei között szerepel a minél több rovat képe is, tehát legalább 3 új rovat fog indulni, marad a Hónap borítója is és megpróbálom nem bukni Lobo várólistacsökkentését megint.

Bár azt hittem a Ready player one c. könyvvel is végzek majd, sajnos nem sikerült, ez már januári teendő lesz. Ez eddig nagyon kusza. :)

Szóval egy kis összesítés következik:

2012 legjobb könyve:


Mindenféle szempontot nézve, Alice Hoffman Galambok őrizői c. könyve. Pálfordulás is volt (a bejegyzésben kiderül, hogy miért is és a legkellemesebb csalódást ő okozta a 2012-es évben. Emellett szórakoztató, iszonyúan jól megírt regény, rengeteg jó karakterrel és lenyűgöző történettel. Imádtam.






2012 legrosszabb könyve:

Mert hát sajnos ilyen kategória is van és ezt kiérdemelte: Jenna Black Káprázat című könyve. Azóta nem olvastam (előtte sem nagyon, esetleg Fejős Éva Holtodiglan c. könyve kaphatja még meg ezt a díjat, de ez a regény
rosszabb mint a magyar írónő rövidke (44 oldal kb!) regénykéje) ilyen agypusztító művet! Szörnyű! Eszembe jutott hogy mennyit szenvedtem ezzel a sületlenséggel... hát nem keveset!




2012 legjobb karaktere:


Kira a Dan Wells: Partials - Részben ember című könyvből.
Tetszik, hogy az író tud írni és főleg hogy egy okos, talpraesett lányt kaptunk főszereplőnek. Nagyon nagy élmény volt a Káprázathoz hasonló könyvek után! (Azért a két könyv között olvastam nagyon jó könyveket is, csak a rossz emlékek most is itt kísértenek.)






2012 legrosszabb karaktere:
Ellen Schreiber könyvének, a Vámpírcsókoknak a főszereplője akit az elvesztett teniszütőjével csaptam volna agyon mert hisztis, buta, lekezelő és tizenhat évesen kiakad mert dolgoznia kell egy normális helyen és azzal kikötéssel hogy nem lehet gót cuccokban. Jajj és azért kell ezt csinálnia szegénykének (gúnyolódtam) mert hogy elvesztette az apja teniszütőjét és ezért még neki áll feljebb. A könyv felejthetőségét jól példázza, hogy már a nevére sem emlékszem... (csaltam, megnéztem molyon: Raven)




2012 legjobb borítója:
Hűűű terepen vagyunk, jövőre lesz majd angol kategória is külön csak most még a magyarok közül fogok választani.
Jajj annyi jó borítós könyvet olvastam, nagyon nehéz dönteni! Ott A kör és a </Harmónia>, nagyon tetszik még a Galambok őrizői is, de a fő kedvenc a Partials - Részben ember újra. A dombornyomás igazán eredeti és az egész kompozíció lenyűgöző. Ez egy tipikusan olyan könyv, aminél a borító megfog, a cselekmény megtart. A második helyre viszont a Vérbe öltözött Anna lépett. Tetszik ez a borzongatós hangulat és nagyon jó a kontraszt az alapvetően szürkés alap és a vörös között.


2012 legrosszabb borítója:
Igazából ide is két borítót tudok hozni, ezek pedig a Vámpírcsókok és Adornetto Lázadója. Az első magáért beszél, szerintem.
A másodikkal pedig az a baj, hogy hamarabb ismertem az angol kiadás fedőlapját, mint a magyarét és a magyar nagyon nagyon rossz lett. Alapból is, de ezzel a tudattal pedig főleg így van. A lány a borítón nem hasonlít egy angyalra, inkább egy útszélire, de mindegy.

2012 legnagyobb csalódása:
Alexandra Adornetto Lázadó című könyve. Bugyuta az egész, hasonlít az Alkonyatra és az angyalkép sem feltétlen jó. Jobbat vártam.

2012 pozitív csalódása:
Alice Hoffman Galambok őrizői és Dan Wells Részben ember c. könyvek. Ehhez nem írok kommentárt.

2012 legjobb világkidolgozása:


Raana Raas írónőtől a Csodaidők sorozat 2. része, a Kiszakadtak. A második helyen Itó Projekt: </Harmónia> c. könyve foglal helyet. Mindkét könyv mestermű.





Mára ennyit szántam igazából.

Kívánok mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! És minden álmotok váljon valóra!

BÚÉK!


(Forrás: http://nefis.deviantart.com/art/New-year-s-wishes-73290981
http://inma.deviantart.com/art/Happy-New-Year-107951340)

Köszönöm, hogy elolvastad!

Enclave - Menedék

Fülszöveg:
A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

Első találkozásunk az angol verzióval a molyon történt, ahol bejelöltem várólistára hogy szeretném olvasni. A Fumax kiadó pedig nagyon gyors volt és kiadta mielőtt elkezdhettem volna a másik nyelvű verziót.

Igazából most erősen gondolkodom hogy hány pontot adjak, már egy napja ezen rágódom de még mindig nem jutottam előrébb. Hátha megírom a posztot és világos lesz hogy hány csillag illeti meg ezt a könyvet részemről.

Szóval az alap történet a fenti fülszövegben is megtalálható, hűen a könyvben leírtakhoz (volt már olyan könyvem, amire nem volt igaz a fenti kijelentés!). A könyv során kiderül hogy az emberiség a metróalagutakba szorult vissza és küzd a korcsoknak nevezett, zombiszerű lényekkel az életben maradásért. Nagy szerencséjük hogy ezek buták és csak a felfalható dolgokon jár az eszük... vagy mégsem?

A társadalom három részből áll: nemzőkből, vadászokból és építőkből. Ezeket sebhelyekkel jelölik, amikor kiderül melyik kasztba osztanak be.

,,Hat sebhely bizonyította, hogy érdemes vagyok a vadásznői címre. Mások kevesebbet kaptak; az építőknek három járt. A nemzőknek csak egy jutott. Emberemlékezet óta a karon díszelgő hegek száma mutatta, milyen szerepet tölt be a társadalomban az adott személy."

Egy kissé érzem itt a nemzők iránti lenézést, bár a főszereplő, Pikk viselkedésében is meg lehetett ezt figyelni az elején annak ellenére hogy az egyik legjobb barátja nemző. Nem tudom, szerintem olyan butuskának vannak beállítva és ez annyira nem jó szóval az értékrendembe nem fér be, de a világba igen.

Angol eredeti
A világkidolgozás szempontjából meg kell említeni, hogy nagyon nehezen derülnek ki a dolgok és ez volt az egyik ami nem tetszett a regényben. Az hogy mi történt az emberiséggel, csak a legvégén derül ki a szerzői jegyzetben és ez sajnos nagyon rossz pont. Általában a disztópiákban az első részben kiderül hogy miért ilyen a világ és miért nem olyan és ez itt hiányzott. Gondolom, hogy ha a szerző belevette ezt az információt ebbe a kis részbe akkor a másodikban sem nagyon fog erről több kiderülni de ha mégsem lesz igazam akkor azt megírom az ahhoz kapcsolódó bejegyzésben. Remélem most én tévedek!
Szóval nincs meg ez az információ beleszövés ami például a Trónbitorlókban igencsak okosan lett megoldva.

A másik dolog amiért pontot vonok, az Pikk karaktere. Sajnos nem tudtam azonosulni vele, az elején unszimpatikus volt amiért olyan megjegyzéseket tett a legjobb barátjára és utána a történtek hatására semlegesig vitte.

Ennyit a rossz dolgokról. A könyv erősségének tartom a hangulatát. Egyszerűen lenyűgöző milyen borzongató volt a regény, utoljára ilyet Cormac McCarthy Az út (http://moly.hu/konyvek/cormac-mccarthy-az-ut) c. könyvénél éreztem. Szóval ez egy nagyon nagy erősség.

A másik dolog ami nagyon tetszett az az volt, hogy reálisan kezelte Pikk új dolgokhoz való hozzáállását, aki szinte mindenre rácsodálkozik és élvezet volt olvasni ezeket a részeket.

,,Ahogy haladtunk, végig a földet néztem. Nem törődtem a karom lüktetésével és a sötét égbolt súlyával. Néha gyors pillantást vetettem felfelé, nyomasztó méretére. Fakó mesélt a fenti fénypontokról; nem tudta megmondani, hogy egész pontosan micsodák. Én úgy képzeltem, hogy egy messzeségben épült város fáklyái lehetnek. Egy madár tudna csak eljutni oda, ezért az odafent élő emberek talán repülni is képesek. Halvány és gyönyörű testüket csontszínű tollakkal borított szárnyak emelik a magasba, hajuk pedig fényesen ragyog. "

A szerkezete átlagos, tehát a két fő részen belül fejezetek vannak. Rövid könyv és könnyű olvasni.

Az a jó, hogy akciódús. Bár a regény eleje és a vége felé van több ebből, a közepén nagyon kevésszer történik kulcsfontosságú cselekményelem. Egy utazásról szól a regény (illetve kettőről, ha pontos akarok lenni) a többi annyira nem lényeg. Ami van történés, pedig kárpótol a kissé nyugodtabb jelenetek miatt.

Nagyon jó volt olvasni, tetszett hogy sikerült kikapcsolnia, szóval tökéletes szórakoztató disztópia regény.

Korábban említettem, hogy Pikk nem lett kedvencem, viszont Fakóért (is) megérte elolvasni a művet. Nekem ő a kedvencem. :)
*SPOILER* (jelöld ki hogy el tudd olvasni)
Az a rész.  A lázvirágos platós jelenet volt a kedvencem az egész könyvből, nem tudom honnan jött most ez a romantikus énem.
*SPOILER VÉGE*

A többiekkel kapcsolatban igazából azt várom a második részben, hogy egy kicsit árnyaltabbak legyenek a karakterek. Most megvannak úgymond a személyiségek ,,kategóriái" ( pl. vadásznő, nemző) szeretném hogy ha ez egy nem lenne sarkosítva és keverednének a jellemzők. Egyelőre csak Tegan ilyen, Pikkben pedig megvan ez a vonal. Remélem más helyzetben, mivel már teljesen más a helyzet mint az első részben, megváltoznak az emberek is. Nem azt írom, hogy Fakóban nincs ilyen, vagy Kószában de azért ezt a vonalat is lehetne erősíteni.

,,Többféleképpen lehet valaki erős, most már tudtam. Az erő nem mindig a késből vagy harci vágyból származik. Néha a kitartásból, amelynek kútja mély és néma. Néha a könyörületből és megbocsátásból fakad."

A magyar kiadás nagyon szép lett, itt is dombornyomott a borító és egy kicsit furcsa a visszatükröződő felület, elsőre nem vettem észre a kezet jobbra lent. Puha a kötés és tartós is.

A külföldi borító fentebb látható (az angol), a németek pedig mindig külön utakon járnak, az ő borítójuk is itt van (balra). Szerintem jobb az eredeti.

Egy másik borítóról is írni kell, ami az eredeti lett volna. Itt a forrás:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=399005590178435&set=pb.147458935333103.-2207520000.1356882233&type=3&theater
Ezen a linken meg lehet találni az elképzelt borítót és egy kis információt, amit a kiadó tett közzé a könyvről.

Második rész angol borítója
A következő rész címe egy kissé spoileres, előreutal hogy hol lesznek hőseink. Bár az első rész végéből ez következik... Előkészületben van, a címe Helyőrség lesz.

A goodreads szerint (http://www.goodreads.com/series/53296-razorland) a harmadik rész, A horda (nem hivatalos) címmel 2013. októberében fog megjelenni. Ránézésre hozni fogja azt a borzongást amit az elsőtől kaptam. Alig várom!

Összesítés:
A hiányosságok miatt alapból négyet akartam adni, de mivel belegondoltam hogy ez a trilógia kezdő része és a második sokkal jobb lehet, ezért megszavazom neki a bizalmat és 4.5 pontot kap, de nagyon magasra került a léc!
Tehát: 4.5/5

Kedvenc rész: a spoilernél megtalálhatjátok
Kedvenc szereplő: Fakó

Nem kedvelt rész: -
Nem kedvelt szereplő: Pikk az elején



Eredeti cím: Enclave
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Fumax kiadó
Fordította: Benes Attila
Oldalszám: 274 oldal




Köszönöm, hogy elolvastad! 

A hónap borítója

Mert már ilyen is régen volt.
Most a mangás énem tört elő és téged választalak Pi... őt választom:
Cassandra Clare és HyeKyung Baek közös könyvét, a Clockwork Angelt.


Bár első pillantásra szebbnek tűnik és belelapozva is inkább csak kifogásaim vannak, azért még kap egy esélyt. (Előtört a kritikus énem, a mangáknál mindig szigorúbb vagyok.)

Trónbitorlók

Fülszöveg:

Végeztek a királlyal. Kerestek két bűnbakot. Rosszul választottak.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…

A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált.

Az olvasási vágy a fülszöveg elolvasása után jött, olyan Trónok harca hangulatom lett tőle, bár kijelenthetem (most hogy elolvastam a könyvet) semmiféle hasonlóság nincs a fentebb említett regénnyel csak a műfaja ugyanaz maximum. Szóval szerettem volna elolvasni, érdekes ez a tolvajos szemszög és a királygyilkosság is. Mindig is szerettem az ilyen történeteket.

Mostanában nehezen olvasok fantasyt, a Trónok harcát sem sikerült még befejeznem, igazából a fantasykból az urban fantasyt szeretem most nagyon (jó ez most nem tartozik ide) szóval egy kicsit nehéz volt olvasni az elejét, de teljes mértékben megérte.

Az alap a fülszövegben olvasható, szerintem jól megfogalmazott ajánló (én is emiatt szerettem volna elolvasni) és egyszerűen felesleges újra leírnom, mert tökéletesen tükrözi a történéseket.

A világkidolgozás szempontjából igazából az író minimális információkat villantott fel, szóval volt szó elfekről akikből kétféle van: a vadelf és a ,,lusta" elf, vannak goblinok és egy varázsló Ezrahaddon (kicsit arabos a neve). Ezt egy picit hiányoltam, szóval ha már megemlíti akkor egy kicsit várnám, hogy találkozzunk is velük. Jó elfekkel találkoztak, a varázslóval is, de egy kicsit több esemény is lehetne velük kapcsolatban. Remélem a következő részekben egy kicsit kiszélesedik a világ és sokkal több lénnyel fogunk találkozni. Ha már fantasy, akkor legyen színes a világ.

,,- Novronról azt tartják, hogy Maribor fia, akit történelmünk legsötétebb óráján küldött el nekünk. Valójában hat igazi isten létezik. Erebosz, minden isteneknek atyja, aki egyben Elan világának is megalkotója. Három fiút és egy lányt nemzett. A legidősebb fia, Ferrol lett a mágia mestere és az elfek teremtője. Második fia, Dróm mesterember volt, aki a törpöket formálta meg. A legfiatalabb közülük Maribor, és természetesen ő teremtette az embert. Erebosz lánya, Muriel pedig az állatokat, a madarakat és a tengerben élő halakat teremtette."

Meg kell említeni a mitológiai részt, ami az egyik kedvencem volt. Nagyon nagyon szeretem ezt a magyarázatot, csak egy kicsit kevés az információ megint. Kár hogy 6 fő isten van, kicsit hiányolom a görögök gazdag mitológiai világát, bár nagyon hasonlít a történetükre a könyvben lévő. (Vérfertőzés, az apát legyőzik...)

,,Myron vállat vont.
- Minden elolvasott könyvre emlékszem.
- És minden könyvet elolvasott az itteni könyvtárban?
Myron feje biccentésével jelezte, hogy igen.
- Rengeteg szabadidőm volt rá.
- Összesen hányat?
- Háromszáznyolcvankét könyvet, ötszáznegyvenkét tekercset és ezerkétszáztizenhárom külön be nem kötött pergamenlapot.
- És mindegyikre emlékszik? 
Myron megint bólintott."

Nagyon kényelmes megoldást választott az író, amiért pluszpontot adok neki, méghozzá Myron karakterére gondolok. Ő a két lábon járó lexikon, könyvtáros volt és minden könyvet elolvasott ami a kezében megfordult és kívülről tudja is őket (a Fahrenheit 451-ben találkoztam utoljára ezzel a gondolattal) és ő mondja el lényegében a fenti mitológiai kis részt. Okos gondolat hogy beszélteti a karaktert és nem az író beszél hozzánk de emiatt is hiányoltam hogy az író közvetlenül szóljon hozzánk, bekezdésekben és nem párbeszédben. A vége felé meg is jelent ez a vonás, amiért ez nem számít hibának. Ugyanúgy a herceg, Alrik is ,,beszélő" karakter volt néha, de inkább a politikai témában.

A szerkezet egy kissé fura, mert az első rész elkülönül a többitől. Szóval az elején egy kis részt kapunk főhőseink életéből, mikor útonállók ütnének rajtuk. A fejezet másik részében pedig mások a szereplők, de később kiderül hogy ők is a Riyria áldozatai voltak. Ezeknek az eseményeknek később lesz értelmük. Amúgy talán egy kicsit olyan ,,rázódjunk bele a világba" szóval hangulatteremtő a kezdet ami jó volt.

Érdekesség: A barátom játszott a Witcher 2-vel és pont amikor a könyvben törpés (tényleg, törp is van benne!) jelenet volt, akkor ő is ,,szidta" a törpöket, mert meggyűlt velük a baja. Micsoda véletlen!

A karakterek szempontjából nagyon kedveltem a párost, Hadriant és Royce-t, méghozzá a néhol előbukkanó cinikusságukat. Mind egymással, mind másokkal szemben...

Lehet spoileres idézet:
,,Alrik morcosan nézett fel a tolvajra.
- Azt még hadd tegyem hozzá az igazság kedvéért, hogy királyi testőrnek nem valami jók.
- Ez az első napom - felelte szárazon Royce.
- És máris egy olyan börtönben estem csapdába, ahol nem múlik az idő. Reszketve gondolok rá, mi lenne, ha már egy egész hete ezt csinálná."

Alrik is gúnyolódik néha és a fenti idézetben is ő volt cinikus:
,,- Ezek szerint mégis csapda volt - szögezte le Alrik. Royce-hoz fordult. - Legmélyebb elnézésem, hogy kételkedni mertem jogos üldöztetési mániájában."

Hadrian karaktere árnyaltabb. Szóval benne jobban megvan az hogy jót tegyen a tolvajokra jellemző kapzsiság mellett, ő jobban kapható a jó tettekre amik néha balul sülnek el. Jobban megismerjük, mint Royce-t aki titokzatos marad akárcsak a tolvajok.

Kedveltem Ezrahaddont is, csak olyan furcsa hogy csak így kisétált a képből. Remélem még megjelenik!

Az író most jobban ráfókuszált az akcióra. Remélem a második részben többet tudunk meg a szereplőkről, bár a párosról biztosan mert róluk szól a sorozat.

A cselekményességnél a fentiből következik, hogy akció akció hátán volt és tényleg így van. A regény nagyon izgalmas és élvezet olvasni. Egyáltalán nem bonyolult és kellemes kikapcsolódást nyújt. Itt is kellemesen volt vegyítve a háttérinformáció és a cselekményesség leírása is, nem lassult le egyszer sem a regény.

A magyar kiadás nagyon igényes lett, tetszik a dombornyomott borító és azért tartós a puha kötés is. Kis képek formájában beraktam más országok kiadásait is. Az angol (itt balra) annyira nem illik a történethez, a másik sokkal jobb (kicsit fentebb). Viszont a magyar a pecséttel sem rossz.

A sorozat többi része már megjelent külföldön, az utolsó (a hatodik) idén januárban látott napvilágot. A második rész magyarul elvileg 2013 tavaszára várható. (A sorozat részei: http://www.goodreads.com/series/46127-the-riyria-revelations-original-versions)

Összesítés: 4,5/5 pont A fenti hibák miatt csak ennyit tudok adni és megszavazom a bizalmat a második résznek. Van ebben potenciál! Emellett nagyon jó volt olvasni, teljesen kikapcsolt és mostanában nagyon ritka ez, de le tudott foglalni.

Kedvenc rész: a mitológiás részek
Kedvenc szereplő: Hadrian

Nem kedvelt rész: -
Nem kedvelt szereplő: -



Eredeti cím: The Crown Conspiracy
Eredeti megjelenés: 2008

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Fumax kiadó
Fordította: Makai Péter Kristóf
Oldalszám: 342 oldal




Köszönöm, hogy elolvastad!

Partials - Részben ember


Fülszöveg:

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Amikor jó könyvet olvasok, olyan nehéz hosszú bejegyzést írni, itt is ez lesz a helyzet szerintem. Elöljáróban annyit tudok írni, hogy kellemes csalódás volt a regény.

Első találkozásunk szokás szerint a molyon történt, az angol kiadás borítóját láttam meg ami ugyanaz mint a magyaré és várólistára raktam. Mivel úgy gondoltam, hogy YA nem lehet annyira nagyszám. Mikor a Fumax kiadta pedig fellelkesültem, hogy húú de jó! Kiadták! És így jutottunk el napjainkig, amikor írom a bejegyzést. (Fáradt vagyok, bocsánat az esetleges hibákért!)

,,- Minden életnek más célja van, és egyesek könnyebben megtalálják az életcéljukat, mint mások. - Kira felé fordult, és kezében egy koriandergallyacskával határozottan gesztikulált. - A legfontosabb, amit tudnod kell, hogy bármi legyen is az életed célja, nem ez az egyetlen választás előtted.
- Tessék?
- Akármiért legyél is itt a földön, akármiért is legyen bármelyikünk itt a földön, nem kényszerít minket a sors. Nem vagyunk bezárva. Te magad hozhatod meg a döntéseidet, Kira, és sose hagyd hogy ezt bárki is elvegye tőled."

A csalódásról kell még írnom, úgy általában véve. Eddig nagyon sok (szerintem sok) YA könyvet olvastam magyarul és sajnos a felhozatal nem annyira színvonalas. Egy kezemen megtudom számolni az olyan sorozatokat (még mindig YA-on belül) amire azt mondanám hogy érdemes volt kiadni, szóval már nem hittem el hogy van tökéletes vagy ahhoz közeli Young Adult. Akkor jött a Fumax kiadó és szépen áthúzta az eddigi ,,előítéleteimet" és megmutatta hogy igenis van igényes YA és nem csak egy "futószalagos" regények léteznek ebben a kategóriában, amiért külön gratulálok nekik: 1. hogy visszaadták a műfajba vetett hitemet 2. nagyon jó könyvet adtak ki! Dan Wells igenis tud írni!

Az alaptörténet nagyon jól van leírva a fülszövegben, erre most nem nagyon térnék ki, de a lényeg tényleg az, hogy az emberiség egy maréknyi csoportja küzd az életben maradásért Long Islanden. Megpróbálják megtalálni az RM ellenszerét, fenntartani a rendet és a látszólagos egységességet.
Az RM egy olyan vírus, amit a Részlegesek vetettek be még anno mikor kipusztult az emberiség 90%-a. Amúgy a Részlegeseket az emberek teremtették, szóval van nézeteltérés bőven.
Tetszik ez az alap. Maga a történet nem nyomasztó, viszont pl. a Szenátus viselkedése, némely megnyilvánulása miatt kellemetlenül éreztem magam és volt még pár ilyen rész. Wells nagyon jól kitalálta.

,,- Szükségem van egy vérmintára tőled - mondta Kira.
Marcus felhúzta a szemöldökét.
- Nem tudtam, hogy a kapcsolatunk már eljutott erre a szintre."

A szerkezete hagyományos, egy szemszögből látjuk a dolgokat méghozzá Kira gondolatait ismerjük meg  E/3-ban. A vége kellemes függővég, nem olyan nyomasztóan ,,most azonnal akarom a második részt" mert tudok aludni mellette, de azért bennem van egy nagy kérdőjel, hogy vajon mi lesz a második részben... Amúgy a vége... nem hiszem el hogy ezt kellett tennie.
A stílus nagyon gördülékeny, könnyű volt olvasni.

Szóval a háttérrel kapcsolatban meg kell említeni a virológia részét bár nem vagyok biológus nem volt sok és nagyon érthető volt a magyarázat, nagyon tetszett ez a rész.
Különösen tetszett a feszült társadalmi helyzet, a polgárháború csak egy hajszálon függ és a kormányzat megpróbálja megtartani a ,,békét", az egységességet de egy csöppet diktatórikus eszközökkel. Gondolok itt a Remény törvényre például. A nagy számok törvénye alapján ,,tenyészállatokként" kezelik a nőket és  a 18 évesen el kell menniük szülni. Hátha egyszer sikerül egy immúnis gyermeknek életet adni.
A Remény törvénnyel szerintem túllőttek a célon, durva egyáltalán már az is hogy bevezették.

Egy pestisbébi, Kira pedig az életét adná a gyógymódért, mindenre képes hogy az emberiség megmeneküljön. Bátor és elszánt. De erről később a karaktereknél. Ennyi a háttér és lényegében Kira személye mozdítja előre a történetet, kicsit olyan a szerepe mint Katnissnak a Futótúzben. Ő a láng és hatalmas tüzet tud kilobbantani egyetlen szikrával.

A kezdet is ütős, éppen egy szülésnél vagyunk, ahol az író megmutatja nekünk milyen komoly a dolog a vírussal és az utána lévő szöveget, a világkidolgozást ezzel teszi hitelessé, hiszen megmutatja nekünk hogy igenis hozzá mer nyúlni a szereplőihez.

- Haru még nem tudja, hogy elkereszteltem. És nem, én nem gyűlölöm a Részlegest. - Kira úgy látta, mintha Madison megvonná a vállát a sötétben. - Akármit is tettek a Részlegesek, tizenegy évvel ezelőtt történt. Ha ilyen sokáig tartanék haragot valakivel, ugyanolyan halott lennék, mint azok, akik távoztak közülünk. Nem akarok egy halott emberekkel teli világban élni."

A karakterek szempontjából nagyon szerettem ezt a regényt. Fő kedvenc Jayden volt, bár a lányok közül Kirát szerettem nagyon. Az a jó, hogy a könyv E/3, de megismerjük a többi szereplőt is nemcsak Kirát. Marcus néhány poénját és beszólását szerettem és a könyv feléig utáltam szegényt. Szerencsére észhez tért.
Haru az elején közömbös volt, de utána megutáltam. Gyáva féreg.
Samm nem annyira lett kedvenc, nem ismertem meg jobban. Remélem a második rész kárpótolni fog.
Jaydent nagyon szerettem, ő volt a fő kedvenc.

,,- Nos, hát akkor azt hiszem, köszönettel tartozunk, amiért nem lőtt le senkit - mondta Marcus. -Az én hozzájárulásom abban merült ki, hogy ne vizeljem össze magamat. Ráértek később megköszönni."

Pozitívum az egészből hogy a világkidolgozás nagyon jó. Kaptunk egy normális főhőst, aki használja az eszét, nem nyavalyog és teljes mértékben emberi vonásokkal rendelkezik. *SPOILER* Már amennyire az lehet. Ezzel kapcsolatban: ha részleges, akkor az embereknél sosem volt orvosi vizsgálat? Egyáltalán nem mutatták ki? Vérvizsgálat sem volt? Ennyi probléma jutott eszembe ezzel a fordulattal kapcsolatban. *SPOILER VÉGE* (Kihúzás eltűntetése: jelöld ki a szöveget.)
A világkidolgozás hihető, megállja a helyét!

Nem annyira tömör a cselekményesség, ami nagyon jót tett a könyvnek. Megfelelő arányban van a világkidolgozás, a háttérinformáció és maga az izgalom. A könyv közepénél egy kicsit lassul a tempó, Kira megpróbálja kinyomozni az RM titkát és egyéb orvosi vizsgálatok kerülnek előtérbe, előtte és utána pedig jellemző a versenyfutás az idővel de sosem lesz egyikből sem túl sok vagy éppen túl kevés.

A könyv félig kiszámítható. A vége nem lepett meg, bár jó disztópiához híven keserédes befejezést kaptunk, nem fogok spoilerezni pedig azért tudnék panaszkodni az írónak!
*SPOILER* Na jó mégis leírom, célozgatással.
A szereplő halála meglepett, viszont az nem hogy Kira megtalálta az RM ellenszerét. Olyan nagy hévvel kereste, hogy ez biztos volt. 
*SPOILER VÉGE*

A kiadás nekem nagyon tetszik, nagyon tetszik a dombornyomásos borító. Alapból tetszett az angol, de ezzel az újítással sokkal szebb és jobb lett. Puha a könyv, bár úgy látom hogy nagyon masszív darab, nem fog ok nélkül hullani belőle semmi.

A borító maradt, nagyon tetszik még mindig. Van itt oldalt egy német kiadású borító, na az szerintem nem jó, sokkal jobb a magyar.

A goodreads szerint a következő rész 2013 februárjában fog kijönni, Fragments címmel. Remélem a magyar kiadás gyorsan követi majd a megjelenést. Húúú már alig várom, remélem sikerül megtartani a borítót!

Hozzá tartozik még egy kis rész (http://www.goodreads.com/book/show/13645264-isolation) Elszigetelve (nem hivatalos) címmel, a 0.5-ös részként feltüntetve, egy 75 oldalas kis novella, egy elfeledett történet a Részlegesek és emberek háborújából.

Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Nem vagyok sorozatgyilkos (http://moly.hu/konyvek/dan-wells-nem-vagyok-sorozatgyilkos) milyen lehet.


Összesítés:
5/5 pont Nem találtam benne hibát, izgalmas volt, ld. fentebbi vélemény. :)

Kedvenc rész: az egész :)
Kedvenc szerplő: Jayden, Kira

Nem kedvelt rész: -
Nem kedvelt szereplő: Haru



Eredeti cím: Partials
Eredeti megjelenés: 2012

Magyar megjelenés: 2012 (nagyon gyors volt a kiadó)
Kiadja: Fumax kiadó
Fordította: Bayer Antal
Oldalszám: 456 oldal




Köszönöm, hogy elolvastad!

Zaj

Először: elnézést kérek, hogy nem tudok gyorsabban haladni a dolgaimmal, rengeteget kell tanulnom a zh időszakomra. Igyekszem mindent pótolni, de az egyetemen Karácsonyig nincs megállás. Utána szénszünet...

Szóval fülszöveg:
,,Ez az elolvasása után még sokáig bennünk kísértő debütálás egy briliáns hangú új író tollából garantáltan legalább annyira magával ragadó, mint amennyire vitákat kiváltó mű, egy sokkoló tabló és helyzetelemzés az amerikai civilizáció küszöbön álló összeomlásáról – és arról, hogy mi következik azután. 
Az analógról digitálisra váltó televíziózás utóhatásaként felbukkanó, Sávhasználat néven ismert anarchikus mozgalom kisajátítja és önös céljaira fordítja a kihasználatlan rövidhullámú sávokat. A csatornák közötti statikus háttérzajba rövidesen baljós és ijesztő figyelmeztetések vegyülnek a civilizációnk küszöbön álló gazdasági, politikai és társadalmi összeomlásáról – és hidegvérű leckék arról, hogyan éljük túl a bukást, és hogyan boldoguljunk a kíméletlen új rendszerben, amely idővel elkerülhetetlenül feltámad a régi hamvaiból. 
Hiram és Levi fiatalemberek, egykori cserkészvezetők, és számtalan szerepjáték kampány veterán harcosai. Az egyetemi kampuszok, bevásárlóközpontok és zárt közösségek véráztatta harcmezőit járva egyszeriben azon kapják magukat, hogy új személyiséget öltve, és új ideológiákkal felszerelkezve egykori diákok, hackerek, és a társadalomba nehezen beilleszkedő egyéb elemek szedett-vedett csapatát vezetik, hogy eljussanak egy Amaranth nevű, már-már mitikus helyre, az új Ígéret Földjére, ahol egy törékeny jövő várja, hogy megszülessen általuk."

Ez a regény elgondolkodtató. Inkább elemzés lesz (lehet) mint a szokásos kritikai bejegyzés.

Hajjajj, a fülszöveg nagyon jó és nagyon mást vártam mint amit kaptam. A kezdete in medias res, bele egyből a cselekménybe és sajnos nekem ez kusza és kicsit érthetetlen volt. Viszont a regény végére tisztább lesz a kép. Ezt inkább annak kell venni, hogy illik a regény szövegéhez, szóval ezzel nincs baj de egy felkészületlen olvasót kicsit mellbe vágja hogy az elején nem ért semmit. (Többek között ezért hagytam abba a Zsivágó doktort...) Szóval az eleje ütős. Ha újra olvasnám már többet értenék belőle, de valahogy direkt nem olvasom most újra. Majd később.

Nem mindig egyértelmű ki beszél, keveset tudunk a karakterek kinézetéről. Kicsit ködösen fogalmaz. Ez kell a regényhez, de szerintem egy kicsit eltúlozta. Lehet hogy a kortárs regényekhez tökéletesen illik, de az élvezhetőséget nagyon rontja.
Kissé diszharmóniás volt a regény, az író nyugtalanságot kiváltó eszközöket használt. Ez azért jó, mert ezzel képes hatni az olvasóra...

A cselekmény egy utazás lényegében, tartanak a regénybeli Édenkert felé ahol teremthetnek majd egy utópisztikus államot. Ez azért ,,szép", mert terrorral akarnak tökéletes kormányzási rendszert teremteni, a békét megadni. Erre volt már példa a történelemben is... Szóval kissé paradox helyzet. Ez tetszett, mármint ennek a képe a regényben és a rögös út az Éden felé. Mármint... na jó, ebből már nem jövök ki jól. Szóval azért tetszett a regény, na.

Ha már Édenkert, akkor meg kell említeni azt hogy látszik hogy az író jártas volt az irodalomban, van egy pár elrejtett utalás (már csak neveknél is). Megjelenik a bibliai párhuzam, a nevek vonatkozásában is és egy kis görög mitológia. Ez is jó elem. Pl. Ruth, aki elhagyta városát és követte anyósát egy új földre, körülbelül itt is ez van, csak egy kicsit másként de a követés megvolt.

A háttér:

,,Miután a tévécsatornák full digitálra váltottak, az emberek elkezdték újra felhasználni - ,,kiaknázni" - az analóg hullámokat. A hullámsáv alsó tartományába eső frekvenciákat, amiket az FCC nem adott el, vagy nem korlátozott a saját Nemzetbiztonsági Hálózata számára. Amik csupán a riadókészültségeseknek voltak fenntartva. A zsaruknak és hasonlóknak."

Akkor miért nem ellenőrizték? Azért ha a rendőrség használja (mondjuk nem a katonaság, erről eszembe jut egy egyetemi történet a katonaság és a kutatók frekvenciahasználatáról de azt inkább nem írom le ide, de jó sztori volt) szóval azt nem kéne ellenőrizni? Ha a rendőrség használta, akkor miért nem vették észre ezt? És miért nem szüntették meg?

Ez a helyzet, a Sávhasználat él és virul és üzeneteket ad le, hogy hogyan éljük túl az Összeomlásnak nevezett eseményt. Mindig Összeomlásként van jelen a regényben és azért nem egyértelmű miről van szó. Ezért kell elolvasni az interjút a végén, ott kiderül hogy amiről szó van az a civilizációnk összeomlása (itt ajánlom Huntington könyvét: http://moly.hu/konyvek/samuel-p-huntington-a-civilizaciok-osszecsapasa-es-a-vilagrend-atalakulasa), bár nem olvastam még Fukuyama művét de ő ír ilyesmiről (http://moly.hu/konyvek/francis-fukuyama-a-tortenelem-vege-es-az-utolso-ember).
Végig arról volt szó, hogy ez válaszreakció az Összeomlásra, én ezt nem így láttam. Egy egyszeri jelre kirohantak és elkezdtek embereket vagdosni. Ez nem válaszreakció, ez egy új világrend kialakítása méghozzá erőszakkal.

De tegyük fel mégis, hogy ez válaszreakció. De akkor mi váltotta ki, hogy összeomlik a gazdaság? Mert nem csak a civilizációval, a társadalommal történik ez... ezért írom hogy a Sávhasználat lelkes követői át lettek ejtve.

Azzal egyetértek hogy ez lehet egyfajta reakció is, mármint az erőszak. Nehéz elfogadni, de nagyon is lehetséges, az emberiség mindig is hajlandó volt ilyen gonoszságokra.
Ha már gyilkolnak, megkerülik a bűntudatot. Új neveket választanak, új identitást, csak hogy ne kelljen visszanézni a régire, ne kelljen szembenézni a tetteikkel. Maszkot öltenek hogy elrejtsék arcukat, nevet változtatnak és mindig azt mondják, hogy: ,,Amit tettél helyes volt!".  De egyszer szembe kell majd nézni velük, örökké nem bújhatnak el.
Morgan esetében is ez volt a helyzet, feltámadt a bűntudata.

Érdekes hogy kevés szó esik az egyházról, erről az oldalról is kíváncsi lettem volna a történetre. Ahogy  egy globális szintű helyzetképre is, ezt nagyon hiányoltam. Máshol nem történt meg ez? Miért nem lett akkor politikai környezetben is ábrázolva? Hova tűnt a többi civilizáció? Nem kellett volna nekik is beavatkozni ebbe az egészbe? Egyfajta térhódítás miatt...
Hiram hitéről volt szó, de kiábrándult belőle. Ez lehet a jelen eseményeinek elindítója is... mert hát miért fontosabb néhány idegen mint a saját családja. Miért nem lehet beszélni a szülőkről? Hogy ne legyen ember, aki szemrehányóan néz rájuk? Ne érezzenek bűntudatot?

,,Egyszer, még tinédzser koromban igyekeztem meggyőzni magam arról, hogy éreztem Istent. Egyedül a szentélyben, miután elkísértem anyut a templomba valami esti imára. Csak bámultam a mennyezetet, és mélyeket lélegeztem, olyan gyorsan, ahogy csak bírtam. Utóbb elmondtam a gömbölyű fejfedőt viselő ifjúsági lelkipásztorunknak, hogy éreztem Őt. Hogy áldott vagyok.
Végül azonban nem volt más, csak a szél és az eső, amint zajt csaptak a sötétségben."

A regényt két egységre lehet bontani, a Könyvre és a tényleges történésre, ezek váltakoznak folyamatosan. Egy kicsit számukra Bibliaszerű a Könyv, annak fordítottja, hiszen a túlélésről ír, szóval hogyan éljenek túl egy Összeomlást mások kárán. Ugyanúgy ahogy a Bibliát is többféleképpen lehet értelmezni, ezt a Könyvet mások írják. Tehát mindenki máshogy gondolkodik, máshogy értelmez.

A vége megrázó, nem számítottam rá. Már csak ezért is érdemes volt elolvasni.

A romantika kicsi volt, elhanyagolható, nem ez a lényeg.

A karakterek helyzetébe nem tudtam beleélni magam. A másik kérdés az, hogy egyáltalán valaki ezt akarja tenni, azért örülök, hogy nem éppen ez az újraelosztás (javaké) van folyamatban és nem kell egy Helyet kijelölni. Hiramot nem kedveltem, de jó a bűntudat nélküli ember jellemének ábrázolása. Maryt jobban bírtam. Kicsit talán az elidegenítés eszközét használta az író, nem tudtam beleélni magam. Gondolom ez direkt volt így.

,,Mert végtére is, a szerelem nem más, mint egyszerűen a forrásokért való versengés, ami azonban végtelenül összetetté, megismerhetetlenné és átláthatatlanná varázsolódik, amikor négyzetre, köbre és minden egyéb érzelmi hatványra emeled - és amire aztán rárakódnak még a szex, a társadalmi elvárások, és a téves emlékek rétegei arról, hogy eredetileg mik is voltak azok az erőforrások, amikért az egészbe az elején belevágtál."

Azt hiszem ennyit tudok hirtelen írni. A többi már csak belemagyarázás lenne remélem eddig sem volt az és nem szeretném erőltetni ezt.

Összesítés: 3/5 pont
Sajnos nekem annyira nem jött be és rengeteg kérdés merült fel, ezért tudok csak ennyit adni rá.

Kedvenc szereplő: Mary
Nem kedvelt: Hiram

Kedvenc rész: -
Nem kedvelt: -



Eredeti cím: Noise
Eredeti megjelenés: 2010

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: Dr. Sámi László
Oldalszám: 224 oldal





Köszönöm, hogy elolvastad! 

Galambok őrizői idézetek

Ahogy ígértem, itt a bejegyzés a szerintem figyelemfelkeltő idézetekkel:

,,A közeli mirtuszbokorra pillantottam, és láttam, hogy a galamb párja ott vár. Elgondolkodtam azon, hogy később, amikor a gerlék délre vándorolnak, az ágon ülő madár egyedül indul-e el, vagy ott marad és gyászol." (56. oldal)


,,Minden törékenynek tűnt. Ami köztünk volt, addig nőtt, míg virággá lett; tűzvirágfa vörös virágává, amely megfesti az ember ujját, és szúrós indává lesz, ha leszedjük." (61. oldal)


,,Azt, hogy gyermekeivel nem törődik, tudomást sem vesz róluk, az emberek olybá veszik, hogy a gyerekekkel van valami baj. Hogyan lehetséges, hogy egy apa megtagadja a fiait, pedig olyan szépek: hajuk aranyszín, szemük sötét, mint anyjuké? Vannak, akik súgva azt terjesztik, hogy a fiúkat valami démon szállta meg, ezért némultak el, de én tudom, hogy szavakra semmi szükség. A galambok tanítottak erre, Lehetséges szavak nélkül beszélni, tudni, mit akar, mire vágyik a másik, bár nincsen más köztünk, csak csend." (179. oldal)


,,Ha nő akár véletlenül is fegyvert érint, azt vízzel és imával is meg kell tisztítani, hogy a nő érintéséből ne maradjon rajta semmi, nehogy elvonja a harcos figyelmét, aki a fegyvert legközelebb kezébe veszi, mert a lánykéz, asszonykéz leghalványabb érintése is kéjvágyat plántálhat a férfiszívbe. Meglehet, ez éppen azt jelenti, hogy ha egy nő jól megtanul bánni a fegyverrel, kiváló harcos lesz, mert figyelme sosem kalandozik el a feladattól." (255. oldal)


,,Azt mondják, az angyalok vigasztalásul jönnek az emberhez. Milyen magányosak lehetnek világuk csendjébe zárva? Ám az ember izzik az angyal-ölelésben; teste lángol; és az ily lények kedvessége átokká válhat." (265. oldal)


,,Wynn a háta mögött vigyorgott, és én visszamosolyogtam rá, mert vannak titkok, amiknek közös tudása közelebb hozza egymáshoz az embereket, ahogy vannak olyan titkok is, amiknek ezzel éppen ellenkező hatásuk van." (341. oldal)


,,Amitől azonban egy asszony veszélyes, az nem mindig olyan látható; és gyakran az a leghalálosabb, amit az emberi szem nem képes észrevenni. Ami rejtve van, az elemésztheti az embert. A démonok sötétben jönnek, amikor az ember legkevésbé számít árulásra, amikor lehunyja szemét." (348. oldal)


,,Olvadj be a környezetedbe, tanított. Ne az legyél, aki vagy, hanem az, ami körülötted van. Kő, árnyék, egyik íjász a sok között. Az egereket azért nem látjuk, mert olyan sokáig bújnak a sötétben, hogy amikor megjelennek a szemünk előtt, árnyéknak tűnnek. Az árnyékot nem a szemmel, hanem az elmével látjuk. Így győzzük meg a körülöttünk levőket, hogy olyannak lássanak minket, amilyennek mi akarjuk mutatni magunkat." (395. oldal)


,,Szerelmesem csak idáig jött; nyilvánvalóvá tette ezzel, hogy én vagyok, aki vétkezik. Minden férfi hajlamos gonosz kísértéseknek engedni; nem lenne férfi, ha nem ébredne benne a vágynak szikrája sem. De a nő, aki hagyja, hogy ilyen megaláztatás érje, súlyosan ítéltetik, mert az ősbűnt ismétli meg azzal, hogy Éva leányaként megszegi Isten törvényét saját élvezetére. Elfogadtam ezt; már bűnös voltam, saját anyám gyilkosa; a vágy semmi sem volt ahhoz a bűnhöz képest, amit elkövettem." (55. oldal)

Galambok őrizői


Nehéz erről a könyvről írni, biztosan nem fogom tudni visszaadni hogy mit adott nekem. Nagyon, nagyon nehéz.

Fülszöveg:
,,Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.

Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.

Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket."

Első találkozásunk a molyon volt, amikor láttam hogy a Maxim kiadó kiadja ezt a könyvet, megfogott a fülszöveg és a borító. Bár egy kicsit féltem tőle, mert az írónőtől olvastam már az Átkozott boszorkák című könyvet, ami nagy csalódás volt a film után. Lehet hogy akkor az volt a baj, hogy a filmet szerettem volna leírva látni...
A mostani esetben semmilyen elvárásom nem volt, tiszta lappal indult a könyv és nem bántam meg, most csak annyit írok: imádtam ezt a regényt. Nehezen lesz új kedvencem, de ez a regény megérdemli! Csak szuperlatívuszokban (igen, tanultam latint) tudok róla beszélni írni. Külön köszönet illeti meg @Amadea-t (nem tudom olvasod-e) mert meggyőzött hogy adjak az írónőnek még egy esélyt. Tehát köszönöm!

,,A hetes a legerősebb szám. Hét szóval kezdődik a Tóra, a sabbosz a hetedik nap, a legszentebb mindenek közül. Az álom a hetes számot hozta elém. Áldásnak és felhívásnak tűnt, amit nem hagyhattam figyelmen kívül."

Az alap a fenti fülszövegben olvasható, de azért leírom röviden. I. sz. 70-ben kezdünk, Yael történetével (a borítón is ő van szerintem), Jeruzsálem elfoglalásakor. Apjával el kell menekülnie a pusztába, hogy védelmet találjanak a rómaiak elől. Masada felé tartanak, a Heródes által épített erdőbe ahonnan egyszer uralni akarta a világot.
Nagyon szeretem a történelmi regényeket így alap volt hogy szeretném elolvasni.

A szerkezete négy plusz egy részből áll. Bűnbe estem és előre olvastam, ezt nem szabad megtenni! Összezavarodik az ember.
A négy nagy rész négy nő életéről szól, hogyan kerültek az erődbe, hogyan élték túl a pusztát amin át vezet az út a biztonság felé. Yael, Revka, Aziza és Shirah története. A plusz részt spoiler miatt nem fogom felfedni, egyfajta epilógus. Mindegyik rész az azt uraló nő szempontjából íródott, megismerjük gondolataikat és tökéletes képet kapunk jellemükről, bátorságukról. Mindegyik nőnek különleges képessége van, ki beszéli a csend nyelvét, ki pedig észreveszi az árnyakat. Valaki harcos és közülük egy boszorkány. A férfiak által uralt világban Hoffman meg akarta mutatni a nők is éreznek és többek mint egy szolga.

,,Aki egyszer megszegi Isten törvényét, tudja, hogy egyedül Ő ítélhet meg minket. Tudja, hogy egyetlen férfi sem értheti meg, mire lehet képes egy nő."

Most vettem fel egy tárgyat, címe: Bevezetés a Bibliába. Igaz, hogy tanultam már előtte 12 évig, de hiányzott. Szóval itt arról volt szó, hogy a zsidóság, az a kor szimbólumokban gondolkodott. Alice Hoffman érdeme hogy ez a regényben is ott volt (jelképekként megjelent az oroszlán, vagy a varjú) és nagyon örülök neki, hogy így sikerült visszaadni ezt a szimbolikát. A háttérrel kapcsolatban még azt kell kiemelni, hogy bár a szerző azt írta hogy nem teológus de nagyon jól vissza tudta adni a Biblia világának hangulatát, a zsidóság gondolkodását. A nyelvezete egy kicsit régiesnek tűnik de nem az, inkább olyan eszközöket használ ami megteremti a Szent Könyv hangulatát, az elején egy kicsit nehéz olvasni, de mindenféleképpen megéri! Egy kicsit kusza, emlékszem amikor az egyetemen olvastam, vissza kellett fogni a tempót hogy ne legyen bonyolult. (Amúgy nem az, mindenkinek ajánlom!)

,,Azt mondják, a legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent. Én azonban lehunytam a szememet a vad szélben, amely az embert egy pillanat alatt megvakítja. A csendből támadó hang elképzelhetetlen, amíg meg nem halljuk. Bömbölve beszél, hazudik, meggyőzi az embert és kifosztja, aztán otthagyja úgy, hogy egyetlen vigaszszó nem sok, annyi sem marad neki. Ilyen helyen vigasz nem létezik. Az marad meg, ami brutális. A fortélyos éri meg a reggelt."

Nekem a részek közül Aziza szemszöge volt a kedvencem de a többiekét is szerettem. Az események miatt ugye Shirah része a legizgalmasabb, már csak a múltja miatt is. Ki ne lenne kíváncsi egy boszorkány történetére? Yael része az elején van, egy kicsit nehéz belerázódni a regénybe, így nem olyan mértékben szeretem ezt a kis egységet, mint az Aziza félét, de azért ez is jó volt. Revkáé is izgalmas, igaz darabokra tört a szívem, de megérte olvasni. Ritka a könyv, amelyik ilyen hatást tud kiváltani.

,,Még a varázslónők sem akadályozhatják meg, hogy fiúkból harcos legyen. Olyan hatalmas varázslat nem létezik."

A világkidolgozás tetszett. Nagyon szerettem az írónő kutatását és utánajárását a kultúrának, egyszerűen süt róla hogy foglalkozott vele és nagyon szerette írni ezt a regényt, ennek nagyon örülök. Jó volt olvasni, olyan szépen építette bele a kultúrát a regénybe, komolyan sok írónak tanulnia kellene tőle. (Pl. Adronetto... Az itt ábrázolt angyalok nem hiszem, hogy könyörületből meghagyták volna egy démon életét...) Tetszett a boszorkányság beépítése a történetbe és jajj minden tetszett! Imádtam ezt a regényt!

A cselekményesség szempontjából kicsit lassabb a történet (mostanában az ilyen történeteket szeretem) Jeruzsálem eleste után (regény eleje) úgy tényleges történés a végén van. Addig a szereplők a saját problémáikkal néznek szembe, mondhatnám hogy helyi szintű probléma ha már maradok a szakmámnál szóval nem azt mondom hogy a szereplők csak tengődnek ide-oda de a nagyobb esemény a végén van. Addig a saját életükben szembe kell nézniük nem is kicsi problémáikkal. Ez lehet hogy valakinek lassú lesz és vontatott és ezek miatt nem fogja szeretni, de én azt mondom hogy ez a regény fő erőssége. Hogy így megismerjük a szereplőket, együtt tudunk velük érezni. Mikor beírtam molyon a polcomhoz, hogy kik a kedvenc szereplőim sokat be tudtam írni. Ritka amikor ennyi kedvenc szereplőm lesz egy könyvből.

A könyv megrázó. Mindenki szenved, különösen Yoav, őt nagyon sajnáltam. Tetszik ez a fajta ,,kegyetlenség" amit az írónő alkalmaz és szenvedteti szereplőit. Ez most félreérthető, szóval megmagyarázom: nem vagyok szadista, nem élvezem mások szenvedését és itt sem erről van szó. Hanem arról, hogy együtt éreztem a szereplőkkel és hatott rám a történet. Kevés szerző tud úgy írni, hogy hasson az olvasóra.

,,Vannak, akik szerint a Völgybeli Ember a bárdjával alszik, hogy úgy szereti, ahogy más férfi a nőt, vagy ahogy apa imádja a fiát. Ő, akit egykor Yoavnak neveztek, most oly brutális, oly könyörtelen, amilyennek Gábriel arkangyalt mondják, mert Gábriel Isten balján, az igazak oldalán áll. Pallosa láng, szeme tűz. Ha megjelenik az ember előtt, térdre kell borulni, kegyelemért esedezni, de a kérlelő minden bizonnyal megég."

Akkor a kedvenc részem jön: karakterek. Rengeteg kedvencem van a regényből. Kezdjük a leges leg karakterrel: Azizával. Nekem ő a fő kedvenc, tetszett a harcos természete és nagyon jó, erős női személyiségnek tartom.
Yoav a másik kedvenc, nem féli a halált, szembeszáll vele, bár ez a gyászból fakad.
Amramot a testvéri kötelék miatt kedveltem az elején,
*SPOILER* bár később egy kicsit zizi lesz, akkor már nem szerettem annyira. Egyetértek Azizával. *SPOILER VÉGE*
A karaktereket megismerjük, mindenkiről kapunk egy képet. Nincs olyan kategória, hogy jó vagy rossz, mint az igazi embereknél, itt is vetekszik a jó a gonosszal.

A regény egyáltalán nem kiszámítható, a vége meglepett.

A könyv maga nagyon jó kiadású, kemény borítós és nehéz benne kárt tenni (nem próbáltam meg, nyugi). A borítója is nagyon tetszik, hangulatos.

Jó hírekkel is tudok szolgálni: a kiadó tervezi további Alice Hoffman regények kiadását kis hazánkban. Ez már csak azért is jó, mert már képtelen vagyok további Hoffman művek nélkül élni. Megszerzem az összeset! Szóval köszönöm a kiadónak ezt a hírt is!

,,Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?"

Összesítés: 
Egyszerűen imádom. 5/5 csillag.

Kedvenc szereplők: Aziza, Yoav, Amram, Shirah, Revka, Yael
Nem kedvelt: Yael apja

Kedvenc rész: Amram és Yael jelenetei
Nem kedvelt: a kissé durva leírások, spoiler nékül nem megy

Az idézetekkel kapcsolatban szeretném még hozzáfűzni, hogy rengeteg helyet jelöltem meg a könyvben, amiket nem írtam be ide, azokat egy külön bejegyzésben fogom közzétenni hamarosan.



Eredeti cím: The Dovekeepers
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Maxim kiadó
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 512




Köszönöm, hogy elolvastad! 

A gyöngyháború

Néztem a goodreads-en a kategóriáit és megdöbbentem mennyi műfajhoz sorolták be (kicsit hiányos a tudásom ilyen téren ezek szerint). Pl. young adult science fiction. Ezáltal új címkék is megjelennek majd oldalt.

Szóval tetszett a regény, csak vannak bizonyos kisebb részek, amik miatt nem adhatok teljes pontszámot.

Fülszöveg:
,,A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének, 
hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról."

Bevallom, kissé furcsa volt olvasni a regényt a <Harmónia/> után, nem szoktam hozzá hogy egy műfajból (gondolok itt a sci-fi, disztópia vonalra) egymás után több könyvet olvasok (muszáj lesz, mert a következő regény a Partials lesz) szóval nehezen rázódtam bele a könyvbe. Kissé furcsa volt a regény, a Harmónia lassan hömpölygő cselekményessége után egy in medias res kezdet váratlan volt.

Itt a molyon találkoztam először a regénnyel és nagyon szerettem volna olvasni. Ezután kaptam recenziós példányt, aminek nagyon örülök.

Szóval akkor kezdem stílusosan a kezdettel. In medias res, mint már fentebb említettem, vagyis egyből bele a lecsóba, egyből egy éghajós és felszíni (Egyesült Párti ha úgy tetszik) konfliktusba csöppenünk, név szerint Jesse és Cassius közös szereplésébe. (Most hangsúlyozom ez nem rossz hogy ilyen a kezdés, csak nehéz volt átállni egyik regényről a másikra, szóval ez nem hiba, ezt nem annak veszem.)
Ebben a részben (Jesse szemszöge) még kapunk egy minimális politikai vázolást, ahol az Egyesült Párt a Törvényszékkel versenyez, ki kap el több gyöngyöt a fennmaradás érdekében.
Tehát egy kicsit tömény.

Ez a töménység aztán az egész regényre jellemző lesz, aki szereti az akciódús történeteket, annak mindenféleképpen ajánlom! Szóval ezzel nincs gond, a regény olvastatja magát. Úgy éreztem viszont kicsit sok is ez a lendület, lassabban is haladhattunk volna.

Ami nagyon, nagyon és nagyon tetszett az a világkidolgozás. Nick James nagyon szépen oldotta meg, hogy cseppet sem lassultak az események, mégis ilyen szintű kidolgozást kaptunk. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek írjak, a háttérről is írok pár sort:
Tehát a történet Jesse és Cassius történetével kezdődik, de mégis a kezdet a Skarlát-bombázás. Itt pusztult el a világ nagy része és csak a Kiválasztott városok (aki tudta fizetni az adót) kaphattak az égből aláhulló gyöngyök energiáiból. Az Egyesült párt hatalomra került és vele szemben, a Törvényszék az ,,égre" menekült, hogy vetélytársa legyen. Köztük dűl a ,,hidegháború" a gyöngyökért.
Tetszett még a gyöngyökhöz fűződő magyarázat (még a világkidolgozás részhez kapcsolódva).

,,– Nem voltam érzelgős. Ugyanúgy meg akartam nyerni azt a hülye játékot, mint bárki más. 
– Igen? Én meg egy repülő kutyát akarok, ami visszafelé elugatja az ábécét. Vannak dolgok, amelyek nem válnak valóra öcsi."

A szóhasználat nekem tetszett, ifjúsági könyvhöz tökéletes. Nem tudom, nem voltam olyan hangulatban most, de tetszettek a cinikus mondatok (még idézetként hozok párat). Szóval ez is plusz pont a könyvnek.

Itt a karaktereknél elérkeztünk egy olyan ponthoz, amit nem tartok a legjobb megoldásnak és az maga Jesse alakja. Jobban el tudtam volna képzelni lányként, mint fiúként, szegény olyan szerencsétlen volt. Egyszerűen zavart az állandó botladozása, a felszínen is csak egy-két jó megmozdulása volt, különben eltolt mindent. Szerintem jobb lett volna, ha lányként ábrázolja az író és akkor esetleg a romantikát is behozhatta volna. Jajj, egy tiltott szerelem Cassisussal... vagy csak én vagyok ilyen Rómeó és Júlia történet központú?

*SPOILER*
Az a baj, hogy a botladozásaira a végső megoldás sem hoz választ, mert akkor Cassiusnak is olyannak kéne lennie, nem? 
*SPOILER VÉGE*

A romantika szál egy picit felesleges volt, aranyos volt az az egy darab jelenet, de annyira nem jött át az érzelem. Nem kezdtem el (edzőteremben olvastam) ugrálni, hogy éljen összejöttek, hanem semlegesen továbblapoztam. Az író erre kicsit jobban ráfókuszálhatott volna. Plusz látom én, hogy próbálkozott egy szerelmi háromszöggel, csak sajnos elég gyatra lett. Vagy a szerkesztő töröltette, mert itt nagy hiányérzetem van.
Lehet hogy jobban ment volna az a fajta tiltott szerelem, mint ez a három éve tartó.
Az elkövetkezőekben még Cassisus és valaki másnak a szerelmére vagyok kíváncsi. Jajj remélem lesz ilyen!

,,Cassius most először néz Evára. - Biztosan te vagy a harmadik muskétás, mi? Sajnálom, hogy a csapattársaid cserbenhagytak, szépségem.
- Ha még egyszer szépségemnek szólítasz, letépem az arcod.
Ez Eva. Lehengerlően elbájoló."

A többi szereplő szempontjából (szóval Jesse-n kívül) Cassius alakja vitte a pálmát. Szerencsére nem fordult ki önmagából, megmaradt hűnek a teremtett karakteréhez (volt már rá példa, hogy valaki kiesett a rá osztott szerepből... khm Káprázat khm...).
Eva erős karakter, nagyon tetszett a cinizmusa bár keveset szerepelt most, azért remélem a következő részben többet fog.
Averyt megkedveltem és sajnálom ami vele történt, de kedvencem nem lett.

Kicsit kiszámítható volt a történet, bár meglepetést is tartalmazott. A három (szerintem ennyi volt) fő dolog közül kettőt simán kitaláltam, a harmadik pedig azért meglepett. Mostanában kevés könyv tud meglepni, szóval gratulálok a szerzőnek!

A szerkesztésre jellemző a két szempont, tehát Jesse és Cassius nézőpontja. Nem mindig felváltva, de elég sokszor jöttek egymás után. Jó volt ez, szeretem az ilyen történeteket.

Külföldi borító
A kötet lezárása jóra sikeredett, több kérdés is nyitott maradt. Felcsigázta az érdeklődésem a folytatásra, ami elvileg 2013. márciusában júniusában fog megjelenni magyarul.

Remélem a második részben már a világ többi részéről is lesz szó. Igaz, hogy a kötetben más kontinensekről is olvashattunk, de nagyon minimális mértékben. Kíváncsi vagyok, ott milyen a helyzet. Az Egyesült Párt világméretű szervezet vagy csak helyi, amerikai szinten mozog? Azt tudom, hogy Szibéria nagy hangsúlyt fog kapni és remélem, hogy a következő rész legalább annyira kidolgozott lesz mint ez. Amúgy angolul elvileg 2012. szeptember 8-án jelent meg (goodreads szerint).

A borító szempontjából a magyar jobban tetszik, mint a külföldi. A kötet állapota egész jó, bár puha és azokra nagyon kell vigyázni.

,, Pánikba esve tapogatózom a szobában egy gomb után. Bármilyen gomb után. Még néhány perc, és megőrülök. A szűk helyek önmagukban is elég rosszak. A sötét, szűk helyek pedig egyenesen pokoliak.
 Hősies küzdelmem során, hogy rátaláljak a villanykapcsolóra, megbotlom valamiben - talán egy seprűben - és fájdalmas puffanással elterülök a földön. Avery abbahagyja a nevetést, átmászik rajtam, és felkattintja az ajtó melletti kapcsolót. Fluoreszkáló fény villan fel a fejünk fölött, szépen megvilágítja, amint én éppen bemutatom, hogy néz ki egy tócsa."

Kedvenc szereplő: Cassius
Nem kedvelt szereplő: egy picit Jesse, mert olyan szerencsétlen

,,A föld lapos volt és élettelen, már a kígyóktól eltekintve. Már eddig is belefutott kettőbe, és bár nem nagyon vettek róla tudomást, Cassius azért óvatos maradt. Nem szerette a kígyókat, különösen nem azokat, amelyek nem valamelyik Kiválasztott Város állatkertjében tanyáztak."

Kedvenc rész: Cassius és Jesse közös részei
Nem kedvelt: -

Összesítés:
4/5 pont
Szóval egész jó kis történet, néhány kisebb hibával. De hát melyik könyvben nincsenek?
Lehet rosszkor olvastam, ha újra előveszem (egy kicsit később) akkor is fogok írni egy új bejegyzést és meglátjuk mennyire látom másként a dolgokat.



Eredeti cím: The Pearl Wars
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: Hudácskó Brigitta
Oldalszám: 264 oldal




Köszönöm, hogy elolvastad!

Nyereményjáték eredmény!

Két kérdésre kerestem választ a játék keretében:

Melyik kiadó adta ki a Vérbe öltözött Anna c. művet hazánkban?
Geopen

Ki a főszereplő?
Cas Lowood

Köszönöm mindenkinek aki játszott!

Tehát a nyertes: Fekecs Liliána! A 47. szám hozott Neked szerencsét.

Gratulálok!

Harmónia

Kissé gondban vagyok, kíváncsi vagyok tudok-e a nagyon jó volt és az egyszerűen lenyűgöző jelzőkön túl mást is mondani. Hát meglátjuk.

Fülszöveg:

,,Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"


Először a molyon találkoztam a könyvvel, egyből megtetszett a borítója alapján, a fülszöveg pedig ahhoz a döntéshez segített hozzá, hogy szeretném a magánkönyvtáramban tudni a művet. Ekkor kaptam recenziós példányként a könyvet (itt is köszönöm).

Akkor rendhagyó módon kezdem a borítóval. Szerintem a magyar nagyon szép lett. Nekem az angol nem tetszik (később képek formájában láthatóak lesznek a borítók) bár nagyon illik a regény hangulatához, a japán pedig nagyon, mint anime és manga rajongó alappá teszi hogy kedveljem és nagyon szeretem a manga stílust. Különben a kedvenc a magyar, főleg a szöveggel együtt.
A kiadásról egy rossz szavam sincs, nagyon igényes lett, puha kötésről van szó.

,,Amit most elmesélek, az
<declaration:calculation>
<pls:egy vesztes története>
<pls:egy dezertőr története>
<eql:vagyis az enyém>
</declaration>"

Nekem ez nagyon ütős kezdés volt. A fülszöveg, a belső szöveg is (jajj ha bemásolnám, nem tudnám megállni akár az egész könyvet beidézhetném ide). Nagyon szeretem az ilyen történeteket. Ez nem volt éppen értelmes gondolat, szóval kifejtem.
Angol borító
Adott az emberek világa, a Nagy katasztrófa után vagyunk (ami lehetne a hidegháború alternatív befejezése is) és az Öregek félnek hogy újra bekövetkezhet az a nagy népirtás ami Katasztrófa idején volt. Mivel atomfegyverekről van szó, a világ nem biztonságos többé. Az ökotársadalom tagjaiba beinstallálták a WatchMe-t, ami képes sokféle betegséget meggyógyítani, kivéve az agyban keletkező problémákat és nem tudja megállítani az öregedést sem. Ezzel a cél az volt, hogy megpróbáljanak egy tökéletes világot létrehozni, ahol mindenki szeret mindenkit, segítik egymást és harmóniára törekednek.
Igen, csak közben nő az öngyilkosságok száma, a szeretet nemcsak segíteni képes, hanem megfojtani is. Ez a regénybeli környezet, háttér amiben főhősünk Kirie Tuan próbál igazodni.

A cselekmény kicsit lassan bontakozik ki, tele van Kirie visszaemlékezéseivel és tudományos gondolatokkal illetve filozofálgatásokkal. Minden fejezetet egy-egy nagy esemény zár.

Kirie Tuan a jelenben él, Mihie Miach árnyékával az életében. Ide-oda sodródik a mában és közben folyamatosan visszaemlékszik, a legtöbbször Mihie egy-egy monológjáról, közös iskolai eseményekről. Tetszett, ez a <recollection> tehát a visszaemlékezés és nagyon jó ötletnek tartom az etml kódok használatát, aminek hasznára a könyv végén találunk magyarázatot.
A főszereplő tehát Kirie, spirálcenzor. Neki is csömöre van ettől a világtól, ezért hogy enyhítse ezt a feszültséget ezt a munkát választotta és a ,,harmónia" és a háború határmezsgyéjére ,,menekült" el a fullasztó szeretet elöl. Tetszik, hogy az ő szemén keresztül láttam ezt a furcsa világot (ahol minden rózsaszín) és a nagyon sok kérdés amin filozofálgatott helyénvaló volt.

Japán borító
,,Tele volt a média a világ jelentősebb városainak képsoraival, mindenhol fegyveres katonák őrjáratoztak. 
Rózsaszín városok utcáiról készült felvételek. 
Rózsaszín városi terepszín, ami a barátságosságot hivatott sugározni a polgárok felé. 
Rózsaszín pisztolyok. 
Rózsaszín kézigránátok. 
Rózsaszín gázálarcok. 
Biztos a könnygáz is rózsaszín volt."


Az életre vetülő árnyék, Mihie Miach miatt is érdekes a regény. Az Ő karaktere igazi lázadót formáz és teljes mértékben hihetők az indítékai. Nekem egy ponton nem volt tiszta a regény, legalábbis nem tudtam megemészteni a dolgokat. Erről később írok még. Szóval Mihie logikája nagyon érdekes és jó is, szerettem olvasni a beszédeit.

,,Az irodalomnak, a könyveknek, a szavaknak akkora erejük van, hogy embert is képesek ölni. Nem tartod hihetetlenül nagy dolognak?"

A többi szereplő igazából elhanyagolható szerintem, nagyon kevésszer tűnnek fel (általában mindenki egyszer) és nem nagyon ismerjük meg őket.

A szerkesztésére jellemező a normál szövegbe ágyazott etml kódok. A nagy fejezetek is ezekkel kezdődnek. Egy kicsit gondban voltam a regény elején figyelni kellett, hiszen egy visszaemlékezéssel kezdődött, utána napjaink regénybeli Szaharája jött, majd Tokióban folytattuk tovább. Egy kicsit hiányoltam a környezet leírását, nagyon minimális volt. Akár Bagdadnál, akár Tokiónál, bár ezt nem veszem hibának, csak ilyen hangulatom volt.
A stílus szempontjából a kettősségre tudok rávilágítani. Tehát van egyszer a gördülékenység, amikor csak peregtek a lapok az ujjaim között, utána pedig jött egy tudományos rész, ami miatt lassult tempó és igyekeztem felfogni, hogy miről is van szó. Nem nehéz követni mondjuk, de azért lassítani kell az olvasási gyorsaságon.

A tudomány szempontjából ugye az a jó sci-fi, ami el tudja hitetni az olvasóval, hogy ez bekövetkezhet, ez egy lehetséges jövőkép. Itt az elején csak ámultam és bámultam, teljes mértékben sikerült lenyűgözni engem ezzel a technológiával és a világképpel, mint egy rock koncerten, legyőzött a hangzás. De a vége felé, kissé furcsának érzem ezt a másféle tudat dolgot (direkt fogalmazok ilyen ködösen a spoilerek miatt), szóval ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt már nem tudom elhinni főleg a *SPOILER* tudat nélküliséget *SPOILER VÉGE*. Egy kicsit sajnálom, hogy nem lett ez jobban kifejtve és egy nagyon tömény esszenciát kapunk minden egyes tudományos résznél. Kicsit jobban megmagyarázta volna, én bármit elhittem volna Itó-szannak, mert nagyon jól ír. Azokat a díjakat (japán SF nagydíj, Szeiun-díj) méltán adták neki, sajnálom, hogy nem élte meg őket.
Én a ,,mindenek felett a lélek" irányelvet követtem volna...

Szóval jobb lett volna, ha egy kicsit hosszabb a regény, de így is jónak érzem. A fenti hiányosságok sem problémák, mert ez csak azt mutatja, hogy olvastam volna még.

Jajj igen, reakcióm a végén: Hú baz' meg!
<anger>
<silence>
<confusion> (jó ez az etml nyelv)

Összesítés: 4,5/5 pont (mert nem volt hosszabb)

Kedvenc szereplő: talán egy kicsit Miach
Utált: -

Kedvenc rész: etml kódok
Utált: -


,,Ha egy gyerek felnő, adathalmazzá válik. 
Ha egy felnőtt meghal, cseppfolyóssá válik."



Angol cím: Harmony (japán: ハーモニー)
Eredeti megjelenés: 2008

Kiadja: Ad Astra, 2012
Fordította: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs
Oldalszám: 308 oldal





Köszönöm, hogy elolvastad!
Forrás: 
http://moly.hu/karcok/183606

A kör (de nem Samarával)

,,Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…"

Szóval az első találkozásunk igazából @Pupilla karcainál volt, mikor láttam hogy mennyire tetszett neki a regény és rájöttem, hogy én is szeretném nemcsak olvasni, hanem birtokolni is a könyv egy darabját. A kiadónak hála gyorsan elolvashattam és így az elején írom (még sokadjára fogom szerintem), nem bántam meg (alapból ezt az érthető birtoklási gondolatot sem).

A fenti fülszöveg hűen tükrözi a lényeget, annyit írnék még, hogy a fő történés (tehát ami fent van a fülszövegben és Vérhold néven regisztrálható) előtt még nagyjából megismerjük a karaktereket, persze csak a prológus után ami egy icipicit megtévesztő de mindegy. Szóval a Vérhold már a könyv kb. századik oldala körül történik, addig szépen lassan indul a hullámvasút. Megismerjük a főbb szereplőket, tehát Rebeckát, Minoot, Linnéát, Anna-Karint (csak nekem idézi a név az orosz realista regények világát?), Vanessát és cseppet sem kicsi tiniproblémáikat. A Vérhold után pedig nincs megállás, addig sem lehet letenni a könyvet, utána már végképp nem!
,,Az iskolába járás olyan, mintha idegen bolygóra deportálnák az embert. Minden áldott nap."
Teljesen másra számítottam a trailer és a fülszöveg alapján, valami kemény horrort ami közelíti King művészetét is. Mindig elfelejtem, hogy ami ifjúsági az nem feltétlen ebbe a kategóriába esik. Borzongató volt, néha horrorisztikus -például a prológus- de nem mondanám hogy féltem tőle és ez jó volt is így (nem vagyok nagy horroros, félreértés ne essék). Szeretem az olyan könyveket amik képesek hangulatot, légkört teremteni.

Fentebb írtam a hullámvasúthoz hasonlító cselekményességről. Ez tényleg így van. Az elején kicsit laposabb a történet, a prológus után Elias tettének körülményeiről szól minden, a képességek megjelenéséről egészen addig, míg egy ismeretlen erő a parkba nem vezérli őket a Vérhold idején. Utána pedig megindul a cselekmény és egyszerűen nem lehet megállni. Mindig történik valami, sosem lesz unalmas a regény.
,,Mint a testvérek, akik nem választhatják meg a testvérpárjukat, a Kiválasztottak sem választották egymást. És mint a testvéreknek, nekik is meg kell tanulniuk együtt élni."
A szereplők kidolgozottak (milyen szerencsém van, hogy az utóbbi időben ilyet ,,halásztam", tisztelet a szürke kivételnek), a háttér rendben van. Kedvencem Minoo lett, hasonlítunk egymásra, néha megdöbbentem hogy mennyire. Kicsit Anna-Karinra is ráismertem.
Ida és Linnéa nem volt szimpatikus, bár Linnéa a maga szókimondásával egyenes jellem. Ida pedig változhat, csak nem marad ilyen ,,gonosz" hiszen érző oldala is van.

A nagyon kedvenc rész és a legjobban várt is az a boszorkányság volt. Szeretem a mitológiát, a különféle történeteket, a meseszerűséget is. Szóval sokat vártam ilyen téren és azt kell mondjam írjam, hogy egyáltalán nem csalódtam. Egy Tanács, amelyik azt sem tudja hogyan védje meg boszorkányait, egy könyv amely a saját feje után megy és olyan mint egy vén, sértődős öregasszony és a nem mindennapi lányok, akik Kiválasztottak lettek. Egyszerűen nem egy tucatregény, különleges minden ízében, minden kidolgozott lapján. Már azért megéri olvasni, hogy megnézzük hogy a két író hogyan építi fel a világot és ekkor még nem is beszéltünk a mesteri cselekményszövésről.

Beszélni kell még a szereplők kapcsán a háttérben működő problémákról, az anorexia szörnyéről, az önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről. Erős lányokról olvastam. A páros megfelelően kezeli ezeket a problémákat.
,,A halállal mindannyiunknak úgyis egyedül kell szembenéznie."
Kicsit hiányoltam a 17. századi boszorkányról vagy az igazgatónő múltjáról az információkat, legalábbis ami volt, az számomra kevés. Nem rontja le az olvasás élményét, de szívesen vettem volna egy kicsit több múltbeli misztikumot. Remélem a második rész pótolja ezeket is. Pluszban még kevésnek érzem a Tanácsról szóló leírást, kicsit többet szerettem volna kapni róluk.

Kicsit hasonlít a Harry Potterre, hogy általában a sorozat kötetei az egy könyv=egy év koncepciót követik, valami ilyesmiről van szó itt is. (Ennyi is volt a hasonlóság.)

A gyilkos kilétét már az első harmadban kitaláltam, bár két tippem volt, de inkább az volt az erősebb, ami végül be is jött. Viszont a vége meglepő volt. Ki gondolta volna? (Kicsit hasonlít a Prófécia (http://moly.hu/konyvek/michelle-zink-profecia) c. könyvre a csavarosság, bár tény, hogy másról szól mindkét mű.)

A kötés állapota nagyon jó. Nem azt írom, hogy nem kell rá vigyázni, - mert igenis kell, a könyv érték! - hanem, hogy jobban félteném azt akit ezzel a kötettel megtámadnak, mint a regényt...

Összesítés:
Nem vonok le pontot a fenti ,,hibáért" mert ezer oldalas nem lehet és nem hiba ha azt kívánom, hogy bárcsak hosszabb lenne, szóval megkapja az 5 pontot (az 5-ből).

A borító figyelemfelkeltő, a fülszöveggel együtt ütős.

Kedvenc szereplő: Minoo
Utált szereplő: Ida néha
,,Soha nem hitte volna, hogy „Ida” és az „empátia”, egy szép napon egy mondatban fognak szerepelni – a „hiányzik” nélkül."
Kedvenc rész: Az egész, kifejezett kedvenc nincs.
Utált rész: az egy kicsit naturalisztikus leírás az elején, nem szeretem a véres részleteket



Eredeti cím: Cirkeln (goodreads szerint)
Eredeti megjelenés: 2011

Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Geopen
Oldalszám: 550 oldal
Fordította: Péteri Vanda




Köszönöm, hogy elolvastad!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -